Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

• ÍV VILÁG PROLETARÖfA^ EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 271. szám 1988. november 14., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Pluralizmus és környéke E gyéniségek kerestetnek a haaai politikai életben. Mégpedig olyanok, akik nem mások gondo­latait akarják hangsúlyokkal, beleérzéssel, ne­tán színészi képességekkel eladni, hanem kreatív, gyors reagálóképességű, tömegekre gyorsan hatni tu­dó emberek. A megtóláltatás esélyéhez leginkább éa elenged­hetetlenül szükség van meggyőződésre, az elképzelé­sek, a világkép logikusan felépített belső rendjére. Néhány napja egy egesz délelőttön át tartó Vitán vet­tem részt. Aki akart, akár tízszer-tizenötször hozzá­szólhatott. „Hősünk" élt is az alkalommal. Közben volt hiper-szuper reformpárti, ókonzervatív, demok­ráciaellenes, közvetetten dicsérte a sztálini gazdaság­irányítást és megváltást várt a remélhetően mast már igen gyorsan teret nyerő és egyszer majd sikert si­kerre halmozó szocialista piacgazdaságtól. Ha szabad u klasszikus kategóriák elé jelzőt tenni, akkor rá il­lik a megjelölés: a szószátyár „mocsár" tipikus kép­viselője S hogy ő hová csapódik majd akkor, ha a haaai politikai paletta jelenleg igencsak foltos színei közül néhány kontúrokkal is elhatárolódik? Nem tu­dom. Csak attól tartok, hogy választása kizárólag a karrier lehetőségein alapul majd. Az elmúlt hét legnagyobb hazai szenzációja, az igazságügy-miniszternek az a bejelentése volt, hogy nem tartja elképzelhetetlennek Magyarországon az új pártok belátható ddön belüli megalakulását. Ügy ér­zem, ennek a lépésnek ma nemcsak jogi feltételei hiányoznak. Elegánsan „alternatív szervezeteknek" hívja a politikai zsargon azokat a csoportosulásokat, amelyeknek a tagjai nem a kommunista párton belül képzelik el küzdelmüket az ország javáért, a nemzet­sors jobbna fordításáért. Aki végiglapozta, tanulmá­nyozta talán a ma legnagyobb tömegbefolyással ren­delkező ilyen egyesülés, a Magyar Demokrata Fó­rum vitáinak jegyzőkönyvét vagy más dokumentu­mait, az előtt nyilvánvaló, hogy ma ezeken a kere­teken belül megfér a szubjektív idealizmus a már­már dogmatikus materializmussal. A FIDESZ-en be­lül egy radikális, a szocialista államformát elvető szárny elhatárolható. A lényeg: hu a ma meglevő pártcsírák egyszer a magasabb szintű, politikai erővé formálódás mellett döntenek, ez csak belső csaták ufán, az eszmei irányzatok kisebb szórtságával kép­zelhető el. S természetesen létezik pluralizmus a most meg­levő egyetlen párton belül is. Az eltérő nézetek meg­nyilvánulásának éppen az egyik legmarkánsabb te­rülete: a párt magatartásának milyensége az alterna­tív szervezetekkel kapcsolatban. A jóaan megítélés mellett igencsak szélsőséges vélemények fogalmazód­nak meg. Magam kizártnak tartom, hogy szilárd po­litikai meggyőződéssel valaki a pártnak és valame­lyik más szerveződésnek egyazon pillanatban teljes értékű tagja legyen. A szimultán elkötelezettség mel­lett másik véglet jellemzője lehet a következő törté­net. Nincs egy hónapja, hogy Szegeden járt és tájé­koztatót tartott a TOT egyik vezető funkcionáriusa. Eszmefuttatásában az MDF-et és társait azzal vádol­ta meg, hogy 1956 revansára készülnek. Ö dokumen­tumaik anyagából, onnan is a sorok közül, arról ér­tesült. hogy az ellenforradalom elbukásának okát az új szerveződések a falu elhanyagolásában vélik fel­fedezni. Ebből okulva, most a falut gyorsan meg akarják nyerni. Hogy ebben a