Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

5 1989. január 30., hétfő Sok a tulajdonos, gazda egy se? Nagy Liászló felvitető „Fizetünk, de nem tudjuk, mire!" (Képünk a Takaréktár utca 2. számú ház udva, rán készült.) A címbeli kérdést a Lakásbérlök Budapesti Egyesületének főtitkára tette fel Szegeden, amikor a városban élő Lakásbérlök egy kisebb csoportja — úgy negyvenen lehettek — megkérte, bábáskodjon érdekvédelmi szervezetük létrehozásánál. A válasz: igen, legalábbis ami a tanácsi lakások helyzetét illeti. Bizonyítékként íme néhány vélemény! Miközben hallgatom Kónya Sándor panaszait — aki egyébként a Budapesti körút 13/B-ben lakik —, nem vagyok arról meggyőződve, hogy egy hatvannyolc éves embernek túlságosan jót tenne az a kényszerhelyzet, melybe tanácsi lakásban élőként belekényszerült. — A legrégebben épült panelházak egyikében lakom. Húsz éve senkinek nem jutott az eszébe, hogy fel kellene újítani. Már minden vezeték tönkrement, egyik hajnalban arra ébredtem, hogy bugyog a lakásban a forró víz. Reggel 8-ig, míg kijött valaki az IKV-tól, 150 liter vizet mertem ki. Nincs gazdája a háznak, van egy megbízott házfelügyelőnk, de hát senki nem tudja, hol lakik. Jobb híján a lakók engem zaklatnak, ha valamilyen bajuk adódik. Fizetünk, de nem tudjuk, mire! Kónya Sándor a fő hibát abban látja, hogy a tanácsok dirigálnak az IKV-nak. Az 1KV játssza a hatóságot, a bérlő pedig mehet a sóhivatalba. Kiszolgáltatott. Mit tehet például akkor, ha ígéretet kap arra, hogy a közeljövőben nem emelik a lakbéreket, és ennek ellenére ripsz-ropsz megjelenik egy rendelet, melynek szövege a következő: a bérlő a bérbeadónak a vízellátásért és a csatornahasználatáért külön dijat köteles fizetni. Ez ellen — azzal az indokkal, hogy az emelés jogszerűtlen és törvénysértő — hiába tiltakozott a Lakásbérlők Budapesti Egyesülete, rögtön megszületett a jogszabály módosítása. Igy csupán azt kifogásolhatják, hogy miért a bérlökre hárítják át a költségeket. A helyzetet nehezíti* az, hogy a felhasznált vízmennyiség a tanácsi bérlakásoknál szinte mérhetetlen. A budapesti egyesület főtitkárát arról kérdeztük, jelenleg miért harcolnak? — Mi tavaly októberben nyitottuk az irodánkat. Megállapítottuk, hogy a bajaink forrása az IKV. Negyven év alatt nem tudta bebizonyítani az életképességét. Nem lehet, nem szabad megmenteni az IKV-t. A puszta tagadással azonban nem jutunk előbbre. Egy új gazda kellene! Nem nézhetjük tétlenül, hogy ilyen körülmények mellett az IKV 480 millió forint nyereséggel zárt tavaly Budapesten. Cseppet sem költői a kérdés, legyen IKV vagy ne?! Ügy tűnik, a bérlők között többen vannak a tagadók. Közéjük tartozik Sódar Mihály is, aki a Kossuth Lajos sugárút 9—13. sz. alatt lakik. — ön miért tartja feleslegesnek az IKV-t? — Ezt a munkát egy kft. jobban el tudná végezni. Az IKV monopolhelyzetben van, semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy jól dolgozzon. Az IKV legyen egy tanácsi javító részleg, a kezelői jogot vegye át egy új szervezet. — Rosszak a tapasztalatai? — A felújított lakásomban három éve végzik a garanciális javításokat. Ennek ellenére még nem tudom becsukni az ablakom, hibás az előszobaszekrényem, a radiátorcsövek mellett ott a lyuk... Tudja, mi a válasz? Csináljam meg magam! És különben is, ami nincs a jegyzőkönyvben, az nem hiba! Még egy