Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

2 1988. november 181., kedd Mohácsaink Háy Gyula-bemutató a nagyszínházban Hogy' csinálta Háy Gyula? Közvetlenül 1956 után, mikor is bebörtönözték, Márianosztrán megírta Mohács című tragédiáját Ebben V. Károly császár (akinek birodalmában sohasem nyugo. dott le a Nap, mint tudjuk, s talán ezért tudta, hogy a Föld kicsi és gömbölyű) azt mondja: „Az emberi nem nagy kérdései nem úgy múlnak el, hogy megoldódnak, hanem úgy, hogy elavulnak, túlélnek, kiesnek a divatból..." Talán az ilyesmi bölcsesség segített Háy Gyulának, hogy a személyes érintettség ellenére, nem aktualizáló, hanem analizáló darabot írt azaz valódi stratégaként és nem taktikusként politizált Jó szemmel figyelt a történelem maradandó elemeire, és azt látta, hogy a mindenkori urak változástól való félelme megszüli „a nemzeti öngyilkosság bűnös és torz gondolatát". Es azt akarta: el Mohácstól! Hogy' csinálja Ruszt József? Háy elfogulatlan-okos analíziséből kiemeli ez utóbbi, egyetlen elemet és ezt analizálja a színpadon. Egyszerűsítve: Ruszt azt mondja, ha egy ilyen fölényes dramaturgiai vértezettséggel megirt történelmi drámát kezelésbe vesz a színpadi gépezet — az bármikor biztonságosan működik. De minek? Mit ér a színház — kockázat nélkül? Legalábbis: nem hat Márpedig erős Itatás kell, hiszen a színház éppen ezért létezik. A rendező tehát fogja a darabot, megkeresi a neki — és a nekünk — való hangsúlyokat, az éppen itt és éppen most eleven. azonosítható, „korhű" elemeket. Aztán ezeket és csakis ezeket, a mindannyiunk) számára ugyanazt mondó, megegyezéses színházi nyelven, jelekkel és szimbólumokkal fölerősítve tálalja. Így állhat elő az izgalmasan kockázatos, mert a ráismerés, az egymásra ismerés pillanatait igénylő előadás: Egyszerű? Hát nem! Az ilyen színházban egvszerre nagyon precíznek és igen nagyvonalúnak kell lenni, amit borzasztó nehéz öszszehozni. Ruszt második szegedi korszakánaki első rendezése — amit ráadásul a publikum nagy várakozása is nyomaszthatott — öszszejött; valódi színház. A darab kegyetlenül, igen ökonomikusán, a választott hangsúlyoknak megfelelően — meghúzva. Az előadás: pontosan, szépen, nagyon határozott toll vezetessél írt egyetlen körmondat, felkiáltójellel. Amig „megolvassuk", időzünk a kitérőinél, képeinél, döbbenten eszmélünk : mennyi a mocsok ebben a szépségben! Vérlázító! Uraimék viselt dolgai (összes Mohácsunknál!, írjunk ide évszámokat?. de hiszen oly egyöntetűek az előadás egyes pontjain az asszociációink!) láttán Csikasz, a Dózsa mátíyája mellől királyi kutyagondozóvá süllyesztett mezítlábas ember feszült tartásába merevedünk: egyetlen parancsszóra várva . .. Pengeélen táncol ez a Ruszt-féle kivonatos analízis: félelmetes pontosság híján ilyenkor válhat a színpad a tág asszociációs lehetőségek birodalmából kényelmetlenül szúk katedrává, ahol a didaxis az úr. A történeti elvű gondolkodás helyét ilyenkor sajátíthatja ki egy aktuálpolitikus szónoklat. De ez az előadás, szerencsére: szerves. Merészen segítik ugyan a nézői együttgondolkodást Ruszt színházának „vándorelemei": a vörös-fekete színpad (si e drapériák nagyon beszédesen mozognak), a határozott helyű lépcsőkkel és emelvényekikel — Molnár Zsuzsa a tervező; a kellékhordozó ceremóniamesterek ; a