Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

1988. december 17., szombat 3 Hallottak már teherszállító személyvonatról? Gyanítom, hogy mostanában jó néhányan utaztak is ilyenen ... Igen, igen: a Nyugatiból Szegedre tartó egyes gyorsvonatokról van szó. Ezek egy-egy északról az országba érkező nemzetközi gyors után csordultig telnek öntevékeny lengyel kereskedőkkel. Biztos vagyok benne, hogy így karácsony előtt az ilyen szerelvények többsége ezernél is jóval több, dugig megtömött bőröndöt, feneketlen hátizsákot, dagadó sporttáskát szállít. Ez a szocialista pótkereskedelem, amelyben fizetőképes keresletet keres' a különböző országok olcsó, a leggyakrabban államilag dotált fogyasztói áru terméke. A KGST államközi megállapodásokon alapuló csererendszere nem funkcionál. Ezen a tényen — szerencsére — már idehaza politikusok és közgazdák sem vitatkoznak. Egyes áruféleségekből feleslegek keletkeznek egyes országokban, de mivel ellenértéket nem találnak rájuk, elfekvő készletként, olcsó áron maradnak a boltokban. Részben ezeket a pangó árukat mozgatják meg, és viszik el néhány száz kilométerrel arrébb a spontán kereskedők. Az áru másik szervező eleme az utóbbi időben igencsak összezavarodott állami támogatási fendszer. ValamiKalmárok kor többé-kevésbé egységes volt az európai szocialista országok véleménye arról, hogy az élelmiszerekhez, gyógyszerekhez, bébiruhákhoz, egyes lakberendezési cikkekhez kell hozzátenni az állami forintokat azért, hogy kisebb befektetéssel jusson ezekhez /a lakosság. A piacgazdaság felé mi tettük a leghatározottabb lépéseket. Érezzük naponta a boltban, mennyire elapadt a dotáció. Nincs így minden országban. Ez a különbség a vállalkozó személyeknek rendes hasznot ígér. Miért pont a lengyelek lettek a kalmáraink? Ez a tény könnyen magyarázható országunk gazdasági helyzetével, termelésük radikális visszaesésével. Hogy mekkora rétegeket mozgat ez a tevékenységi mód? Nem lehet nagy túlzás, ha azt írom: milliós tömeget. Nemcsak a vonat telik csurig, hanem az országutakon is gyakoriak a PL jelű autók. Kínában járt ismerőseimtől hallottam, hogy a kis Polskik és nagyobb hengerűrtartalmú lengyel motorok már azokon az utakon is feltűntek. Már feltalálta ez a közösség az áruterítést is. Hiszen a csak folyosóra férő, kerekes kocsira szerelt bőröndök egy részét már Kecskeméten lerakják. A többségnek Szeged a végállomás. Persze, viszrk a bennünket elözönlő külföldiek innen is a dotációt. Csak mást ne említsünk: a tömegközlekedés állami forintjait. Ennél a kereskedelémnél a legkisebb a rezsi, hiszen a csomagolásra keveset költenek, boltot nem kell nyitni, és az alkalmazottak után sem kell adóznia egyik országban sem. Vannak kényelmetlenségei ennek a cselekményformának. Bizony a fürdés mellőzéséről szagok, bűzök árulkodnak a vonaton. Az autóban töltött éjszakáknál kényelmesebb pihenést is el lehet képzelni. Röszkei vámos mesélte: látott olyan útlevelet, amelynek gazdája két éve nem látta saját hónát. Adminisztratív intézkedésekkel gátat szabni a spontán kereskedelemnek lehetetlen. Erre példa északi szomszédaink drákói szigorral meghirdetett vámszabályainak gyakorlati betarthatatlansága. ArróT szól a hír, hogy jövőre Lengyelországban is államoolgári jog lesz a világútlevél. Ennek az intézkedésnek a következményei ma még aligha kikövetkeztethetőek. Mindenki tudja, hogy Magyarországon január elején erőteljes áremelkedésék lesznek. Drágább lesz például a közlekedés is... Bőle István A Palánkon innen és túl... „Karmesterek" — törött pálcával? Az egykori Püspök -bazár mögötti apró házakat sokan sajnáltuk, mikor néhány éve lebontották. A régi bazársor hangulatát lopták vissza az apró üzletek, de nem igazán illettek már az egyre elegánsabbá váló sétálóutca képéhez. Azóta csak palánkot láthatunk a lebontott házak helyén, az új épület falai nem igyekeznek kinőni a földből. Az építkezést ugyan elkezdték, de