Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

1988. november 9., szerda 3 A mezőgazdasági kistermelésről Kedden a MÉM-ben Vörös István főosztályvezető a mezőgazdasági kistermelés helyéről és szerepéről, valamint a fejlesztés fő irányairól tájékoztatta az újságírókat. Elmondta: tavaly a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 36 százalékát állították elő a kistermelők: az adatok szerint 1.4 millió család foglalkozik valamilyen formában mezőgazdasági kistermeléssel. A parasztcsaládok havonta mintegy 2600 forint bevételhez jutnak, a munkáscsaládok ilyen jövedelme pedig hozzávetőleg 800 forintot tesz ki. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági termelés háza táján gyakran vetődtek fel kérdések az érdekképviseletről. A MÉM nem kezdeményezi. de támogatia mindenekelőtt .az alulról építkező érdekképviseleti szervezeteket. amelyek a mezőgazdasági termelés legkülönbözőbb területein hasznos munkát végezhetnek a tagok és a termelői csoportok érdekeinek védelmében és képviseletében. A mezőgazdasági kistermelésnek hazánkban feltétlenül van jövője. Arra van szükség, hogv ezt a tevékenységét is iobban áthassa a vállalkozó szellem, azaz a kistei-melők és szervezeteik a jövőben bátrabban kezdeményezzenek a fejlesztéseknél. A kistermelés formái tovább gazdagodhatnak — ez is újabb esélyt ad a boldogulásra —. január l-jétől, mint ismeretes, megalakulhatnak a kistermelők szövetkezetei. A sajtótájékoztatón elhangzott az is. hogv ezt a termelői kört jobb anyagi, műszaki ellátásban kell részesíteni: a szakmai fejlesztés tovább nem odázható el. Aranyérmes feltalálók Sikeresen szerepeltek a Tatabányai Bányák feltalálói a brnói nemzetközi vásáron és kiállításon, ahol 7 európai szocialista ország, valamint Ausztria feltalálói mutatták be legújabb alkotásaikat, technológiai berendezéseiket. Hazánkat 33 vállalat, illetve kisszövetkezet képviselte és közülük a Tatabányai Bányák kapta meg két műszaki újdonságáért a vásári nagydíjat, az aranyérmet, Az egyik díjazott termék a porofilt márkanéven bejegyzett kapilláris membrán; az aranyérmet nyert másik termék •a fibox elnevezésű buborékos oxigénadagoló eszköz. Lehetoségkutató Avagy felhívás közös gyarapodásra A Szeged környéki községek többségében a lakosságnak az a tapasztalata, véleménye, hogy javultak a faluban az életfeltételek, az ellátás, önállóbb utakon járva, fejlődik a település — summáznak a vezetők. Az új boltok, a gázbevezetés, a szociális gondozás kiterjedése, a jobb utak, s egyéb eredmények sorolása után azonban állampolgár és elöljárója egyaránt azt kezdi sorolni az érdeklődő riporternek, hogy mi kellene még. A lista hosszú. A pénz, a lehetőség pedig mindenfelé szűkös. Kevesebbre telik a szükségesnél. Még akkor is, ha már jóval takarékosabban gazdálkodnak a korábbinál. Mit tehetnek hát. hogy többre fussa, hogy a fejlődés ne álljon meg? Alapkérdés az egész térségben. S a térségben • rá a válasz. Azazhogy a térségi szemléletben. annak erősítésében, ami voltképpen nem jelent mást. mint az összefogás lehetőségeinek felkutatását, s együttes előrelépéseket. Ezt hivatott elősegíteni az 1884 májusában alakult Szegedi Városkörnyéki Bizottság, melynek deklarált célja ..Szeged és a községek együttműködésének segítése. kölcsönös érdekek alapján." Aminek keretében vizsgálták például a magánerős lakásépítés feltételeinek összehangolt javítását. a környezetvédelmi feladatokat. az Ingázó dolgozók helyzetét és sok más egvebet az elmúlt évek során, de a lehetőségek teljes kiaknázásával még adósok. Csakúgv. mint maguk a községek tanácsai. intézményei, tömegszervezetei. Ahol még tanulni. erősíteni kell ama bizonyos térségi szemléletet, elhinni és bizonyítani. hogy közösen többre juthatnak. (Még egészséges rivalizálás mellett is.) Feltárni mindenekelőtt mindazt, amiben összefogással előbbre haladhatnak, amit együtt megoldhatnak, s megvalósíthatnak. Például a településfejlesztésben, a népességmegtartó erő fokozásában. Aminek közismerten kulcskérdése a magánerős lakásépítés. Hozzá pedig az