Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

1988. november 4., péntek S A mezőgazdaság helyzetéről Csütörtökön a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen az egyes ágazatok képviselői országos értekezleten elemezték a mezőgazdaság helyzetét. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az agrárágazat — összehasonlító árakon számolva — eddigi történetének várhatóan legnagyobb termelési értékét állítja elő az idén. Ezen belül az úgynevezett alaptevékenység — növénytermesztés és állattenyésztés — termelése eléri az 1984. évi rekordot. A mezőgazdasági üzemek nyeresége valamelyest meghaladja a tervezettet, ám jelentős üzemi és területi szóródást mutat. A növénytermelés ebben az esztendőben gyorsabban fejlődött, mint az állattenyésztés. A miniszter elmondotta még, hogy jövőre — az idei jó teljesítmények után — csak kisebb teljesítménynövelést irányoznak elő az agrártermelésben, annál többet szeretnének elérni a minőség és a választék javítása terén. Kiállítás Hézső Ferenc festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár alkotásaiból kiállítást rendez a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Közművelődési Bizottsága. A tárlatot Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg ma délután 3 órakor a szegedi rendőrkapitányság aulájában. (Párizsi krt. 16-22.) Megtekinthető november 18-ig az ügyfélfogadás ideje alatt. Sajtótájékoztató Fapp Gyula lelek tulajdonáról A tanácselnök törvényesen jutott a nagy vagyonhoz, de beosztottjai jogszabályellenesen működtek közre A Csongrád Megyei Főügyészségen Kereszty Béla főügyész sajtótájékoztatót tartott Papp Gyula szegedi tanácsélnök teilekügyében. Elmondta, hogy a Magyar Nemzet október 3-i számában Kit segít a varázsgömb! címmel megjelent cikkben foglaltakat törvényességi szempontból a főügyészség kivizsgálta, és a tényeket már október 6-án jelentés formájában elkészítette. Am a tájékoztatóra imégis közel egy hónap múlva került sor, s erre az adott okot, hogy a nyomozó hatóság megvárta a tanácsi bizottság vizsgálatát is. A két szerv megállapításai lényegileg egyeznek. A cilkkben foglaltak megfelelnek a valóságnák, különös tekintettel a riport címére. Kereszty Béla ismertette a tényeket. Papp Gyula 1970-ben szántóföldet vett a tsz-től felsővárosi Nyomás dűlőben, amely beékelődött a Felszabadulás Tsz nagyüzemi táblájába. Ezt a területet 1975-ben elcserélte a Felszabadulás Tsz Újszegeden levő 3079 négyzetméter területű legelömüvelő ágban nyilvántartott mezőgazdasági ingatlanra. A porta a Rózsa Ferenc sgt. mellett fekszik, a téesz földjei veszik körül. A telek 1976ban osztatlan közös tulajdonná válik, amelynek nagyobb része Papp Gyuláé, kisebb része két lányáé, (Papp Kataliné és Papp (Magdolnáé. A szegedi tanács általános városrendezési terve, amelyet 1970-ben hagyott jóvá egy kormányhatározat, a Rózsa Ferenc sgt. és Hársfa utca közötti területet — így Papp Gyula telkét is — alacsony szintszámú lakóterület részére jelöli iki, 1973-ban a Csomiterv erre a vidékre házhelyrendezési tervet készített, amelyben 508 hagyományos családiház-építésre alkalmas telket alakított ki. A városi tanács 1980-ban megállapodást köt az OTPvel és a Déléppel, és térítésmentesen átadott 50 hektárt a takarékpénztárnak azzal a feltétellel, hogy ott lakások épüljenek. A tanács vállalta az alapközmüvek kiépítését. Az elképzeléseknek megfelelően a Rózsa Ferenc sgt. egyik oldala be lett építve, mig a másik nem, ahol a Papp család ingatlana közművesített területen fekszik. A megyei földhivatal 1987. szeptember 15-én a téesz kérelmére engedélyezi, hogy 7 hektár 8092 négyzetméter külterületi földet a belterülethez csatolják és a mezőgazdasági művelés alól kivonják. Egyúttal a lakótelek kialakítására is igénybe vegyék. Az engedélyező határozatban Papp Gyula telke is szerepel. A tanácselnök és két lánya 1987. november 6-án megállapodást kötött a közös tulajdon megszűnteié sére. A kérelmek során, amelyet a hatóság szentesített, három lakótelket és három belterületi kertet alakítottak ki, tehát a három tuljdontxsnak különkülön egy-egy lakótelek é6 kert került a tulajdonába. Papp