Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

191 1988. november 22., kedd 1 Elhunyt Visy József Hétfőn hajnalban súlyos, régtől viselt s most gyorsan rátörő betegségben elhunyt Visy József, Szegeden nemzedékeknek kedves tanára. Sokgyermekes, szűken élő tanítócsaládba született Sátoraljaújhelyen, 1911 október 19-én. Érettségit 1931ben a kecskeméti piarista gimnáziumban tett; latin— görög—történelem szakos tanári képesítést 1936-ban, bölcsészdoktori oklevelet 1937-ben a szegedi egyetemen szerzett. Tanári pályáját 1938-ban a Klauzál Gábor (a mai Radnóti Miklós) Gimnáziumban kezdte, de már 1939-ben átkerült a Baross Gábor Gyakorlógimnáziumba. Csak ennek megszűnése után, 1951-ben folytatta a Radnótiban munkáját, rövid megszakítással (1957-től a Ságvári, 1958-tól a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanított), 1969-től, még nyugdíjazása, 1980 után is. S közben mindvégig tevékenykedett az egyetemen is, amelynek már 1936-tól latin rektora, görög nyelvi előadója, fiatalon. 1943-ban magántanára, 1970-től címzetes docense volt. S amelynek katedrájáról kellett volna — ha nincsenek a zord idők — régtől fogva „•nem középiskolás. fokon" tanítania. A négy szegedi középiskolában és az legyetemen a legutóbbi napokig ezreket tanított a történelem tanulságaira, a latin és a görög nyelv ismeretére, szeretetére, a nyelvben tükröződő szellem értésére. S nevelt is, a neki oly kedves görög embereszmény, a kaiakagathia szellemében a testi és lelki szépség harmóniájára, amely az ő nagy műveltségében a katolicizmus humanista eszméivel is ötvöződött. Megírtam már 1969-ben a Tiszafáiban, hogy Juhász Gyuláról az ő latinóráján hallottam először. Fejből idézte az Ovid levele Júliához című versét. Sok apró. jelentéktelen, de jellemző emlék él róla bennem. A 1 egu többi j ú ni u s 11 -érői, érettségi találkozónkról, amelyen még részt vett, most is szellemes fordulataival fűszerezett, rögtönzött beszédiben szólt hozzánk, majd a Hungáriában, a jóízűen elfogyasztott ebéd közben fáradhatatlan és bölcs derűvel idézte tanári emlékeit. Ezután már csak mi idézzük öt, a legnagyobb szegedi nevelők egyikét. Míg tanítványai élnek, alakja is él, de számos tudományos dolgozata, főként magántanári értekezése (Görög embereszmény és paideia, 1943) később is megőrzi nevét. Péter László Akadémiai nagyszótár Irodalomtörténészek befejezték az Akadémiai nagyszótár szépirodalmi, szaktudományi, publicisztikai és más forrásainak 'kijelölését. A tervezett 13 millió szövegszóból csáknem 4 milliót már számitógépre rögzítettek az MTA Nyelvtudományi Intézetében, mivel a válogatás teljes lezárása előtt megkezdték a szövegek számítógépre vitelét. Miként Kiss Lajos osztályvezető az MTI munkatársának elmondta, ez ideig főileg a XIX. és — részben — a XVI. századi szövegeket táplálták be. Két-három éven belül számítógépre viszik a hátralevő, mintegy 9 millió szövegszót is. A rögzítéssel egy időben készülnek a rendszertár és az előfeldolgozó programok. Ezek futtatását az adatrögzítéssel egyidejűleg végezhetik, így néhány éven belül hozzáfoghatnák a próbaszócikkek írásához, majd a szótár anyagának szerkesztéséhez. A magyar irodalmi és köznyelv nagyszótára (1533—1990) első kötete talán már ebben a században megjelenhet. Mi történt a SZOTE-klubban ? „Az arabok szétverték a SZOTE-klubot" — terjedt a futótűzhír a városban a múlt héten. Szinte mindenkinek volt saját változata arról, hogy mi is zajlott le