Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

Mo 78. évfolyam, 290. szám 1988. december 6., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Az újságíró lelke R

égi újságíró nem vagyok, őszintén szólva: ne^m is nagyon szeretem a magam fajtáját. Engem közéjük a lelkem hozott ugyan, de nem is közéjük, csak ide. Ismerem hibáikat, gyengéiket. De hitem és tudásom, hogy hasznosabb, nemesebb és kisebb igényű fajtája nincs a társadalomnak az újságírónál... Nem szégyelltem lekopogni ezeket a sorokat, és nem is sült ki a szemem: Ady Endre mondatai ezek A poétáé, aki robotos élete java részét újságíróként tördelte különböző lapok hasabjaiba," s aki füstös redukciókban homlokráncolva hajolt a kefelevonatok föle. Tudom, sem a közízlés, sem a személyiséget összezsugorító skatulyázás alapján nem lehet áLlítani, hogy Ady újságíró volt. Sőt: Tömörkény, Móra, Dródy, Mikszáth és a többiek csupán írásokat adtak a lapoknak, s ha tartoztak is valamely szerkesztőséghez, az csak a közép-európai író sorsából, s nem az újságíróiriporteri vénából fakadt. így szól az utólagos értékelés. Hogy miért háborgok most ezen? Mert alkalmam van rá: holnap ünnepeljük a magyar sajtó napját. Helyünket újra és újra kijelölve, most megint gondolhatunk azokra, akiknek köszönhetően még társadalmi rangot jelent újságírónak lenni, annak ellenére, hogy a kézi vezérlésre berendezkedett tájékoztatáspolitika és a megalkuvásra is hajlamos bértollnokhad sokat tett a szakma, az írás, a tájékunkon hagyományosan erkölcsi jelképként élő toll ellen. Nyugati, főleg amerikai filmek visszatérő jelenete, hogy a nyomozó riporter végigrobog egy hoda ívnak tűnő termen, majd leveti magát egy írógéphez, és leleplez. Rajta kívül ül és gépét veri még ötven ember ugyanabban a helyiségben. Nálunk nem ilyenek a szerkesztőségek. Egyrészt azért, mert a miénk jobban hasonlít egy hivatalhoz, ahol bürokraták gyártják a papírhegyeket. mint egy műhelyhez, munkacsarnokhoz, másrészt itt, Közép-Keleten — hála elnyomatásainknak — a míves, képesen beszélő, literátus újságírás eszmenye még az ""egyenruhásított szakmában is erősen tartja magát. Lelkünknek két otthona van tehát: egy a hivatalban, és egy az irodalomban. Megbízatásunk is legalább kétféle. Egyet kapunk attól a néptől, akit olvasó képében látunk magunk előtt, s egyet a lapgazdától, aki szerencsés esetben csupán kereteket ad munkánknak, s nem kalodát. De nem erről akartam beszélni. Itt az idő és az alkalom, hogy arról szóljak, ami folyamatosan nyomasztja a szakmánkbéllt. Mindenekelőtt egy nagy lelki teher, jelesül: mi barmikor bűnbakká válhatunk. A sajtó a hibás, ha nem tárja föl u folyamatokat, hu .rámutat az átfogó gondokra, ha csak általános problémákról szól, ha konkrét személyek bűneit rója tol, ha „elszigetelt" jelenségekről ír, s különösen akkor, lia nem agitál, pusztán ábrázol, közvetít, mintha felnőtt volna már itt u nép. Legutóbb például a Magyar Radió — úgy, ahogy van — kapta meg a magáét. Ilyenkor a bírálat sohasem az adott műsort cikket, össze•állítást. véleményt illeti, hanem a „tendenciát', amit a hivatalos fül és szem észrevenni vél. Pedig létezik egy mindeneknél mélyebb és tartósabb tendencia: a vélemények egyre szabadabb kinyilvánításának folyamata. Ez minden bizonnyal elvezet odáig, hogy az 1848. évi XVIII. törvénycikk magasába is elérünk: „Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztositékául ideiglenesen rendeltetik: gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti." Ebbe a szabadságba az is beletartozik, hogy véleményt csak véleménnyel, gondolatot kizárólag gondolattal lehet legyőzni. Ma még — nézzünk végig a leváltott és fegyelmi elé állított szerkesztők listáján — messze vagyunk ettől. Másfajta, de hasonló súlyú gond. hogy ma a hírnek, információnak, egyáltalán, a hiriparnak a szocializmusnak nevezett