sarkított véleményben — legalább tudat alatt — érdekvédelminek mondott, de valójában a levegőben lógó, Valamikor nagy ha­talmú szervezet funkcionáriusának székféltése is ben­ne van? Kétségtelenül. A párton belüli nézetkülönbségek kanakteres megnyilvánulásának vagyunk tanúi mostanában, a megyei pártértekezlet előkészítése során Az elhatá­rozás körülményeire még mindenki emlékszik. Most a fő kérdés: mekkora feladatot vállalhat magára ez a fórum? A vitákban jó néhányan igyekeznek óvni a túlzott várakozástól. Az óvatosság nemegyszer már olyan mértékű, hogy a hallgatóság meggyőződhet ró­la, az agitáló minél kevesebb változással, minél előbb szeretne túljutni a pártfórumon. Csomópont az eszmecseréken a „változásokat, de mennyi idő alatt?" kérdéskör. A fontolva haladás és a változások radikális gyorsításának érvei ' csapnak össze. Ügy tűnik, az utóbbiak a nyomósabbak. Hiszen az elmúlt két évtized történelme az „ereszd meg — húzd meg" politikai döntések láncolatára fűzhető fel. Azt is egyre többször hallom, hogy túlteng a kritika, és kevés az eredmények regisztrálása. De hűt nem azért van szükség erre a pártfórumra, hogy a siker dicsőbégét elosszuk... Bajban az ország, nagy gondban a jelennel. Jövővel a megye Annyiszor fe­lülértékeltük már saját teljesítményünket, hogy ebbe a hibába még egyszer utódainkra is kiható következ­mények nélkül nem eshetünk. F eltétlenül több kellene a toleranciából. Oly so­káig lehetett csak egy uralkodó vélemény a párton belül, hogy most centiről centire lehet csak kitolni a véleményeltérések elképxelhető határa­it A másság tapasztalásakor oly sokan kiáltanak ma is a retorzió lehetőségéért. Pedig talán nem a naivi­tásom sugallja azt az érzést, hogy aki ma a párton belül aktív politikai szerepre vállalkozik, az a szo­cializmus egy korszerűbb, a tömegek számára von­zóbb keretein belül képzeli el az ország és saját ma­ga jövőjét. S azt legalább már tudjuk, hogy az egy­ség az egyformasággal nem lehet egyenlő Bólé István Cserepes sor-jelenség Kalandozók - 1988 Persze, nem jön minden áru Nyugat-Európából a Cserepes sorra. Az elektroni­kai cikkek közül széles a vá­laszték Unitra rádiókból és magnókból. De aki legalább egyszer Bécset látta, ezekre rá sem néz. Néha kinálnak hármas csomagolásban új vi­deokazettát. A márka: Sony. Az ár 450 forint, persze még alku előtt. Hetek óta minden hétvégén feltűnik egy Pana­sonic videomagnó is. Cédu­láján büszkén viseli a 47 ez­res számot. Átmeneti tulaj­donosa a bizi számláját már a komolytalan érdeklődők­nek is előveszi. Ezzel bizo­nyítja, hogy alku nélkül is több mint 2 ezer forintot vé­szit az üzleten. Hogy egy számla van és több eladandó készülék? Hát ezt még sen­ki sem bizonyította. Van bő­ven a házi másolású műso­ros kazettákból. A „legújabb film" a Rambo III. Most már szinte elvárás az „mh" jelö­lés, emögött a házi stúdióban dolgozó szinkrontolmács ' rej­tőzködik. Pornót, szexet nem raknak ki az asztalra, gyé­kényre, bár az „Érett gyü­mölcs" cím egy icipicit gya­nús. Csúcstechnológiáért a ma­gyarok Bécsbe és az NSZK­ba indulnak. Az idén már tömegesen. Nem járatlan ös­vényekre lépnek. Hiszen a szerencséseknek és a felké­szült ügyeskedőknek a szá­mítógép-magánimport évek óta vastag jövedelmet kínált. A lapos turistaerszény ma sem igazi korlátozó tényező. Hiszen az osztrák, nyugatné­met munkaadók egyszer­smind adófizetők is Ezért mindig akad közöttük olyan, aki „fekete foglalkoztatás­sal" hajlandó eldugni ki­sebb-nagyobb összegeket az állami moloh szeme elöl. Többszörösére szaporodott a lebukás veszélyét is vállaló valutázók száma. A schilling mostani napi árfolyama a bankfiókokon kívül 6 forint körüli. A márkáért esetleg 55—60 forintot is elkérnek. Az ellenőrizhetetlen pénz­forgalom és más ügyeskedé­sek miatt eltérőek azok a becslések, amik a magyarok által a világútlevél birtoká­ban, Ausztriában, november 7. körül elköltött összegekre vonatkoznak. 