Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19., csütörtök 3 A minél több lábon ál­lás dívik manapság... A téesz fröccsdntőüzemet nyit; az állami gazdaság hacukavarrodát; Kiss Já­nos elektrotechnikus nagy tételben gombát termeszt a pincében; Nagy József ­né minőségellenőr 9200 naposcsibét tart a padlá­son. A Patyolat már ké­pesbolt is, a képesboltban méteráru kapható, a cse­megeüzletben kéziszőttes, a papír-írószerben lábte­nisz. S mindez jó is, hi­szen például Amerikában a legnépszerűbb üzletek közé tartozik a drugstore, amely háztartási bolt, pa­tika, ajándékbolt, trafik, Melléküzemág Ofotért, s gyakran egy ál­lóbüfé keveréke. Nyilván nálunk is be­válna; de most nem is er­ről van szó, hanem a több lábon állás különleges pél­dájáról, mellyel az OTP rókusi körzeti fiókja le­pett meg minket. Talán OTP-levélpress szolgálta­tásnak lehet ezt nevezni, de akár gondatlanságnak, hanyagságnak, s ezek ösz­szes szinonimájának . Egyik olvasónk mondja, hogy átutalási betétjének számlakivonatához egy is­meretlen, tőle teljesen kü­lönböző ember gázdíj­számláját mellékelték, raj­ta a név, pontos cím, a gázmérő állása, a fogyasz­tás ... Ügy látszik, az OTP — melléküzemágként — társkereső irodát nyitott; olvasónk pedig gondolko­dik: fölkeresse-e a vele egyébként ellenkező nemű gázóra-tulajdonost, kinek havi fogyasztása elég ke­vés lehet, hisz a fizetendő összeg — a szánnia szerint — 0,00 Ft? A lehetőség csábító, ez kétségtelen. Mégis attól tartunk: olva­sónk nem őt fogja fölke­resni, hanem az OTP-t, és nem társkeresés, hanem reklamálás céljából. F. Cs. Lesz-e béke a homokon? A sors úgy hozta, hogy Török Lajos szakszövetke­zeti jogász mellett ültem. Felhívta a figyelmem, mi­lyen jól elválnak egymástól a pártok. O nem is tagad­ta, Gárgyán Pista bácsi ol­dalán áll. Azt is megtud­tam, a megbízott elnök, Borbás István a hatéko­nyabb bérgazdálkodás hí­ve, így az átszervezésnek Török doktor is a tervek szerint szenvedő alanya lesz. Sebek, sérelmek tehát bőven akadnak Zákányszé­ken. Legégbekiáltóbbak talán Lajtár Ferenc szavai vol­tak. Az idős ember érzel­mektől fűtve kérdezte az egybegyűltektől: szét akar­ják rombolni, amit mi itt verejtékes munkával meg­csináltunk. Felforgatják az emberek lelkét! Sem akkor, nem lesz béke Zákányszé­ken, ha Gárgyán lesz az el­nök, sem akkor, ha Bor­bás! Hozzanak egy embert kívülről! Az új elnök áll­jon a sarkára, a vezetőség, az ellenőrző bizottság ne hajbókoló Jánosokból áll­jon! A huszonnégy hozzászóló­ból szinte valamennyien ki­tértek az elnökválasztás al­ternatíváira. Lajtár bácsi­val értett egyet például Soós István. 0 azt mond­ta, addig nem lesz békesség, míg nem lesz egy harma­dik jelölt. Kovács József szerint meg kell menteni a szakszövetkezetet, akár kül­ső erő segítségével is. Tö­rök Lajos azt javasolta, nyissanak új utat, a jó ér­telemben vett kritikát ne szorítsák vissza, és legyen az új vezetésnek koncep­ciója. Attól sem zárkózott el, hogy több — két-három — jelöltet állítsanak. Bózsó István (a szövetke­zet korábbi elnöke) is azt szorgalmazta, legyen har­madik jelölt. Ezt azzal ma­gyarázta, hogy megosztott a tagság, sok az irritáló elem, így nem jöhet létre békes­ség. A szakszövetkezet szét­válását csak akkor támo­gatja, ha semmilyen más lehetőség nincs. Sürgette a létbizonytalanság megszün­tetését a szövetkezetben. Sebők István azt mesélte el, hogyan lett Borbás-pár­tiból Gárgyán-pártivá. Mindeközben Lajtár Ferenc szavai jutottak eszembe. Mi­ért akarják tönkretenni a virágzó szövetkezetet? Jók az eredményeik, szép a nyereségük is. Mire való a civakodás? Mindenki a ká­rát látja! Megbékélést? Se­bők István szerint erre most nincs kilátás. Többek szerint mégis csak meg kellene kísérelni. Vass Imre azt javasolta, tegyék