Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

6 1988. december 17., szombat Melegebb a magyar Három finn asszony — pardon, közülük az egyik még leány — ült nemrégiben a varosháza klubjában az érdeklődő magyarok elé: Kovácsné Lilja Éwa, Fábián Ónja és Juliana liuolsalainen. Amikor a Liszt Ferenc Kamarakőnis énekelt még, közelebb hajoltak egymáshoz, és nagyon figyeltek. Látszott rajtuk, nem tapintatból. Értik a kórust, és élvezik a hangját. Az is látszott, várakozás üli meg arcukat. Hármasban most szerepelnek először, a Finn —Magyar Baráti kör hozta össze őket. Endre Béla és Szeged Annak rendje-módja szerint először Ónja szólalt meg. és elmondta, tíz éve érkezett hozzánk, és a paprikafeldolgozónál bérelszámoló, sót adóügyes is. A szerelem hozta ide. az a férfi, akibe beleszeretett, kint zenélt, és később a férje lett. Nem tudni, hol köttetnek mostanában a házasságok, de hogy nem az égben, az biztos, mert hamar el is váltak. Megrázta a válás, az elsó természetes gondolata: vissza, Finnországba! Megint közbeszólt azonban a szerelem. megismerkedett második férjével, és itt maradt. — Az első csodálkozásom? Amikor láttam, milyen hatalmas kenyereket sütnek itt! Na. gondoltam, biztosan nem fogok éhezni. Az elsó nyáron csak az árnyékot kerestem, kibírhatatlan volt a meleg. Nem hittem volna, hogy ezt is meg lehet szokni. Van egy hatesztendős kisfiam, azt sajnálom legjobban, hogy nem tanítottam finnül beszélni. Évát — talán nem sértem meg. ha teljesen magyarul írom a nevét — nem is a szerelem, hanem az imádat hozta. A lóimádat. Helsinkiben vett egy zsebszótárat, először a lovat kereste benne. Ló — de rövid! Útközben megkért valakit. írja föl egy papirosra, én nem vagyok magyar. finn vagyok, hogy fölmutathassa, ha valaki meg akarja szólítani. De furcsa szó az. hogy vagyok. Az y a g után! Ki se tudnám mondani. Nálunk az ipszilont ü-nek ejtik. Mezőhegyesre ment, a szótár állandóan a zsebében volt. — A lovak mindenhol egyformák, finnül beszéltem hozzájuk. Nagyon jól megértettük egymást. Lovagolt már otthon is, sót tanított is lovagolni másokat. Érettségi után egy textilcéghez ment dolgozni, eladóként kezdte, de hamarosan osztályvezető lett. Azt mondja, nagyon jó légkör volt ott. mindenki érezhette, hogy fontos ember a cég számára. Két lova volt már akkor, azért ment elsősorban dolgozni, hogy kifizethesse az árukat. Tartott tovább a lóimádat, tudott róla, hogy híres lótenyésztő nép a magyar, nálunk akarta megtanulni a tenyésztés fortélyait, és azt is, hogyan lovagolunk mi, magyarok. Talán nem a nyereg alatt puhított hús csalfa históriája hozta ide, de Mészöly Gedeon biztosan neki adná ma is Mióta lovas nép a magyar? címmel írott tanulmányát, a nyelvrokonság ürügyén. Az már az élet rendje, ha valaki ennyire szerelmes a lovakba, előbbutóbb összetalálkozik egy lovásszal is. Irigyelni valóan gyöngéd a kapcsolat most is közöttük, igaz. kölcsönösen büszkék lehetnek egymásra. Két gyerekük van, az egyik három-, a másik másfél éves. és természetesen lovagol mindkettő. Velük mindig finnül beszél, tudnak tehát finnüljs. magyarul is. Kedves és szende lányka Júlia. Azt mondja, ha hamarabb kérdezték volna tőle. mi a különbség a finn és a magyar világ között, talán jobban meg tudta volna mondani, de már régen itt van. Augusztus óta! Külkereskedelmi főiskolát végzett, ösztöndíjat akart szerezni, hogy nálunk tanulhasson magyarul, de olyan lassan őrölnek minálunk a bürokrácia malmai, nem lett belőle semmi. Ő is a paprikaföldolgozóban kapott munkát, statisztikusként dolgozik. — Ma beszéltem az otthoniakkal telefonon. Azt mondja édesapám, csináljak már