Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. január 18., szerda A bécsi utótalálkozó záródokumentumáról Európa nyitottabb, mint két éve volt $ Bécs (MTI) A távozó amerikai kül­ügyminiszter, George Shultz véleménye szerint 1975, a helsinki záróokmány aláírá­sa óta igen nagy haladás történt az európai együtt­működési folyamatban, mindazonáltal az ideális helyzetig „még hosszú út vezet". Ezzel a filozofikus akkorddal zárult le Shultz külügyminiszteri pályafutá­sa kedden délben Bécsben, miután rövid beszédet mon­dott az utótalálkozó záró­szakaszában, s sajtóértekez­leten válaszolt újságírók kérdéseire. Az amerikai kül­ügyminiszter már elutazott Bécsből. Shultz véleménye szerint „a berlini fal továbbra is az európai megosztottság szimbóluma, embertelen építmény, elválasztja az em­bereket egymástól, így azt le kell rombolni". A sajtó­értekezleten egy kérdésre válaszolva azt is kijelentet­te, reméli, hogy az emberi jogok területén a Szovjet­unióban folytatódik a ha­ladás, igy az Egyesült Ál­lamok delegációt tud kül­deni az 1991-es moszkvai emberi jogi értekezletre. A sajtóértekezlet előtt el­hangzott felszólalásában is inkább az emberi jogi kér­désekre helyezte a nagyobb hangsúlyt a leköszönő kül­ügyminiszter. Név szerint bírálta Csehszlovákiát és az NDK-t, mondván, hogy ép­pen a bécsi utótalálkozó zá­ródokumentuma elfogadá­sának óráiban kemény rend­őrségi fellépés történt Prá­gában és Lipcsében, ami „közvetlen megsértését" je­llenti az érintett kormá­nyok által elfogadott elvek­nek. Románia kapcsán — valamint Bulgáriát említve — azt mondotta, hogy „az elmúlt években a kormány­politika különösen kemé­nyen sújtotta a kisebbsége­ket". Mindazonáltal úgy vé­lekedett, hogy „a Szovjet­unióban és Kelet-Európa né­hány országában derűsebb lett a kép bizonyos vonat­kozásokban". Az amerikai összegezés szerint pozitív mérleggel rendelkezik a Szovjetunión kívül Magyar­ország és Lengyelország is. Mint fogalmazott: bár még mindig együtt kell él­ni a hidegháború örökségé­vel, „az európai kontinens ... sokkal nyitottabb, mint volt 1986 novemberében, amikor a Helsinkit követő harmadik utótalálkozó Bécs­ben megnyílt". A vasárnap konszenzussal elfogadott zá­ródokumentum pedig „min­den eddiginél teljesebben juttatja kifejezésre a Hel­sinkiben lefektetett elve­ket". A nyitottság folya­matát mindkét irányban fenn kell tartani — szögez­te le George Shultz. A záródokumentumot a küldöttségek még vasárnap elfogadták, azt nem írják alá — ez nem szokás az eu­rópai utótalálkozókon. Tom Lantos programja A Ferihegyre ereszkedő köd miattikedd helyett való­színű csak szerdán utazik el Budapestről az az amerikai képviselőházi küldöttség, amely Tom Lantos demok­rata párti képviselő vezetésé­vel tett látogatást hazánk­ban. Az amerikai törvény­hozók hétfőn találkoztak Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, Németh Miklós miniszterelnökkel, Stadinger Istvánnal, az Országgyűlés elnökével, Pozsgay Imre ál­lamminiszterrel, és Várko­nyi Péter külügyminiszter­rel. A megbeszélések után Tom Lantos, az MTI mun­katársának adott rövid nyi­latkozatában egyebek közt elmondta: idén újra fel fog­ja vetni a washingtoni tör­vényhozásban, hogy — első­ként a szocialista országok közül — Magyarországra is terjesszék ki az amerikai kormánygaranciát az úgyne vezett tengerentúli beruhá­zásokra. Tavaly ezt nem sikerült elfogadtatnia, az idén azonban sokkal