Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 23. szám

5 1989. január 27., péntek A városi pártértekezlet előkészítése Tanácskozott a jelölőbizottság A várcwi pártbizottság zött a pártbizottságon ügye- Proksza János (Gabonaku­döntése alapján február 24- letet tartanak délután 2 és tató Intézet), Fekete ZoŐán én, pénteken délután össze- 5 óra között a jelölőbizott- (Kereskedelmi és Vendég­ül az MSZMP Szeged váró- ság tagjai, akiket személye- látóipari Szakmunkásképző sí értekezlete. Ennek napi- sen és telefonon is felke- Intézőt), Kalivoda Imre rendjén szerepel többek kö- reshetnek mindazok, akik (Domaszéki Szőlőfürt Szak­zott a városi pártbizottság javaslattal szeretnének élni szövetkezet), Valastyán Pál új titkárának megvalasztá- az új gazdaságpolitikai tit- (kőolajtermelő vállalat, Al­sa is, mivel Fraknóy Gá- kár személyére. A jeb tag- győ). bor korábbi gazdaságpoliti- jai emellett munkahelyü- A jelölés menetrendjéhez kai titkárt a megyei part- kön is felkercshetők, ezért tartozik, hogy a jeb feb­bizottság titkárává válasz- közöljük a jelölőbizottság ruár 6-án, délután újra osz­tották. A személyi döntés névsorát: szeül, és a beérkezett véle­előkészítése a jelölőbizott- Kristó Gyula (JATE böl- mények alapján kialakít ság feladata, amely azonos csészettudományi kara), egyfajta álláspontot, majd az október 8-án megtartott Oskó Lajos (Belváros I/A. a javasolt személyekkel városi pártértekezleten meg- pártalapszervezet, Victor konzultál. Ezt követően a választott testülettel. Hugó utca), Berta Istvánné Délmagyarorsaágban közzé­A jelölőbizottság tegnap, (Bartók téri virágüzlet), teszik az érintettekkel csütörtökön délután tartotta Takács Imréné (textilmű- egyeztetett * jelölőlistát. A első ülését a városi párt- vek pártbizottsága), Márton tegnapi tanácskozáson szó székházban. Itt döntöttek Andrásné (Szegedi Közieke- volt arról is, hogy kívána­arról, hogy a jeb munkáját dési Vállalat), Bodnár Lász- tos lenne a többes jelölés, a legteljesebb nyilvánosság Ióné (Komplett Ruházati valamint a párt helyi lapjá­jegyében fogja végezni. Vállalat), Miklós Károly ban bemutatni a jelölteket, Szó volt a jelölés menet- (MSZMP megyei oktatási hogy azok programmal lép­rendjéről is. Ezek szerint központja), Gyárfás Sándor hessenek a tagság elé. január 30. és február 3. kö- (Mahart Hajójavító, Tápé), B. Z. Mint a mókus fenn a fán... Kié legyen a gyermekmozgalom? Reális helyzetismeretre és egy olyan szakaszhoz ért, társaik és a felnőttek köré­van szükség az úttörömozga- hogy a megtorpanás tör- ben egyaránt és teljesen lom mai állapotának meg- vényszerű. mindegy, hogy ezt milyen méretésén, hisz jól tudjuk, A gyermek mozgalom segi- szervezeti névvel tehetik. A hogy változó világunk ko- tői szerint: radikális változ- gyerekek véleménye szerint rábbi értékeket vizsgál fe- tatásra van szükség, és a felnőttek várják meg a lül, régi és új szerveződése- mindent teljesen elölről kei' gyerekek véleményét, is ket hasonlít össze, és arra kezdeni, alulról építkezve, új csak azután döntsenek, több tesz kísérletet, hogy új ala- névvel. Az is igaz, hogy ma felnőtt van az úttörőmozga­pokra helyezze ezer arcú már az úttörőcsapatok veze- lomban, mint amennyi kel­társadalmi közösségeinket, tése sem olyan népszerű. Hí- lene, helyettük az arra al­Az úttörőmozgalomnak p3- ányzik a hit, a lelkesedés, kalmas társaik vezessenek, dig ma már versenyeznie