Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

1989. január 18., szerda Illegalitásban Levele végén a fiú fran­ciásan elegáns volt, olyasfé­le zárlattal, hogy az illegális kommunista párt tagjainak küldi a legális MSZMP tag­ja, pontos név és cím, sót még irányítószám is. A fiú édesanyja korábban elhang­zott levelét egészítette ki, mindketten a sons és az AVH üldözöttéi voltak. Az anya írására az illegalitás­ban működök adták meg — a kizárólag rájuk jellem­több hallgatót vonzza a rá­diókhoz vasárnaponként, s bar nem tudja fölvenni a versenyt a Jó ebédhez szól a nóta húslevesillatú dalla­maival, a családi körben majszolgatott reggeli köz­ben erősen felgyorsítja az ébredést. ző bölcsességgel - a méltó Nos_ ^ az eszmélést választ. Ekkor jött a fiú és serkentő hang zavarja az il­én ekkor hittem azt, hogy a legálisakat, akik közül so­levélvaltást nyilvánossá kan biztosan azért nem tudják árnyaltan emelő műsor, a Vasárnapi újság szerkesztői haragra gyúlnak, vagy legalábbis fojtott indulattal elmagya­rázzák az illegálisaknak, hogy Ebesen, Kónyán, Kis­tarcsán és a többi lágerben ki kit győzött le — a gon­dolat helyett türelmetlen fegyverei erőszakával. De Győri Béla műsorában nincs helye a szerkesztősé­szemlélni a mai kor folyamatait, mert fogékony éveik alatt vagy verték őket a börtönökben, vagy éppen ők vertek, s így alapélményük lett, hogy a politizálás azonos a likvidá­lással, a nézetek ütköztetése a gumibotozással, és a nyílt kiállás az üzengetéssel. Most zavarban lehetnek, mert. a legálisak — minő abszurd! — azt kezdik mon­dani, amire gondolnak, sőt gi indulatnak: makacs tű- egyre jobban hajlanak arra, relemmel hozzák és viszik a hírt történelmünk föltáruló, ám ma is nzellemekkel kí­sértő tárnáiból. Nem vag­dalkoznak és nem kapkod­nák, kicsiny lámpásaikkal újra és újra lemennek a mélybe, érezni, hogyan la­pulnak az illegálisa^. Bizto­san a politikai tartalom és az európai módszer szeren­csés és sikeres találkozásá­nak köszönhető, hogy ez a reggeli műsor messze a leg­hogy ne ijedjenek meg saját nézeteiktől. A Vasárnapi újság töb­bek között arra is figyel­mezteti az illegálisakat, hogy eltűnődjenek afölött: legális korszakuk mely hi­bái vezettek ide? Igaz segí­tő szándékkal mondom : nem az volt a baj, hogy túl ki­csiket ütöttek ... Dlusztus Imre Elhunyt Weöres Sándor A Művelődési Minisztéri­um, a Magyar Írók Szövet­sége, a Magyar Pen Club, a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapja mély megren­düléssel közli, hogy Weöres Sándor, Kossuth­díjas költő, író, műfordító, hosszan tartó, súlyos beteg­ség után január 22-én, éle­tének 76. évében elhunyt. Temetéséről később intéz­kednek. Felhívás A Hazafias Népfront Sze­ged Városi Bizottsága, Sze­ged Megyei Város Tanácsa, az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a KISZ Szeged Városi Bizottsága együttesen kezdeményezi, hogy március 15-én, nemzeti ünnepünkön széles körű társadalmi ösz­szefogás jegyében méltó módon emlékezzünk meg az 1848—49-es forradalomról és szabadságharcról. Az ünnep napján, 1989. március 15-én 9 óra 30-kor a Dóm téren, a nemzeti panteonban állí­tott Petőfi-szobornál, az Aradi vértanúk terén a sző­regi osata emlékmüvénél, valamint Szőregen idézzük fel újkori történelmünk egyik legnagyobb eseményét, és helyezzük el virágainkat. 