Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

2 1988. november 181., kedd Mohácsaink Háy Gyula-bemutató a nagyszínházban Hogy' csinálta Háy Gyu­la? Közvetlenül 1956 után, mikor is bebörtönözték, Má­rianosztrán megírta Mohács című tragédiáját Ebben V. Károly császár (akinek bi­rodalmában sohasem nyugo. dott le a Nap, mint tudjuk, s talán ezért tudta, hogy a Föld kicsi és gömbölyű) azt mondja: „Az emberi nem nagy kérdései nem úgy múlnak el, hogy megoldód­nak, hanem úgy, hogy el­avulnak, túlélnek, kiesnek a divatból..." Talán az ilyes­mi bölcsesség segített Háy Gyulának, hogy a személyes érintettség ellenére, nem ak­tualizáló, hanem analizáló darabot írt azaz valódi stra­tégaként és nem taktikus­ként politizált Jó szemmel figyelt a történelem mara­dandó elemeire, és azt lát­ta, hogy a mindenkori urak változástól való félelme megszüli „a nemzeti öngyil­kosság bűnös és torz gon­dolatát". Es azt akarta: el Mohácstól! Hogy' csinálja Ruszt Jó­zsef? Háy elfogulatlan-okos analíziséből kiemeli ez utób­bi, egyetlen elemet és ezt analizálja a színpadon. Egy­szerűsítve: Ruszt azt mond­ja, ha egy ilyen fölényes dramaturgiai vértezettséggel megirt történelmi drámát kezelésbe vesz a színpadi gépezet — az bármikor biz­tonságosan működik. De minek? Mit ér a színház — kockázat nélkül? Legalább­is: nem hat Márpedig erős Itatás kell, hiszen a színház éppen ezért létezik. A ren­dező tehát fogja a darabot, megkeresi a neki — és a nekünk — való hangsúlyo­kat, az éppen itt és éppen most eleven. azonosítható, „korhű" elemeket. Aztán ezeket és csakis ezeket, a mindannyiunk) számára ugyanazt mondó, megegye­zéses színházi nyelven, je­lekkel és szimbólumokkal fölerősítve tálalja. Így áll­hat elő az izgalmasan koc­kázatos, mert a ráismerés, az egymásra ismerés pilla­natait igénylő előadás: Egyszerű? Hát nem! Az ilyen színházban egvszerre nagyon precíznek és igen nagyvonalúnak kell lenni, amit borzasztó nehéz ösz­szehozni. Ruszt második szegedi korszakánaki első rendezése — amit ráadásul a publikum nagy várakozá­sa is nyomaszthatott — ösz­szejött; valódi színház. A darab kegyetlenül, igen öko­nomikusán, a választott hangsúlyoknak megfelelően — meghúzva. Az előadás: pontosan, szépen, nagyon határozott toll vezetessél írt egyetlen körmondat, felkiál­tójellel. Amig „megolvas­suk", időzünk a kitérőinél, képeinél, döbbenten eszmé­lünk : mennyi a mocsok eb­ben a szépségben! Vérlází­tó! Uraimék viselt dolgai (összes Mohácsunknál!, ír­junk ide évszámokat?. de hiszen oly egyöntetűek az előadás egyes pontjain az asszociációink!) láttán Csi­kasz, a Dózsa mátíyája mellől királyi kutyagondo­zóvá süllyesztett mezítlábas ember feszült tartásába merevedünk: egyetlen pa­rancsszóra várva . .. Pengeélen táncol ez a Ruszt-féle kivonatos analí­zis: félelmetes pontosság hí­ján ilyenkor válhat a szín­pad a tág asszociációs le­hetőségek birodalmából ké­nyelmetlenül szúk katedrá­vá, ahol a didaxis az úr. A történeti elvű gondolkodás helyét ilyenkor sajátíthatja ki egy aktuálpolitikus szó­noklat. De ez az előadás, szerencsére: szerves. Me­részen segítik ugyan a né­zői együttgondolkodást Ruszt színházának „vándor­elemei": a vörös-fekete színpad (si e drapériák na­gyon beszédesen mozognak), a határozott helyű lépcsők­kel és emelvényekikel — Molnár Zsuzsa a tervező; a kellékhordozó ceremónia­mesterek ; a gonddal