Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

1989. január 150., szerda 7 MSZHP-HDF találkozó A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Demokrata Fórum képvise­lői pénteken az MSZMP Po­litikai Főiskoláján tartott, hatórás vita során többek között a demokrácia alterna­tíváiról — a koalíció lehető­ségeiről, a demokratikus in­tézményrendszer kialakítá­sáról, az MSZMP szerepé­ről és a pluralizmusról — folytattak beszélgetést. A rendkívül élénk érdeklődés­sel kísért nyilvános vitán az MDF részéről többen szor­galmazták a választások előrehozatalát. Az MSZMP képviselői ugyanakkor arra helyezték a hangsúlyt, hogy előbb ki kell dolgozni a programokat, hogy a válasz­tási alternatívák tartalma is világos legyen. A vitát Ro­mány pál, az MSZMP Poli­tikai Főiskola rektora vezet­te. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára a vitaindító­ban megállapította: a jelen­legi magyar társadalom ér­dektagolt, s a megosztottság a politikai felfogásra is vo­natkozik. Szükséges, hogy a társadalom működési me­chanizmusa engedje érvé­nyesülni az érdekképviseleti véleménynyilvánítás szabad­ságát. Szoboszlai György, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének tudo­mányos munkatársa felhív­ta a figyelmet arra, hogy pluralizmus sokféle lehet, s a fogalom nem szűkíthető le a többpártrendszerre. Ma­gyarországon ugyanakkor ma már de facto több párt szerveződik. A politikai koa­líció feltételei jelenleg nin­csenek meg. Megegyezésre van szükség, de az ehhez ve­zető útnak csak a kezdetén tartunk. Katona Béla. a budapesti pártbizottság titkára a párt változó arculatáról beszélt. Az MSZMP nem akar le­mondani a hatalomról, csak annak erőszakosan fenntar­tott monopóliumáról — mondta, és hozzátette: a 800 ezer párttag döntő többsége elkötelezett a demokratikus változások mellett. Schmidt Péter államjo­gász szerint az új választó­jogi törvénynek alkalmas­nak kell lennie a program­beli különbségek kifejezésé­re, de az összefogásra is meg kell adnia a lehetősé­get. Ennek érdekében a lajstromo6 választási rend­szer irányába kell lépni — hangoztatta. Balogh Sándor, az MSZMP KB Párttörténeti Intézeté­nek igazgatója megállapítot­ta: az egypártrendszert ter­mészetellenes közbeavatko. zással hozták létre Magyar­országon, s ezért maga a párt fizeti a legnagyobb árat. Nem kell félni a többpárt­rendszertől, mert az az MSZMP-ből is felszínre hozza a legjobb erőket. Sze­rinte azonban jelenleg nincs az országban olyan haté­kony politikai erő, amelynek pillanatnyilag előnyös volna a választások előrehozása. Andies Jenő, az MSZMP Társadalompolitikai Osz­tályának vezetője hangsú­lyozta: a társadalommal kell párbeszédet folytatni, s a társadalomnak kell eldönte­nie, hogy van-e hitele az MSZMP-nek. A társadalmi intézményeknek is meg kell újulniuk ahhoz, hogy képe­sek legyenek a párbeszédre. Most valóban gyors ütemű az átalakulás. A sietségnek az az oka, hogy korábban elmulasztották megtenni a szükséges lépéseket. A párt­tagok azonban — és a má­jusi pártértekezlet ezt meg­mutatta — képesek voltak közvetíteni a • társadalom elégedetlenségét. Megfon­tolt, de dinamikus haladás­ra van szükség — mondta Andics Jenő. Nem elég csak elméleti modellekben gon­dolkodni. Az új mozgalmak­nak ki kell dolgozniuk konk­rét gazdasági, kultúrpoliti­kai és többi programjukat ahhoz, hogy az állampolgár