érdekes eset! Az automata kazánunkhoz 2 évig négy fűtőt alkalmaztak. Egy helyett! Ki fizette őket? Azt hiszem, nem nehéz kitalálni. És azt sem, hogy mikor kapjuk vissza a pénzünket! Nem véletlen, hogy Sódar Mihály kitért a bérlakások eladására is! A jólértesültség magyarázat-e arra, ha valaki potom áron megvásárol egy tanácsi bérlakást? Szerinte 'öt éven belül annak ki kellene költöznie a tanácsi bérlakásból, aki tartósan magas jövedelmet élvez. Sokan követelik, ne lehessen eladni az állami lakásokat! Ezeket rászorultsági alapon utalják ki! Varga András azon kevés bérlakásban élő közé tartozik, akik elmondhatják, a saját portájukon nincs semmi gondjuk. Ennek ellenére szolidáris a többiekkel! — Tarjánban lakom, kétszobás, téglablokkos házban. Mellettünk 8 éve üres egy lakás. össze sem tudom számolni, hány levelet írtam a hivataloknak. Hatástalanok maradtak. Azt sem értem, minek ennek a városnak 80— 100 tartaléklakás! Ezek ugyanis üresen állnak. Az sem világos számomra, hogy miért szaporodnak a behajthatatlan lakbérek. Feltehetően ez is a mi zsebünkre megy. Méltányosnak érezném, ha az egyedül élő — 60 négyzetméternél kisebb lakással rendelkező —, hatezer forintnál kevesebb jövedelmű nyugdíjasok valamilyen lakbérkeefvezményt kapnának. Íme egy töredéke a bérlakásban élők panaszainak. Gondolom, az orvoslás nem lesz könnyű, még akkor sem, ha hamarosan megalakul Szegeden a lakásbérlők egyesülete. Szerveződése — a városi szakszervezeti bizottság irányításával — már megkezdődött. Nem kell hozzá nagy jóstehetség: átkozottul nehéz harc vár rájuk! Bodzsár Erzsébet „Olaszul játszunk, ebédelünk... — Olaszul reggelizünk, olaszul ebédelünk, olaszul játszunk, és persze olaszul tanulunk — mondja Madarász Klára tanárnő, aki a Dózsa György Általános Iskolában tanít. Évek óta van ott olasztanítás, méghozzá a legjobb eredménnyel. Már az első osztályban megkezdődik a nyelvi képzés, napi fél órában, s a felső tagozatban heti négy órában. — Ezek természetesen csak a délelőtti órák —. mondja a tanárnő. — Délután olasz napközi van nálunk, ilyenkor szintén szaktanár foglalkozik a gyerekekkel. Amit csak lehet, olaszul csinálunk. Látható hát, jócskán ki van tágítva az órák negyvenöt perce! — S ekkor még nem beszéltünk a különféle, az olasz nyelvhez kapcsolódó szakkörökről... — A szakköröket a felső tagozat számára szerveztük meg. Van nálunk fordító-, színjátszó, illetve kultúrszakkör, de beszédgyakorlaton is részt vehet, aki szükségét látja. — Hogyan sikerült megvalósítani az ennyire diffe, renciált képzést? A mai, túlzsúfolt 1 osztályokban a pedagógus örül, ha egyáltalán leadhatja a törzsanyagot... — A mi osztályaink korántsem zsúfoltak, mert jóllehet, évek óta folyik nálunk olasztanítás, még mindig nem terjedt el a híre a városban. Mostanában nagyon előtérbe került az angol nyelv, nagyon sok embernek kizárólag az angol jelenti „az" idegen nyelvet. — Pedig a homogenizálás a nyelvoktatás terén sem vezethet eredményre ... — Jó lenne, ha a most felnövekvő gyerekek nemcsak az angolszász nyelvterületen tudnák magukat megérteni... S az olasz nyelv elsajátítása után szinte játszva tanulja meg az ember az egyéb úilatin nyelveket. Kemény Ferenc — húsz nyelven beszélő, harminc nyelvből fordító poliglott, aki jelenleg Svédországban él, s az oslói egyetem magyar lektora — írta valahol az olasz nyelv