november 4-én, pénteken este a Dóm tér sarkánál. A szemtanúk meséltek, ám mindegyikük nyomatékosan kért: a nevét nehogy leírjuk! Mert félnek. Némelyek csak elővigyázatosságból, mások tapasztalatból, őket nyíltan megfenyegették. Ezért egyetlen nevesithetö, hiteles információforrás maradt. A Szegedi Rendőrkapitányság hat arab diák ellen eljárást kezdeményezett. Beslin László őrnagy, kapitányhelyettes és Márton István százados, bűnüldözési alosztályvezető adott tájékoztatást. — A mi munkánkat is nagyon megnehezíti, hogy a tanúk nem vállalják a véleményüket. Csaknem mindenki arra hivatkozik, hogy ő nem is látta ... — kezdte Beslin László. — A SZOTE-n mintegy 150 arab hallgató tanul a valutás oktatás keretében. Ök rendszeresen lejártak szórakozni az egyetem szabadidőközpontjába. Négy-öt személy többször is „rendetlenkedett", összetűzésbe került a rendezőkkel, ezért a klub vezetői úgy döntöttek, hogy őket nem engedik be többet. Ezek az amberek 4-én este, fél 11 körül megjelentek a klubnál, ám a kapuban álló rendező közölte velük, hogy nem jöhetnek be. Szóváltás támadt, a bent levő arabok kijöttek, tüzelték egymást, összejöttek 20-30-an. Egy magyar fiatalember bement a helyiségbe, s amikor kifelé jött közéjük fújt Chemotoxszal ... — Ügy értesültem. hogy körbeállták, és fenyegették... — A vallomásban az sze. repel, hogy útját állták, és „nyúltak a kabátjuk alá". — Ezek szerint ö vétlen, hiszen „jogos védelemből" cselekedett? — Jogos védelemről csak akkor lehetne szó, ha megtámadják; de ez csak fenyegetés volt... Mindenesetre, elmenekült a hamburgereshez. Segítségül hívta két barátját, és visszamentek a klubhoz. Eddig tényeket soroltam. Ami ezek után történt, az azonban nem teljesen világos. Az arab hallgatók vallomása szerint a három magvarnál botok és kövek voltak, s ezért ők „félelmükben" bemenekültek a klubba. A kintiek bo. tokát, köveket dobáltak be, ök meg vissza. — A rendezők már korábban kihívták a rendőrséget, de a jelenlevő két jár őr nem intézkedett — Két ember nem léphetett föl ekkora tömeg ellen, ök a szolgálati szabályzat szerint cselekedtek: erősítést kértek. , — Mire azonban az erősítés megérkezett, véget ért a csetepaté. — Néhány perc alatt zajlottak az,, események. Hogy bent mi történt, arra az eredményből lehetett következtetni. A helyszín nem „védekező rendetlenség" benyomását keltette, hanem vandál pusztításét. Leszaggatott függönyök, összetört üvegek, a székek csak azért r.em törtek össze, mert fémből készültek. A kárt 23 ezer forintra becsülték. — Aznap este még a Tisza Gyöngyénél is volt „balhé". — Oda menekült a három magyar fiú, s követték őket az arabok. Minket isi értesítettek, s a rendőrség 4-5 riadókocsival megjelent. A rendőrök az ajtóba álltak, és nem engedték be sfg. arabokat, akik — 30-40-en — palesztin kendőkkel takarták el az arcukat, késekkel, botokkal fegyverkeztek föl, és követelték a három ma. gyárt, hogy a saját törvényeik szerint bosszút állhassanak rajtuk. — A rendőrök nem intézkedtek, nem igazoltatták őket? — A hangulat rendkívül feszült volt. s a parancsnok úgy ítélte meg, • hogy egy esetleges intézkedés könynyen vezethetne robbanáshoz, tragédiához. Itt csak a rendkívül türelmes rendőri magatartás akadályozta meg, hogy nem történt komolyabb összetűzés. A három magyart a rendőrök elvitték, kihal.gat'ák, majd hazaengedték. Ezután az arabok is szétoszlottak. — Ha jól figyeltem, eddig még semmilyen rendőri intézkedés nem történt. Mikor állították elö azt az 5-6 arab diákot, aki ellen eljárást kezdeményeznek? — Másnap dé.után a Pa. godánál kilenc arab — köztük olyanok, akik előző nap a SZOTÉ-n is ott voltak — összetűzésbe keveredett négy magyarral, mondván: „rugdosták a kocsijukat". Két rr.agyar elszaladt, kettőt azonban utolértek, és verték. rugdosták őket. Húsklopfo.