az elmúlt hetekben sokféle híresztelés kapott lábra. Többek iközött az is, hogy az építők, a Palánk Lakásszövetkezet szakemberei vevőt keresnek a negyed kész épületre. Túl nagy falatnak bizonyult volna a •több mint 250 milliós építkezés egy szövetkezetnek? , — így a hír nem igaz! — cáfol meg Rácz Kálmán, a Palánk elnöke. — A valóság az, hogy nagyrészt elkészült a 3 ezer négyzetméteres föld alatti garázsrendszer,' nekifogtunk a 'két alsó szint előkészítésének, de közben a leendő naev ABC tulajdonosának, a Dél-Tisza Menti Afésznek elfogyott a pénze. Így most tapogatózunk, tökével rendelkező társakat keresünk. — A lakáocjkra akad vevő? — Ott nincs pénzügyi probléma. Az előleget minden tulajdonos befizette. Az a gond. hogy truem lehet a harmadik emeleten kezdeni az építkezést. Először az alsó szintre \alót kell összeszedni. Ehhez keresünk most tőkeerős partnereket. ,Nyilván innen a félreértés, hogy dobra verjük a házat Mi lesz, ha mégsem sikerül összeszedni az építkezés folytatásához a pénzt? — Probléma akkor sincs. Már kész egy másik terv, amely az -egységes, 2 ezer 700 négyzetméteres ABC-t „feldarabolja", a több kis üzletre már akadna vevő. Nem akármekkora fába vágta a fejszéjét a szövetkezet; amikor elvállalta, hogy generálkivitelezőként „karmestere" lesz ennek ¡¡z építkezésnek. Igaz, a kész épület makettjét figyelve, a ház kárpótolja majd őket a sok izgalomért, ha elkészül. -Ö'.'ft... -4 — .7» ft rrf- f J '<, : TTÍ ± w A ÜS» 3 f y' suti Ilyen lesz, ha elkészül, a Mikszáth Kálmán utca új „ékszere". 1991-ben meglátjuk Mi kap majd helyet itt, a Mikszáth Kálmán utca sarkán? 74 lakás, 17 különféle kis üzlet és szolgáltató iroda az épület második szintjén, nagy ABC a földszinten, és a föld alatt garázsok. — Amivel igencsak sok gondunk volt. Hiszen egy gépkocsiállás 250-300 ezer forintba került. így húszmilliót már a föld alá „temettünk". Legegyszerűbb lenne, ha valaki megvenné ezeket a garázsokat, és üzleti vállalkozásban hasznosítaná. Kiszámítottuk, három-négy év alatt bejönne az ára, utána tiszta haszon lenne az üzemeltetőnek. De mi lesz az ABC-vel? NO6, a több mint 100 milliós kiadást egyelőre a megrendelő nem tudja vállalni. Igaz, nem is így indult az építkezés. Mivel várospolitikai érdek, hogy a Centrum szomszédságában megépüljön egy korszerű, nagyméretű ABC, annak idején szóbeli ígéretet kaptak rá, tanácsi pénzből is segítik majd az építkezést. De a város zsebe is egyre laposabb lett, így a segítségből is egyre kevesebb helyre futja. Az építkezés indulása előtt tett ígéret ez esetben sem „úri becsületszó",, ahogyan az már lenni szokott... A lakásszövetkezet azonban nem nyereségérdekelt vállalkozás, xaak egyetlen w Ime az ember Élő legendával találkozni még akkor is különleges, borzongató érzés, ha az embernek a sors különös kegye folytán egy-két hónap alatt immár másodszor adatik meg az, ilyen óriás élmény. Csakhogy Faludy György után Domokos Pál Péterrel, a tudós tanárral, a csángók legjobb ismerőjével egy, immáron klasszikus erdélyi magyar értelmiségi generáció — Kós Károly, Szabó T. Attila és a többiek — utolsó nagy tagjával beszélni: mintha a mindenség és a közép-európai sors varáv.skőrein tűi. azokon belüL — a magyarság mély világának csodás birodalmába lépnénk. Ha Faludy György az emberi lét teljessége és a költészet szimbiózisa, a 8tí esztendős Domokos Pál Péter a szétszakított és ke^ resztre feszített magyar élet élő manifesztuma. A kötetek rucat'ait író néprajztudós, a tavaly végre, öt és fél évtized után újra megjelentetett A moldvai magyarság, vagy az ioc-i ünnepi könyvhéten napvilágot látott gyönyörű album, a Moldvai csángó magyarok szerzője, a Bethlen-alapitvány két évvel ezelőtti, első díjazottja. az MDF helyi szervezetének a megyei tanács művelődési központjával és a felsővárosi plébániával az ifjúsági házban az erdélyiekért rendezett karácsonyi koncertsorozatát nyitotta meg. Egy