2,5 és 10 mil­liárd schilling közötti becs­léseket hallottam. Bármelyik szélső értékhez van közelebb az igazság, nyilvánvaló: nem lenne filléres állami bevétel, ha határainkon belül. kor­rekt árakon, nem bóvli cik­kekre lehetne költeni min­den lakossági kézben lévő konvertibilis valutát egy zártláncú hálózat üzleteiben. Egy ilyen elhatározás nem­csak az elszivárgó nemzeti jövedelem csapján szorítana néhány fordulatot... A ma­gánkézben lévő korszerű elektronikai cikkek nemcsak kevesebb energiát fogyaszta­nak. hanem a nemzeti va­gyonnak is alkotó részei. B. I. Tenyérbe írók nemzetsége Egy szürke oapon is több ezren fordulnak meg a Cse­repes sori placcon. A mel­lékutcák több száz méter hosszan megtelnek parkoló személygépkocsikkal. A va­lamikor pangó 4-es villa­mosra egy-egy járatnál fel sem lehet férni. A közleke­dési vállalat már telepített jegyárusító helyet a malom előtti szabadtérre, de ebbe senki sem ült még az el­múlt hétvégén sem. lgv csak a kényszerbi iccelók szama gyarapodott, a válla­lat pedig esetleg több tíz­ezres bevételtől esett el. A tér infrastruktúráját még néhány árusítóasztal jelenti. A többség gyékényen, nejlo­non teríti ki kínálatát. Idő­ről időre megjelennek nyál­képző illataikkal a pecse­nyesütök, de a Köjál — ért­hetően — nem engedi, hogy ilyen körülmények között a porban heverő hasznot ösz­szegyűjtsék. Árokparton, földhányáson, törmelékku­pac felett nem ritkán tízez­res áruk cserélnek gazdát. A közös nyelv a magyar: tisztán beszélve, szándéko­san vagy éppen természetes módon törve, csak a szá­mokra vagy még azokra sem koncentráltan. Külön­böző szláv szavak is iga­zán nagy súllyal szerepel­hetnének egy itt készülő szóstatisztikában. A tér be­járatánál egy szemüveges távol-keleti fiatalember idő­ről időre szépen hímzett ki­monót árul. A sárkányos motívumok más-más színű anyagokon tűnnek fel. Bá­jos, mosolygós és olcsó. A hazai boltok céduláihoz képest kis összegek fontos jellemzői az itteni árucse­rének. Ettől akár szociális intézmény is lehetne a Cse­repes sor. Az olcsóság for­r-cq- 3 szocialista országok eltérő árpolitikája. Jó né­hány országban a prémekre sem vetnek ki fogyasztói adót. Ezért jelenhetnek meg a fehérróka-, nyest-, péz.smu­gallérok, sapkák, bundák üj áruként féláron itt. Van,s ahol még igencsak támogat­ják a központi forrásokból a lakásfelszerelési cikkek, gáz­készülékek árát. A múlt szombaton gázkandalló is tűrte itt a deres, csípős hi­deget. A ruhaneműk, cipők átszámított ára még jó né­hány környező országban a fele a hivatalos valutaárfo­lyamokon átszámított érték­nek. Ilyen „árrésből" még akkor is adhat át bőven el­adó a vásárlónak, ha több­szörösen felszámítja a szál­lítási költségeket és a koc­kázat biztosítását is befiz.eti Önmagának. Tipikus cikkek itt többsé­gükben nem csalogató már­kanevűek. Talán az első mosásnál a vastag melegítő veszít majd u színéből, eset­leg a pulóver jobban nyú­lik majd a hazai átlagnál, a szerszámok sem éppen a könnyű, marokra, ujjra ter­vezett kategóriába tartoz­nak. De használati értékük és áruk aránya vásárlójuk számára kedvezőbb, mint