Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. január 6., péntek 3 Külföldi turisták Lengyelországban Továbbra is csak benzinjeggyel juthatnak üzemanyaghoz Lengyelországban a külföldieknek — így a magyar turistáknak is — továbbra is csak előre megvásároll üzemanyagjegy ellenében szolgáltatnak ki benzint a kutaknál. (Az elmúlt napokban sok magyar turista félreértette azt a hírt, miszerint Lengyelországban megszüntették a benzinjegyet. Ez az intézkedés azonban csak a lengyel állampolgárokra vonatkozik.) A kutaknál a külföldiektől továbbra sem fogadnak el készpénzt. Benzin jegyet Budapesten az Orbis Lengyel Utazási irodában (Vörösmarty tér 6. sz.), lehet beszerezni, egy liter 94 oktános benzin 27 forintba kerül. A magyar turistáknak módjuk van arra is, hogy zlotycsekket vásároljanak Magyarországon, például az utazási irodákban, vagy az OTP-nél, s annak ellenében válthatnak üzemanyagjegyet Lengyelországban. A benzinjegy itthoni beszerzése egyszerűbb. Mindkét esetben ugyananynyiba kerül egy liter üzemanyag. A Lengyelországba utazóknak jó tudni azt is, hogy megszigorították egy, már korábban is érvényes rendelkezés betartásának ellenőrzését. Eszerint a lengyel szálláshelyeken csak a hivatalosan beváltott és igazolt zlotyval lehet fizetni. Az igazolásra egyébként rávezetik, hogy már mennyit költölt a turista, így folyamatosan ellenőrizhető, hogy van-e még elegendő pénze szállásra. A budapesti Orbis utazási irodában előre, forintért meg lehet rendelni a szállást és a szolgáltatásokat. Így olcsóbb és biztosabb is, mintha valaki a helyszínen próbálna szállást keresni. A Lengyelországba utazóknak továbbra is kötelezően, minimum 6500 zlotyt kell átváltaniuk személyenként négy napra. Az ezt követő időre naponta 1800 zloty a kötelezően átváltandó minimális összeg. (MTI) Magyar építők Münchenben Lakások építés át kezdi meg Münchenben a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak mintegy 40 tagú brigádja. Egy magánvállalkozó megbízása alapján az elmúlt évben különböző beruházásokon már dolgoztak a Heves megyei építők az NSZK-ban, mintegy 200 ezer márka értékű munkát végeztek. Teljesítményüket minősíti, hogy feladatuk befejeztével több ajánlatot is kaptak helyi építőipari cégektől. Az idei évre eddig 36 lakás szerkezetépítését vállalták 800 ezer márka ellenében, s várhatóan hamarosan még újabb 40 lakás kivitelezéséről írnak alá szerződést. A Heves megyeiek a Rema Bau építőipari vállalat megbízása alapján a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével kaptak munkavállalási engedélyt. Valutabevételük révén arra számítanak, hogy lehetőségük lesz itthoni gépparkjuk felfrissítésére, tőkés importból beszerezhető szerszámok, kisgépek vásárlására. A közigazgatás tanítómestere Tudják-e olvasóim, mit takar az elnevezés: mezei jogász? Hát a kihágási bíróság? Hadigondozói hivatal? Mi volt az a haszonbérlet és hogy 1949-ben főispáni kinevezéssel lehetett valaki •segédfogalmazó a „városnál", amely megjelölést a nem is túl idős szegediek a mai napig használják, ha a tanácsról beszélnek? Jómagam készséggel vallom be: a tanács „város"-kénli emlegetésén kívül az említettekkel csak akkor jöttem tisztába — úgy, ahogy —, amikor Szilágyi György fölvilágosított. Arról a Szilágyi Györgyről van szó, akinek a neve után a szegedi telefonkönyvben a „dr. jogtan." rövidítés olvasható, s akinek kifejezett ^kérésére vették le a „Titkárság szervezési és jogi osztály — osztályvezető" feliratú táblát a tanácsháza 113-as szobája ajtajáról e hét elején. Idézet a december 2-i tanácsülés jegyzökönyvéből: „Négy évtizeden át nagy elhivatottsággal végzett közszolgálati tevékenységével elősegítette... a hatósági munka törvényességét . . . Magas szintű elméleti felkészültségével, tapasztalataival folyamatosan közreműködött a fiatal tanácsi szakemberek ismereteinek 'bővítésében ..." — és igy tovább. Ez olyan szép, hogy csak igaz lehet. S az is — ezt nem fiatal, nem tanácsi és nem szakember létemre is állíthatom: Szilágyi Györgytől még a magamfajta is tanult. Fárasztó, maratóni vébéülések után derűs tekintettel újabb munkához látni, mintha csak akkor kezdődött volna a nap. Ügy járni az utcán, hogy „nem rá tartozó" dolgokban is megkeresse, ő mit tehetne az ügyben — például a kozterületfelügye'.