Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23., péntek i 3 Berekesztették az Országgyűlés ülésszakát Javaslat, szavazás Fölszólalások Mészáros Győző, a terv- és költségvetési bizottság elő­adója két változtatást is ja­vasolt a törvénymódosítási indítványhoz. Az egyik a jo­gi, igazgatasi és igazságügyi bizottság kezdeményezése, amelynek értelmében az il­letéki ügyintézés idejét há­rom hónapra kell csökken­teni. Ezt az indokolja, hogy az idő múlása következtében előálló vagyonérték-növeke­dés ne emelje a kivetendő il­letéket. A másik indítvány arra vonatkozott, hogy nö­velt összegű illetéket állapít­sanak meg cégbírósági eljá­rás kezdeményezése esetén. A bizottsági előadó — e két módosítás figyelembevételé­vel — elfogadásra javasolta a kormány előterjesztését. Határozathozatal követke­zett. A cégbírósági eljárás illetékére vonatkozó módo­sítást ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadták el. A három hónapos ügyin­tézési idő előírását egyhan­gúlag jóváhagyták. Az Or­szággyűlés ezután a már megszavazott változtatások­kal együtt — ellenszavazat nélkül, két tartózkodással — elfogadta az illetékekről szó­ló 1986. évi I. törvény mó­dosítását. Csehák Juciit expozéja Mezey Károly, a téma bi­'zottsági előadója felszólalá­sában kiemelte, hogy a szo­ciális és egészségügyi bizott­ság ülésén a testület elfogad­ta és támogatja a tervezetet. Kiss Péter (Fejér m., 13. vk.), a Fejér Megyei Tanács Kórháza Bicskei Rendelőin­tézetének igazgató főorvosa kifejtette, hogy a jelenlegi­től minőségileg eltérő ön­kormányzati és gazdasági alapon működő társadalom­biztosítási, nyugdíjbiztosítá­si rendszer legfontosabb el­vei összhangban vannak a piacgazdálkodással ós ennek intézményeivel. Javasolta, hogy a program kidolgozá­sakor a munkaadók, érdek­képviseleti szervezetek, va­lamint a kormány képvise­lői egyeztessék az érdekeket. Koczmann Ferencné (Győr­Sopron m., 7. vk.), a pan­nonhalmi körzeti orvosi ren­delő ápolónője hangsúlyoz­ta: társadalmi igazságot szolgáltatunk, ha megnövel­jük az alacsony nyugdíjban részesülők juttatását, s ja­vasolta a létminimum alatt élők számára a nyugdíj megnövelését, legalább a minimálbér határáig. Bartalné Bonszéki Erzsé­bet (Nógrád m., 6. vk.), a Balassagyarmati Városi Kór­ház megbízott osztályvezető főorvosa halaszthatatlan fel­adatnak minősítette a Tár­sadalombiztosítási Alap lét­rehozását. jB . 1 HL W • ÍÉRÉÉI Hl 'dSk • <jí % A társadalombiztosítási alapról szóló törvényjavaslat és a társadalombiztosítással foglalkozó 1975. évi II. tör­vény módosítását kezdemé­nyező törvényjavaslat tár­gyalása következett. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter expozéja bevezetőjében em­lékeztetett arra, hogy majd­nem száz évvel ezelőtt ter­jesztette az Országgyűlés elé a magyar társadalombiztosí­tás átfogó rendszerét meg­alapozó törvényjavaslatot Baross Gábor miniszter. — A társadalombiztositási célok változatlanok — foly­tatta a miniszter asszony. — Ma is arra kell töreked­nünk, hogy a különböző ba­jok bekövetkezésekor — amelyek nem lettek kevésbé súlyosak, viszont a számuk, fajtájuk szaporodott — le­gyen a munkáltatók és a munkavállalók járulékaiból állami, törvényes garancia mellett értékálló, biztonsá­gos szolgáltatás. Legyen ez a rendszer világos, érthető, ki­számítható, törvényes. Mű­ködjön demokratikusabban, vezesse önkormányzat. Ve­zetése számoljon el nyilvá­nosan a járulékfizetők és a Parlament előtt. ELlatusai járjanak, és ne adomány­ként jusson hozzá a bajba jutott ember. Ne teher le­gyen a gazdaságon. Annak működését, átalakítását ne nehezítse. A járulékok fel­használását a