gonddal választott zenék, a fény- és hangeffektek; a jel- és szimbólumrendszer (köztük a szó Mikor kell politizálni? Micsoda kérdés — ma. Amikor a tegnapból a holnap felé megyünk. Hogyan kell politizálni? Micsoda kérdés — mindig másképpen. Attól függ, milyen volt a tegnapunk, és miféle holnapba tartunk. szoros értelmében kiemelt, a nézőtér fölé, és Lajos király azonos pózban fekvő alakja fölé függesztett feszület); a térben megtervezett. festményszerű, hatásos állóképekké szerveződött mozgások stb. Alig is lehet fölsorolni, hogy mennyi, de csupa célratörően funkcionáló színházi eszköz szolgál itt; így aztán bármi direkten — azért sikerül megmaradni a penge élén. S ugyanez a külön „színházi" izgalom vibrál az qmberbert a szereplők teljesítményét figyelve: aprólékosan kidolgozott alakítások; rizikósak; éppen a határon: már majdnem elkezdjük találgatni, ki kicsoda valójában?, mely valóságos figura kerül itt szerepbe a történelem ürügyén? Hát még', amikor a játékstílusok keverednek képzettársító hajlamunk megtámogatására! Már-már szenved az az esztéta lelkünk, ám győz az egészséges színházi élvezet. Mert ki van találva és nagyon „ül" a felséges testvérek (Juhász Károly, Hegedűs Zoltán. Olasz Anna) triumvirátusának tragikor mikuma (Heil, Hitler!). A magyar uraké nemkülönben, főként Jakab Tamás pökködő, alkohol-puffasztott, testileg-szellemileg szétesett nádora. A jótékony húzásoknak köszönhetően, „egyenesvonalúbb" II Laiost nvertünk. mint a Háy-dráma királya. Bagó Bertalan érzékenyen formált egy rokonszenves kamaszból valódi első emberré váló, gondolkodó és szenvedő, húsvér figurát. Ugyancsak életesebb, mint Háy Gyulánál, tehát szervesen az előadás ruszti „egyszerűsítéseit" követő Mária királyné alakja. Bede-Fazekas Annamária okos és nőies királynét alakít, s a mesteri jelenetben Kaszás Géza dinasztiaalapítói és férfiúi vágyaktól dúlt Zápolya Jánosával — fri_, volán vetül előre a történelem, meg a nemek sorsa . .. Miért ne?, ha már úgyis isimerjük? Mint azt a Jankót — Háy Janója helyett —, akit Barta Mária a magyar anya szerepében oly utánozhatatlanul sokértelmű hangsúllyal emleget Nincs hely, pedig kellene, sem az egyes színészi teljesítmények, sem a szereplők egymáshoz való viszonyának elemzésére. De valamennyi játszó személynek átgondolt az előadásbeli helye, s a művészek alighanem teljesítőképességük maximumán, odaadóan produkálnak. Kovács Zsolt élvezetes Bakics vajdája minden helyszűke ellenére kiemelendő itt, és Szervét Tibor pompásan a ruszti modorba simuló, fegyelmezett-hatásos Perényi püspöke, és Mentes József atyai-politikusi érzemények között vergődő, nagyon emberszabású pápai követe, és Áron László, aki nagyszerű Tomori. Ruszt és együttese ezzel a szép, és a kísértő történelmi szennyet fölmutató előadással alighanem megkezdte a beígért, progresszív színjátszás megvalósítását Szegeden. Ezért hajlunk elnézni az első rész hcxsszas expozíciószerűségét, a színészi beszédkultűra hiányosságait, s némely, talán éppen az erőteljességével a gondolatot redukáló előadáselem hasznalatát. A keretbe, a gyilkos lövések csattogása közé fogott szörnyű-szép színházi kép mégis alighanem „korhűsége" miatt hatásos. Sulyok Erzsébet Vállalkozások pincékben, padláson... Négy „maszek" és egy bank Egyre-másra igyekszünk feloldani