Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

1988. december 17., szombat 3 Kisködmön-díj filmekért A megyei és a yárosi úttörőelnökség, o Mokép és a Csongrád Megyei Mozi üzemi Vállalat az idén immár tizedik alkalommal rendezte meg a megyei gyermekJilmrtipokat, november 21. ós december 19. között. A rendezvénysorozaton az idén már vetített és a jövőre bemutatásra kerülő gyermek- és ifjúsági filmek közül 15 alkotást mutattak be legavatottabb nézőinek, a gyerekeknek. A 20 —20 fős gyermekzsűri, Szeged általános iskoláinak tanulói, két kategóriában ítélték oda a legjobb filmnek járó Kisködmön-díjat. Az ünnepélyes díjkiosztásra tegnap délután 3 órakor, a szegedi Szabadság moziban került sor. A kisdobosok a Hupikék törpikék és Törpicur belga rajzfilmet választották, az úttörők pedig a Nyár a kagylóban című jugoszláv filmet díjazták. A Kisködmön-díjat Stiglic Tugó jugoszláv filmrendező és Philippe Roland, a belga nagykövetség kulturális attaséja vette át Ezt követően filmvetítésre került sor. amely része volt a városi fenyöünnepségnek is, ahol városunk 52 úttörőcsapatának több mint 600 tagja vehetett részt, jutalomból. Felvételünk az ünnepség megkezdésére várakozó gyerekek egy csoportját örökítette meg. Devizák adásvétele A kereskedelmi bankok január l-jétől átveszik a Magyar Nemzeti Banktól a határidős deviza adás-vételi üzletágat. Ezt a szolgáltatást a Magyar- Nemzeti Bank 1985 júliusában vezettl? be a külkereskedelemmel foglalkozó gazdálkodó szervezetek részére. A vállalatok továbbiakban határidős deviza adás-vételi ügyleteikkel kapcsolatban a kereskedelmi bankokhoz fordulhatnák. (MTI) Jugoszláv kitüntetések Magas jugoszláv állami kitüntetéseket adtak át a két ország baráti és kulturális kapcsolatainak elmélyítésében kiemelkedő érdemeket szerzett három magyar személyiségnek hétfőn. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségén. Hadrovics László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv tanszékének ' nyugalmazott vezetője, valamint Bernics Ferenc, a Baranya megyei nemzetiségi bizottság tagja a jugoszláv zászlórend aranykoszorús érdemrendjét; Gálos Orsolya pécsváradi műfordító pedig a jugoszláv zászlórend ezüst koszorús érdemrendjét kapta. A kitüntetéseket Rudi Sova jugoszláv nagykövet adta át. (MTI) Felhívás Gyűjtést kezdtek az örményországi földrengés károsultjainak megsegítésére a bátaszéki, a decsi és az őcsényi. munkásőrök. A testület tagjai századgyűlésükcn egyhangúlag úgy döntöttek, hogy alegységük minden munkásőre pénzé adománnyal járul hozzá a károsultak segélyalapjához. A Tolna megyei munkásőrök egyben felhívással fordulnak az ország minden munkásőréhez, hogy lehetőségeikhez képest támogassák az akciót, s minden alegységben, egységben szervezzék meg a gyűjtést. Kérik, hogy az egységparancsnokságok az összegyűjtött adományokat „örmény segély" megjelöléssel a Magyar Vöröskereszt MNB 235-90-171-8147 számú egyszámlájára fizessék be egy összegben. (MTI) Fiiggellen Szakszervezetek Demokratikus Ligája Budapesten hétfőn megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Az FSZDL a független szakszervezetek szabad együttműködésének fóruma, pártoktól és felettes szakszervezeti központoktól független, a szakszervezeti szolidaritás jegyében jött létre. Célja, hogy állandó fórumot és kereteket biztosítson az együttműködésnek, egymás kölcsönös támogatásának, a közösen elfogadott célok együttes képviseletének. Támogatja újabb független szakszervezetek megalakulását, a független szakszervezeti mozgalom kialakulását. Alapitói a Humanitás demokratikus Gyógypedagógiai Szakszervezet, a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Csatlakozási szándékát fejezte ki a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Az FSZDL nyitott