valóban választási helyzet, be kerülhessen. Andics Jenő felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a mai helyzet indulatokkal terhes, az indulatok lecsillapításá­hoz pedig idő kell. Fölvetet­te: próbatétel lehet márci­us 15-e — az tudniillik, van-e mód arra, hogy az MSZMP együtt ünnepelje meg ezt a napot a többi de­mokratikus szervezettel. Csurka István író az MDF nevében ezt visszautasította, hivatkozva a hatalom ko­rábbi föllépésére a március 15-ét megünneplőkkel szem­ben. Az MDF ideiglenes elnök­ségének tagjai rámutattak: a szervezet programja a márciusi kongresszusra el­készül. Arra a kérdésre vá­laszolva, hogy párt lesz-e az MDF, Bíró Zoltán kifejtette, hogy nem kíván az lenni, továbbra is szellemi koalíció marad. Ha a kongresszus mégis másként döntene, ak­kor viszont van kész párt­alapszabály-tervezete is — tette hozzá Lezsák Sándor. (MTI) Munkásürök számadása (Folytatás az 1. oldalról.) sök, de következetesen és felelősséggel teszik dolgu­kat. őket is sújtja az ár­emelés következménye, ná­luk sem megoldott min­denkinek a lakásgond­ja, és a Móra Ferenc egy­ség állományának közel 30 százaléka él a hivatalos lét­minimumként megállapított jövedelem alatt. A munkás­őrök aktív részesei lakó­helyük életének, az elmúlt esztendőben például 250 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végeztek 24 községben. Tevékenyen részt vállalnak a közrend, közbiztonság vé­delmében. A szónok befejezésül az idei feladatokról beszélt, s elmondta, az egységen be­lül mindenkitől fegyelme­zett munkát kíván, a mun­kahelyen, a közéletben egy­aránt Erősíteni kell po­litikai aktivitásukat, és nyi­tottá kell tenni tevékenysé­güket a közvélemény számá­ra. Nem könnyű, tenniva­lókban ugyancsak bővelke­dő esztendőt kezdtek meg, amely valamennyiük szá­mára súlyos felelősséget ró. A munkásőröknek a szolgá­lati fegyelemmel a kikép­zésben, a munkahelyen való helytállással kell bizonyíta­niuk a párt politikája mel­letti kiállást, a bizakodást, a hitet, a szocialista társa­dalom megújulásáért. Vall­ják, hogy nincs más alter­natíva, mint a szocializmus. * Az egységparancsnok be­szédét követően kitünteté­sek átadására került sor. Az elmúlt évi munkásőri feladatok végrehajtásáért kiváló szakasz megtisztelő címet, vándorzászlót és ok­levelet kapott az első szá­zad negyedik szakasza, a második század negyedik szakasza. Elismerésben, és egyben serleggel jutalmazta a több éven keresztül ki­emelkedő közösségi tevé­kenységet folytató első szá­zad harmadik szakaszát, és a második század első sza­kaszát. Kiváló raj meg­tisztelő címet, vándorzász­lót és oklevelet vehetett át az első század első szakasz harmadik rajának alegy­ségparancsnoka, valamint ugyanezzel a kitüntetéssel ismerték el a második szá­zad második szakaszának első raját. Kiváló parancs­nok lett Zelei János, Veres János és Pataki Sándor. Ki­váló munkásőr jelvényt kaptak: Farkas István, Gom­bos Károly, Horváth Szil­veszter, Bata Ferenc, Mül­ler Tivadar, Piri József, Dé­kány Péter, Táborosi Al­bert, Kovács Mihály, La­bancz Róbert és Mácsár Já­nos. A munkásőrség or­szágos parancsnokának név­re szóló köszöntőlevelét, tőrkést és 30 éves szolgála­ti érdemérmet Drávai Mi­hály egységtörzstag vehette át. Többen megkapták a szol­gálati érdemérem 20, 15, 10 éves fokozatát folyamatos, tényleges munkásőri szolgá­latuk elismeréséül. Az