szorongatóan felemelő és meghatóan szép este csúcspontját jelentve. — Ha jól emlékszem.. Reguly Antalról, finnugor rokonaink kutatójáról járta a hír, hogy minden vogult személyesen ismert. önről ez alighanem a csángókkal, nemcsak a legősibb és legeredetibb, de a legkegyetlenebb sorbon levő magyar népcsoporttal kapcsolatban lenr.e elmondható. Viszont Domokos Pál Péter szintén erdélyi ember, Csíksomlyón ÍZ 'Vetett, különösen ismeri hát nemcsak a csángókat, dc általában az egész keleti magyarságot. Ma, amikor duzzad, mind nagyobb áradatban növekszik a menekültek száma, lankadatlan a Beszélgetés Domokos Pál Péterrel szörnyű exodus kelet felöl be az anyaországba, szomorú aktualitás is teszi „népnevelőivé-ismeretterjesztővé" a kérdést: milyenek valójában, miféle emberek az erdélyi magyarok? — Sokat, nagyon sokat lehetne erről beszélni. Inkább elmondom: egy nagyszerű gyargyóditrói asszony könyvet írt: Pontot, vesszőt nem ismerek, ez a címe. Leírja benne a székely életet, a küzdelmeket, az élet, s a harcok, győzelmek végét. Ám megírja azt is, miként állított a fia az erdő legmélyén, minden civilizációtól távol maga készítette villanytermelő gépet a patakhoz, s miként lett így villamos energiája. Ez a történet mindent megmagyaráz. Ha valaki. azt hiszem, én tényleg ismerem az erdélyi magyarokat. Velük kapcsolatosan nem érhet bennünket semmi igazán rossz meglepetés. Villanyt teremtenek a semmiből. És bírják. Horváth István azt írja a Tornyot raktam című versében: amit nem kezdhetsz el újra, csak azt; szabad megsiratni. Akármennyi nehézség, megpróbáltatás elé állítják, ez az embercsoport valahogy megoldja. Meg lehet próbálni elpusztítani: ez eddig senkinek sem sikerült. Most sem fog. Nincs hozz;'» erő és földi hatalom. Éppen hatvan esztendeje, 1928 óta folyamatosan foglalkozom velük: tudom... — A következő kérdés megkerülhetetlen, épp az előzőből következik,: a magyar—román viszony minősitéséről van szó ... — Nagyon sokat beszéltek ebben a viszonylatban megértésről. testvériségről, barátságról. Nemrég eltávozott öreg barátom, Szabó T. Attila mondta: hogyan lehet kezet fogni azzal .az. emberrel, aki, ha felé nyújtom a kezem, az övét zsebre dugja?!... Szükségesi és kívánatos lenne a megbékélés. persze, csakhogy nézzük ^ n:eg: ők akármennyit beszélnek erről, s lehetnek akármilyen viszályban egymással — azonnal teljes az egyetértés, ha a magyarság tönkretételére kell törekedni... Nagyon-nagyon régi, szinte föloldhatatlan, mármár nem is emberi ez a gyűlölet. Megmondták nem egyszer, de százszor: arra törekednek, hogy bennünket a földről elpusztítsanak. — Megoldás? — Van. Lehet. Nemzetközi megoldás kell. Nemzetközi rendszabályok és. garanciák. Olyanok, amelyek az, ilyen brutalitást büntetni akarják, és ezt véghez is viszik. íieke György, Erdély mai legkiválóbb riportere így ír rcla a napokban megjelent, Csó.ngó passió című kötetében: „Minden irányú tájékozódással barangol, kalandos módon, hősi elszánással." Domokos Pál Péternek e hal évtizedes • rfiunkában legfrissebb darabja már a nyomdában van: előreláthatólag februárban jelenik meg Erdély nagy püspökéről, az évszázad alighanem legnagyszerűbb magyar egyházi alakjáról, Márton Áronról szóló könyve. Fáradhatatlan. — A haza mindnyájunknak az, amit Árpad foglalt el és Szent István tett nagy' gyá: Senki emberfiának nincs joga megszabni, milyen hazát szeressek. A székely • népet, sőt általában az erdélyi és az Erdélyen kívüli magyarságot ezer esztendeje próbálja az idő. De mi, erdélyiek, megkeressük az élet rendjét: és én .ezért leborulok a népem előtte, mert egyszerűen mindenre ¡lépes. Még á lehetetlennel való megküzdesre is. íme, az ember, mondotta, volt állítólag Napóleon, amikor Goethét meglátta. Mi Domokos Pál Pétert nézzük. Domonkos László célja lehet, határidőre, jo minőségben elkészíteni az épületet. De addig vajon honnan lesz majd fedezet? Százmilliós kölcsönt ugyanis sem