nem párosul érzelmi azono- csak azok legyenek vezetők sulással, anélkül pedig nein akik azt megérdemlik, lehet mozgalmat csinálni. A A legerőteljesebben vita­szülők és gyerekek fáradtnak látják a pedagógusokat, s szerintük ez a mozgalom el­keli — tudjuk —, visszatért a porondra a nagy múltú cserkészmozgalom is. A gyermekmozgalom válasz­tott vezetői, pedagógusok, úttörövezetők felismerve ezt, szúrkúléséhez vezet. széles körben gyűjtöttek in­formációkat az úttörőmoz­galom jelenlegi megítélésé­ről, sőt arra is választ sze­rettek volna kapni: hogyan tovább? A válságjelensége­ket jó ideje tapasztaljuk, hisz hányan vettünk mar A közvélemény természe­tesen a jelenlegi helyzetet mélységében nem ismeri. Az idősebbek tudatában még tott kérdés az iskola és az úttörőcsapat kapcsolata. A pedagógusok és a gyerekek általában ragaszkodnak az iskola intézményéhez, hisz itt a legerősebb a személyi kötődés. Az iskolától való tuggetlenséget ott igénylik, ma is az él, hogy az úttörők abo1, a csapatvezetés és az a párt gyermekszervezete, és iskola vezetői között nem j j a KISZ-szel való kapcsolata a kapcsolat vagy ahol túl­sagosan beleavatkoznak a sem egyértelmű. Bizonyta­reszt mi, felnőttek, szulok ianság Van az úttörővezetök­olyan iskolai unnepsegeken, ben akik amenett érvelnek, tanévnyitókon es -zárokon, hogy a párthoz tartozás fon­ahol pici es nagyobb gyer- tos ettöl a mozgalom anya. mekeink díszként szerepel- gi heiyZetét, politikai súlyá­tek rövid, vagy hosszú sotel- nak megerősödését várják, kek nadragban, feher ing- merl félnek attól hogy az ben, blúzban, kek es voros esetleg megalakuló új pártok nyakkendőkkel. Társadalmi, á,tal iétrehozott gyermek ­politikai unnepseg elmarad- szervezetek jobb kondíció hatatlan kelléke volt a min- között végezhetik majd mun­dig vidám, mint a mókus kájukat. A szervezet jellegét fenn a fant éneklő, mosoly­gó kisdobos vagy úttöró. Többször köszöntöttek ök, mint mi őket. És azt is tud­juk, hogy történetük több évtizede alatt szinte a mai napig hogyan másolták le a formaságokat testvérszerve­zetük, a szovjet pionírok sé­máit. tekintve, a politikai és a tár­sadalmi szervezeti státus kö­zött megoszlanak a vélemé­nyek, sok a félreértés, a po­litikai jelleget tekintve rossz emlékeket idéz és so­kan tartanak attól, hogy a gyerekek a politika eszközei­vé válhatnak. A társadalmi jelleget tartják inkább elfo­A gyermekmozgalom nem gadhatónak, amelyben a di­is olyan gyermekbetegségeit rekt politizálástól mentes másként ítéli meg — felnőtt közéletiségre való nevelés és — gyermek. A kispajtások folyik, és kiemelt feladat az da)rTlunké, igazán nem érzik a válsá- érdekvédelem. A szervezet csapat életébe. A szervezeti keretek megválasztásában is önállóságot igényelnek az út­törőcsapatok. Felül kell vizs­gálni a gyermekmozgalom apparátusainak helyzetét is Már többféle elképzelés van: kisebb operatívabb testüle­tekre van szükség, melyek mellett tanácsadók, szakem­berek, alkalmi jelleggel adott konkrét feladatokban segítenék a testületeket, a másik elképzelés: erősíteni kell az eddigi szakbizottsá­gok munkáját, és hogy ezek vezetői alkossanak testüle­tet. Befejezésül egy szegedi pedagógus így fogalmazott: „Aki nem akar javítani a dolgokon, az a kifogásokat keresi, aki pedig igen, az 3 módszereket!" És még vala­mit. Tehát kié legyen a gyer­mekmozgalom? Egész társa Czakó János A Magyar Úttörők Szövet­ségének