öket nem a megbírságolt autósok számarányában, hanem a rendezett utcáért premizálni, s a készülő tanácsrendeletben ekként változtatni a fogalmazáson ... Jó, jó, ha negyven évet lehúznék egyazon munkahelyen, persze, hogy ilyen profi-módon végezném a dolgom — mondhatja bárki. Amit Szilágyi György majd azzal üt el, hogy „világosabb perceimben nem helyeslem az egy helyben maradást!..." Mégis így alakította az életét, mióta másodéves joghallgatóként Nem úgy van! Lassan megint kiderül, hogy javíthatatlan ábrándozó vagyok. Hajlamos arra, hogy mindenféle ígéreteket és szándékokat komolyan vegyek, ha azok akár egy picit is a jobbítást célozzák. Aztán, ha később utánajárok, hogy a szépséges szófüzérekkel elhitetett ígéretekből és jó szándékokból vajh' mi lett, többnyire csak pislogok az „eredmény"-re, meresztgetem a szemem, hogy a jobbat felfedezzem. Mostanában megint. A „struktúraváltás" címszóval beharangozott „szerkezetátalakítás" megújító erejű ígéreteit és jó szándékait vettem — én balga — túl komolyan. Gondolván, ez a gazdaságból még akár „ki is gyűrűzhet" (a minden előző tagadása divathullámban a „begyűrűzés" ellenpontjaként), s netán az adminisztratív szférákat is elérheti. S akkor ugye majd ésszerűbb lesz minden, kisebb apparátussal és költséggel intéződnek az agyonszabályozott állampolgári ügyek. És elbocsátódik, leszerelődik az államigazgatás zsoldosseregének sokszáz Mancika, Piriké, Gépverőke, Rublikázóka közkatonája. Íróasztalaikat végkiárusítják, szobáikban a szeltem igazi munkásai kapnak helye). S idővel talán még rossz emlékét is elfeledhetjük az aktahegyeket tologató felesleges hivatali apparátusoknak ... Beszélgettem ilyen, központi igehirdetéssel megerősített ábrándjaimról sokakkal, s mondhatom nem egyedüli álmodozónak bizonyultam. Soknál is többen szeretnénk ilyesféle „struktúraváltást". Igaz, akadnak olyanok is, kik „kiművelt emberfőkre", s mindenféle mechanizmusokra hivatkozva nem hisznek a lehetőségben és holmi „visszarendeződés"-ről magyaráznak ábrándos fejünknek. Szóra szó. Elunván az ábrándozást, s a róla lebeszélni akarókat, elhatároztam — elkapván a leltárhangulat —, szétnézek már itt-ott, mekkora méreteket öltött mostanra az apparátusi szerkezetváltás. Na, mit gondolnak? Sietek kijelenteni; nem úgy van! Igenis találtam olyan helyeket, hivatalokat, ahol ez-az-amaz osztály, csoport, munkakör megszűnt. Ne tessék aggódni:az ügyintézői nem. A legtöbb helyen hiánytalanul ott vannak. Más osztályon, csoportban, munkakörben (ittott magasabb fizetésekkél). A „struktúraváltás" ugyanis a legtöbb esetben mifelénk azt jelentette, hogy „összevontak és újraelosztottak" (hála a jó gazdasági példáknak ugye?). Két osztályból lőn egy — papíron és névtáblán. Egyesítve a két osztály dolgozóit és munkaszervezetét, megtartva mindenkit és mindent a régiben. Ahol mondjuk eddig két réztábla hirdette a kapu alatt, hogy Aktagyártó Hivatal, illetve Aktaiktató, ott mostanra egy, csak egy a tábla, azzal a szöveggel, hogy Aktagyártó és Iktató Hivatal. Az apparátus, az ügyintézés a korábbi. (Jobb helyeken az összetettebb feladatú hivatal ideológiája alapján a dolgozók előléptetésben részesültek, s bár ugyanaz a dolguk, de „magasabbrendű" munkahelyen, a