Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december G., kedd 3 Költségvetés-revíziót! Azt hiszem, túl kell lép­jii azon, hogy a tanácsi költségvetésekről udvari­askodva mondjunk véle­ményt. A szókásjog tényle­ges jog legyen, megcáfolan­dó Lehmann István, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek szavait, aki a tegnapi szml-elnökségi ülésen el­mondta: szívesen változtat­nának a megyei költségve­1esi számókon, de hát kevés a mozgásterük. Pedig változtatni muszáj, ezt kövelelte a testület. Se­bők István tarthatatlannak, nevezte a további alulterve­zést. Ha elkészül egy beru­házás, miért a végén derül ki, hogy az eredetinek a háromszorosába kerül? Fel­vetette, miért ráfizetéses a halotthamvasztó működé­se? iBánfi József szerint rendezni kellene — jogsza­bályokban is — az. említett létesítmény hovatartozását. Az ópusztaszeri nemzeti emlékpark építésének foly­tatása csak úgy lehetséges, ha a tanács felvesz 50 mil­lió forint értékű póthitelt. Ideje eldöntenünk, nem kel­lene-e elnyújtani a létesít­mény befejezésének idő­pontját, és a pénzt más — alapvető fontosságú — terü­letre átcsoportosíthat­juk-e? Ezt a kérdést szintén Sebők István vetette fel. És amikor Barát Lajos, a vásárhelyi kórház gazdasá­gi igazgatója elmondta, hogy a náluk épülő diag­nosztikai szárny a tervezett 90 millió helyett legalább 300 millióba kerül. Katona István, a megyei tanács pénzügyi osztályának veze­tője azzal „nyugtatta" meg a jelenlevőket, hogy majd kevesebbet költünk orvosi műszerekre. Még a jelenle­ginél is kevesebbet, kérdez­te Toldi Zoltán. Azt is fel­vetette, miért nem feladat­arányosan részesülnek a megye egészségügyi intéz­ményei a költségvetésből. Sürgette a megyei kórház létrehozását is. Talán azon is gondolkodni kellene, hogy az egészségügy miként függetleníthetné magát — kiszolgáltatottságát csök­kentve — az állami költség­vetéstől. Dobóczky Károlyné azt a kérdést tette fel, mi törté­nik, 'ha Tiem épül fel Szege­den az új 20 tantermes is­kola? Egyelőre hiányzik 56 millió forint az iskolalel­újításokhoz is. Elmondta, hogy nehezíti a helyzetet a megye, a város ¡közötti fe­szültség. Ügy gondolja, nem nyilvános a megyék költség­vetésiből való részesedése. Tábori János fokozottan hátrányos helyzetűnek érzi az alsó- és középfokú okta­tást. A majdani 20 tanter­mes iskola ne legyen sima profilú, gondoljanak a lá­nyok beiskolázására. Ter­mészetesen az iskola jelle­gét a megyei igények hatá­rozzák meg! Javasolta, emeljék meg a letelepülési segélyek összegét. Bíró La­jos arra kérte a tanácsia­kat, hogy időben jelezzék hol, mikor, melyik intéz­ményt akarják bezárni. Horváth Károly, az szmt vezető titkára a költségve­téssel kapcsolatban az el­nökség nevében állásfogla­lást készített, melynek fi­gyelembevételét kérik a ma, kedden ülésező tanács vb-n. Legyen a megyében konkrét foglalkoztatáspolitikai elkép­zelés, a képzést ennék ren­deljék alá! Mérlegeljék az ópusztaszeri emlékpark és a halotthamvasztó költsége­it. Legyen megyei kórház! Fontolja meg a pártbizott­ság, hogy a pártiskolát át tudná-e adni az oktatás­nak. Csak olyan beruházá­sokba fogjunk, aminek megvan a fedezete! Az ülés .további részében tájékoztató hangzott el a személyi jövedelemadó be­vallásának előírásairól, a testület véleményt mondott a felsőoktatási dolgozók szakszervezeti programter­vezetéről, és ismertették az Erdélyből áttelepültek tá­mogatásának szakszervezeti lehetőségeit. B. E. n kapacitás nélkülözhetetlen Már megint múlóban van egy év. 19X8 nem volt (lesz) a magyar gazdaságnak szürke naptári időszaka. Az adó­rendszer alapos átformálásán