Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat DM] | magazin © Vihar a homokon Kocsis elvtárs szobájában csönd. Reggel háromnegyed nyolc, a ropogós kifli felénél érkeztem. A parttitkár íróasztalánál, sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő. Valaki azt mondta róla falujában. Zákányszéken, hogy olyan jópofa, nevetgetős ember. Majd látom, egyelőre nem mutatja! — Hogy érzi magái az áj pártbizottságban? Meglepődik, a kiflivég lekerül az asztalra. — Simán ment a választás, bár egy párttag felszólalt, és megtámadott. Azt mondta, nem tudom itt a szövetkezetben sem ellátni a munkám. Ezt az vetette a szememre, aki alig járt el a taggyűlésekre. Majd azt lelte szóvá, hogy én munkaidőben turistautakat szerveztem Isztambulba és Bécsbe, ahová engem ingyen vittek ki. — Etikusnak tartja ezt? — Nincs benne semmi kivetnivaló! Az ilyesmi manapság már nem privilégium. — No, tle Ön a szövetkezet és a községi pártbizottság titkáraként egyaránt kirakatban él! — Igen, de ellenem semmilyen érdemi kritika nem hangzott cl. — Véleménye szerint december elején demokratikusan választottak új pártbizottságot? — Igen. A jelenlegi pártbizottságunk alkalmas a megújulásra. Ezt annak ellenére mondom, hogy a kilencből négyen a régi pártbizottságnak is a tagjai voltak. — Közöttük Bózsó István is. a szövetkezet egykori elnöke, a zákányszéki tanács elnökének társadalmi munkás helyettese? — Igen. Teljesen szabályszerűen választották meg. — Mi a vélemén ve apártszakadásról? — Borbasra és Gárgyánra gondol? Nagyon rossz ez nekünk! Azt mondják, az egyik oldalon a sztálinisták állnak, a másikon pedig az újat akarók. Ha ez így lenne, az ország felét likvidálni lehetne. Én nem hiszek a fiatalításban. A megoldást a konszenzus jelentené. Benyit az ajtón Borbás István, a szövetkezet jelenlegi megbízott elnöke. Kocsis elvtárs folytatja. — Azt mondják, én Gárgyán pártján vagyok. Döntse el maga! * Hogy tehetném ezt meg. hiszen én csupán azt a nyílt levelet ismerem, amit Vass Imre. a szövetkezet rokkantnyugdíjba kényszerült párttitkára írt szerkesztőségünkbe. Idézünk belőle: „Én úgy gondolom. hogy a reform bekopogott a megyébe, csak még nem minden helységébe. Állítom, Zákányszékre még nem jutott cl. December 8-án községünkben öszszevont párttaggyűlés volt. és iit megválasztottuk, helyesbítek, megszavaztuk az új pártbizottságot. En kértem a jelölőbizottságot, hogy ismertessék a jelöltek névsorát. Ez nem történt meg. azzal az indokkal, hogy gyorsítani kell a szavazást. A pártbizottság tagjainak megválasztása előtt nem tisztázódott, kétharmados igenlő szavazat kcll-e, vagy 50 százalék plusz I fő. Mivel kettős jelölés nem volt, a kétharmados többséget kellett volna megszerezniük a jelölteknek. A pártbizottságba egy alapszcrvezetből 8 fő került be. a másik két alapszervezetból •egy ember, és község lakosságának több mint kétharmadát jelentő tagi gazdaságból senki nem jutott be a pártbizottságba. Hasonlóképpen jártak a pedagógusok is. Ami velünk lörtént. az megcsúfolása a pártdemokráciának." * A levél íróját otthon találtam. A "fiatalember az elnökválasztás tortúráit meséli. Tavasz óta háromszor próbáltak a szövetkezet élére