ün­nepségen Koczkás Ferenc megyei parancsnoktól Csi­kós István rajparancsnok, a Szeged városi Móra Ferenc egység híradó rajának ve­zetője vehette át a Kiváló címmel járó elismerést. A munkásőrök tevékeny­ségét Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára méltat­ta. Ezen az egységgyűlésen köszöntötték a most lesze­relt munkásőröket is. A munkásőrjelöltek pedig a Himnusz hangjai alatt tet­tek csapatzászlajuk előtt esküt. A fegyvert társai ne­vében Vörös Tibor, Kanalas Sándor alapító munkásőrtöl vette át. Czakó János Beiktatták Busht O Washington (MTI) Pénteken ünnepélyesen beiktatták hivatalába George Busht, az Egyesült Államok új elnökét. A 65 éves re­publikánus politikus Ronald Reagant váltja, akinek al­elnöke volt az elmúlt 8 év­ben. Bush, a 41. elnök az ország 200 éves történeté­ben, több tízezres közönség jelenlétében, közép-európai idő szerint este tette le az esküt1 az Egyesült Államok alkotmányára. Rövid beszé­dében az új elnök összefo­gásra szólította fel a lakos­ságot az előttük álló felada­tok megoldásában, s azt ígérte, hogy az ország min­den polgárát képviselni fogja. Bush elbúcsúztatta Ronald Reagant, aki a beiktatási ünnepségről egyenest haza­repült szűkebb hazájába: ismét a kaliforniai Los An­gelesben fog élni, ahol film­színészként pályáját kezdte. Az új elnök beiktatása után sor került a hagyomá­nyos, többórás, színpompás ünnepi felvonulásra Wa­shington főútvonalán. George Bush 1924-ben, jó­módú családban született, apja vagyonos üzletember, majd szenátor volt. Fia ki­tűnő magániskolákba járt, majd a híres Yale Egyetem gazdasági karán végzett. A második világháborúban harci pilótaként szolgált a csendes-óceáni fronton, megsebesült és kitüntették. Bush alelnöke — az el­nöki ciklus idejére utóda Dan Quayle volt szená­tor. A 42 éves, korábban ismeretlen texasi politikus kiválasztását általában Bush hibájának róják fel. Zárszámadás Bakson Az elkövetkező hetekben a mezőgazdasági szövetke­zetekben sorra megtartják a zárszámadó küldött-, il­letve közgyűléseket. Kör­nyékünkön a Baksi Magyar —Bolgár Barátság Tsz teg­nap, pénteken kezdte a sort. Az előjelek nem voltak túl biztatóak, optimistának kellett ahhoz lenni, hogy valaki előre nyereséges év­zárást jósoljon. Ahogy Ke­resztúri István elnök beszá­molójában elhangzott, a ta­karékos és gondos gazdálko­dás mégiscsak meghozta gyümölcsét. Az előző évit megközelítő, szűk kétmillió forintos eredménynek örül­hettek a küldöttek. A legnagyobb csapást az aszály okozta, a kukorica 700 hektáron csak 30 má­zsás átlagtermést adott, s ez önmagában 4,5 millió forint veszteséget jelent. Végül a többi ágazatban sikerült kompenzálni a ki­esett produktumot. Nagy szerep jutott a Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz-szel való kooperációnak, a műszakilag gyengébben ellátott baksi téeszben is optimális időben és minő­ségben tudták a kampány­munkákat elvégezni. Ugyanakkor a beruházá­sokban is elsősorban a nö­vénytermesztés gépesítésére koncentráltak. Emellett még a baromfitelep befejezésére futotta erejükből. S amit még a legjobb gazdaságok­ban sem mondhatnak el mindenütt, a kereseteket az inflációt megközelítő mér­tékben sikerült növelni. Ezt az eredményt akkor tudjuk igazán értékelni, ha visszatekintünk a múltba. A két éve még 11 milliós veszteséget összeszedő, lehe­tetlet pénzügyi és erkölcsi