Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. január 18., szerda Egy szegedi tiltakozás A Fidesz szegedi regionális szervezete, a főleg értelmiségieket tömörítő Szegedi Körgát Klub, uz MPF szegedi elnöksege a Sznbad Demokraták szegedi szervezete kedden nyilatkozatot juttatott el a szer­kesztőségekhez, amelyben tiltakozásukat fejezték ki a Csongrád megyei KlSZ-ve­zelőképző intézet tulajdonjogának meg­változtatása miatt. A mintegy 10 hektáron levő, komplett oktatási központot a KISZ Csongrád Me­gyei Bizottsága 100 forintért eladta a KISZ Központi Bizottságának. A magyar állam tulajdonát képező intézmény, amely eddig a KISZ Csongrád Megyei Bizottsá­gának csupán kezelésében volt, így a KISZ KB tulajdonába került. Hasonlóan jártak ei az ugyancsak a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának kezelésében levő múrtélyi Tisza-parti üdülővel is. Az alternatív szervezetek jogilag meg­engedhetetlennek tartják, hogy a széle­sebb értelemben vett állami tulajdon így egy társadalmi szervezet tulajdonába ke­rül, holott eddig egyik megyei szerve az ingatlannak csak kezelési jogával rendel­kezett. Etikailag is elfogadhatatlannak ítélik, hegy a több tízmillió forint értékű ingallannak tulajdonjogával gazdagodjon így a KISZ, kizárva e javakból a társa­dalom más rétegeit. A szegedi alternatív szervezetek nyilat­kozatukat megküldték a kormány elnöké­nek, az illetékes miniszternek, szegedi országgyűlési képviselőjüknek, és az adás­vételi úgy sürgős felülvizsgálatát kérik. (MTI) iz forintért iskolát? Viharos gyorsasággal terjedt el a hír városunk­ban: a megyei KISZ-bi­zottság 100 forintért el­adta a KISZ KB-nak az újszegedi KISZ-iskolát — hivatalos nevén: a me­gyei ifjúsági központot. A létesítményt aligha kell bemutatni Szeged fiataljainak, hiszen szám­talan rendezvény kereté­ben felkereshették már ezt a több hektáros, a mai kqr követelményei­nek szinte minden szem­pontból megfelelő köz­pontot. Annyit azonban mindenképp le kell a hír kapcsán jegyezni: a me­gyei ifjúsági központ kö­zel-távol szinte az egyet­len olyan terület, ahol a fiatalok tartalmas kikap­csolódása, a pihenés, a sport, az olcsó szállás és a továbbképzés megold­ható. Tehát a száz fo­rint . . . No, de beszéljen erről inkább a két legil­letékesebb — Csányi Zol­tán, a megyei KISZ-bi­zottság első titkára és Németh István, a MIK igazgatója. Mint tőlük tegnap megtudtuk: a hír igaz, de a száz forint tu­lajdonképpen nem más, mint egy jelképes ösz­szeg, amely egy szerveze­ten belüli „üzletkötés" szimbolizálására szolgált. S hogy miért volt szük­ség az átadásra? — Az ifjúsági szövet­ség költségvetésének ra­dikális csökkentése min­denki előtt ismert. Ha te­hát a KISZ továbbra is talpon akar maradni, szükség van arra, hogy a szervezet vagyonát a mi­nél gazdaságosabb hasz­nosítás érdekében szám­ba vegye. Ez történt a KISZ-iskola esetében is, amely korábban jelentős, több mint 5 millió fo­rint támogatásban ré­szesült, de terveink sze­rint az új feltételek kö­zött már az idén önfenn­tartóvá válhat. Mi taga­dás, mi is a korábbinál több bevételt hozó vállal­kozásokba szeretnénk kezdeni, de ehhez —mint már említettem — szük­ség volt a vagyon jogi tisztázására — összegezte a tényeket Csányi Zoltán. — A hír hallatán so­kan azért háborodtak fel, mert megítélésük sze­rint e döntéssel a város és a megye elveszíti leg­értékesebb ifjúsági cent­rumát. — Erről szó sincs. A központ irányítására to­vábbra is a megyei KISZ-bizottság jogosult, a működtetés változatla­nul a mi feladatunk. S ami még az adásvétel té­nyéhez kapcsolódik: a KISZ KB ezt a létesít­ményt másnak tovább nem adhatja el, vagyis, szó sincs arról, hogy a csökkent anyagi támoga­tást létesítmények ki­árusításával igyekszik pó­tolni az ifjúsági szövet­ség — hallhattuk az is­kola igazgatójától, aki azt is elmondta: a létesít­ményt továbbra is bár­mely közösség igénybe veheti, KISZ-en kívüliek számára éppúgy nyitottak a kapuk, mint a szervezet tagjainak. Vagyis, teljes mértékben a társadalma­sított felhasználás útját választják a jövőben is. Példát is említett: sze­retnék, ha az újszegedi központ az ifjúsági turiz­mus egyik közkedvelt bá­zisa lehetne az ország va­lamennyi tájáról érkezők számára is. Bátyi Zoltán „Én forradalompárti vagyok" flz adóhivatalt is vizsgálják Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal tevékeny­ségét, a működés személyi és tárgyi feltételeit vizsgál­ja — egyebek között — az első félévben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A KNEB ezenkívül az ál­lampolgárok széles körét érintő számos jelentős terü­leten is végez ellenőrzést. Így megvizsgálja a föld­hasznosítás helyzetét, átte­kinti a foglalkoztatáspoliti­kai eszközrendszert, tájéko­zódik, miként hasznosította az idegenforgalom q ha­zai gyógyvizeket, s ho­gyan teljesítették a kö­zépfokú oktatási in­tézményekben a demográfiai helyzetből adódó feladato­kat. Az adóhivatalnál tartandó átfogó vizsgálat során arról gyűjtenek adatokat, hogy az APEH, a fővárosi és a me­gyei adó- és pénzügyi el­lenőrzési igazgatóságok, va­lamint az adófelügyelőségek hogyan látják el jogszabá­lyokban előírt feladataikat. Meggyőzödnek arról, az elő­írásoknak megfelelően, ál­lapítják-e meg az adót, ele­get tesznek-e nyilvántartási kötelezettségeiknek, hogyan szedik be, illetve térítik vissza az adót, s milyen szankciókat alkalmaznak. Az ellenőrzés végső soron igyekszik megállapítani, hogy az ismert gondok és az esetleges újabb akadályok mennyiben a végrehajtás hi­bái, és mennyiben okozza aaokat a helytelen szabályo­zás. Ezek ismeretében a KNEB további intézkedések­re tesz íavaslatot. Egy másik vizsgálat so­rán feltárják, hogy az ál­lami és a szövetkezeti szer­vek betartják-e a földtulaj­donnal való gazdálkodás szabályait, valamint a me­zőgazdasági rendeltetésű föl­dek védelmére vonatkozó előírásokat. Az ellenőrzést az tette szükségessé, hogy az utóbbi években — a terü­letrendezési tervek elkészí­tésekor csakúgy, mint az ipartelepítés során, vagy az infrastrukturális létesítmé­nyek létrehozásakor — nem mindig érvényesültek ezek a jogszabályok. Vizsgálatnak vetik alá a termplési szerkezetváltást felgyorsító munkaerő-átcso­portosításokat is. Számba veszik a dolgozók által kez­deményezett munkahely­változtatások körülményeit éppúgy, mint azokat, ame­lyek a vállalati intézkedé­sek következményei. Az ellenőrzés során fi­gyelembe veszik, hogy a munkaerőhelyzet területen­ként; igen eltérő. Az or­szágosan még mindig jelen­tős munkaerő-kereslet elle­nére egyes körzetekben — különösen a gazdaságilag el­maradott térségekben — ne­héz az elhelyezkedés. A fe­leslegessé vált dolgozók át­képzése lassan halad, bár a jogszabályok és a központi források már korábban megteremtették ennek lehe­tőségét. A vizsgálat min­denekelőtt ezek okaira igyekszik fényt deríteni. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság 12 eszten­dővel ezelőtt már megvizs­gálta a gyógyvizek haszno­sítását, s ennek eredménye­ként kormányhatározat szü­letett a további tennivalók­ról. Most áttekintik e jog­szabály — s ezzel együtt a Gazdasági Bizottság 1985-ös határozata — végrehajtását, különös tekintettel arra, hogy augusztusban hazánk nemzetközi gyógy-idegenfor­galmi konferenciának ad otthont, így e tapasztalatok széles körben hasznosítha­tók. Ugyancsak foglalkozott korábban a KNEB a de­mográfiai változások hatá­sával, az általános iskolákat érintő feladatokkal. Markó Iván, Gombár Ju­dit — és szűk stábjuk Sze­gedre jött az elmúlt hét vé­gén, hogy a szabadtéri veze­tőivel megbeszéljék a nyári bemutató feltételeit. Mint közismert, a Párizs gyer­mekei című táncmú — ame­lyet Markó Selmeczi György zenéjére komponált — ma­gyarországi ősbemutatója július 13-án lesz a Dóm té­ren, s 14-én, 15-én tartják a további két előadást. Az idő­pont. egyáltalán nem vélet­lenszerű: a nagy francia forradalom 200. évfordulója lesz — s az új Markó-mú témája a francia forrada­lom. Üj — mondom, ám a vi­lágpremier tavaly, kora ősz­szel volt, a L'Humanité-fesz­tiválon, amelyen már koráb­ban is szerepelt a Győri Ba­lett, Az igazság pillanatával. Ám a Párizsban más címmel (A haza gyermekei — a Marseillaise-nek, Franciaor­szág nemzeti himnuszának első sorából) bemutatott táncmú ezúttal jóval na­gyobb rangot kapott: nem egyszerűen egy volt a L'Hu­manité-ünnepségek sok száz előadása közül; a forrada­lom évfordulójára rendezett, teljes évig tartó ünnepség­sorozat hivatalos nyitánya lett. — Mitterrand köztársasá­gi elnök létrehozott egy nemzeti bizottságot — mesé­li Markó Iván —, amelynek az a feladata, hogy az egy­éves ünnepségsorozat folya­mán válassza ki azokat az eseményeket és előadásokat, amelyek hivatalos, nemzeti programjai lehetnek az év­fordulós ünnepnek. Nagy megtiszteltetés, hogy éppen a mi produkciónkat, egy ma­gyar táncszínház előadását választották az ünnep hiva­talos megnyitó előadásának. — Hogyan „beszél" a Pá­rizs gyermekei a nagy forra­dalomról? — Nem történelmi képes­könyv — táncnyelven. Bár kétségtelenül népszínházi mű; nem annyira elvont, mint mondjuk Béjart ba­lettje, A tűzmadár, amely a forradalom költészete. A Pá­rizs gyermekei egy népünne­pélyre készült, ahol 200 ezer ember nézte. Természetsze­rűen a történeti valóság ele­meit nem hagyhattuk ki be­lőle, de alapvetően mai szemléletű ez a táncmú. — Ahogy Markó Iván a forradalmat látja? — Igen. — Nagy kihívás: Párizs­ban úgy beszélni a francia forradalomról, ahogyan egy mai magyar művész gondol­kodik róla ... — Természetesen nagy ki­hívás, és felelősség, és rend­kívüli izgalom volt, hogy si­kerül-e megértetni magam; ahogy divatos szóval mond­ják: közmegegyezésre jutni, nem akármilyen ügyben. Tudnivaló, hogy a francia forradalom egyes esemé­nyeiről máig viták dúlnak, mi több, vitatják magát a forradalom szükségességét is. Nos, én forradalompárti vagyok, ez egyértelműen ki­derül a darab végén. Azok az eszmék, amelyeket a francia