vezetőt keresni. Fiaskó, mindannyiszor. — A Gárgyán-pártiak, akiknek ^az élén egyébként az egykori elnök, Bózsó Pista bácsi áll, mindent megtettek annak érdekében, hogy határozatképtelenné váljon a közgyűlés. Korteskedtek, embereket lebeszéltek arról, hogy eljöjjenek a választásra. Még mindig nem dőlt el. ki lesz az elnökünk. A legutóbbi pártbizottsági választáson tovább folytatódott a mesterkedés. A véleményein ismeri. Homokúton zötykölődöm, míg beérek Bóka István tanyájába. Homok. hányan áldják ezt a földet a gazdagságáért! Talán még azok is. akik úgy tíz évvel ezelőtt kénytelenkelletlen vállaltak egymással a közösködést. hiszen a két tagszövetkezet — a Homokkultúra és a Május 1 — egyesült. — Azóta dúlhat a vihar? Bóka István a pusztai ember gyanakvó vendégszeretetével fogad, ami ezerszer több, mint a városiaké, ennek bizonyítéka, hogy a legbelső szobában kínál hellyel. — Mi a téesz-választásuknál kettészakadtunk. Ebben a községben az ötvenes évektől mindenki Bózsó István szavát követi. Mi más ez. ha nem cgykézuralom? Bózsó elvtársnak senki nem mert ellentmondani, nem is túrte az ellenkezést. Egyenes ember, de az akaratát tűzön-vízen át véghezviszi. Okos, képzett emberekre van itt Zákányszéken is szükség. Borbás ezek közé tartozik, fiatal, agilis. Gárgyán István nyugdíj előtt áll, a főkönyvelői ténykedése ellen nincs kifogásom, de elnöknek nem alkalmas. Új idők. új szelek fújdogálnak, ezt észre kellene vennünk. Ahelyett, hogy összefognánk. egymás torkának esünk. * Mi lehet Borbás István búne? Bózsó Pista bácsi állította saját utódjának. ó szemelte ki már évtizedekkel ezelőtt vezetőnek. — Tudja, mi bántja őket'legjobban? Van otthon egy háztáji gazdaságom, két és fél hektár. Azt mondják, elvonja a figyelmem a gazdaságtól. Arra természetesen kínosan vigyázok. hogy ez ne következzék be. Az én vezetési stílusom más. mint az atyáé — így hívjuk Bózsó Pista bácsit. Hagyom önállóan dolgozni az embereket, megosztom a gondjaimat a vezetőséggel. Azt a kritikát elfogadom, hogy a hiányosságokkal szemben nem mindig lépek fel kellő szigorral. Atyának sok jó döntése volt. de akadt közöttük hibás is. Szóval atyát kikiáltották élö istennek. Végigszolgált tisztességgel több korszakot, talán nem kellene még mindig makacsul ragaszkodnia az elképzeléseihez. A tagság kettészakadt, a személyeskedések, az áskálódások szinte mindennaposak. * Emeletes iskola, az igazgató, Vass Vilmos, a pártbizottság korábbi titkára a szobájában. — Azt hallani, hogy Zákányszéken egy régi típusú, sztálinista pártbizottság alakult. — Ez nagyon durva megfogalmazás. Bózsó Pista bácsiról kellene a fiataloknak példát venni. Hellyelközzel talán autokratikus vezető volt. A körmére nézett mindenkinek. Újabban annyi átkot szórnak rá, nem érdemli meg. — Úgy tudom, az új pártbizottságban nem kívánt semmilyen szerepet. — Néhány hónappal ezelőtt érkezett hozzám egy küldöttség, és közölték velem, hogy én éppúgy alkalmatlan vagyok iskolaigazgatónak, mint párttitkárnak. Ezen alaposan elgondolkodtam. Levontam a következtetéseket. — Nem bántja, hogy az áj pártbizottságban nincs egyetlen pedagógus sem? — A kollégáim nem vállaltak megbízatásokat. Emiatt