helyzetbe került közösség immár másodszorra bizonyí­tott. Keresztúri István és vezetőtársai két és fél éve vállalták főmunkahelyük, a sándorfalvi téesz irányítása mellett ezt a feladatot. E kezdeti sikerek után az eredmények állandósítása lesz az elkövetkezendő évek nagy próbatétele. T. Sz. I. Külkereskedelmi könnyítések A gazdasági tevékenység folytatására jogosult termé­szetes személyek (kisiparo­sok, kiskereskedők), vala­mint a képző-, ipar- és fo­tóművészek, illetve az álta­luk létrehozott alkotó kö­zösségek március 31-től — bizonyos keretek között és feltételek mellett — a ter­meléshez, illetve az export­tevékenységhez szükséges termékeket a külpiacról be­szerezhetik. Az operatársulat turnéja A szegedi operatársulat nyugat-európai turnéjának második állomása ez évben a Stuttgarttól nem messze fekvő Mercedes város, Böb­lingen volt. A Schwartzwald Halle-nak (Feketeerdő Csar­nok) nevezett böblingeni kongresszusi központ nagy­termében tartott előadásra már december közepén nem lehetett jegyet kapni. Társu­latunk negyedik alkalommal tért ide vissza, a zsúfolt né­zőtér a társulat eddigi telje­sítményeire vonatkozóan feltétlenül pozitív visszajel­zésként értékelhető. A „Dió­törő" bemutatóján való rész­vétel helyett, a sors kiszá­míthatatlan akaratából és barátaim fiának önfeláldozá­sából (?) kifolyólag ültem az elmúlt szombaton fél 8-kor az 1000 főt befogadó terem­ben, hogy a „Hoffmann me­séi" német nyelvű előadá­sát meghallgassam. Őszinte szorongással néztem az elő­adás elé, szorongásomat a szeptemberi szegedi bemuta­tó kiegyensúlyozatlansága, Nem volt rossz Böblingenben szegedinek lenni Vencel téri tüntetések ÉPÍTKEZŐK. FIGYELEM! Az Alföldi Tüzép Vállalat 1989-ben is kedvezményes akcióval váija vásárlóit. Január 2-átóI Bács, Bckés és Csongrád megyei telepein, kecskeméti és szegcdi Fészek Áruházában, budapesti építóanyag-lerakatában (X. ker. Ökrös u. 15.) és a Hajdúnánási Állami Gazdasággal közös telepén 15 százalék szezonárengedménnyel kapható valamennyi nyílászáró. Az új évben is sikeres vásárlást kíván: ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALAT A Rudé Právo pénteki vezércikkében a Vencel téri megmozdulásokról úgy véli, hogy „a szocialista állam elleni demonstrációk" mö­gött az 1968-as eseménye'* „politikai hajótöröttel", il­letve új szocialistaellenes csoportok állnak, amelyeket „a NATO-tagországok, min­denekelőtt az Egyesült Ál­lamok reakciós erői politi­kailag és anyagilag támo­gatnak". Az éles hangú írás ugyanazt a véleményt tük­rözi, amelyet a csehszlovák hírszolgálati iroda, továbbá a csehszlovák főváros tár­sadalmi és politikai szervei, illetve szervezetei, valamint a szövetségi parlament bi­zottságai az elmúlt napok­ban hangoztattak. •Az újság szerint az ál­lamellenes akciók szervezői nem vették tudomásul a ti­lalmat, nem hallgattak egyetlen értelmes érvre sem, hanem megpróbáltak nyug­talanságot kiváltani. A Rudé Právo szerint a Charta 77 ellenzéki csoport vidéki hí­veit is mozgósította, a Ven­cel téri demonstráció részt­vevőinek majdnem a fele nem prágai volt. A lap azt hangoztatta, már hosszabb ideje egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik, hogy „a szo­cialistaellenes erők és nyu­gati patrónusai k átgondolt és szándékos konfrontációra törekszenek a csehszlovák szocialista állammal". Az újság beszámolt arról, hogy csütörtökön