kívül még nagyon sok min­dent rögzíthetnek az évkönyvek. Gondoljunk csak a bér­rendszer reformja körüli vitára, a társasági törvény bra­vúros előkészítésére és „csendes" elfogadására, a költség­vetési támogatások leépitésc körüli hercehurcára, a társa­dalombiztosítás helyének és forrásainak keresésére ... Nem is folytatom tovább az országos jelentőségű gazda-, sági csemcntyck sorolását. Szűkebb hazánkban, Csongrád megyében az utób­bi hetekben a jövő évre vár­ható támogatás leépítésekkel kapcsolatosan indultak élénk találgatások. Az ugye­bár — hivatalos forrásból — nyilvánosságra került, hogy 1989-ben az élelmiszeripar támogatását 9 milliárd fo­rinttal, a könnyűiparét pe­dig 4 milliárddal csökkenti a kormányzat. Térségünkben mindkét ágazat nagy súllyal van jelen. Melyik vállalatot sodorja csődközeibe ez az intézkedés? Nehéz kérdés. Addig is, míg folyik a szá­molgatás, egy olyan gyárról villantunk fel helyzetképet, amely 1985-ben igen mélyről indult el, de mostanra stabi­lizálta a helyzetét. Pontosí­tásként meg kell jegyezni, hogy a Szegedi Kábelgyár a Magyar Kábelmüvek egyik gyára. Annak idején is , a Huszár utcából kikerülő ter­mékek nyereségesek voltak, a nagykalapból peregtek ki az itt halmozott haszon millió forintjai. Ugyan a IV. negyedévre visszaesett az erősáramú vezetékek és kábelek iránt a kereslet a piacon, de azért a tervezett mennyiség így is vevőre talál, csak a túltel­jesítésre nincs igény. A költ­ségekből többet tudtak meg­takarítani a kábelgyáriak, miht az tavaly ilyenkor lát­szott. így a 240 millióra ter­vezett nyereség helyett 300 millió körüli összeg szere­pelhet a mérleg legfontosabb rovatában. A hazai gazdaságban a fi­gyelő szemek a legélesebben a konvertibilis valutában el­számolt bevételekre figyel­nek. Nos, a szegediek ötszö­rösére bővítették az ilyen irányú kivitelüket. Hogy mégsem nagyon büszkélked­nek ezzel a mutatójukkal, annak elsősorban az oka: igen kis mennyiséget kellett megtöbbszörözniük. Jövőre nem lehet más a cél ezen a területen, mint az idei mennyiség megsokszorozása. Hírközlő kábeleket gyárta­nak NSZK megrendelésre Ezekben a hónapokban 100 millió forint körüli ösz­szeget költenek berendezé­sek modernizálására. A hír­közlőkábel-gyártásban kor­szerűtlen technológiai rend­szert váltanak le. Ezen a gyártósoron évente 200 mil­liós értéket készítettek, ezentúl 300 milliós lesz az elvárt teljesítmény. A beru­házási pénz másik részét a vazelin töltésű telefonkábel­gyártó kapacitásuk bővítésé­re fordítják. 1989-ben 170 millió forintos, 1990-től pe­dig 330 milliós többletbevé­telt jelent majd az új tech­nológia. Ezzel importot vál­tanak ki. Az idei első félévben is csökkent a létszám a Szegedi Kábelgyárban. Most a köz­vetlen termelőlétszám bőví­tésére is gondolnak. A vé­géemkák a gyár termelésé­ben és a dolgozók jövedel­mében nagy súllyal szere­peltek. A Parlament által az elmúlt hónapban elfogadott társasági törvény nem szá­mol 1989. január l-jétől ez­zel a gazdálkodási formával. A kábelgyárnak az eredmé­nyes gazdálkodásához szük­sége van arra, hogy a hét végeken is dolgozzanak nagy eriekü berendezései. Az új megoldás még nem készült el, de a szombat—vasárnapi munkáról nem mondhatnak le. A legegyszerűbb megol­dás a bérrendszer megvál­toztatása lehetne. Erre — a szilárdnak tünő kormányza­ti akarat miatt — már a következő év első munka­napjától vajmi kevés a re­mény. Megoldás lehetne a folyamatos munkarendre va­ló áttérés, ehhez pedig több új dolgozót kellene felven­ni. Jelentős bérfejlesztés volt az idén a gyárban. Július l-jétől és október l-jétől is jelentős mértékben