Katalin és 'Papp Magdolna a lakótélküket 1987. december 21-én eladták 730 000 forintért. Ezeken az ingatlanokon a vevők lakóházat építettek, amely félig már elkészült. Papp Gyula saját tulajdonát képező lakóleikének egynegyedét 1988. július 13-án elajándékozza Magdolnának és július 27-én megvásárolta a Bocskai utca 9. szám alatti tanácsi lakást. Ezzel az ajándékozási szerződéssel mind ő, mind pedig Magdolna a lakás megvásárlására szerzőképessé vált, hiszen lánya is ugyanabban a házban lakik. Az október 3-án megjelent riport után a következő történt: Papp Magdolna, édesapja és Katalin egyetértésével kérélmet nyújtott be a tanács illetékes osztályához a tulajdonukat képező épitési telek és három belterületi kert összevonására. Ennek során 1884 négyzetméternyi lakótelek alakul ki. Október 27-én az apa és a két lánya egy újabb szerződést kötött a tulajdonközösség alakítására, tehát a korábbi jogsértő állapotot megszüntetik. Megállapodtak, hogy amikor a műszaki és jogi feltételek lehetővé teszik a megosztást, azt ismét kérik. Az ügyészség véleménye szerint Papp Gyula eljárása nem volt törvénysértő, csak az irányítása alá tartozó és érdekében eljáró szervek esetenként törvénysértő, néhol gyorsított eljárása etikailag megkérdőjelezi magatartását. Szintén csak etikailag értékelhető az a körülmény is, hogy az 1976os földcserével végsősoron családjával együtt jelenleg már ismét három, de korábban hat értékes lakótelekhez jutott, illetve a jogi lehetőségekkel élve, megvásárolta ő és leánya a Bocskai utca 9. szám alatti házban levő állami bérlakást. Papp Gyula beosztottjainak jogszabályellenes közreműködése így foglalható össze: a tanács vb hivatala építési és közlekedési osztálya hatáskörét túllépve a Szeged Megyei Tanács V. B. építési és közlekedési osztálya helyett járt el, határozat helyett állást foglalt, az ingatlannyilvántartási bejegyzést valójában erre a földhivatali határozatot megelőző állásfoglalásra alapították. A szegedi tanács vb hivatal építési és közlekedési osztályának 1987. november 18-án született határozata — amelyben három épitési telek és három belterületi kert kialakítását engedélyezte — jogszabálysértő. Ugyanis megelőzte a házhelyrendezési teleknek a vb általi jóváhagyását, ellentéles az Országos Épitési Szabályzat 14. paragrafusával. Ugyanakkor ügyészi intézkedésre nincs lehetőség, mert a tanács vb időközben a házhelyrendezési tervet jóváhagyta és a Magyar Nemzet cikkének megjelenése után a terüiletösszevonások megtörténteik, s így a korábbi jogsértést korrigálták. A sajtótájékoztatón az újságírók felvetették, miképp vásárölt a tsz-től a tanácselnök szántóföldet 1970ben, amikor tudomásuk szerint sem akkor, sem az elmúlt évig a jogszabályok nem tették lehetővé az ilyen tranzakciót. A válaszból kiderült, az ügyészség ezt a körülményt nem vizsgálta. Felvetődött, hogy a szegedi tanácselnök földcseréjét a hetvenes évek megyei tanácsi vezetése nem engedélyezte, sőt állítólag szankcionálta. >Az újságírók azt a tájékoztatást kapták, hogy az erre vonatkozó feljegyzéseket, dokumenmokait nem találták meg. A tömegkommunikáció képviselői szóba hozták; a telkek adásvételénél tanúként Papp Gyula beosztottjai is szerepelnek. 'Etikailag ez miként lehetséges? A vizsgálatot vezető Bárdosi Istvánná főügyész-helyettestől megkérdezték, a különböző átminősítésekkel „csikicsukikkal" egy átlagpolgár hozzá tudott volna-e jutni a több millió forint értékű telekvagyonhoz? A válasz egyértelmű nem. Kiderült az is, hogy Újszegeden — amelyet a Tisza-parti város Rózsadombjának neveznek — a Rózsa Ferenc sgt. végén a tanácselnökön kívül más szegedi állampolgár nem rendelkezik olyan télektulajdonnal, amely eredetére nézve szántófald volt. Súlyos etikai kérdésként merült fel, hogyan lehetséges az, hogy Szeged polgármestere törvényesen jut a ma már milliókat érő földdarabhoz, ugyanakkor beosztottjai közreműködésükkel helyenként és alkalmanként törvénysértően kezelik ezt a tranzakciót? Indít-e eljárást az ügyészség a beosztottak ellen? Mivel a telekalakítás törvénysértő módját a cikk megjelenése után a tulajdonosok megszüntették, így az