minden olyan együttműködés irányában, amely nem csorbítja a résztvevők önállóságát. Tagja lehet minden független szakszervezet, amely az alapelveit ' elfogadja. * Az FSZDL közös akció kezdeményezését határozta el a Munka törvénykönyve tervezett*— a szakszervezeti jogokat szerintük csorbító — módosítása, valamint a készülő sztrájktörvény ellen. Mégis, kinek a földié? A probléma akkor kezdődött, amikor a szakszövetkezet májusi közgyűlésén a tagság egyetértett a vezetőséggel. Már tudniillik abban, hogy tényleg jó lenne szövetkezetet csinálni Bordányban. Az első lépéshez a Földtörvény és a Tsz-törvény igen szerényre sikeredett módosítása kiskaput is nyitott. Úgy döntöttünk, hogy a fal további döngetése mellett a kiskapun átsurranunk. Egyetértettünk abban, hogy a földkérdés komoly kérdés, a változtatásból ez nem maradhat ki. Eddig a föld tulajdonjogához az ifjú csak akkor juthatott el, ha szülei meghaltak. A játék nyilván arra ment ki, hogy a biológia törvényei szerint előbb-utóbb majd csak kihal a földtulajdonos vagy földosztással földhöz juttatott generáció. A szövetkezetbe „tömörített" parasztságból igy végül mégiscsak agrárproletár lesz, és akkor megvalósul a szocializmus. Ezen az úton az elmúlt évtizedek tagadhatatlan sikereket hoztak, bár a gazdaszellemet nem mindenütt egyforma mértékben sikerült kiirtani. Aztán országos gondjaink sokasodása mégis felidézte a történelmi tapasztalatot, hogy a proletariátus forradalmát már vagy kétszer sikerre vitte a parasztság egyetértésének megszerzése, máskor meg zátonyra futtatta az. hogy ezt az egyetértést nem sikerült megszerezni. Valószínűleg e tapasztalat felidézése is hozzájárult ahhoz, hogy két törvényünkét némi vívódás után egy kicsit fellazították. Nagyon kicsit persze, de biztos nem is lenne jó a kapkodás, jobb a higgadt, megfontolt, óvatos mozdulat. Nos, hát, ezzel a megfontolt óvatos mozdulattal nyitott kiskapun akarunk mi átsurrani. Ügy rendeztük sorsunkat, hogy most már nem tekintjük szentségtörésnek, ha tagjaink a nevükön szereplő földet nekiajándékozzák vérükből született gyermeküknek, viselje most már ö a kínjait a földnek. Íródtak is az . ajándékozási szerződések szépen. aztán alaposan felfegyverkezve elvándoroltak ezek a Hivatalhoz — ahol nagy meglepetést okoztak, nem számítottak ugyanis rájuk. Ez érthető is, hiszen a törvény még alig egyéves. De mint minden, előbb-utóbb ez is megoldódott. Most már csak valamilyen pecsétet hiányolt a Hivatal, szólt is a szövetkezetnek, ugyan tegyünk Megint kilógunk a sorból, és ez gondot okoz a Hivatalnak. Most éppen a föld- és illetékhivatalnak. már valahová egyet ezekre az okmányokra. Ezen meg mi lepődtünk meg, nem számítottunk rá, hogy magánokiratra is pecsételnünk kell. Nagy gondunkon végül maga a Hivatal segitett: záradékoljuk legalább a szerző fél tulajdonszerzési korlátozás alóli mentességét. Jogászunknak azonban ez sem volt jó, mondván, hogy ez meg egy magánokirat, amire nem illik a pecsét. Ezután már csak a szerződésben foglaltakat kellett megismételni ahhoz, hogy néhány ügyesebb szerződés — kijátszva a Hivatal éberségét — 'átcsússzon a kiskapun. Még időben kiderült, hogy néhány tagunk a közösben művelt földjének tulajdonjog gát is át akarta íratni gyermekére. hogy ezután a gyerek gazdagodjék a földjáradékból. Azt már nem! — dörgött a Hivatal. Még a végén nem hal ki a tulajdonos generáció a szövetkezetből! Hát nem elég, . hogy néhány örökös eddig is a közjegyzőtől egyenest a szövetkezetbe rohant belépni? így aztán ezek a szerződések egyelőre nem juthattak el az Illetékhivatalhoz. Pedig ott igazi élményben lehetne rés'zük. Amelyek eljutottak, nem is felejtik e' hiszen nagy megtiszteltetésben volt részük: az Állam eme intézménye hivatalosan (!) felértékelte őket. Sokai