félre a vélt vagy jogos sé­relmeket. Mindkét jelölt al­kalmas elnöknek. Bárme­lyik is győzzön, a tagság­nak fel kell mögé sorakoz­ni. Itt nem lehet győztes és vesztes! Közös érdekről, a boldogulásunkról van szó! Senkiben nem maradhat tüske. Bóka Ferenc elmondta, Gárgyán Istvánt és Borbás Istvánt egyaránt alkalmas ­nak tartja elnöknek. Min­Zákányszékre megérkezvén kedd délután, innen is, onnan is hallom, egyezkedik a két párt, Gárgyáné és Borbásé. Jó jel, söt nagyszerű jel, gondoltam ma­gamban, hiszen február végéig meg kell ejteni az el­nökválasztást. Az a gondolat is áldásos lehet, hogy bővítsék ki a vezetőséget, kapjon szólási jogot mind­két fél. Szóval, reménykedve ültem be arra a négy­órás szövetkezetpolitikai fórumra, aminek nem ke­vesebb volt a célja, mint a nyílt párbeszéd az őszinte eszmecsere. (Ez utóbbi jelzők nem díszítések, a sze­mélyeskedés, az indulatosság ellenlábasai!) denki a józan belátása sze­rint adja le a voksát, de­mokratikus, igazságos dön­tés szülessék. Nem helyesli az erők megosztását, ha va­lamikor, most egységre van szükség. Ne húzzák szét a közösséget! Födi István azt mond­ta, egy falu, egy nóta. Most nincs így! Félre kell tenni 15-20 ember intrikáját. Huszta Vince azzal kezdte mondandóját, hogy egymás­nak kezet kellene nyújtani. Ügy nem lehet dolgozni, ha minden második ember el­lenünk van. Akármelyik je­lölt győz, oda kell mellé állnunk. Idős Papp János arra kér­te a tagtársait, hogy tar­tózkodjanak a szélsőségek­től. Mindkét jelölt egyenlő eséllyel induljon. Lehet kö­zös megegyezés. Gábor Kál­mán azt indítványozta, le­gyenek emberségesek, fog­janak össze! Bóka István szerint be kellene fejezni a zéseket az élet kényszeríti a szövetkezetekre, melye­ket természetesen a jövő­ben még nagyobb követke­zetességgel kell végezni. A majdani elnökválasztásról pedig csupán annyit mon­dott Borbás István, hogy menjen el a tagság szavaz­ni. A fülkében arra vok­sol, akire akar. Azt csak a jóisten látja, az pedig még soha senkinek el nem mondta. Gárgyán István hangsú­lyozta, ö is a szövetkezet ér­dekeit nézi. Szabad utat ad egy harmadiknak, de csak a harmadiknak. Többen mondandójukat pro vagy kontra egy-egy személy dicséretére, bírá­latára hegyezték ki. Ügy érezvén, hogy ez cseppet sem viszi előre a zákány­széki békét, a hozzászólá­sok ismertetésére nem té­rünk ki. Az viszont feltétlenül megjegyzendő, hogy a fó­személyeskedéseket. Úgy ér- rum sikeréhez nagy segitsé­zi, a két elnökjelölt képes helyreállitani a békét. Le­gyen végre elnök, aki mö­gé az egész tagság felso­rakozhat. Ifjabb Papp Já­nos azt javasolta, majd a leendő elnök szekerét kell tolni mindenkinek. A veze­tőség pedig se nem Gár­gyán-, se nem Borbás-párti, hanem tsz-párti! Borbás István szavaiból is az derUl ki, hogy egyetért a kettős jelöléssel, a veze­tőség kibővítésével, és híve a békességnek. Az elhang­zott vádak jó részét elfo­gadja, nem tartja magát hi­ba nélkülinek. Az átszerve­get nyújtott Fraknóy Gábor, a megyei pártbizottság tit­kára. Ez kérem, nem üres, panel mondatfűzés! Fraknóy Gábor vitaindítójában nyílt párbeszédre, indulatmentes gondolatcserére kérte az egybegyűlteket. Azt is el­mondta, nem beleszólni, nem elnököt választani jöt­tek Zákányszékre. Abbeli reményét is kifejezte, hogy a vélemények meghallgatá­sa során a fórum résztvevői között létrejön valamiféle egység. Mi is csak ebben bizakod­hatunk! Badzsár Erzsébet Fő feladat: a menekültek segítése Ez évben első vezetőségi ülését tartotta tegnap, szer- 7 ezer 200 liter — mégis dán a Vöröskereszt Szeged városi vezetősége. Három té- sikerült teljesíteni, mint máról számolt be Pásztiné Mészáros Eva. a Vöröskereszt ah°gya" 3 költségvetési be­„,_ .. . ... veteli tervet is. Takarékos városi titkara. Eloszor a városi vezetőseg elmúlt evi mun­káját értékelte, majd javaslatot tett az 1989-es munka- és üléstervre, végezetül tájékoztatást adott a két testületi ülés között végzett munkáról. gazdálkodással 295 ezer fo­rint bevétel többletet utalt a városi vezetőség a Vörös­kereszt Csongrád megyei veze'.