Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

i § r ' % Vét • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 4. szám 1989. január 5., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ha\i előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Uj főigazgató az SZBK élén Kutatói fórum a Szegedi Biológiai Központban Straub F. Brúnót köszöntötték Láng István köszöntötte Straub F. Brúnói Enyedl Zoltán felvétele A tudományos élet legmagasabb szintű vezetőinek, és Straub F. Brúnó akadémi­kusnak, az Elnöki Tárnics elnökének rész­vételével kezdődött meg tegnap a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában az SZBK-napok elnevezésű, hagyományos kutatói fórum, amelynek há­rom napján a kutatóközpont különböző in­tézeteiben dolgozók előadásokon számolnak be munkájuk legfrissebb eredményeiről. A kutatói fórum megkezdése előtt az SZBK igazgató tanácsa tartolt ülést: ezen Straub F. Brúnó és Berend T. Iván, az MTA elnöke jelenlétében Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára átadta az SZBK új főigazgatói kinevezését Keszthelyi Lajos akadémikusnak. A Nö­vényélettani intézet igazgatója Budits Dé­nes lett, s további ot évre Alföldi Lajos akadémikus a Genetikai Intézet, Venetianer Pál akadémikus pedig a Biokémiai Intézet igazgatója. Az SZBK-napok megnyitásakor Alföldi Lajos beszélt a kutatói fórum hagyomá­nyairól: évente tartják ezeket, a kutatóköz­pont megalapítása óta. A megszokott, őszi időpont áthelyezésének az az oka, hogy a kutatóközpont egyik alapitója és első fő­igazgatója, az. SZBK-napok meghonosítója Straub F. Brúnó most 75. esztendős; szü­letésnapján tiszteleg a kutatóközpont kol­lektívája azzal, hogy az előadásokat most tartják, s igazolnijgyekeznek, hogy az álta­la megszabott tudományos színvonalat meg tartották. A nyitó délelőtt-öt előadása az SZBK intézeteiben folyó kutatómunkát rep­rezentálja A továbbiakban, péntek délutá nig, összesen 46 beszámoló hangzik el; eze ket bírálóbizottság értékeLi, s véleményük alapján adják majd át a rangsoroló díja­kat. valamint az ifjúsági és legjobb elő­adói díjat. Tegnap, kora délután, az. SZBKéban tartotta osztályülését az MTA biológiai tu­dományok osztálya: Jermy Tibor akadémi kus, az osztály elnöke köszöntötte 75. szü­letésnapján Straub F. Brúnót a biológiai tudományok osztályának tagját akadémi­kust méltatva kiemelkedő kutatói és tu­dományszervezői munkásságát Kezdeményezés a buldózerprogram nemzetközi kivizsgálására A The Times szerdai je­lentése szerint Kod Hackney, a brit építőművészek kirá­lyi intézetének és az építő­művészek nemzetközi egye­sületének elnöke nemzetkö­zi vizsgálatot kiván kezde­ményezni annak kiderítésé­re, mi az igazság a román falurombolási program le­állítására, vagy lelassítására vonatkozó ellentmondásos híresztelésekben. A befolyásos londoni új­ság „Homania múltjának le­gyalulása" cimű, fél lapol­dalt megtöltő írásában rá­mutat, hogy a londoni ro­mán nagykövetség munka­társai a falurombolási prog­ramra vonatkozó sajtójelen­téseket a „nyugati tömegtá­jékoztatás puszta spekulá­cióinak", „alaptalan állítá­sainak" vagy egyszerűen „félreértéseinek" minősítik, és ilyen tervnek még a lé­tezését is tagadják. A román cáfolatokkal kap­csolatban a lap amerikai külügyminisztériumi forrást idéz, amely szerint Romá­niában „nincs változás a po­litikában, hanem pusztán a pénzeszközök hiányának tu­lajdonitható, hogy azt nem léptetik országszerte most azonnal hatályba. A buldó­zerek jelenleg is . javában működnek a fővárosban, de egyelőre nem dolgoznak a fővároson kívül". A The Times emlékeztet arra, hogy a múlt évben az angol királynő unokatestvé­re, az építőművészi képesí­téssel rendelkező glouceste­ri herceg a román kormány­hoz intézett levelében ítélte el bukaresti templomok le­rombolását. Sir Geoffrey Howe külügyminiszter pedig a román külügyminiszternél tiltakozott a falurombolási tervek ellen. Rod Hackney közölte a