gazdálkodó is befolyásolhassa, ellenőriz­hesse. legyen érdekelt a kockázatok csökkentésében, választhasson a különböző biztosítási formák között. A tőke és pénzpiacon töltsön be kiegyensúlyozó szerepet a társadalombiztosítás bankja; legyen meggyőző szerepe a hosszú távú takarékosság­ban. Ez a munka szorosan usz­szefügg más jelentós lépe­sekkel, a költségvetés, a szociál- és egészségpolitika és a bér reformjával, a poli­tikai .intézményrendszer át­alakításával. A javaslatokat több lépésben a jövő év fo­lyamán kívánjuk az Or­szággyűlés elé terjeszteni. Az 1989. január l-jén megtenni szándékozott lé­pés — a Társadalombizto­sítási Alap megalkotása — a távlati szándékok és az el­végzendő feladatok szem­pontjából egyaránt a mini­málisan szükséges, és az adott feltételek mellett ma­ximálisan lehetséges megol­dás. Ezfel már biztositható, hogy megkezdődjék a társa­dalombiztosítás önálló gaz­dálkodása, hiszen az önálló működés alapfeltételei adot­takká válnak. Már a jövő évben megkezdődik a tarta­lékalap feltöltése, így a tar­talékalap — meghatározott kereteken belül — haszno­sulhat — mondotta Csehák Judit. — Nem szabad lebecsül­nünk azt a tényt sem — folytatta —, hogy a kifizeté­sek biztonsága garantált; sőt, év végén biztos tartalékala­pot is tudunk képezni, még akkor is, ha a járulékbevéte­lek nem biztosítanak többle­tet. Mód nyílik az önálló gazdálkodásra oly módon is, hogy a társadalombiztosítás jogszabályban meghatározott bevételeivel maga gazdálko­dik, az ellátás zavartalansá­gát nem veszélyeztető rqódon átmeneti likviditási többle­, tét a pénzpiacon biztonságos formában befektetheti. Az önálló alap megalkotá­sával biztos bázisa teremtő­dik azoknak a számítások­nak, amelyeket elvégezve a következő év folyamán a szociálpolitikai ellátásokat a biztosítási típusú kiadások­tól el lehet választani, sőt a különböző biztosítási ágak — nyugdíj, rokkantbetegségi stb. — szétválasztására is mód nyílik. E munkákkal párhuzamosan 1989 első fe­lében kerül majd sor a tár­sadalombiztosítás intézmé­nyének helyét, szerepét, irá­nyítását és felügyeletét meg­határozó törvény megalkotá­sára — mondotta. Csehák Judit javasolta, hogy a költségvetési beszá­molóval egy időben kapjon a társadalombiztosítás pénz­ügyeiről is tájékoztatást a Parlament. Az egyes ellátá­sok kiegészítéséről fél év el­teltével, az árak emelkedésé­nek és a bevételekrkiadások alakulásának ismeretében lehet majd dönteni. Ez a megoldás garanciát ad arra az esetre is, ha a bérek vagy az árak eltérnek a tervezett mértéktől. Végezetül a másik előter­jesztését megindokolva el­mondta: az 1975. évi II. tör­vény módosítását azért ké­rik, mert korlátoz.ó paragra­fusokat szeretnének törölni. A térítési díjrendszer válto­zása miatt a családi pótlék kifizetésének korlátait, az egységes járulékfizetés mi­att pedig az egységes ellátást még bizonyos körben aka­dályozó bekezdéseket szük­séges hatályon kívül helyez­ni. Határozathozatal Mivel ehhez a • napirendi ponthoz hozzászólásra többen nem jelentkeztek, Csehák Judit összegezte á vitában elhangzottakat. Mindenek­előtt megköszönte a hozzá­szólásokból is kicsendülő jobbító szándékot, s azt a segítséget is, amelyet a tör­vényjavaslat előkészítése siT­rán a Parlament szociális és egészségügyi bizottságától kaptak. Ugyancsak köszöne­tet mondott a vitában el­hangzott, követelményeket megfogalmazó javaslatokért, amelyek markánsabbá tették a jövő társadalombiztosítá­sáról felvázolt képet. Ezután rövid tájékoztatást adott ar­ról, hogy nemcsak a tárca foglalkozik a társadalombiz­tosítás átalakításával, hanem külföldi biztosítási szakértő­ket is felkértek a magyar társadalombiztosítás és egészségügyi finanszírozás átvizsgálására. Ezzel a mun­kával várhatóan a jövő év­ben végeznek. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés először a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavas­latot egyhangúlag elfogadta. Majd ugyancsak egyhangú­lag határozott az 1975. évi II. törvény módosításáról. gi Kamara személyzeti és munkaügyi főosztályának vezetője a törvényjavaslat vitájának egyedüli hozzá­szólójaként kedvezményes elbírálást kért az élelmi­szer-kiskereskedelem szá­mára. Több hozzászóló nem lé­vén, Czibere Tibor válaszá­ban reagált a kulturális bi­zottság, és Hellner Károly képviselő hozzászólására. A külföldiek magyarországi befektetéséről, a Ptk módosításáról Czibere Tibor előterjesztése Ezután következett a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szó­ló törvényjavaslat tárgyalá­sa. Czibere Tibor művelődé­si miniszter tartotta meg expozéját. Elöljáróban kifejtette: a gazdaság és a szakmai kép­zéssel foglalkozó iskolák kapcsolata arra a tényre épül,'hogy az iskolák agya­korlati oktatással kapcsola­tos feladataikat a gazdálko­dó szervezőtek nélkül nem tudják eredményesen ellát­ni. Ugyanakkor a gazdálko­dó szervezetnek a részvéte­le a gyakorlati oktatásban szakember-utánpótlást te­remtő beruházás. A gazdál­kodó szervezetek a gyakor­lati oktatást közvetlen rész­vétellel, illetve szakmunkás­képzési hozzájárulás fizeté­sével támogatják. A szakmunkásképzési alap­ba befolyt összegből kizáró­lag a szakmunkásképzéssel kapcsolatos kiadások egy ré­szét lehet fedezni, illetőleg a szakmunkásképzés fejlesz­tésére. lehet fordítani. A gyakorlati oktatásban való közreműködés, illetőleg a szakmunkásképzési hozzá­járulás fizetése egymástól független. Azok a gazdálko­dó szervezetek, amelyek vi­selik a gyakorlati oktatás költségeit, ezen felül kötele­sek szakmunkásképzési hoz­zájárulást is fizetni. Azok a gazdálkodó szervezetek azon­ban, amelyek a gyakorlati oktatásban nem vesznek részt, a szakmunkásképzési hozzájárulás fizetésén kívül közvetlen ráfordítás nélkül jutnak szakképzett munka­erőhöz. A törvényjavaslat a gaz­dálkodó szervezetek számára előírja a gyakorlati oktatás költségeihez való hozzájáru­lás kötelezettségét. A hoz­zájárulás a szakmunkáskép­zési alapba való kötelező be­fizetés 0,25—0,35 százalékos mértékénél magasabb. Ez azonban az esetek többségé­ben nem jelent befizetési kötelezettségnövekedést. A művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy a szak­képzési alapba befolyt ösz­szegből az állami költségve­tés nem részesedik, azt ki­zárólag az arányos költség­viselésre,- a fennmaradó ösz­szeget pedig a gyakorlati oktatás feltételeinek javítá­sára lehet fordítani. Horn Péter (Somogy m., 1. vk.), a kulturális bizott­ság elnöke a testület állás­pontját tolmácsolva elmond­ta, hogy egyértelműen elfo­gadták a szakképzési alap létrehozásának szükségessé­gét és mértékét. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasá­Ezt követően a külföldiek magyarországi befektetései­ről szóló törvényjavaslat és a Polgári törvénykönyv mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatot tárgyalta meg a Parlament Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előter­jesztésében. A vitában felszólalt: Tal­lóssy Frigyes, a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság előadója; Bánáti András (Pést m., 5. vk.) és Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.). A vitában elhangzottakra Kulcsár Kálmán válaszolt, majd Tallóssy Frigyes a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság nevében állást fog­lalt az elhangzott