Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. január 3., kedd 3 Ha nem úszunk, elúszunk... (Folytatás az 1. oldalról.) — Az új munkamódszereket zömében régebb óta ugyanazon helyen dolgozó termelésirányítóktól várják. Lehetséges-e így a gyors változás? — Nem most tudták meg ők sem a velük szemben támasztott új követelményeket. Nincs sok időnk. Talán segít az is, hogy — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — a pontos éves tervet mindenki kezébe veheti két héten belül. A kezdeményezési lehetőségek bővülése nagy ambíciókat adhat minden vezetőnek. A szoros-szigorú költséggazdálkodás például károkat is okozhatott. Hiszen előfordulhat, hogy 5 milliós többletköltséggel 10 milliós plusz eredményt lehet hozni. Tudomásul kell venni, hogy aki most 10 lépés előnyt szerez, azt esetleg soha többé nem lehet befogni. Elsősorban önmagunkkal kell versenyezni. — Mekkora a gyorsítás kockázata az Vjszegedi Szövőipari Vallalatnal? — Van némi . . . Most milliókat bíztunk az emberekre. Ezeket a pénzeket eddig is elköltöttük, csak az elszámoltatás maradt el. Az irányításunkba be van építve a hibák figyelésének rendszere. Így tudjuk, ki döntött rosszul. Egy ember baklövése nem rengetheti meg gazdálkodásunkat. — Az önök vállalata a llungarohemp része. A tröszt körül pedig viharfelhők gyülekeznek, és óriási a bizonytalanság. — Nagy pénzek vándorolnak a trösztön belül. A számok valódisága — enyhén szólva — kétséges. A cégek mentegetik egymást. A valódi értékeket így nem tudjuk kimutatni. Mindent elkentünk az utóbbi közel két évben. Pedig a vállalatnak tevékenysége, produkciója, gazdálkodása minden előnyét és hátrányát érezni kellene. Valamit elrontottunk. Tehát jó tröszt kellene, mégpedig az is gyorsan. Az Üjszegedi Szövőipari Vállalat előrehaladott tárgyalásokat folytat egy magyar—amerikai vegyes vállalat megalapításáról. A szerződéskötés e hónap végére vagy február elejére várható. Tejben, vajban... ... fürdik — tartja a mondás arról, aki gazdag. Ügy látszik, már közmondást faragó őseink is tudták, előbb-utóbb felemelik a tejtermékek árát. Nem tévedtek. — Tudunk-e még tejet inni 1989-ben? — kérdeztük Schopper Jánostól, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat igazgatójától. — Hát...! Egyre kevesebben. A fogyasztás már tavaly visszaesett az előző áremelések miatt. Három százalékkal kevesebb tejtermék fogyott, mégis 20 százalékkal többet költöttünk sajtra. vajra, tejre, mint az előző évben. Hamarosan még nehezebb helyzetbe kerülünk. — Miért az áremelés? — Mert az állami támogatást megvonják a felvásárlástól. 2 forint 87 fillérrel kerül ezután többe nekünk egy liter tej, mint eddig. Literenként 2 forint támogatást vor. el a költségvetés, mi pedig még ennél is többet kell, hogy fizessünk, mert a termelőknek is nőtt a költsége. Ez tovább gyűrűzik a fogyasztók felé. — Mikortól számithatunk az áremelésre? — Még nincs biztos időpont. Ügy hírlik január 9-től. — £s mennyivel kell mélyebben a zsebünkbe nyúlni? — Pontosan ezt sem tudni. Csak híresztelésekből tudjuk. Nos, a „pletykák" szerint átlag 37 százalékkal emelkedik a tejtermékek ára. A fehér nedű 13-ért kelleti majd magát, és egy kiló trapista a jövő héttől többe kerül, mint egy kiló karaj. Egyelőre legalábbis, hiszen úgy hírlik, hamarosan azt is emelik. — Mit tesz a tejipar, hogy talpon tudjon maradni? — Nem tervezzük a menynyiség csökkentését, hiszen bízunk abban, hogy néhány év múlva ismét nő majd a forgalom. Egyrészt megszok-. ják az emberek az emelt árat, másrészt talán a keresetek is növekednek. — És addig? — Exportálunk. Tőkés piacokra tejport, sajtot. Ügy hírlik, az elmúlt napokban valóságos sajtfelvásárlási láz tört ki. Az áremelés híre ugyanis eljutott a szomszédba