Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

I 1988. december 24., szombat 5 a ú.i ftim Az álmok fele Színes spanyol film. Irta: Manuel Gutierrez Aragon és Luis Megino. Fényképezte: Jósé Juis Aleaine. Zene: Milladoiro. Rendezte: Manuel Gutierrez Aragon. Főbb szereplök: Angéla Molina, Fernando Fernan Gomez, Margarita Lozano, Antonio Valero, Naeho Martinez, Santiago Ramos. Az első spanyol film, amit életemben láttam, 1974 nyarán a Farkasok órája volt — Geraldine Chaplinnel a főszerepben. Tehát a „spanyol" szó teljes, jelen esetben a nemzeti művészet fogalomkörébe tartozó jelentésének ez sem felelt meg. Azután jött Carlos Saura és a varázslatos Carmen — ami spanyolnak már ezer százalékig spanyol volt ugyan, de túl „internacionális" is a maga közismert klasszikusságában ahhoz, hogy a mélyebb valóság népet-nemzetet meggyőzően tükrözni képes foglalatát mutassa. Most Manuel Gutierrez Aragon műve éppen ebben a relációban zavarbaejtő, nem is kicsit. Mivel több mint két óra múltán az ember úgy állhat föl a székéről, hogy fogalma sincs: a legújabb kori spanyol történelmi-társadalmi fejlődésnek holmi individuális sorsballadára hangszerelt, eredetinek szánt látásmóddal készített változatát, netán ennek valamiféle parodisztikus parafrázisát látja, vagy esetleg mindössze kis szociális szósszal fölöntött és helyi zamatokkal ízesített karriertörténet közepes válfajával van dolgunk? Mert „amúgy" sok minden kering itt körülöttünk; vissza-visszatérő alakok — egy zordon (katalán?) atya, ki időnként fejszét ragad; egy, elhagyatott ifjú özvegyeket és leányanyákat fölkaroló, albinószerű úr, ki időnként rókázik, miután rendszeresen bejelenti: ,^iem bírom visszatartani" (és tényleg nem bírja); egy aranyos kereskedő-pincér, aki igazi, hús-vér déli figura ; azután ; egy-két, az előírásszerűen fekete hősnőért epekedő fiatalember, ki jobb, ki rosszabb — és végül, de távolról sem utolsósorban egy töbó mint rejtélyes nagymama, aki jósol, hollandusokat megszégyenítő és többszörösen jelképes facipőben (fapapucsban?) jár, és átörökíti, vagy átörökíteni látszik misztikus nemtudoménmilyen tudományát dédunokájára. Ennyi zavaros, hol érthetetlen, hol csupán bizarr, hol funkciótlan alakból-helyzetből már-már eposzi hömpölygéssel bomlik ki, s vonul el előttünk az említett hősnő, Rosa története. Amelyből a legvégén akár még az is kiókumulálható, hogy lám-lam, így, ennyiféleképpen ütközhet össze régi és új a spanyol életben, ám végül persze győz az új, ha nem is dalolva. Imigyen szemlélve persze az egész ügylet enyhén szólva lapos, mint a Nagyalföld, és érdektelen, mint a csókolózás influenzában — viszont nekem igen-igen tetszett a már említett kedves kereskedő-pincér. Ez a Ramiro nevezetű úriember a vásárcsarnokban elmagyarázza a tapasztalatlan Rosának, mit is kejl tudnia egy kereskedőnek. Az aranyszabályok sora nem túl hosszú, de annál megbabonázóbban találó. Elképzelem, amint a derék Ramiro magyarhoni kereskedőtanulóknak próbálja fejtegetni ugyanezt, és a jobb megismerés végett ellátogat mondjuk szép hazánkba, s szemből szembe találja magát mondjuk az odesszai ABC zöldség-gyümölcs standjának elárusítóival. Ramiro urat fellocsolják, gondosan ápolják, később ö lesz a prototípus, kiről elneveztetik az őrült spanyol. Sanyarú tapasztalatai után majd ő készít egy filmet — az álmok másik feléről. Domonkos László Ajándékcsomagok, vásárlási utalványok Meghitt ü Szeged város ¡tanácsa a megyeközpontban élő erdélyi menekült családok gyermekei számára tegnap meghitt ünnepséget szervezett a házasságkötő teremben. Amint a tréfára hajlamos vendégek egyike megjegyezte, célzatosan