Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
* 4 Zenei naptár Itt járt Ruggiero Ricci Hetvenen túl Ruggiiro fergeteges száguldása min- tó keringője. És persze a Ricci, a világhírű amerikai dcn kétséget eloszlassonitt ráadások, So.r(LS<it€, Pag&nihegedűvirtuóz is megénke- .. . világsztár ni ~~ nem fukarkodott a zett Szegedre. Világhírű? ™ T^T ^ ^' tapsvihart látható meginMi kár, hogy a fogalom muzsikál. Nagy Péter igazan ^ annyit koptatta hitelfedeze- választékos, már-már tiszte- űult*agfal auo varazMS kis tét, ha valóban használni lettudóan alkalmazkodó oreg' Valaho8y az volt az elkérj hetetlen, mint most, p,^ (látom a nacionálé- érzésem- csupán azért lett UZ+U^A „ mégis vége, mert az önzőén ját, a nyolcvanas évek elején ugyancsak Bloomingtonban járt, tanult Sebők szertartomány művészvilága Györgynél _ tón innen az felől, tudja kiről van 6zó. joggal kétkedő a tájékozatlan olvasó. Persze nem a tájékozott. Mert aki csak harangozni hallott e hang Legföljebb azon lepődhet meg, ihogy a „huszadik száismeretségük). R. R. kotta nélkül játszotvált s feovámég zad Paganinije" (mert hadd ta ezt a Beethoven szonátát. kínáljam meg mindjárt eme Mi több, a rákövetkező Decsöppet sem méltatlan hó- bussyt is, a nagy impreszdoiattal) — nem olasz, mi- szionista egyetlen (g-moll) ként hihette nevének csön- hegedű-zongora szonátáját, gésén. Amerikai. megannyi érzéki színárnyaSan Franciscóban szüle- lattal- elbűvölően. Ami épptett. „Luis Persinger, Mi- ugy meglepő, miként várachel Piastro és George Ku- hozással szembeni, ha a szaeuin sir lenkampff tanítványa volt. virtuóz mamáraaz övére, ^g' S-v* mlnSi 9 éves korában mutatkozott a.^SY Sajátra szánt Paga- * érzékszervének be a New York-i Carnegie Ca£c- JSgJgJ Hallban, Mendelssohn hege- ciókra kerult el° a szem" séeeel megmunkált- anvaedűversenyével. 1932-ben járt TSndS"rtelőször európai. 1957-ben Sn^Tzótó-z^^T W ,a- gondolataimi és érzelújabb átirat, ezúttal a ldvá- mei™1 Wj££u ló kortárs-kolléga, Nathan >aró1' az életeml Muvesz" Milsteiné: Liszt első Mefisz- Nikolényi István követelőző publikum lassacskán megértővé, jezte ki háláját állva ciókkal — ő maga mindig folytatná. Vagyis hát? Nehéz lenne röviden, tömören elmondani, mit is tud Ruggiero Ricci. Különös ismertető jele mindössze az, hogy hegedül. Akár két kezének természetes meghosszabbításaként nőne ki a hangszer teste meg a vonó. Töpreng, beszél, játszik, száguld, sir, Az évszázad csütörtökig tart Hallban, Mendelssohn hege- "ókm került elő a járt P^P®^ 1957-ben banJa. A hivatalos prog világ körüli hangversenykör- szóló-záradéka egy ütőn. Különösen a 19. századi virtuóz hegedűrepertoárral arat sikereket. Paganini műveinek egyik legavatottabb tolmácsolója, először játszotta lemezre a 24 Caprice-t eredeti változatában. Bemutatta Ginastera (1963) és von Einem (1970). hegedűversenyét. 