Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 78. évfolyam, 297. szám 1988. december 14., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint II liberalizálás jegyében Az 1989-es gazdasági év várhatóan a liberalizálás jegyében kezdődik, s ezzel kapcsolatban különféle aggályokat fogalmaznak meg egyes közgazdászok. A találékony szleng máris elkeresztelte „libero-programr.ak" az intézkedéscsomagot; hogy ez az elnevezés milyen képzettársításokra épít, talán nem kell különösebben részletezni... A Pénzügykutató Részvénytársaság egyik vezető munkatársát, Petschnig Mária Zitát arra kértük, mondja el, ő miként látja az idei gazdasági évet és az 1989-es, liberalizációs program esélyeit. — A magyar gazdaság a sztálini modell logikájából következően a tőkék és jövedelmek központilag irányított újrafelosztása szerint működik. Napjainkra ez a gazdaság kifulladt és egyidejűleg igen jelentős külső és belső adósságállománnyal kell szembenéznie. E vészhelyzetben született a kormány stabilizációs és kibontakozási programja, amely kétfrontos harcot vállalt fel: a gazdaság struktúrájának átalakítását, és a külső eladósodás megállítását. A program első évének végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kormány elképzelései nem tarthatók, a munkaprogramot meg kell változtatni. Nincs egyetértés az idei eredmények megítélésében, magam azokkal értek egyet, akik szerint az egyetlen pozitív teljesítmény, a külkereskedelmi áruforgalom tervezett aktívumának teljesülése nem a magyar gazdaság megtáltosodásának, hanem a kedvező külső konjunktúrának és a cserearányok javulásának a következménye. Ugyanakkor a kormányprogram egyik prioritását sem sikerült teljesíteni, eladósodásunk növekedési üteme nem csökken, és nincs érdemleges változás a gazdasági struktúrában sem. Ezek után megkockáztatható az az állítás, hogy a lakossági fogyasztás idei korlátozása nem hozta meg a tőle várt közgazdasági hatást. Mi várható • •• rr i jovore a gazdaságban? Nyilvánvaló, hogy >a megváltozott körülmények között változtatni kell a kormány stabilizációs és kibontakozási programján, ezért készült az úgynevezett liberalizációs program, amely az A variáns néven közismert. A program szerintem alapvetően jó elgondolás: célul tűzi ki, hogy meg kell szüntetni a gazdálkodást gúzsbakötő adminisztratív korlátokat, (árbér-importszabályozás) ezáltal nagyobb mozgástere nyílik a vállalkozásnak, amit ezután csak egyetlen dolog, a pénz hiánya vagy megléte szabályozna. Ez az elméletileg tetszetős megoldás azonban jó néhány illuzórikus elemet tartalmaz, s így a megvalósíthatósága számomra kérdéses. Az elmúlt 40 év gyakorlatának ismeretében illúzió az a feltételezés, hogy a gazdaságba kiáramló pénz mennyiségének szabályozása —, s ezen keresztül a keresletszabályozás — vagyis egy olyan pénzügyi eszköz, amely igaziból sosem funkcionált, most egyszerre képes lesz az egész gazdaságot kézben tartani. Annál inkább kétséges ennek realitása, mert a gazdaságba kiáramló pénznek csak, mintegy 30 százaléka megy át a kereskedelmi bankokon, a 70 százalék a költségvetés, illetve a nagyberuházások finanszírozását szolgálja, s itt a sok évtizedes tapasztalatok szerint a Kornai János által leírt puha pénzügyi korlát ma is fennáll. Azaz törvényszerű, s egyelőre elkerülhetetlen a túlköltekezés. A jövőre tervezett liberalizálás veszélye szerintem abban áll, hogy a valós magyar viszonyok között nem lesz teljesíthető és csak a nagyobb munkanélküliséget, a felpörgött inflációt, a növekvő társadalmi feszültségeket hagyja ránk. Ügy vélem, az A változathoz sincsenek meg azok a közgazdasági eszközök, amelyek hiánya miatt nem teljesült a VII. ötéves terv, és a stabilizációs program. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mindenekelőtt a tulajdonreformot kell megvalósítani, azaz olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a hoszszú távú vagyonérdekeltség alapján álló, működőkeDes gazdálkodó szervezetek lépnek egymással kapcsolatba. Ennek feltételei: a földreform, a magántulajdon erkölcsi, politikai és anyagi támogatása, a működötőkebehozatal ösztönzése, és nem utolsósorban — Liska Tibor szavaival — a „mamutok elásásása", vagyis a nagyvállalatok gyökeres átalakítása, működőképessé tétele. P. É. Sajtófórum a MEM-ben Nincsenek — nem is lehetnek még — véleges adatok az élelmiszer-gazdaság idei teljesítményéről — hangzott el a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban kedden tartott sajtófórumon, ahol szóba került, hogy az elmúlt hetekben a minisztérium és a TOT képviselői különböző alkalmakkor eltérően ítélték meg a mezőgazdasági üzemek tevékenységét és eredményeit. Mint kiderült: az üzemek várható nyereségét mindkét intézményben megközelítően jól mérték fel, ám konkrét adatokra csak az első háromnegyed évi tényszámok alapján utalhattak. Ennék alapján viszont még nem ismerték pontosan, hogy a gyenge kukoricatermés miként alakítja a gazdaságok egész évi bevételeit, jövedelmét. A két intézményben a várható nyereségét nem azonos viszonyítási alaphoz mérték. Szent-Györgyi Albert Emlékérem ifjú kémikusoknak Kedden átadták a SzentGyörgyi Albert Emlékérmet a nemzetközi kémiai diákolimpián eredményesen szereplő fiataloknak. A diákolimpián aranyérmes Dobó Józsefet (Kossuth Lajos Gimnázium, Sátoraljaújhely), az ezüstérmes Dobolyi Árpádot (Apáczai Csere J. Gimnázium Budapest) és a bronzérmes Kádár Mihályt (Krúdy- Gyula Gimnázium, Nyíregyháza jutalmazták. Straub F. Brúnó Gödöllőn Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke kedden Gödöllőre látogatott, ahol felkereste az épülő Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központot. Az építkezés színhelyén Pék János ügyvezető igazgató tájékoztatta a beruházási munkálatokról, s mint elmondta, a kivitelezések tervszerűen haladnak, így az épületek előreláthatóan elkészülhetnek az eredeti határidőre; 1989 augusztusra. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága December 13-án, kedden ülést - tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület tájékoztatót hallgatott meg hazánk és a külföldön, elsősorban Nyugaton élő magyarság kapcsolatairól, valamint arról a tevékenységről, amelyet Magyarország folytat a nyugati emigráció irányában. A Politikai Bizottság örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi időszakban, főként humanitárius és gazdasági téren, közelebb ke>rültünk egvmáshoz. Figyelemre méltó, hogy az emigráció körében kedvezően változott a Magyar Népköztársaság politikájának megítélése. Bel- és külpolitikai törekvéseink, a társadalmi é,s gazdasági reformfolyamat, a felgyorsult demokratizálás széles körű érdeklődést és pozitív visszhangot váltott ki a nyugati országokban élő magyarok között is. Az emigráció Magyarországhoz való viszonyában fontos tényező a befogadó ország és hazánk kapcsolatainak rendezettsége. A Magyar Népköztársaság elismeri és feltétlen tiszteletben tartja a külföldön éló magyarok állampolgári hűségét. A kapcsolatok ápolásában jelentős szerepe van a kulturális, tudományos es gazdasági élet képviselői mellett a magyarországi egyházaknak is. A külföldi magyarság korösszetétele az elmúlt években tovább módosult Általában jellemző azonban, hogy a harmadik generációs magyarok is — bár szüleiktől és nagyszüleiktől eltérő módon — vállalják magyar származásukat. A Politikai Bizottság véleménye szerint a külföldön élő magyarokkal való kapcsolattartás a társadalom legszélesebb értelemben vett közös feladala. Időszerűnek tartja az e téren kialakult felfogások és beidegződések felülvizsgálatát, s a kapcsolatépítés — belső és nemzetközi lehetőségeinkkel, igényeinkkel összhangban levő — feltételeinek megteremtését. Célszerűnek ítéli, hogy a magvar állampolgárok, a hazánkban élő nemzetiségek, a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek és (Folytatás a 2. oldalon.) Mi történt Lencsehegyen? a bányában Berecz Frigyes ipari miniszter kedden megtekintette a lencsehegyi bánya föld alatti munkahelyeit, a többórás bányajárásra elkísérce Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára is. A bányabeli látogatás után az ipari miniszter tapasztalatairól tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta, hogy a mostani látogatása nincs szoros összefüggésben a sajnálatos tragédiával, mert a programról már A dolog minősítésére a furcsa jelző jutott legelőször eszembe. Nemigen értettem, hogy miért nyomozok eredménytelenül. Hiszen olyasvalamit kerestem, amire az igényt évek óta hangoztatják. Aztán most, amikor sok óhaj nyomán megszületési lehetőséget kapott a kezdeményezés, itt, minálunk nyomát se lelem a születése körül bábáskodóknak. Már-már olyan érzésem van, hogy azért, mert annyira megtanultuk az elmúlt évtizedekben a „felülről szerveződést", hogy az érintetteknek eszükbe se jut, hoav öntevékenyen, „alulról jövő kezdeményezéssel" is lehetne szervezni. S hogy ezért nemigen jut eszükbe, ezt valószínűsíti az, hogy az idősebb generáció ügyéről van szó. Nevezetesen: a nyugdíjasok érdekképviseletre, érdekvédelemre való önszerveződéséről. Aminek szegedi kezdeményezése után kutattam a napokban. Megkérdezve sok-sok (a közéletből egyébként aktívnak ismert) idős • • Önmagukra várnak? embert — hogy „Netán ön szervez?" — érdeklődtem a népfront városi bizottságán, a Vöröskeresztnél, területi pártalapszervezeteknél. Ám „szervezkedésre" nem bukkantam. S ezt szabad legyen minimum furcsállanom. Mert: köztudomású, hogy nehezedő terheink súlya alatt a nyugdíjasok igencsak roskadoznak. Mert: kikerülve a munkahelyekről, két és fél millió ember került ki a társadalmi munkamegosztásból és az újraelosztásért folyó vetélkedésből; ennyi idősödő államoolgárnak nem volt eddig igazi érdekképviselet^ csak erre való igénye. Ámde: mostanra megalakult a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége, mint rétegképviseleti szervezet (törvényes felügyeletét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa vállalta). S nem kevesebbet vállalt fel. mint azt, hogy a különböző helyeken önszervező módon alakuló nyugdíjas eo esületeket összefogja, azoknak érdekvédője, érdekérvényesítője — s mint Szánthó Sándor elnök a célkitűzések ismertetésekor megfogalmazta — erkc»:si támasza is legyen. — Éppen ezért alig hihető, hogy egy akkora városban, mint Szeged, ne lennének, kik csatlakozni kívánnak ehhez a szövetséghez. Talán csak a lehetőségről, az országos összefogó szervezet létéről nem tudnak. Pedig van. Igaz, egyelőre még csak levelez a nyugdíjasok ügyeiben érintett főhatóságokkal, igyekszik segíteni a gondok feltárását, véleményt mond, megoldásokat javasol, kér. És azon iovekszik, hogy a nyugdíjasok megtépázott önbecsülését erősítse, társadalmi megítélésüket kedvezőbbé tegye — s a még munkavégzésre képesek számára foglalkoztatási lehetőségeket keressen, biztosítson. Ügy, hogy teret engedjen maximálisan a helyi kezdeményezéseknek. Éppen a helyi önállóság teljes körű biztosítása érdekében nem országos egyesületet alakítottak, hanem egyesületi szövetséget. Azt akarják, hogy mindenfelé önmaguktól és önmaguknak szerveződjenek a nyugdíjasok, minden központi „ajánlások" és „jóváhagyások" nélkül. Én úgy emlékszem a nyugdijasokkal folytatott' beszélgetéseimre. hogy régóta és sokan akarnak közülük ilyen lehetőséget. Íme: van! Most már csak gyorsan meg kellene szabadulni a sok évtizedes „központi beidegződéstől", s vállalkozni rá — itt Szegeden is —, hogy megszervezzék önmagukat, létrehozzák saját érdekvédő, sorsukat könnyítő szervezetüket. "Aminek segítségével — meggyőződésem — sokan tudnának közülük hasznosan visszakapcsolódni a társadalmi életfunkciókba. Szabó Magdolna szeptemberben megállapodtak a Dorogi Szénbányák vezetőivel. A körülményeket figyelembe véve természetesen sok szó esett a december 4-i katasztrófáról is. A miniszter elismeréssel adózott a bányászok helytállásának, hogy a mindenkit lelkileg is megrázó szerencsétlenség ellenére fegyelmezetten tesznek eleget kötelezettségeiknek. A robbanás okainak kivizsgálásáról szólva elmondta, hogy az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökének irányításával folyik a munka. A pártatlanság erdekében három, egymástól függetlenül működő kutatóintézetet, illetve egyetemet is bevontak a robbanás színhelyéről származó különféle anyagminták elemzésébe. Berecz Frigyes hangsúlyozta: mostani látogatása jó alkalom volt arra, nogy beszélgessen a bányászokkal, a vállalat vezetőivel, megismerje mind a dolgozók gondjait, mind a vállalat gazdasági problémáit. Azt tapasztalta, hogy a bányászok érthetően türelmetlenek, sokat foglalkoztatja őket az ország nehéz gazdasági helyzete, s nem utolsósorban sajat kzreseti viszonyaik. A dolgozok különösen a személyi jövedelemadó rájuk háruló terheit sérelmezik. Ügy ítélik meg, hogy ennek az adózási módnak teljesítmény-visszatartó hatása van. Ennek kétségtelenül sajátos optikát ad az a körülmény — mondotta a miniszter —, hogy az elszámolási lapon kiírt bruttó jövedelem lényegesen magasabb összeget láttat, mint amennyit a bányászok kézhez kapnak. Ilyen körülmények között nehéz megértetni velük, hogy a nettó kereset arányban áll teljesítményükkel. Ennek ellenére a személyi jövedelemadózást, s az ebből eredő elégedetlenséget a kormányzatnak figyelembe kell vennie, és mélyrehatóan kell elemeznie. A hazai szénbányászatról általánosságban szólva Berecz Frigyes kifejtette: a kétségek ellenére is van jövője az ágazatnak. Haza tikban 200 évre elegendő szénvagyon rejlik a földben, de a jelentős mennyiségből csak a gazdaságosan kitermelhelót szabad kiaknazni. Ezért határozta meg a gazdaságossági küszöböt a Tervgazdisági Bizottság. Ami a dorogi bányászkodást illeti, ez megfelel a gazdaságossági követelményeknek, itt 20 százalékkal olcsóbban termelnek az elfogadott határértéknél. * Neuberger Antal, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke kedden délután az alábbi nyilatkozatot adta: minden jel arra mutat, hogy Lencsehegyen szénporrooOanás okozta a tragédiat. Erre utalnak azok a vizsgálati eredmények, amelyeket a Mecseki Szénbányák Kutatóintézetében végeztek. Itt ugyanis a lencsehegyi szénpormintákat elemezték, és kísérletekkel határozták meg ennek robbanásveszélyességi fokát. Most már az is bizonyosnak látszik, hogy a szénpor berobbanását az előírástól eltérő robbantási mód váltotta ki. A vizsgálatsorozatok különféle fázisairól, a laboratóriumi eredmények szintéziséről, a tanúk vallomásai nyomán alkotható következtetésekről részletes jelentést készít az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség a Minisztertanács részére (MTI)