javasla­tokkal kapcsolatban. Ezután szavazás következett. Végül az Országgyűlés a külföldiek magyarországi befektetései­ről szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosí­tással együtt általánosságban és részleteiben — egy ellen­szavazattal, tartózkodás nél­kül — elfogadta. A Polgári törvénykönyv ' módosításá­ról szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosí­tással együtt — általános­ságban és részleteiben — ugyancsak egyhangúlag fo­gadta el az Országgyűlés. Az ülésszak harmadik nap­jának utolsó napirendi pont­jaként a honvédelemről szó­ló 1976. évi I. törvény mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatot tárgyalta meg -az Országgyűlés Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter előterjesztésében. Hozzászóló nem volt; az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta a törvényjavas­latot. Ezzel az Országgyűlés de­cemberi ülésszaka — időle­gesen — befejezte munká­ját. Amint azt Stadinger István még korábban beje­lentette, az ülést január 10-én folytatják a már meg­szavazott napirend hátralé­vő pontjainak megtárgyalá­sával. Sajtótájékoztató Az ülés egyik szünetében Villányi Miklós és Puskás Sándor válaszolt az újság­írók kérdéseire. A rögtön­zött sajtótájékoztatón ott volt Marosán György, a kormány szóvivője és Fa­ragó András, az Országgyű­lés sajtóirodájának vezető­je. Villányi Miklós az elfoga­dott költségvetés jellemzé­seként elmondta, hogy az — eltérően az eddigiektől — az egyensúly javítását első­sorban a támogatások le­építésével és kevésbé az el­vonások növelésével kívánja megoldani. Ezt az is aláhúz­za, hogy amíg tavaly 70 százalék felett volt a nye­reségből való központosítás, az idén 62 százalékra csök­kent, s a jövő évben pedig a 4 százalékos pótadóval együtt is mindössze 58 szá­zalék lesz. Puskás Sándor kifejtette: a terv- és költ­ségvetési bizottság az elö­készitő munka során arra törekedett, hogy az 50 szá­zalékos vállalkozói nyere­ségadó mellett a vállalkozói szféra számára kedvező köz­gazdasági környezetet te­remtve olyan költségvetési változatot alakítson ki, amely ezt a szférát nem terheli tovább. Villányi Miklós méltatta a Parlament bölcsességét, azt, hogy ilyen körülmények kö­zött is konszenzusra töre­kedett. Azt tartotta elsődle­gesnek, hogy a gazdaság fejlődése töretlen legyen. Szóba került a tájékozta­tón az a híresztelés, mely szerint jövőre 25 százalékos forgalmi adóval terhelik a külföldről behozott árukat. Villányi Miklós válaszában leszögezte, a kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy a lakosság széles réte­geit érintő módosítást lép­tessen életbe az általános forgalmi adóval kapcsolat­ban. Ilyen esetben a Par­lamentnek kell megszavazni a törvénymódosítást. Az újságírók kérdésére a pénzügyminiszter elmondta, hogy személyes véleménye szerint csak 1990 után ke­rülhet sor a családi jöve­delemadó bevezetésére, ugyanis az adótörvények még ennél csekélyebb mó­dosítása is á legtöbb or­szágban legalább két évet igényel. Arra a kérdésre, hogy a társadalmi szerveze­tek 500 millió forintnyi tá­mogatáscsókkentése milyen konkrét aranyok szerinl történik majd, a miniszter válasza: egyelőre még nincs pontos felosztás, hiszen er­re idő sem lehetett szerda óta. Semmiképpen sem cél — mondotta —, hogy a tár­sadalom politikai rendszeré­hez szorosan hozzátartozó szervezetek gazdaságilag le­hetetlen helyzetbe kerülje­nek. A munkásőrségre, mint fegyveres testületre vonat­kozó gazdasági döntéseket csak akkor lehet meghozni, ha előbb politikai döntés Is születik a munkásőrség lé­téről, hovatartozásáról — szögezte le

Next

/
Thumbnails
Contents