újraelosztási rendszerben nincs értéke és piaci szerepe. A még mindig merev, egyközpontú szerkezetben — legyen szó gazdaságról, társadalomról, politikáról, vagy kultúráról — az információk és megerősítéseik fölülről lefelé szivárognak, tehát lassúak, kilúgozottak és erőtlenek. Márpedig tartalmas és pontos információk nélkül nem lehet megújuló társadalmat építeni. A sajtóban folyton-folyvást a vállalkozói magatartás meghonosítását sugalmazzuk, ugyanakkor — a jelenlegi gazdálkodói keretek között — mi magunk nem tudunk híripari vállalkozókká lenni. Ehhez meg kellene változtatni a kiadói gazdálkodás feltételeit, a tájékoztatáspolitika egész mechanizmusát, fol kellene oldani a nyomdai' és papírmonopóliumot, és érdekeltté tenni magát a toll munkását abban, hogy hasznosítható információkat építsen be írásaiba. A

z egyik időszerű téma, hogy a társadalmi lét mely szegletében állt elő sztrájkhelyzet. Nincs értelme annak, hogy a sajtó munkabeszüntetéssel fenyegetőzzön, és arra sem érdemes helyet pazarolni, hogy milyen következményekkel járna egy sajtósztrájk. De az tűrhetetlen, hogy a sajtót ért majd' minden minősítést és támadást leközöljünk, ugyanakkor önvédelmünk érdekében nem merünk, vagy nem akarunk szólni. Rövidesen új gazdálkodói rend lép életbe lapkiadó vállalatunknak januárban az újságíró-szövetségben rendkívüli közgyűlés dönt a jövőnkről. Erre kel! most figyelnünk. Csak meg ne ijedjünk önmagunktól! Dlusztus Imre Grósz Károly látogatása a Magyar Televízióban Grósz Karoly, az MSZMP főtitkára, Berecz Jánosnak, a7, MSZMP PB tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában, hétfőn a Magyar Televízióba látogatott. A vendégeket Bereczky Gyula, az MTV elnöke, Szűcs István né, az V. kerületi pártbizottság első titkára, és Hálák László, az MTV pártbizottságának titkára fogadta. Grósz Károly felszólalt az MTV munkaértekezletén, amelyen a magyar televíziózás megújulásáról, az 1989. évi feladatokról, az I. és II. program tervezett struktúrájáról tárgyaltak az intézmény dolgozói (MTI) AMIOK állásfoglalása A Magyar Izraeliták Országos Képviselete teljes ülést tartott, amelyen állásfoglalást hagytak jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a magyar zsidóság elveti a nemzetiségi státus létesítésének lehetőségét. A/, állásfoglalás leszögezi: ragaszkodnak történelmileg kialakult státusukhoz, .ás határozottan kijelentik, hogy semmiképpen nem kívánnak a nemzetiséghez tartozás lehetőségével élni. (MTI) Fölújítjáka Szabadságot... Beköszöntött immár a tél, a vízre még csak nézni s°m jó, oly hideg-sötéten folyik a partok között. .. Az úszóházak is beköltöztek az új téli kikötőbe; néhány hete vontatták be őket ideiglenes helyükre. Jobb-e nekik a réginél az új kikötő, vagy rosszabb? Dóra József, a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalatának főüzemvezetője azt mondta: a dolgozóknak talán rosszabb. Míg a tápéi téli kikötőtől alig száz méternyire van a buszmegálló, tehát a megközelítés nem okozott nehézséget — a medencés kikötőig bizony jó két és fél kilométert kell az embereknek megtenniük a legközelebbi megállótól, a hattyasi haranglábtól. A kikötő víz- és csatornahálózata, elektromos hálózata teljes egészében kiépült — olyan apróságokra, mint a lépcsókorlátok, nyilvános illemhelyek, egyelőre nem futotta. Időbe telik tehát, mig az itt dolgozók „belakjak" az új kikötőt. Számukra egyébként a novembertől januárig terjedő időszak a nagy szabadság, a pihenés ideje. Ilyenkor csak áz őrszolgálat tagjai tartózkodnak az. úszóházakon, bár, ha sürgős munkára van szükség, például hóeltakarí-: tásra — Tóth Antal hajózási felelős a szabadságon levő /embereket is kihívhatja. ha kell. S a kikötőben a hóeltakarítás nagyon sürgős munkanak számít, hiszen a vastag hótakaró egykettőre megsüllyesztheti az úszóházakat. Ha majd befagy a