1970—73-ig a bloomingtoni egyetemen, 1975-től a New York-i Juilliard Schoolban tanít 1734ben készült Guarneri del Gesu hegedűn játszik". Fönti sorokat a műsorfüzetből írtam ki, mint ami föltétlenül regisztrálásra érdemes azoknak, akik csak annyit láttak, a filharmónia összevont bérletsorozatának koncertjére zsúfolódott a tömeg e szokatlan szerdai estén, a színháziban. A pódiumra (ahová az elmúlt évek során azért hébe-hóba mégiscsak eljutottak világsztárok, Niki ta Magaloff, Dávid Ojsztrah, Rihter és mások) kijött egy kis ember nagy hegedűvel. Mármint méretre kicsi, valószerűtlenül apró ahhoz képest, amekkorává képes növeszteni a hangszer, ha kezében megszólal. Bach-partitát játszott bemelegítésül (h-moll), látszólag unottan, mint akinek a könyökén jön már ki, s csupán menet közben, úgy a negyedik-ötödik tétel tájékán támad az érzésünk, észrevétlenül srófolja magát Amikor pedig a következő számra előlbújnak a vasfüggöny mögül Nagy Péterrel, a nyakigláb zongoristával — nomen est omen —, már láthatóan földobott hangulatban fog neki a Kreutzer-szonátának. A fótéma ellenmozgású -kvartkvint lépéseit mitha túl is pattintaná — 6taccatózná. A másodig tétel egyik-másik variációjában viszont egészen elbűvölő dolgokat produkál, hogy aztán a Presto A Sajtóház a hirdetések feldolgozására jól gépelő adminisztrátort keres azonnali belépéssel. Jelentkezni a főkönyvelőnél. Tanácsköztársaság útja 10. Móra Tsz eladásra kínál vágokakasi: 45 Ft/kg, vágócsirkét: 35 Ft/db egységáron és tojást. Érdeklődni; munkanapokon 7-14 óráig. I. üzemegység Nívó Ktsz mogott. A film elején olvasható Széchenyi-idézetet a rendező — Balogh Zsolt — mottóként kínálta nézőinek, akik ezek után még számíthattak arra, hogy a reményekkel teli jövendő és az illúziótlan jelen ^ közti viszszakapcsolásos folyamat lényegét ragadhatják meg. Pedig az alkotók nem kívántak tőlük mást, mint hogy megegyék azt az óriás habos süteményt, melyet a szakács — bizonyára szakmai ártalomban szenvedve — cukormázzal öntött le, és végül, a legtetejére mazsolát potyogtatott. A film egy többszörösen „bevált" magyar filmműfaj, a „historikus kommersz" nagyon egyszerű receptje szerint készült. Vegyünk egy nagy szelet történelmet, s tűzdeljük meg díszítőelemekkel, gyönyörű metaforákkal, ízlés szerint: szirmokkal, virágokkal, koszorúkkal, Zrínyi vadkanja ellen „küzdő" angyali szárnyakkal, vagy akár (történelmi súlyukat tekintve) kis és nagy nemzetek esélytelen párviadalát szimbolizáló hamvas arcocskákkal. Az egész savaborsát pedig majd azok a majszolás közben harmóniává finomodó áthallások adják, melyek gyermetegen direkt módon utalnak a jelenkor társadalmi, gazdasági és nemzetközi problémáira. Elhangzik például a nemzet felelős gondolkodóinak szóló felhívás: nem mindegy, mit hagyunk örökül a felnövekvő nemzedékeknek, egy fejlődésképtelen vagy egy virágzó államot. A nagyhatalmak árnyékában bábu szerepet betöltő nemzetecskék sanyarú helyzetelemzéseinek, továbbá militarista és antimilitarista szózatok egymásra csúsztatott zsongásában (melynek értéke annyi, mintha a rádió és a televízió híreit egy időben hallgatnánk) — lassan szövődik egy védelemre szoruló szerelem. A „shakespeare"-i felépítés szerint ennek tragédiával kell végződnie: Mihálynak, a montenegrói diplomata fiának élete kioltatik a Monarchia jeles katonájának (aki mellesleg a Monarchia képviselőjének a lányát vigyázza) golyója által. Lepuffantja, mint egy kutyát. Béketárgyalás ide vagy oda. Igen érdekes film ez. Miközben lépten-nyomon újabb és újabb történelmi metaíoII) film rákba botlunk, képi világában és rendezői eszköztárában folyton „deja vu" élmények