valamit, hogy rendes magyar paprikát is lehessen venni nálunk is, mert ők csak a hollandhoz juthatnak hozzá, az pedig nem jó. Ránk is férne, ha hozzájuk is szállíthatnánk. És hány félét még. ha a tényleges igények szerint dolgozna a kereskedelmünk. Tanyán született, és ott a tanya egészen más. mint nálunk. Átlagosan 11 hektár föld és erdő tartozik hozzá. Az erdő minden tanyában az aranytartalék, ha bármi előadja magát. abból lehet leggyorsabban pénzt csinálni. Ők teheneket tartottak, de van. aki disznót hizlal. Vagy tehén, vagy disznó, de a kettő együtt talán soha. Ismer olyan családot, amelyik 150disznót hizlal egyszerre, de saját célra egyet se vágott. — Hogyan lehet minden tanya körül tizenegy hektár. Az első öröklés már szétdarabolja. — Nálunk más a szokás. A legidősebb fiú örökli a tanyát, a többi gyereknek el kell mennie hazulról, ha fölnő. A százötven disznóról jut eszébe Évának, hogy Tótkomlóson látott először disznóvágást. Megszámolta, tizenöt asszony sürgött körülötte. A férfiakat nem számolta. Hajnalok hainalán kezdődött, és este tizenegyig tartott. Ekkora élményt, amíg világ a világ, nem lehet elfelejteni. — Melvikük tud paprikáscsirkét főzni? Összenéznek: mindnyájan. — Halászlét? Megint összenéznek: azt is. De nem finn halászlét ám. mert az nem olyan jó. Egyikük azt mondta, amikor először kínálták itt. nem akarta elhinni, hogy abban a hús halból van. Aztán, amikor hazament látogatóba. vitt jó paprikát, és meg akarta mutatni az otthoniaknak, miiven az igazi magyar halászlé. Mindent úgy csinált, ahogy itthon megtanulta, sót alkalma is volt már gyakorolni. mégse lett olyan, mint az igazi. A hagyma nem magyar volt benne, talán azért. Vagy a hal is más? Éva szerint akkor kezdett elviselhetetlen lenni számára a magyar konyha, amikor már asszony lett. és mindennapra levest is kellett főznie. A finn nem leveses nép. ha egyáltalán főz valamit, akkor is szívesebben nyúl a mirelit után. Itt pedig? Ha egy nap nincsen leves, találgatnia se kell. hogy mi a baj. De miből lehet mindennap levest főzni? Tarthat még a szerelem, mert a leghalványabb szemrehányás sincsen szavaiban. A szaunának, sajnos, búcsút kellett mondaniok. pedig mindhármuk egybehangzó véleménye, hogy annál jobb dolog nincsen. Egyikük meséli, amikor még csak egyéves volt a gyermeke, és hazamentek látogatóba, már szaunáztak vele. Mondom nekik, pedig a győriszéki tanyán lehetne csinálni ilyet is. A felelet: — Elég szauna nekünk még az egész nyár. — Aztán egy sóhajtás: de ilyenkor, ősszel, legalább szombatonként. nagyon jó lenne. Ha én lennék Kovács Szilveszter, már öszszeütöttem volna egyet. Jó Magyarországon finnek lenni — mondja az egyik. Irmelitől hallottam először ezt a formulát, gyanakodtam. talán tőle ered. de be kell látnom, közhely lehet a finneknél. Nem viszonozni akarom a mögötte meghúzódó, jóleső udvariasságot, de ki kell mondanom, amikor odakint jártam, találkoztam néhány kivetődött magyarral is. Ők meg azt mondták, nagyon jó a finneknél magyarnak lenni. Kínálkozik tehát az alkalom, hogy megkérdezzem, mi lehet az alapvetően más nálunk, mint távoli nyelvrokonainknál. Nem hiszem, hogy csak az udvariasság beszélt belőlük: — Melegebbek a magyarok. — Álljunk meg egy szóra! Mi ugyan hamar beszélünk a pénzről, de mivel vegyes házasságok köttettek, talán elő lehet hozni itt is. Miért nem a férjüket csalták ki? A finnek majdnem a leggazdagabbak, mi meg. majdnem a legszegényebbek vagyunk. Igen tanulságos feleletet kaptam erre is: — Az élet sokkal szebb annál, hogy csak pénzzel lehetne mérni. Amikor találkoztunk, egész nap esett a hó. Mindhárom finn nagyon jól