Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

1988, november 11., péntek ' 1 5 A nagycsaládosoknál A Nagycsaládosok Országos Egyesülete októberben volt egyesztendős, a szegedi egyesület még csak féléves múltat tudhat maga mögött. Taglétszáma — ahhoz képest, hogy a KSH adatai szerint 7 ezer nagycsalád él Csongrád megyében — soknak nem mondható. Mindössze 60, többgyermekes família tagja hivatalosan a szegedi közösségnek. A kívülmaradás oka a népszerűsítés feltételeinek hiánya, hiszen kevés pénz és még kevesebb kapacitás van a minél szélesebb körben történő „reklámozásra". Gyanítható persze, hogy a nagycsaládosok között szép számmal léteznek, akik szegényegyletnek gondolják az egyesületet, és szégyellenek tagjai sorába lépni. A nagycsaládosok egyesülete azonban sem Budapesten, sem Szegeden nem szolgáltató szövetkezet. Az értékmentésre, az érdekek védelmére és közvetítésére vállalkoztak megalakulásuk pillanataiban. Az anyaság presztízsét, a legszebb női hivatás megbecsülését, a több gyermek vállalását és tisztességes nevelésének modelljét óhajtják mintaként felmutatni az egykékre specializálódott, vészesen fogyatkozó társadalomnak. S akkor, amikor — példának okáért — az abortusszal kapcsolatos állásfoglalásukat juttatják el a kormánynak, korántsem csak a nagyobb létszámú családok nevében, hanem általában a magyar családok képviseletében szólnak. A szegedi egyesület életében a „tiszta játékidő" valójában nem is fél esztendő, hiszen a nyári hónapok náluk is holt szezonnak számítottak. A r^éhány aktívan eltöltött hónap alatt csendes építőmunka folyt, korántsem nagy, látványos eredményeket hozó. A taglétszám a megalakuláskor jegyzettnek a duplájára nőtt, és egymást segítő közösségé — mondhatjuk nyugodtan —, baráti társasággá lett. Az együvétartozás kapaszkodókat mindig nyújtó érzése a kívülállónak csak szépen hangzó idea, míg a „körön belül" levőknek biztonságot adó valóság. Egy másfajta valóságot tükröznek a bürokratikus és jogszabályi akadályok miatt meg nem valósult tervek. A Nagycsaládosok Szegedi Egyesületének remélt hétköznapi kedvezmények, engedmények egyelőre ugyanis csak vágyak és remények. Egy fontos óhaj viszont a napokban valóra válik. A tanács adta helyiség, ahol berendezhető a ruhacseréknek és szellemi programoknak otthont adó klub, véget vet az albérlet időszakának. A pártoló tagság szerzésének céljával most kezdődő tárgyalások pedig remélhetőleg mind több segítő szándékú intézményt, vállalatot és magánembert nyernek meg a Nagycsaládosok Szegedi Egyesületének tagjává. K. K. Írásunk visszhangja Nem kiárusítás - ésszerűsítés A Délmagyarország 1988 október 28-i számában „Bölcsődekiárusítás" címmel megjelent írással kapcsolatban egészségügyi osztályunk részéről néhány gondolatot szeretnék elmondani, egyben kérve, tegye lehetővé, hogy válaszunk a közvélemény tájékoztatására a Délmagyarországban megjelenhessen. Szeretnénk elmondani, hogy a cikk elolvasása után mindkét szemünk sír. Pillanatig sem gondoltuk volna, hogy intézkedésünk ilyen reflexiókat vált ki. Tarján városrészben öt bölcsődénk működik. Mindegyik bölcsődénk kihasználtsága 50 százalék alatt van. A kérdéses Sólyom utcai bölcsődébe összesen 39 gyerek nyert felvételt a szeptemberben meghirdetett pótfelvétel után is. Azonban mindöszsze 17 bölcsődés kiskorú gyermek veszi igénybe ténylegesen a 80 férőhelyes bölcsödét. Már régebben felmerült, hogy az öt, egyenként 80 férőhelyes bölcsődék ily módon való üzemeltetése gazdaságtalan, és jogosan kérheti számon, beszűkült anyagi lehetőségeink mellett, tőlünk azt bárki, hogy végül is pazarló módon bánunk anyagi javainkkal. A Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat elhelyezésének gondja mintegy 6 éves gondunk. Kényszerkiköltöztetésüket követően egy idősek részére épített napközi otthont foglalnak el. Pedig