köszönnek vissza. Úgy látszik, a „historikus kommersznek" most már állandó rekvizítjmai vannak: Kossuth-zásziók, veterán bakák, s még sorolhatnánk. Ugyancsak fantáziátlan a Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia-filmből átmásolt képi dramaturgia, s a szerelmesek találkozásának helyszínei (sírkamrát idéző pince, a templom, mint találkahely), amelynek a bugyuta közegben való megjelenítése szükségszerűen édeskéssé, felszínessé tette az alkotást. S még egy elnéző grimaszt sem vághatunk, mert úgy tűnik: fertőző betegségről van szó. Nagy Márta Münnich Ferenc Társaság — Szeged „Határozottan szembefordulunk a sztálinizmussal...'' A sorra alakuló különböző szervezetek, társaságok és körök közül az egyik legtöbb értetlenség és aggodalom épp a Münnich Ferenc Társaságot fogadta. Volt aki egy sztálinista szervezkedést látott (és lát) benne, más valamiféle „pártos fegyveres csapat" csíráját látta felfedezni kezdeményezésükben. Mivel lapunk arra törekszik, hogy valamennyi új kezdeményezés képviselője bemutatkozhasson hasábjainkon, így megkerestük a Münnich Ferenc Társaság szegedi csoportja intézőbizottságának titkárát, Zlatniczky Istvánt, szóljon részletesebben a társaság megalakításának körülmépyeiről, a szervezet céljairól. — Társaságunk megalakítása a volt budapesti forradalmi karhatalmi ezred egykori tagjainak felhívása nyomán kezdődött, de szó sincs arról, hogy csak egykori karhatalmisták, a fegyveres erők és testületek nyugdíjasai fogtak össze egy közös cél érdekében. Az alapító tagok közt található például Agód József egyetemi tanár, Botos János történész, Hantvager Lajos csepeli munkás, Ribánszky Róbert, a HNF Országos Tanácsának példájának szellemében. E célokat szolgáló felvilágosító tevékenységünk mindenekelőtt az ifjúság progresszív csoportosulásai, az ipari, a mezőgazdasági és értelmiségi szocia.lista brigádok, a hazafias és honvédelmi nevelést végző politikai aktivisták körében, a társadalom nyilvánossága előtt kívánjuk kifejteni... Rendszeres politikai és művelődési programot, társasági életet teremtünk elsősorban a volt budapesti forradalmi karhatalmisták és hozzátartozóik, s a velük szolidaritást vállaló fiatalabb érdeklődő nemzedék számára. Előadásokat, Sebe János, a megyei pártbizottság titkára lesz. — A szervezés mellett, úgy tudom, elkészült egy szegedi programtervezet is. Belelapozhatnék ebbe is? — Természetesen — kapom az újabb írásos dokumentumot. Ebből első olvasásra kiderül, hogy a pestinél jóval több, s konkrétabb politikai elemet tartalmaz. Lényege röviden így foglalható össze: az MSZMP-vel a szocializmusért. A részletek pedig: „ ... a Csongrád megyéhez, Szegedhez kötődő forradalmárok életútjának feltárása ... rendszeres povitákat, veterántaláíkozókat litikai, kulturális, társasági szervezünk, klubéletet kezdeményezünk. Az egykori forradalmi karhatalmisták és hozzátartozóik körében önerőből rendszeres szociáíTs, jogsegítő, érdekvédelmi és kegyeleti tevékenységet végzünk" — olvasható a programban, amely leszögezi, hogy a társaság együtt kíván működni a fegyveres erők, a munkásőrség veteránjaival, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége tagozataival, a Münnich Ferenc örökségét ápoló történészekkel, a nevét viselő