dolgukat nem „előadják", hanem „főelőadják"...) Szóval: nem úgy van, mint gondoltuk. Hogy ki ezért a hibás? Gondolom az, aki rosszul gondolta. A magamfajta ábrándosfejű például. Akinek olyan fixa ideái vannak, hogy az „igazgatási struktúraváltás" nem lehetséges ésszerűsítés, leépítések nélkül. Akinek nem ér el botfüléig e szférák „igazi" zenéje, az áthangszerelések „finomságai". Aki csak azt képes észrevenni, hogy átalakítás címén a legtöbb helyen csak címkéket, táblákat és címeket, rangokat cseréltek. S közben maradt minden és mindenki a „struktúrában" — mint elavult termékszerkezetű gyár raktáraiban a halmozódó készáru. Jelentem: a „kigyűrűzés" sikerült — hisz az ilyesféle készáru is eladhatatlan. Legalább is egyelőre úgy tűnik, nem vagyunk képesek túladni rajta. Hogy miért? — Bevallom, ez ügyben nem vagyok elég tájékozott Gondoltam, érdeklődök felsőbb helyeken, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala segítségével. Aztán fejbe vertem magamat, hiszen az megszűnt. Most Tájékoztatási Kollégium van ... Szabó Magdolna igent mondott a középkádereket — értsd: segédfogalmazókat — kereső polgármester, Dénes Leó hívására. „Talán apám volt a példa — 46 évet húzott le egy helyben, vagy a nővérem, ö is negyvennél többet." Sértett önérzettel járta be a „város" különböző irodáit, ahová a magafajtákat — az igazgatást megtanulandó — át- meg átirányították. „Áldom azokat a tanulóéveket azóta is! A tanácsok létrejötte, 1950 előtt még éppen megismerhettem az önkormányzatú városigazgatás minden ága-bogát." önkormányzat? Mintha ezt manapság is emlegetnék! „Most kanyarodunk vissza oda, amikor a Városnak gazdaságai és gazdasági akciói voltak. Még évekkel később is három téma biztosan szerepelt a hetenkénti végrehajtó bizottsági ülések napirendjén: az adó, a mezőgazdaság és a begyűjtés. Akkor is titkársági ember lévén, a jegyzökönyvet meg tudtam írni anélkül, hogy ott lettem volna az ülésen." Ezt a képességét, gyanítom, ma is hasznosíthatná olykor, noha biztps vagyok benne, sosem tette meg. Nem ezt tanítják ugyanis a „Szilágyi-iskolában", ami nem csupán a 113-as szoba és környéke; hanem a jogi kar államigazgatási tanszéke is. „Allamvizsgáztatok. Tegnap 45 hallgató közül hárman kaptak ötöst Pedig Nagy László felvétele amikor itt vannak szdkmai gyakorlaton a tanácsnál, három hét után összecsapják a tenyerüket: jé, ez ilyen érdekes! Ezt nekünk eddig senki sem mondta!. . . Nem? Gyakorlatot vezetek — 120 hallgatónak ez már (önmagában agyrém! —, eljönnek hatvanan, a szünetben lelép a fele. Hát persze hogy nincs elképzelésük a közigazgatásról." És hozzátesz még egy mondatot: „Pedig amit én tudok, az nem csak az enyém." Itt kell befejezni a beszélgetést. Munkatársai ma engedik el nyugdíjba közigazgatási tanítómesterüket. P. K Milyen bank az Adatbank ? Űj bank kezdte meg szolgáltatását az év elején. Az intézmény azonban nem értékpapírokat és készpénzt őriz széfjeiben — ilyenekkel nem is rendelkezik —, hanem információt tárol. Nem kevesen vannak a világban, köztük éppen pénzemberek, akik vallják: a gyors és pontos politikai és gazdasági információ, megfelelő kezekben, anyagi értékJanuár 1. óta fogadja ügyfeleit a Magyar Távirati Iroda adatbankja. Egészen pontosan: a Számítógépes Politikai Sajtó Adatbank és Dokumentációs Szerkesztőség. Igazgatója, Szabó Iván tájékoztatta az MTI-Press munkatársát. — A Minisztertanács egy korábbi határozatának megfelelően az MTI működteti az országos sajtó- és politikai adatbankot. Ez persze így rendkívül egyszerűen hangzik, a kijelentés mögött azonban széleskörűen kiterjedt és pontosan összehangolt tevékenységet kell látni. Például azt, hogy az MTI-híreit — naponta, mintegy ötszázat — mágneslemezen megőrizzük, tároljuk úgy, hogy bármikor