válasz­tott zenék, a fény- és hang­effektek; a jel- és szimbó­lumrendszer (köztük a szó Mikor kell politizál­ni? Micsoda kérdés — ma. Amikor a tegnap­ból a holnap felé me­gyünk. Hogyan kell politizál­ni? Micsoda kérdés — mindig másképpen. At­tól függ, milyen volt a tegnapunk, és miféle holnapba tartunk. szoros értelmében kiemelt, a nézőtér fölé, és Lajos király azonos pózban fekvő alakja fölé függesztett feszület); a térben megtervezett. fest­ményszerű, hatásos állóké­pekké szerveződött mozgá­sok stb. Alig is lehet fölsorolni, hogy mennyi, de csupa cél­ratörően funkcionáló szín­házi eszköz szolgál itt; így aztán bármi direkten — azért sikerül megmaradni a penge élén. S ugyanez a külön „színházi" izgalom vibrál az qmberbert a sze­replők teljesítményét fi­gyelve: aprólékosan kidol­gozott alakítások; rizikósak; éppen a határon: már majd­nem elkezdjük találgatni, ki kicsoda valójában?, mely valóságos figura kerül itt szerepbe a történelem ürü­gyén? Hát még', amikor a játékstílusok keverednek képzettársító hajlamunk megtámogatására! Már-már szenved az az esztéta lel­künk, ám győz az egészsé­ges színházi élvezet. Mert ki van találva és nagyon „ül" a felséges test­vérek (Juhász Károly, Hege­dűs Zoltán. Olasz Anna) triumvirátusának tragikor mikuma (Heil, Hitler!). A magyar uraké nemkülön­ben, főként Jakab Tamás pökködő, alkohol-puffasz­tott, testileg-szellemileg szétesett nádora. A jótékony húzásoknak köszönhetően, „egyenesvonalúbb" II Laiost nvertünk. mint a Háy-drá­ma királya. Bagó Bertalan érzékenyen formált egy ro­konszenves kamaszból való­di első emberré váló, gon­dolkodó és szenvedő, hús­vér figurát. Ugyancsak éle­tesebb, mint Háy Gyulánál, tehát szervesen az előadás ruszti „egyszerűsítéseit" kö­vető Mária királyné alakja. Bede-Fazekas Annamária okos és nőies királynét ala­kít, s a mesteri jelenetben Kaszás Géza dinasztiaalapí­tói és férfiúi vágyaktól dúlt Zápolya Jánosával — fri_, volán vetül előre a történe­lem, meg a nemek sorsa . .. Miért ne?, ha már úgyis isi­merjük? Mint azt a Jankót — Háy Janója helyett —, akit Barta Mária a magyar anya szerepében oly utá­nozhatatlanul sokértelmű hangsúllyal emleget Nincs hely, pedig kellene, sem az egyes színészi teljesítmé­nyek, sem a szereplők egy­máshoz való viszonyának elemzésére. De valamennyi játszó személynek átgondolt az előadásbeli helye, s a művészek alighanem telje­sítőképességük maximumán, odaadóan produkálnak. Ko­vács Zsolt élvezetes Bakics vajdája minden helyszűke ellenére kiemelendő itt, és Szervét Tibor pompásan a ruszti modorba simuló, fe­gyelmezett-hatásos Perényi püspöke, és Mentes József atyai-politikusi érzemények között vergődő, nagyon em­berszabású pápai követe, és Áron László, aki nagyszerű Tomori. Ruszt és együttese ezzel a szép, és a kísértő történel­mi szennyet fölmutató elő­adással alighanem megkezd­te a beígért, progresszív színjátszás megvalósítását Szegeden. Ezért hajlunk el­nézni az első rész hcxsszas expozíciószerűségét, a színé­szi beszédkultűra hiányossá­gait, s némely, talán éppen az erőteljességével a gondo­latot redukáló előadáselem hasznalatát. A keretbe, a gyilkos lövések csattogása közé fogott szörnyű-szép színházi kép mégis aligha­nem „korhűsége" miatt ha­tásos. Sulyok Erzsébet Vállalkozások pincékben, padláson... Négy „maszek" és egy bank Egyre-másra igyekszünk feloldani a