Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

5 1989. január 26., csütörtök Hegylakó Uj film Színes angol film. Irta: Gregory Widen, Pcter Bell és Larry Fcrguson. Fényképezte: Gerry Fiseher. Zene: Queen együttes. Rendezte: Russell Muleahy. Főbb szereplők: C'hrislopher Lambcrt, Sean Connery, Claney Brown, Roxanne Hart. Már Szerb Antal megírta, mily sokat lehetne vitatkozni azon, mit értett vajon Nietzsche az örök visszatérésen. A nagy német filozófus, kiről szép lassacskán kiderült, hogy mégsem ő volt a német fasizmus eszmei előfutára, alighanem pontosan tudta, milyen erkölcsfilozófiai meggondolások késztetik az embert az idők kezdete óta a halál tényével történő, már-már eszelős küzdelemre — a téma örökebb, mint talán maga a világegyetem. És ha időt s teret magunk mögött hagyva, visszahátrálunk a kezdetekig, legalábbis Káinig és Ábelig kell jutnunk — vagy ki tudja. Most, miközben — fura dolog, de: stílusosan — a Queen együttes igen jó zenéje szól, négy és fél évszázadot repülünk oda s viszsza. Az illető úr, történetünk főhőse, név szerint Connor McLeod afféle igazi skót felföldi gyerek. Nem annyira a kilt, vagyis a skót szoknya jellemzi, mint inkább a dudaszó, a kopár vadul romantikus, sziklás hegyek és tavak felvidéke, így és ekképpen Hegylakó. Viszont: „négy és fél évszázada születtem és nem tudok meghalni", panaszkodik csinos hölgyismerősének. „Mindenkinek van problémája", válaszolja rezignáltán bár, de talpraesetten a lady, mintegy a film legjobb dialógusának zárásaként. Hát hiszen éppen ez az. Mindenkinek van problémája. Még a filmkészítőknek is. Kit ne izgatna múlt és jelen, örök visszatérés és halhatatlanság, jó és rossz múlhatatlan küzdelme, a mindent-ismerni akarás mohó vágya és hasonló gyarlóságok. Ha pedig ezt az egészet meglehetősen plasztikus, érzékletes, kimondottan szép képekben, a korszerű akciófilmek, históriai horrorok és más fantasztikus törtenetek speciális effektjeivel, szédítő technikával, továbbá zavarás és elsöprően misztikus körítéssel tálaljuk, megkapjuk a nevezetes Hegylakót — ami egyébként a maga nemében egészen jó kis filmecske. Ha kikapcsoljuk a befogadáskor az értelmet, a mélyebb öszszefüggéseket, egyáltalán: a rációt, s önfeledten átadni próbáljuk magunkat hangulatos, sokszor festményszerü képi kompozícióknak, félelmetesen látványos trükköknek, Queen-muzsikának, több, zavarosságában is legalább egészen eredeti fejtegetésnek, a kétségtelenül megragadó, impozáns, hatásos összatmoszférának — a Hegylakó nemcsak elviselhető, de itt-ott még értékelhető és értékelendő mozidarab is. Nem is beszélve egy ugyan könnyed, ám jelentésében több mint megszívlelendő tanításról, mely egye-, temes érvényű ismeretként árad jó 2 órán keresztül: a halhatatlanok harcában, ami egyébként toledói pengékkel folyik, a döntő elem a lefejezés. Magyarán és némiképp leegyszerűsítve: az marad továbbra is halhatatlan, kvázi életben, aki nem veszíti el a fejét. Ez viszont oly bölcs tanács, hogy véle még Nietzsche is egyetértene. Mainapság különösen. Domonkos László Konzílium az egészségügyről A legbetegebb honi beteg — a mggyar egészségügy — felett tartottak konzíliumot hétfőn este a Royal kávéházban. Igaz ugyan, hogy a program apropóját az orvoskamara közeljövőben várható megalakulása adta, Halász Miklós újságíró kollégám — az est házigazdája'— mindenekelőtt arra törekedett, hogy látleletet kérjen vendégétől, Wcér András főigazgató főorvostól, a kamara megalakulását szorgalmazó mozgalom vezetőjétől, illetve a kávéházban szép számmal összegyűlt orvosoktól, hazai egészségügyünk katasztrofálisnak is mondott állapotáról. A konzílium, ha nem is minden apró részletre kiterjedő, de a fő és döntö tüneteket feltáró diagnózist adott. Hű és elkeserítő képet festett a tönkretett és szétzilált magyar egészségügyről. Amig ide Jutottunk Nálunk negyven éve fő feladattá az ágylétszám bővítését tették. Hatalmas összegeket szántak erre, s közben megfeledkeztek a technikai fejlesztésről. Így mára eljutottunk oda, hogy szerény becslések szerint is mintegy 15-20 évvel vagyunk lemaradva a világszínvonaltól. S ebben a körülményben megcsontosodott egy képtelen gondolat, miszerint egészségügyünk biztosítson világszínvonalú ellátást. Jó tudni, hogy a nálunk többszörösen gazdagabb országokban is csak hihetetlen nehézségek árán képesek a világszínvonalú gyógyításra. Ez csak ott sikerülhet, ahol a gazdasági berendezkedés is világszínvonalon áll. Ugyancsak negyven éve mondatott ki, az állampolgári jogon járó ingyenes ellátás Sem akkor, sem ma nincsenek meg ennek feltételei. Nálunk sajátosan alakult az egészségügyi hierarchizálás is. A vezető pozícióba jutásnál a kontraszelekció érvényesült. Javarészt a jó személyes kapcsolatokkal rendelkezők kerültek az irányító posztokra. illetőleg azok, akik a jobb anyagi lehetőségek reményében vállalták e beosztásukat, hátat fordítva a betegágynak, ahol esetleg szakmai felkészültségük hiányai könnyen lelepleződhettek volna. Az orvost — lett légyen az vezető, avagy beosztott — négy évtizeden át nem tették — s ma sem teszik — anyagilag érdekeltté a gyógyító munkában. Lehet, hogy négy megyéből csak hozzá, járnak — szakmai kiválósága miatt — a betegek, államilag eldöntött fizetésén ez a tény nem változtat. Mint ahogyan az is édesmindegy, hogy 400 ág vas, vagy 1200 ágyas kórháznak igazgatója-e, s közömbös, hogyan működik intézménye. A paraszolvencia az egyetlen csatorna, amelyen keresztül az orvos jövedelmét kiegészítheti. Azt a jövedelmet, ami az egyéb orvosi érdekviszonyokban nem tükröződik. Igen, a hálapénz tépázta meg leginkább — az elmúlt évtizedek alatt — az orvostársadalom tekintélyét. Az — a skizoid állapotot előidéző — hálapénz, amit a hivatalos vezetés egyrészt belekalkulál az orvosi fizetésekbe. másrészt tiltja ennek elfogadását, hai+nadrészt ..legálisan" megadóztat. Az a' borravalo csökkentette az orvostársadalom presztízsét, amit pirulva, megalázva hagynak a zsebükbe csúsztatni, és amit zavartan és gyanakodva adnak pácienseik. Hová jutottunk? Lerobbant és hiányos műszerpark, munkájuk nehézségein és értékén lényegesen alulfizetett egészségügyi stáb, össznépi koldulás egy-egy műszerért, ma is sorjázó elhamarkodott, hibás felső szintű döntések, Európában az egyik legmagasabb halálozási arány, évente falunyi öngyilkos, az elavult technika é> túlterheltség miatti orvosi műhibák — s mindezek láttán —, kiábrándult betegek, orvosellenes közhangulat. Nem válságtünetek, hanem elmélyült-elmélyített válság. Az elmúlt évtizedek egészségügyi irányítói mindezek elkerülésére semmiféle konfrontációt nem vállaltak a hatalommal. Így a ma — minden jel szerint a katasztrófát látó cs következményeivel számot vető egészségügyi kormányzata nak alapjaiban kellastruk túrán változtatni. Ebben a gyökeres átalakításban csak az a reformfolyamat hozhat eredményt, amin pillanatnyilag már dolgoznak. Ezen a helyzeten — többek között — egy korszerű biztosítási rendszer tud segi tani. Más vélemény szerint viszont az egészségügy válságának megoldására az egészségügyi kormányzat és intézményrendszere alkalmatlan. Egyetlen remény lehet még: annak az Orvosi Kamarának a kezébe ad ni az egészségügy meggye gyításának lehetőségét amely a felszabadulás előtti több évtizedes tapasztalataira és a nemzetközi orvos kamarai rendszerek ismér veire támaszkodva végezheti munkáját. Véd •és ,,dacszövetség" Ki védi meg a körzeti orvost, ha a községi tanács elnöke felelősségre vonja azért, mert teljesíti hippokratészi esküjét, és megvizsgálja minden egyes betegét, ahelyett, hogy csak az ablakon adogatná a recepteket. Ki áll a háta mögött, jogos védelmet nyújva, annak az orvosnak, akinek egyszerre három bateget kellett altatnia, és az egvik, hirtelen leállt gép a beteg halálát okozta. Ki harcol azért, hogy a magyar orvosok önképzésre, és ebből következően gyógyító munkájuk színvonalának emelésére fordított tetemes őszszegek az adókból leírhatók legyenek? Kinek az érdeke, hogv az orvos a technikai feltételek híján ne fogadjon beteget? Az Orvosi Kamara etikai és érdekvédelmi ügyek intézésére lesz hivatott. Védeni fogja az orvostársadalmat, s rajtuk keresztül bennünket, potenciális betegeket. Kalocsai Katalin Pártház? KISZ-iskola ? KM a vagyona? „Közérdekű bejelentés — alulírott szervek és szegedi állampolgárok tiltakozunk a nép vagyonának a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség által való kisajátítása ellen. Felhívjuk a Szeged Megyei Városi Tanácsot, te gyen határozott lépéseket annak érdekében, hogy a szegedi Komócsin Zoltán téri pártszékház felújítására fordított 53,9 millió forintot a megfelelő kamatokkal az MSZMP fizesse vissza a városi tanács lakásfelújítási alapjára. A megyei ifjúsági közpbnt kerüljön vissza társadalmi tulajdonba, kezelője a városi tanács legyen, és egy azonn^j megalakítandó társadalmi ifjúsági bizottság döntsön felhasználásáról." A közérdekű bejelentés megfogalmazói pedig: Fidesz, szegedi regionális szervezete, Körgát Klub, MDF szegedi elnöksége, SZDSZ szegedi szervezete. Aki pedig aláírásra szánta el magát, könnyen fellelhette az alkalmas helyszínt, hisz például a Dugonics téren a következő feliratú tábla csalogatott: Pártház? KlSZ-iskola? Kinek a vagyona? S hogy hányan értettek egyet a közérdekű bejelentés megfogalmazóival? Táborost Gábor, az aláírásgyűjtés egyik szervezője számukat 24-én kedden délulán ezres nagyságrendűre becsülte. Elmondta azt is, hogy az aláírt íveket el kívánják juttatni minden olyan szervnek, amely segítheti a megfogalmazott célok valóra váltását. Ez tehát az érem egyik oldala. Fraknóy Gábort, a megyei pártbizottság titkárát fél órával később már az MSZMP álláspontjáról kérdeztem. — Válaszom hadd kezdjem a megyei pártbizottság állásfoglalásával. amelynek lényege: a Ijjvetelt pénz visszafizetésére nincs mód, de kezdeményezzük, hogy a Komócsin Zotán téri partház esetében a tulajdonjogi viszonyok tisztázásakor vegyes tulajdon jöjjön Jetre, (gy a párt és a tanács a befektetett pénzösszegek arányában (50 illetve 53,9 millió forint) „gazdagodna". Szó sincs tehát arról, hogy az MSZMP megyei vagv városi bizottsága rá akarná tenni a kezét oz oly sok vi • tát kiváltó, s bizony nem kevés szabálytalanság kíséretében felújított épület egészére. A vagyonmegosztás után a tanács saját épületrészével szabadon rendelkezhet, bérbe adhatja, megkeresheti azokat a formákat, amelyekkel a gazdaságos üzemelés, fenntartás biztosítható. De ez már a tanács dolga ... Ami viszont a párttulajdonokat illeti, nem árt emlékezni egy tényre: 1976ban született egy olyan KB titkársági határozat, amely értelmében a párt létesítményei állami tulajdonba kerültek, az MSZMP csak a kezelői jogot tartotta meg. Ez nem minden mozgalmi szervezet esetében történt így, hisz például a szakszervezetek tulajdona változatlan maradt. Most a tulajdoni viszonyokról folyó általános viták során vetődött fel, hogy álljon helyre az 1976 előtti állapot, tehát létesítményeink tulajdonjogát kapjuk vissza. Az érdekeltség is megkívánja, hogv a kezelői és tulajdonosi jog egyesüljön — legyen szó tömegszervezetről, vagy gazdálkodó egységről. Felmerülhet a kérdés: van-e a pártnak alapja arra, hogy ezt a tulajdonjogi változást véghezvigye? A közelmúltban megjelent, nagy sikerű riportkönyv szerint suttog a város. Mármint Szeged — hogy pontosítsam azonnal a helyszínt. Nos, ma már leírható a tényeket látva ez is: a suttogás mellett egyre hangosabbak a viták, a követelések, s azon sem lepődik meg a Tisza-parti polgár, ha mondjuk olvashatóan leirt nevét, adatait, aláírását kérik egy-egy prog-ram érdekében. Az országos ügy (Bős—Nagymaros) után e héten nagyon is helyi érdekű probléma került napirendre. De a pontos tájékozódás érdekében, következzék talán idézet arról a papírról, amelyen _bőven hagytak helyet az aláírók számára is. Megítélésem szerint van, hiszen ne feledjük cl, hogyi a létesítmények döntő része a befizetett tagdijakból épült. Csak megyénkben mintegy 50-55 millió forint tagdíj folyik be évente a párt kasszájába. De mondhatok egy másik számot is: az MSZMP az elmúlt tíz évben országos szinten mintegy 5 milliárd forintot költött e létesítmények fenntartására, állaguk megóvására. Visszatérve a szegedi pártház anyagi ügyeire, szólnék egy — úgy tűnik nem elég ismert — tényről: a Komócsin Zoltán téri épület pártházzá alakításával három intézmény jutott épülethez térítési díj nélkül. Megoldhatóvá vált az, hogy a rádió s a televízió szegedi stúdiója, valamint az úttörőhaz a jelentőségéhez méltó otthont kapjon. S ezek az épületek valamikor a párt és ifjúsági mozgalom céljait szolgálták. * Egy válaszunk tehát máris van. Most pedig hallgassuk Csányi Zoltánt, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, aki az újszegedi KISZ-iskola ügye miatt az elfnúlt hetekben már nemegyszer állt támadások középpontjában. Néhány napja lapunk is közölte véleményét, de úgy éreztem, hogy az aláírásgyűjtés ürügyén nem árt újra felkeresni a KISZ megyei bizottságát. — A bennünket ért támadás kétoldalú. Egyrészt jogilag, másrészt etikailag kifogásolják a KISZ KB-val kötött szerződésünket. Ami a jogi oldalt illeti: bevallom én ilyen témákban nem vagyok járatos, de ezt a szerződést a KISZ megbízásából egy jogász készítette el, akinek szakértelmében mi nem kételkedünk. Fgyébként a Magyar Nemzet január 25-i számában ügyünkről ez olvasható: „a jelenlegi jogszabályok szerint a tulajdonátruházás nem törvénysértő ..." Most pedig az ügy etikai oldaláról: a vitatott kérdéseket és tényeket mi igyekszünk megtárgyalni mindazokkal, akik támadnak a KISZ-iskola ügye miatt. Így például a Fidesz helyi csoportjával is megegyeztünk egy tárgyalás időpontjában, majd a következő üzenetet találtam az asztalomon: a tárgyalást lemondják, mert — idézem: „Ügy érzik,.nem kapnák meg a remélt erkölcsi támogatást a KlSZ-től.' Ezen a megbeszélésen egyébként több témát — így március 15. megünneplésének ügyét, egy esetleges ifjúsági rádióadás témáját, valamint helyi ifjúsági fórum létrehozását is megtárgyaltunk volna, s már ezért sem tartom elfogadhatónak a találkozólemondást. Ami pedig az aláírásgyűjtés tényét illeti: ezt akkor tartanám etikusnak, ha az üggyel kapcsolatos minden fontos tényt a közvélemény elé tárnának, s nem egy teljesen más üggyel (Koryócsin téri pártház) összekapcsolva kérnék az aláírásokat. — Milyen fontos tényekre gondolsz? — Például arra, hogy az újszegedi ifjúsági központ a jövőben is változatlanul az ifjúság valamennyi rétegének érdekeit szolgálja, létesítményünket a piaci viszonyok alapján megállapított térítési díj ellenében bárki igénybe veheti. Arról, hogy az intézmény sorsáról, működtetéséről továbbra is Csongrád megye KlSZ-esei döntenek, nem pedig a KB, s arról, hogy a kor színvonalának megfelelő, kulturált ifjúsági turisztikai központot szeretnénk létrehozni, A remélt • haszonból pedig minden olyan szervezet, vállalkozó gazdasági egység részesül majd, amelyik hozzá is járul az üzemeltetéshez. De szólnék a felsoroltak mellett arról is, hogy cz az intézmény a KISZ költségvetési támogatásából épült, s ha mondjuk, húsz évvel ezelőtt ezt a támogatást fiatalok utaztatására, kisebb csoportok rendezvényeinek finanszírozására költötték volna az ifjúsági szövetség akkori vezetői, most vajon mit követelnének a KISZ-töl? Megítélésem szerint, aki az újszegedi cs az ehhez hasonló KiSZ-létesírntnyek elvétele mellett voksol, az évtizedekre visszamenőleg a: összes támogatás jogosságát kérdőjelezi meg. Az aláírók gondolom arról sem tudnak, hogy az újszegedi KISZ-iskola felép.'iéséhez a megye KlSZ-esei hatvanezer óra t:'.: sadalrni munkával járultak hozzá, hogy a szegLdi tanácstól csc területet kaptuk, más segítségre nem tartottunk igényt; hogy a felújítási munkák í"leseiére a KB-tói r.agy összegek érkeztek hozzánk, nr'g az épületek fenntartásának, műkői te térének, állagmegóvásának minden terhét a megyei KISZ-bizottság vállalta és váüaíja. * Nem tudom, hogy s cikk összegzéseként mit vár el az olvasó egy újságiró-ál. Én egyet tehetek, bovaliom szándékomat: azért ját tani körbe a várost, hogy végre ismerjük már meg egymás — st ászor szöges e'.leniéibe.í álió — véleményét ezekben az ügyekben. Azért hogy a: indulatok helyett gondolatik és vélemények cseréljenek gazdát. Mei t mei hétköznaplóinkat szemlélve, megítélésem szerint már ez sem ki: eredmény . . . Sátyi Zoltán Nágel Lajos kitüntetése Az Elnöki Tanács Nágel Lajos Svájcban élő könyvkiadónak a haladó magyar irodalom hazai és nemzetközi megismertetése -érdekében kifejtett szerkesztői ez könyvkiadói munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést szerdán Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Czibere Tibor művelődési miniszter. valamint Paul VVip/íi, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövete (MTI)