Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

1988. december 105., péntek 7 Ün nep a rádióban, tévében Metternich karácsonya ' A rádióban persze, hogy kapcsolataink minőségéről beszélgetnek okos emberek, a tévében ezalatt persze, hogy Buzgómócsing szomszéd, rajzfilmes kalandjai peregnek. Este Kate, az Államokból újdonsült férje után az egzotikusan messzi Ausztráliába utazó, jólszituált, középkorú hiába várja Tomot a reptéren. Rövidesen kiderül: TOQI meghalt. A rádióban éppen a vancouveri Bach kórus énekel, pár órával korábban Sütő András Advent a Hargitán című művének Nemzeti Színház-béli előadásai közül egy két évvel ezelőtti felvételét ismételték meg. Délután volt Az utolsó mohikán (klasszikus regény elviselhető filmes hat, az átlagnívó alig. A stíl — talán — valamit, Tamási sanctiót bemutató Eszter mind bárgyúbb sze- évszázadok, előtte nilitasa aligha. (Legföljebb még rosszabb lesz.) Csakhogy van valami, ami egészen föltűnő volt ezen a mostani tévés-rádiós karácsonyon. Hogy mindenen úgy akartak változtatni — hogy azért lehetőleg minden olyan maradjon, mint azelőtt volt. Fura egy dolog, nem? Tobb program a gyermeháta mögött és a pragmatica Magyar Az egyik legkiválóbb és legrokonszenvesebb fiatal magyar színésznő," Kubik Anna a képernyőn — de körülötte bugyuta társasjáték, Rózsa Gyuri és Legyen szerencsénk! — ebben látható. Satöbbi, satöbbi, satöbbi. Az lett az érzésem, a karácsonyi tömegkommunikációs program összeállítói keknek — Buzgómócsing ugyanúgy ismerik Metterszomszéd, Tom és Jerry, Három kívánság — erdélyi gyerekekkel. Viszont váltig Dévényi Tibor, göndör idiotizmusával és bárdolatlan, kiemelkedően tapintatlan kérdéseivel — „és ti- ugyan mit adaptációja), szenteste meg ettetek ott karácsonykor?". A cirkusz világa, A Biblia Azután: éjféli mise a kaloföldjén meg az éjféli mise csai főszékesegyházból és előtt — node tévés ízlés el len nincs orvosság. időben karácsony első nap Ha az ember így, látszólag ján (Gyökér és vadvirág), vitaiálomra .végigpillant az szont e Tamási mellett Taidei karácsony tömegkom- mási Eszter,- lásd mint fent munikációs kínálatán, úgy tűnik, nem érhetik meglepetések. A fölhozatal változnich híres mondását, mint egyik ismerősöm, ki idézni szokta volt: íbk mindennek meg kell itt változni, uraim, hogy minden a régiben maradhasson. Csakhogy van ám Buzgómócsing szomszéd és Az Isten háta mögött, nem is beszélve a gyökérről és a vadvirágról. És a cirkusz viTamási Aron végrefőműsor- lága megelőzheti ugyan a szentmisét, dö attól Metternichnek nem lehet még egyszer karácsonya ebben az országban. Ezt kéne látni, feleim, csak valamivel jobban. D. I. (De inkább már ne is lásd.) Kétrészes amerikai szupermelodráma, vagyis Az Isten Hagyományn r ories A Biblia szövegkritikai és értelmezési szakirodalmának repertóriumán munkálkodik az MTA Judaisztikaí Kutatócsoportja. Az év elején alakult csoport — amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működik — kutatásainak legfőbb témája a klasszikus hebraisztika — mindenekelőtt a Biblia — és a judaisztika. Ezért szeretnék megteremteni a Biblia tudományos tanulmányozásának információs bázisát, amely tájékoztat az erre vonatkozó nemzetközi tudományos irodalomról. A repertórium bibliográfiai anyagát kutatókartonokon, illetve számítógépen rögzítik, és bárki használhatja majd. A kutatócsoport célja előmozdítani a magyarországi zsidóság történelmi és művelődési hagyományainak — a magyarországi kulturális örökség részének — megőrzését. Támogatják a magyarországi zsidó folklór forrásait és irodalmát ismertető bibliográfia elkészítését. Megjelentetik Scheiber Sándor főrabbi, professzor hagyatékából a magyarországi zsidó folyóiratok és hírlápok bibliográfiáját. Ez lesz a zsidó folyóiratok anyagát ismertető repertóriumsorozat első kötete. Pápai üzenet A békéért, a társadalmi igazságosságért és az elnyomástól való szabadságért fohászkodott' tízezer ember előtt II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén. A szertartást öt kontinens több mint 40 országának téleviziónézői láthattak egyenes adásban. A világ hozzávetőleg 850 millió római katolikus hívőjének feje arany és fehér színű ruhái viselt, jelképezve az öröm és a remény üzenetét, amelyet Krisztus betlehemi születése hozott a világnak. II. János Pál a hagyó* mányoknak megfelelően vasárnap visszatért a Szent Péter-bazilikába, hogy karácsonyi miséjét követően az épületerkélyről megáldja a zarándokok tízezreit és 52 nyelven mondjon karácsonyi üdvözletet a hívőknek. A teret 25 méter magas karácsonyfa díszítette. II. János Pál pápa hagyományos karácsonyi üzenetében széles nemzetközi öszszefogásra szólított fel az örményországi földrengés következményeinek elhárítása és az AIDS elleni küzdelem érdekében. A Szent Péter-bazilikában pontifikált mise után a székesegyház középhajója erkélyén felállított szószékről elhangzott az „Urbi et Orbi" — áldás a városnak és a világnak —majd a katolikus egyházfő a világ 45 nyelvén, így magyarul is, áldott karácsonyt kívánt a hívőknek. A karácsonyi üzenet tévéközvetítését a világ 50 országában kísérhették figyelemmel a nézők. A pápai üzenetet első ízben közvetítette a szovjet televízió is. II. János Pál elmondta, hogy a szegények, az éhezők, a kitaszítottak, a mepekültek, a gyűlölet, a háború és a természeti csapások áldozatai között külön gondol az örményországi földrengés áldozataira, és túlélőire. A nemzetközi öszszefogás erősítését szorgalmazta az elpusztult örményországi települések újjáépítése érdekében. A pápa az AIDS-betegekkel való szolidaritásra szólított fel, akik „nemcsak a betegség fenyegetését, hanem a társadalom hátrányos megkülönböztetését is kénytelenek elviselni". Az egyházfő felhívást intézett a világ tudósaihoz: tegyenek meg mindent a halálos kór elleni szer mihamarabbi megtalálásáért. Ritmus Zenebarátok lapja Ritmus címmel megjelent a zenebarátok lapja. Főszerkesztője a neves zenekritikus, Fodor Lajos. Az új fórum nemcsak a komoly zene eredményeit és gondjait, hanem a popmüfaj kulisszatitkait is ismerteti. Már az első szám érdekes interjút közöl Kocsis Zoltán zongoraművésszel, aki elmondja, hogy milyen zenebarátok lapját szeretne. Szerinte olyan problémákkal és feszültségekkel terhes a helyzet a szakmán belül, hogy azokról egyszerűen muszáj írni. Például eszméletlen túltermelés alakult ki a hazai előadóművészetben. Ma már nem az a zenei élet legégetőbb gondja, hogy mikor születik meg az új magyar opera. Azt szeretné, ha a Ritmus a nagyközönség lapja lenne, amelyből értesülne egyebek között, hogy. miként mennek tönkre kulturális intézmények és minden égető térpa ott lenne a lap hasábjain. A bemutatkozó számban érdekes riportokat olvashatunk a magyar vidéki rockról, a zeneoktatásról, a jazz népszerűségéről, az egyházi zenéről, a Neoton-famíliáról, Duran Duranról, Nagy Feróról ... Csillagközi rubídium Csillagközi rubídiumot fedeztek fel a kaliforniai és a washingtoni egyetem (USA) kutatói. Vékony elnyelési vonalát a Ze'.a Oohiuchi színképében észlelték, a hawaii 2,2 méteres óriás távcsővel fényképezve. A rubídium színképe a többi alkálifémére (lítium, nátrium és kálium) emlékeztet A rubídium a legnehezebb elem, amelyet eddig a csillagközi térben megfigyeltek. Kiállítás és aukció A Magyar Képzőművészek és Lparművészek Szövetsége kiállítást és aukciót szervez a romániai menekültek megsegítésére. Ezért a szövetség felhívással fordul az alkotókhoz, hogy műveikkel vegyenek részt az 1989. február 10-én a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban nyíló tárlaton, illetve azt követően a február 18-án délelőtt 10 órakor kezdődő aukción. Az eladott művek árának "50 százaléka, ill. — sokszorosított képgrafika esetén — az alkotások utáni teljes bevétel a menedékbizottság kezelésébe kerül, amely a Romániából Magyarországra áttelfepültek szálláshoz és munkához jutását segíti. A lehetőleg egy négyzetmétert meg nem haladó müveket kérik kiállításra kész állapotban átadni 1'989. január 30-án és 31-én, valamint február l-jén 9,és 15 óra között a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. (MTI) Magyar film '88 Oz előfutár föllélegezhet Egy jelenet Kósa Ferenc A másik ember című filmjéből A Magyar Hírlap karácsonyi számában beszélgetés jelent meg Kőhalmi Ferenccel, a Művelődési Minisztérium film-főigazgatóságának vezetőjével. A filmfőigazgató elmondja, hogy 1988-ban a magyar filmművészet egésze alapvetően"jó irányba mozdult, az újra fölépíteni keadett filmgyártási és -forgalmazási szisztéma változásának hatása lassan, de biztosan mutatkozni kezd, a filmes szabadságra irányuló kérdésre meg olyan választ adott, hogy egy részét érdemes szó szerint idézni: „ténykérdés, hogy a magyar filmművészet, vállalva a legsúlyosabb konfliktusokat is, folyamatosan tágította a kimondhatóság határait. E tekintetben miért éppen most kezdenénk viszszalépni?". Tényleg: miért is? És noha Kőhalmi Ferenc mondatai közül a záró, szónokinak szánt kérdést némiképp álnaivnak érzem — glasznoszty ugyan (annyira, amennyire) van, csakhogy visszalépni Európa e táján elvben bármikor lehet, éspedig elsősorban a vasfejűek oly szívósan létező kasztja miatt — ám abszolút kiindulópontnak számít, amiben feltétlen igaza van: abban, hogy a magyar filmnek az idei, 1956 és kisebb mértékben 1968 óta a legfontosabb esztendő előkészítésében, megalapozásában óriási szerepe volt. ,,A magyar film értékei a társadalmi igazságok felmutatásával születtek és születnek" mondotta a filmfőigazgató. És ebből a kijelentésből máris levonható a döntő következtetés: a magyar filmművészet a hazai társadalmi-politikai változások közelmúltbéli, jelenkori és eljövendő változatának egyik legfontosabb' művésze^ ti, „felépítményes" előfutára .volt. Ez a jövendő ítélete szempontjából feltétlen halhatatlanságot biztosító szerep idén egészen különleges összefüggésekben volt tetten érhető. Nem volt véletlen, hogy a hazai „filmfölhozatál" seregszemléjén, a nemzeti fesztiválnak számító budapesti játékf ilmszemlén Jancsó ' Miklós ' azt mondta: „hölgyeim és uraim, a magyar társadalom visszfényét látják",' s jelképes értékűnek számított az is, hogy a zsűrielnök — éppen Pozsgay Imre, akkor még a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, azóta a PB tagja, államminiszter — a zsűri nyilvános ülésén úgy fogalmazott: a magyar film annyira kitűnően érzékeli a magyar élet problémáit, hogy most képes mintegy „intézményesen" is megsejtetni, milyen nagy társadalmi változások, fordulat előtt állunk. Azután eljött '88 történelmi májusa, és a három évtized óta legforróbb magyar ősz — és most itt állunk, egy rendkívüli óesztendőt búcsúztatva, hogy a magyar filmek hadrendbe sorakozott partizán-szabadcsapatán végigpillantsunk. Másfél tucatnyi csupán ama értékelendő alkotások száma, melyek az év hazai filmtermését jelentik. Ám ha számba vesszük ezt a dokumentum- és játékfilmekből álló sorozatot, látható: mindkét „vonalból" majdnem valamennyi alkotás ezért vagy azért kiemelhető. (Nem hiszem, hogy akadna Európában még egy ország, amelynek nemzeti kultúrájában az egyik legfontosabb részt jelentő művészet .egy évben elkészült alkotásának