korlátokat, segí­teni azokat, akik saját tőké­jüket valamilyen vállalko­zásba, üzletbe fektetik. So­káig csak gmk-kat lehetett létrehozni, hiszen a pénzét kockáztató „csendestárs" munka nélküli jövedelem­szerzőnek minősült. Mintha az üzleti életben nem kelle­ne dolgozni, kockáztatni. Szerencsére ebben az évben már lehetőség van arra, hogy magánszemélyek is társaságokat alapítsanak, forgassák tőkéjüket a saját és természetesen az ország hasznára. A hozadék alapja ezentúl a kockázatvállalás is lehet. A piaci megmérettetés azonban kicsit sántít, ma még. Nehezen fogadja be és el gazdaságunk, hogy akad­nak akik többet, s főleg másként akarnak elérni, mint az megszokott. A nagy­vállalatok még ma is „erő­ből" igyekeznek tárgyalni az újonnan alakult kisebb-na­gyobb társaságokkal. Miért is ne, ha tehetik! Idő kell még afhhoz, hogy megszok­juk, másfajta szisztéma és játékszabályok igazgathatják azt a gazdasagot, amit évti­zedeken át jónak, változtat­hatatlannak hittünk. — Az az igazság, hogy so­kan még nem is tudnak hová tenni minket. Négy „ma­szek"', meg egy falusi bank? Mit akarnak ezek? Pedig cégbíróságon bejegyzett ne­vünk van, mi Ls éppen olyan jogi személyek vagyunk, mint egy nagyvállalat — kezdi a beszélgetést a Gasztroszerviz Kft. két ügy­vezető elnöke Marosi Attila és Oláh Attila. — Áprilisban, amikor a tagok egy szabómühelyben megalakították a kft-t, va­jon tudták-e mekkora fel­adatra vállalkoznak? — Két hónapig alakították át ezt a néhány négyzetmé­tert. Addig az utcán, a gép­kocsinkból szolgáltuk iki a szabóság kuncsaftjait, kocs­mákban tárgyaltunk. Pedig — Volt, ahol szóba se álltak velünk, amikor egy félmillió márkás üzlethez kerestünk társakat! — Nem uolt pénzük? — Az összeget a külföldi partner letétbe helyez­te volna, de ki hiszi el ma még egy kft.-nek, hogy ilyen összegekkel vállalkozik. — Inkább vesszen a haszon? — Inkább! Külföldön pedig telefonon. is kötnek ennél nagyobb üzletet. — És- ha letagadják? — Olyan nincs. Az adott szó olyan, mint a szent­írás. az lenne a természetes, hogy bérel az ember egy telephe­lyet telexszel, telefonnal. Ami nekünk ma sincs, hiába fizettünk be 90 ezer forin­tot. Kiderült, a sorbanállás­nál magánszemélyként ke­zeltek bennünket. Most on­nan telefonálhatunk, ahon­nan éppen tudunk: fülkéből, otthonról, barátok lakásá­ról... Szomorú, hogy vesz­teséges nagyvállalatok több ezer négyzetméteres irodák­ban adminisztrálgatnak, a nyereséges vállalkozások meg pincékben, padláson, szabóműhelyekben szoronga­nak. Minden kezdet nehéz — mondhatná az ember. Azért sikereket is tudhat lassan maga mögött az új kft. — Egy gazdasági társaság keretében már épül a So­mogyi utcában, a tejivó he­lyén a Viva gyorsétkező-)?­A hatmilliós befektetéssel indított üzlet megnyitása sajnos késik. A műemlék jellegű épületben ugyanis sok gonddal találtuk szembe magunkat. A régi gazda, a megyei vendéglátó is késve költözött ki. Így csak jó két hónapos hátránnyal tudunk majd nyitni. Minden hónap egymilliós árbevétel-kiesést jelent nekünk. A kamataink pedig ketyegnek közben Hogy valójában mire is ugrott össze tavasszal a Sző­regi Takarékszövetkezet és négy egykori magánvállalko­zó? Elsősorban korrekt, mi­nőségi és olcsó vendéglátást Hány dollár volt Alaszka? A kis szöszke lány újfent meggyőződhetett apja jóste­hetségéről. Az olimpia ide­jén, a papa, állítólag 