többre, mint amire régi és űj gazdájuk taksálta értéküket. A régi és az új tulajdonos — a szülő és a gyermek egyetértésben — megalázta ezeket a földeket csak annyira értékelték, mint á törvény, a megváltási értékre, potom néhány száz forintra hoidját. Ha nem elég éber a Hivatal, ezek a földek szégyenben maradtak volna — de éber volt a Hivatal, és korrigálta a hibát. Kissé bátortalanul ugyan, de mégis: rangot adott ezeknek a földeknek, ugyanakkorát, mintha 'nem is lennének a szovetke» ,zetben. És hogy űj tulajdonosuk nehogy holmi fellebbezéssel próbálkozzon, komoly áldozatot is hozott a Hivatal: nem kímélve fáradságot, államköltséget, kiutazott vidékre, behivatta az új gazdákat a Tanácsházára, és gyorsan aláíratta velük a pecsétes papírt, hogy elfogadják az értéket és lemondanqk fellebbezési jogukról. Az új gazdák becsületére legyen mondva, alá is írták, amit kéllett, törvénytisztelő állampolgár módjára, — bár lehet, hogy csak megszokásból. Ez végül is mindegy, a lényeg, hogy a földnek lett értéke, az illetéknek meg alapja. És ez most már igy is marad, ha a gazdák be nem bizonyítják, hogy megtévesztették őket. Hát ilyen kálváriát járattunk mi a Hivatallal. Ez úton kérek elnézést érte tagtársaim nevében. Mentségünkre csak azt tudom felhozni, hogy megtévesztett bennünket a Magyar Közlöny. Mi azt hittük, hogy a földnek az az ára, amit megváltásakor fizetünk érte. Igy utána számolva, tényleg nagy a bűnünk: ez az ár sokkal kevesebb, mint amennyi illetéket kell fizetni a Hivatal által megállapított értékre. Esedezünk azért, hogy államunk e nehéz napjaiban legyen megbocsátó. Jóindulatunkat kifejezendő, vállaljuk, hogy a szövetkezetbe belépő Hivatali dolgozóknak is adunk az általunk megállapított áron közösben használt földtulajdont — ha a Földhivatal átírja. Meg is műveljük és tisztességgel kifizetjük érte a földjáradékot. — aranykoronánként 10 kg búza árát. Csak azt kérjük, legyen egy kis tulajdonosi tudatunk, és ha lehet, ez erősödjék is. Nagy Húszéin Tibor a bordányi „Előre" szakszövetkezet elnöke Öntörvényű gyerekek Nemrégen vagyok Magyarországon, alig 3 hónapja, de már kezdem használni ezeket a magyar szokásokat, amelyeket pedig nemrégen szidtam. Ezek között: a panaszkodás. ¡Nyilvánvaló, hogy egy francia Hánynak, aki több mint 20 évig élt a hazájában, sok minden furcsának tűnhet. Egy pár napja észrevettem, hogy állandóan mondom: „Nálunk az más", vagy „Nálunk azt nem lenne szabad", vagy „Mégis, ¡mit képzelnek a magyarok?"... Nem rossz szívből mondom ezeket, és igaz is, hogyha jobb nálunk, minit itt, mehetek vissza. De vannak kis apróságok, amelyek csak kellemetlenek, és nem fogok miattuk hazamenni. Ilyen például a magyar dugóság. Ezzel a szóval ezekről a csillagkupakokról, parafadugókról, csavaroskupakokról és más műanyag dugókról akarok beszélni. Biztos vagyok benne, hogy ezerszer volt erről cikk vagy kabaré. Hát akkor én leszek az ezer plusz egy, aki azt mondja, hogy a magyar dugóság egy nagy tréfa. Az olvasó itt egy fiatal francia hölgy írásával találkozik. Cécile Guibé. született francia, aki Párizsban kezdett megismerkedni a mi nyelvünkkel — nem utolsósorban azért, mert nagyapja egykor Szegeden dolgozott, lektorként, az egyetemen. Cécile foglalkozását tekintve úiságíró, korábban egy kis párizsi adónál dolgozott. Ügy döntött, néhány évet hazáhkban tölt. Élményeit, gondolatait — terveink szerint — rendszeresen közzétcsszük. Itt majdnem mindenki legalább egyszer az életében harcolt negyed óráig egy üveggel, és nagy késes munka után csak meg tudta inni a kedvenc üdítőjét vagy egyeb vfalát. Es szerencséje van, hogyha nem vágta el a kezét. A legtöbb magyar háziasszony biztosan tudja, hogy amikor Hipót vesz, nem szabad a flakont abba a szatyorba tenni, ahová tette a