ügyésség semmilyen eljárást nem kezdeményez. Kereszty Béla azt is bejelentette, Papp Gyula értesítette őt, miután az ellenőrzési anyagot megismerte, hogy az ügyészség és a tanács vizsgálatát teljesen korrektnek tartja. Annak eldöntése, hogy a szegedi tanácselnök erkölcstelenséget követett el, nem az ügyészség feladata. Időközben a városi tanács ügyrendi bizottsága vizsgálatot indított az összeférhetetlenségre, amely kérdést végülis majd Szeged Megyei Városi Tanácsa dönti el. Halász Miklós ADS-típusú telefonközpontok A magyarországi távközlési hálózat korszerű berendezésekkel történő fejlesztése érdekében a Magyar Posta — a Budavox Híradástechnikai Külkereskedelmi Rt. közreműködésével — a bécsi székhelyű Austria Telecom cégtől mintegy 100 ezer vonal kapacitású, ADS típusú, digitális tárolt programvezérlésű telefonközpontokat vásárolt. Ez a központtípus a Northern Telecom kanadai konszern DMS—100-as típusú központjának az európai szabványokra és igényekre adaptált változata. A Northern Telecom DMS telefonközpont családja jelenleg a világon legnagyobb vonalszámban működő digitális telefonközponti rendszer. A BHG Híradástechnikai Gyár — a magyar híradástechnikai ipar telefonközpontgyártó vállalata — ennek a központtípusnak a gyártására fel kíván készülni olyan ütemben, ahogy ezt az embargókorlátozások feloldása lehetővé teszi. (MTI) T—t tr4 Ui film JfcJ j '53 hideg nyara Színes, szovjet film. Irta: Edgár Dubrovszkij. Fényképezte: Borisz Brozhovszkij. Zene: Vlagyimir Martyinov. Rendezte: Alekszandr Proskin. Főbb szereplők: Valerij Prijemnyikov, Anatolij Papanov, Viktor Sztyepanov, Nyina Usatova, Zoja Burjak. Vannak szikár történetek. Csontosak, akár a szikla, és vadul fenségesek, mint fenyvesek egy tó partján. Ilyen históriák csak irtóztatóan sokat szenvedett, nagy kultúrájú népek szellemi és fizikai környezetében születhetnek. Ott, ahol a történelem egyszerre, egymással összefonódva kínál klasszikusan irodalmi és tökéletesen dokumentatív eseményözönt. Ilyen, ekképpen szikár história a jugoszláv Danilo Kis nálunk még kevéssé ismert, Borisz Davidovics síremléke című kötetének hét önálló fejezete („egy közös történetből"), vagy éppen Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napja című, immáron klasszikusnak nevezhető kisregénye. Egyre többedmagukkal ezek azok a történetek, melyek egy majdani, a Szovjetunióban már hajnalodni tetsző korszak történetírásának alapvető művészi forrásanyagai lesznek — egyben emlékművek azokról, „kik a szolgaságban szabadok valának, s hirdeték az igét, s díjok halál lett, csúfos halál", ahogy Petőfi irta. Alekszandr Proskin, ez a rövid idő alatt híressé lett szovjet rendező e tavaly kész:tett filmjével mintegy a Vezeklés, e mélyen művészi, nagy alkotás dokumentum-játékfilmes párját alkotta meg — vagy legalábbis valami efféle teljesítménynek is aposztrofálható az övé. Az '53 hideg nyaráról joggal írta a szovjet sajtó, hogy tökéletes hitelességgel eleveníti meg „a borzalmas évek erkölcsi és politikai légkörét". S ebben a kijelentésben az „erkölcsi" szó használata legalább an.ynyira fontos, mint a címben is szereplő — korszakhatárt jelölő, egyre „köztudottabban" világtörténelmi jelentőségű — évszám. Ama bizonyos esztendő a márciusi hónap eleje, a Gazda halálának napja óta a köztudatban úgy él, mint az Ehrenburgii-olvadás kezdetének éve, az első fellélegzés ideje, idehaza Rákosi első (ideiglenes) bukásának korszaka. Pedig... a történelem, most látni újra, mennyire nem mégoly jószándékú panelek gyűjtőmedencéje. 