Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10., azombat 3 A Politikai Főiskola baráti köre Ez év októberében Buda­pesten megalakult a Politi­kai Főiskola baráti köre. A baráti kör célja, hogy ápol­ja az iskola, és egykori hal Igatói közötti kapcsola­tokat, összegyűjtse a volt hallgatók tapasztalatait ta­nulmányaik hasznosításáról, vitafórumokat, tanácskozá­sukat szervezzen időszerű politikai, társadalmi kérdé­sekről, amelyek segítik kö­zös politikai feladataink megoldását, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt meg­újulását. Csongrád megyéből sokan tanultak, és szereztek dip­lomát a Politikai Főiskolán, illetve elődjében, a Pártfö­áskolán. E volt hallgatók körében is megvan az igény, hogy igénybe vegyék a po­litikai intézmény által nyújtandó továbbképzési lehetőségeket, valamint, hogy rendszeresen találkoz­zanak, és együtt is keres­sék a válaszokat napjaink feszítő politikai, társadal­mi kérdéseire. Ezért kezdeményezi a Magyar Szocialista Mun­káspárt Csongrád Megyei Bizottság Oktatási Igazga­tósága, a propaganda- és művelődési osztály támo­gatásával a Politikai Főis­kola baráti köre Csongrád megyei csoportjának létre­hozását Mindehhez kéri a megyében működő pártszer­vek és -szervezetek egyet­értését és támogatását. A megyei csoport műkö­dési rendjét programját és alapító gyűlését szervező bizottságnak kell kidolgoz­nia, illetve megtartania. Szükségesnek látszik egy ügyintéző és képviseleti szerv létrehozása is. Mindezek előkészítése ér­dekében az MSZMP Csong­rád Megyei Bizottság Ok­tatási Igazgatóságán (Sze­ged, Bal fasor 39—45.) elő­zetes megbeszélést tartunk 1988. december 13-án, ked­den délután 15 órakor. Kérjük a Politikai Főis­kola é6 elődje, a Pártfőis­kola volt megyei hallgatói­nak és mindazoknak a meg­jelenését, akik mint pártoló tagok támogatják a kör célkitűzéseit, és tevékenysé­gében részt kívánnak ven­ni. MSZMP Csongrád Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága A diákmozgalom helyzetéről A megyei tanács székházá­ban tegnap, pénteken tartot­ta soron következő ülését a megyei tanács művelődési és ifjúságpolitikai bizottsága. A résztvevők beszámolót hallgatlak meg a diákmozga­lom helyzetéről Csongrád megye iskoláiban — a diák­önkormányzat és az átalaku­lás aktualitásainak figyelem­bevételével —, s javaslat is hangzott el a további felada­tokat illetően. Az ülésen ugyancsak beszámoltak az általános iskolai tanulók egészségi állapotát befolyá­soló tényezőkről, valamint az iskolatanácsok megalaku­lásáról is. ü finn függetlenségi napról A baráti kör ez évi utol­só összejövetelét holnap­után, hétfőn délután fél 6­kor rendezi meg a városi tanács dísztermében. Meg­emlekeznek a finn függet­lenségi napról, majd kis ka­rácsonyi ünnepséggel bú­csúztatják i az idei eszten­dőt. Forintfordító Mostanában nekem is elég sűrűn teszik fel a kérdést, hogy „Szerinted mennyi az infláció". Válaszom hallatán legtöbb beszélgetőtársam kissé meghökken. Mert „be­vett .gyakorlatunk" szerint a leértékelődést a forint szá­zalékos értéktelenedésével szokás jelölni. A mind ke­vesebbet érő érmét nem szoktuk a másik oldalára fordítani, azaz nem szokás úgy vizsgálni értékcsökke­nését, hogy ne csak finan­ciális, gazdasági oldalát néz­zük Pedig ha valóságos ké­pet akarnánk kapni az inf­láció mértékéről, csakis úgy lenne szabad vizsgálni és kalkulálni, hogy az egy fo­rintot termelő, és az egy fo­rinttal-forintból élő emberi tényezőket, a gazdasági mel­lett a társadalmi értékjelen­ségeket is figyelembe vesz­szük. Mert forintjaink