remélem nem kerülnek hátrányba. Én jónak tartom a demokráciát, de ha a hangoztatásával azt csináljuk, mint 1156 előtt, az tragédia. Kisöpörjük azokat a vezetőket, akik felépítették ezt az országot? Bózsó Pista bácsi már hajnalban kint volt a földeken, mindig tudta ki mit csinál. Figyelt az emberekre. Ez a köszönet érte! * Vártam Bózsó elvtársat. Egy percet nem késett. — Szólíthatom eb társnőnek...? Egy zacskó körte és az érdemeit méltató újságcikk kerül az asztalra. — Nézze, én valamikor a leventeoktatók szemében kommunista voltam. 53—54 tájékán kulákbérenc. most pedig sztálinista. Mit mond erre?! Majdnem tíz évig hadifogolytáborban éltem. Harmincöt éven át volt valamilyen pártfunkcióm. Nincs Bózsó-kultusz a községben! Én mindig hajnalban kezdtem, éjfélkor végeztem be a munkám. Hetvenegy éves vagyok. Hányszor mondtam az utódomnak, mindened legyen a szövetkezet, legyen időd az emberekre! — Ön szerint mi oldaná meg a helyzetei? — Az elnöki székre kellene egy harmadik jelölt. De talán az is megoldás volna, ha a tizenegy évvel ezelőtt egyesített szövetkezet most kettéválna. Ennek adottak a feltételei. '- Nem gondolt arra, hogy viszszu vonul a közéletből? — A kongresszusig talán még vállalom a pártbizottsági tagságot. Idegileg egyébként én bírom, hiszen megedződtem. * Mit mond a nép által okosnak nevezett Papp János a zákányszéki viharról? — Két teljesen más típusú vezetői stílus viaskodik egymással itt nálunk. Bózsó Pista bácsi az egyszemélyi vezetés híve. ellentmondást nem túr. az elveinek az áldozata. Borbás gyakorlatiasabb, otthon a gazdaságában is bizonyítja a rátermettségét. Mert aki tud otthon 10 ezerrel bánni, tízmilliót sem herdál el. Szerencsére az itt élő háromezer ember nincs haragban egymással. A békességet kellene keresnünk. Úgy érzem, nekünk nagyon meg kell harcolnunk a demokratikusabb légkörért itt. Zákányszéken. Kilenc-tíz hold gyümölcsösünk van. egy része őszibarack. Évek óta elfagy. Reménykedünk! Reménykedünk! Mi mást tehetnénk? BODZSÁK ERZSÉBET Új fogalom kering kisded' hazánkban. Többnyire idegenkedve vagy fölényesen, jobb esetben értetlenül vetik oda: sok már ez az erdélyezés. Ha csak erdélyezésre gondolnak, igazuk van. Ebból a kevés is sok. Az erdélyezés nagyhangú, üres hivatkozásban és hivulkodásban áll. Akik erdélycznek. azoknak semmi közük Erdélyhez. kisujjukat se mozdítják Erdélyért és az erdélyiekért, számukra pusztán divatos szólam. Mellesleg az erdélyezés egy sorha tartozik a magyarkodással, a nemzetieskcdéssel. a ncpieskcdcssel. a függetlenkedéssel. az ellenzékieskedéssel, a reformkodással. Közös jegyük e fogalmaknak, hogy álmegnyilatkozást, áltevékenységet. álmagatartást fejeznek ki. Hamisságot, hamisítást. Itt fordul meg a kocka. Lévén, hogy a hamisság az igazságot utánozza, akár a hamis gyöngy az igazgyöngyöt. A hamisság nem magában veszélyes, hanem az igazságot veszélyezteti. A hamisítvánnyal együtt könnyen szemétre vethetjük az igazit, az igazat is. Felelősen ítéljen hát, aki erdélyezésröl beszél. Válassza cl a hamisat a hitelestől. Vigyázzon, hogy amit az erdélyezésben elutasít, azzal ne sározza be Erdélyt, az erdélyiséget, az erdélyi ügyet magát. Olyan időt