Csongrád megyei elnöksége tegnap, csütörtö­kön megtartotta soros üléséi. A testület az úttörőmozga­lom jelenlegi helyzetéről és got, mert nincs viszonyítási célját, szerepét az alapvető lehetőségük. Természetesnek emberi, erkölcsi normákra veszik a kialakult helyzetet, nevelésben, a közösségi te­bár a nagyobbak, a piros- vékenységben látják, nyakkendősök, megfogai- A köztudatban még min­mazzák kívánságaikat, kriti- dig él, hogy egy-egy úttörő­kai észrevételeiket is. A fel- csapatnak mindennel kell nőttek egy része azt vallja, a foglalkoznia, ha elismerést további feladatairól tanács­problémák mindig is meg- akar kivívni. így aztán a hoztak voltak, csak nem beszéltünk csapatprogramok nagy része róluk. Egy úttörővezető sze- ma is az ünnepekre épül. rint pedig: ma divat, hogy Sokszor felmerül az a kérdés minden válságban van, ez az is, szükség van-e bizonyos úttörőmozgalomra nem igaz, formaságokra. Igen, akkor, csak felülről mesterségesen ha ezzel a gyerekek érzel­kezdeményezett nézet, mileg is azonosulni tudnak, amelytől el kell határolódni. Szükség van az összetarto­Egy közel két évtizede doi- zást kifejező jelképekre, a gozó csapatvezető pedig úgy kisebb-nagyobb közösségek­gondolja, az oktatásügy ben. És az sem új dolog gondjainak hatása az állam hogy a programjaik kialakí­és a párt támogatásának hiá- tásában a szabadban szerve­nya mesterségesen sorvaszt- zett programok iránt érdek­ja a mozgalmat. Jó néhá- lödnek, és kikívánkoznak az nyan megfogalmazták, hogy iskola és a lakásuk szűk vi­a szovjet mintára épülő ke- lágából. Igenis vágynak a reteket a mozgalom kinőtte, személyes kötődésre, sajái Tisza táj - tiszta táj Mintegy másfél hónapja, hogy határvonalhoz érkezett megyénk pártélete, s a ko­rábban csak törések és bot­rányok által változó helyi közélet lassan elmozdulni látszik Némely elvetemült álmodozók fejében megkép­ződik a gondolat, miszerint újmódi nyilvánosság lehető­ségével élve? Netán mesz­szebb tekintve, zúdítsuk ed­dig kényszerűen visszafogott indulataink tüzes nyilait a politikai döntést hozók párt­jára? Kövezzük günk, mely túlnyomónak mondható, csupán olvasója volt annak a Tiszatájnak, s titkon vagy sem, szégyen vagy sem, igyekezett enyhi­meg az egész rezsimet, botozzuk Ságoknak? Telefon zsinór- vissza a sérelmeket? Az egyszer csa:k eljutnánk oda hangján rángatott árnyfigu- igazi vétkesek megtalálásá­itt mifelénk, hogy megbe- rák, árnyék király hadsere- ig se vesztegetve időnket, át­szélnénk közös dolgain- géből? De hiszen akkor már kozódjunk széltében? Ói­kat . . . Nem kioktatnánk, Gorbacsov-szakaszban volt a vasva az egyik Tiszatáj­nem utasítanánk, nem indu- világ innenső fele! Vagy ügyhöz szóló írást, újra ér­lattól fehéren dadognánk — egészen máshol az igazság tetlenséget, sőt fenyegetést beszélgetnénk, mint a föl- és az ítélethirdetők hitbéli érzek. Mintha a régi hang nőttek. Persze tudom, mesz- okokból nem lehettek pa- támadna újra, amelyiknek sze van még eme elképzelt rancs megtagadók? Tényleg csak alkalom kínálkozik, világ, de mintha újabban elhitték a fenyegető vesze- hogy ismét véleményt, mit mind több jel mutatna delem közelítését, afféle jó- véleményt, ítéletet mond­ilyen irányba. Végül is az a solt világvég dátumának te- hasson rólunk, valamennyi­néhány vélemény is ebbéli kintve a közelítő októbert? ünkről, akik szolgák vol­hitünket erősítheti, ami Ti- Akár hogyan is volt, ami tunk