nőttek az alapbérek. A többletfor­rást a vállalat több mint 60 százalékos tőkés export nö­vekedése jelentette. Az idén elkerülték az 1 milliárd BOU millió forintos valutabevéte­li határt Az MKM gazda sági és társadalmi vezetése a fokozott mértékű alapbér­fejlesztés mellett döntött, mert úgy vélte: erre a vál­lalat jövője érdekében el­engedhetetlen szükség van. Hogy mennyit keres ma egy kábelgyári dolgozó? Pontos és átlagos adatot nem sikerült szereznünk, de né­hány számot azért megtud­tunk, amik elegendők a szá­molgatáshoz. A gyár terme­lése szempontjából kulcspo­zícióban levő fizikai dolgo­zók bruttó órabére 50 forint körül van. Erre átlagban 33 százalék műszakpótlék jár. (Éjszakai műszak után 70, a délutáni munka után 80 szá­zalék.) Ehhez a teljesítmény és a minőség után is néhány százalékos többletjövedelem jöhet. A végéemkákban a bruttó óradíj 130—150 forint. Ez mintegy 100 tiszta forin­tot jelent óránként. Havonta 80 óra többletmunkánál töb­bet nem fogadnak el, de már 60 óra teljesítéséhez is minden hét végén 15 órát a gyárban kell tölteni. Nemrégiben világbanki delegáció járt a szegedi gyárban. Tapasztalataikról kedvezően nyilatkoztak. A pénzintézet szakemberei ja­nuárban visszatérnek. Még arról nincs döntés, hogyha az MKM hitelt kap, melyik gyárába telepíti a technoló­giai váltást jelentő új beren­dezéseket ... Büle István A gazdaság arca S árkány esztendeje az idei év a kí­nai horoszkóp szerint. A „hétfejű"' azonban aligha hozott a magyar gazdaságnak, s legfőképp a. hazai élet­színvonalnak túl sok jót. Nem sikerült kézben tartani igazán a hazai gazdasági folyamatokat, sem az Ipari tárcának, sem a kormánynak. A gazdasági viharok nem­hogy csendesedtek volna, inkább felerő­södtek A szándék, hogy — szerkezetvál­tással, iparkorszerűsítéssel — elinduljunk a kilábalás útján, egyelőre nem látszik elérhető közelségben. A stabilizálás helyett is inkább a költségvetés „etetése", az ál­lami elvonások egyre gyorsabb növekedé­se jellemezte az idei esztendőt. Többek között ezt sérelmezték néhány napja Bu­dapesten, a Magyar Gazdasági Kamara elnökválasztó közgyűlésén. Több felszóla­ló hangisúlyozta, hogy a Kamara egész évben kormánypárti magatartást tanúsí­tott, ideje lenne végre, ha a kormányban gazdaságpárti gondolkodásmód és cselek­vés honosodna meg. Milyen a magyar gazdaság arca 1988 végén? Egy biztos: rendkívül sokszínű és ellentmondásos. Éppen ezért nem könnyű a válasz, sőt majdnem lehetetlen. A vi­tában a legtöbb hozzászóló a költségve­tést vette nagyító alá, kezdte boncolgatni. Nem éppen a megelégedés hangján szól­tak az államháztartás kiadásairól. Miért? Mert úgy tűnik, hogy pazarló, helytelen gazdálkodást folytat a költségvetés, kiadá­saiban azonban továbbra sem enged bepil­lantást. Legtöbben a támogatások leépíté­se mellett álltak ki. Sajnos, ez a kor­mányzati szándék eddig csak írott ma­laszt maradt. Továbbra is több mint 200 milliárd forintot „esznek meg" azok a vál­lalatok, amelyek csak veszteséget termel­nek A jól gazdálkodók befizetési kötele­zettsége viszont évről évre nő. Már most látható, hogy jövőre az elvonás több mint 30 milliárd forinttal lesz több, mint az Idén. De mire költjük majd a megnö­velt befizetéseket? — kérdik sokan. Hi­szen a támogatások összegét ma is jócs­kán meghaladja az, amit a jó vállalatok be­fizetnek az államkasszába. Azt sem látni tisztán, hogy mennyi az ország adósság­állománya, és mennyi a kintlevősége — kifogásolták többen is, s így — tették hozzá — sokakban megkérdőjeleződik, a költségvetés valódisága. Ami a vállalatok lehetőségeit illeti, a „szabadabb mozgástér" meghirdetett