Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

1988. december 8., csütörtök 3 Grósz Károly fogadta a holland pártküldöttséget Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán a Központi Bizottság székházában fogadta a Holland Kommunista Párt küldöttségét, amely Márius Ernstingnek, a párt alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban. A delegáció tagja Fenna Bolding szenátor és Coen Teulings, a kb tagja.. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két párt előtt álló legfontosabb feladatokról, valamint véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat érintő időszerű kérdésekről. Együttműködés A tápanyag-gazdálkodás, a talajjavítás hatékonyságéinak növelésére kötött együttműködési szerződést a Péti Nitrogénművek és a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát. Megállapodásukat már több mint egy évtizedes kapcsolat előzte meg. melynek keretéiben főleg a savanyű talajok továbbromlásának megállításában. és a hiányzó kálcium visszapótlásiban értek el jelentős eredményeket. A biztosító hányszor csenget? Azt hinné az ember, hogy minél nehezebben élünk, annál kevesebbet költünk biztosításra. De nem így van. — Éppen ellenkezőleg! Mindenki igyekszik bebiztosítani magát. Amije van, azt félti — mondják a szakemberek, s a biztos piac reményében igyekeznek átalakítani a biztosítási lehetőségeket. Oj és új formákat találnak ki, arra törekszenek, hogy ezután a biztosító se fizessen rá a boltra. Az elmúlt hónapokban sok vitát, élénk figyelmet váltott ki az új családi otthon biztosítási forma. Minden előnye ellenére ugyanis háromszor, négyszer annyiért kínálják, mint a régi lakásbiztosítást. * — Leginkább az ügyfelek sürgették már az új otthon biztosítást — fogad Schneider Klára, az Állami Biztosító Csongrád Megyei Igazgatóságának vezetője. — A régi biztosítási forma ugyan olcsó volt, átlag 330 forintot fizetett az ügyfél évente, de cserébe, ha tönkrement valamije, alig kapott kártérítést. Az új szisztémában valóban lényegesen megemelkedik az ár, de fontos, hogy új értéket térítünk ezután, azaz annyit fizetünk, hogy a tönkrement tárgyat pótolni tudja a biztosított. — Mennyivel többért kínálják mindezt? — Nem is tagadom, eddig ráfizetés volt számunkra az otthonbiztosítás. Akadt, hogy évi 500 milliós kárt jelentett az AB-nek. Az ország közel 5 milliós lakás- és üdülőállományának 95 százalékát mi biztosítjuk. Az elmúlt egykét hónap tapasztalata szerint most 1321 forint az átlag biztosítási díjtétel. Ez a rendszer azonban mobil, az alapbiztosítás mellett több kiegészítő is köthető, az ügyfelek igénye, pénztárcája szerint. — Az áttérésnél mennyi a türelmi idö? — 1989. december 31-ig folyamatosan szűnik meg, alakul át a régi otthonbiztosítás. Most, hatalmas külső erőket bevonva, járjuk az ügyfeleinket. Aki hamarabb köti meg az új biztosítást, annak 15—35 százalékos kedvezményt adunk. — Ez a biztosítási forma már az új értéket téríti. De hogyan tudják majd követni az inflációt? — Ügy, hogy évente megkapjuk a KSH-tól az áremelkedés átlagindexét, s ezt is figyelembe vesszük. Az az igazság, mondják többen, hogy rossz időben kerül sor a biztosítási díjtételek emelésére. Az egyébként is nagy infláció érzékenyebbé tette az embereket. A biztosítók pedig azt szeretnék, hogy Magyarországon is létszükségletnek érezzék az emberek a biztosítást. * Ezt nem lesz túl nehéz elérni. Hiszen a lakosság többsége olyan otthonban lakik, amelyet még hitel terhel. Márpedig ebben az esetben a bankok megkövetelik, hogy biztosítsák a lakást, mert tökéjüket csak így látják biztonságban. Féltett otthonok — Nem mi írjuk elő, hanem egy jogszabály — mondja Perjési László, az OTP megyei igazgatója. — Ez a hitelfelvétel egyik feltétele. — Mire kötelezik a jövőben adósaikat? — Eddig is, ezután is csak az alapbiztosítást kell megkötni. Egyéb kiegészítő biztosításra nem szólítunk fel senkit. A jogszabály csak azt írja elő, hogy a lakás biztosítva legyen. — Azt meghatározzák-e, hogy melyik társaságnál kell biztosítást kötni? — Nem, annak ellenére, hogy a Garancia Biztosító egyik részvényese vagyunk. A Hungária és