választották ' ki ezt a termet — öt-tíz-tizenöt év múlva átt szeretnék viszont látni a meghívott kisiskolásokat menyasszonyi és vőlegény i minőségben... Ez q meg nem hirdetett, de a „levegőben lógó" program aztán meghatározta az együtt töltött másfél óra hangulatát. A városi 'tanács szervezői megérezték (vagy tudták?), -hogy a menekültek az elhagyott országban sohasem voltak (önhibájukon kivül álló okok miatt) a hivatalosságokkal meghitt viszonyban. Nos, a karácsony, a szeretet ünnepiét megelőlegezve, a tanácsi dolgozók — egy töt egyig nők ezúttal — a hatvenkét fiatalnak és a megjeleret szülőknek kellemes meglepetéssel szolgáltak. A családi iroda gyermekkórusa (mondtam, hogy mire csábítják a gyermekéket már most a ravasz szervezők?... — hallottam a szitán átlátó vendég hangját) színvonalas és rövid karácsonyi betéttel oldotta a hangulatot, oly módon, hogy amikor Mesterné Fekete Ágnes, a tanácsi Vöröskereszt alapszervezeti titkára üdvözölte a jelenlevőket, a székeken helyet foglalók szinte családtagként fogadták a pódiumról szólókat. Lehet, hogy ebben szerepet játszik az a kézzelfogható tény, miszerint a menekültek ittlétük alatt a tanácstól számtalan formában kaptak konkrét S'ígitséget — az egyedi esetek megoldásától kezdve el egészen az áltaVasarely-kiállítás Zágrábban Zágrábban hétfőn este a Grade múzeumi kiúllítóközpiontban megnyílt Victor Vasarely kiállítása. Ez egyben az első, a világhírű művész egész életművét bemutató tárlat Jugoszláviában. Anyagát a Pécsi Janus Pannonius Múzeum bocsátotta rendelkezésre állandó Vasarely-kiállításából, s ezzel felújult a két város gazdag múltú, közvetlen kapcsolata. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán Antun Mijatovics, a horvát köztársasági kormány kulturális minisztere mondott beszédet. lanos tudnivalók tudatosításáig. Müller Józsejné, Szeged város tanácsának elnökhelyettese nyújtotta át a fiataloknak az ajándékcsomagokat, és a vásárlási ajándékutalványt. Előzőleg néhány mondatban kívánt minden jelenlévőnek boldog •karácsonyt, s tolmácsolta a tanácsi dolgozók, a város vezetőségének egyértelmű jókívánságát, mely tömören így hangzik: — Érezzétek magatokat otthon! A következő pillanatokban, a folyosón terített asztal várta a vendégeket. Teasütemények között lehetett válogatni, teát is felszolgáltak az asszonyok, és zsongott a terem környéke... A hiányzó családtagoknak még egy süteményes csomagra is futotta. A vendéglátók elérték nemes céljukat: meghitt ünneppé varázsolták a hivatalosnak ígérkező segélyakciót. Á piros esernyő Aki a gyermek.szórakoztatás berkeiben járatos, az tudja, milyen mostohán kicsi a választék a legfiatalabbak számára készült műsorokból. A művelődési hazak alig tudnak igazán színvonalas gyermekelőadásokat pódiumra léptetni. Negyvenéves, 90 kilós királykisasszonyok, ripiacs öregkirályok, szellem nélküli udvari bolondok járják az országot, s ajánlgatják magukat az egyre gyanakvóbb népművelöknek. A csiricsáré, összetákolt díszletek, a hamis énekhangok, az idétlen, semmitmondó történetek megtévesztik a gyereket, aki, még kialakulatlan Ízlése folytán mindenre vevő. Sajnos a nagy sztárok igényes önálló produkcióját nem mindig tudja ma kifizetni egy vidéki kultúrház. Pedig, mindnyájan tudjuk, mekkora szükség lenne, színvonalas, értékes, kedves verses-zenés gyermekműsorokra, vándoroltatható színpadi előadásokra. Mert nem minden falu, vagy város közelében van szinház, s az apróságok igénylik az előadó személyes jelenlevőségét is. Ök még szívesen bekapcsolódnak a játékba, örömmel részt vesznek a műsorban, ha az előadók arra biztatják őket. A személyes találkozás az együttlét. mindig