poli­tikája máig sem valósult meg, hiszen az elvonások növelése után nem marad any­nyi töke a jól gazdálkodóknál, hogy ter­melésüket bővíteni, szerkezetüket korsze­rűsíteni tudják. Ha ez 'a túlzott elvonás miatt jövőre sem sikerül, akkor a nem­zeti jövedelem nem fog nőni, a meghir­detett antiinflációs politika nem válhat valóna, a termelés, a gazdálkodás „leül­het". Márpedig az elvonások csökkenté­sére nem sok az esély. Sőt! Az egységes nyereségadó befizetése mellett egyre több új elvonási csatornát talál ki a költségve­tés hiányának fedezésére, a veszteséges vállalatok mesterséges életben tartására. Inkább legyen magasabb a nyereségadó, de csak egy csatornán vonják el a válla­latok jövedelmét! — ajánlják a legtöb­ben. Lassan ugyanis oda jutunk, hogy a füstadót, a kilencedet, no meg a dézsmát is újból bevezetik majd a hiány rendbe rakására. Egy egységes adórendszerben, viszont jobban lehetne Gazdálkodni, bele lehetne látni az elvonások ma még ku­sza rendszerébe Lehet, hogy többen ép­pen ezt nem szeretnék? Nagy felháborodást váltott ki az a ja­vaslat, hogy a vállalatok terhejt növel­ve. jövőre lakásalapot hozzanak létre. A kormány 32 milliárd forintra számít. A vállalatok viszont sérelmezik, hogy a be­fizetett összeget miért központosítják. Legalább kétharmadát a vállalatoknál kellene hagyni, hogy saját dolgozóik la­kásgondjait enyhíteni tudják. Különben is, amit az állam évtizedek alatt nem tu­dott megoldani, azt most miért testálja rá a vállalatokra? Minden bizonnyal ők sem tudnak majd megbirkózni vele, a termelés bővítésére fordítható összeget azonban így ismét csak megcsapolják. Legtöbbünket — érthetően — az foglal­koztat, hogyan alakul majd a jövő évi bérszabályozás, mennyire oldódnak a kor­látok, és a kormány mennyire tudja kéz­ben tartani, fékezni az inflációt. Az adó­és árrendszer reformját egy csapásra meg lehetett oldani, a bérreformról viszont mintha megfeledkezne a kormány! — ke­seregnek sokan. Márpedig gazdasági nö­vekedést, jobb és több munkát megfele­lő ösztönzés nélkül aligha várhatunk. A bérszabályozásról azonban jövőre sem mondhat le a kormány — jelentette be Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes a tanácskozáson. A bérreformra azonban hozzászólásában már nem tért ki részle­tesen. A gazdaság helyzetét úgy ítélte meg, hogv az idei esztendő a stabilizáció szempontjából sikeres, jövőre mégis vál­toztatni kell a módszereken, mert a ki­bontakozási program ezt igényli. A fize­tési mérleg némiley javult az idén, a tő­kés exportról is elmondhatjuk, hogy si­keresebb lesz a számítottnál Sajnos, te­gyük hozzá, mindez nem a szerkezetvál­táson, hanem konjunkturális alapokon nyugszik, és éppen ezért ingatag. A kitörési lehetőséget meg kell adni jövőre a jól gazdálkodó vállalatoknak. Mindehhez azonban a mainál tavai na­gvobb Gazdasági liberalizmus, a piaci vi­szonyok tudatos „szabadjára engedése", az egész gazdaság mozgásterének bővítése kellene. Sajnos, a kibontakozási program szempontjából progresszívnek ítélt feldol­gozó ipari ágazatokban a mozgástér to­vábbi szűkülése várható, éppen a meg­hirdetett szándékokkal ellentétben. A mo­netáris szabályozás ugyanis várhatóan tovább szigorodik, növelve a gazdálkodók likviditási gondjait, egyre nagyobb sor­ban állást okozva így a hazai vállalatok­nál. A fizetési problémák azonban köny­nyen végiggyűrűzhetnek az egész gazda; ságon, zavar következhet be, amely szét­zilálhatja a belső termelési és szállítási kapcsolatokat. A monetáris szféra egy idő után egyre kevésbé lesz képes kézben tartani a gazdaságot, a szabályozásban elképzelt