Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat 3 Felújított malom Devecserben mintegy 80 millió forintos költséggel felújították a malmot. A tizenkét új dupla hengerszéken most naponta 100 Ionná búzát tudnak megőrölni, biztosítva ezzel a környék kenyéri isztel látását. A nagymértékben, automatizált üzemből emellett darát, réteslisztet is szállítanak a boltokba. Képünkön: az Élgép gyártotta nagy teljesítményű hengerszékek n kányási szerencsétlenség áldozatai Pénteken hajnalban a beomlott kányási Béke-aknában elérték a bányamentők László Sándof csapatvezető vájárt. Az elővájó gép jobb oldalán, a torlasztólapnál találták meg, ráömlött a bezúdult homok. Életjelt nem adott. A kányási bányaszerencsétlenség három áldozata: Bódi Gábor vájár 41 éves volt, nős, szécsényfelfalui lakos, két kiskorú gyermeket hagyott hátra. Oláh László szállítómunkás 19 évesen fejezte be örökre bányászpályafutását. Nőtlen, szécsényfelfalui lakos. Ot élve találták meg, az orvosi vizsgálat közben halt meg. László Sándor csapatvezető vájár 49 évesen lelte halálát a bányában. Nős, két felnőtt gyermeke van, egyházasgergei lakos. A villamosok „monográfusa 99 Akkor találkoztam először vele a szabadtéri játékok idején, amikor a nosztalgiavillamost vezette. Szinte átszellemülten belefeledkezett a munkába, mit sem sejtett arról, hogy közös ismerősünk éppen róla beszél, őt dicséri sétautazásra indult kis csoportunknak: — Ez Nagy Pista, a villamosvasút szerelmese. Tulajdonképpen technikus, a vezetést csak úgy szabadidejében, hobbiból csinálja ... De ez még semmi, ha látnátok azokat a tökéletes. csodaszép villamoskocsimod el leket, amiket sajálkezűleg fabrikált!... — Az igaz, hogy szenvedélyem a villamosvasút törtenetének kutatása, a kocsimodellek készítése, de a villamosvezetést nem csak hobbiból tanultam meg és csinálom olykor, hanem pénzért is. Kell a családnak. Halk szóval, szinte restelkedő, szerény mosollyal vallja mindezt, s faggatásomra azt is, hogy a végzettsége szerint' tulajdonképpen vízügyi technikus, de azt a szakmát sosem művelte. Volt viszont tervező a Csomitervnél, dolgozott a Déltervnél. A Szegedi Közlekedési Vállalathoz csak 1985-ben került. Hát akkor honnan ez a szenvedély, a szegedi villamosvasút történetének kutatása, a villamoskocsik modelljeinek készítése iránt? A gyökerek egészen a gyermekkorba nyúlnak viszsza. Apja, aki a vasútnál dolgozott, egyszer elvitte mozdonyt nézni, és ez örök nyomot hagyott benne. De az igazi élményt később mégiscsak a villamos jelentette számára. Suttyó gyerekként ikiállt öccsével a Széchenyi térre, és órákon at csodálták a csilingelő sarga villamosokat. Aztán hazamentek és megpróbáltuk papírból kis villamost fabrikálni. Eleinte csak úgy, mérték nélkül, aztán centiméterrel mérve törekedtek a tökéletesebbre. Így készült el végül a 604-es kocsi csaknem másfél métefeá hasonmása. amelyre még ma is örömmel vegyes nosztalgiával gondol vissza. — Igazán komolyan 1968tól, 20 éves koromtól foglalkozom a modellezéssel, a szegedi villamosvasút történetének kutatásával. És — bár nem dolgoztam az SZKV-nál — sűrűn vendége voltam a vállalatnak: kijártam a remízbe, elbeszélgettem a régi szakemberekkel, megszállottként búvárkodtam a régi dokumentumok között. Közben előkerülnek a vitrinből a Szegeden volt Villamosok tökéletes kicsinyített másai és egy gépelt oldalakkal, fényképekkel, jellegrajzokkal, diagramokkal telj vastag dosszié: Nagy István két évtizedes kutatómunkájának eredménye, á szegedi közúti-vasúti járműközlekedés monográfiája. — Sajnos, Szegeden én vagyok az egyedüli ilyen villamosbolond. De Budapesten sokan vannak, velük szoros kapcsolatban állok. Jó a kapcsolatom a Miskolci Közlekedési Vállalat helytörténeti körével (tagjai a város közlekedési múltjával is foglalkoznak) és a ' debreceniekkel is. Kénytelen vagyok más városbeliekhez kötődni... — És