őségének. A Magyar Vöröskereszt Szeged városi vezetőségének elmúlt évi piunkáját össze­foglaló írásos beszámoló bevezetőjében olvasható, hogy a rosszabbodó életkö­Az írásos beszámolóval kapcsolatban néhány kérdést tettek fel a városi vezetőség digi legtöbb segélyakció és gyűjtés zajlott le 1988-ban a vöröskeresztes szerveze­tekben. A városi vezetőség szociális alapjára 32 ezer tagjai. Többek között arról, 417 forintot fizettek be. A miért utalja át a városi Vó­rülmények okán a vöröske- város üzemeinek anyagi se- röskereszt a megyének közel resztes szervezettel szemben gitségével bonyolították le háromszázezer forintos be­közömbösség nyilvánul meg, mintegy 260 egyedülélő, vételét? Milyen konkrét ese­esetenként határozott el- idős ember karácsonyi aján- tek példázzák a beszámoló­lenállás. Csökkent a Vörös- dékozási akcióját. ban említett — a Vöröske­keresztet támogatók száma, reszttel szemben megnyil­a tagság és az aktivisták A szociális munkabantel- vánuló ellenállást, illetve passzívabbá váltak. A tag- jessen új feladatot. jelentett közönyt? További kérdés létszám csökkenése a felada- a Romániából áttelepült ál- volt: mi indokolja, hogy a tot vállalók lényegesen na- lampolgárok segítése, támo- véradásért kitüntetés-felter­gyobb igenybevetelet ered- . — ményezte. Az elmúlt év vá- gatása. A városi Vöröske­ratlan, rendkívüli feladatai reszt vezetősége 131 ember­— mint például az áttelepü- rel és 38 családdal került lök segítése - jó szervező- kapcsolatba az elmúlt év_ munkát igényeltek a szer- , , ben. A szegediek pénzado­mányainak gyűjtése mel­lett, ruhagyűjtést is szer­nésével összhangban az el- veztek a menekülteket segí­tendő. jesztéshez párttitkári írás szükségeltetik? alá­vezetektöl. Az életszínvonal csökke­múlt évben igen nagy je­lentőséget kapott a városi vezetőség szociális munkája. Az egészségvédelem terén kiemelt feladat volt az egészségmegőrzés hosszútávú programjának megismer­tetése, az egészséges életmód népszerűsítése, a káros szen­vedélyek és szokások elleni küzdelem; A vezetőség támogatásá­val és segítségével — két betegségcsoportba tartozók számára — sikerült klubot szervezni: a szívbetegek klubja 15 fővel, az ILCO­klub 30 fővel működik. A „Rák ellen, az ember­ért, a holnapért" alapítvány javára történő gyűjtést to­vább folytatták a vöröske­reszt szervezeteken keresz­tül. Az elmúlt évben 801 ezer forinttal gyarapodott az alapítvány. Nagy eredménynek tekint­hető, hogy sikerült egy vi­deófilmtár kialakítása, amellyel segítséget tudnak nyújtani a vöröskeresztes alapszervezetek korszerű felvilágosító munkájához. Tekintettel a megélhetés nehézségeire kiemelt figyel­met fordítottak az idős em­berekre, a hátrányos hely­zetű gyermekekre. A veze­tőség több ízben hirdetett ruhagyűjtést. Eredménye­ként — a korábbi évekhez viszonyítva — háromszoro­sára nőtt a ruhasegélyben részesítettek száma. Az ed­A IV. sz. Ügyvédi Mun­kaközösség közreműködésé­A beszámolóval kapcsola­tos kérdésekre Pásztiné Mé­száros Éva válaszolt. El­mondta, hogy a Vöröske­reszt megyei vezetősége minden évben meghatároz­za a bevételtöbblet össze­gét, amit az esztendő végén a városi vezetőségnek to­vábbítani kell, mégpedig fa megyében működő kisebb vei jogsegélyszolgálatot híz- vöröskeresztes vezetőségek tosítottak számukra. A Vö­röskereszt Országos Vezető­ségéhez eddig 31 család­egyesítési kérelmet továbbí­tottak. működési költségeinek fe­dezésére. Az ellenállással kapcso­latban a következő példá­kat említette a városi titkár. A munkahelyek vöröske- Az alapszervezeti titkárok­resztes szervezetei munkába nak nem egy esetben közel­állásuk után figyelemmel harcot kellett vívniok a tag. CT!!