pozitív szerepe egyre negatí­vabbá válik. A gazdaság szempontjából meghatá­rozó szerkezetváltás garanciái to­vábbra sem látszanak, a növekvő elvonások miatt a vállalatok esélyei egy­re romlanak. Ha ehhez még egy rossz adófilozófia Is társul, akkor a túladózta­tás következtében a vállalatok, a társa­dalom teljesítménye beszükül. A személyi jövedelemadó várható változásait ugyan már nyilvánosságra hozták, de december közepéig kérdéses, melyik változatot fo­gadja el végül az Országgyűlés Egy biz­tos, jelentős változás itt sem várható. Az elvonás gyors növekedése megmarad, s továbbra is bénító hatást gyakorolhat a többletmunkára. Mivel a jövő évi elgondolások átfogó és koncepcionális felülvizsgálatára már nincs idő, minden bizonnyal újabb változásokra, meglepetésre számíthatnak majd a hazai vállalatok ">89-ben is. Ez pedig olyan, mint a sűrűn váltogatott gyógyszer a be­tegségre. Hatástalan, újabb zavarokat okoz. " Rafui Gábor Kettős jelölés a megyei pártbizottság első titkári posztjára Tegnap délután megtartot­ta utolsó, tervezett ülését a megyei pártértekezlet jelö­lést előkészítő bizottsága. Az ülést követően Juhász Géza, a bizottság elnöke adott tájékoztatót a bizott­ság által végzett munkáról. Mint elmondta, az elmúlt hetekben a megyei pártérte­kezletre küldöttnek válasz­tottakkal és sok párttaggal folytatott beszélgetés során összesen 58 személy neve került szóba. Valamennyi­ükről úgy nyilatkoztak töb­ben, vagy kevesebben, hogy alkalmasnak találják őket a megyei pártbizottság titkári posztjának betöltésére. Ami­kor tehát a bizottságnak összegeznie kellett munká­ját, azt a lehetőséget vá­lasztották, hogy mindazok nak a nevét nyilvánosságra hozzák, akikről a legtöbben nyilatkoztak elismeréssel. A megyei pártbizottság el­ső titkárának Szabó Sán­dort (1932, 1950, a megyei pártbizottság első titkára) és Vastagh Pált (1946, 1966, a JATE Állam- és Jogtudo­mányi Karának dékánja) ajánlja a bizottság a megyei pártértekezleten megválasz­tásra kerülő jelölőbizottság és a küldöttek figyelmébe. A jelölést előkészítő bizottság elnöke megemlítette, hogy igen sokan javasolták" Szé­kely Sándort, a szegedi vá­rosi pártbizottság első titká­rát a megyei testület első emberének, ám a vele foly­tatott beszélgetés során Szé­kely Sándor nem kívánta je­lölését A megyei pártbizottság tit­kárának történő megválasz­tására is tesz javaslatokat az előkészítő bizottság a pártértekezleten megválasz­tásra kerülő jelölőbizottság­nak. E tisztségre az alábbia­kat javasolják: Anderle Ádám, Dóczi Gábor, Kali­voda Imre, Koncz János, Perjési József, Szentgyörgyi Pál, Szűcs Gábor, Tóth Fe­renc, Tráser László. Sok küldött javasolta Horváth Lajos és Kanyó Ferenc tit­kári tisztségre történő jelö­lését is, ám mindketten je­lezték az előkészítő bizott­ságnak, hogy nem kívánnak élni a jelöltséggel. Ugyancsak elmondta a jelölést előkészítő bizottság vezetője a tegnapi ülést kö­vetően, hogy a november 26 án nyilvánosságra hozott listában szereplők — akiket pártbizottsági tagságra ja­vasoltak — közül az alábbl­ak visszaléptek ettől: Nacsa Mihályné, Gémes Pál, Tóth Ferenc, Ágoston József. Visszavonta az ajánlást Bun­dics István pártszervezete, hiszen ellene pártfegyelmi eljárás indult. Az előkészítő bizottság mindezek alapján további tíz személyt jelölt a majdani pártbizottságba: Joó Antal (Makó), Fábián György (Csongrád), Kiss Péter (Csongrád), Thirrlng Ákos (Csongrád), Marton György (Mindszent), Tordai Ferencné (Szentes), Torda Molnár József (Szeged), Zsi­vity Radivoj (Szeged), Gl­licze Éva (Szeged), Szőnyi Ferenc (Makó)

Next

/
Thumbnails
Contents