Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

12 1988. december 24., szombat DM1 mqgqzín A mennyek országának vannak olyan titkai, amiket csak a kisgyerekek ismernek, akik még közel vannak az éghez és a költök, akik közel vannak a kisgyerekekhez. Például tudják-e azt a felnőtt, okos emberek, hogy a mennyországban minden karácsonykor csinálnak a kis Jézusnak egy betlehemet? Egészen olyant, milyennel régebben á betlehemesek jártak itt lent a földön, míg a világ hatalmasai be nem tiltották a karácsonyi kántálást. de sokkal nagyobbat. Olyan életnagyságú betlehemet, amibe a Máriácska maga is belefér, s a jászolba belefektetheti a kis Jézust igaz valóságban. Abban a 'percben', mikor ez megtörténik, az angyalok rázendítik a Glória in excelsis-t, a Kisded mosolyogva tapsikol virágbimbó kezével, mosolyától megfényesedik az egész mennyég, a fényesség lesüt ide a földre, és az emberek idelent azt mondják, hogy megszületett a Jézus. . Szent József, a liliomos ácsmester, mindig azon a napon szokott munkába fogni, mikor a földi sötétségben kigyulladnak az elsó hajnali rnise^ gyertyái. Idejében kell kezdeni, mert lassan lehet haladni az égi betlehemmel, hiszen minden hozzávalót a földről kell felszállítani. Emberformába öltöznek az angyalok, mint a régi fametszetes bibliákban, megrakják arancsillaggal a tarisznyájukat, s azon veszik meg idelent a gerendát, a nádat, a deszkát, a szöget, a minden egyetmást, ami egy tökéletes betlehemhez megkívántatódik. Hát az idén is így volt. A menynyei mérnökök idejében elkészítették a terveket — hiszen a mennyei mérnökség éppen abban különbözik az idelent valótól, hogy legfeljebb egyszer kell megsürgetni. Amúgy azonban ez is mindig póthitellel dolgozik, de erról természetesen ö se tehet. Szent Pál apostol is idejekorán élesre köszörülte az aranyszakállú názáreti ácsmesternek azt a jó, öreg ácsbárdot, amely a szent család képein mindenütt a sarokba támasztva látható. (Azért Szent Pál, mert tudnivaló, hogy kissé bizarr eszmetársulásnál fogva ó nem csak az újságírók védőszentje, hanem a köszörűsöké is.) Az angyalok közül Rafael volt MÓRA FERENC Karácsonyi misztérium 1928-ban megbízva vele, hogy a bevásárlásokat elvégezze idelent a mindenféle árusok közt. Az emberekkel való bánásmódot ugyanis ó szokta meg legjobban, még abban az időben, mikor az ótestamentomi istenfélő Tóbiás fiával azt a hosszú utat megtette Rágeszbe, amelyről a serdültebb korúak olyan érdekes dolgokat olvashatnak az apokrifusokban. Azóta azonban eltelt néhány ezer év, és az emberek mintha megváltoztak volna egy kicsit. Az arkangyal lehorgasztott fejjel tért vissza a földi expedícióról. A négy növendékangyal, aki lent járt vele, üres kézzel állott mögötte. — Rossz világ van odalent, uram! — jelentette Szent Péternek, az egek kincstartójának. — Kinevettek a szálházban, mikor deszkára alkudtam, pedig ez még csak a kezdet kezdete. Legalább egy összemarék aranycsillagot kérek még, Szent Péter megcsóválta a fejét, mint ez mindenütt szokása a kincstartóknak, de azért csak belemarkolt a csillagosládába. — Hát amiket levittél magaddal? — kérdezte, mikor észrevette, hogy a tarisznya üres. — Azokat lent hagytam foglalóba — magyarázta Rafael. — Azt mondták az árusok, hogy ha egy órával későbben megyek, akkorra még drágább lesz minden. Ezzel teszik egymásnak emlékezetessé az emberek a karácsonyt. De az emberek időmérője nem az angyaloknak van kitalálva. Nekik nem kell ahhoz egy óra, hogy térüljenek-íorduljanak ég és föld között. Ók olyan gyorsan érkeznek, amilyen gyorsan Isten mosolya leér a földre, vagy a gyermeki imádság fölér az égbe. Mégis megelőzte az angyalokat a drágulás. Mire az angyalok újra lesuhogtak a szálházba, akkorra tíz percenttel fölment a gerenda ára, beleszámítva a forgalmi adót is. Pedig hát még hátra volt a vasárus, a nádáruló, a vásznas — a Jézuska pólyájához —, a