erre az Északi városrészben igen nagy szükség van. Ezért született az az elhatározás, hogy 17 gyermek más Tarján városi bölcsödébe való áthelyezésével átmeneti időre szabaddá tehetjük a Sólyom utcai bölcsődénket, a Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat elhelyezésére. Ezáltal az idősek napközi otthonát is megnyithatjuk, /Valamint a József A. sgt., volt II. kerületi tanács épületében a Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat ott működő részlegét is most már nem megosztva, együttesen tudjuk elhelyezni Hangsúlyozzuk, átmeneti megoldásról van szó, így a bölcsődének semmilyen átalakítását és belső változtatását nem terveztük és nem is végezzük. A gyermekek áthelyezése előzetes előkészítés és megbeszélés alapján történt, lehetőleg úgy, hogy saját gondozónőjük is ugyanabba a bölcsődébe kerüljön, ahová a gyermek. Szó sincs bölcsődekiárusításról, hisz a bölcsőde javai, eszközei változatlanul megmaradnak, néhány felszerelést osztottunk szét azokban a bölcsödékben, ahol ezek a gépek, felszerelések még nem kerülhettek megvásárlásra, bár tervezettek voltak. Az egészségügyi ágazat anyagi lehetőségei a tervezettnél is jobban csökkentek. Sajnos a pénzeszközökben gazdasági okokból elvonásokra került sor. A meglevőkből kell a lehetőségeink szerint ésszerűen gazdálkodnunk. Tudjuk és megértjük, hogy intézkedéseink az érintettek számára kényelmetlen. Azonban úgy gondoljuk, hogy jelen viszonyaink között az ésszerűség határain belül közösen kell munkálkodnunk azon, hogy lehetőségeinket, intézményeinket a legésszerűbben használjuk ki, gazdaságosan végső soron a gyermekek, a köz és a társadalom érdekében. Szeretnénk és reméljük, hogy tájékoztatásunk közreadásával talán megvilágíthatjuk, nem pánikszerűen egyik óráról a másikra tettük meg intézkedésünket. Csergő Tibor osztályvezető, megyei városi főorvos Súgólyuk * SÚQÓlyuk * Háy Gyula: Mohács című tragédiájának sajtóbemutatója ma, pénteken este 7-kor lesz a nagyszínházban. A rendkívüli várakozással övezett előadás alkotói: rendező: Ruszt József kiváló művész: díszlet-jelmeztervező: Molnár Zsuzsa, rendezőasszisztens Ditzendy Attila, a rendező munkatársa Telihay Péter, játékmester Kováts Kristóf. A szereplök: II. Lajos király Bagó Bertalan m. v., Mária királyné BedeFazekas Annamária, V. Károly császár Juhász Károly, Ferdinánd herceg Hegedűs Zoltán, Anna hercegné Olasz Ágnes, Burgio Antonio Mentes József érdemes művész, Báthori István nádor Jakab Tamás, Szálkái László esztergomi érsek Both András, Tomori Pál kalocsai érsek Áron László, Zápolya János Kaszás Géza, Kanizsai Dorottya Barta Mária érdemes művész, Perényi Ferenc váradi püspök Szervét Tibor, Brodarics István kancellár Németh Gábor, Bornemissza János Ragó Iván, Trepka András udvarmester Bagó László, Bakics vajda Kovács Zsolt, zsoldoskapitány Bobor György, udvarhölgyek Zámbó Lilla és Dobó Alexandra, Csikasz Flórián Antal. * Apropó: sajtóbemutató. Minthogy ebben az évadban tartanak először ilyeneket, a színházba járó szegediek kíváncsiak: miért támadt erre szükség? kik járnak a sajtóbemutatóra? Ez utóbbiról levélben érdeklődőknek magunk is tudunk válaszolni: a szegedi tömegkommunikációs fórumok munkatársai, kritikusok, a színház „felügyeleti szerveinek" (tanácsok, pártbizottságok, mi-i nisztérium) munkatársai, a színház dolgozói — és aki még jegyet vált, mert érdekli, milyen egy nyilvános föpróbaiellegű előadás. Miért van rá szükség? — kérdeztük Nagy László igazgatót. Azt válaszolta, hogy az új főrendezővel Ruszt Józseffel közösen kialakított elképzeléseik szerint a sajtóbemutató, a nyilvános főpróba olyan alkalom, amelynek színházszervező szerepe lehet. A színészeket végre megnézhetik a kollégáik is, anélkül, hogy a bérletes közönségtől helyet vennének el. Alkalom arra is, hogy még a bemutató előtt szervezett módon