forradalom felszínre hozott, és amelyek persze megváltoztatták Európa, vagy az egész világ szemlé­letét — máig nem teljesed­tek ki. A forradalom befeje­zetlen, vagy, ha tetszik, per­manens. A darabban az egyik színész — négyen van­nak, animátorok, a termé­szetszerűen szimbólumokkal építkező műben a történe­lemmozdító nép képviselői, megszemélyesítői — nos, az egyik színész az emberi jo­gok nyilatkozatának részle­teit mondja. Alanyi jogokat sorol, azokat, amelyek a születése okán mindenkit megilletnek. Mindenkit? Na­gyon jól tudjuk: ez még nincs így. Vagyis — még egyszer mondom — a forra­dalom befejezetlen. És ami­kor a darabbeli, rettenetesen nagyméretű gillotin fölfalja a forradalmat, a négy ani­mátor újraszítja magaban a forradalom tüzét. A szimbó­lum tartalma: az igazság. Ama igazság, hogy ez a sza­badság tüze, hogy az emberi szabadságvágy eleven és ki­olthatatlan. — A franciaországi siker azt igazolja, mindebben lét­rejött a közmegegyezés. Lát­tam a felvételen, hogy az előadás után milyen önfeled­ten és fölszabadultan tán­coltak a nézőik — a színpa­don ... Gondolja, hogy majd a nyáron itt is? — Nagyon remélem. — Az előadást követő tű­zijáték látványa, meg talán a siker öröme Markó Iván­ból is elragadtatott szavakat hívott eló. Hallatszott a fel­vételen ... — Ez egy teljesen maszek anyag ... De ha már így ki­figyelt, megmondhatom, bol­dog voltam, mint egy gyerek. Ennek a műfajnak csak ak­kor van létjoga és értelme, ha sikerül másokat képvisel­ni benne. Ha a közönség nem azt érzi, hogy róla szól mindaz, ami a színpadon történik — akkor én fölös­leges vagyok. A táncról so­káig és sokan azt hitték, pusztán arra való, hogy gyö­nyörködtessen. Pedig ez nem igaz. Mindenre alkalmas a tánc, amivel éppen segíteni lehet — és kell — az embe­reknek. — Ezt is tanítja a gyere­keknek Győrben? — Hát persze! Létfontos­ságú, hogy a táncos megért­se, miért kell táncolnia. Hiába nagy tudású, techni­kás, ha nem érti, miért van rá szükség ... s a gyerekek felfogóképessége, érzékeny­sége bámulatos, a „memó­riaegységük" őrzi, amit kell. Ha nem is lesz mindegyikük táncos, mindannyiuknak megmarad a mások iránti érzékenység igénye. És ez nekem, ott, az iskolában: elég. — Es a színházban? Mi­lyen most a hangulata a Győri Balett vezetőjének? — Mindig az előadások­tól függ, hogy milyen. Bár rtiostanában egyre nyomasz­tóbb hatással van ránk az ország baja. Merthogy a mi bajunk, az én bajom is. Az idei második bemutatónk té­mája: a művész kapcsolata a hazájával — Bartók Con­certójára készül... Sulyok Erzsébet Vállalat lett Oktatástechnikai központ Vállalat lett az Országos Oktatástechnikai Központ. A létesítő határozatban a mű­velődési miniszter 21 pont­ban fogalmazta meg tevé­kenységi körét. E szerint az intézmény profilja nem vál­tozott; a különbség, hogy korábban az itt kifejlesztett és gyártott eszközöket in­gyen vagy nagy kedvez­ménnyel kapták az iskolák, s ily módon jutottak új is­meretekhez a pedagógusok is. A jövőben a vállalat mindennek megkéri az árát. Genzwein Ferenc igazgató az MTI munkatársának el­mondta; ismerve az iskolák pénzügyi helyzetét, a nyere­séges gazdálkodásban nem elsősorban rájuk számítanak. A jövőben a közoktatástól, a középiskoláktól és az egye­temektől kénytelenek a vál­lalatok felé fordulni: a fi­A