érezte magát. Egy falat minta Finnországból! Otthon érezték magukat. HORVÁTH DEZSŐ Ha megkérdeznénk a képzőművészet barátait, netán ismerőseit, hogy hol született Endre Uéla íestómüvész, szinte mindenki habozás nélkül vágná rá, hogy Vásárhelyen. Miért is mondanának mást, hiszen a Magyar Képzőművészek Lexikonában (1915), a Művészeti Lexikonban (1935), a Genthon és Zádor szerkesztette Művészeti Lexikonban (1965) és a Magyar Életrajzi Lexikon első kötetében (1967) is ez az adat szerepel. Arról nem is szólva, hogy ez utóbbinak további két kötetében levő hibajegyzékek sem közöltek más adatot. Pedig Endre Béla, akinek neve eltéphetetlenül összeforrt a szomszédvár Hódmezővásárhellyel. Szegeden született 1870. november 19én. Nagyapja a városszerte ismert, dúsgazdag vaskereskedő, Mayer Ferdinánd (1818-1903) volt, építtetője és tulajdonosa a Fekete Háznak. Igaz. amikor a kedves emlékezetű Kováts István (1822-1902) építőmester egyetlen (!) kis év alatt fölépítette (1857) a Könyök és a Mészáros utca szegelletén büszkélkedő — Gerster Károly tervezte — saroktornyos palotát, eleink „csak" Mayerháznak hívták. Sötétbarna színe idővel megfeketedett, ekkor kapta a szegediek ajkán a Fe"kete Ház nevet. Mayer Ferdinándnak, az egykori 48-as honvédtisztnek a hitvese a 40 évesen elhalt (1871) Ivánkovits Franciska volt. unokahúga Horváth Mihály püspöknek, a kitűnő történetírónak. Házasságukból három fiú és hét — egyes források szerint hat — szebbnél-szebb leány született. A családról a rokonsághoz tartozó Rákosi (Krebsz) Nándor szegedi festőművész készített nagyméretű, 240 x 200 cm-es képet (1865)'. Adélról a házban vendégként meg-megíorduió szegedi újságíró Mikszáth azt mondta, hogy szépsége láttán az óra is megáll csodálatában... Ilonát Ybl Lajos (1855—1934) építész, a nagy Ybl Miklós unokaöccse, a vásárhelyi városháza (1894) későbbi tervezője vette nőül: házasságukból született Ybl Ervin (1890-1965), a kitűnő művészettörténész. Ybl Lajos két jelentősebb épületet tervezett városunknak: az újszegedi gyermekmenhelyet (1903), a mai gyermekkorházat, és a Szőregi úti Árpád Otthont (1908). a mostani Ifjú Gárdát. A Chopint zongorázó, nyelveket tanuló Mayer Kornéliát Endre Andor ármentesítö mérnök vette nőül. és ebből a házasságból született a Fekete Házban az Alföld festőpoétája. Endre Béla. Kiss Lajos a Vásárhelyi művészet c. könyvében (1957) azt írja, hogy Endre Andort 1870-ben nevezték ki Hódmezővásárhelyre az ármentesítö társulat mérnökének. Valószínű, hogy családja hamarosan utána Nem védhető László Emőkének azon föltételezése, hogy a Juhászverset ihlető kép címe Tiszai táj lett volna (Endre Béla Bp. 1973.13. old.) Másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy a ritkán szereplő művész újból Szegeden állítson ki (1927). Megnyitót Juhász Gyula mondott. A Kass szálló halljának falait borító képekről a tévedhetetlen ízlésű Lengyel Vilma (1893-1983) a Délmagyarország hasábjain október 30-án ezt írta: Csak az igazi költők és igazi művészek érzik meg fajuijuknuk és földjüknek lényegét úgy, mint Endre Béla. Tárlata a. . magyar lélek vágyódásainak, halk panaszainak méltóságos és érett hirdetője. Ma is pironkodnunk kell, hogy a szélsőjobboldali Szegedi Üj Nemzedék november 1-jei számában Pfeifer Elek rajztanár — van-e, ki e nevet költözött. Béla fia az elemi iskolát már ott kezdte. Nem keveset tartózkodhatott nagyapja szegedi házában, hiszen a családi hagyomány szerint 1879. március 5-én, a nagy gátszakadás után, édesapja dereglyén szállította át Vásárhelyre. Endre Béla a középiskola osztályait több városban járta: a szegedi főreáliskolában az 1887/88-i tanévben volt 6. osztályos. Kimaradt, osztályt ismételt. A 7. osztályból újból kimaradt elégtelen jegyei miatt... Végül is Kecskeméten érettségizett. 