intézményekkel, iskolákkal, brigádokkal, titkára, Sarlós István, az Or szággyűlés nyugalmazott el- egykori harcostársakkal nöke, Szabó Sándor, a Dunai Vasmű brigád vezetője, Szécsi András törtépész, Lestár József, az Ifjú Gárda országos parancsnoka — hogy csak néhány nevet említsek az aláírók közül — mondta beszélgetésünk elején Zlatniczky István, majd megkaptam tőle a Budapesten megfogalmazott programot. Most ebből idézek: „ ... az egyesülési törvény előírásaihoz igazodva, az MSZMP megújuló szövetségi politikáját szolgálva szocialista elkötelezettségünket kinyilvánítva alakítjuk meg ? Münn'ch Ferenc Társaságot ... Célja a haladó és ii/rradalmi magyar és nemzetközi hagyományok ápolása, nem utolsósorban a XX. századi történésekben kiemelkedő szerepet játszó Í Münnich Ferenc tapasztalatokban gazdag életútjának, Gondos a gondnokság Facsere és telepítés Néhány napja jelent meg egy rövid tájékoztatás lapunkban arról, hogy miért kurtítják meg Újszegeden a Ebben az évben 1500 fát ültetnek ki. Ezúttal elsősorban a főutak mellett. A Makkosházi, Rókusi körútra Bal és a Közép fasor fáit. már nagyobb „csemeték" keIrtuk azt is, hogy ezj kény- rülnek, hogy minél hamiaszermunka, ugyanis az ágak rabb lombosodjanak, tisztítbeleérnek az elektromos vezetékbe. sák a levegőt. Mint tavaly, az idén is számít a városSokan sajnálják a fákat, gondnokság a lakosság sesokan írnak szerkesztősé- gítségére. günkbe levelet, hogy „mentsük meg" a fák életét. Ez „adta az ötletet, hogy megkeressem a városgondnokság kertészét. Kovács Jánost, akit arra kértem, hogy tájékoztasson terveikről. Tavaly 3 millió forintot költött a gondnokság fanyesésre, -kivágásra, növényvédelemre és pótlásra. Háromezer fát metszetteknyestek meg. Ennek a munkának 90 százalékát a villanyvezetékek miatt kellett elvégezni, a többi pedig közlekedésbiztonság érdekében, illetve lakossági bejelentés miatt volt szükséges. Újszegeden, Móravárosban, Alsóvároson és Algyőn nyesik a fákat, azokat, amelyeket a Démász „feltérképezett". A peremkerületekben a lakókat kérik, hogy a házuk lévő gyümölcsfákat metsszék meg, különösen azokat, amelyek ágai elérik a vezetékeket. Jó ez a gazdának is, hiszen a saját ízlése szerint alakíthatja a koronát. Egy dologra nagyon figyeljenek, s ez a balesetveszély! Végül még annyit: a szakA kivágásokról: összesen emberek folyamatosan le220 darabot kellett kivágni, de ezek mind vagy szárazak, vagy pedig balesetveszélyesek voltak. A telepítésről : ezer fát ültettek közterületre, főleg oda, azokra a lakóterületekre, ahol szegényes az állomány. cserélik az öreg, illetve a vezetékek alatti fákat úgy, hogy a meglévők közé alacsony növésű csemetéket telepítenek, és majd, ha azok kifejlődnek, kiszedik a régieket. A. S. kapcsolat a fegyveres erők és testületek volt tagjaival az ország és a megye politikai kérdései iránt érdeklődőkkel". Ebben a dokumentumban is fellelhető a szociális érdekvédelmi tevékenység szándéka, majd az írás így folytatódik: „ ... célunk a szocialista társadalom demokratizmusának, a politikai és gazdasági intézményrendszer korszerűsítésének cselekvő támogatása, a nemzeti hagyományok szem előtt tartásával... Célunk az egyetemes emberi jogok és nemzetiségi jogok érvényesítése, a közélet