10 órára a Klauzál térre nagygyűlésre hívjuk váro­sunk polgárait. Várunk mindenkit, a társadalmi és tömegszervezetek, -mozgal­mak, az alternatív szervező­dések képviselőit és tagjait, a munkahelyi és iskolai kollektívákat, Szeged min­den lakóját. Ma társadalmunkat sú­lyos ellentmondások feszítik. Az előttünk álló feladatokat csak közös gondolkodással, széles körű együttműködés­sel, egymás nézeteinek és véleményének tiszteletben tartásával látjuk megoldha­tónak. Tartalmában is új közmegegyezésre van szük­ség, mely nem fedi el ugyan a különböző és eltérő véle­ményeket, de nem utasítja el a megújuló szocialista társadalmi rendet. Hívunk mindenkit, tiki szívén viseli országunk és szűkebb környezetünk oly sok gondját, és tevé­keny részesévé kíván válni a reformoknak, a kibonta­kozásnak. Legyen összefogá­sunk bizonyítéka március 15-e közös megünneplése! Azon szervezetek képvise­lőit, amelyek szervezőként részt akarnak venni az ün­nepségek előkészítésében, január 31-én 16 órakor várjuk a Hazafias Népfront városj bizottságán. Madáchra emlékeznek Somogyi Kárólyné felvétele Egész héten át tartó ünnepségsorozattal emlékezik névadójára a Madách Imre Altalános Iskola. Tegnap reggel az ünneplőbe öltözött diákok jelenlétében meg­koszorúzták a Madách-dombormüvet, ezt követően sportversenyek, videófilm-bemutatók, előadások kö­vették egymást a nap folyamán. A hét többi napjára is jut majd az eseményekből. Az ünnepségsorozat egyik mozzanata az a sci-fi-rajzkiállítás is, amelyet az úttörőházban rendeztek a gyerekek munkáiból. Falvételünk is itt készült Mariann nem jehovista Képernyő Szülőházam — egyemele­tes, külvárosi „proliház" — egy bizonyos, ma már mind kevésbé ismert séma szerint épült: az udvaron pár darab, mininél is minibb kertecske­parkocska, poroló, focizásra szolgáló üres térség. Es egy­két melléképület. Utóbbiak közül egyik a mosókonyha — a másik Meggyesiék laká­sa vala. Meggyesiéktöl anyám út­mutatása szerint félnem il­lett: oda jártak „a jehová­sok". Valóban, időről időre jó pár ember ballagott át az udvar kövein a melléképület felé, férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak vegyesen, em­lékszem, mekkora döbbenet volt, amikor egyik alkalom­mal volt iskolatársamat, a párhuzamos osztályba járó Kalapis Pistát fedeztem föl közöttük. Hogy a Meggyesiékhez já­rók valóban „jehovások", tehát jehovisták, azaz a Je­hova taiVúi elnevezésű szek­ta tagjai lettek volna; ponto­san máig sem tudom (akko­riban meg ilyesmi után ér­deklődni sem igen volt taná­csos, egy jehovista alig pár fokkal számított embersza­básúbbnak a revizionistánál vagy a véle egyenértékű ka­pitalistánál). A jehovistákra mindenesetre azóta fura, ki­csit együttérző, kicsit ide­genkedő érzéssel gondolok, s noha vélem is megpróbált térítési kísérleteiket remél­hetőleg kedvesen bár, de ha­tározottan vissza kellett uta­sítónrm, tudom; ők (is) ama társadalmi csoportok közé tartoznak — és már régóta -- az utóbbi évtizedek Ma­gyarországán, amelyekre, mint nagy fontosságú jelzé­sekre és állapothatározói funkcióval rendelkező je­lenségekre különösen figyel­ni kéne. Pláne megörültem hát, amikor csütörtökön este a tv—1-en (pardon: tivi ván) a Hazai tükör adásában te­ritékre kerültek. Hogy Menthy Mariann jó­voltából, annak már sokkal kevésbé. A hölgy, kinek jó­voltából bravúros gyorsaság­gal egy ország kényszerült megutálni a szegény ártatlan flippert, most a társadalom­vizsgálat porondjára íépett. A Parlamentben mondták ugyan, hogy általános rosz­szabbodásra kell számítani — én azért mégis megdöb­bentem. Azt hittem, ennyire mégsem rossz a helyzet. Az. Hogy csak félig-meddig el­fogadott (régebben meg ki­mondottan üldözött), tehát a kiszolgáltatottság ezer nyű­gével-bajával küszködő, mégoly vitatható világnéze­tet hangoztató emberrel eny­nyire érzéketlenül, ennyire a beleélés, az empátia leg­halványabb nyoma nélkül lehet csak beszélgetni: na­gyobb bravúr, mint az össz­népivé tett flipperutálat. Hogy Váczi Szabó Márta, sőt Feyér Zoltán sem volt kü­lönb, elég sanyarú vigasz. Utóbbi, mármint a műsorve­zető Feyér Zoltán arra is följogosítva érezte magát, hogy