kikötő, a lékvágás is bevonul a teendők közé, netáni tüz esetén ugyanis a lékekből kimert vízzel oltják az úszóházat — de e lehetőségre még csak gondolni sem szabad ... A tulajdonképpeni karbantartási munkák a szabadságolások után, januártól kezdődnek el. (A rakparti bejáróhidakat persze általában még ősszel kiveszik a vízből — az idén az alacsony vízállás miatt nem került érre még sor). A vízművállalat minden télen fölújít egy-egy úszóházat — az idén a Szabadság névre hallgatót rakják rendbe. Milyen munkálatokat szükséges föltétlenül elvégezni? Mindenekelőtt teljes egészében ki kell cserélni a pontonszerkezetet — ami ugyanis, fémből lévén, gyors rozsdásodásnak van kitéve. A járófelületek, azaz a deszkaburkolat cseréjére is nagy szükség lenne — csak hát, nehéz faanyaghoz jutni. Immár egy hónapja megrendelte a vállalat a szükséges mennyiséget a tüzépektöl, s még egy szál sem érkezett belőle. Pedig fölhasználás előtt még szárítani, gyalulni is kell a faanyagot — van gond tehát vele épp elég. A kabinok, kabinajtók javítása, illetve cseréje nem váGAZGYÚJTÓK SZEGEDRŐL. A Szegedi újabb termékük, a több mint 8 centiméteGyufagyárban 400 millió forint értékű gyu- hosszú gázgyújtó gyufa, automata mártó fát gyártanak évente Igencsak keresett sát, töltését nemrégiben oldották meg. Az külföldön is a szegedi „egetnivaló", hiszen itt készült célgépekkel ezentúl műszakon az idén 120 millió forint értékű tőkés ex- ként 30 ezer dobozzal készíthetnek ebből a portot bonyolítottak a gyufagyárnak Leg- keresett termékből rathat sokáig magára, nem beszélve a tetőszerkezetről, melynek eternitlemeze cserére szorul. A hajógarázsok homlokfalait pedig alumíniumlemezre cserélik a tervek szerint. S hogy mibe kerül mindez? Nem kevesebb, mint 750 ezer forintot visz el csak a Szabadság úszóház —amely mellett természetesen a lobbi adóegységet, hajót sem hanyagolhatják el. A másik két úszóház fedélzetén mindenekelőtt raktárkialakításra, s a büfé korszerűsítésére van szükség, sőt, a Szőke Tisza úszókosarát teljes egészében ki kell cserélni, ami — a többi faanyagigényes munkával együtt — körülbeiül negyven köbméter deszkát emészt föl majd. A Szőke Tisza vendégszobáinak újrafestése, s a fedélzeti föl járó cseréje szintén az e télen elvégzendő munkák számát gyarapítja. A festést egyébként mindenképpen az élővizén kell elvégezni, hiszen, ha a festék a kikötő vizébe jut — ott még tői sem tudja „hígítani" a vízfolyás. Erre tehát az úszóházak nyári szállásán kerül sor, ahová még a tavaszi áradás előtt ki kell vontatni őket. Ha ugyanis a kivontatás késik: a Szőke Tisza könynyen beveri a „fejét" a régi hídba, ami még az új hídnál is alacsonyabb... — De térjünk át immár a hajókra. Az Odessza motorost az elmúlt télen újította föl a vállalat, ám festése ezekre a hónapokra maradt. A Tiszavirág hajó jelentős mértékű motorjavitásra, illetve festésre szorul, a Maros munkahajó pedig általános szerkezeti javítást igényel. összesen mintegy másfél-két milliónyi forintot fordít januártól hajófenntartásra a vízművállalat, amit — a föntiek ismeretében — még túl soknak sem mondhatunk ... E. Cs. Lakás, lakás...! A KISZ országos demonstrációja A:', országos KlSZ-értekezlet döntésének értelmében hétfőn t-s kedden — a kormány—KISZ vezetői találkozót megelőzően — országos demonstrációt szervez a Magyar Kommunista Ifjúsági 'Szövetség, saját lakáskoncepciója mellett. Ez a megmozdulás 10 megyében — több helyütt '2 napon át — és a fővárosban kedden 13 és 18 óra között zajlik majd — tájékoztatták a szervezők az újságírókat hétfőn a KISZ KB székházában. A demonstráció célja — mondották —, hogy felhívják a figyelmet az ifjúság jelentős részének tarthatatlan és kilátástalan lakáshelyzetére, továbbá, hogy a orábbinál cselekvőbb magatartásra ösztönözzék a kormányt e kérdés kezelésé (Folytatás a 2 oldalon) 4