tisztaságának megteremtése, megvédése, a nemzet jövőjét jelentő közoktatás és közművelődés alapvető kiemelt beruházássá nyilvánítása, az emberi környezet védelme ... a mindenkire kiterjedő létbiztonság újrateremtése. Most pedig következzék egy kiemelésre igazán érdemes gondolat: „...határozottan és nyilvánosan szembefordulunk a sztálinizmussal, az ultrabaloldali, a szektás, a dogmatikus nézetekkel, hiszen hátrányait mi is elszenvedtük, és határozottan ellenzünk fhínden restaurációs törekvést is, a polgári visszarendeződéssel együtt. Kijelentjük, hogy mi nem akarunk a párt fegyveres testülete lenni, az ilyen jellegű esetleges gondolattal nem értünk egyet". A dokumentumtervezetből (merthogy ez tervezet, a végleges formája csak a viták során alakul ki, megtudtam Zlatniczky Istvántól) kiolvasható az is, hogy a társaságot szeretnék mozgalommá szélesíteni, s együttmű— A társaság 1988 novemberében megalakult Budapesten, mintegy 4 ezer tagot számlálva. Ugyanebben a hónapban, pontosan 23-án Szggeden is megkezdte munkáját egy 7 tagú előkészítő bizottság,, majd munkája eredményeként december 8-án megtartották a szegedi alakulóülést is. Következzenek hát a helyi részletek ... — A szegedi csoportot 5 tagú intézőbizottság vezeti. Elnöke Gyémánt László, titkára én vagyok, míg tagjai: Simon József, D. Nagy János, Székely József, Nagy István. Jelenleg 94-en jelezték csatlakozási szándékukat, de ma még tulajdonképpen a szervező munka elején tartunk. Ez köti le leginkább időnket, így programok bonyolítására még csak ritkán'vállalkozunk. De részt vettünk a népfront kezdeményezte, alternatív csoportok megismertetését szolgáló vitán, szeretnénk bekapcsolódni a március 15-i ünnepség előkészítésébe és lebonyolításába, míg legközelebbi tervünk egy vita, amelyet ködnek mindazokkal^ akik 30-án délután 4 órától tar tunk a városi népfront nagytermében a megyei pártbizottság közelmúltban elfogadott feladattervéről, elképzeléseiről. Ennek előadója nem retrográd nézetűek, hanem a válság mielőbbi megszüntetését, a kibontakozást kívánják elősegíteni. B. Z. Madáchosok Köre Ügy mondják, nemigen találni példát ilyesmire a hazai alapfokú oktatási intézmények között: Szeged egyik legpatinásabb általános iskolájában, a Madách Imréről elnevezett intézményben a napokban megalakult — a Madáchosok Köre. Annak apropóján, hogy — miként arról keddi lapunkban beszámoltunk — egész héten át tartó ünnepségsorozattal az úgynevezett Madách-hérten emlékezett névadójára az iskola, az egyik rendezvény „a Madách" volt diákjainak ós tanárainak találkozója adta az ötletet: létesüljön bizonyos rendszerességgel működő, egy, nemzedékek sorát felnevelő, városszerte jelentős hírnévvel rendelkező iskola hagyományait, szellemét ápoló kör. A tervek között a legkülönbözőbb elképzelések találhatók, kiadványoktól rendezvényekig, találkozóktól iskolamúzeumig. A remélhetően méltó figyelmet keltő kezdeményezés, a (tovább) alakuló Madáchosok Köre természetesen várja aa iskola volt tanulóinak, szülőknek, pedagógusoknak jelentkezését, az ötleteket, a különböző, minden bizonnyal változatos terveket a kör munkájára vonatkozóan. Ezek után (mi egyéb maradhat?) e nemes, követésre érdemes vállalkozáshoz — csak sikereket lehet kívánni.