épitöanyag-ellálás. Ami bizonyára kiegyensúlyozottabb lenne a szomszédos falvak tüzéptelepei együttműködésének fokozásával, közös beszerzésekkel. rugalmas árués vevőátirányitásokkal. Miként a másik kulcskérdés — a helyi munkahelyteremtés — megoldásában is hozhatna eredményeket a kooperáció. Aminek igen jó példája lehet, ha megvalósul az a közös üzem, amiben a hordónyi. a zsombói és a zákányszéki szakszövetkezetek a helyi zöldség- és gyümölcstermés feldolgozását tervezik. A magasabb fokú infrastruktúra megteremtése. a környezetvédelem terén is adódnak lehetőségek Hiszep valamennyi községnek egvre nagvobb gondja például a hulladékgyűjtés és -tárolás. a veszélyes hulladékok megsemmisítése — s nem valószínű. hogv külön-külön többre juthatnak, mint a faluszéli szeméttelepek hetenkénti felgyújtására, s érte környezetszennyezési bírság fizetésére. Pedig a környezetvédelem némi együttműködéssel még pénzt is hozhat a településfejlesztéshez. Ha mondjuk központi fejlesztési programokhoz kapcsolódó pályázaton szomszédos községek közös tervvel indulnak közös határú erdeikben pihenőhelyek, szabadidőparkok létesítésének óhajígéretével. (Megtámogatva elképzelésüket a városi tanács illetékes osztályának szakszerű tervezői segítségével.) — S ha már lenne közös építésű pihenésre, sportolásra, szórakozásra alkalmatos helv. hozzá kapcsolódva továbbfűzhető lenne az. együttműködés a szomszédos falulakók ottani találkozóival, közös programjaival. Hogv hirtelen mást ne említsünk közös majálissal. napköziotthonos idős emberek vagv éppen kisdiákok ottani találkozóival. ifjúsági rendezvényekkel. művelődési alkalmakkal. S ha már a művelődésnél tartunk: bizonnyal érdemes lenne közösen kutatni a lehetőségeket a községi intézmények, s öntevékeny művészeti csoportok eddiginél hatékonyabb együttműködésére. A szűkös keretekből talán többre futná. ha például a neves előadókat egv napon két fellépésre invitálná két szomszédos település. S bizonnyal sikerrel terjeszthetné a kultúrát egy-egy közös kezelésben működő video-vándormozi. És volt már precedens, jó példa más vidéken arra. hogy ..választékbövitő" könyvcsereakciókat szerveztek a szomszédos könyvtárak. Sőt arról is szól a fáma. hogv városi könyvtárak olvasnivalóiát adták kölcsön téli napokra falusiaknak. Miként arról is van hír — s vidékünkön is van már rá kezdeményezés —. hogv áruházak. nagvobb szaküzletek, gyártó-kereskedő cégek időnként kitelepülnek a községekbe árusítani, javítani az ellátást. Több ilyen akciót kellene szorgalmazni. A kereskedelem, a szolgáltatások területén bőven kínálkozik lehetőség az együttműködésre — község-község és község-város szinten egyaránt. Mindenekelőtt az áfészek között, az alapellátás területén. Vagv a tanyai lakosságról való gondoskodásban. Az alapvető szolgáltatóipar biztosításában. S van bizonnyal lehetőség a települések között az együttműködésre az egészségügy terén is. A szakorvosi ellátásban, az ügyeletek biztosításában, az egészségi ügyi felvilágosító, ellenőrző, szűrővi zsgá la ti tevéken vség jobb szervezésében. A meglevő kapacitások jobb kihasználásában is. az úi lehetőségek közös felkutatásában és igénybevételében is. Több közös gondolkodás, kezdeményezés, akció kellene. A tapasztalatok kicserélése. A szükségletek és a lehetőségek reális felmérése és összehangolása. A más példáján okuló, nemcsak a saját portáját rendezaető saját javait avarapitó községi. hanem igazán közösséai szemlélet. Csak annak lehet eredménye az. hoev a kevesebből is többre fussa, hogv a Szeged környéki településeken lakók életkörülményei tovább javul iának, hogy Deszk. Sándorfalva. Röszke és a többi község a fejlődés jobb esélyeihez jusson. Szabó Magdolna Érvek és támpontok A