11 ara­nyat jósolt a magyarok­nak.. . Múlt hét szombatjá­ra meg a szomszéd, K. Sza­bóéknak azt, hogy benne lesznek az első háromban . .. Fagyos reggel, deres-fehér fák a Népkertben, a Novem­ber 7. Művelődési Ház előtt a járda lezárva, bontják a tetőt, vagy mi. Törött cse­répdarabokat eregetnek fönt­ről, vödörszám. Nem lehet nem gondolni, ha csak vil­lanásnyi időre is, íme, kul­túrkasszánk ... Ez a Novem­ber 7. is, mióta háza a mű­velődésnek — óh, micsoda fellengzős a kifejezés, most — tessék az ősöreg falakat megnézni, körbejárni bévül. Egyébként a földszint még csak hagyján. Nem ilyet érdemelne ez a városrész, az a népművelő, aki „viszi" a házat, nem is akárhogyan. No, de vissza a múltból, a jövőből a mába: egy ma­roknyi, vagy félszáz szegedi kellemesen töltött délelöttjé­re, most végül is ez a fon­tos, ők fontosak. A városi népfront —, a Vöröskereszt, a Fészek egy­let családvédelmi hónapot rendezett — most ért véget — amelynek keretében, fő­ként nagycsaládosoknak, ve­télkedőt hirdetett. Annak döntőjét tartották szomba­ton, a November 7-ben. Van azoknak, mostanában, épp elég bajuk, gondolja az átlagcsaládos. Van? A Kiss család Rókusról jött verse­nyezni Újszegedre. Kissné: — Márti, a legnagyobb, Nagy Liászló felvétele Bemutatkozik r, Kiss család hetedikes, Eszter, a középső, András 3 éves. A férjem nincs itthon, Indiában ve­gyészkedik. Mit mondjak? Nem könnyű nekünk sem.de nem akarok panaszkodni. Brzozkáék heten ülik kö­rül a versenyasztalt. A fia­talasszony iskolaorvos, je­lenleg az 5 hónapos Ádám­mal, otthon: — A férjem anesztezio­lógus, közben házat is épít. Lehet, hogy nekünk ez az év nehezebb, mint mások­nak. Ki tudja? Ági 11 éves, Viktor 7, Marék 5, Helena 3 esztendős, Ádómka a leg­kisebb. — Hogy van ideje vetél­kedni is? — Kedv kérdése volt. S valójában mindegy hol va­gyunk. a lényeg, hogy együtt legyünk Mi a népfronttól kaptuk meg a rejtvényújsá­gokat, kettőt. Megválaszol­gattuk a kérdéseket, amik egyáltalán nem voltak köny­nyűek. Hívtak bennünket a döntőbe, biztosan jól oldot­tuk meg a feladatokat. — Ügy láttam, a férje el­ment. Megunta? — Muszáj volt elszaladnia a házhoz. Most kötik be a fűtést, ott akart lenni. Ilonka még mesél. Arról, hogy hiába kértek kétszer is szociális támogatást a ta­nácstól, hogy nem főzött semmit délre, majd valami egyszerűt összeüt, ha vége a vetélkedőnek, hogy nincs kire hagyni a kicsit, hogy decemberben költöznek. Te­kintetével végigsimogatja a négy nagyot, meg a babako­csiban békésen ringatózó Ádámot — értük van az élet. Még, talán, erre a ve­télkedőre is miattuk vállal­kozott. Hagy lássák, Anyu nemcsak mosni, vasalni, gyógyítani, varrni, főzni, ta­karítani tud . .. Mit kellett még tudni a döntős nyolc családnak? Például, hogy az orosz cár hány dollárért ad­ta el Alaszkát, hogyan szü­letik a sündisznó, zenebeját­szásokból hogy mi, micso­da, saccolni, hány percig tart a világ legrövidebb drámá­ja, merre van Észak, merre Dél ... Flottul ment a játék, több fordulóban. Diákat néz­tünk, zenét hallgattunk, és közben megtudtuk, hányan kötöttek házasságot 1978­ban, s hogy egy orosz asz­szony 69 gyereknek adott életet... Irodalom, képző­művészet, zene, történelem, statisztika, humor, játékos­ság egyvelege egy hideg, tél eleji délelőttön: hogy szóra­kozzon, játsszon is a nagy család. A gyerekek izgalma, győzni akarása, a