a korlátokat, segíteni azokat, akik saját tőkéjüket valamilyen vállalkozásba, üzletbe fektetik. Sokáig csak gmk-kat lehetett létrehozni, hiszen a pénzét kockáztató „csendestárs" munka nélküli jövedelemszerzőnek minősült. Mintha az üzleti életben nem kellene dolgozni, kockáztatni. Szerencsére ebben az évben már lehetőség van arra, hogy magánszemélyek is társaságokat alapítsanak, forgassák tőkéjüket a saját és természetesen az ország hasznára. A hozadék alapja ezentúl a kockázatvállalás is lehet. A piaci megmérettetés azonban kicsit sántít, ma még. Nehezen fogadja be és el gazdaságunk, hogy akadnak akik többet, s főleg másként akarnak elérni, mint az megszokott. A nagyvállalatok még ma is „erőből" igyekeznek tárgyalni az újonnan alakult kisebb-nagyobb társaságokkal. Miért is ne, ha tehetik! Idő kell még afhhoz, hogy megszokjuk, másfajta szisztéma és játékszabályok igazgathatják azt a gazdasagot, amit évtizedeken át jónak, változtathatatlannak hittünk. — Az az igazság, hogy sokan még nem is tudnak hová tenni minket. Négy „maszek"', meg egy falusi bank? Mit akarnak ezek? Pedig cégbíróságon bejegyzett nevünk van, mi Ls éppen olyan jogi személyek vagyunk, mint egy nagyvállalat — kezdi a beszélgetést a Gasztroszerviz Kft. két ügyvezető elnöke Marosi Attila és Oláh Attila. — Áprilisban, amikor a tagok egy szabómühelyben megalakították a kft-t, vajon tudták-e mekkora feladatra vállalkoznak? — Két hónapig alakították át ezt a néhány négyzetmétert. Addig az utcán, a gépkocsinkból szolgáltuk iki a szabóság kuncsaftjait, kocsmákban tárgyaltunk. Pedig — Volt, ahol szóba se álltak velünk, amikor egy félmillió márkás üzlethez kerestünk társakat! — Nem uolt pénzük? — Az összeget a külföldi partner letétbe helyezte volna, de ki hiszi el ma még egy kft.-nek, hogy ilyen összegekkel vállalkozik. — Inkább vesszen a haszon? — Inkább! Külföldön pedig telefonon. is kötnek ennél nagyobb üzletet. — És- ha letagadják? — Olyan nincs. Az adott szó olyan, mint a szentírás. az lenne a természetes, hogy bérel az ember egy telephelyet telexszel, telefonnal. Ami nekünk ma sincs, hiába fizettünk be 90 ezer forintot. Kiderült, a sorbanállásnál magánszemélyként kezeltek bennünket. Most onnan telefonálhatunk, ahonnan éppen tudunk: fülkéből, otthonról, barátok lakásáról... Szomorú, hogy veszteséges nagyvállalatok több ezer négyzetméteres irodákban adminisztrálgatnak, a nyereséges vállalkozások meg pincékben, padláson, szabóműhelyekben szoronganak. Minden kezdet nehéz — mondhatná az ember. Azért sikereket is tudhat lassan maga mögött az új kft. — Egy gazdasági társaság keretében már épül a Somogyi utcában, a tejivó helyén a Viva gyorsétkező-)?A hatmilliós befektetéssel indított üzlet megnyitása sajnos késik. A műemlék jellegű épületben ugyanis sok gonddal találtuk szembe magunkat. A régi gazda, a megyei vendéglátó is késve költözött ki. Így csak jó két hónapos hátránnyal tudunk majd nyitni. Minden hónap egymilliós árbevétel-kiesést jelent nekünk. A kamataink pedig ketyegnek közben Hogy valójában mire is ugrott össze tavasszal a Szőregi Takarékszövetkezet és négy egykori magánvállalkozó? Elsősorban korrekt, minőségi és olcsó vendéglátást Hány dollár volt Alaszka? A kis szöszke lány újfent meggyőződhetett apja jóstehetségéről. Az olimpia idején, a