Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

6 1989. január 5., csütörtök DM] mqffi*zin Ami siker, az siker! Mindnyájan tudjuk a történelmi leckét, pár sorban ide idézni tán mégsem fölösleges. Ugye kezdetben vala a holland, majd angol forradalom, és ami utána következett: a kontinens, később Amerika fejlődésétől többékevésbé független és eltérő sajátos angol modell, amely sokak szerint máig is az ..ideális demokrácia". De már Cromwcll idejében fölmerült a polgár teljes (gazdasági) szabadságát biztosító liberalizmus és az egyenlőséget lehetővé tévő demokratizmus ellentéte — utóbbit a levellerck követelték, bele is buktak. F.s ez a kettősség máig végigvonul a tőkés világon. Ott küzdött a francia forradalomban is. amely Rousseau eszméit követve a közérdek nevében az egyenlőséget állította előtérbe, noha végül itt is a (kizsákmányolást is megengedő) burzsoá szabadságelv kerekedett felül. Németországban és tőle keletre viszont a korábbi felvilágosult abszolutizmusok engedményeket tévő. egyenlősítő, fölülről szabályozó gyakorlata érvényesült, amely liberális és demokratikus elemekkel bar. de erőteljes állami beavatkozás révén fogta ki a szelet a forradalmi szelekből. Amely szelek — főként Marx es Engels. Németországban pedig meg Lassalle hatására — a 19. század második felében már komolyan veszélyeztették a félfeudális, meg a kibontakozp kapitalista rendet. A szélsőséges gazdasági liberalizmus megrendszabálvozása és az egyre nagyobb szavazói részvételt lehetővé tévő demokratizmus előretörése ui. korántsem az uralkodó osztályok „belátásának". hanem az alulról jövő nyomás következménye, csakhogy a gyarmatosítás. meg a mind erősebb nagyipar hatalmas profitja, a nemzetközi méretű kizsákmányolás lehetővé tette az angol, francia, aztán a nemet munkásságnak elviselhető, sőt mind magasabb bérekkel, szociálpolitikával, olcsó élelmiszerrel, betegbiztosítással, lakással való „megbékítését". és ugyanez ment végbe a kisebb fejlett kapitalista államokban is. Ebből alakult ki immár a második világháború után az a jóléti állam, amely valamelyest gátat vet a nagyipar és nagytöke mohóságának, s elérte a társadalmi egyenlőségnek korábban elképzelhetetlen fokát. Az amerikai fejlődés eltért ettől, ott az állam — es a polgári érdekeket képviselő, de a népesség egészének javát is szükségképpen szem előtt tartó államigazgatás, bürokrácia máig is gyengébb, nincs szociáldemokrata út. erős az állampolgárok helyi igényeinek megfelelő közvetlen demokratikus beleszólás. míg az állam egy vékony „politikai elit" irányítása alatt áll. Hogv az elit milyen, azt bőségesen dokumentálja az irodalom. Azt pedig, hogy miféle a mai angol-amerikai vagy francia jobboldali „elit" vezette konzervatív előretörés, azt mindnyájan jól látjuk, s akár vezércikkekből is megtudhatjuk. E sorokban sem a polgári demokratizmus (és a liberalizmus, meg a nyugati típusú állami beavatkozás — szociáldemokrácia) mítoszainak „leleplezése" a cél. csak annak hangsúlyozása, hogy a tőkés világ munkásosztályának jóléte áttételesen a — jól-rosszul — megvalósult szocializmus létének is következménye. Így az évszázadon át durván elnyomott amerikai szakszervezeti mozgalom nem kis mértékben annak köszönheti erejét, az amerikai munkás jól fizetett státusát, hogy a töke valóban mindenható urai mindennél jobban féltek attól, hogy az amerikai munkás „bolsevizálódik". Még a profit jó részéről is hajlandók voltak ennek érdekében lemondani. Más kérdés, hogy az amerikai gazdaság alapja évszázadokon át (egészen a II. világháborúig) az ingyenes rabszolgamunka (még akkor is. mikor már a jobbágyság is mindenütt megszűnt