kaját, hogyha „véletlenül" kifolyna a Hipó a rossz csavaró miatt ... Nálunk azt mondják, hogy a borosüvegeknél csak parafadugót lehet használni. Ezért nagyon örültem, amikor egyszer kaptam egy parafadugós üveg bort — de kinyitása nem nagyon sikerült: beleesett a dugó fele az üvegbe. Mindenkinek van ebbén az országban 37 hasonló példája. ¡Aki gyártja a dugókat és a csavarókat, annak is van ilyen élménye. De ¡akkor miért nem mondja a főnökének, hogy a jövő évi tervben másfajta dugón kellene gondolkodni? Igaz, hogy a kedves főnök azt fogja válaszolni, hogy ő nem tehet semmit, és hogy végül is, valaki talált egy megoldást: tervezett egy kupakleszedöt. Erre két dolgot lehetne mondani. Az első az, hogy sok pénzbe, kerül az egész. Nem lehet kétszer használni egy dugót vagy egy csavarót, és aki nem akarja tönkretenni a kezét, az vesz néhány forintért egy ilyen kupakleszedőt. Pedig sokkal egyszerűbb lenne másfajta dugót és csavarót gyártani. (Nálunk erre mondják: „miért legyen egyszerű, amikor bonyolult is lehet?"). A másik dolog viszont az, hogy nagyon okosak a •magyarok. Napjainkban a munkanélküliség már nemcsak a büdös kapita- / lista országokhoz tartozik, itt is lehet érezni. Es végül is nagyon ügyes, hogy rossz dugóságot csinálnak, s ezzel több ezren dolgoznak. Emellett gyártani is kell ezt a kupakleszedőt: még egy pár ezren is kapnak munkát, és sakkal jobb* a statisztika. Ügy látszik, hogy a nagy magyal"- dugóság nem annyira rossz — bizonyos szempontból. Addig nem is lesz, amíg csak az üvegekre vonatkozik. A végén, ez csak optimizmus kérdése! Cécile Guibé Az autizmus szót a szülök közül legföljebb azok ismerik, akiknek a gyereke ebben a kórban szenved. Az orvosi szótár öntörvényűségnek fordítja Szakemberek megfogalmazása szerint az agyi működés egész életen át' tartó súlyos fogyatékossága és zavara, amelyet örökletes hatások és az agyat ért károsító ártalmak egyaránt okozhatnak. Az a korábbi fölfogás. hogv a szülök személyisége, illetve az anya—gyerek kapcsolat zavara okozza, tévedésnek bizonyult, és egyértelműen tisztázódott, hogy a szülők lelki problémái é^pen az autista gyerekkel való nehéz kapcsolat következményeként alakulnak ki. Külföldi adatok alapján Magyarországon körülbelül 16 ezer autista él, közülük 2" ezerre tehető a tíz év alatti gyerek. Van közöttük olyan is, . akinek csupán enyhe szociális készségzavarai vannak, egyébként teljesen épnek tűnik, a skála ellenkező oldalán azonban az egészen mély fogyatékosságúak élnek. Az öszszes autistának talán a negyede tartozik a súlyos, az úgynevezett klasszikus kategóriába. Minden száz betegből 5-10 válik önálló fölnőtte, 25-30-an önálló fejlődést mutatnak, de mindig támaszra és ellenőrzésre szorulnak, a többiek, sajnos, súlyosan fogyatékosok maradnak. Tisztelni való igyekezet szülte azt a szórólapot, amelyből ezeket az ismereteket szerezhettem. Balázs Anna gyermekpszichiáter a fő mozgatója annak a kezdeményezésnek, amelyik .speciális nevelést sürget, hogy idejekorán minden beteg a neki megfelelő gondoskodásban részesülhessen. Nemrégen fölkeresett Kerekes Edit pedagógus, aki gyermekének szeretne a lehetséges fejlődést fölkínáló intézetet találni. Azt tanácsoltam neki, forduljon a megyei tanács illetékeseihez. Igen rövid idő alatt kedvező választ kapott a ma'.ól gyermekotthoni hajlandó lenne külön csoportot szervezni az ebben a betegségben szenvedőknek. Sajnos azonban, sehol sincsen hitelt érdemlően pontos nyilvántartás, néhány külsődleges jel alapján gyakran sorolják be őket a közönséges elmebetegek ¡közé. Ha z szülők levélben jelentkeznének nála (Szeged, Ag utca 5., IV. 20. 6723), szívesen vállalná az igények továbbítását, ós hamarosan megkezdhetné munkáját a föladatra 'kiképzett szakemberek vezetésével a csoport. H. D.