ma­napság már nem csak a „közgazdasági környezet té­nyezőinek együttes hatása következtében" érnek keve­sebbet. hanem sajátos em­beri közegünk változásainak következtében is. S ennek az emberi közegnek a de­valválódása, leértékelődése sajnos ugyanolyan (ha nem még nagyobb) veszélyt je­lent a mai magyar társada­lom megélhetésére, mint a tisztán gazdasági tényezők. Forintjainkat ugyanis mindinkább olyan emberek termelik meg, s fogyasztják el, élik fel, kiknek forin­tális termelőerői, illetve fo­gyasztói szokásai nem a ma­gasabb, a fejlettebb szinvo­nalak felé tendálnak. Hiszen forinttermelő népességünk többsége a nehezedő körül­mények közepette mind több munkaráfordítással, több erőfeszítéssel, sőt, önkizsák­mányolással szerzi pénzét. Amiből aztán egyre keve­sebb futja arra, ami igazán elősegítené regenerálódását, testi és szellemi feltöltődé­sét, harmonikus életvitel ki­alakítását. Túlmunka, ro­hanás, feszítettség. Közö­nyösség, vagy az ingerültség levezetésére káros szenve­délyek; önpusztító életmód felé sodródás, túlzó vagy nem is levő igényekkel. — Ha alaposan magunkba, s környezetünkbe nézünk, többnyire ezt látjuk. Olyan tüneteket, amibűi a társada­lomkutató már joggal von­hat le afféle következtetést, hogy emberi tényezőink ked­vezőtlen irányokba változ­nak, s mindinkább leérté­kelődnek. Hovatovább be­tegnek tekinthető társadal­munk, s a testi és lelki ba­jainkat mindenki egyre job­ban érezheti saját magán. A túlhajtott munkatempó mel­lett egy idő után sokaknak csökken a munkabírása, a munkaereje értéktelenedik, s ezzel párhuzamosan szapo­rodnak belső feszültségei; egzisztenciális és morális problémái hatványozódnak. Napjainkra világosan lát­ható (elég csak, ha az egész­ségügyi, népességi statiszti­kákat, nyilvántartásokat hív­juk ehhez segítségül), hogy lakosságunk az elmúlt évek, illetve a mostani időszak nagy társadalmi változásai­ból adódó tehertételeire nem volt felkészülve sem testileg, sem lelkileg. S ép­pen ezért mára széles tár­sadalmi rétegeknél kezde­nek kimerülni azok a tarta­lékok, amelyek eddig még magasabb értéken tartottak forintteremtö-fogyasztó né­pességünket. A gazdasági­társadalmi terhek növekedé­se közepette az emberek ké­pességei általában elégtele­nek ahhoz, hogy egyensú­lyukat fenntartsák; ugyan­akkor a társadalomtól igen kevés segítséget remélhet­nek ehhez. Hogy csak egyet­len példát említsünk: az önálló létfeltételek talán leg­fontosabbikához, a lakás­szerzéshez az egyén mind kevesebb társadalmi támo­gatást kap(hat), otthonhoz jutási perspektívái igen bi­zonytalanok még akkor is, ha éjt nappallá téve dolgo­zik érte. Csoda, ha kilátás­talannak véli az egészet, és elmegy a kedve a lakásszer­zéstől is, a munkától is, ha meghasonlik saját helyzeté­vel, s fölbómló belső tar­tása, lelki egyensúlytalansá­ga „feszültséglevezetéseként" egészségkárosító szokások fe­lé viszi a többséget? Saj­nos, nem. Mert az önemész­tés kevesebb energiába ke­rül, mint az önépítés. Ez utóbbi ugyanis olyan belső tartást, felkészültséget és életlehetőségeket kíván, amiknek éppen a legveszé­lyeztetettebb társadalmi cso­portjaink vannak híjával. Azok, akik leginkább teher­viselői a nehezedő életfel­tételeknek, s akiknek konf­liktuselhárító képessége cse­kélyke, akik nem képesek kiegyensúlyozni a terhelést. Hiba lenne úgy vélekedni, hogy a belső tartás megőr­zése, az egyensúly megtartá­sa az egyes emberek testi­lelki erején múlik csak! Fe­lelősségérzetet, belső morá­lis erőt (úgy is, mint fo+ rintérték-fedezetet) csak ak­kor lehet