ót, fejszenyelet használtak'. Ekkor vettük őrizetbe az arab diákokat. A vizsgálat során egyikük kocsijában találtunk olyan botot, amelynek: egy darabja előző este a SZOTE-klubban maradt. A gépkocsit szakértők megvizsgálták, és semmiféle rugda'.ásra utaló nyomot nem találtak. Az arab diákok vallomása több ponton ellentmondásos. A vizsgálat még tart, de máibiztos, hogy hátuk ellen csoportos garázdaság miatt eljárást fogunk indítani. A rendszeres rendbontókkal szemben jogilag fogunk eljárni, nem kizárt, hogv esetleg az országból való kiutasítással is. M.T. Küldöttgyűlés Budapesten Népmüvelök és a reform „Az elmúlt negyedszázad legválságosabb pillanatában ülünk most össze. A társadalom főbb alrendszereiben kialakult válsághelyzet jelentős eróziót indított el a közművelődésben is. Bajaink megsokszorozódtak. Az eddigi részleges, védekező, megalkuvó cselekvés helyett offenzív stratégiát kell kidolgoznunk." — E nyitó gondolatok jegyében tanácskozott a múlt hét végén Budapesten a Magyar Népművelök Egyesülete III. országos küldöttgyűlése. A művelődési otthoni és az üzemi népművelők egyesületi vitája talán sokak szemében csupán egy szűk értelmiségi csoport belső ügyének tűnik, pedig amiről szó volt, sokkal több annál; nemzeti sorskérdéseink egyikét, a művelődés helyzetét elemezték. A vita két legfőbb témakörét a közművelődés válsághelyzete, valamint a kiútkeresés, a reform irányainak meghatározása alkotta. Az átlagolvasó előtt is bizonyára ismert a közművelődési intézmények néhány súlyos gondja. Olvashatott például arról, hogyan sújtja a művelődési otthonokat az általános forgalmi adó. Mint hallottuk, a népművelők egyesülete kezdeményezte a forgalmi adóra vonatkozó törvény módosítását. Javaslatukkal az Országgyűlés kulturális bizottsága egyetértett. Az indítvány elhangzott az október 5-i parlamenti ülést vitájában, amikor az adótörvény módosításáról tárgyalt a Tisztelt Ház. Hogy, hogy nem, a Ház elnöke erről a konkrét indítványról nem szavaztatta meg a képviselőket. így most senki sem tudja, mi is lett valójában a módosító indítvány sorsa. A népművelök küldöttgyűlése ezért egy nyilvánosságra hozandó nyilatkozatban fejezte ki kollektív nemtetszését. Közismert az is, hogy a közművelődési dolgozók bérszínvonala méltatlanul alacsony, 30 százalékkal kisebb az értelmiségi átlagbéreknél. 1977 óta nem kaptak központi béremelést, holott erre kétszer is nyilvánosan ígéretet tett a művelődési miniszter. A kormány és a SZOT idei, szeptemberi tárgyalása sem hozott eredményt, a közművelődésiek bérigényét jogosnak ismerik ugyan el, de most sem kaptak béremelést. A Közalkalmazottak Szakszervezete azonban fellépett az érdekükben: alulról jövő kezdeményezésre petíciót intézett a kormányhoz, amelyet a művelődési miniszter vett át. A szakszervezet 30 százalékos béremelést sürget, ami csupán az értelmiségi átlagbértől való lemaradást kompenzálná. A népművelők egyesületének elnöksége Pozsgay Imre államminiszterhez és Nagy Sándor SZOT főtitkárhoz intézett levélben erősítette meg: támogatja a szakszervezeti petíciót; a kért béremelés legfeljebb