az ÁB elébe megy az üzletnek, és a fiókunkban ügyeletet tart. A többit majd eldöntik az ügyfelek. Jogi hézag azért akad. Kérdés ugyanis, mi lesz azokkal, akiknek a biztosító felmondja a régi lakásbiztosítást, de úgy döntenek, hogy jóval többért nem „élnek" majd a kötelező biztonsággal. Tőlük vajon egy összegben visszakérik majd a tartozást? Lehet, hogy ésszerűbb lenne az ügyfélre bízni, meddig kívánja magát a régi módon biztosítani, s mikortól vállalja a magasabb tarifát. Egyelőre úgy, tűnik, 1990-től csak az új forma él majd. Bár mást is hallani... * — Akadnak, akik hivatalnak érzik magukat, s úgy is bánnak az emberekkel. A biztosításban pedig nem lehet ügyfél, csak szerződő partner — mondja Molnár Ernő, a Hungária Biztosító megyei igazgatója. — A lakásbiztosítás változása nem érinti igazán érzékenyen a Hungáriát... — ... csak látszólag. Eddig mindössze 580 lakásbiztosításunk volt a megyében. Az indulásnál ugyanis az Állami Biztosító kapta meg ezt a területet. Az az igazság, hogy eddig nem is nagyon törekedtünk arra, hogy reklámozzuk ezt a szolgáltatást, mert nem volt valami nagy üzlet. Ha bejött hozzánk valaki, természetesen megkötöttük a biztosítást, de senkit sem csalogattunk. Most már hirdetjük is az új formát. A régi, blokk jellegű forma ugyanis nem tett különbséget a szerint, hogy ki, hol lakik, s milyen vagyontárgya van. Így azután előfordulhatott az, hogy a Gellért-hegyieket árvízre, az alföldi embert pedig hegyomlásra is biztosították. — Most a kockázatvállalás megnő, mert mindenki csak arra köt biztosítást, amilyen veszélynek ki van téve. Igaz, a mi nyereségünk is több lesz. Régen ugyanis szobaszámra kötöttük meg a biztosítást. A háromszobás panelért ugyanannyit fizettek, mint a 120 négyzetméteres újszegedi villáért. A kockázatvállalás azonban hírből sem volt azonos. A legfiatalabb biztosító, a Garancia, természetesen nem a régi lakásbiztosításra alapozta jövőjét, de az új formával már ők is foglalkoznak. — A piac nagy része már telített. így mi csak másoktól tudunk üzletfeleket elhódítani — mondja Matusovits Tamás vezérképviselő —, igyekszünk olyan szolgáltatásokat nyújtani, hogy a versenytársakkal szemben előnyökhöz jussunk. — Árban nem ígérnek alá a többieknek? — Nem, mert nem is tehetjük. Központi előírás szabja meg a társaságok jogosítványait, az ártarifákat. Versenyezni csak a szolgáltatások minőségében lehet. * Máig sem alakult ki igazi versengés a biztosítótársaságok között. Miért? Mert az Állami Biztosítás Felügyelet előírja, ki, mit, mennyiért adhat. Az az igazság, hogy a biztosítók egy része ma még nem is lát igazán lehetőséget az árversenyre. Pedig szükség lenne rá! Mi a felügyelet kifogása? Félő, hogy valamelyik társaság tönkremegy, s akkor mi lesz az ügyfelekkel. Gyógyír azért akadna erre is, a hivatal azonban igyekszik erősen tartani magát, azaz hatalmát. Megtör pedózva olyan gondolatoka', is, amelyek a versenyt élesítenék és jobb, színvonalasabb szolgáltatást ígérnének az ügyfeleknek. Több országban például már bevált forma az, hogy egy összegben biztosítják az otthonokat. A letétbe helyezett forintok kamataiból azután bőven futja a díjtétel, így az adminisztráció is kevesebb, s a tarifák is alacsonyabbak. A költségeket azonban ma még nem könnyű nálunk csökkenteni, hiszen kilométereket kell autózni a szakértőknek, ha egy tanya tetejéről leesik 5—6 cserép. Többe kerül a benzin, mint a cserepek ára. A látszatversenyben azonban az ügyfél kiszolgáltatottsága aligha csökken, jó darabig még legfeljebb csak a biztosítók érezhetik magukat biztonságban. Rafai Gábor Megyei pártértekezlet előtt Gazdasági helyzetkép A gazdálkodás körülményeinek folyamatos romlása, az adóelvonás korábbi éveket jóval meghaladó terhei és különféle ellentmondásai és a szigorodó pénzügypolitika a megyében is igen nehéz helyzetbe hozta a gazdasági élet szereplőit. Az utóbbi 2-3 év sajnálatos módon bizonyította, hogy a megyei gazdálkodók nem tudtak a több évtizede berögződött gyakorlaton változtatni. A gazdaság fejlődése megrekedt, a nagyobb változásoktól való idegenkedés és a középszerűség vált a legerősebb jellemző vonássá. Tovább erősödtek a hiánygazdálkodás jegyei. Nehezebb anyaghoz jutni, minimális a belföldi kooperációs készség és — ha lehet — még tovább lazult a szerződéses fegyelem. Növekedett a konvertibilis export mennyisége, de ezzel a ténnyel nem lehetünk elégedettek, hiszen korszerűtlen, gazdaságosan csak központi támogatással gyártható termékekről van szó az eladók döntő többségénél. A nagyobb központi támogatást élvező kormányprogramokhoz kapcsolódó fejlesztések „sikeresen" elkerülték a megyét. A meglévő természeti erőforrásokra nem települt fejlett feldolgozó ipar. Kiemelkedő eredményt hozó gazdaságvezető menedzseri teljesítményekből alig akadt. (De hosszan lehetne sorolni a maradandó károkat okozó személyi alkalmatlanság példáit — a szerk.) Szeged — a főváros után — az ország második szellemi központja. Azonban az itteni szakemberképzés kevésbé szolgálja közvetlenül a termelést. Maradnak bőven kihasználatlan lehetőségek. Például: nem épül az egészségügy erős szellemi bázisára orvosi műszergyártás, szétszórt a matematikusképzésre építő mikroelektronikai fejlesztés, a viA Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyei Igazgatósága tényfeltáró, összefoglaló helyzetképet rajzolt fel szűkebb környezetünk gazdaságának jelenéről. A következő sorokban a szombaton munkába fogó megyei pártérte • kezlet küldöttei elé már korábban eljutott anyagban tallózunk. lághirű biotechnológiai kutatás eredményei továbbra is csak sokára érik el a gyakorlatot. A megye iparának gépesítettsége igencsak elmarad az országos átlagtól. Dinamikusan fejlődött a mezőgazdaságban a napraforgótermesztés és a zöldségtermesztés. Erősen csökken a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés. A húzóágazat az utóbbi években a baromfitenyésztés. Csongrád megye ma az 1 hektár termőterületre jutó halmozatlan termelés nagyságában országosan az első, az egy foglalkoztatottra jutó nyereség mérőszáma nálunk az 5. legnagyobb. Kedvező az ipar szervezetének átalakulása. Több gyáregységből lett önálló vállalat, a trösztök megszűnése 6 vállalat önállóságát növelte. Nem "tekinthető előremutató szervezeti megoldásnak a Hungarohemp létrehozása. A vállalatok többségét ma vállalati tanács irányítja, de ez a forma nem hozott pozitív változásokat a gazdálkodásban. Sajnos nem változott az •ipar ágazati szerkezete, a termékek jó része elavult. A termékek átlagéletkora 14(!) év. A rubellel fizető piacra eladott cikkeket 21, a konvertibilis valutáért értékesítetteket pedig átlagosan 18 éve gyártják. Ez utóbbiaknak több mint ötödét már 1945 előtt gyártották. Kivitelünk várható alakulásával kapcsolatban — az utóbbi adatok értelmében — nincs ok az optimizmusra. A gépek az utóbbi években még inkább elhasználódtak. Átlagos életkoruk elérte a 10 évet. A mezőgazdaság a megye területi részarányánál kisebb hányaddal részesült az ország beruházásaiból. A termelési feltételeket jelentős melioráció és öntözésfejlesztés javította. Az utóbbi négy évben a megyében emelkedett a gazdaságtalan tevékenységek ellensúlyozására nyújtott költségvetési támogatás. Ennek majd kétharmada kapcsolódott rubelexporthoz.' A mezőgazdaság eredményeinek támogatástartalma az 1984-es. 60 százalékról 80 százalékra növekedett. A támogatások 1989-től esedékes csökkentésével a több éve veszteséges gazdaságok gyakorlatilag működésképtelenné válhatnak. Az utóbbi két évben több szakmunkást keresnek a vállalatok, szövetkezetek. Ugyanakkor nőttek a szakmanélküliek és a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési problémái. A reáljövedelmek — a •központi szándéktól eltérően — 1984 és 1987 között emelkedtek. A fogyasztás mérséklésének eszközeként 1988ra csak a minden korábbit meghaladó áremelés maradt. Az idén csökkent az élelmiszerek és az élvezeti cikkek fogyasztása. A kereset nagysága Csongrádban az országos átlag alatt van. A szocialista szektorban dolgozók 10 megyében keresnek többet, mint nálunk. A megyében több hitelt vettek fel, mint amekkora összeget takarékban elhelyezett a lakosság. Az annyira várt, és remélt kibontakozás jeleiből aligha mutatható ki számokkal bármi is. A restrikciós politika tarthatósága viszont mindinkább megkérdőjeleződik a megyében. N B. I. Egy ¡elölt véleménye A Délmagyarország 1988. november 26-ai számában megjelent a megyei pártbizottságba történő jelölésre ajánlottak névsora, melyben meglepetéssel fedeztem fel saját nevemet. Ezért fordulok a laphoz. Mivel engem sem a névsor nyilvánosságra hozatala előtt, sem azóta nem keresett fel a jelölést előkészítő bizottság, így kénytelen vagyok ilyen formában kifejezni jelölésemmel kapcsolatos álláspontomat. Információim szerint a jelölésem nemcsak belőlem, hanem pedagóguskollégáimból is meglepetést, megütközést váltott ki. Ez számomra teljesen érthető, két okból is. Egyrészt, mert tudomásom szerint a pedagógusok valaki mást javasoltak a megyei pártbizottságba, de azt a javaslatot a jelölést előkészítő bizottság nem vette figyelembe. Másrészt, mert tanárkollégáim engem nem ismernek. Nem is ismerhetnek, hiszen három hónapja dolgozom tanárként, s ez az idő kevés volt ahhoz, hogy akár szakmai munkámért, akár politikai nézeteimet tekintve véleményt alakíthassanak ki rólam. Az eddigiekből következik, hogy nem tudhatom magam mögött azoknak a támogatását, bizalmát, akiket képviselnem kellene a megyei pártbizottságban. Enélkül pedig nem tudom elképzelni testületi tagságomat. Talán nem lehetetlen, hogy ha megismernek, elfogadnak azok, akikkel dolgozom. Ám az bizonyos, hogy — bármiről is legyen szó — a kész helyzet elé áhítottaktól utólagos támogatást szerezni mindig kétséges. Mindezek alapján kijelentem, hogy a jelölést nem vállalom. Bedő Katalin tanár A korszerű, a gazdaságos és az építészet követelményeit magas színvonalon kielégítő, magánkezdeményezéssel megvalósult lakóépületek alkotóinak elismerésére az Építésügyi és yárosfejlesztési Minisztérium és a Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet. A legjobb lakóépület díjazására, azaz „Az év lakóháza — 1988" cím elnyerésére hirdetett pályázat 2 fordulós. Az első ütemben a Csongrád Megyei Tanács V. B. adományoz nívódíjat a megye területén magánkezdeményezéssel megépült legjobb épületek alkotóinak, a második ütemben pedig az építésügyi miniszter ad elismerést az országos bírálat során kiválasztott — a megye által már díjazott — épületek alkotóinak. Melyik lesz az év lakóháza? A pályázaton 1988-ban, vagy korábban megvalósult lakóépületek alkotói vehetnek részt, kivéve „az é lakóháza" pályázaton már korábban szerepelt alkotásokat. Pályázni lehet hagyományos családi házzal, csoportos, korszerű családi házzal (sorház, láncház, átriumház), a többszintes, többlakásos lakóházzal (kistársasház, társasház), lakóépületbővítéssel (emeletráépítéssel, tetőtér-beépítéssel) és lakóépület-korszerűsítéssel. A pályázatban az alkotók; az építtető (társasház esetén minden tulajdonos), a tervező, a kivitelező együttesen vehetnek részt. A pályázatot a Csongrád Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályára (6741 Szeged, Rákóczi tér) kell 1989. március 15-éig benyújtani. A pályázat nyilvános, névaláírásos. Csatolni kell az épület 1:100 méretarányú tervdokumentációját, a műszaki leírást, legalább 1—1, 13X18 cm-es fényképfelvételt, mely az épület külső képét mutatja be, illetve a környezethez illeszkedést, az utcaképet ábrázolja. Csatolni kell továbbá az épület és az alkotók adatait: az épület helye, építtető neve és címe, a tervező neve, címe, végzettsége, a kivitelező neve, címe, képesítése (házilagos kivitelezés esetén a műszaki vezető adatai.) Az esetleges pénzjutalomnak az építtető, tervező, kivitelező közötti megoszlási arányát is közölni kell.. A benyújott pályázatokat — megyei és országos szinten — szakértő zsűri bírálja el. A legjobb alkotások szerzőinek a megyében egy díjat (25 ezer forintos öszszeggel) és emlékplakettel, valamint három dicséretet (egyenként 8 ezer forint jutalommal) adományoz a megyei tanács. A megyei nyertesek országos döntőn vesznék részt, ahol a három legjobb aloktás szerzői „Az év lakóháza — 1988" díjat (és alkotásonként 40 ezer forintot) kapnak. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter további három tervet dicséretben részesít.