Európában), vagy olcsó munkaerő volt (kivándorlók, mégpedig a legvállalkozóbb, legmunkaképeschb népesség — tőlünk is), továbbá az óriási szabad földterületek, s még napjainkban is a legjava európai értelmiség átcsábítása (ó. nemcsak magyar disszidenseké. hanem például a világelső egyetemeken kiképzett angol tudósoké is). Az objektivitás jegyében azonban nemcsak erről kell szólnunk, hanem sokkal inkább a tőkés világ kétségtelen sikereiről, hiszen, az utóbbiakból a szocialista társadalmak is okulhatnak. Utóvégre nálunk is van állami irányítás. viszont megszűnt a magántulajdon meghatározó volta. Csakhogy épp most adunk teret a piacnak, és (olykor a liberalizmusra is emlékeztető) versenynek — ennyiben tehát közeledünk a cromwelli demokrácia formáihoz. ugyanakkor létezik széles körű részvétellel támogatott demokratikus választás, van a (ha tetszik: rousseau-i) közérdeket kifejező egyenlőség (azaz a fogyasztás és lehetőségek valamelyes egyenlősége), de a szocializmusban megengedett új alkalmak némelyeket a piac követelményeinek kielégítése helyett a piaci légy szcmtclcnségére késztetnek — és ezt. meg annyi mást csak a kis közösségekben is érvényesülő közvetlen demokratizmus (és bizony itt Amerikától is tanulhatnánk), meg a nagy dolgokban való konszenzus szabályozhatja egészséges, hatékony, korszerű szintézisben. Mindez közvetlenül utal a nálunk kimunkálandó elvi es gazdasági feladatokra, de a következtetések levonása mindnyájunk közös (mondhatni össznépi, nemzeti, vagy éppenséggel internacionalista) feladata, ámde halaszthatatlan. Ehhez szükséges a kapitalista fejlődés, gazdaság, társadalom, politika, állam, osztályok, rétegek viszonylatainak történelmi és jelenkori átfogó kritikus vizsgálata. Amelyből a tanulságok sem hiányozhatnak. Hiszen ami siker, az siker, ami jólét, az jólét, es mindebből mi is. ma is sokat tanulhatunk. Éspedig nemcsak technológiát, hatékonyságot, munkafegyelmet. hanem a társadalmi-állami beavatkozás módszereit tekintve is. Akár a tőkés világot, akár a szocialista tábort vizsgáljuk: történelem, társadalom, politika, gazdaság — összefonódó diszciplínák, és épp összekapcsolódásukban érdekelnek mindinkább, hiszen rólunk szól a mese: közös múltunkról és jövőnkről. Sem a múltat, sem a jelent, sem a társadalmat, sem gazdaságát nem lehet egymástól függetlenül vizsgálni. Pedig vizsgálni kell. mert különben mit sem értünk abból, ami történt s történik velünk. Márpedig ennek ismerete nélkül moccanni sem lehet. KRISTÓ NAGY ISTVÁN Maróthi György professzor Hatvani-István (1718-1786) professzor filozófiát, kémiát, fizikát, matematikát, élettant, földrajzot, csillagászatot adott elő harminchét esztendőn át. többnyire zsúfolásig megtelt tantermekben. Egyetemes tudós. Meghatározta Debrecen földrajzi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) feltűnt üstökös pályáját. A váradi gyógyvizek vizsgálatával ö az első magyar balneológus. A marburgi, majd a leydeni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában írta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat. mint Hollandia virágzó szabadságát és tanári fizetését". Az „alma mater" A diákok akkor az iskolát alma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi szeretetük bizonyítékául latinul ajánlották első nyomtatott müvüket, vagy külföldi tanulmányútjaik során gyújtott értékes könyveiket ajándékozták a könyvtárnak. Falai között a szabad parasztság, és a tehetséges jobbágyfiak ezrei tanultak. A kollégium neveltjei: Csokonai Vitéz Mihály. Kazinczy Ferenc. Kölcsey Ferenc. Arany János. Irinyi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond. Mcdgyessy Ferenc és hazánknak még számos nagy fia. A kollégiumi nagykönyvtár félmillió kötetet magába foglaló könyvállományában 146 ősnyomtatvány, több mint 3(XX) régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fejlődhetett volna Debrecenben tudós költővé Csokonai. Itt gyökerezik Ady jártassága a régi magvar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsigmond: „Nagy papok, a reformátorok titokzatos szelleme égetett itt... a könyvtár százezer kötete nekem az emberiség minden bcescsségét jelentette". Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyogóbb, mellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor". Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak es Erdélvségnek... világosító lámpása". Az 1538-ban alapított Református Főiskola, a kollégium osztozik Debrecen dicsőségében. Hazánk es a nagyvilág méltóképp ünnepli ez év novemberében a Debreceni Református Kollégiumot, fennállásának 450. évfordulóján! MASITS LÁSZLÓ BÉRES DEZSŐ És kifakulunk egymásból ...és kifakulunk egymásból jövendő bolyongásainkban mindig ma v és más utakon küszködünk a frissen kaszált rétek nvomorúság-illatával nem gondolánk már a tejre s az lildott emlőkre sem halunk azért amiből születtünk de holnaptól gyűlöljük az agg vitézt a szerelmet mert egykor kitalálta/ott de meg soha nem találtatott a bátorság bennünk hogy lépni együtt egymást ölelve rádöbbenjünk luínvtorgó gyomrunk nem kozmikus magúin link a felszín a tiltakozás mélységekben az akarás melyről gyávák vagyunk beismerni vágytuk egymásI egykor Az „ország iskolája" NEVELTJEI: CSOKONAI. KÖLCSEY. IRINYI... ANDRASSY GABRIELLA RAJZA Debrecenben a főiskola őse 1526 körül alsófokú iskola lehetett, akadémiai rangját a reformáció megerősödésével nyerte cl. „Schola nostra", a „mi iskolánk" — így emlegették már az 1556-ban kelt latin nyelvű feljegyzésekben. Volt olyan évszázad, amikor a 3(X) —4(X) főnyi diáksereg választott vezetője irányításával teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül - olyan, mint tábor fegyver nélkül". E latin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű feladatuknak tekintették a könyvtár gyarapítását. Hajdan a bibliotéka őrzött minden értékes tárgyi emléket. A város nyomdája is évszázadokon át a magyar nyelvű irodalmat szolgálta. A főiskola eltartói Debrecen városa és a református egyház gyülekezetei. pártfogói az erdélyi fejedelmek voltak. Bocskai István. Bethlen Gábor, a Rákócziak. Apafi Mihály támogatták. A diákok évenként kétszer a város környékén is gyűjtöttek természetbeni adományokat. A papjclöltek nagy ünnepekkor vidéken teljesítettek egyházi szolgálatot. Svájc, Németország. Hollandia. Skócia protestáns egyetemcinek ösztöndíjrendszere biztosította, hogy a kollégium tudományos szintje azonos magasságban álljon nyugat-európai test vérintézmények felkészültségével. A 17. században a debreceni alma mater a magyar protestantizmus egyetlen főiskolája a királyi és hódoltsági Magyarországon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is menedéke lett. Nagy professzorok A külföldön tanuló debreceni származású jeles diákok közül kiemelkedik a bázeli egyetem oklevele szerint: „minden erénnyel és tudással ékes" ifjú Maróthi Gvörgv (1715-1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A kollégium tanáraként történelemtudományokat. ékesszólást, és matematikát tanított. Nyelvismerete kortársait is bámulatba ejtette. Ismerte a latin, görög, héber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet irt. Tanítványai rajongtak érte. A főiskola öregdiákjai szűrben, nycstcs kun süvegben. A rajzot Csokonai József, a költő apja készítette 1775-ben.