jobbak az esélyek — vélekedett. ö és képviselőtársai jól értik a Magyarország és Románia közötti problémá­kat, s „a nagyon közeli jö­vőben" igyekeznek segíteni annak megoldásában — mondta a magyar származá­sú, s 1947 óta Amerikában élő kaliforniai politikus. Ez azonban — az eredeti el­képzelésekkel ellentétben — egyelőre nem jelent közvet­len megbeszélést a román illetékesekkel. Kedden az amerikaki küldöttség közöl­te, hogy Tom Lantos meg­változtatta programját: most nem utazik Bukarest­be, hanem hazarepül az Egyesült Államokba. * Tom Lantos amerikai sze. nátor kedden az AFP bu­dapesti tudósítójának kije­Jenjtette: küldöttsége java­solni fogja Mihail Gorba­csov szovjet párt- és álla. mi vezetőnek, hogy kezdje­nek közös nyomozást Raoul Wallenberg sorsának földe­rítésére. * Csendes megemlékezést tartottak kedden a 44 év­vel ezelőtt eltűnt svéd dip­lomatáról, Raoul Wallen­bergről, budapesti emlék •táblájánál, a Pozsonyi út és a Raoul Wallenberg ut­ca sarkán. Több százan emlékeztek gyertyákat gyújtva, az em lóktáblához virágokat he­lyezve, az 1944-ben ezreket megmentő svéd követségi titkárról. A Raoul Wallenberg Egyesület által szervezett eseményen megjelent Tom Lantos, az amerikai képvi­selőház magyar származású tagia is. Isztambul- kulcslukon Marchais elítéli azt, ami Romániában történik túrhetetlen merénylet az emberi jogok ellen, és az ilyen gyakorlatnak semmi köze a szocializmushoz — mondta. Georges Marchais leszö­gezte: Mitterrand elnöknek igaza van, amikor úgy dön­tött, hogy nem utazik Ro­mániába. £ Párizs (AFP) Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kára helyesli Francois Mit­terrand köztársasági elnök­nek azt a döntését, hogy nem hajlandó látogatást ten­ni Romániában. A főtitkár hétfő esti te­levíziós nyilatkozatában ki­jelentette, hogy egyértelmű­en és határozottan elítéli azt, ami Romániában tör­ténik. — Ami ott van, az Magyar igazgató Dubnában © Moszkve (MTI) A magyar tudományos élet iránti nemzetközi elis­merés és bizalom öltött tes­tet abban a döntésben, amelynek értelmében a dub­nai Egyesült Atomkutató Intézet élére magyar igaz­gatót választottak. A Moszk­va melletti Dubnában ked­den az intézet igazgatóságá­nak megválasztásával fog­lalkozó ülésen Kiss Dezső akadémikust, a Központi Fizikai Kutató Intézet fő­igazgató-helyettesét válasz­tották meg igazgatóvá. Előd­je, a szovjet Nyikolaj Bo­goljubov akadémikus az in­tézet tiszteletbeli igazgatója lett. Hajnalban van az ébresz­tő a kényelmes, tiszta szál­lodában: egy dzsámi éppen szemben van az épülettel; és hiába, hogy nekünk túl ko­rainak tetszik az első ima­idő, a müezzin éneke annyi­ra más, mint itthon az in­duló buszok fertelmes roba­ja — fölébredünk. Az eme­leti ablakból is fantasztikus a látvány — egymás mellett, mögött legalább nyolc mina­ret nyúlik a pitymallatkor csodásan színes égbe —, hát még valamelyik jól használt kilátóhelyről! A város, mint Róma, magaslatokra épült, hét halomra, az egyikről — amelyiken a Topkapu Szeráj és az Aja Szófia található — körülnéztünk. Úgy voltam vele, meg tudom érteni a nagy világjárót, Lord By­ront, aki azt írta: „ ... sehol sem gyönyörködtem Kons­tantinápoly látképénél szebb látványban". őszintén szólva ez a lát­vány jobban elragadott, mint maga a szultánok ott­hona, a várostól ma is fal­lal elválasztott, hatalmas épületegyüttes, amely mú­zeum. Áttekinthetetlen. Túl sok — egyetlen délelőttre. A középkapun