most hogyan tovább? — Nekilátok és átdolgozom ezt a gyűjteményt, végleges formába öntöm a szegedi villamosjárművek történetét. Aztán, ha nyomdakészre összeáll, átnézetem a budapesti kollégákkal, és megpróbálok mecénást találni a kiadáshoz. Talán sikerülni fog ... Izsák András Alvó mezőgazdaság Autóár-katalógus Hétfőtől a hazai könyvesboltokban is kapható lesz az Eurotux-Schwacke autóár-katalógus — jelentették be pénteken a MUOSZ-ban megtartott sajtótájékoztatón. A katalógust a Láng Könyvkiadó, az Interpreszszel, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával, az NSZK-beli Eurotax-Schwacke kiadóval kötött megállapodás alapján 65 ezer példányban jelenleti meg. A vámhatóság január 1jétől e katalógus árait tekinti a magánforgalomban beérkező űj és használt személygépkocsik vámalapjának. Január l-jétől a 4 évnél nem régebbi gépkocsik esetében — benzinüzemű gépkocsiknál 1600, dízelüzemű járműveknél 2000 köbcentiig — a katalógusban közölt adatok 10 százaléka lesz a vám összege, forintban. Az 1600 és 2000 köbcenti közötti benzines, valamint a 2000—2500 köbcentj közötti dízelmotoros autók után 20 százalékos, az említetteknél nagyobb lökettérfogatú kocsiknál 40 százalékos a vám. Amenynyiben a behozni kívánt gépkocsi 4 évnél öregebb, a felsorolt tételeken felül további 30 százalék vámot kell fizetni. Az autóár-katalógus Nyugat-Európa kilenc országa több száz autókereskedőjének tényleges üzletkötései alapján a legutóbbi adatokat tartalmazza. A közölt adatokat a vámhatóság január 31-ig tekinti a vámkiszabás alapjának. Mivel az autóárak folyamatosan változnak, a vámhatóság a továbbiakban az NSZK-ban havonta megjelenő Schwackekatalógus alapján módosítja a vám összegét, s erről a vámhivatalok tájékoztatják az ügyfeleket. A Láng Kiadó a kereslettől teszi függővé, hogy a kiadványt a jövőben Magyarországon negyed-, vagy félévenként jelenteti meg. (MTI) A címben jelzett megállapítás főként a növénytermesztésre értendő, hisz ilyenkor a földeken tényleg nem sok tennivaló akad. A tavasz majd változtat a helyzeten. A mezőgazdaság egészét jellemző dermedtséget azonban a jó idó sem oldhatja fel. Ugyanis a kilátósok egyáltalán nem rózsásak. Juhász Bélával, a Deszki Maros Tsz elnökével arról beszélgettünk, mi az, ami leginkább nyomaszt egy felelősen gondolkodó szakembert. Nem hiszem, hogy gondolatai túlságosan egyediek lennének, ha mást kérdeztem volna, hasonló megállapításokra számíthattam volna. — Mi az, amit 1988 sikerének tart? — Az, hogy sikerült a szarvasmarhatelep beruházását befejezni, egy kis béremelésre is futotta, s a pénzügyi egyensúly sem borult fel. — A zavaró momentumok? — Egyre inkább rá kell jönnünk, hogy az alaptevékenység még ha érzésünk szerint jól is csináljuk, épp csak elvegetól. Nyereségre csak az egyéb tevékenységekből számíthatunk. Az a bosszantó, hogy az idén sem szakad meg e folyamat. Az új szabályozás sem gazdaságcentrikus. Gazda szemmel nézve nincs ami inspirálna a többletnyereségre, hisz nagy részét elvonják. — A nyereség vagy képződik, vagy nem. Ez már a számadás témája. De addig? — A mezőgazdaságban több okból nem képződhet a más ágazatokhoz hasonló tőkearányos nyereség. Pedig a befektetést csak ez ösztönözné. A magas hitelkamatok miatt kevés az olyan terület, amely a beleölt pénzt gazdaságosan visszaadná. Igy a technika megújítása helyett folytatódik az önkizsákmányoló, sokszor emberfeletti erőfeszítés. A drága hitelnél is rosszabb, ha egyáltalán nincs. A földben nemcsak a búzaszem pihen már három hónapja, hanem az ára is, s mikor lesz még abból bevétel? A mezőgazdaság sajátosságait nem figyelembe venni, végzetes hiba lenne. De hát miért is kell annyira a hitel? Ott volna a váltó, amivel egyre több felvásárló szervezet egyenlíti ki számláját. Sokan nem fogadják el, nem lehet vele üzemanyagot, alkatrészt, társadalombiztosítást fizetni. A biztonságos