találkozhasson a darab alkotó- és szereplőgárdája a közönséggel. Kritikus megjegyzésekre utalva azt is elmondta Nagy László: úgy gondolta, az újságírók és az úgynevezett protokollközönség (akiknek, úgyszólván munkaköri kötelességük megnézni az előadásokat) inkább tolerálja a színészek hagyományosan hangos egymást-ünneplését, mint a bemutató előadások közönsége. (Az újságokban megjelent megjegyzésekből kitűnik: ez nem mindig van így; ám remélhető, idő múltával kialakul a sajtóbemutatók nézői között egyfajta „viselkedési konszenzus".) * Miért nem bérleteseik az Oíioér-előadasok? — kérdették mások ; s a balettest, a Találkozások? — így, megint mások. Válasz, több tételben: 1. az Olivért ifjúsági korosztályoknak szánták, azzal a céllal, is, hogy új közönséget nyerjenek meg a színháznak. Ha „bebérletezik", a gyerekek és ifjak nemigen jutnak előadásokhoz. 2. A Találkozások kamaraprodukciónak, kísérleti előadasnak terveztetett, a bemutatóig azonban változtak művészi és előadás-időbeli méretei, önálló, estét betöltő produkcióvá „nőtt", el is határozták, hogy átviszik a nagyszínházba és bérletes előadásokat tartanak. 3. Annál inkább, mert a Diótörő tervezett bemutatója — késik. Nem kell találgatni; elsősorban anyagiak hiánya miatt. * Még egy „pénzes ügy" kívánkozik ide: decembertől a jelenlegi 40 helyett 50 és 70 forintos jegyeket árulnak — az Olivérre. „Kasszasiker" — írták a bemutató után, mint kiderült, naivul. A kétségtelen siker ellenére az Olivér ráfizetéses, „a szereplők nagy száma és a technika miatt". A színház-gazdaság tudorai kiszámolták: 50 előadás félmilliós ráfizetést „eredményez". Hát — így! Ráadásul hiába rohamoznánk most a pénztárt, a jegyek több héttel előre elkeltek, s ezután a lépcsőkön sem lehet ülni: a városi tűzoltóparancsnok ismételt büntetést helyezett kilátásba . ., Biztatásul: az Olivér a kialakítandó új reoertoár darabjának „néz ki", tehát a következő szezonban is megtekinthető. S. E. Lelkészek békegyttlése Szegeden Talán soha ekkora aktualitása nem volt annak, a témának, amelyet Csongrád megye, Szeged lelkészei tárgyaltak gyűlésükön tegnapi csütörtökön, a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében,. A jelenlevőket Imre Ernő református esperes, a Csongrád Megyei Egyházközi Békebizottság elnöke köszöntötte. Távoli országok, idegen vallások, közös gondok, címmel Harmati Béla, az evangélikus egyház déli egyházkerületének püspöke tartott előadást. Benne avatott szakértőt tisztelhetett a hallgatóság. Harmati ipüspok ugyanis a genfi székhelyű Egyházak Világszövetségében több mint tíz évig foglalkozott szociáletikai, egyházjogi kérdésekkel, s hosszasan, vizsgálta a tulajdon fogalmát, valamint századunk nemzetépítési problematikáit. Utóbbiakat főként Afrikábar. Ázsiában és Ausztráliában. Előadásában először az egyes társadalmakban található vallások szerepét térképezte föl. Jóllehet. a vallásszociológusok különféle értelmezését adják a vallás fogalmának, mégis, napjainkban a szómagyarázatnál fontosabbaki a min Az ökumenia jegyében denki által érzékelhető tendenciák. Például, hogy fokozottabban él bennünk; egyfajta spiritualitás. Legutóbb az olimpiai események hagyományos rituáléi — a megnyitó, a díjátadások ceremóniája — élesztgették transzcendes iránti vágyainkat. De ugyanez a jelenség figyelhető meg a fiatalok körében egy sikeres popfesztiválon. Távoli országokban — Japánról, Sz.ingapúrról hallhattunk példát — az európaihoz hasonló újjáéledése tapasztalható a vallásos misztikumnak. A püspök hangsúlyozta: a „kyázi" vallást mondanivalója szerint kell vizsgálni, nem feledkezve meg a természeti, társadalmi környezetről, amelyben létezik. Csupán az a kérdési vajon föl vagyunk-e készülve — világiak, egyháziak) — e „kvázi" vallásos1 karakter földolgozására, kezelésére? Ezután az egyes nemzetek és vallások viszonyát