Kincskereső új száma „Szilaj, fehér ménes: vi­har i robog völgyünk felett, az élen ..." — Áprily Lajos Hófúvás című verséből idé­zünk, amely a januári szám első oldalán olvasható. A tél, az ideinél zordabb telek arca villan meg. B. Ukacsin, V. Kosztrov, Cseh Károly, és Pintér Lajos verseiben is, Szepesi Attila pedig • az egész évet bemutatja Széllel szálló esztendő című lírai „naptárában". A vidámsá­got versben Tamkó Sirató Károly és Garai Péter kép­viseli. Egy nagy sikerű gyerek­könyv új kiiadása alkalmá­ból mutat be a lap egy részletet Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál című művéből AZ EZ FAN­TASZTIKUS sorozatban Kir Bulicsov: A Jamagiri­Maru foglyai címú kisregé­nyének harmadik, befejező részét olvashatjuk — hőse­ink kiszabadulnak a csap­dából, és a ivérengzö halak titkára is fény derül. Vass Mihály fantasztikus képre­génye (Elet az Alterán) ezúttal egy begubozó boly­gólakót mutat be, akit a té­vénézésen kívül semmi sem érdekel. Annus József Iga­zándi címú regényének 5. folytatása a háború utáni nyomorúságos, mégis meg­hitt karácsonyokról szól. Ju­rij Jakovlev novellája (A kutya) egy kisfiú és kutyá­ja szomorú történetét meséli el. A Tudósok, feltalálók, felfedezők sorozatban a vér­alvadásgátló dicumarin) vé­letlenen alapuló felfedezésé­vel ismertet meg Teknős Péter Tragédia a farmon címú írása. Az Olvasólámpa rovatban Németh László: Költök a gyermekszobában cimú müvének részletét, az Edes anyanyelvünkben Mu­csiné Szabó Erzsébet szófej­tését olvashatjuk. Új sorozat is indul a folyóiratban — a Kincskereső KISGALÉRIÁ­JA, amely havonta egy je­lentős grafikai alkotást mu­tat be, műelemzés kíséreté­ben. Először Orosz István, Zrínyijét. A Kincskereső ja­nuári számát Csala Károly, Engel Tevan István, Magyar Mihály, és Szegszárdy Ildikó illusztrálta. zetőképes üzemek számára fejlesztenek ki olyan okta­tástechnikai eszközöket, amelyek a szakemberek kép­zését és a továbbképzést se­gítik. Gyártanak számukra oktatófilmeket, sőt referen­ciafilmeket is. Tapasztalata­ik azt mutatják, hogy erre is szükség van, hiszen eddig már több vállalat ilyen irá­nyú megbízásának is eleget tettek. Az Országos Oktatástech­nikai Központot egyébként 1973-ban alapították azzal a céllal, hogy segítse a számí­tástechnika és az audio­vizuális eszközök és mód­szerek elterjesztését a hazai iskolákban. E program meg­valósításához támogatást kaptak az UNESCO-tól is. Az elmúlt másfél évtizedben 130 oktatófilmet készítettek, SOO-féle audiovizuális tan­eszközt fejlesztettek ki és gyártottak. A számítástech­nikai oktatás bevezetésére mintegy 15 ezer pedagógus felkészítésében vettek részt. Az Avinter — az audio­vizuális taneszközök cseré­jével foglalkozó nemzetközi szervezet — az OOK-t kér­te fel titkársági feladatainak ellátására. Igy döntő szere­pük volt abban is, hogy 16 ország részvételével meg­kezdődött az oktatófilmek cseréje. A vállalattá alakítással az Országos Oktatástechnikai Központ történetének új pe­riódusa kezdődött, s a jövő­ben a piaci igények szolgá­latában igyekeznek bizonyí­tani létjogosultságukat. Mindehhez új programot dolgoztak ki. Vegyes válla­latot is alapítottak, a Frank­furtban tevékenykedő vál­lalkozó csoporttal Megatrend Kft. néven. A magyar— NSZK vállalkozás már mű­ködik is.

Next

/
Thumbnails
Contents