az elmúlt évtizedben felhalmozódott hátrányt enyhítené. Amint a közgyűlésen most érzékelni lehetett, a népművelők feszülten várják jogos bérigényük kielégítését. Aggodalom van bennük a művelődési „otthonok sorsa miatt. Közismert tény, hiszen az országos sajtó foglalkozott vele, hogy a Láng Gépgyár eladja a saját üzemi művelődési központját. Bizonyára a szorító pénzügyi helyzet kényszeríti erre. Hasonló veszély fenyegeti több más üzem művelődési otthonát is. Több hozzászóló figyelmeztetett, veszélyes folyamat indul el ezzel. Minden eladott, bezárt művelődési intézmény pótolhatatlan veszteséget jelent. Rövidlátó az az üzemi vezetés, amelyiknek a jövőstratégiájában nincs helye az üzemi művelődési háznak! A gazdasági és társadalmi reformok sikerre viteléhez a műveltség, a tudás fejlesztésére, ahhoz pedig átfogó kulturális reformra van szükség — hangoztatta a küldöttgyűlés több hozzászólója és az a vitaanyag, amit Reform és művelődés címmel egy népművelőkből álló öntevékeny- munkaközösség dolgozott ki, és adott közre a küldöttgyűlésen. Ebben olvashatjuk: „Kulturális reform (tehát nem csak intézményi reform!) nem képzelhető ^ társadalmi, gazdasági reform nélkül. De fordítva sem! Ha ezek a struktúrák változatlanul maradnak, a kultúrának továbbra sem lesz tapadófelülete, lepereg, elvész más utakat keres. Az egyenlőtlenségek rendszerének átalakításában, a konzervatív bürokratizmus felszámolásában, a szocialista társadalmi demokrácia kifej lesztésében a művelődés tár sadalmi változásokat elősegítő erő." A munkaközösség javaslata: helyi reformok központi segítséggel! Ez nem jelent mást, mint a helyi közösségek szétesettségének megváltoztatását, az önszerveződő helyi kezdeményezések és közösségek támogatását, erjesztését, a társadalmi viszonyok humanizálását. a demokratikusan működő helyi társadalmak létrejöttének elősegítését. Ez a népmüvelök reformstratégiája. Egyesületük a hét végén elhatározta, kezdeményezi a kulturális mechanizmus reformját, s célkitűzéseinek elérése érdekében összefog minden olyan értelmiségi réteggel, amelyikben szövetségesre lel. Bízzunk benne, hogy soksok szövetségesre találnak! Lovászi József Az oboamíívész halálára Meghalt Nagy Imre oboaművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar szervezője, volt szólamvezetője, és ügyvezető igazgatója, a Liszt Ferenc zeneiskola tanára. Sűrű fájdalomból, éjszínű gyászból szemfedőt szövünk. Takarja mindazt, ami múló, de ne fedje a továbbélő tettet, a'/- élet maradó lenyomatát, a gazdagító, sokszínű emléket. Művész ment el, aki életét zenére váltotta. Hallom hangszerének , varázsos szavat.,— értő és élvező egyaránt bámulta, látom sürgetését, a gondokat oldó örök mozgást — bábája volt és kormányosa a szimfonikusoknak, tudott sok meredélyt, sorompót és hét., fejű sárkányt — gyürkőzött, perelt, győzött és alulmaradt Láttam furulyázni kicsiny gyermekekkel — tanáruk volt, de mégis- itestvér és barát, és aki sokszor kemény és érdes volt mint felnőtt vezető, most az lett, ami csak a legjobb tanár: okos, tapasztalt, nagvr„ nőtt gyerek. Most ők is árvák, apátlanok, és nem száll tündér furulyaszó Orfü vizein át. . . Titka is volt, és most veje sírba lép: hogyan és honnan tor fel a dal, kéreg alól a virág, rögtön karcsún és ékesen, és annyira telve az elmondhatatlannal. Mert szemérmes volt: a születés titkába szóval sose vájt. És titok még, hogy honnan volt a hit, a mindent lebíró — egy szépre konok, zord