ad lehetőséget valamiféle varázslatra. Sajnos az előbb emiitettek miatt, erre egyre kevesebb ilyen alkalom nyílik, ezért aztán marad a videó, a technika csodája, a — nagy pótvarázsszer. Ez csak egyszeri beruházást igényel (2-3 jobb gyerekműsor ára), s lehet rajta egész évben nyomatni a Tom és Jerryt vagy a gyalogkakukkot. Nem csoda hát, ha művelődési ház, ¡iskola, óvoda, vállalat álmavágya ez a szerkentyű. S hát a tehetősebb szülő is megveszi, hadd szórakozzon a gyerék. A videó kártékonyságát Nyugaton már ismerik, mi még csak most rohanunk bele a csapdába. Zsebeinket kiforgatva, valutánkat föláldozva most kezdjük gyermekeink veleszületett fantáziáját széttrancsírozni a méregdrága készülék segítségével. Elég sokat van alkalmam videót néző gyerekeket látni. Megfigyeltem, hogy a rendszeresen videózó gyerekek a képernyő előtt felvesznek egy speciális testhelyzetet. (Én ezt „videoülésnek" hívom). Ernyedt testtartásban, közönyös arckifejezéssel ülnek a ¡készülék előtt, s ha valami izgalmas rész 'következik a filmben, nem izgulnak, ¡nem kiabálnak, mint mi annak idején a moziban tettük, arcizmuk sem rándul, tudják, hogy a la-' piosra vert macska a következő percben úgyis talpraugrik és rohan tovább. Ha unalmas a film, akkor sem fészkelődnek, beszélgetnek, mint esetleg egy rossz színházi előadáson tennék, unott képpel szemlélik tovább az eseményeket. Nem mondom, hogy megfelelő mennyiségben nem lehet üdítő, mondjuk egy-két rajzfilm, de túlméretezett dózisban biztos vagyok benne, hogy káros a passzivitásra szoktató videózás. Szerencsére, országunkban van még néhány szülő, akinek nem futja az ezüstszín karosszériájú csodamasinára, így gyerméke kénytelen beérni a rádió által sugárzott, vagy lemezen megjelent mesejátékok hallgatásával. S meg kell mondjam, ezek a nebulók járnak jobban! A rádió és a lemezjátszó hallgatása közben ugyanis lehet rajzolgatni, gyurmázni, papírt hajtogatni, ne adj isten felkelni és járkálni a szobában. S ráadásul a rácfió gyermekműsorai kitűnőek. Nem tudom, ki hallgatta például nemrég „Az eltérített Télapó" című bűbájos mesejátékot. A történet aranyos, a zene ragyogó, a színészek remekeltek. Csetényi Anikó és Presser Gábor neve persze garancia. A szerzőpáros másik mesejátéka „A piros esernyő" nemrég jelent meg lemezen, ajánlom minden gyereknek és szülőnek. Ez a zenés mese is egy gyöngyszem a legendás „Bors néni" és az „Ágacska" egyenesági leszármazottja. Valahogy ilyen formán kell a gyerekekhez szólni, ahogy ¡itt teszik a szerzők. Ez a mese a való élményeket, napi örömöt,'bánatot hív elő a hallgatóból. Szó van itt születésnapi tortáról, elrabolt kiscsibéről, árvízről, családról, ¡iskoláról, furfangról, csalárdságról, szeretetről, önzetlenségről. S a szerzők nem tartják a gyereket lágyagyúnak, nem gügyögnek neki, nem rágják a szájába a tanulságot, s nem ijesztgetik. A történet tele van szellemes fordulattal, kedves, színes figurával, a színészek pedig — Hűvösvölgyi Ildikó, Rudolf Péter, Esztergályos Cecília, Incze József és társai — önfeledten játszanak, bolondoznak, énekelnek. A dalok egy-két lejátszás után beleülnek az ember fülébe, mert egyszerűek." kellemesek, hangulatuk és lelkük van. És úgy hiszem az iskolai énekórákon Kodály-módszer válógatta népdalök, valamint az Örsi órákon tanult busvuta kisdobos- és úttörődalok mellé jól jön a gyerekeknek egy kis nekik szánt, igényes könnyűzene is. Paesika Emília Környezetvédelem Ajkán Mintegy félmilliárd forintos költséggel sikerült megvalósítani Ajkán az ott lakók és a hőerőmű békés egymás mellett élését, befejeződött ugyanis az a nagyszabású környezetvédelmi program, amely