elvárni az embe­rektől, ha a belső szabályo­zás kívülről is találkozik vissza i gázolássá 1. Ezért kellene az eddiginél jobban figyelni arra, hogy a forinttermelő-fogyasztó „emberi közeg" valójában milyen is ma nálunk, meny­nyire devalválódott, illetve, milyen értékcsökkentö vagy -növelő tényezőivel számol­hatunk. Melyek azok a je­lenségek, amik arrafelé visznek, hogy meggyengít­sék, értéktelenitsék társa­dalmunk testi-lelki erejét (azaz a forintérme emberi oldalát), s miként lehetne tenni ellenük? A/.!, hiszem, nem elhanyagolandó kér­dések s tennivalók. Közös­ség és egyén számára egy­aránt. Mert csak őszinte, nyílt helyzetelemzéssel, ilye­tén gondjainkkal való szem­benézéssel lehet megállítani majd egyszer inflálódásun­kat; gazdasági, egzisztenciá­lis. morális és értékválsága­inkat. Szabó Magdolna Nyugtalan vállalkozók N em is oly rég kellemesnek Ígérkező felkészületlenségével — félrevezeti mind eseményve voltam hivatalos. A a belföldi, mind a külföldi közvéleményt Vállalkozók Országos Szövetsége a és a befektetőket. „Kiváló Kisvállalkozó" cím elnyerésére A vállalkozások száma és teljesítőké­beküldött pályázatokat értékelte. A leg- pessége már két év óta drasztikusan csök­eredményesebb huszonnégy között szege- ken, annak ellenére, hogy a gazdaságon dieket is találhatunk az idén, az Autó- belüli kívánatos arányukat még koránt­mobil Vegyi Gmk-t. Az ünnepélyes cím- sem érték el. Ennek elhallgatása a tár­átadás kapcsán megtudhattuk, nem a fel- sadalom tudatos félrevezetése. A tények­tünési vágy hozta létre ezt az elismerési kel ellentétben, a pénzügyi vezetés min­formát, hanem a kisvállalkozói kör önbe- den évben a vállalkozások helyzetének csülése, s bizonyítási törekvése, hogy a egyértelmű javítását állította, és állítja közvélemény rosszul általánosít, amikor ma is. egy-egy botrány, elmarasztaló bírósági hír A magánvállalkozók, akik a legtöbbet marad csak meg az emlékezetében. A adják a társadalomnak a kapott támoga­semmiböl értéket teremtőket mindig is tasokhoz képest, és akik a legnagyobb gyanakvás, hitetlenkedés fogadja, pedig kockázatot vállalták, fel kell hogv emel­csak arról van szó, hogy aki a saját' >ék a szavukat az 1989. évre tervezett munkájánál többet kockáztat a jövőért, az gazdaságirányítási intézkedések ellen, úgy szeretne a társadalom javára lénv- Felhívásunkkal követeljük a vállalkozási kedni, hogv a maga hasznát is megtalál- nyereségadó tervezett mértékének, a tor­ja. S ők a derékhad. vény rendszerének, a felhalmozott eszkö­A felszólalások vezérfonalának egy zök szabályozásának korrekt átyondolá­hosszabb távú vállalkozási stabilitás igé- sát, a társadalombiztosítás terheinek ér­nyét éreztem, s óhajt, hogy talán lesz még demi csökkentését, a személyijövedelem­olyan gazdálkodási környezet, ameliv adó-törvény, valamint az általános for­nemcsak a túlélésre, egy-egy év sikeres- galmi adó törvénye rendszerének és mér­ségére tud koncentrálni, hanem a jövőre tekének újratárgyalását, a valós hatások is. Az ünnepi pillanatok mellett sem lehet bemutatását, és az egyéb csatornákon arról megfeledkezni, hogy a kisvállalko- történő, valamennyi tervezett elvonás ha­zások fokozatosan, s az utóbbi időben ro- tározott elutasítását. hamosan romló körülmények között, egy- A jelenlevők egyetértettek a megfogal­re lehetetlenebb helyzetbe jutnak. Az mazásokkal. Konkrét tapasztalatok .sor­eddigi stílus feladásáért meg kell harcol- jáztak elő: Egy gmk-nak, aorták ellenére, ni, s ehhez ma már nem elég a kulisszák hogy szerződött a nagykereskedelmi vál­mögötti érdekegyeztetés, a nyilvánosság lalattal, százezer méternyi textili­erejére is szükség van. Simsa Péter, a át csak fogyasztói áron kaphatott meg. VOSZ elnöke az alábbi felhívást olvasta fel. s adta át az újságíróknak: A VOSZ FELHÍVÁSA A VOSZ elnöksége, felismerve a közei­Több százezer forintnyi többletköltség, csak emiatt. A külföldről behozott varró­gépek vámkedvezményének elszámolásá­ról a vámusok és a Pénzügyminisztérium egymásnak ellentmondó álláspontot kép­jóvő gazdaságpolitikai döntéseinek rend- viselnek. Egy-egy munkahely megteremté­kívüli súlyát, felelőssége tudatában köte­lességének érzi — miután eddigi szakmai észrevételei a kormánynál nem találtak meghallgatásra —. hogy véleményével a nyilvánossághoz forduljon. Mindenki számára világossá kívánjuk tenni, hogy a tervezett gazdaságirányítási se szintén sok pénzébe kerülne az állam­nak, itt egy közösiség vállalja át ezt a terhet. Nem lenne szabad ezt figyelmen kívül hagyni, s csak az elvonásokra kon­centrálni úgy, hogy visszaosztásról szó sincs. Egy építőipari kisszövetkezet 1986­ban négy évre lekötötte a kapacitását. intézkedések nem szolgálják a kormány ezért akkor még dicséret járt. Most ma­által meghirdetett kibontakozást, sőt ép- gukra vessenek, hogy a vállalt ánakon pen ellenkezőleg, a gazdaság valamennyi nem tudják azt teljesíteni. Csak a ható­szektorának szétzilálását, a jövő felélését «ági árváltozást lehet továbbhárítani a eredményezik. vevőre, de a saját felmérések szerint ez A kormány elképzelései és előterjeszté- csak a 15 százalékát teszi ki az összárvál­sei szerint a megtermelt nyereség 70-80 tozásnak. Csak egy szállító, például az százalékának elvonása után a fennmara­dó nyereséghányadból kell biztosítani a dolgozók anyagi ösztönzését, a vezetők ér­dekeltségét, a tulajdonosi osztalékot és a termelési színvonal fenntartását fejleszté­sét. Nyilvánvaló, hogy ilyen arányok mel­lett elképzelhetetlen az újonnan elfoga­Epfa, az idén tizenötször emelt arat. Így 200 milliÓ6 árdifferencia halmozódott fel. Ezt kéne szép szóval, vagy bírósági vég­zéssel elfogadtatni az épittetőkkel. Áthi­daló megoldásként hitelre lenne szükség, az elnök tíznél több banknál járt, 24 szá­zalékra kapott is, innen-onnan. De léte­dott társasági törvény funkcionálása, és zik-e olyan nyereséges vállalkozás, ami a gazdasági megújulást eredményező szer- ezt a költséget is fedezi? összefoglalva: a kezetváltás. gazdaság többi résztvevője nem egyen­Az elvonások" mértékén tűi elfogadha- rangú partnerként kezeli a vállalkozókat, tatlannak tartjuk azok tervezett módsze- s ezen szeretnének mielőbb változtatni rét is. A megtévesztően költségek közé TJ öviden a szegediekről: az Auto­rejtett, vagy a nyereségadózást megelőző K mobil Vegyi Gmk 1983-ban 5 fő­elvonási megoldások a már többször ku- vei alakult meg, autós vegyipari darcot vallott központositott alapképzés cikkek gyártására. Most vagyonuk 40 mil­újraélesztését jelentik Ezek a módszerek lió forintnyi. Jelenleg 20 ember 80 millió alkalmasak arra, hogy megtévesszék mind forintos termelési értéket állit elő egy a gazdálkodókat, mind a munkavállaló- évben. Az idén hét új termékkel jelen­kat, elhitetve velük azt, hogy hatásuk tek meg, s ugyanennyire megvan az él­ném a közvetlen fogyasztást, az életszin- képzelés, bármikor piacra lépnek vele, ha von.al csökkenését eredményezi. holott érdekük ügy kívánja. A tőké« export ke­ezek közvetlenül, és az infláció gerjesz- vesebb a tavalyinál, mert nem jár rá adó­tésével is ez irányba hatnak. A terme'őerök ilyen rendszerű és mér­tékű kizsákmányolása a történe'em so­rán már bebizonyította, hogy évtizedekre visszaveti a gazdasági-társadalmi fejlő­kedvezmény, jövőre ismét növelni fogják, ha erre jár a preferencia. Erre mondják azt: a szabályozókhoz való alkalmazko­dás. Két, külföldi befektetőket is magá­ban foglaló vegyes vállalat megalakítása dést. A jelenleg teret nyerő, rövid távú csak a döntésükön múlik. Uglvan a to­költúégvetésre szűkült gazdaságpolitika vábbfejlődést csak ígv látnák biztosított­mindnyájunk holnapjának kenyeret pusz- nak, de hogy kivárnak, s még gondolkod­títja. , nak róla, arra a VOSZ-ülésen hallottak A kormánv vállalkozásbarátnak hirde- szolgálnak magyarázatul. Mindenesetre, tett de valójában vállalkozá.sellenes gva- büszkék a „Kiváló Kisvállalkozó" címre, korláta — visszaélve az állampolgárok ki- s szeretnék, ha azok. is maradhatnának, szolgáltatottságával, a Parlament objektív T. Sz. I. Siavazoft a vállalati tanács a Csomiép igazgatóját A Csongrád Megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnál tegnap, pénteken rendkívü­li vállalati tanácsülést tar­tottak. A gyülekező tagok egyike tökmaggal kínálta társait .Viccesen ezt tette hozzá: inkább ezt köpköd­jük, mint egymást. Valóban, a tárgyalt, téma fontosságá­hoz iméltó, kulturált elinté­zési módját választották Boldizsár Sándor igazgató felmentésének, aki a koráb­bi, november 29-i vb-ülé­sen jelentette be lemondási szándékát. A tagok ekkor elfogadták ezt. A 'mostani ülés ennek az áktusnak a tör vény esi tését jelentette. Ugyanis ehhez a megyei ta­nács vb, vállalati párt- és a szakszervezeti testület elő­zetes egyetértése szükséges, melyet meg is adtak. A 25 tagból három igazoltan tá­vol maradt, köztük Boldi­zsár Sándor is, aki szabad­ságon volt. A titkos szava­zás eredményeként egy el­lenszavazattal a vállalati tanács elfogadta a közös megegyezésen alapuló fel­mondásból adódó, igazgatói tisztségből való felmentést. Az igazgatói állásra pá­lyázatot hirdetnek, az át­meneti időszakban Dómján András műszaki igazgató­helyettes megbízott igazga­tóként irányítja az 1200 fős vállalatot. Egyben a vt megbízta, hogy a 6 hónap felmondási időre új munka­szerződést kössön Boldizsár Sándorral, akit az elképze­megfelelő fizetéssel melio­rációs fejlesztőként alkal­maznak. Az okokat a vt-elnok, a megbízott igazgató, a vál­lalati szakszervezeti és a párttitkár által elmondottak alapján röviden úgy foglal­hatnánk helyzete megtételére, az úgynevezett „téglaügy" csak egy morá­lis momentum. A gazdálko­dásban a romlás jelei mu­tatkoztak, a vállalatvezetés egysége megbomlott, s ha most nem szánták volna el magukat a változtatásra, a helyzet kritikussá válhatott volna. A vezetés dolga nem az, hogy egymással foglal­kozzanak, hanem egységes elképzelés szerint a gazda­lések szerint a beosztásnak ságosabb termelés feltételeit mielőbb megteremteni. E változtatások véghezvitelét az elvesztett tekintély mi­att elképzelhetetlennek tar­tották a régi módon. A téglaügyet illetékes fó­rumokon vizsgálták, s ezért össze: A vállalat az elmarasztalást már meg­szorított e lépés kapta a volt igazgató, így a vt a magánélet részeként kezelte az esetet. A vállalat érdekében döntöttek, s nem Boldizsár Sándor ellen. Em­berséges hozzáállásukkal nem kívánták akadályozni a tisztességes visszavonulás­ban. A vállalat és igazgató útjai elváltak, s valóban senkinek sem érdeke, hogy a maguk módján ne érvé­nyesülhessenek: most már külön-külön. T. ttz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents