Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

12 1988. december 24., szombat DM1 mqgqzín A mennyek országának vannak olyan titkai, amiket csak a kisgye­rekek ismernek, akik még közel vannak az éghez és a költök, akik közel vannak a kisgyerekekhez. Például tudják-e azt a felnőtt, okos emberek, hogy a mennyor­szágban minden karácsonykor csi­nálnak a kis Jézusnak egy betlehe­met? Egészen olyant, milyennel ré­gebben á betlehemesek jártak itt lent a földön, míg a világ hatalma­sai be nem tiltották a karácsonyi kántálást. de sokkal nagyobbat. Olyan életnagyságú betlehemet, amibe a Máriácska maga is belefér, s a jászolba belefektetheti a kis Jézust igaz valóságban. Abban a 'percben', mikor ez megtörténik, az angyalok rázendítik a Glória in excelsis-t, a Kisded mosolyogva tapsikol virágbimbó kezével, mo­solyától megfényesedik az egész mennyég, a fényesség lesüt ide a földre, és az emberek idelent azt mondják, hogy megszületett a Jé­zus. . Szent József, a liliomos ácsmes­ter, mindig azon a napon szokott munkába fogni, mikor a földi sötét­ségben kigyulladnak az elsó hajnali rnise^ gyertyái. Idejében kell kez­deni, mert lassan lehet haladni az égi betlehemmel, hiszen minden hozzávalót a földről kell felszállí­tani. Emberformába öltöznek az angyalok, mint a régi fametszetes bibliákban, megrakják arancsillag­gal a tarisznyájukat, s azon veszik meg idelent a gerendát, a nádat, a deszkát, a szöget, a minden egyet­mást, ami egy tökéletes betlehem­hez megkívántatódik. Hát az idén is így volt. A meny­nyei mérnökök idejében elkészítet­ték a terveket — hiszen a mennyei mérnökség éppen abban különbö­zik az idelent valótól, hogy legfel­jebb egyszer kell megsürgetni. Amúgy azonban ez is mindig póthi­tellel dolgozik, de erról természe­tesen ö se tehet. Szent Pál apostol is idejekorán élesre köszörülte az aranyszakállú názáreti ácsmesternek azt a jó, öreg ácsbárdot, amely a szent csa­lád képein mindenütt a sarokba támasztva látható. (Azért Szent Pál, mert tudnivaló, hogy kissé bizarr eszmetársulásnál fogva ó nem csak az újságírók védőszentje, hanem a köszörűsöké is.) Az angyalok közül Rafael volt MÓRA FERENC Karácsonyi misztérium 1928-ban megbízva vele, hogy a bevásárláso­kat elvégezze idelent a mindenféle árusok közt. Az emberekkel való bánásmódot ugyanis ó szokta meg legjobban, még abban az időben, mikor az ótestamentomi istenfélő Tóbiás fiával azt a hosszú utat meg­tette Rágeszbe, amelyről a serdül­tebb korúak olyan érdekes dolgo­kat olvashatnak az apokrifusok­ban. Azóta azonban eltelt néhány ezer év, és az emberek mintha megváltoztak volna egy kicsit. Az arkangyal lehorgasztott fejjel tért vissza a földi expedícióról. A négy növendékangyal, aki lent járt vele, üres kézzel állott mögötte. — Rossz világ van odalent, uram! — jelentette Szent Péter­nek, az egek kincstartójának. — Kinevettek a szálházban, mikor deszkára alkudtam, pedig ez még csak a kezdet kezdete. Legalább egy összemarék aranycsillagot ké­rek még, Szent Péter megcsóválta a fejét, mint ez mindenütt szokása a kincs­tartóknak, de azért csak belemar­kolt a csillagosládába. — Hát amiket levittél magad­dal? — kérdezte, mikor észrevette, hogy a tarisznya üres. — Azokat lent hagytam fogla­lóba — magyarázta Rafael. — Azt mondták az árusok, hogy ha egy órával későbben megyek, akkorra még drágább lesz minden. Ezzel teszik egymásnak emlékezetessé az emberek a karácsonyt. De az emberek időmérője nem az angyaloknak van kitalálva. Ne­kik nem kell ahhoz egy óra, hogy térüljenek-íorduljanak ég és föld között. Ók olyan gyorsan érkez­nek, amilyen gyorsan Isten moso­lya leér a földre, vagy a gyermeki imádság fölér az égbe. Mégis megelőzte az angyalokat a drágulás. Mire az angyalok újra le­suhogtak a szálházba, akkorra tíz percenttel fölment a gerenda ára, beleszámítva a forgalmi adót is. Pedig hát még hátra volt a vasá­rus, a nádáruló, a vásznas — a Jézuska pólyájához —, a méccsel kereskedő, s még csak azután jött volna a neheze! A jóravaló betlehemSe bárány­kák is kellenek, egy méla szemű, kajla szarvú ökör is kell. amelyik párájával melengesse a kisdedet, s a szamárkát se lehet elengedni! Hát még a gomolyatűró s a többi tejtermékek, amiket a csordapász­torok tiszte a jászol elé rakni. S két fenyószálat is oda kell strázsának állítani a betlehem elé! — Mire készen leszünk, az idén nem marad csillag az égen! — ve­tett ráncot Szent Péter homloka. — Vajon nem jobb volna-e, ha a Gyermek megint lemenne megszü­letni, mint kétezer évvel ezelőtt? A csillagok megmaradnának, és a föld mégis világosabb lenne, mint az ég. A gondolatot sokan jónak talál­ták. de Máriácska gránátvirág arca elfelhösödött. Neki a föld nem adott egyebet, mint hétfájdalmu tőrét. S ö megint odaadja a fiacská­ját a földnek? Azt határozták, hogy leküldik a négy evangélistát, nézzenek szét a világban, kínálkozik-e valamelyik zugában puha és meleg fészek a Szeretetnek, aki Megváltónak ne­veztetik az írásokban? A tanulmányútról János adott számot, a látnók. Azt mondta, Pát­moszban nem látott olyan apoka­lipszist, mint amilyen most van a világon. A föld nem szelíd róna, legelésző bárányokkal, hanem ko­mor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parázsszemú sere­gével. Rongyos istálló ugyan talál­ható, de nincsenek emberek, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a világ világossága előtt. Az evan­géliumokból csak Hródes porosz­lói maradtak meg, ók a föld urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsi­ság, A Gyűlölet, a Hazugság, a Bosszú és tőreik elérnek az alfától az ómegáig. Hogy lehetne ide le­ereszteni egy csetlö-botló kisgyere­ket, akinek útlevele sincs, és szere­tetet szempész magával, ami min­denütt tilos beviteli cikk, ahol em­berek élnek? Eltévedne nagyváro­sok nyüzsgő utcáiban és falusi sa­rakban, s ijedt rebegését senki meg nem hallaná a kevesek tivornyás zajában, akiknek mindig karácso­nyuk van, s megszámolhatatlan so­kak jajgatásában. akiknek könny­folyását és vérsírását a karácsony se állíthatja meg. Senki a karjára nem venné, senki föl nem engesz­telné leheletével fagyos lábacská­ját, senki meg nem etetné, senki föl nem ruházná, inkább még az egyet­len ingecske is lesikkadna róla ké­^zen-közön. — Nem adom, nem többet, hét világ megváltására se! — mondta elfehéredett arccal a Máriácska, és ahogy lehervadt róla a mosolygás, elfehéredtek az égen a felhók, és elkezdett esni a hó. Mit volt mit tenni, Rafaelt újra fel kellett tarisznyázni aranycsilla­gokkal, és karácsony böjtjére még­iscsak elkészült minden. Szép, nagy, tornyos betlehemet ácsolt össze Szent József, s olyan jászlat bele, hogy az igazi Betlehembe is beillett volna. Nem hiányzott ab­ból semmi se, csak éppen a szalma. — Ejnye, hogy azt meg elfelej­tettük! — haragudott magára Ra­fael. — Pedig egy tanya mellett láttunk akkora kazlat, hogy abból bizonyosan Isten nevében is adtak volna egy nyalábbal — Nem is kell tóbb, csak éppen amennyivel a módját megadjuk! — kotorászott Péter a csillagosládá­ban. — Biz itt már nincs több egy ezüstcsillagnál, de hát azért a kis szalmáért ez is elég lesz. Nem telt bele egy miatyánknyi iüó, már vissza is tért az angyal, de szalma nélkül. — Azt mondja a gazda, hogy nagy úr lesz tavaszra a szalma, eny­nyiért nem bonthatja meg a kazlat. Már most mit csináljanak? A szi­gorú Tamás azt mondta: szólni kell a Jóistennek, idézze maga elé a szalmauzsorást. De hát erról szó se lehetett, az Úristen éppen a kará­csoriyi örömöket csomagoltatta, s ilyenkor a halál is annak számít. Küldeni sehova se küldik, s csak oda mehet, ahova hívják. Utoljára Mihály arkangyal gon­dolt egy okosat. Majd ó lekíséri Rafaelt, neki kardja is van, így nagyobb lesz a tekintély. — Megálljatok csak! — szólt utánuk a Máriácska, ahogy megin­dultak. — Majd adok valamit, ami­ben a szalmát felhozhatjátok! Azzal leoldotta a kötócskéjét, és utánuk eresztette az angyaloknak. Idelent-el nem tudták gondolni az emberek, akiknek eszébe jutott az égre fölnézni, hogy hogy került az a parányi ezüst foltocska a fekete, téli felhók közé. De ez se használt semmit, me­gint csak üres kézzel tért vissza a két angyal. — Nem lehet azzal a tökéletlen­nel bírni — tördöste a kezét Ra­fael. — Ahogy meglátta Mihályt .a karddal, azt hitte, ebből megint rekvirálás lesz, és megmondta ke­rekén, hogy most már az Istennek se ád egy gyújtat szalmát, inkább maga fölgyújtja az egészet. A boldogságosok tánácstalanul néztek össze. Ók sokkal jobban megtartják a földi törvényeket, mint az emberek az égi parancsola­tokat — Most már mi lesz? Az embe­reknek az idén ne szülessen meg a Jézuska? Végre a Máriácska el mosolyogta magát, és idelent kisütött egy percre a nap. — Jaj, de csak mindjárt elapad előttetek a víz! Hát nem tudjátok, hogy a Tejúton mennyi szalma le­hullott a Göncölszekeréről? Ha­mar kapkodjatok össze belőle any­nyit, amennyiből az én fiacskám­nak megágyazhatunk. De siesse­tek, mert hallom, hogy Cicclle már hangolja a hegedújét. Az angyalok szétrebbentek, öreg lábaival maga Szent Péter is kikattyogott szalmát szedni az egek országútjára, és így lett, hogy az idén is lenevetett a Jézuska a betle­hemi jászolból erre a világtalan világra. És ha éjfélkor fölnéztetek volna az égre, amerre az angyalok jár­nak, a felhőkön keresztül is láthat­tátok volna, hogy ma éjszaka rit­kább a Tejút, mint máskor: az angyalok felszedték róla a szalmát. (Magyar Hírlap, 1928. december 25.) ' LHffii Rejtvény VÍZSZINTES: 2. Alexandra Macedonski, román költő (1854-192 ) Téli nap című verséből idézünk egy szakaszt Áprily Lajos fordításában. Az elsó sor. (Zárt betűk: R. J.) 13. Dél-Vietnam fővárosa. 15. Német nói név. 16. Mikszáth-regényhós, személyneve kezdőbetűjével. 17. Fazonban van! 18. Ta­kács igéje. 19. Argentum. 20. Fürdünk benne. 21. Latin üdvözlés. 23. Komárom megyei község. 24. Éji betúk! 25. Vorska Tahiti szigetén (ARUE). 27. Edényt tisztít. 29. Neves kabarészerzó volt (Károly). 30. Az újság vezérkara. 32. Zenedarab! 34. A gal­lium vegyjele. 35. Tojás alakú. 41. Felfogó. 42. Surány határai! 43. Kicsinyítő képzó. 45. A versidézel negyedik, befejező sora. (Zárt betű: O.) 48. Sonka tréfás becézése. 49. Szerencse. 50. Ritka férfinév. 52. Mint, né­metül. (ALS). 53. Lopva figyel. 54. Joskar... (Marifóváros). 56. Rendben! 57. Ld.43. sz.! 58. Sapienti... (A bölcsnek elegendő). 59. A bróm vegyjele. 60. Skandináv nói név. 62. A sportok királynője. 65. Tórvívó testvérpár a hatvanas években. FÜGGŐLEGES: l. A versidézet második sora. (Zárt betűk: C. S. É.) 2. Becézett nói név. 3. Egonka. 4. Endróddel egyesült bé­kési település. 5. .... -en, -ön. 6. Amerikai mesterséges hold. 7 Mister 8. Súlyos fer­Téli nap töző betegség. 9. Üdülőhely az Isztriai-félszi­geten. 10. Ipari növény. 11. A tallium vegy­jele. 12. Kiosztják a díjat. 14. Bár. 17. A közelmúltban elhunyt költónk (Zoltán). 22. Egyszerű madár. 23. Vegyjele: HCL. 24. Pozitív tulajdonság. 26. Arra mondjuk, amit nem tudunk előre kiszámítani (két szó). 28. Jobb belátásra bír. 29. Ápolónő kedves meg­szólítása. 31. Nem egészen tova! 33. A másik kocsi kijutását hátramenettel gátoló. 36. Hals, a németalföldi festő személyneve. 37. Libát hizlal. 38. Vízi sport. 39. A legegysze­rűbb telítetlen karbolsav. 40. Fehér, illatos virágú dísznövény. 44. A versidézet harma­dik sora. (Zárt betúk: C. Z. B.) 46. Az ipekakuána alkaloidja. 47. Szúrós szagú mérgező gáz. 51. „Csak egy éjszakára küldjé­tek el...!" (Gyóni Géza) 53. Sokszor váloga­tott lengyel labdarúgó. 55. Szándékozik. 58. Veszprém patakja. 59. Pest megyei község. 61. ,.,-Darja (áliasOxus). 63. A laurencium vegyjele. 64. Egyszerű gép, de fordítva. 65. Magyar film címe. ZÁBÓ GYULA Az elózó számunkban közölt rejtvény megfejtését és a nyertesek névsorát az ünnep miatt csak később tudjuk ismertetni.

Next

/
Thumbnails
Contents