is. De mit csináljunk mi, idehaza? Ezután ugyanis már az sem lesz igaz, hogy „egy pohár tej, tiszta fej"! Beborul az ember agya, ha csak ránéz az árcédulára. Még a vérnyomáscsökkentőt sem ajánlhatom. Annak is fel.ment ugyanis az ára... Talpon maradó szövetkezetek A szövetkezeti mozgalom fejlődése az utóbbi években megtorpant, de a szövetkezetek helyzete és szerepe nem váratlanul alakult ki, hanem egy hosszabb gazdaságfejlődési periódus eredményeként jött létre. Le kell számolni az illúziókkal, nevezetesen, hogy törésmentes gazdasági növekedést érhetnek cl a gazdaságok, változott feltételek mellett. A meglepett igazgató Szeged „legfiatalabb" igazgatóját december 10-én nevezték ki. A Magyar Kábelművek szegedi gyára élén a vezérigazgató-helyettessé kinevezett Tombácz Józsefet a korábbi gyári főmérnök, Zádori János váltotta fel. Első igazgatói interjúját Zádori János lapunknak adta. — A város közvéleményét meglepte a gyors helycsere, önt biztosan kevésbé? — Téved. Alaposan meglepődtem. Ha egy hónappal korábban mondja valaki nekem ezt, akkor enyhén szólva kinevettem volna. — De a szegedi gyárat alaposan ismeri. — Megkezdtem már a tizenkettedik évemet itt. A műszaki részt igazán jól ismerem. Az igazgatói munkából van még mit tanulni. Ennek a tevékenységnek több mint 50 százaléka a gyárkapukon kívül zajlik. A kapcsolattartást a külső partnerekkel elődöm nagyon jól csinálta. — Mit vár 1989-töl? — Optimista vagyok. Nem a lelkesedésre van okunk, de a derűlátásra mindenképpen. Kapacitásbővítésen dolgozunk. Ez a második télévtől már bevételt hoz majd. Főként a posta igényeit tudjuk majd a segítségével jobban kielégíteni, de jut többlettermék a BHG-nak is. Az erősáramú kábelre to—15 százalékkal csökkentek a megrendeléseink. Ezt a kiesést talán nyugati exporttal tudjuk kompenzálni. Persze, ez csak néhány 10 milliós nagyságrend. Gyárunk a jövőben is főként belföldi felhasználásra termel majd. — Néhány hete lapunkban beszámoltunk a kábelgyár jelentős béremeléséről. Ez a dinamika tartható-e 1989-ben? — Nem tervezhetünk reálisan 10—15 százaléknál nagyobb bérfejlesztést. — Mit jelenthet a központi irányítás által bejelentett bérszabályozás liberalizálás? — Hallom innen-onnan, hogy erre az évre is terveznek limitálást. Ha többletmunkával többletterméket, többletértéket teremtenek, annak jövedelemvonzata is legyen. — Az ú) társasági törvény nem ismeri a vállalati gazdasági formát, önöknél sokat foglalkoztatták a végéemkákat. — Ezen a területen 1980 az átmenet éve. A többletmunkára — főként a hétvégeken — szükségünk van. Tehát a következő időszakra is meg kell találnunk a megoldást. Még januárban papírra vetjük az elképzeléseinket. Az összeállítást készítette: Bőle István, Rafai Gábor. A fotókat az MTI Külföldi Képszcrkesztőségétől vettük át. A mezőgazdasági árutermelés valódi ösztönzését nem az ár- és költségviszonyokra, nem a piaci feltételek kibontakoztatására építették. Tartósan és irreálisan nőtt a mezőgazdasági árak, valamint az ipari árak közötti eltérés. Akarva vagy akaratlanul, de folyamatosan átrendezték a szabályozókat — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek rovására. A szabályozási rendszer túlzottan ipari szemléletű és kifejezetten az állami pénzügyek oldaláról vezérelt költségvetési centralizmust szolgálja. Csak az államháztartás igényeit nézi, ennek érdekében hozza meg intézkedéseit, s nem méri fel a hosszabb távú következményeket. Többek között a falu, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelőerőinek gyors romlását. Az 1988-as év gazdálkodásában sem csupán az aszály, hanem a közgazdasági környezet aiapveio VJ.tozása is éreztette kedvezőtlen hatását. Sajnos, a szabályozórendsze a mezőgazdasági