felnőttek lojális jókedve láttán úgy tűnt, a szándék elérte cél­ját. Hála a textilműveknek, a konzervgyárnak, a gumi­gyárnak, a háziipari szövet­kezeteknek, az olajipar Há ga László-brigádjának, dí jak is vártak a résztvevők­re. nem csupán a nyerte­sekre. A kis szöszke büszke volt nagyon: első lett a K. Szabó család, második a Papp, har­madik a Becsei família. ön tudja-e, hány perc a világ legrövidebb drámája? Állítólag 35 másodperc. Any­nyi, míg az újszülött meg­születésekor fölsír, két lé legzetvétel között. Sokan — a versenyző szülők biztosan — azt is tudják már, a vi­lágon az a legszebb drá­ma. Mag Edit szeretnének meghonosítani. A műszaki értelmiségiből, jogászból, vendéglátósból és szabóból álló kis csapat azt vallja, hogy nagy forgalom­mal, kis haszonnal is lehet szép eredményt elérni. Egyelőre különben is csak a kisebb falatokra vállalkoz­nak. Másként úgy járnának, mint a félmilliós szállítási üzlettel: senki nem venné óket komolyan. — Most tárgyalunk a Zöldérttel is. Az ottani vál­lalkozási irodával közösen szeretnénk újabb vendéglá­tóhelyeket nyitni Szegeden. Elsősorban a „résekbe" igyekszünk befurakodni, a hiányokat pótolni. A szállí­tásról egyelőre teljesen le­mondtunk. A Káosz és a Sző­regi Takarékszövetkezet most újabb kft-t hoznak lét­re nemzetközi szállításokra. Reklámtevékenységre is kap­tunk jogosítványt. Most me­zőgazdasági termeltetésen törjük a fejünket, egy nyu­gatnémet cégnek szállíttat­nánk zöldséget, gyümölcsöt. Ehhez azonban még néhány engedélyt el kell intéznünk, hogy exportálhassunk. Egye­lőre még a saját üzleti út­jainkat is zsebből fizetjük... — Érdemes még a vendég­látásban vállalkozni? — Hogyne! Ha tisztessége­sen, megbízhatóan csinálja az ember, akkor igen. Ezért tervezzük azt, hogy előbb­utóbb egész vendéglátó-háló­zatot hozzunk létre. — Sikerül? — Hát, az első próbálko­zások sok kudarccal járnak. Szép üzletnek bizonyult vol­na a Maty-éri evezőspálya melletti szabadidőközpont is. Jövőre, a világbajnokság­ra valakinek gondoskodni kellene a kulturált ellátásról. Mi vállaltuk volna, sőt egy ulmi sörgyárost is találtunk, aki beszállt volna az üzlet­be. Hogy min bukott meg a dolog? A területet csak bér­be vehettük volna ki. Már­pedig egy külföldi vállalkozó ebbe nem megy bele. Talán attól féltek, ha megkapjuk a földet, mar el is feledkezünk az ígéretünkről? Jogi garan­ciákat is lehetett volna ta­lálni, arról nem is beszélve, hogy saját üzleti hitelünket nem kockáztattuk volna egy ilyen ostoba lépéssel. * Azt mesélik, régen, ha egy üzleti vállalkozó beköltözött egy utcába, előbb-utóbb megvette a környék összes boltját, ha tehette. Komoly konkurenciaharc folyt egy­egy üzletért. Ehhez azonban egyenlő partnerek, egyenlő esélyek kellettek. A nagyvál­lalat Is ugyanabban a „ka­lapban" volt, mint a sarki fű­szeres. A versenysemlegesség kora azonban egyetlen ren­delettel még nem hozható vissza újra. Pedig pincékben, padlásokon is lehet mind­annyiunk hasznára dolgozni, vállalkozni. Csak ezt még nem vettük eddig igazán tu­domásul • Rafai Gábor Foghíjbeépítések Az ÉTE Csongrád megyei csoportja szervezésében hol­nap, kedden délelőtt 10 óra­kor Városi foghíjbeépítések a Délterv munkáiban cím­mel tartanak előadást a Dél­magyarországi Tervező Vál­lalat tervezői Szegeden, a Technika Házaban, az első emelet 8 számú termében

Next

/
Thumbnails
Contents