termeléshez szükséges szerződés ritkaság, ha van, akkor is ár nélkül kötik meg a felvásárlók. Ez még hagyján, de a fizetés is sokszor késik. Az Agroskála például július óta tartozik 2,5 millió forinttal. De maradjunk az árnál. A felhasznált eszközök, anyagok árnövekedése kiszámíthatatlan, s már-már erkölcstelen méretű. Egyedül a kertészeti növényeknél tudnánk ezt tetszőlegesen továbbhárítani, de ott meg kínálati piac van, a fizetőképes kereslet hiánya szab szigorú korlátot. Az alapvető termények és állati termékek árképzése ugyan szabadabbá vált, de gyakorlatilag megvannak a kötöttségek. Abban az esetben, ha a vevőnk alakítja az árat, természetes, hogy alacsonyan kívánja tartani. Például számításunk szerint 7—8 forinttal drágult egy kilogramm csirkehús előállítása, s a feldolgozó csak 5 forint emelésre hajlandó. A különbözet egyértelműen a termelés gazdaságosságát rontja. — Igaz, de talán ezzel kívánják a termelés nagyságrendjét beszabályozni, úgymond termelési szerkezetváltásra inspirálni. — Csakhogy, mint említettem, nagyon nehéz az alaptevékenységben jó üzletet találni. Azért meg kell próbálni, mi tavaly korszerűsítettük a baromfitelepet, s mégis csak a fele mennyiségre mertünk az idén szerződni. Most a libatenyésztést igyekszünk helyette felfuttatni, az kelendőbb pillanatnyilag. — És az a bűvös egyéb tevékenység? — Novemberben öt állami gazdaság megbízásából egy kijavított majorépületben bor- és üdítőital-lerakatot létesítettünk. Ez a kereskedelmi haszon mellett fuvarlehetőséget is biztosít. Az ekevasaink, gyűrűshengerünk keresett, így az idén fokozzuk a gyártást. Ennek érdekében nagyobb tudású szerszámgépeket állítunk munkába. Az elmondottakból látszik a törekvés, az űj utak keresése. Egy valami azonban elgondolkodtató: mindezek ellenére csökkenő nyereségre számítanak. Vannak dolgok, miket üzemen belül nem lehet jóra fordítani. A mezőgazdaság alapvető problémái mélyebb elemzést, s felelős döntéseket követelnek. Mert a léket kapott hajón inkább a lyukat kellene betömni, s nem egyre több szivattyút beállítani a betörő víz eltüntetésére. Tóth Szeles István Felvételi felhívás A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola -előkészítő tagozata felvételt hirdet az 1989/90-es tanévre zongora, hegedű és gordonka szakra, olyan tehetséges gyerekek részére, akik 8. életévüket betöltötték, de az általános iskola 8. osztályát még nem kezdték meg. Jelentkezési határidő: 1989. január 31. A felvételi vizsgák február végén lesznek. Jelentkezési lap a főiskola tanulmányi osztályán kapható: Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 8. Levélcím: 1391, Budapest, Pf. 206. (MTI) Adó Nyomtatványok díjmentesen Január közepétől díjmentesen kaphatók a jövedelemadó-bevallási nyomtatványokat tartalmazó' egységcsomagok. Ezeket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal készítette és juttatta el a postahivatalokhoz, a tanácsi ügyfélszolgálati irodákba, a fővárosi és a megyei adóhatóságokhoz. Azok a magánszemélyek, akik az adóhatóság nyilvántartásában szerepelnek, mert korábban személyi jövedelemadó-előleget fizettek be közvetlenül az adóhatóságoknak, illetve már 1987-ben adóköteles jövedelmük volt — az egyéni vállalkozókat kivéve — a személyi jövedelemadó-bevallási egységcsomagot januárban postán kapják meg az APEH-től. Ha valakihez az egységcsomag ezúton januar 31-éig mégsem jut el, az APEH kéri, hogy az adózó maja gondoskodjék annak beszerzéséről. Az egyéni vállalkozók a vállalkozói adóbevallási nyomtatványokkal egyidejűleg szerezhetik be a személyi jövedelemadó-bevallási nyomtatványt az érdekképviseleti szervezeteiknél (Kiosz, Kisosz) Mit tehetünk, ha télvíz idején felmondja a szolgálatot ,a konvektorunk? Telefonálunk a Dégázhoz, jöjjenek, segítsenek. És jönnek ... Aztán a kedves panaszos kap egy számlát, a végösszeg: 68 forint. Ennyiért megállapítja