papa, állítólag 11 aranyat jósolt a magyaroknak.. . Múlt hét szombatjára meg a szomszéd, K. Szabóéknak azt, hogy benne lesznek az első háromban . .. Fagyos reggel, deres-fehér fák a Népkertben, a November 7. Művelődési Ház előtt a járda lezárva, bontják a tetőt, vagy mi. Törött cserépdarabokat eregetnek föntről, vödörszám. Nem lehet nem gondolni, ha csak villanásnyi időre is, íme, kultúrkasszánk ... Ez a November 7. is, mióta háza a művelődésnek — óh, micsoda fellengzős a kifejezés, most — tessék az ősöreg falakat megnézni, körbejárni bévül. Egyébként a földszint még csak hagyján. Nem ilyet érdemelne ez a városrész, az a népművelő, aki „viszi" a házat, nem is akárhogyan. No, de vissza a múltból, a jövőből a mába: egy maroknyi, vagy félszáz szegedi kellemesen töltött délelöttjére, most végül is ez a fontos, ők fontosak. A városi népfront —, a Vöröskereszt, a Fészek egylet családvédelmi hónapot rendezett — most ért véget — amelynek keretében, főként nagycsaládosoknak, vetélkedőt hirdetett. Annak döntőjét tartották szombaton, a November 7-ben. Van azoknak, mostanában, épp elég bajuk, gondolja az átlagcsaládos. Van? A Kiss család Rókusról jött versenyezni Újszegedre. Kissné: — Márti, a legnagyobb, Nagy Liászló felvétele Bemutatkozik r, Kiss család hetedikes, Eszter, a középső, András 3 éves. A férjem nincs itthon, Indiában vegyészkedik. Mit mondjak? Nem könnyű nekünk sem.de nem akarok panaszkodni. Brzozkáék heten ülik körül a versenyasztalt. A fiatalasszony iskolaorvos, jelenleg az 5 hónapos Ádámmal, otthon: — A férjem aneszteziológus, közben házat is épít. Lehet, hogy nekünk ez az év nehezebb, mint másoknak. Ki tudja? Ági 11 éves, Viktor 7, Marék 5, Helena 3 esztendős, Ádómka a legkisebb. — Hogy van ideje vetélkedni is? — Kedv kérdése volt. S valójában mindegy hol vagyunk. a lényeg, hogy együtt legyünk Mi a népfronttól kaptuk meg a rejtvényújságokat, kettőt. Megválaszolgattuk a kérdéseket, amik egyáltalán nem voltak könynyűek. Hívtak bennünket a döntőbe, biztosan jól oldottuk meg a feladatokat. — Ügy láttam, a férje elment. Megunta? — Muszáj volt elszaladnia a házhoz. Most kötik be a fűtést, ott akart lenni. Ilonka még mesél. Arról, hogy hiába kértek kétszer is szociális támogatást a tanácstól, hogy nem főzött semmit délre, majd valami egyszerűt összeüt, ha vége a vetélkedőnek, hogy nincs kire hagyni a kicsit, hogy decemberben költöznek. Tekintetével végigsimogatja a négy nagyot, meg a babakocsiban békésen ringatózó Ádámot — értük van az élet. Még, talán, erre a vetélkedőre is miattuk vállalkozott. Hagy lássák, Anyu nemcsak mosni, vasalni, gyógyítani, varrni, főzni, takarítani tud . .. Mit kellett még tudni a döntős nyolc családnak? Például, hogy az orosz cár hány dollárért adta el Alaszkát, hogyan születik a sündisznó, zenebejátszásokból hogy mi, micsoda, saccolni, hány percig tart a világ legrövidebb drámája, merre van Észak, merre Dél ... Flottul ment a játék, több fordulóban. Diákat néztünk, zenét hallgattunk, és közben megtudtuk, hányan kötöttek házasságot 1978ban, s hogy egy orosz aszszony 69 gyereknek adott életet... Irodalom, képzőművészet, zene, történelem, statisztika, humor, játékosság egyvelege egy hideg, tél eleji délelőttön: hogy szórakozzon, játsszon is a nagy család. A gyerekek izgalma, győzni