számarányához viszonyítva ilyen hallatlanul előkelő színvonallal büszkélkedhetne.) A szemlefődíjas T örvénysértés nélkül, a Gulyás fivérek kétórás, a magyar GULAG-ot bemutató filmje, úgy vélem, a legrövidebb idő alatt a maradandó klaszszikusok közé emelkedett: vetítésén itt Szegeden, az Ady téri auditórium maximumban alighanem ugyanannyian lehettek, mint jó fél évvel később a század élő klasszikusának, az idei év egyik nagy magyar ajándékának, Faludy Györgynek estjén — akinek portréfilmje, a nagy művész 32 év utáni hazalátogatását megelőlegezendő, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza történelmi portrésorozatának nyitódarabjaként egyúttal a hazai filmtermés másik nevezetes dokumentarista reprezentánsát jelentette. Ha játékfilmekből — a dokumentumalkotásokkal ellentétben — nem is volt hasonló, akár a néhány évvel korábbiakhoz (Angi Vera, Egymásra nézve, Redl ezredes stb.) méltó színvonalú mű, kettő mindenképpen méltatást érdemel: Kósa Ferenc A másik ember és Bacsó Péter• Titánia, Titánia című alkotása. A másik ember minden szónokiassága és forgatókönyvi esetlensége dacára, elsősorban költői ragyogású képi világával és 1956. forradalmian újszerű, tiszta fölmutatásával minősül komoly értéknek, nem is említve most részletesebben a fölvázolt, örök, nagy erkölcsi dilemmák sorát jelentő morálfilozófiai kérdéskomplexumot: a Titánia, Titánia pedig, ha félelmetes aktualitás-igény — a mai román terror-rezsim Európát megszégyenítő, sztálinista gyalázata — hívta is életre, ekképpen tehát némi felszínes elnagyoltság érzékelhető is volt a mű egészénösszességében találó pontos, sokszor szellemes, és legfőképpen (létfontosságú „népnevelői" szempontok alapján) roppant szükséges összképet adott egy vérfagyasztóan ostoba és nevetségességében, undorító mivoltában is «hátborzongatóan félelmetes, bizantinus családi klánrendszer egészéről. És mindez persze nem is volt még minden. A dokumentumfilmek között Schiffer Pál A Dunánál című —' dokumentumfilm létére, cs.o4ák csodájára, végre nemrég a tévében is bemutatott — filmje „a személyes történelem" megrázó darabjait, Sára Sándor Sir az út elöttemjének idei darabja a bukovinai székelyek sors-balladáját mutatta föl. A játékfilmek sorában Csoori Sándor és Sára Sándor Tüske a köröm alatt című alkotása a ma, Kézdi Kovács Zsolt Kiáltás és kiáltás című müve a tegnap — egymással nagyon is összefüggő-összeforiódó, azonos tőről fakadó — magyar maffiáit mutatta be, nem ' akármilyen látleletet nyújtván a helyi vezetők azóta épp itt Szegeden oly látványosan napvilágra kerüU ügyleteiről, vagy éppen az ávósok 1956 utáni ténykedésének emberéleteket tönkretevő hétköznapi fasizmusáról. Az előfutár — történelmi fehér foltok, tabuk kitartó ellensége. elhallgatások, mindenfeie disznóságok komor szépségű leleplezője, az úttörő ábrázoló — vagyis a magyar film most, 1988 végén talán egy kicsit föllélegezhet. Azoknak a müveknek a sora, melyek csakis a magyarság igazságérzetéhez voltak hűségesek és semmi máshoz, amelyek bátrak voltak az országos sunyitásban, és könyörtelenek a tisztázás, az igazságok fölmutatásának szándékában, most kissé úgy lehetnek, mint a termést betakarító gazdák; a magyar társadalom megmozdulásával végre beérni látszik őket az idő. Megpihenhetnek hát talán egy -kissé, azzal a jóleső elégtétellel, hogy a filmfőigazgató által említett tény, vagyis a kimondhatóság határainak tágitása — nemzeti méretekben legalább ötven százalékban, előfutárként nekik köszönhető. A filmfőigazgató emiitett interjújában mindazonáltal bejelentette: az 1989-es magyar játékfilmszemlém minden korábbinál gazdagabb mezőny várható. Az előzmények alapos ismeretében ebben nem is kételkedhetünk. Domonkos László