szövetkezeti sajátosságokat, az ingadozó hozamokat, a piaci kiszolgáltatottságot, a foglalkoztatási feladatot, tökehiányt csak néhány ponton vette figyelembe. A gyorsan és közvetlenül megvalósított árreform pedig egy ágazatban sem olyan féloldalas, mint éppen a mezőgazdaságban, ahol a termékek 50—60 százaléka hatósági áras maradt, így nincs is valódi mozgástere. A legtöbb fejfájást a személyi jövedelemadó, s ennek következménye, a bruttósítási kötelezettség okozta, hiszen az alacsony jövedelem terhére kellett ezt végrehajtani. A pénzszűkítő gyakorlat következtében már a tavaszi hónapokban fizetésképtelen gazdaságokkal találkoztunk, s év közben további pénzszűkítés történt, a fizetési módok behatárolása általános feszültséget, sok helyen elviselhetetlen helyzetet teremtett. A nyílt és burkolt kamatemelés még elvileg sem indokolható jövedelemelvonást eredményezett. Az aszálykár igen érzékenyen sújtotta megyénket. A becsült hozamkiesés — a kalászos többlettermelését is számítva — igen tetemes. A szövetkezetek csökkenő jövedelmezőség melett, változatlan áron mintegy 1,5 —2,5 százalékkal növelték termelésüket. Közel azonos ütemben fejlődött a két főágazat; a növénytermesztés és az állattenyésztés. A költségvetéshez történő hozzájárulás nagyarányú növekedése, az ipari eredetű anyagok árának és a bankköltségek növekedése, a támogatások csökkenése a nyereség erőteljes, 30—40 százalékos mérséklődését eredményezi. A mezőgazdasági termelés az előző évhez viszonyítva változatlan áron számítva 2—3 százalékkal nőtt. A gyümölcstermelés kivételével szinte minden ágazat növelte termelését. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység 1988. évi várható teljesítménye mind az árbevételt, mind az üzemi termelési értéket tekintve 4—5 százalékkal kisebb a korábbinál. A reform bevezetése a gazdálkodás szinte minden területét érintette. A változások a termelésfinanszírozást, a likviditás biztosítását és megőrzését a mindennapok alapvető- kérdésévé te'.ték. Az év eleji pénszűkítő intézkedések sajnos nem kímélték — az alkalmazást illetően egyre bővülő — váltóforgalmat sem. A leszámítolást erőteljesen korlátozták. A gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsolatában mindennapossá váltak a fizetési késedelmek, erőteljesen nőttek a kamatok. A pénzgazdálkodás pozícióit rontotta az év folyamán az elemi károk kedvezőtlen hatása. A nagyüzemek növénytermelésének hozamértéke közel 900 millió forinttal csökkent. Akiesések kompenzálására csak szűk területen volt lehetőség. Sok helyen a kukorica, napraforgó, burgonya, szója és egyes zöldségfélék termelése — előkalkulációk alapján — veszteségessé vált. A pénzszűkítő, hitelkorlátozó intézkedések második hulláma az ősz folyamán közvetlenül a felvásárló, feldolgozó szférát érintette, azonban igazi károsultjai ezen intézkedéseknek is a mezőgazdasági üzemek. A vállalatok ugyanis különböző intézkedésekkel — alacsony felvásárlási árakkal, váltók kibocsátásával, fizetési haladék kikötésével — igyekeznek likviditásukat megőrizni. Ezért az a visszás helyzet alakult ki, hogy a szövetkezetek egy része a betakarítást követően is termelési hitelre szorul, a kamatkövetkezmények felvállalásával. Néhány szövetkezet azonban fizetési késedelem és tartós sorbaállás miatt hitelt sem kap. A készletnövekmény adóztatásának rendszere kilátástalan helyzetet teremt, korlátozza a fizetőképességet, Az ember már sziinte futásán érzi magát, ha az új esztendő első napjaiban nem olvashat. Hogy mit? Természetesen a hivatalos áremelések listáját. Ügy tűnik az idén nem szerették volna „elrontani" az ünneplést. s így az áremeléseket elhalasztották. örülni ne tessék, nem ússzuk meg, sőt... Amit máris tudunk; hogy a tömegközlekedés árát jelentősen „emelik. Hi&ba mondjuk mi, hogy nem a csillagos Mig, csaki a Retek utca sarkáig utazunk. De mikortól fizetünk többet érte? Az elkövetkező egy-két napban szinte mindnyájan sorba áilunk majd a bérletjegyHány keréken? pénztárak előtt, mennyire mélyen kell majd a zsebünkbe nyúlni? — Egyelőre a régi áron kínálunk mindent. Januárban biztos, hogy nem változik a jegy el. t ára — mondja Vértesi Gyula, az SZKV igazgatóhelyettese. — És utána? — Nem tudni pontosan mikortól. Nem rajtunk múlik: Központilag döntik. el, hogy mennyivel és mikortól kérjünk többet. — Esetleg hallomásból... — próbálkozom. — Nézze, nem itudok semmit, de nem is akarok felrevezetni senkit. Majd meglátjuk . .. Ügy hírlik, hogy a, honatyak ele akarják vinni a januári Országgyűlésén, mennyiért utazzunk a jövőben? Ha ők jóvá hagyják az áremelést, akikor meglesz, ha nem, valószínű előbb-utóbb akkor is... Százalékokat, forintokat persze mindnyájan hallottunk. Én is. De juszt se írom le. Még elmondaná a szolgálatot az. öreg nyomdagép, ha meglátná. Inkább elmegyek a boltba, megnézem, mennyibe kerül egy bicikli. Arra már adnak OTP-részletet . . R.G. és fokozódik a gazdálkodók érzékenysége, kiszolgáltatottsága a pénzpiaci változásokra. A vázolt folyamatok és jelenségek együttesen feltételezik azt, hogy tagszövetkezeteink az 1989-es gazdasági évet a tavalyi rosszabb pénzügyi körülmények között indítják. Az 1989. évi szabályozás relatíve a jövedelempozíció további romlását eredményezi az alaptevékenységben. A termelésben felhasznált anyagok, eszközök árainak esetenkénti drasztikus növelése a felvásárlási árakban csak ritkán térül meg. A gazdálkodási, pénzügyi pozíció megőrzése tagszövetkezeteinktől további hatékonyságjavulást feltételez. A közgazdasági környezet liberalizálásának fontos eleme 1989-től a bérszabályozás tervezett bevezetése, mely nagyobb lehetőséget biztosít a gazdálkodási önállóság gyakorlásának. A bérekhez, munkadijakhoz kapcsolódó elvonások mértékének növelése azonban az amúgy is gondokkal terhelt élőmunka-igényes ágazatok (például állattenyésztés, zöldségtermesztés) jövedelmezőségét sújtja. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelését rendkívül érzékenyen érinti a takarmányárak erőteljes emelése. Ez elsősorban a baromfi és a sertéságazatban okozhat visszaesést. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az új árrendszer mellett a nagyüzemek anyagilag érdektelenné váltak a kistermelés integrálásában. A különböző felárak és költségvetési támogatások alapárasítása jelenleg is komoly feszültségeket okoz az integráló nagyüzem és a kistermelők között — így például a szarvasmarha bérhizlalásánál. Ilyen szabályozás mellett a felvásárló vállalatoknak kell megteremteni az integráló nagyüzem anyagi érdekeltségét, például az exporteredmény megosztásával. Ezen folyamatok tovább élezik a termelők és forgalmazók közötti ellentéteket, melyek megszabják az érdekképviseleti munka fejlesztésének fő irányát is. Továbbra is nagyon fontos a szerződéses feltételek javítása, amelynek érdekében igénybe kell venni az üzemi szakemberek gyakorlati tapasztalatait. Az új esztendőben azzal is számolunk, hogy ágazati egyesületek jönnek létre, s ezeket bekapcsolva a szövetkezeti érdekképviseletbe, hatékonyabban szolgálhatjuk a termelést. Nem szólva azokról a lehetőségekről, amelyeket az érdekképviselet megújítása kínál. Nehez évzárással néztek szembe a megye szövetkezetei 1988-ban. Még talpon maradtunk. Minden nehézség ellenére földben a kenyér magja, bizakodunk, hogy a felgyorsuló és elodázhatatlan politikai reformfolyamat megerősíti mozgalmunk megújulási törekvéseit. Nélküle nehéz elképzelnünk a hosszú távú boldogulást. Molnár Lajos, a Teszöv elnöke