mentünk be — mint minden turista —, amelyik mellett a „hóhér­kút" van, merthogy ez a környék volt évszázadokon, keresztül a kivégzések szín­helye. A kapu két tornyában „helyezték el" az elítélteket és a hóhér ennél a kútnál mosta le a vért a pallosá­ról... Vidámabb dolog — a múzeum felbecsülhetetlen értékei, az üveg-, porcelán-, hímzés-, szultáni ruhagyúj­temény, a kincstár, a fegy­verkiállítás és még ki tud­ja, mi minden után — a há­rem szomszédságában az a vízmedencés udvar, ahol meg nem mondom, melyik, mindenesetre a Hülye elő­nevet kiérdemelt szultán tartotta — szerintem igen­csak rafinált — szertartásait. Beült a medence fölé maga­sodó trónszékbe — mesélte Nyhát —, és aranypénzeket dobált a vízbe. De nem csak úgy, l'art pour l'art, hanem mert kíváncsi volt, háremé­nek melyik hölgye tudja a legtöbb aranyat összeszedni. A vízben a pénzekért egy­mást nyuvasztó hölgyek lát­ványa sem lehetett utolsó, no és végül a győztesé lett a szultán aznapi kegye. .. Állítólag. Az viszont biztos, hogy annak az Ibrahimnak volt ízlése, aki baldachinos fülkét építtetett az egyik te­raszra, hogy a Ramazán böjt hónapjában ott, az Arany­szarvra és a Boszporuszra nézve költhesse el vacsorá­ját. Amúgy a nagy Sinan több épületrészt épített itt is, s egyáltalán nem melles­leg mondom: hazafelé utunkban megálltunk Dri­II. Kapuk nápolyban, s megnéztük leg­nagyobb épületét, ottani dzsámiját is, ami biztosan a világ egyik építészeti fan­tasztikuma! Odafelé viszont Rodostó­ban szakítottuk meg az utat; Alt Kabul, a szépen újjáépí­tett Rákóczi-ház gondnoka, aki a magyar konzulátuson veszi föl a fizetését, azzal fogadott: ne fényképezzek, túl reggel van, inkább ve­gyek tőle leporellót, csak 60 forint. Mire hasonlít? — tör­tem a fejem, tisztára mint egy világjáró ... Végül rá­jöttem; a rodostói ház író­fülkéjéből, ama zágoni no­tórius levélíró kuckójából pont olyan látvány tárul, mint Monté Carlo fesztivál­palotájából. Itt is, ott is lent az autóút, utána a tenger, b|alra a kikötő; csak itt a kaszinó nem magasodik a jachtok fölé... A Nagy Fe­jedelmet, meg a többieket, köztük ama Zágonba levele­ket küldözgető Mikes Kele­ment — azért nem irigyel­tem meg... Ott a Török—magyar ba­rátsáp utca — mondta Nyhat egyszer, a városnéző buszon. Töprenkedhet az ember a történelem közös pillanata­in, bizony, mig be nem ve­szi magát valamelyik bazár­ba, vagy az ázsiai part elő­kelőbbnek tetsző üzleteibe, mert ott megtudhatja: a magyar itt tényleg barát — ha vásárol valamit. Először is a világ legfinomabb alma­teájával kínálják — aztán jöhet az alku. A bazár ke­reskedői finom érzékkel vá­logatják. a kuncsaftokat: rögtön kiszúrják az üzletelő nagymenő (mellesleg taszí­tóan nagypofájú) magyart, s bánnak vele, ahogy érdemli; viszont kedvesen körüludva­rolják, jókedélyúen parodi­zálják és soha nem csapják be a szájtáti, bazárral ismer­kedő, kispénzű turistát — még ha magyar, akkor sem. Amúgy csak magyarok és lengyelek járnak a bazárba, a nyugatiak a város előkelő negyedeiben vásárolnak, ha vásárolnak. Az utcán elő­forduló nőneműek egytől egyig külföldiek. A kocsmá­ban, amelyet nagy nehezen találtunk meg az Arany­szarv-öbölt előirányzó felfe­dező utunkon, néztek ben­nünket, két nőt, mint a mo­ziban .. . Nem elég, hogy be­léptünk e helyre, hanem rá­gyújtottunk, s — Allah se­gíts! — vodkát ittunk... Ámbátor; márkáért talán ezt is lehet; midőn a ceh ki­egyenlítésének ideje