világban. Mi marad mégis nekünk? Egy korán éjbe hullt —' ám értékes élet ajándéka: a továbbélő tett, a létezés maradó lenyomata, a gazdagító. sokszínű emlék. Borítsa hát a sötét szemfedőt tengernyi fehér virág . . . Szeged zenészei és zenetanárai nevében: Meszlényi László Mozgó vonatra Aki rendszeresen utazik vonaton, tapasztalhatta, hogy pár hete a vasútállomások utastájékoztató hangszóróiból szokatlan felszólítás hangzik el: „Felhívjuk utazóközönségünk figyelmét, hogy a villamos mozdony azonnal gyorsul, ezért saját testi épségük megóvása érdekében kérjük, ne kíséreljék meg a le- és felszállást a mozgó vonaton. Köszönjük." Hogy mi tette szükségessé e felhívás gyakori ismétlését, arra a MÁV-igazgaitóság ellenőrzési osztályán kerestük a választ. A balesetvizsgálók megdöbbentő adatokat sorolnák: ez évben eddig a vasútigazgatóság területén 35-en szenvedtek balesetet a mozgó vonatról való le-, illetve felszállás következtében. Különösen szomorú a kép október hóban: amikor két héten belül négy súlyos balesethez riasztották a mentőket. Október 10-én Kiskunfélegyházán a mar elindult Szeged expresszre ugrott fel egy fiatal lány, de visszaesett, és a vonat kerekéi mindkét lábát levágták. Ugyanezen a napon Telekgerendás állomáson a vonat megállását nem várta meg G. I. békéscsabai lakos, leugrott, s néki is mindkét lábát levágta a vonat. Egy héttel később. 16-án Kecskeméten egy Budapestre induló vonatra akart felugrani P. J.-Tié kecskeméti lakos, ugrását elvétette, a vonat jobb lábát levágta. Egy nappal később szintén Kecskeméten történt baleset: a kihaladó budapesti gyorsvonatból kiugrott R. G. kiskunfélegyházi lakos, aki súlyos fejsérülést szenvedett. Az említett és a többi tragédiák is mind-mind ryeggondolatlaságból következtek be. Az előidéző okok sókfélék: volt, aki későn ért ki az állomásra, azért ugrott fel a mozgó vonatra, volt aki későn vette észre hogy rossz vonatra szállt fel, egy másik személy vendégét kísérte ki az állomásra, felsegítette a kocsiba, s már csak azt vette észre, hogy alatta megmozdult a szerelvény. A teleggerendási tragédia szenvedő alanya munkahelyére sietett, hogy fizetését mielőbb felvegye, de sajnos oda már nem tudott el jutni. Meggondolatlan mozdulatok, tragédiák, amelyek következményeit egy életen át viseli a balesetet szenvedett személy. Tragédiák, amelyekből mindannyiunknák tanulni kell: vigyázzunk jobban magunkra, ne kockáztassuk feleslegesen testi épségünket, életünket. Sajnos sokan elfelejtik, hogy a gőzmozdonyok ideje már lejárt. Ma már nem lehet az induló vonatot egy kis kocogással utolérni, nem lehet a megmozdult vonatról leugrani. A villamosmozdony pár méter megtétele után annyira felgyorsul, hogy felelőtlenség minden egyes le- és felugrás, mert az az említettékhez hasonló tragédiákhoz vezet. Hasonlóan nem ajánlatos, sőt fogalmazhatunk úgy is tilos az utasok elől elzárt területen tartózkodni, a vágányókon átjárni, nyílt pályán a sínek között, illetve közvetlen mellettük várakozni —, mert ebből is lehet baleset. Az elmúlt hónapokban jó néhány személyt ilyen helyen gázolt el a vonat. Tudomásul kell venni, a vasút veszélyes üzem, s az ott kialakult szabályok, rendelkezések megszegőit könynyen érheti baleset. Gondoljunk arra, mosit még .jó idő van, de hamarosan megérkezik a téliesebb idő, amikor a köd, az eső, majd a jeges úttest tovább növeli a balesetveszélyt. Fokozottabban kell figyelnünk, ügyelnünk magunkra és másokra G J