1895-től Rómában tanult festeni. Itt találkozott egykori szegedi rajztanáraival, Kacziány Ödön festőművésszel. akit sokszor fölkeresett műtermében, a Palazzo Veneziában. A művész az 1904. évi szegedi tavaszi tárlatra a határidőt lekésve küldte be Leszámolás c. festményét. A Munkácsy stílusában készült zsánerkép olyan sikert aratott, hogy a rendezőség pótlólag vette be a kiállítás képei közé. A Vásárhelyen megalapított Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe (1912) a népi fazekasság értékeinek a megmentését tűzte céljául. Első kiállításukat Szegeden nyitották meg 1912. november l-jén. Szentiványi Gyulának a Szegedi Híradó aznapi számában megjelent cikkéből idézek: a majolikatárgyak jelentékeny részének alakja, színe és díszítése Endre Béla zsenialitását dicséri. Az ö munkáin a legszebbek, a legváltozatosuhbak a magyar díszítő motívumuk... A Kárász utca 7. számú ház elsó emeletén rendezett kiállításon 30 Endre Béla-kép is látható volt. Szentiványi szerint a művész a vászonra varázsolt táj lelkét keresi. Nem állom meg, hogy röpke főhajtás erejéig ne emlékezzek meg Szentiványi Gyuláról (1881 — 1956): ez az egykori szegedi újságíró volt az, aki mindmáig a legtöbb bibliográfiai adatot gyűjtötte össze a magyar művészet történetéről! Gonda József a Szegedi Naplóban (nov. 20.) ezt írta Endre Béla képeiről: Egy-két ecsetvonásban tömören, röviden foglalja össze a jelenséget, a természeti képek éltető elemét, a színt... A kép librettójával nem törődik... Neki elég egyetlen hangulat, s kész a festmény... 1913. május 12-én alakult meg a szegedi Kass szállóban az Alföldi Képzőművészek Egyesülete: Endre Bélát helyettes titkárnak választották. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1914. május 10-én nyíló szokásos évi tárlatára Endre Béla — a katalógus tanúsága szerint — három képet küldött be. Címük: Borulás, Csendélet, Olvadás. Ez utóbbi remekmű versre ihlette (jún. 21.) Juhász Gyulát: ismeri? — durván nekirontott a művésznek. aki szerint „vergődik a progresszívek hagymázó lázában, és persze művészeti mondanivalóját is az egészségtelenség delíriuma hatja át". Juhász a Délmagyarország november 4-i számában állt ki festóbarátjáért: tiltakozom az ellen az egyre veszedelmesebb és kihívóbb pfeiferizmus ellen, amely a maga tehetetlenségét magyar érdemek és szépségek lekicsinylésével akarja kiemelni. 1928. augusztus 12-én, vasárnap váratlanul elhunyt Endre Béla, a magyar színek Tompa Mihálya (Juhász). Keddi temetésére átutazott Móra és Juhász is. A festőnek a vásárhelyi katolikus temetőben levő sírjánál Juhász Gyula mondott végsó istenhozzádot. Fekete betűkből font verskoszorúja, akárcsak Endre Béla művészete, ércnél maradandóbb: PAPP GYÖRGY METSZETE BERES DEZSŐ (X) a hóba rajzolt jelek kiürült otthonom árvasága őrzök hajasbabát műanyag katonát — sose fogj rám fegyvert haza hazám anya Olvadáskor — Endre Béla képe ulá — Jón a tavasz már. A magyar tavasz. A hallgató hó olvadásba fog. A vén magyar nap áldott hót nyilaz. A Tisza indul, most vigyázzatok! A Tisza indul. Téli bánatok Tterhétól részeg s árad dél felé. Vigyázzatok, medrében háborog Szláv és magyar keservek serege. Endre Bélának sírjára Tiszta, szelíd lelkét csöndben ringatta az alkony, Egy volt ős a mező, benne a róna dalolt. Mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek, Ó a magyar alföld méla porába hajolt. APRÓ FERENC Endre Béla emléktábláját csütörtökön avatták föl Szegeden (Somogyi utca 13.)