védelmében: „... az olasz nagyon közel áll a latinhoz, s világos artikulációjával, kristálytiszta hangjainál fogva hamar aktivizálódott volna minden országban... A Bourboin-imperializmus azonban visszaszorította, és a saját nyelvét erőltette a világra." — Ebből is látszik, hogy ha valakit érdekelnek az újlatin nyelvek, jobbal, mint az olasz nyelv tanulásával, aligha kezdhetné. Dinamizmusa rendkívül vonzó a gyerekek számára. Az általános iskolások túltengő energiája nem is találhatna magának alkalmasabb lecsapoló csatornát, mint az olasz nyelv . .. Ahhoz, hogy jól beszéljünk olaszul — egy csomó energiát kell mozgósítanunk. A gyerekeknél ez az energiatöbblet eleve adva van, s hajlandók is azt mozgósítani. — Ha egy gyereket olasz nyelvű osztályba íratnak a szülei, a felsőbb iskolákban hol haszndsithatja alapismereteit, itt Szegeden? — A Ságvári gimnáziumban nagyon színvonalas olaszoktatás folyik, s az egyetemen is van olasz tanszék. A továbblépés helyi lehetőségei tehát adottak. És a nem helyieké is, hiszen pedagógiai cserekapcsolatot alakítottunk ki a grossetói tanítóképző főiskolával, s a bolognai, modenai általános iskolákkal is. Ej kapcsolatok eredménye abban is meglátszik, hogy eddig két országos olasz nyelvi versenyt rendeztek nálunk — egyiket a múlt év tavaszán épp Szegeden —, s mindkettőt megnyertük. — Említette, hogy még nem túlzsúfoltak az osztályok ... — Éppen ezért a jelentkező gyerekeket szeretettel várjuk. Nemcsak a mi környékünkről, hanem Alsóvárostól Tápéig mindenhonnan ... Farkas Csaba Búcsú Ábrahám Ambrustól Erdély szülötte. Tusnád volt a gyermekkor bölcsője. A budapesti Tudományegyetemen szerezte diplomáját. Szegedivé vált, amikor elvállalta a szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezetői megbízatását. Élete kiemelkedő állomása 1940 — ekkor a nagy hirű intézmény igazgatója is volt. 1941 óta a szegedi egyetem tanszékvezető professzora. 1988. november 20-án ünnepeltük 95. születésnapját. Két hónap sem telt el és Ábrahám Ambrus akadémikus, a magyar és nemzetközi zoológiai tudomány kimagasló tudósa 1989. január 10-én, életének 96. évében elhunyt. Csodáltuk, amíg élt! Bárhova nézett, meglátta az Szolnok Színházfelújítás Széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki Szolnok megyében a Szigligeti Színház felújítására. A Tiszamenti Vegyiművek, a megyei tanáccsal kötött támogatási szerződés alapján a kiviteli költségek fedezéséhez, közérdekű kötelezettségvállalás formájában három éven keresztül összesen hatmillió forint támogatást nyújt. A Szolnok Megyei Víz- és Cse'.ornamű Vállalat ugyancsak hároméves időtartamra másfélmillió forint befizetését ajánlotta fel. Részt vállalt a költségekből a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyára, a Szolnoki Áfész, a tejipari vállalat, a Vidia Kereskedelmi Vállalat és több nagyüzemi gazdaság.