a szakember, hogy a készülék üzemképtelen, selejt. Kérés nélkül is kap egy jó tanácsot, vegyen új konvektort 10 ezer 800-ért. De miből? A tisztelt állampolgár nem hagyja annyiban, elmegy a SZÉSZ-hez, ahol kap némi biztatást. És nem csak azt! Ripsz-ropsz megjavítják a masinát, és az ügyfélnek csupán 109 forintot kell fizetnie. Nem értem! Felfoghatatlan számomra, hogy ha így nézem, a konvektor menthetetlen, ha úgy, javítható. És mindezek vonzató még homályosabb számomra, nevezetesen az, miért hajszolnak bennünket felesleges költségekbe. Az is különös miért kell alkatrészek híján kidobnunk cseppet sem elhasznált berendezéseket? Mert erről van szó! — Mi az ára annak, hogy önök selejtezés helyett a legtöbbször javítanak? — kérdezem Szabó Lászlót, a SZÉSZ művezetőjét. — Mi az esetek egR százalékában állapítjuk meg azt, hogy mondjuk egy konvektor üzemképtelen. Mindent megteszünk a hiányzó alkatrészek beszerzéséért. — Megéri ez önöknek? — Szolgáltatni szeretnénk, még akikor is, ha a •költségeket a szövetkezet nyeli le. Mi nem kérünk pénzt a kiszállásért, a hibamegállapításért. Ezzel szemben javítunk. Nem sajnáljuk az időt, ha „babrálni" kell a készülékkel. Menthető a menthetetlen? — llogyan és honnan szereznek alkatrészeket? — Nem jönnek az alkatrészek a helyünkbe. Bonyolítja és nehezíti a helyzetet az, hogy legálisan mi nem fordulhatunk közvetlenül a gyártókhoz. Pedig az lenne a leggyorsabb, a legkorszerűbb. A közvetítő szerepet jelenleg a Ramovill látja el. Nem hiszem, hogy ez az ideális. Nem túlzás, ha azt mondom, sokszor emberfeletti erő kell az alkatrészek beszerzéséhez. — A fenti nehézségek ellenére is számíthatunk az önök gyors segítségére? — Harcolunk az ügyfelekért, nem adjuk fel a szolgáltatást. * Miközben a Beke utcából átvergődöm a Dégáz szegedi igazgatóságára, a Vásárhelyi Pál utcába, eltöprengek, mi az oka a két cég közötti különbségnek? Itt az elvégzett munka számít, ott az ügyek számát akarják csökkenteni. Egyszerűbb valamire azt mondani, hogy selejt, mint megjavítani? Ki nézi az állampolgár érdekeit? Kinek fontos az, száz forirttot, vagy tízezret fizetünk? Gondolkodik-e valaki azon, hány milliót dobunk ki évente azzal az indokkal, nincs alkatrész hozzá, javíthatatlan. Elmém megvilágosodását a Dégáz szolgáltatási osztályának vezetőjétől, Farkas Mihálytól vártam. — A gyártó vállalatok a széria kifutásától számítva 10 évig biztosítónak alkatrészeket. Bonyolítja a helyzetet, hogy vannak olyan termékek, melyekhez import anyagokat használtak fel, ilyen esetekben még a tíz év sem biztos. — Így a selejtezések oka leggyakrabban az, hogy a vállalatok megszüntették az alkatrészgyártást? — Sokszor valóban ez az ok! — Mi történne, ha bespájzolnának bizonyos alkatrészekből? — A raktárkészletet szigorúan ellenőrzik, a túllépéseket büntetik. — Az elmúlt évben — a tíz év letelte miatt — körülbelül hányféle berendezés került feketelistára? — Körülbelül tízféle tűzhely és, ugyanennyi konvektor. — Önöknek nem érné meg, ha keresnének alkatrészgyártókat? — Ez nem olyan egyszerű! Az ilyesmit a gyártó vállalatok nem adjak kj a kezükből. Privilégiumuk az alkatrészgyártás. Azt tartják, a biztonság mindenek fölött! — Véleménye szerint mi lenne az ideális megoldás? — A gyártóknak és a szolgáltatóknak közelebb kellene kerülniük egymáshoz. * Üjra csak a töprengés marad! Félelmesen gazdagok vagyunk! Egy konvektort, egy gáztűzhelyet kidobunk csupán azért, mert valamilyen apróság hibadzik benne, es ezt az alkatrészt sem beszerezni, sem pedig gyártani nem lehet. Nem képtelenség?! Emiatt milliók úsznak el a semmibe? Gondolom, vannak ügyesek és ügyeskedők egyaránt. Tudom, az 1KV árulja az ilyen „selejt" holmikat. Ki veszi meg? Biztosan nem az a nyugdíjas, aki a panaszával felkereste szerkesztőségünket! O fizet, mint a köles! Vagy kilincsel a javításért. Ugye, nem ez az igazi megoldás' B.T.