elemezte. Megfigyelhető, a náció léte. a nemzet egysége hasonlóképpen fontos lett a 20 században az egész világon. Ott is, ahol még tart a nemzetté válás folyamata, ott is. ahol nemzetiségek elégedetlenkednek, ott is, ahol semmibe veszik a kisebbségeket. Harmati püspököt a 60-70 országban végzett kutatásai megerősítették: minden ország és társadalom (az alakuioban levő is) akkor cselekszi helyesen, ha a vallás ,-zabad gyakorlatát engedélyezi, s annak értékeit hasznosítja nemzetépítő munkájában. Mindenütt, ahol — egyebek: mellett — ez is elmarad, rasszista törekvések, vallásháborúk keletkeznek. Végezetül a nevelés problematikáját érintette. Az előbbiekhez hasonló világjelenség az önzés, az egoizmus, a közösség dolgainak háttérbe szorulása. E káros tendencia kiáltó hiátusokat tükröz, amiért a társadalmak. az egyházak egyformán felelősek. A vitában szólt Neubauer József, Ribér János, Kardos Mihály, Medgyasszai László, Kádár Ferenc lelkész. M.E Közösségteremtés és mozgalom Á cserkészet Valahol a nyugati világban egy kutyaeledelt gyártó cég összehívta vezetőségét, ügynökeit, hogy megtárgyalják: miért zuhant viszsza egyharmadára a forgalom. Kiderítik: ez a kutyaeledel volt az első a piacon, ez a legjobb illatú, a legértékesebb összetételű, ennek a legszebb a csomagolása, a legmegfelelőbb az ára. Mi lehet hát az ok? Egy vékony, kicsi ember szólal meg legvégül az utolsó sorból: „mert nem szeretik a kutyák." Ezt a több értelmű anekdotát mesélte tegnap délelőtt előadása elején Nagy László, a Cserkész Világszövetség főtitkára azon a nagy érdeklődéssel kisért tanácskozáson, amelyet a Móra Ferenc Múzeum munkatársai — Zombori István és Marosvári Attila — szerveztek az első hazai cserkésztörténeti kiállítást követő lelkesült hangulatban. A magyar főtitkár elmondta, hogy a cserkészmozgalom egyetlen célja: maga a fiatal. Az a személyiség, aki önállóan, szabad akaratából, felelősen döntve vállal egy magatartást, s ehhez következetesen, hűséggel ragaszkodik. Alapkérdés, hogy mely társadalmaknak van szükségük ilyen személyiségekre. A válasz kibogozható abból a tényből, hogy a cserkészetet Hitler, Sztálin, Mussolini, Franco és Khomeini egyaránt felszámolta. A diktatúrára egyetlen francia gondolattal felel a cserkészmozgalom: „nevelésügyben az egyetlen hatóság a gyerek." A cserkész bölcsesség — mondta Nagy László — három alappilléren nyugszik: a hűségen, az új iránti fogékonyságon és a hasznos ságon. A világon szerteszét másként értelmezik ezeket az alapelveket, de közös lényeg mások szolgálata és a személyiség önálló fejlesztése. Az előadótól megtudhattuk, hogy a cserkész fiúk szövetségének 120 országban 16 millió tagja van, a lánycserkészet pedig 10 milliós tagot számlál. Bodnár Gábor az amerikai magyar cserkészszövetség ügyvezető elnöke ebben a nagy közösségben helyezte el a mintegy 6 ezer tagot számláló magyar csoportot. Négy világrész 14 országában 84 cserkészcsapat él és dolgozik „Isten, haza, embertársak és magyarság szolgálatában". A kinti magyarság sokat tesz azért, hogy a cserkészet fönnmaradjon, most minden 10 gyerekre jut egy képzett, felnőtt vezető. Bodnár Gábor részletesen szólt a Magyarországról kitelepültek szervezett megsegítéséről, a magyarság megismertetéséért folytatott tevékenységről és arról a szellemi-lelki alapról, amit a Biblia és a magyarság kettősével lehet kifejezni. Mészáros István a magyar cserkész pedagógiáról. Morvái Péter etnográfus a regőscserkészetröl, Gergely Ferenc a magyar cserkészet történetének néhány vitatott kérdéséről, Gelencsér Katalin a cserkészmozgalom személyiségépítéséről és köz ősség formálásáról adott elő, Marosvári Attila pedig az első magyar (szegedi) cserkésztörténeti kiállítás fogadtatásáról számolt be. A tanácskozás anyagát néhány hónap múlva könyv formájában tanulmányozhatják az érdeklődők. D I A