szerezni, sem visszafizetni nem könnyű a mai világban. Az 1990. december 31-ére kitűzött átadási határidő már aligha teljesíthető. De igérik, 1991-ben elkészül a ház. És addig? Addig csak figyeljük, várjuk, hogy kinőjön végre az épület a földből. És persze elgondolkodunk. Többek között arról, hogy a hazai építőipar, a magyar beruházás politika ezután sem képes megtagadni régi önmagát. Legalábbis így tűnik annak, aki a palánk külső oldaláról figyeli az építkezést. A túloLdalról persze egészen más minden: a „karmesterek" csak állnak törött pálcával, és várhatják a jószerencsét. De vajon miért kell nálunk mindent a szerencsére bízni? Rafai Gábor Hegújult a pártvezetés Csongrádon Szombatorr reggel nyolc1 tói éjjel fél 11-ig tartott a csongrádi pártértekezlet, mely a város és térsége kommunistáinak számvetése volt az elmúlt években végzett munkáról, és a megújulást segítő programról. Az írásos beszámolóhoz Sebestyén István első titkár fűzött szóbeli 'kiegészítést, melyben egyebek közt hangsúlyozta: „A közélet, a vezetők erkölcsi tisztasága alapvető feltétele annak, hogy az emberek tömegeivel együttműködhessünk feladataink megoldásában ... az elmúlt negyven év értékeit óvjuk meg a* lebecsülés erkölcsromboló hatásától ... a párt jövője döntően attól füps. Hogy milyen az ifjúsággal u kapcsolata .. ." A vita mértektartó, a mondanivaló nagy érzelmi fellángolástól mentes volt. Többen szóltak arról, hogy a személyi változások elkeNick Greiner látogatása Beck Tamás kereskedelmi Látogatása során tárgyaláminiszter meghívására szóm- sokal folytat a politikai és baton hazánkba érkezett , ..,; .. .. Nick Greiner, Ausztrália S^asag. együttműködés New South Wales Szövetségi tuvabbfejlesztesenek lehetoAllamának miniszterelnöke ségeiről rülhetetlenek, s'az eddigi káderpolitika nem volt megfelelő, a vezetők kiválasztása egy szűk körből történt. Gőg Mihály nyugdíjas, aki régebben évekig állt a városi pártbizottság élén — elsősorban a kádernevelés tervszerűségét hiányolta. Majd szóvá tette azt, ami a legutóbbi, 1985. évi országgyűlési választárokkor történt. Ugyanis a megyei vezetés olyan jelölteket erőltetett rá a városra. s azokért olyan módszerékkel „küzdött". hogy a lakosság méltán érezte úgv: nem tekintik felnőttnek, önmaga nem választhatja meg kéDviselő.iét. Komoly hiba származott ebből. mint mopdotta: Csongrádon szép szóval sok mindent el lehet érni, de erőszakkal, parancsolással nem. A ' városi pártvezetés, amikor a megyei akaratot képviselte, akkor nemcsak a lakossággal találta magát szemben, hanem a párttagság egy részével is. A b'zalmi válság — amit p mostani pártértekezlet helyreállított — tulajdonképpen már akkor kialakult. Felszólalt az értekezleten Vastagh Pál, a megyei pártbizottság első titkára, aki foglalkozott a legutóbbi KB-ülésen kialakult vitával, majd áttért p megyei pártértekezlet tapasztalataira. Mint mondotta: nincs részletesen kidolgozott értékelés. Szóba került a KBülésen is a megyei pártértekezlet, és Grósz Kárs | y szerint a Csongrád megyei pártértekezlet imponáló politikai erőt mutatott. Véleményem szerint is sikerült egy kis sovány , politikai és morális tőkére szert tennünk. Szeretnénk minél hamarabb határozottan rendezni azokat a személyi kérdéseket, amelyek a megve közvéleményét irritálják. Szeretnénk, az eddiginél jóval nyitottabb politizálást kialakítani. Csongrád város és térségének helyzetével foglalkozva kijelentette: számunkra nincs kedves város vagy kevésbé 'kedves térség, mindenütt arányosan kell jelen lennünk és politizálnunk. Végül azt mondta: a csongrádiaknak van egy hallatlanul komoly erő a kezükben, ez pedig az egészséges lokálpatriotizmus. A csongrádi városi pártbizottság vezetése teljesen megújult. Első titkárnak Fábián György gimnáziumi tanárt választották. Titkár lett Sebők László, a Mirköz üzemmérnöke; társadalmi titkár pedig: Thirring Akcs tömörkényi állatorvos. B. Gy. Gy.