jött el, mintha megbékéltek volna a férfitekintetek. Vagy mégsem minden az üzlet? A profi vendéglátó­biznisz elfogultnak bizo­nyult a bárban; rajtunk kí­vül görög vendégeik voltak, figyeltem, több volt a ma­gyar nóta ... Az egyetem előtti téren annyi a galamb, mint Ve­lencében, a San Marcón. Am itt nincs fényes kafetéria, csak rongyos kölkök, köteg bőrszíjjal, csomag zoknival, cipőpucoló dobozzal. Fáznak, éhesek — és szépek. Sötét, olajosan fénylő szemükben az utcagyerekek ravaszság­gal elegy könyörgése. Éjszaka, a „nájtklub" has­táncosnői után széplányok megtekintésére vágyott a férfihad; föl hát, a széplá­nyok utcájába! Négyen völ­tak; a csalódás határtalan, mire Nyhat: „no de hát — a többiek dolgoznak"! A gaz­dagok negyedének utcáit borzalmas, nyugatiasan gics­cses lámpafüzérekkel világí­tották ki, a házak, üzletek — akárha nyugat-európai nagy­városokban. Ahol laktunk, a szegény­negyed, bazárostul, minden­utcasarkon-dzsámistul — valahogy rokonszenvesebb. Talán azért, mert: hasonlít. A napi robot — még ha nem is a müezzin hangjára indul, hanem buszrobajra —, meg a szegénység: ugyanaz. Mi azt mondjuk: Kelet kapuja; ők meg, ha netán idejönnek, talán azt: Nyugat kapuja. Vagy — ki tudja? S. E. Jugoszláv búzaexport £ Belgrád (Új-Kína) A második világháború óta még soha nem exportált annyi búzát Jugoszlávia, mint tavaly, a rekordkivitel értékben elérte a 100 millió dollárt. Az export növelését az tette lehetővé, hogy Jugo­-zláviában tavaly 6,3 mil­lió tonnás búzatermést ta­karítottak be. Ebből 750 ezer tonnát adtak el kül­földön, a teljes termés 11,9 százalékát. A kivitel fele Csehszlovákiába és Lengyel­országba került. A belső szükségletek ki­elégítésére Jugoszláviának évente 3,3 millió tonna bú­zára van szüksége, így, ha továbbra is sikerül 6 millió tonna körüli termést beta­karítani — a kormány célja szerint — az ország állandó exportőrré válik. Ikc.s kft/pontjáhiin HOTEL BLAUE DONAU várja cgvcni és iMipnrlot vendégei! JutánWrs árak' Wien lahorslnssc 47-41 102(1 Telefon .1.1 <4 28 1.1 .11 85 .1.1 07 W.1 Telex l.1IOIhplas|a A SAJTÓHÁZ a hirdetések feldolgozására JÓL GÉPELÓ adminisztrátort KERES, azonnali belépéssel. Jelentkezni a főkönyvelőnél. Tanácsköztársaság útja 10. Még meglévő 1989. évi szabad kapacitásaink lekötésére VÁRJUK MEGRENDELÉSEIKET az alábbi területeken: ÁCS, TETÓFEDÓ, TETŐSZIGETELŐ, BÁDOGOS, VILLANYSZERELÉS. gyengeáramú kivitelezés, VÍZ-, GÁZ-, KÖZPONTI­FŰTÉS-SZERELÉS, LAKATOSMUNKÁK igény szerinti tervezéssel és építőmesteri munkával együtt. INFORMATIKA Kisszövetkezet Szeged, Anna u. 10. 6726. Telefon: 55-018. A FARMER mindennapi viselet! Konfekcióosztályunk nagy választékot kínál: — nadrágokból — zekékből — szoknyákból — lányka-és bébiruhákból. Nálunk az egész családfelöltözhet. SZEGED NAGYÁRUHÁZ V Beiratkozás a TIT nyelviskolába. Tanított nyelvek: Szakmunkástanulók, közép­iskolások és felnőttek részére német, angol, francia és olasz. Heti 1x3 órás és 2x2 órás rendszerességgel. Két műszakban dolgozók részére kéthetenként 2x3 órás foglalkozások. Felső tagozatosoknak továbbtanulásra felké­szítő. alapozó nyelvtanfolyamok angol és német nyelven. Hétvégi nyelvoktatás: Kezdők részére szomba­tonként angol és német nyelven 4 órában. Beiratkozás 1989. február 1., 2., 3., 6. és 7-én du. 3—6 óráig, a • ömörkény gimnáziumban. Felvilágosítás: a TIT városi titkárságán. Telefon: 12-458. i

Next

/
Thumbnails
Contents