Prága minden kerületében párt­aktívát tartottak, amelyeken egyértelműen állást foglal­tak amellett, hogy határo­zottan le kell számolni a szocialistaellenes akciókkal ós szervezőikkel. egyes szerepkörökre kevésbé alkalmas hangi adottságok táplálták. Az előadás első, kocsma­beli jelenetének jól érzékel­hető pozitív fogadtatása már jelezte, hogy az előadás szeptember óta sokat érett, a német verzió jobb, mint a magyar volt. Nem kevés munka és erőfeszítés áll a váratlan (?) színvonal-emel­kedés mögött. Az énekesek, a kórus szövegmondása, né­met kiejtése, apróbb disz­szonanciáktól eltekintve igen jó színvonalú, a német kö­zönség fenntartás nélkül fo­gadta el azt. A terem akusz­tikai viszonyai nem voltak ideálisak, a zenekar tompán szólt, az embernek az volt az érzése, hogy a terem füg­gönyökkel van bélelve. A túl rövid utóhangzási időt csu­pán a triangulum csilingelő­se törte át. Az ülőscsoport különben is kiválóan helyt­állt. A szegedi bemutató óta elsősorban az Antónia-jele­net javult szignifikánsan, a Velencei-kép továbbra is erőtlen maradt. A böblingeni estén Olym­pia szerepében az operaházi „vendégmunkást", Kertesi Ingridet hallhattuk. Bár Iván Ildikót nem tudta fe­ledtetni, de teljesítménye őszinte ünneplést váltott ki. Vajk György, mint Hoff­mann, néhány fedett hangtól eltekintve számomra pozitív meglepetés volt. A közönség nyíltszíni tapssal üdvözölte a Klein-Zack-legendát, noha bizonyos, hogy a nézőközön­ség egy része a bellcanto stí­lust kicsit másként értelme­zi. Szonda Eva megbízható múzsaként kisérte a költőt A legnagyobb sikert Lindorf, Coppelius, Dapertuto és dr. Mirakel köntösében Gurbán János aratta — megérde­melten. Az általában hűvös német nézők hangos bravó­zása is erre utalt. Az ének­kar létszáma és teljesítmé­nye szinte túlnőtt a magas­ságában meglehetősen korlá­tos színpadon. Olympia feje az emeletről épp a látótér­ben maradt. A díszletek ezért kevésbé érvényesül­tek. A javításnak szánt vi­lágítási effektusok segítet­tek ugyan valamit. A felvonások és az elő­adás végén felhangzó taps hossza és intenzitása — a megfigyelő német operaszín­padi tapasztalatai alapján — megengedi, hogy az előadást „meleg sikerként" könyvel­hessük el. Az előadást a fő­zeneigazgató irányította kel­lő precizitással és lelkese­déssel. Az ünneplésből ő is kivehette részét. A Schwartzwald Halle tá­gas, kiállítások megrende­zésére is alkalmas külső ter­meiben a Landgraf ügynök­ség ízléses, 16 oldalas ismer­tető füzettel várta a közön­séget. A szerkesztés kiváló, Hernádi Oszkár képei ma­gas színvonalúak. Jó lenne hasonló minőséget a szegedi bemutatókon is kézhez kap­ni. Megérdemelnénk mi is! Egyetlen fájó pont a szöveg­ben a bántó történelmi hűt­lenség. A szegedi operatár­sulat nyugat-európai turné­sorozata nem GMD Géza Oberfrank (General Musik Director — fő-zeneigazgató) vezette Parasztbecsület és Bajazzók előadásokkal kez­dődött. Memóriámban egyéb, már ezt megelőző években tartott nyugat-európai ope­raelőadásokról is maradt emléknyom. Jövőre talán le­hetne ezen, a történelmi hű­ségnek megfelelően javítani! A társulat azóta megeről­tető turnésorozatánnk továb­bi állomásain harcol. Ha mindenütt úgy sikerül helyt­állnia, mint Böblingenben, akkor városunknak, színhá­zunknak, a magyar opera­kultúrának további tisztelő­ket szerez. Csernay László

Next

/
Thumbnails
Contents