- A Szolnoki Papírgyúr Március 8. szocialista brigádja társadalmi szerződésben ajánlotta fel a kommunista műszakok és egyéb különmunkák bérét. A felújítási munkákat az év első felében megkezdik. Ma este a Royalban A méltóságról szakadt ember Képzeljük el, hogy valahol, valamikor az egyenlő méltóság elvét gyakorolták, mely szerint minden ember — mint erkölcsi személy — egyenlő tiszteletet érdemel. Ebben a képzelt világban alapelv volt, hogy azonos munkateljesítményért a nők nem kaphatnak alacsonyabb bért. mint a férfiak, s hogy senkit sem szabad önkényesen letartóztatni. Az egyenlő méltóság elvéből következően, ha egy nő azonos munkateljesítményért kevesebbet kap, mint férfi kollégája, akkor ott a nőt alacsonyabb rendű lénynek tekintették. Ha pedig valakit önkényesen elhurcoltak, akkor morális gaztettet követtek el. Erről juthat eszünkbe: 1937-ig a bolsevik párt vezetőit csak azután lehetett börtönbe vetni, ha a Központi Bizottság kiadta őket az államvédelmi hatóságnak. Az NKVD viszont nem járt el erkölcsösen, pusztán azért, mert volt egy szerv, amely megengedte számukra a törvénysértést. A Központi Bizottság szempontjainál ugyanis magasabb az egyenlő méltóság elve, mely tiltja az önkényt. Persze nemcsak az egyenlő méltóságról különösen, hanem a méltóságról, mint erkölcsi képességről általában lenne jó beszélgetni. Szerintem a méltóság annak a tudata, hogy léteznek törvények, ám egy új, személyes törvényhozás is lehetséges. Ha rosszul látom, biztosan kiigazít a Royal Kávéház ma esti vendége, Sólyom László professzor, az ELTE tanszékvezetője. Az érdekesnek ígérkező beszélgetésre mindenkit szeretettel vár 18 órára az est házigazdája: Dlusztus Imre igazi tudományos problémát, megkereste, vagy megalkotta a probléma megoldásához vezető legjobb módszert. Fáradhatatlan volt az ismétlésben, a kudarc legyőzésében Mindig ö győzött — csak most az egyszer nem! De ez már nem az ö harca volt! Tudta, hogy egyszer vesztenie kell, most ez egyszer engedett, csak így győzhetett meggyötört testén a halál. Szellemi teljesítménye legyőzhetetlen. A semmiből teremtett világszínvonalú műhelyt. Ebben a műhelyben születtek ezerszámra a páratlan értékű és szépségű állatszövettani metszetek, amelyek a szegedi laborból eljutottak Londonba, az Egyesült Államokba, Indiába és a világhírű nápolyi Tengerbiológiai Intézetbe is, osztatlan elismerést és hírnevet szerezve a Mesternek és az egész magyar tudománynak. Kora tudományát a legmagasabb fokon oktatta és művelte. Elektromikroszkóp hiányában tette azt a korszakalkotó idegtani felfedezést, hogy nem folyamatos szerkezetű „ideghálózat" szervezi testünk működését, hanem áttétellel (per contiguitatem) halad az ingerület. Előadásain zsúfolásig megtelt az előadóterem, és az óra befejeztével elemi erővel tört ki az elragadtatást jelentő taps. A siker soha sem kápráztatta el. Az egyetemi tanári cím és az akadémikusi fokozat után jött a Kossuth-díj és sok más érdemrend. Mindez több és jobb munkára sarkallta. Tudta, hogy a versenyben nem szabad megállni. Sokat és eredményesen dolgozott, még 90. életévének betöltése után is. Soha el nem évülő szép példával szolgált: csak a kimagasló teljesítmény, az igényességgel és a hittel végzett jó munka ad végső értelmet és célt az egyéni és a közösségi életnek. Iskolateremtő személyiség volt. Munkára és hazaszeretetre nevelte tanítványait, akik személyiségükbe építették Ábrahám Ambrus mély humanizmusát. Papi .végzettsége nem gátolta a természettudós szabadságában. Kiváló szónokként, békeharcosként él tízezrek emlékezetében. (Ábrahám Ambrusról 1962-ben készítette felvételét Szegeden Liebmann Béla.) * Ábrahám Ambrust a Magyar Tudományos Akadémia és a József Attila Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Temetése 1989. február 3-án, 11.30-kor lesz Budapesten, a Farkasréti temetőben.