Központi Bizottság november 1—2-i ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendszeréről rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhetők, amelyek lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzetértékelés realizmusát említjük. A Központi Bizottság mostani ülésén nem csupán arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalásból adódó feladatokat vegye számha, hanem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmondásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors eredmények^ hoz. Megállítja az életkörülmények romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igények kielégítésére. Hiszen az akadályok — úgymond — elhárultak, a reform következetes megvalósítása a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben immár visszafordíthatatlan Az is helytálló megállapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket. Hát akkor miért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampulgárt sújtó következmény? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket veszteti elhatározásokkal, sőt a feladut nem kisebb, mint hogy teljesen új útra térjünk, mindent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági-társadalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függetleníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítőképességének javulásából származhat több closztanivaló. De ez az egyszerű képlet részleteiben roppant bonyolult. A gazdaság teljesítőképessége az átlag állampolgár számára megfoghatatlan valami. Az állampolgár ugyanis nagyon .sokat dolgozik. Ne áltassuk magunkat: a tegnapi kabarétréfák kedvelt figurája, aki a fő munkaidejében dolgozgatott, mert fizetgették, aligha jellemző. Hibádzik ugyan munkaerkölcs. munkafegyelem, de ha csak ennél ragadunk meg, szem elől tévesztjük a lényeget. A magyar gazdaság teljesítőképességét nem a szorgalommal, ia munkával töltött idővel mérik. A termék minőségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult.. A világ tudományos-technikai forradalomban él. a termékek átlagéletkorra a legfejlettebb régiókban két-három évre zsugorodott A fölzárkózás esélve, vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme A felzárkózás részben új gondolkodásmódot, szellemi erőink koncentrálását. valamint pénzt igényel. A sorrend nem fölcserélhető álfejlesztésekre épp eleset költöttünk már. Az. értelmiség roeebeosülése nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. (Félreértés ne essék: nem egyszerűen a diplomásokról van szó, hanem a tudásról, az ismeretek hasznosításáról.) Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti térnyitásé. Lenne legalább átmenetileg az életszínvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügyelünk, aztán valamivel elégedettebb közhangulatra építve, behozzuk a lemaradást? Ezt csináltuk eddig. A feszültségek elkerülése végett, az elosztási igények domináltak. (Főként a vállalatoknak nyújtott mentőakciókban, kevésbé a lakossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érvként szerepelt a munkahelyek megtartása, azaz a dolgozók védelme.) A konfliktusok ma napvilágra kerülnek. Nem csupán a pártértekezlet fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt, pluralista — ha a ma talán legdivatosabb szavunkkal akarunk élni Az érdekek kinyilváníttattak, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) A realitásokat figyelembe vevő érdekegyeztetésnek kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokonszenvet kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő-képességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy az állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az életszínvonal romlásának megfékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik." V

ajon a romló életszínvonal és a belőle fakadó, romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg, a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek .. A magyarázni bármilyen tetszetős is, félrevezet tő.' Az új egyesületek, szervezetek — mél* korántsem teljes mértékben. s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul — valós nézeteket jelenítenek meg. Felelós társadalmi tényezőként csak úgy juthatnak szerephez, ha nem zavart, anarchiát keltenek, hanem ha részt vállalnak a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladataiból. Az állásfoglalás egyértelműen fogalmazza meg a párt szándékát: „A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, u nemzet felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend. az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel." A két állásfoglalás összekötő eleme; nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek polarizálódása, ütközése a megújulási folyamat természetes velejárója, de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működésképtelenségéhez. Maros Dénes — Megint irtják, a fákat! — telefonálja valaki indulattal. — Hol? — Ott, ahol arra kellene tanítani a gyerekeket, hogy védd a fát! Újszegeden a Rózsa Ferenc Szakiközépiskola Udvarán. Ahol azelőtt szinte erdő volt, ott most kopasz udvar lett. Jöttek a favágók, és pillanatok alatt kiszedték a gyönyörű fákat. Nem folytalom tovább az idézetet, pedig tovább is tartott Eszembe villan inkább néhány nagyon régi szegedi fénykép: kopár, meztelen falak villognak ott, ahol azóta szépen fölöltözködött a város. Pedig a föld már akkor is eltáplálta volna a fákat. Letettem a kagylót, és elindultam körülnézni. Holtukban is látszik, valóban szép fák voltak. Legalább ötven év kell, hogy hasonlók nőjenek helyettük. Aki kezet emelt rájuk, nem evilági ésszel gondolkodik. — motyogtam magamban, miközben bekopogtattam az iskola igazgatójához. Kockáztatva azt n lehetőséget is, hogy meggyőz mujd, mert annyi tapasztalatom már van, mindent meg lehet magyarázni Nyárfasirató — Tizenkét nyárfát vágattunk ki, és ebből nyolc kanadai. Szöszös, pelyhes, amikor virágzik, mintha hó lepné be a környéket. Tiisszög tőle az egész iskola, idegesebbek a gyerekek is, a tanárok is. Allergiának mondja a tudomány ezt a jelenséget, és föltehetően nem csupán ránk hat, hanem a környék minden erre járó emberére is. Ráadásul fölújitjuk a B épületet, de olyan közel voltak hozzá a nyárfák, hogy a daruk nem fértek volna mellé. Ha nemes fák lettek volna, akkor is ki kellett volna szednünk őket. A többinél pedig az a szempont jött elö, hogy nagyon nagy a lomb, a vihar ledöntheti a koronát. Alatta a gyerek, vagy az épület, tessék ezt is számításba venni. — Rendes helyen ezt úgy oldják meg, hogy nem várnak addig, amíg körmükre ég a dolog, hanem fokozatosan végzik el a fák cseréjét. — Nem érzem sértésnek a szavait, mert én úgy vettem át az iskolát hogy a kör műnkre volt már égve. Nincs több időnk a halasztásra, most kell megoldanunk mindazt, amit korábban valóban lehetett volna apránként végezni. Tudom azt is, hogy a ma embere nemcsak a nyárfaszöszre allergiás, hanem a fák kiirtóira is, ezért vigasztalásképpen is szeretnék mondani valamit. — Tudom, természetesen ültetnek helyette. — Az illendőség is azt kívánja, legalább annyit ültessünk, amennyit kivettünk. Mi többet akarunk. Hogy hányat és milyet, azt még nem tudnám megmondani, mert az Erdészeti Szakközépiskolával együttműködve folyik az újratelepítés, hozzáértő kertészmérnök irányításával. — Sajog bennem a gyanú. Ilyenkor szoktak előjönni a korcs-akácokkal. A gömbakác neve ez a köztudatban. Minden benne van, ami rossz: kicsi a lombja, és az is le szokott rohadni róla. Bizom benne a szakéi telem nem ilyet diktál majd ide. Igaz, a tanév nem a forró nyárra esik, de az iskola udvarán árnyékot vető fákra is szükség van. Akkor is, ha most éppen a napsugárnak örülnek a gyerekek, mert hirtelen lehűlt az idő. Hogy a teljes jószándékunkra példát is mondjak, megemlítem, hogy a fölújított utcai épület előtt is mi ültettünk fákat. — Láttam, de nem lelkesedem érte. Tuják vannak az utcán. Kicsi a lombjuk. — Azt hiszem, hársfa ós platán jön szóba az udvaron, és néhány más fa még. Akkor is sajnálhatjuk, hogy elszalasztottuk a tervszerű fölújítás lehetőségét. Miért kell nekünk mindent tarvágás után újrakezdenünk? Az a társadalmi rendszer, amelyben élünk, a jól megalapozott folytonosságra épül, mégis ugrálva, döcögve tudunk előbbre lépni. Az biztos, sok évfolyam hagyja majd el úgy az újszegedi iskolát, hogy az udvari fák nem hagynak benne maradandó nyomot. Idő kell rá, amíg a fa annyira megnő, hogy legalább észre lehessen venni H D \ 4 y 4