visszakereshetők legyenek. Ehhez természetesen megfelelő elektronikus szövegszerkesztő, hírfeldolgozó, tároló és visszakereső rendszert kellett kialakítani. — Milyen felhasználói szempontokat tartottak szem előtt? % — Olyan tematikus alrendszereket alakítottunk ki, amilyenekre az MTI profilja, illetve sok éves tapasztalataink alapján szükTanácsülés Mórahalmon Rendkívüli tanácsülést tartottak tegnap délután Mórahalmon. A városi jogú nagyközség tanácsa egyetlen napirendi pontot vitatott meg. Ez az idei évre szóló pénzügyi terv volt. A bevételeket azonos szinten tervezték, mint 1988-ban. Biztos forrás a lakossági adók, illetékek és a földadó, de ettől az évtől már a befizetett személyi jövedelemadó Is a helyi tanácsot illeti meg. A fejlesztési lehetőségek korlátozottak — állapította meg a testület. Elsődleges feladatnak tekinti a tanács a már megkezdett beruházások befejezését. Ezeken túl kiemelten kezelik a fiatal házasok lakáshoz jutásának támogatását. Nem kis anyagi terhet jelent a szennyvízcsatorna építése. Néhány tanácsi intézmény felújításra szorul. Erre alig több mint kétmillió forint jut. A kevéske pénzt a szolgálati lakások állagának javítására és a művelődési ház felújítására költik Mórahalmon ség van. Ennek megfelelően a fejlesztés során két fő szempontot vettünk figyelembe; azt, hogy az MTI sokoldalú munkája mit követel, továbbá, hogy milyen igények merülhetnek fel a politikai, az államigazgatási, a gazdasági és nem utolsósorban a tömegtájékoztatási szervek részéről. Egy adatbank akkor működik jól, ha információtároló és visszakereső rendszerét úgy alakítja ki, hogy a feldolgozott anyaghoz biztosítja a közvetlen hozzáférést és a tetszés szerinti visszakeresést. Vagyis a témakörök szerinti eligazodás áttekinthető, könnyen kezelhető. 'Mindezt elősegíti, hogy a visszakeresést támogató osztályozórendszerünk témakódjait, alkódjait és kulcsszavait olyan szakemberekkel állítottuk össze, akik a maguk területén vitathatatlan szaktekintélynek számítanak. — Nézzünk egy példát. A jogi témakód hányféle válaszlehetőséget tartalmaz? — A rrű címlistánkban ez 4 oldalt tesz ki. Ebből csupán az „emberi jog" alkód huszonnégy különböző témakört — itt kulcsszót — érint. — Kik dolgozták fel az információkat? — Az adatbankban minden információt sajtódokumentátorok kezelnek. S talán nem érdektélen elmondani, hogy az MTI dokumentációs szerkesztősége — amely a legnagyobb hazai sajtódokumentációs központ — munkatársainak nagy része egyetemet végzett újságíró. Munkánk azonban nemcsak a napi hírekre, az azokban szereplő személyekre, pártokra, államokra, intézményekre, szervezetekre stb. terjed ki, hanem, mintegy 400 folyóiratot is szemlézünk. Ezekből az adatbank referátum, vagy annotáció (tartalmi kivonat) formájában a külvilág és Magyarország legfontosabb és legérdekesebb cikkeit is számítógépen őrzi. — Kik és hogyan használhatják az MTI adatbankját? — Információ-szolgáltatásunk az ország bármely részéről lehívható az MTI által meghatározott típusú képernyős munkahely, úgynevezett terminál revén A kapcsolatot toicfonvon.i biztosítja. Igaz, nem ugy, mint korábban, amikor elég volt feltárcsázni az MTI dokumentációs szerkesztőségét, s a kért adat, vagy információ szolgáltatása csupán idő kérdése volt. Most már pénzé is, hiszen az adatbanknak annyi kapcsolata csakugyan van a financiális rokonsággal, hogy előfizetéses rendszerben működik. Váncsa Jenő és licliak Samir megbeszélése Bjzom abban, hogy Izrael és Magyarország között rövid időn belül helyreáll a diplomáciai kapcsolat — jelentette ki Jichak Samir izraeli kormányfő, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel folytatott szerdai tárgyalásai során. A megbeszélésről Avi Pazner, Samir személyi szóvivője számolt be