élünk, mikor ebben a szó tettel ér föl. Korábban Erdélyről szólni se lehetett, leszoktunk erről a szóról, nemzedékek nem tanulták, nem ismerték ezt a szót. Egyesek azt hitték ugyanis, hogy az el nem hangzó szó nemlétczóvé avatja a szóban megnevezett valóságot: lám mily furcsa materializmus. Most a földrengés robaját árasztja a szó. hogy Erdély. És a földrengést lehetetlen elhallgattatni vagv elhull- 1 gatni. Kivált, ha országok, nemzetek rázkódnak bele. Erdélyben, 1970 es 1972 közt. öt egyház kimutatásai 2 millió 471 ezer magyarról tudtak. Már akkor megszüntettek területi autonómiájukat, azaz a Maros Tartományt, és szellemi központjukat, a kolozsvári magyar Bolyai Tudományegyetemet. Jövőjüket a nemzeti jelleg megsemmisítésében, az egységes román társadalomba való beolvasztásban határozták meg, i nz ezredfordulóig tartó szakaszokban. Ebben a többi nemzeti, nyelvi, vallási kisebbség is osztozott és osztozik. Számuk. ugyancsak 1970 és 1972 közt, elérte a 2 millió 160 ezret, összesen csaknem 5 millió ember ez. Földrengés — írtam föntebb. Bizony, földrengéshez hasonlítható, högy a nemzetiségi, nyelvi, vallási beolvasztás kényszere elöl, 1972 óta, 380 ezren vándoroltak és menekültek ki Romániából. Közülük 45 —50 ezer magyar (sokan németek vagy zsidók házastársaként, családtagjaként települtek más országba). Ebből 25—26 ezer nálunk keresett hazát és otthont. Csak az utóbbi hónapokban mintegy 17 ezren érkeztek. Persze, a számok mögött sorsokat kell látni. Zömében nehéz, megtöretett személyes sorsokat, és a mai magyarság közel egyötöd részének közös sorsát. Mintha egy népes család tíz tagjából kettőt pusztulás fenyegetne. Ilyenkor nincs kibúvó. Segíteni és menteni kell őket, áldozni és küzdeni kell értük. Ezt az állapotot idézi föl itt és most a szó. hogy Erdély, erdélyiség, erdélyi ügv. Ennél a jelentésnél húzódik a szó hitelességének, illetve hamisságának határa. Ha a szóból hiányzik ez az Erdély, ez az erdélyiség. ez az erdélyi ügv. nos. akkor az a szó valóban nem más. csak erdélyezés. Lepjünk tovább azonban. Erdélyezésen először is az kapatik rajta, aki gyakran és hangosan beszél Erdélyről, de nem segít, nem áldoz, nem kiizd, nem cselekszik. Hogy legyen valamit, az. természetesen, nem kötelessége. De a kényelmességet, a közönyt, az önzést legalább ne akarja hiúsággal megkoronázni. Hamisabb magatartás is akad. Rossz, sót romlott szándék vezeti azokat, akik az igazságot rágalmazzák meg, a segítséget csúfolják ki, a hiteles szót ássák alá. Tudatos ravaszsággal ók keverik össze a fogalmakat is. Erdclyezésnek címkézik azokat a tetteket és szavakat, melyek valójában Erdélyt, az erdélyiséget, az erdélyi ügyet szolgálják. Leggyakrabban és leghangosabban az ö szájukból fröccsen ki a mérgezett szó: erdélyezés. Értsük meg ézt a szót. Indokoltan bánjunk ezzel a szóval. Óvakodjunk azoktól, akiknek aszújuk sűrún rááll erre a szóra. SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON BAKACSI LAJOS RAJZA ARPAS KAROLY Gyermek kupolás tered kincsrejtő paradicsom innen űzetsz ki Pillanat Hajnalra az est hullik alá a levél mint a lőtt madár határok lásd a múltat mint kérgét u platán — mit ér vedli le földünk