/nnnci t Irnf sági bélyegek érlékesíté­kísérik beilleszkedésüket, további természetbeni se­gítséget nyújtanak számuk­ra. Ideérkezésükkor egysze­ri pénzsegélyt biztosít a vá­rosi tanács és a Vöröske­reszt megyei vezetősége. Napjainkban legnagyobb gondot az jelent, hogy az átmeneti szálláshelyek telí­tődtek, sokan albérletben, séért. A különböző jóté­konysági gyűjtések számos helyen nagy ellenállásba ütköztek. Sokan kijelentet­ték, hogy a jelen körülmé­nyek között nem óhajtanak egyetlen társadalmi szerve­zetnek — így a Vöroske­nehéz anyagi körülmények resztnek — tagjai sorába között élnek. Az áttelepülők helyzetét sok tisztázatlan jogi probléma nehezíti, me­lyek között egyre sürgetőb­ben merült fel az állam­polgárság és a családegye­sítések kérdése. A vöröskeresztes mozga­tartozni. A párttitkárok aláírási kötelezettségével szemben a Vöröskereszt városi titkára éppúgy értetlenül áll, mint a kérdést feltevök. A városi Vöröskereszt el­lom másik, jelentős területe ső vezetőségi ülése az idei a véradás. A városban és esztendő munka- és ülés­környező községekben ta- tervének megvitatásával valy csökkent a vérvételek folytatódott, száma, a vérvételi tervet — K. K. Veszélyes útszökasz!? SctwnJdt Andrea felvétele Nem ártana jobban odafigyelni az új híd sebességkorláto­zó táblájára, ami mindannyiunk közbiztonságát szolgálja! Igen, ez az útszakasz. Szeged és Újszeged közt, éppen hét­százhatvanegy méter, és bizony, mostanában elég sűrűn felhajtanak a jármüvek a gyalogjárdára, s nagy sebesség­gel átszakitják a védőkorlátot. Eddig megúszták könnyebb balesetekkel, de a gyalogos élete itt. ezen a hídon, bizony, nem életbiztosítás. Hiányzik a szalagkorlát, ami az arra sétálókat is védené. Fotóriporterünk a hid felsővárosi sza­kaszán a védőkorlát helyreállítását örökítette meg Á vén zászlótartó Nem a költőt idézem, hanem aggódom a vén zászlótartókért, amelyek netán halálra ítéltettek. Hogy hol? A jó öreg Hun­gárián. Számomra felér egy an­daxinnal a folyamatos felújítás folyamatos zaját hallani, mégis aggódom. Ismerjük ugye a „jó" magyar felújítási hagyo­mányt: kivénhedtek már azok a girbegörbe vasak, új kell helyettük. Sajnos volt már ilyenre példa. Aggályom mellett mégis reménykedem, hogy ezek a girbegörbe vasak nem lesznek prédák. Tu­dom, jó kezekbe ke­rült az épület rekonst­rukciója. Reményt meg az ad, hogy az elké­szült terven, sematikus rajzon jól látható a Kis­hungi sarki bejáratának lámpája. Ahogy körüljártam a házat, egy-két dolgot már nem láttam: a Tisza felől hiányzik két esőcsatornát merevítő míves kovács­kompozíció, az Arany Já­nos utca felől pedig egy. Nem látom néhány csa­torna horganylemez „ko­ronáját". Szerencsére a Dózsa utcánál még létez­nek! Persze bfzom abban, hogy jó helyre tették. Kérem, senki ne vegye pi maszkodásnak felveté­seimet, még vádaskodás­nak se, szándékom csupán figyelemfelhívó. Ha valaki ezután körbe­nézi a Hungáriát, és nem találja a zónázó árkádok alatti bejáratánál a gyö­nyörű utcai lámpát, azt megnyugtathatom: né­hány éve „találkoztam vele" a múzeumban. Végül még két dolog. Az egyik: a régi szálloda be­járata felől — majd ha odaérnek az építőmeste­rek — azonnal adják oda a vasgyűjtőknek azokat s förtelmes csődarabokat, amelyek kisebb zászlók tartására készültek; a má­sik: a sarki bejárat fölött levő öntöttvasból készúlt, valaha 'lámpakötelet tar­tott kampó se legyen az enyészeté. Csak a figyelmet hívtam fel. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek. Legyen úgy. A. S.

Next

/
Thumbnails
Contents