1953 hideg nyarán a Szovjetunióban szabadlábra helyeznek rengeteg köztörvényes bűnözőt, akik a rövidesen eltűnő Berija parancsa értelmében amnesztiában részesülnek. Tömegesen szabadulnak a Gulagról — „ez volt a sötét politikus egyik utolsó gaztette" — mondja Proskin a Szovjet Ekran májusi számában. ölve, rabolva, fosztogatva, pusztítva vonulnak végig a kóborló bandák a távoli vidékeken, s a totális megfélemlítettség és szolgalelkűség birodalmában sehol sincs erő — nemhogy erkölcsi, még fizikai sem nagyon — mely ellen tudna állni nekik. És mivel a sztálini lágerek története máig a Szovjetunió történelmének legkevésbé teltárt része, ma már ugyan ki tudja, mi minden is történt a fentiek tükrében '53 hideg nyarán, az amnesztiát követően. Proskin filmje innen „dobbant". A kis faluban élő két politikai elítélt —száműzött sorsának körvonalai a szabadult banditák érkeztével egy látszólag krimiszerü fordulatokkal, akár még jó, kalandfilmes elemekkel „dúsítottnak" is mondható történetből bontakoznak ki. Egyben arra is fényt derítve, arrv't a rendező úgy fogalmaz meg — nem árt enynyi ismeretterjesztés —, hogy „a sztálini lágerekben a politikai foglyokat együtt tartották a köztörvényesekkel. így aztán a főként politikai foglyokból toborzódó ártatlan emberek kettős elnyomástól szenvedtek: egyrészt az igazságtalan bebörtönzés kegyetlen feltételeitől, másrészt a köztörvényesek totális rémuralmától, akik meggyalázták őket, ahol és ahogyan csak kedvükre esett." Hogy az '53 hideg nyara azt mutatja fel: éppen ezek a végletesen megalázott, tönkretett emberek, az ö tisztességük menthet meg akár egy egész falut — vagyis a közösséget — a garázdálkodó bandáktól, egyben egy ki nem mondott, de annál nyilvánvalóbb összefüggést is felmutat. Ugyanazt, amit más oldalról Berija szóban forgó intézkedése: hogy mennyire is összefonódott, mennyire azonos gyökerű is volt a sztálini rémuralom a tökéletes bandifiímussal, a politikai terror, a köztörvényes, eleve társadalomellenes amoralitás lényegével. E cinkosság miatt lehetlek kedvezményezettek a táborokban a közbűntényesek — éppen a politikai foglyok ellenében. Sok értéke — feszes, már említett módra szikár cselekményszövése, jó dramaturgiai „sűrítéstechnikája", igen figyelemreméltó, színvonalas színészvezetése, éppen visszafogott hangneme miatt rendkívüli hatásmechanizmusa stb. — mellett talán éppen ez a fenti kontextusfelmutatás a legfontosabb eleme Proskin méltán nagy hírű alkotásának: egy nemcsak kiváló, de roppant fontos filmnek abban a sorban, amely már megindult, mozog, halad előre, és tudjuk jól: érkezik majd a következő és az azt követő is. Domonkos László Odakint búcsúzik a Tiyár . .. énekelte évekkel ezelőtt egyik legnagyobb slágerét az Apostol együttes. Horváth Jenő, Fényes Szabolcs után elment Bakos Géza is, az egyik legnépszerűbb slágerszerző. A szegedi születésű zeneszerző a felszabadulás után a város kultúrtanácsnoka volt, és sokat tett Szeged színházi fejlődéséért, kulturális felemelkedéséért. Az ötvenes évek elején Budapestre távozott. A legszebb hangszer, a zongora mellett kereste kenyerét, és talált barátokat, akik slágereit sikerre vitték. Két héttel ezelőtt a Vasárnapi Hírek újságírójának nyilatkozott életéről, munkásságáról, és nem utolsósorban terveiről. „És volt egyszer egy zenés vígjáték!..." újságol ta nem múló lelkesedéssel. Sikert aratott Győrben, Békéscsabán, Szegeden, Bakos Géza halálára Bajnokcsapat címmel! Turián György, a Magyair Rádió rendezője nem hagyta feledésbe merülni a művet, lefújta róla a port, és a háromfel vonásos darabból hatvanperces rádiójátékot készített — megőrizve, sőt, feldúsítva Bakos-számokkal. Hadd tegyem hozzá, Bakos nemcsak népszerű slágerszerző volt, hanem kitűnő operettkomponista is. A szegedi Városi Színházban hat operettjét játszották a harmincas évek második felében. Az operettek szövegét Zágon István írta. Szegeddel sohasem szakította meg kapcsolatát. Zongora ia mellett mindig akadt szegedi, a budaoestiek szegedi megbeszéléseire pedig mindig ellátogatott, amikor nem gátolta betegsége. Gyilkos kór végzett vele, 77 éves korában. A humort, az emberi tisztességet mindennél többre tartotta, ám szegedi éveiben a közéletben is jelentős szerepet játszott. A felszabadulást követő években Lantos Olivér, Karády Katalin, Hollós Ilona, Ákos Stefi, Kovács Erzsi, Putnoky Gábor énekelte számait. A régi Hungáriában, 1949-ben mutatta be Lantos Olivér az akkori évek nagy slágerét, az Amerre te jársz... címűt. Tudom. Ott valtam. En írtam a szövését. Mindenki csak Totyinak hívta, s ha számot kértek tőle, az nem lehetett más, mint a Záróra után. Isten veled, drága Totvikám! Bizony, bizony Záróra után, oltják a fényt a zongorán . .." Polner Zoltán