fensőbbségesen ki- és bejelentse: ő tudja, hogy az utóbbi 15 esztendőben nem vertek meg senkit egyetlen március 15-én sem. Nem tudni persze, honnan vett kijelentésehez ekkora, min­dent elsöpri; magabiztossá­got, hacsak az nem számít érvnek, hogy hangsúlyozta — ő maga személyesen is je­len volt több ilyen fővárosi ünnepségen. Ha feltételez­zük, hogy a netán testi fe­nyítéshez folyamodó illeté­kesek talán mégsem Feyér Zoltán nyilván éberen figye­lő szeme előtt tehették a dol­gukat (ha tették, és ha ez a dolguk) — a riporteri szem­fülesség eme egészen fura változata legalábbis figye­lemre méltó, nem is beszélve a kötelező tárgyilagosságról és objektivitásról. Node hagyjuk. Feyér Zoltán ek­képpen nyilván jobban ille­tékes március 15-ei ügyek­ben, mint a gyanús kétke­dők. Mariann meg nern Je­hovista. Űr ír, kétszer kettő néha öt, nem csalás, nem ámítás. Csak az a borzalom, hogy a műsor- címe: Hazai tükör. Domonkos László Helyesen elöntött a JATE Nyelviskola az egyetemen A gazdasági intézmények gazdasági évben, az embe­rek általában naptári év­ben, az oktatás területén dolgozók pedig oktatási év­ben mérik az idő múlását. A jelen — oly sokszor igen nehéznek aposztrofált — naptári év egyúttal a Prog­ress nyelviskola második oktatási félévét nyitja, és ez, természetesen rövid számvetésre készteti az ott folyó munka résztvevőit, ta­nárokat és résztvevőket egyaránt. A szinte példátlanul nagy­mérvű érdeklődés, amely megnyilvánult a nyelviskola iránt, egyértelműen bizo­nyítja, hogy a József Attila Tudományegyetem helyesen döntött, amikor kaput nyi­tott a közművelődés egy el­eddig kihasználatlan terüle­tének, és az egyetem falai között felhalmozódott okta­tási, tudományos és mód­szertani tapasztalatokat köz­kinccsé tette egy új típusú, a felnőttoktatásban mosta­náig talán csak Budapesten fellelhető formában: az egyetem oktatói közvetlenül e minőségben vesznek részt a felnőttoktatásban, illetve az általános nyelvi közmű­velődési stratégia részese­ként szakszerűen összefo­gott munkával készítenek elő mind jelentősebb számú csoportokat az általános nyelvvizsgaszint elérésére. Ez a munka — és ebben alapvetően különbözik az egyetem védnöksége alatt álló Progress minden egyéb nyelvoktatási vállalkozástól — eredményességében mér­hető, hiszen a résztvevők meghatározott időben álla­mi nyelvvizsgát tesznek — zárjuk le a csoportok lét­számát a kijelölt és kívána­tos alacsonyabb számban, vagy engedményt téve te­gyük lehetővé több ember­nek, hogy a közös munkába bekapcsolódhassanak? Az oktatási létszám, a rendel­kezésre álló tantermek, a és a próbálkozások sikeres tananyag, hangosanyag bi­száma objektív mércéje az itt folyó oktató- és tanuló­munka hatásosságának. Te­hát a Progress határozott és egyértelmű célként azt tűz­te ki, hogy túlmenően a nyelvek megismertetésén, megszerettetésén, a ráérős nyelvtanulgatás békésen ko­cogó módszereinek alkal­mazásán, a határozottan és egyértelműen kitűzött, egy­általán nem könnyű cél el­érésére összpontosít. Ez je­lenti a tananyag kiválasztá­sát, összeállítását, az alkal­mazott módszerek körét, az óraszámot, a felkészültség szintjének állandó figye­zonyos, túlságosan meg nem haladható kereteket szab a munkának, s ugyanakkor a megjelölt létszámon felül je­lentkezők elhangzó érvei és kérései, méltánylást érde­melnek. Ezért kompromisz­szum született, és az erede­ti térvhez képest megnö­vekedett csoportlétszámok­kal kellett megkezdeni a munkát. A februárban be­induló második félévben be­iratkozáskor a jelentkezők már megtudhatják, kik lesz­nek tanáraik, melyik cso­portban, milyen anyaggal foglalkoznak, ez hogyan vi­szonyul a nyelvvizsgaanyag lemmel tartását, az érdeklő- elsajátításának egészéhez, Dr. Olasz Sándor emlékére Életének 71. évében el- sében nagy tapasztalatára, hunyt dr. Olasz Sándor véleményére, javaslataira a nyugalmazott megyei főtaná- Pénzügyminisztérium is épí­csos, pénzügyi osztályvezető- tett. 1974 novemberében a helyettes. megyében elsőként kapott Aradon, 1918-ban született megyei főtanácsosi címet, munkáscsaládban. Az érett- Munkáját több esetben ségit követően magánalkal­mazottként, majd forgalmi is­merték el minisztériumi és kormánykitüntetéssel, köz­adótisztként dolgozott. A ta- tük Munka Érdemrend arany nácsok megalakulása, 1950 fokozatával, óta mindvégig különböző Elvhüségével, szakmai vezető beosztásban tanácsi tudásával, közvetlen, ember­dolgozó volt Nagylak, Makó séges magtartásával őszinte és Szeged járási tanácsok- megbecsülést váltott ki e'.v­nál, majd 1957 óta a megyei pénzügyi osztályon. Munka mellett a JATE Állam- és Jogtudományi Karán szer­zett. diplomát. Több mint másfél évtizeden át volt a munkahelyi MSZMP-csúcs­vezetőség titkára, az appará­tus pártbizottságának szer­vezőtitkára. Hivatali munkáját kiemel­kedő szakértelemmel látta el. Jogszabályok elökészité­társai, munkatársai és is­merősei körében egyaránt. Emlékét tisztelettel meg­őrizzük! MSZMP Csongrád Me­gyei Yanács apparátusi bizottsága, Csongrád Megyei Tanács szak­szervezeti b'zotts iga, Csongrád Megyei Ta­nács V. B. pénzügyi osztálya. dési, érdekeltségi szint és a ténylegesen elért színvo­nal állandó egyensúlyban tartását — vagyis egy olyan sajátos komplex nyelvokta­tási módszert, amely biz­tosítja, hogy mindez ne el­röppenő ígéret, hanem meg­valósult tett legyen. A Progress tanári közös­sége nem ismeretlenül és kezdőként, alkalmi csopor­tosulásként vágott bele eb­be a munkába. Eddigi mun­kájuk — mely a felnőttok­tatás egyik sajátos terüle­tén, az egyetemi hallgatók nyelvi felkészültségének tö­kéletesítésén bontakozott ki — módszereit fejlesztve, nyelvi anyagát válogatva, a kívánalmaknak megfelelően szélesítve a tanulás kerete­it, átszűrt tapasztalatait tud­ják gyümölcsöztetni egy új tanulói közegben, amely hallatlanul széles: igényes általános iskolás gyerekek­től a vállalatok, üzemek dol­gozóin át a különböző ér­telmiségi hivatások képvi­selői egyaránt megtalálha­tók itt. Ézeket a nyelvtanul­ni vágyókat egy közös cél köti össze: az igényes, ma­gas fokú nyelvtudás meg­szerzése. Az első oktatási félév több tapasztalatot hozott. Min­denekelőtt a jelentkezők nagy száma állította bizo­nyos fokig kényszerhelyzet elé a nyelviskolát: vajon, tehát a kezdő-középhaladó, haladó elosztás széles ská­lán történik, ki-ki megta­lálja a tudásszintjének meg­felelő csoportját. Azonban azt le kell szegezni, hogy a meghatározott csoportlét­szám beteltekor további je­lentkezéseket nem tud a nyelviskola figyelembe ven­ni — illetve a résztvevők, ha erre lehetőség nyílik, csakis további beinduló cso­portok résztvevőiként dol­gozhatnak. * A Progress az állami nyelvvizsgára készülőkön kívül az iskolák, vállala­tok igényeit is próbálja ki­elégíteni. Célunk, hogy mind több nyelvet tanuló vállalja a vizsga „terhét", hiszen ez a záloga annak, hogy cél­tudatos, igényes munka folyjék. A hangsúly feltét­lenül a minőségen van — nem kell külön hangsúlyoz­ni, hogy a JATE szabad­egyeteme, nyelviskolája a Progress, nem profitkiter­melő gazdasági vállalkozá­sok: a célra törő, igényes munkát vállalók és a hiva­tástudat és tudás reprezen­tánsai összefogásáról van szó, egy újabb lépésről a nyitottabb egyetem felé. A beérkező igények kielégíté­sére újabb formákat is ke­res a nyelviskola: a lehető­ségek, elvárások és a reali­tás ötvözete alakítja a már­is oly népszerű Progress véglegesülő arculatát. Zánthó Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents