Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23., péntek 5 A mentősök óvatosan helyezték a fájdalomtól meggyötört, eszméletlen embert a hordágyra. A szúk lépcsőfordulókban küszködve fértek el, még­sem billent a magatehetet­len test. A szirénát sem kellett bekapcsolni, hiszen kará­csony másnapján reggel ötkor nem volt forgalom az utcákon. Az ambulanciára vitték minimális pulzussal, viasz­sárgán. A két mentős a kí­sérőtől halkan búcsúzott. A doktornő álmosan sé­tált elő az orvosi szobából. A rendelőből perc múlva visszatért, ingerültség nél­kül, hátborzongató hideg­séggel szólt: „Minek hozta ide, nem látja, hogy ago­nizál?" De igen, órák óta tudta és látta, ez már agónia. Mégis hinni akarta — ezen Karácsonyi ügyelet a félelmetes éjszakán —, hogy van remény, történ­het még csoda, létezik va­laki, aki segít. A doktornő szavai ér­telmetlenül dübörögtek az agyában, csak a közöny érintette meg és a kifeje­zéstelen szempár, melynek hidegségét a vastag szem­üveg még hangsúlyosabbá tette. Fogalma sem volt mit, miért tesz. A menekülés ösztöne dolgozott csak benne. Lerohant a portá­ra, taxit kért. A portás ci­garettával és hellyel kínál­ta a szűk fülkében, s be­szélt hozzá fáradhatatlanul a karácsony éjszakai ügye­let után. A taxis szágul­dott a kihalt városban, a célnál nem fogadott el borravalót, és megvárta, amíg villany gyullad ab­ban a lakásban, amelynek kapucsengöjén a kisérő csengetett. A doktornő — aki fáradt volt karácsony másnapjá­nak reggelén — már régen nem emlékezhet e törté­netre. Számára csak egy eset volt a családjától tá­vol töltött megszámlálha­tatlan éjszakai ügyeletek sorában. Egy eset, amely rontotta a kórház halálo­zási statisztikáját, és gya­rapította az adminisztráci­ós munkát karácsony ün­nepén. A kísérő minden kará­csonykor emlékezni fog a történetre, mert akkor az apját hagyta ott. Kalocsai Katalin Á víg özvegy szomorú Lehár-bemutató a nagyszínházban Áradó, széles keringödal­lamok, sár mos valcermiliő, gemütlich bécsi bűbáj, ki­rályok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák — íme az operett, pláne, ha Lehár Ferenc nevéhez kapcsolódik. A barométer idestova száz éve esőre áll, Lolóról, Dodó­ról, Gogóról (és tsai) meg vagy nyolcvan esztendeje tudni kell, hogy „a hazasze­retetnél szerelmük többet ér". (Így vala ez az 1956-os esztendőben is, midőn napo­kon át szégyenszemre eme gyönyörbúbájt sugározta a rádió, miközben a pesti ut­cán folyt a vér.) Mindegy: az operett esetében föl kell (kellene) függeszteni a tár­sadalometikai és művészet­filozófiai problémákat. Fő­leg, ha nívós operettről van szó. Ki kit dob át a Palánkon? egy Viharfelhők építkezés felett Mi lesz a Mikszáth Kál- súnk ennyivel többet. Mi- Felelősséggel tartozunk a mán utcában épülő (ponto- kor megsej tettük, hogy ez az tagságnak. A Palánk Lakás­sabban most éppen nem üzlet nem teljesen tiszta, szövetkezet hiába kezdte el épülő) új szövetkezeti ház, kerek perec megmondtuk saját szakállára az építke­és nagy ABC sorsa? Erről egyetlen fillért sem fizetünk zést, mi nem vagyunk haj­írtunk nemrégiben lapunk- többet, míg a vitás kérdése- landók egy fedezetlen úzlet­ban „Karmos1 terek törött ket nem tisztáztuk, pálcával?" címmel. Emlé­— Milyen támogatásra várnak? kezfetöül csak annyit, hogy akkor Rácz Kálmán, a Pa­lánk Lakásszövetkezet elnö­ke elmondta, hogy a ház el­ső szintjének „gazdája", a Dél Tisza Menti Áfész kifo­gyott a pénzből, s egyelőre ezért állt meg az építkezés. Egyúttal cáfolta azt is, hogy a lakásszövetkezett a felme­rült gondok miatt eladni igyekszik az építkezést. Az — Nos, annakl idején mindkét tanács f— a me­gyei és a városi is — szó­ban megígérte, hogy pénzzel is segíti ezt az építkezést, hiszen várospolitikai érdek, hogy egy korszerű ABC-t építsünk a Belvárosban. Most van asztalon a Keres­kedelmi Minisztériumban a be belerángatni a tagjain­kat. Különben is, még a be­fizetétt 13 milliónk sem fo­gyott el. Egyelőre még sima a föld, az ABC-hez még hoz­zö sem 'kezdtek. Csoda-e, ha jogi garanciák' nélkül nem akarjuk folytatni ezt a bi­zonytalan együttműködést? — Mj lesz, ha mégis csőd­be megy az építkezés? — Bárki fejezze is be a befizetett 15 milliónkért ak­irás megjelenése után felke- paJyazatunki amj várható- kor is kapunk a házban egy reste szerkesztőségünket Ke­lemen János, a Dél Tisza­Menti Afész elnöke azzal, hogy a cikk erősen rontotta a cég hitelét, s a benne fog­lalt állítások, amelyek Rácz £^hetö hogv most Dukato­S^IS^ lódzunk, ki teljesíti az igére"­tát? Mi 50-60 milliót szán­tunk az épületre, ezt tartjuk is. Igaz, közben a Palánk eL, nem fedik a valóságot. Am legyen. Hallgattassák meg e. másik fél is! — egyezrtjunk meg. Lássuk, ho- megrendelés nélkül már bele gyan ítélik meg ők az egyre is vágott az építkezésbe, s viharosabbá váló építkezés eddig szerirttünk legalább 30 milliót a föld alá „temet­tek". Most meg rajtunk an januárban dől el. Ügy kisebb üzletet. Nem hagy­számoltunk, hogy az építke- hatjuk, hogy a mi kontónk­zés költségeinek felét alap- ra mások hazardírozzanak, jutítatásból, városi és megyei Az épülőt egyelőre nem segítségből finanszírozzuk, akar kinőni a földből, de a viharfellegek máris gyüle­keznek a Mikszáth Kálmán utca felett. Csendes eső lesz belőlük, vagy fergeteges vi­har? Egyelőre ki tudja .. . Rafai Gábor Schmidt Andrea felvétele Egy láncos,jelenet a szegedi Víg özvegyből Lehárról jó négv évtizede azt írta a Frankfurti Ope­raház műsorfüzeté, hogy A víg özvegy ben teremtette még a táncos-zenekari össz­meg először jellegzetes stí- hang is, itt-ott még Gyime­lusát; a világnak e legtöbb- s2 Kálmán is túljátszottá ször játszott operettje pedig magát, Bajtay Horváth Ágo­most a szegedi teátrium !a. hangja meg mintha va­deszkáira jutván, ama szim- lahová a színfalak mögé alakítása is fölerősödött Va­patíkus előzetes elképzelés bújt volna — a művésznő lencienne-ként, a szintén ki­jegyében lett karácsony kimondottan indiszponáltnak emelkedő bonvivánnal, Egri előtti nagyszínházi disz- tűnt. (Azt már nem is em- László Danilójával együtt, premier, hogy végre igazán litve, hogy Gyimesi Kál- Kár. hogy a primadonnai elegáns. a „nagyoperett" mánt kivéve a dalszövegeket szerepkörben máskor oly meggyőző Bajtay Horváth kiili produkcióba. Eképpen Gyimesi a nívót,. Herczeg a karaktert villantotta meg — imigyen már Vajda Juli igen megbízható szubrett­meghatározás teljes értelmé- nem énekelték éppen túl ben fölfogható produkció érthető artikulációval a sze kerül elénk — fény, pompa, replők.) áradó csillogás, dal, tánc. Az ominózus ViÍja-dalnál estélyi, pezsgő, Loló, Dodó már azt lehetett hinni, ez A Gogó, lásd, mint fent, és a Vlg özvegy már végképp el­többi. Szóval: igazi, legalább szomorodik, s az ötlettelen- sülön)"együtt Pedig i_i _ ségen meg a szürkeségen búsongva bujdosik tova, vissza a jó Osztrák—Magyar Monarchiába. Aztán később, á vége felé szerencsére tör­tént egy, s más: Gyimesi Kálmán és kisebb mérték­ben Herczeg Zsolt alakítása jótékonyan élénkítve „meg- megbízható ízléssel készült dobta", fölpörgette az egész jelmezein nem múlott sem­dett — a vendég Esztergá- előadást. Gyimesi Mirko mi: hogy ez a mostani Víg lyos Károly rendezőnek nem Zéta bárója igazi Figurává özvegy, csillámlott bár any­lett ily módon, Herczeg (nyiraj mint farsangi bálo­Zsolt (Njegus) a klasszikus kon ezer funkcionáriusné, tánőeskomikus-szerepkör szomorú-szomorkás, az igazi humorából és vénájából nagy show-val adás maradt csempészett be kis ízelítőt a _ szintúgy szomorú, de humor szempontjából külö- tény. nősen vértelen, ötletek nél- Domonkos László kétezer százalékos nagyope­rettet fogunk látni, a la A víg özvegy. Nos: kaptunk helyette egy eléggé sápatag előadást Af­féle szomorú*, vagy legalább­is szomorkás Víg özvegyet. Az első felvonás különösen vontatottra, tempótlanra, ne­hézkes-lagymatagra sikere­Ágota ama végső megélén­külés előtt . bizony inkább csak alkati jellegzetességei­vel tűnt megfelelőnek, Vajk Györggyel (Camille de Ros­a Ho­bo Blues Band-tól Lehárig jutott Fuchs László karmes­teri tel.jesimténye éppúgy fölfelé „zárkózott", mint az Imre Zoltán koreográfiáját színre vivő tánckaré. Varga Mátyás „nagyoperettes" dísz­letein és Molnár Zsuzsa sikerült a közvetlen érte­lemben persze nagyon „hű" operettes összhatást hang­zásban-dinamikában meg­győzővé és kellőképpen ní­vóssá tenni. Néha megle­pően gyengének bizonyult, eddigi történetét: — Kezdjük talán azzal, hogy a pénzünk nem is fogy­hatott el, hiszen mi nem fogtunk semmiféle beruhá akarják bevasalni egy el­szúrt döntés kárát? Ma már ugyanis látszik, hogy a föld zásba. ügy hat éve valóban ?Iatti gar;1/-sok ^mí«ási Hír-»«-. áru/- monvotonf zirvi i totr szóba került, hogy szívesen beszállnánk egy nagy ABC építkezésébe. Akkor helyről is kaptunk ígéretét, hogy ebben támogatnál; majd bennünket. A Palánk Lakásszövetkezettel valóban folytattunk tárgyalásokat, de mind a mai napig semmi­féle szerződés nem köt bein hiba eredményeként épültek meg, hiszen ezeket nem le­több ,tlet Sazt»aságosan üzemeltet­ni. — Miért támadt az 50 milliós vita? — Mert Rácz Kálmánék utólag önkényesen módosí­tották a terveket. Mi abban nünket egymáshoz. Ök nem egyeztünk meg, hogy a gépé­kivitelezői annak az építke­zésnek, amit mi meg sem rendeltünk tőlük. — Akkor miért fizettek 13 millió forintot? — Ez amolyan előleg, er­szeti berendezések belefér­nek abba a 2700 négyzetmé­terbe, ami a miénk, ök át­terveztették a házait, a be­rendezéseket „felvitték" a tetőre. Ezt az indokolatlan pluszköltséget nem vagyunk ről természetesen írásban hajlandók elfogadni, is megállapodtunk. A befi- Ügy tűnik, a lakók, zetett pénzért elővásárlási jogot kötöttünk ki az épú­akik előleggel, azaz , pénzükkel segítették eddig az építke let alsó szintjére, ahol ABC- zést, most nyugtalankodnak, áruházat kívánunk építtet- Az egyre sűrűbben feLröp­Tii, de nem biztos, hogy ez- penó rossz nírek nem hasz­nálnak ennek a vállalkozás­nak. Azt is (hallani, hogy részletes tervek és költség­zel ezt a szövetkezetet bíz­zuk majd meg. — Miért az ellenállás? — Nem is tagadom, az ár­ban üzleti vitáink támad­tak. Az előkalkulációt, ami 100-110 millió forintról szólt, mindketten elfogadtuk, az­zal a feltétellel, hogy akkor kötünk szerződést, ha a tá­mogatásokat tisztázzuk a hi­vatalokkal. Időközben a Palánk elnöke úgy nyilatko­zott, hogy 50 millióval „el­számolták magukat", fizes­vetés nélkül indították út­jára a több mint 250 milliós építkezést. iMi ez, ha nem hazardírozás? — kérdezik többen. — Egv ekkora beruházás alighanem meghaladja en­nek a szövetkezetnek az erejét.— folytatja Kelemen János. —. Mi nem fektethe­tünk be a bizonytalanra. Életveszélyes nigyőn a kultúrház? Gyér érdeklődés a falugyűlésen Algyő peremkerületben tanácskozásra hívták a la­kókat, hogy tájékoztatást kapjanak a „falu" fejlesz.é­sének lehetőségéről. Furcsa volt, hogy mindössze 13-an vettek ezen részt, noha egész Algyő attól hangos, hogy „ellopták a befizetett telepü­lésfejlesztési hozzájárulást", hogy „mikor fognak már hozzá az életveszélyessé mi­nősített kultúrotthon felújí­tásához, vagy egy új meg­építéséhez", hogy „a vízve­zetékek az utcákban amiatt törnek el, mert a vizet a városi hálózatra kapcsol­ták", hogy „nics mozi", hogy ¡„kellene egy tornaterem", hogy „rossz a buszközleke­dés" és hogy, hogy, hogy . . Tizenhármán ültek tehát a tanácsháza nagytermében. Érthetetlen a nyilvános je­lenléttől való félelem. Az túl kevés — inkább semmi —, hogy az utcán, a kocs­mákban zsörtölődnek emberek. Somogyi Károlymé felvitele Az „életveszélyes" kultúrház húsz esztendeje a föld alatt rozsdásodó csövekkel. Lehet, az hogy kimaradoznak a busz­járatok, de kimaradnak Persze nem csupán a la- Szegeden is. A gyakoriságra kókat kell hibáztatni, gond sem lehet panasz, hiszen a van a városi tanács tájé- szegedi 10-es busz után (ez koztatásaival is. Egy .vastag tízpercenként indul) a leg­felmérési anyagban —amely sűrűbb az algyői, az M32-es: más csatolt volt községekkel főidőben 15 percenként in­is foglalkozik — mindössze dul, egyébként fél óránként. 2 oldal szól Algyőröl, s azt (Az viszont megfontolandó, is csak a tanácskozás előtt hogy a hétvégeken is jár­fél órával kapták kézhez, hatnának gyakrabban.) A Vegyük sorjába a dolgo- megállókról is szó esett. Az kat. A vízzel nincs gond, új ÁBC elé tervezett meg­van viszont a több mint állókat csak a jövő év elején ják, hogy „ellopták" az erre a célra felajánlott település­fejlesztési hozzájárulásból eddig összegyűlt pénzt és mondják: sokan nem fizet­nek mar tehót. Ez utóbbi igaz. de illik tudni, hogy a gázvezetéképítés miatt sokan — jogosan — kaptak ideig­lenes, vagy végleges fel­mentést. Az összegyúlt ösz­szeg viszont természetesen megvan. Jelenleg másfél millió ez az összeg, de kü­lön kapnak jövőre 2 milliót a kultúrház felújítására. Ügy tervezik, hogy 1989. április 4-re használható ál­lapotban lesz a művelődési otthon. Van tehát erre pénz, S ha szakemberek — és nem szakemberek — társadalmi munkával segítenének — elkészülhetne hamarabb is. Nagy szükség lenne erre, hiszen az országos hírű népi együttes próbáin-előadásain lehet' megépíteni, ugyanis a kijelölt területre parkolót' túl, ismeretterjesztő előadá­is kell létesíteni. sokát, gyermekeknek és idő­A mozi kérdése misztikus, seknek színvonalas músoro­Valamilyen megoldást súr- kat lehe'ne csinálni, gősen kell találni. Akár a Tornaterem akad ugyan, régi felújításával, hiszen er- amely az IKV kezelésében re reális lehetőség van. áll, de lévén vályogból. ve­Igénylik a lakók a jó fii- szélyesek a „falba" erősített meket. bordásfalak. Megoldás? Az „életveszélyes" müve Egyelőre nincs. Visszatérve lődési ház felújítása 9 níil- még az aútóbuszhoz, kár, és lióba kerülne. Ez képtelen- hiba volt megszüntetni a ség, hiszen több építőmester Rákóczitelepi járatot a hét véleménye szerint 2 millió- végén. A tanyai embereknek ból néhány hónap alatt fel is igényük a faluba utazás. . . lehetne újítani Mondogat- Ács S. Sándor \ V

Next

/
Thumbnails
Contents