The Times-szal, hogy janu­ár 19-én Dublinban találko­zik az építőművészek nem­zetközi egyesületének alel­nökeivel, és ez alkalommal megvitatják, hogy mit tehet­nének a Romániában fenye­gető „kulturális holocaust" elhárítására. A nemzetközi unió és a brit építőművészek szövetségének elnöke kész egy független nemzetközi vizsgálóbizottság élére álla­ni, hogy a helyszínen derít­sék ki az igazságot. A The Times szerint a ro­mán hatóságoknál tett ed­digi puhatolózásaik nem ve­zettek eredményre. Román részről csak turistavízumok kiadására van hajlandóság, de megtagadják a vízumot küldöttségektől és újságírók­tól. A lap ügy véli, hogy eb­ben a vonatkozásban a fe­kete-tengeri román üdülő­helyek bojkottja lehetne a „leghatékonyabb fegyver", ugyanis az NSZK után Nagy-Britannia áll a máso­dik helyen Románia idegen­forgalmában. „Mindaddig, amíg nem si­kerül a pontos tényeket tisz­tázni azt illetően, hogy mit romboltak le, mit fenyeget pusztulás és mi marad meg (Romániában), addig aligha­nem csak a szavak és érvek háborúja folytatódhat" — állapítja meg végezetül a The Times. Váncsa Jenő Izraelben Váncsa Jenő magyar me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter kedden es­te többnapos hivatalos lá­togatásra Izraelbe érkezett. A Tel Avivhoz közeli Ben Gurion repülőtéren Váncsa Jenőt vendéglátója, Avra­ham Kac Oz izraeli mező­gazdasági miniszter fogadta. A jeruzsálemi rádió han­goztatta: húsz éve, 1967 (a diplomáciai kapcsolatok megszakítása) óta ez az első alkalom, hogy — Romániát kivéve — a „keleti blokk" egvik országából kormány­miniszter látogat Izraelbe. A rádió szerdai jelentése szerint a magyar miniszter érkezésekor közölte, - hogy kormányfőjétől üzenetet hozott Jichak Samir izrae­li miniszterelnöknek, és e mostani látogatása újabb jele a két ország „közele­désének". Az említett for­rás emlékeztetett; Samir miniszterelnök szeptember­ben járt magánjellegűnek minősített látogatáson Bu­dapesten. Izrael és Ma­gyarország műit év tava­szán kölcsönösen érdekkép­viseleti irodát nyitott Bu­dapesten, illetve Tel Aviv­ban. Befejeződött az inotai erőmű rekonstrukciója Befejeződött a nagyre­konstrukció az inotai No­vember 7. Erőműben; csak­nem egymilliárd forintos költséggel öt kazánt felújí­tottak, s ezzel legalább 25 évvel megnövelték várható élettartamukat. Olyan tech­nológiát vezettek be, amely különböző minőségű szenek felhasználására is alkal­massá teszi a berendezése­ket. Erre azért volt szük­ség, mert az inotai erőmű 37 évvel ezelőtt kifejezetten a várpalotai lignitre épült, azóta viszont kiderült, hogy egyetlen bánya a jövőben egyre kevésbe tudja ellátni az erőművet. MA már fel­használják a villamosener­gia-termelésre a jobb mi­nőségű ajkai, dudari sze­neket és a gyengébb minő­ségű lignitet is. A rekonstrukcióval egy időben környezetvédelmi beruházások is kezdődtek. Három kazánt már elláttak a nagy teljesítményű elekt­rofilterrel, az idén űjabb filtert, jövőre pedig már 5 korszerű pernyeszűrőt sze­relnek be. Bányaomlás Hányáson Szerdán 12 órakor, vá­gathajtás közben, omlás tör­tént a Nógrádi Szénbányák kányási aknájában, a III. siklói bányamező 26-os frontfejtésének előkészítő vágatában. A kányási akna geológiai adottságai kedve­zőtlenek, sújtólég-. víz- es gázveszélyes. A vágatot a beojmló homok 8 méter hosszon teljesen betemette. Három bányász — László Sándor csapatvezető váiár. Bódi Gábor vájár és Oláh László II. föld alatti szállító — sorsa még ismeretlen. A banyamentök azonnal meg­kezdték a felkutatásukat. A szerencsétlenség hírére a helyszínre érkezett Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár, Neuberger An­tal, az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség elnöke. Zsakay János, a Nógrádi Szénbányák miniszteri biz­tosa és Skoda Ferenc Nóg­rád megyei rendőrfőkapi­tány. A bányában rekedt, s valószínűleg az omlás alá került bányászok életben maradásának a szakembe­rek szerint kevés