mindahányan ily ikölté­szataj-ügyben napvilágot lá- történt, megesett. Az akko- szet elleni döntéseket hor­tott e hasábokon. Ha a ko- rí Tiszatáj szerkesztőségét dozó korban. Holott többsé­rábbi szakaszra gondolok, szétzavarta az akkori hata­úgy már azt is haladásnak lom, igaz, látszat szerint hu­vélem, hogy erről a helyi mánusan. Végül is állásvál­ügyröl itteni újságban lehe- toztatással ugyan, a hivata­tett szót váltani. losságtól megbélyegezetten, Emlékszem a 86-os nyár- de túlélték. Legalább meg- teni a gőggel okozott kárt. ra, amikor a Tiszatáj körül tanulták, hol lakik az Ür— Felelősek lennénk? Ezért hirtelen „ügy" támadt. A mondhatták volna róluk há- semmiképpen. Voltunk bár fenyegetések, hitetlenkedő- tuk mögött, de nem mond- akkoriban párttagok vagy sek, értetlenségek felhőire, ták már akkoriban sem. Ér- kívüliek, aligha kérdezték A tízszer, sokszor újraolva- tetlen csodálkozással, felhá- véleményünket. Megjegy­sott versre, amelynek már borodással fogadtuk akkori- zem, aki értő szemmel fi­előtalálása is irodalmi telje- ban az eseményeket, s nem gyelte azt a világot, s meg­sítményt kívánt, hiszen ak- emlékszem, hogy akár ki is őrizte elméjében tapaszta­koriban kedvelt olvasói já- oly módon fejezte volna ki lásait, .tudja mennyit, s mely ték volt próbára tenni mást, tiltakozását itt mifelénk, ugyan kitalálja-e, megleli-e amit politikai demonstrá­a botránykövet? iLehet-e DÍ- ciónak mondhatnánk. Kü­rulás nélkül az ügy hatalmi lönben sem a Tiszatáj volt résztvevőinek akkori önma- az első a megregulázott fo­gukra visszatekinteni? Fel- lyóiratok közül, bár tán itt adatot teljesítettek, mint lett legmélyebb a seb. Itéle- szik segíteni katonák, de -milyen háború- tűkkel megalázták e rrüfe- környül-állásán. ban győztek? Egy poéta lénk oly kedves tiszai táj versezete volt az ellen, egyébként is érzékeny szel­melytől kivont szablyával lemi életét. Sőt többet tett, dicsőség védeni a hont? Ne- nagyobbat ártott a botos tán a költői képek mögött .ítész, névtelen páncélos; derengő vád sejtése okozta széttörte a Tiszatáj messze­e bundás indulatot? Ne fe- messze más határba ívelő ledjük ama lidérces évszá- hídjait, azt a nehezen épí­tett, szeretettel ápolt közle­mot, mely '86-ból marad, ha kivonjuk ... Valóban igaz lenne a híresztelés, hogy idős, hatalomba öregedett irányba fordult azóta a ke­rék. Ezért az értő ember ma indulatait nem pusztító tü­zek szításába fogja, már csak nemzetféltésből sem így cselekszik, hanem igyek­a dolgok Amíg le­hetséges számára égi, s föl­di hatalmaktól. Különösebb csodálkozásra persze nin­csen okunk, hiszen egy foly­tonosan önsebeit gyógyító nép lelke tán még lassab­ban heged, mint csillapul­nak testi gyötrelmei. Ahol megszokott lehetett, hogy kedő rendszert, amelyen át csak törések és szakadások áramlott oda, s vissza a kö­zép-európai reménység. Er­uraLkodó módjára jártak el délyről, a Vajdaságról be­odafönt, ki tudhatná meg egyszer is, milyen cselszövé­sekbe fonódva? Hiszen hí­resztelték, nem is a verssel volt bajuk, de a rákövetkező szélünk, ahonnan 'költők üzentek az olvasóknak. Fönn lehetett volna még to­vább is tartani, s ha igen, változtatott volna e zord vi­által változik a helyzet, ott hosszú időn át kisértenek a régről ismert hagyományok. Most mégis fordulatot re­mélünk sokan, éppen az új megyei politikáról, amely­nek formálói — miként ol­vasható volt a megyei pb számmal, az interjút adó lágon a poéta sípja — ki üléséről szóló tudósításban személyével, akit egy betil­tott folyóirat által hittek hálójukba rántani... S mind eme tőrvetésekben va­jon milyen tényleges szere­tudhatná ma már? A kérdés is — végre ismét úgy tekin­felhőkben járó, hiszen a vá- tenek az irodalomra, mint laszt adható folyóirat abban illik, s nálunk boldogabb az alakjában megszűnt... csillagzatok alatt élőknél Mármost kit átkozzunk, szokás: irodalomként . púk volt a helyi hatalmas- kinek fejét követeljük ez Tráser László Olivér — Olivérről Végre. Hosszú idő után először megy minden elő­adáson át telt házzal és vastapsssal egy darab a Szegedi Nemzeti Színház­ban. Ez az Olivér című mu­sical, melynek fo erőforrá­sa a gyerekek lendületes já­téka. A két szereposztású darab két főszereplőjét, a hatodikos Palatinus Feren­cet (Makkosházi verekszünk egy kicsit. Jó­szívű. Nagyon jól játszik. — Hogyan esett rátok a választás? Sz. A. — Egyszer a rende­ző bejött a próba után, és általanos mondta, .jöjjünk el másnap iskola) és az ötödikes Széli a Kisszinházba. Azt hittük, Andort (Madach általános mindenki jön, de csak né­iskola) kérdezem a ról és egymásról. — Mi a egymásról? darab- gy€n voltunk itt. Akkor mondta a rendező, hogy véleményetek szerepeket tanulunk. — A többiek mit szóltak, mikor kiderült, hogy ti játsz­P. F. — Szerintem Andor szátok a főszerepet? jól játszik elsősorban. Ren- p. F. — Eleinte örültek, des. Szokott utalatoskodni, irigykedett meg a ruháját nom teszi .. , ' • m i™. . -hí-, r : „„ Most mar ez megszűnt. vissza a valifara. Ennyi az " egész — Kedvenc jelenetetek? P. F. — A dologház és az Sz. A.: A Feri nagyon álomkép, rendes szokott lenni. Néha w­Jó hallgatni. Szó­Telefax Somogyban A korszerű információát- léket, amely — a kétlépcsős vitel újabb eszközeként a közigazgatási rendszer foly­távmásoló — telefax — be- tán — közvetlen kapcsolat­rendezéseket is a közigazga- ba került a megyei szerve­tás szolgálatába állítjá"k So- zettel. A szerényebb anyagi mogy megyében. A megyei lehetőségekkel rendelkező tanács döntése értelmében első lépésként még az idén minden olyan városi és nagyközségi tanácson üzem­be állítják a telefax készü­helyi tanácsok a készülék megvásárlásához ötven szá­szaiékos támogatást is kap­nak a megyétől. . Sz. A. — Nekem is. — Melyik jelenetet pró­báltátok legszívesebben? P. F. — Mikor a Dörzsölt és Olivér találkozik. Sz. A. — Én a koporsóké­szítő jelenetét. — A verekedést? Sz. A. — Igen. — Ez a „bunyó" meny­nyire megy „élesben"? P.F. — Ez játszott in- _ _ kább, mert élethűen, hát is- vérnek hívnak'. Nem tudják tenem, nem tudom mi len- megérteni, hogy attól füg­ne- getlenül nem kereszteltek Sz. A. — Csak ez a bácsi, még át... akivel verekedni kiell, a Csűri Akos Kátó Sándor, mindig azt mondja, hogy nyugodtan üssetek csak ide, meg min­den. Egyszer, amikor pró­bán a Feri véletlenül telje­sen oda ütött, akkor már alig bírt kitámolyogni. El­felejtette megfeszíteni a ha­sát. — Milyen érzés ez har a színpadról? P.F. ­val jó. Sz. A. — Én nagyon sze­retem. — Az előadás másnapján felelésnél a tanárok hogyan viselkednek? P. F. — Hat, általában elnézőek. Sz. A. — Nálunk nem annyira ... — Mi leszel, ha nagy le­szel? P. F. — Színész vagy tör­ténész. Sz. A. — Én színész. — S végezetül, mi a be­cenevetek? P. F. — A lányok Olinak neveznek, a fiúk Ferinek. Sz. A. — Engem is Oli-

Next

/
Thumbnails
Contents