eredményeként egyötödére csökkent a hőerőmű pernyekibocsátása A Magyar Villamos Művek Tröszt 1983-ban megkezdte a kazánok felújítását és ezzel párhuzamosan a nagy hatású elektrofilterek üzembe helyezését. Ma már hat ilyen berendezés szűri a kimenő gázokat, és a régi mechanikus szűrőrendszereket is korszerűsítették. Eszmecsere a megyei pártbizottságon A Szegeden működő kommunikációs eszközök — a Csongrád Megyei Hírlap, a Délmagyarország, a Magyar Távirati Iroda, a rádió és a televízió helyi tudósítói, a városi kábeltévé — vezető munkatársai, a Népszabadság, a tévéhíradó, a rádió és a Szabad Föld szegedi tudósítóit fogadták tegnap reggel a megyei pártszékházban, Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára; Fraknóy Gábor és Sebe János titkárok. A munkamegbeszélés első részében Vastagh Pál tájékoztatást adott az újságíróknak a december 10—U-i megiyei pártértekezletről, az olt el+ hangzottakból az új vezetés számára adódó legfontosabb tenni valókról Ezek során elsőként említette a megváTanácsülés Üllésen Ullés Nagyközség Közös Tanácsa tegnap tartotta jdei utolsó ülését a Jerney János Művelődési Házban. Előbb Nyáriné Tajti Anna számolt be a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezután Tóth István, a végrehajtó bizottság titkára tájékoztatta a testületet a tanácsi szerveknél dolgozók érdekében hozott művelődési, egészségügyi, szociálisés munkavédelmi jogszabályok betartásának, ellenőrzésének tapasztalatairól, majd a tanácselnök előterjesztette a tanács és a végrehajtó bizottság 1989. évi munkatervét. A márciusi tanácsülésen beszámolnak az idei tanácsi költségvetés tervének végrehajtásáról, a településfejlesztési bizottság tevékenységéről. Júniusban szó lesz — többek között — a tanácsi fórumokon elhangzott közér dekű bejelentések megvalósításáról. Szeptemberben tájékoztatják a testületei a szabálysértési ügyintézés helyzetéről, a község sportéletéről. Decemberben meghatározzák az 1990-es év munkatervét. A végrehajtó bizottság jövőre tizenkétszer ülésezik. A tegnapi tanácsülésen elfogadták azt a határozati javaslatot miszerint igazgatási társulást hozzanak létre Üllés Npgyközség Közös Tanácsa, Pusztamérges Község Közös Tanácsa, valamint Rözsa, Zsombó és Bordány tanácsa között. Az árellenőrzési feladatokat, hatásköröket és hatósági jogköröké'. Rúzsa község tanácsának szakigazgatási szerve gyakorolja. A tanácsülés interpellációkkal, javaslatokkal ért véget lasztolt 79 tagú pártbizottság végrehajtó testületének mielőbbi kialakítását. Mint kitűnt szavaiból, a jelölőbizottság már megkezdte az erre irányuló beszélgetéseket, és előreláthatólag 1989 január második felében sor kerül ¡a vb megválasztására hivatott megyei pártbizottság! ülésre. A sajtó — benne az elektronikus tájékoztatási eszközök — és a párt helyi vezetése közötti munkakapcsolat szükség szerinti átalakításáról is szólt, a megyei első titkár. E témában elhangzott véleményének summája: a most megválasztott vezetés és az annarátus telje.) mértékben egyetért abban, hogy e kapcsolatnak minden tekintetben partnerinek kell lennie. Ezt igényli a megye társadalma, amelynek természete.. joga van a minél gyorsabb, hitelesebb és valós tényekre támaszkodó tájékoztatásra, legyen bár szó rendkívüli eseményről. netán személyi kérdésekről. Az első titkári tájékoztatót követően az újságírók számos kérdést tettek fol Vastagh Pálnak és munkatársainak. A mintegy másfél orás, kötetlen beszélgetéssé oldódó találkozó végén az első titkár ígéretet tett arra, hogy a jövőben szükség szerinti időközónként rendszeressé teszik a pártbizottság vezetőinek és a sajtó munkatársainak eszmecsel-éjét • »