az esélye. Könnyű vonzóvá tenni!.. Érdeklődő városlakókat, tanácsi munkabizottságok­ban tevékenykedő „népkép­viselőket", s hivatásuknál fogva a közvéleményt isme­rő és befolyásolni tudó (?) újságírókat kért fel még de­cemberben a Régi Hungária Szálló Részvénytársaság, hogy miután betekintenek az építkezés takarófalai mö­gé, mondjanak véleményt a vállalkozásról. Méghozzá egy-egy kérdőív kitöltésével. Ne csupán a rekonstrukció eddig kialakult image-ének kitapintására, hanem a jö­vőjét befolyásoló döntések megalapozására is szolgáljon a vizsgálat! — e kettős célt tűzte maga elé az rt. S hogy a „nyitott ház"-akcióban összegyűjtött vélemények igazán értékelhetőek legye­nek, szegedi szociológusokat kért fel a vizsgálat kérdései­nek összeállítására, és a vá­laszok elemzésére. (A tíz kérdésből álló kérdőívet vé­gül is kilencvenhárman töl­;ötték ki.) Arra lehetett számítani előzetesen, hogy döntően olyanok mennek el a bemu­tatóra. akiket az ügy érde­kel, akik a rekonstrukció eredményes befejezésének szimpatizánsai. Az értékelő jelentés szerint „hipotézi­sünk az voltv hogy. túlnyo­mórészt az idősebb generá­ció részvétele lesz jellem­zőbb, s ügy véltük, hogy .fő­ként a régi Hungária koráb­bi rendszeres vendégei lesz­nek kíváncsiak a bemutató­ra. Az adatok megcáfolták ezt a feltételezést". A látoga­tók korosztályi megoszlása csaknem egyenletes volt, s figyelemre méltó, hogy a legnépesebb generáció a 30 —39 éveseké. Érdekesség, hogy nemcsak volt törzsven­dégek (12 százalék) vettek részt az akcióban, sőt, a lá­togatók egynegyede koráb­ban még csak nem is járt a Hungáriában, közel 30 szá­zaléka pedig csak alkalmi vendégként. „Üjabb hipotézis cáfola­tát kaptuk, mikor azt vizs­gáltuk, hogy a régi Hungá­ria, mely szolgáltatását ked­velték leginkább a megkér­dezettek." A zónázó fölényé­re számítottak, s az étterem, meg a rendezvények (bálok, koncertek) „jöttek be"! Ta­lán mert azok az emlékek erősebbek?... Minden ötö­dik látogatót egyébként az emlékei vittek el a bemu­tatóra, de többen voltak (40 százalék!), akiket az építés maga és annak mikéntje vonzott, vagy akiket (31 szá­zalék) a rekonstrukciónak, mint városi ügynek a fon­tossága motivált. A felmérés egyik legfonto­sabb kérdése azt firtatta, hogy az előzetesen kialakult vélekedést a bemutató meg tudta-e változtatni, s ha igen, hogyan. Mivel a re­konstrukciót eleve ellenző vagy szkeptikus alapállás elő sem fordult a városlakók látogatói csoportjában, a be­mutató után sem meglepő, hogy a kérdezettek 30 száza­léka bizakodással, 64 száza­léka pedig egyenesen lelkes meggyőződéssel óhajtotta a felújítás sikeres befejezését (öten választották csak a lehetséges feleletek közül a „ha már elkezdték, célszerű befejezni" megfogalmazást.) Az utca emberének véle­ménye az ésetleges rész­vényjegyzésről igen pozitiv volt — 88 százalékuk érde­mesnek tartaná, hogy mun­kahelyük is pénzt fektessen ebbe a vállalkozásba. (A ta­nácsiak és az újságírók cso­portja már mérsékeltebben, 77 százalékkal, de ugyan­csak támogatná az ilyen kez­deményezést.) Ennél jóval nagyobb arányban (95 szá­zalék) tartanák jónak, ha a lakosság is jegyezhetne részvényt, sőt, a kérdőív ki­töltői közül a legtöbben ma­guk is befektetnék a pénzü­ket a vállalkozásba. (Es ilyeténképpen csaknem mel­lékes, hogy az átlagosnál jobb pénzügyi feltételek­kel-e, vagy a szokásos be­fektetési haszonnal is.) Ér­dekesség, hogy „éppen azok nem fogalmaztak meg elzár­kózó álláspontot, akik ko­rábban nem is jártak ven­dégként a régi Hungáriában Elképzelhető, hogy a bemu­tató sikerességét épp ez jel­zi leginkább!... A véle­ménykutatás tapasztalatai azt mutatják, hogy a régi Hungária rekonstrukciója olyan ügy, mely köré vi­szonylag könnyű vonzó image-t teremteni, ám ezt folyamatos menedzseléssel érdemes is és szükséges is fenntartani" — ez volt a szociológusvélemény. Nos, Hungária rt., fel van adva a lecke! P. K.

Next

/
Thumbnails
Contents