méccsel kereskedő, s még csak azután jött volna a neheze! A jóravaló betlehemSe báránykák is kellenek, egy méla szemű, kajla szarvú ökör is kell. amelyik párájával melengesse a kisdedet, s a szamárkát se lehet elengedni! Hát még a gomolyatűró s a többi tejtermékek, amiket a csordapásztorok tiszte a jászol elé rakni. S két fenyószálat is oda kell strázsának állítani a betlehem elé! — Mire készen leszünk, az idén nem marad csillag az égen! — vetett ráncot Szent Péter homloka. — Vajon nem jobb volna-e, ha a Gyermek megint lemenne megszületni, mint kétezer évvel ezelőtt? A csillagok megmaradnának, és a föld mégis világosabb lenne, mint az ég. A gondolatot sokan jónak találták. de Máriácska gránátvirág arca elfelhösödött. Neki a föld nem adott egyebet, mint hétfájdalmu tőrét. S ö megint odaadja a fiacskáját a földnek? Azt határozták, hogy leküldik a négy evangélistát, nézzenek szét a világban, kínálkozik-e valamelyik zugában puha és meleg fészek a Szeretetnek, aki Megváltónak neveztetik az írásokban? A tanulmányútról János adott számot, a látnók. Azt mondta, Pátmoszban nem látott olyan apokalipszist, mint amilyen most van a világon. A föld nem szelíd róna, legelésző bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parázsszemú seregével. Rongyos istálló ugyan található, de nincsenek emberek, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a világ világossága előtt. Az evangéliumokból csak Hródes poroszlói maradtak meg, ók a föld urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, A Gyűlölet, a Hazugság, a Bosszú és tőreik elérnek az alfától az ómegáig. Hogy lehetne ide leereszteni egy csetlö-botló kisgyereket, akinek útlevele sincs, és szeretetet szempész magával, ami mindenütt tilos beviteli cikk, ahol emberek élnek? Eltévedne nagyvárosok nyüzsgő utcáiban és falusi sarakban, s ijedt rebegését senki meg nem hallaná a kevesek tivornyás zajában, akiknek mindig karácsonyuk van, s megszámolhatatlan sokak jajgatásában. akiknek könnyfolyását és vérsírását a karácsony se állíthatja meg. Senki a karjára nem venné, senki föl nem engesztelné leheletével fagyos lábacskáját, senki meg nem etetné, senki föl nem ruházná, inkább még az egyetlen ingecske is lesikkadna róla ké^zen-közön. — Nem adom, nem többet, hét világ megváltására se! — mondta elfehéredett arccal a Máriácska, és ahogy lehervadt róla a mosolygás, elfehéredtek az égen a felhók, és elkezdett esni a hó. Mit volt mit tenni, Rafaelt újra fel kellett tarisznyázni aranycsillagokkal, és karácsony böjtjére mégiscsak elkészült minden. Szép, nagy, tornyos betlehemet ácsolt össze Szent József, s olyan jászlat bele, hogy az igazi Betlehembe is beillett volna. Nem hiányzott abból semmi se, csak éppen a szalma. — Ejnye, hogy azt meg elfelejtettük! — haragudott magára Rafael. — Pedig egy tanya mellett láttunk akkora kazlat, hogy abból bizonyosan Isten nevében is adtak volna egy nyalábbal — Nem is kell tóbb, csak éppen amennyivel a módját megadjuk! — kotorászott Péter a csillagosládában. — Biz itt már nincs több egy ezüstcsillagnál, de hát azért a kis szalmáért ez is elég lesz. Nem telt bele egy miatyánknyi iüó, már vissza is tért az angyal, de szalma nélkül. — Azt mondja a gazda, hogy nagy úr lesz tavaszra a szalma, enynyiért nem bonthatja meg a kazlat. Már most mit csináljanak? A szigorú Tamás azt mondta: szólni kell a Jóistennek, idézze maga elé a szalmauzsorást. De hát erról szó se lehetett, az Úristen éppen a karácsoriyi örömöket csomagoltatta, s ilyenkor a halál is annak számít. Küldeni sehova se küldik, s csak oda mehet, ahova hívják. Utoljára Mihály arkangyal gondolt egy okosat. Majd ó lekíséri Rafaelt, neki kardja is van, így nagyobb lesz a tekintély. — Megálljatok csak! — szólt utánuk a Máriácska, ahogy megindultak. — Majd adok valamit, amiben a szalmát felhozhatjátok! Azzal leoldotta a kötócskéjét, és utánuk eresztette az angyaloknak. Idelent-el nem tudták gondolni az emberek, akiknek eszébe jutott az égre fölnézni, hogy hogy került az a parányi ezüst foltocska a fekete, téli felhók közé. De ez se használt semmit, megint csak üres kézzel tért vissza a két angyal. — Nem lehet azzal a tökéletlennel bírni — tördöste a kezét Rafael. — Ahogy meglátta Mihályt .a karddal, azt hitte, ebből megint rekvirálás lesz, és megmondta kerekén, hogy most már az Istennek se ád egy gyújtat szalmát, inkább maga fölgyújtja az egészet. A boldogságosok tánácstalanul néztek össze. Ók sokkal jobban megtartják a földi törvényeket, mint az emberek az égi parancsolatokat — Most már mi lesz? Az embereknek az idén ne szülessen meg a Jézuska? Végre a Máriácska el mosolyogta magát, és idelent kisütött egy percre a nap. — Jaj, de csak mindjárt elapad előttetek a víz! Hát nem tudjátok, hogy a Tejúton mennyi szalma lehullott a Göncölszekeréről? Hamar kapkodjatok össze belőle anynyit, amennyiből az én fiacskámnak megágyazhatunk. De siessetek, mert hallom, hogy Cicclle már hangolja a hegedújét. Az angyalok szétrebbentek, öreg lábaival maga Szent Péter is kikattyogott szalmát szedni az egek országútjára, és így lett, hogy az idén is lenevetett a Jézuska a betlehemi jászolból erre a világtalan világra. És ha éjfélkor fölnéztetek volna az égre, amerre az angyalok járnak, a felhőkön keresztül is láthattátok volna, hogy ma éjszaka ritkább a Tejút, mint máskor: az angyalok felszedték róla a szalmát. (Magyar Hírlap, 1928. december 25.) ' LHffii Rejtvény VÍZSZINTES: 2. Alexandra Macedonski, román költő (1854-192 ) Téli nap című verséből idézünk egy szakaszt Áprily Lajos fordításában. Az elsó sor. (Zárt betűk: R. J.) 13. Dél-Vietnam fővárosa. 15. Német nói név. 16. Mikszáth-regényhós, személyneve kezdőbetűjével. 17. Fazonban van! 18. Takács igéje. 19. Argentum. 20. Fürdünk benne. 21. Latin üdvözlés. 23. Komárom megyei község. 24. Éji betúk! 25. Vorska Tahiti szigetén (ARUE). 27. Edényt tisztít. 29. Neves kabarészerzó volt (Károly). 30. Az újság vezérkara. 32. Zenedarab! 34. A gallium vegyjele. 35. Tojás alakú. 41. Felfogó. 42. Surány határai! 43. Kicsinyítő képzó. 45. A versidézel negyedik, befejező sora. (Zárt betű: O.) 48. Sonka tréfás becézése. 49. Szerencse. 50. Ritka férfinév. 52. Mint, németül. (ALS). 53. Lopva figyel. 54. Joskar... (Marifóváros). 56. Rendben! 57. Ld.43. sz.! 58. Sapienti... (A bölcsnek elegendő). 59. A bróm vegyjele. 60. Skandináv nói név. 62. A sportok királynője. 65. Tórvívó testvérpár a hatvanas években. FÜGGŐLEGES: l. A versidézet második sora. (Zárt betűk: C. S. É.) 2. Becézett nói név. 3. Egonka. 4. Endróddel egyesült békési település. 5. .... -en, -ön. 6. Amerikai mesterséges hold. 7 Mister 8. Súlyos ferTéli nap töző betegség. 9. Üdülőhely az Isztriai-félszigeten. 10. Ipari növény. 11. A tallium vegyjele. 12. Kiosztják a díjat. 14. Bár. 17. A közelmúltban elhunyt költónk (Zoltán). 22. Egyszerű madár. 23. Vegyjele: HCL. 24. Pozitív tulajdonság. 26. Arra mondjuk, amit nem tudunk előre kiszámítani (két szó). 28. Jobb belátásra bír. 29. Ápolónő kedves megszólítása. 31. Nem egészen tova! 33. A másik kocsi kijutását hátramenettel gátoló. 36. Hals, a németalföldi festő személyneve. 37. Libát hizlal. 38. Vízi sport. 39. A legegyszerűbb telítetlen karbolsav. 40. Fehér, illatos virágú dísznövény. 44. A versidézet harmadik sora. (Zárt betúk: C. Z. B.) 46. Az ipekakuána alkaloidja. 47. Szúrós szagú mérgező gáz. 51. „Csak egy éjszakára küldjétek el...!" (Gyóni Géza) 53. Sokszor válogatott lengyel labdarúgó. 55. Szándékozik. 58. Veszprém patakja. 59. Pest megyei község. 61. ,.,-Darja (áliasOxus). 63. A laurencium vegyjele. 64. Egyszerű gép, de fordítva. 65. Magyar film címe. ZÁBÓ GYULA Az elózó számunkban közölt rejtvény megfejtését és a nyertesek névsorát az ünnep miatt csak később tudjuk ismertetni.