akarása, a felnőttek lojális jókedve láttán úgy tűnt, a szándék elérte célját. Hála a textilműveknek, a konzervgyárnak, a gumigyárnak, a háziipari szövetkezeteknek, az olajipar Há ga László-brigádjának, dí jak is vártak a résztvevőkre. nem csupán a nyertesekre. A kis szöszke büszke volt nagyon: első lett a K. Szabó család, második a Papp, harmadik a Becsei família. ön tudja-e, hány perc a világ legrövidebb drámája? Állítólag 35 másodperc. Anynyi, míg az újszülött megszületésekor fölsír, két lé legzetvétel között. Sokan — a versenyző szülők biztosan — azt is tudják már, a világon az a legszebb dráma. Mag Edit szeretnének meghonosítani. A műszaki értelmiségiből, jogászból, vendéglátósból és szabóból álló kis csapat azt vallja, hogy nagy forgalommal, kis haszonnal is lehet szép eredményt elérni. Egyelőre különben is csak a kisebb falatokra vállalkoznak. Másként úgy járnának, mint a félmilliós szállítási üzlettel: senki nem venné óket komolyan. — Most tárgyalunk a Zöldérttel is. Az ottani vállalkozási irodával közösen szeretnénk újabb vendéglátóhelyeket nyitni Szegeden. Elsősorban a „résekbe" igyekszünk befurakodni, a hiányokat pótolni. A szállításról egyelőre teljesen lemondtunk. A Káosz és a Szőregi Takarékszövetkezet most újabb kft-t hoznak létre nemzetközi szállításokra. Reklámtevékenységre is kaptunk jogosítványt. Most mezőgazdasági termeltetésen törjük a fejünket, egy nyugatnémet cégnek szállíttatnánk zöldséget, gyümölcsöt. Ehhez azonban még néhány engedélyt el kell intéznünk, hogy exportálhassunk. Egyelőre még a saját üzleti útjainkat is zsebből fizetjük... — Érdemes még a vendéglátásban vállalkozni? — Hogyne! Ha tisztességesen, megbízhatóan csinálja az ember, akkor igen. Ezért tervezzük azt, hogy előbbutóbb egész vendéglátó-hálózatot hozzunk létre. — Sikerül? — Hát, az első próbálkozások sok kudarccal járnak. Szép üzletnek bizonyult volna a Maty-éri evezőspálya melletti szabadidőközpont is. Jövőre, a világbajnokságra valakinek gondoskodni kellene a kulturált ellátásról. Mi vállaltuk volna, sőt egy ulmi sörgyárost is találtunk, aki beszállt volna az üzletbe. Hogy min bukott meg a dolog? A területet csak bérbe vehettük volna ki. Márpedig egy külföldi vállalkozó ebbe nem megy bele. Talán attól féltek, ha megkapjuk a földet, mar el is feledkezünk az ígéretünkről? Jogi garanciákat is lehetett volna találni, arról nem is beszélve, hogy saját üzleti hitelünket nem kockáztattuk volna egy ilyen ostoba lépéssel. * Azt mesélik, régen, ha egy üzleti vállalkozó beköltözött egy utcába, előbb-utóbb megvette a környék összes boltját, ha tehette. Komoly konkurenciaharc folyt egyegy üzletért. Ehhez azonban egyenlő partnerek, egyenlő esélyek kellettek. A nagyvállalat Is ugyanabban a „kalapban" volt, mint a sarki fűszeres. A versenysemlegesség kora azonban egyetlen rendelettel még nem hozható vissza újra. Pedig pincékben, padlásokon is lehet mindannyiunk hasznára dolgozni, vállalkozni. Csak ezt még nem vettük eddig igazán tudomásul • Rafai Gábor Foghíjbeépítések Az ÉTE Csongrád megyei csoportja szervezésében holnap, kedden délelőtt 10 órakor Városi foghíjbeépítések a Délterv munkáiban címmel tartanak előadást a Délmagyarországi Tervező Vállalat tervezői Szegeden, a Technika Házaban, az első emelet 8 számú termében