a hazai állami, szövetkezeti és a magánkereskedelem által ajánlotté. A piaci speciális törvénye­ket a vásárlóknak — mert még ők vannak többen — a sikerélményhez ismerniük kell. Azt mondják: aki az eladó által megjelölt forint­összegnek a felét felajánlja, már nem lehet komolytalan partner. Ceruza, papír hiá­nyában a nagyobb összege­ket itt a tenyérbe írják. No, és így maradandó nyom sem lesz az alkuról... Az ese­tek többségében négy szám­jegyű áraknál a határon túlról érkezettek nehezen mennek bele az első szám­jegy kettővel való csökken­tésébe Ez a csereforma pótszer. A nem igazán funkcionáló KGST államközi szerződéses rendszer egyes részeinek ru­galmas kitöltője. Forgalma ma dinamikusan növekszik. Legyen kft.! Csonka Miklósnak, a sze­gedi városi tanács kereske­delmi és termelési osztály­vezetőjének három kérdést tettünk fel a Cserepes sori piac jelenéről és jövőjéről. — Megtűrt avagy a fel­számolandó kategóriában van ebben a pillanatban a használtcikk-piac? A vála­sza előtt a megnevezés fél­revezető voltára fel kell hívni a figyelmet. Ezen a te­rületen lényegesen több kül­földről magánforgalomban behozott vagy éppen a sze­müket lehunyó vámosok mel­lett átutaztatott áru cserél gazdát, mint amennyi leve­tett holmi. — Mostanában különösebb kategóriaváltás nem történt ennek a piacnak a megítélé­sében. Amíg itt lőfegyver és kábítószer nem tűnik fel, a valutázás a tűréshatáron be­lül van, addig ezt a kereske­delmi formát tiltani nem kell. Ezzel a megállapítással minden felügyeleti szerv és illetékes hatóság többé-ke­vésbé egyetért. Fokozott el­lenőrzéssel mederben tartha­tó a markecolás és a lopás. Viszont mindenképpen visz­sza kell szorítani a viszont­eladók jelenletet. — Csak legalább egyenes lenne a placc, és többeknek juthatna árusítóasztal. — A városi tanácsnál egyetlen fejlesztési forintot sem terveztek e tevékenység segítésére. Altalános pénz­ügyi helyzetünk talán min­den varoslakó előtt ismert. Kézenfekvőnek tűnik a meg­oldás: ha nincs Szegednek pénze, akkor egy nyereség­érdekelt vállalkozással kel­lene próbálkozni. Augusz­tusra ígértük egy korlátolt felelősségű társaság megala­kítását. Ennek megalakítá­sát az éppen akkoriban gya­kori fokozott ellenőrzések (vagy köznyelven razziák) visszavetették. A tárgyalás­sorozat azonban folytatódott. Nincs még két hete, hogy az eddig érdeklődő megyei ter­melőszövetkezetek elzárkóz­tak az együttműködéstől. Mi itt akarjuk elhelyezni a nagybani zöldségpiacot, " a használtcikk- és a használt­autó-árusítást. A téeszek máris hűtőházak, raktárak építésébe akartak fogni. Az ő területükhöz legalább más­félszáz millió forint kellene. Ekkora vállalkozáshoz nincs töke. Mi inkább kis lépések­ben fejlesztenénk. — Erre lesz pénz? — Van két tervvarián­sunk a minimális fejlesztés­re. Ehhez 12 millió forint kell számítások szerint. Te­hát elindulunk azokkal, akik készek továbbra is pénzt fektetni ebbe a vállalkozás­ba. Hétmillió forint átadásá­ról nyiiatkozatunk is van. Ha a partnereink esetleg hozzájárulnak ahhoz, hogy az első évben ne fizessünk osztalékot, akkor máris ki­sebb a rés. Lehet, hogy né­hány hónap múlva nem lesz ilyen élénk a határokon át­ívelő magánkereskedelem, de egy ilyen hármas hasznosí­tású terület jó jövedelmet ígér hosszú távon. Amikor a tavasszal indul a primőr sze­zon, akkor már mindenkép­pen szilárd burkolatú placc lesz a Cserepes sori árusító­helyeken. Hat, tobb tízezer ember figyeli majd, mire jut ez a most alakuló kft * »

Next

/
Thumbnails
Contents