Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

5 1988. november 22., kedd 1 Iskolapélda RádióÁlljek igen távol tőlem délelőtt egy mű.sor: a Kos- hallgattuk a mai és az egybármiféle szakadást, szem- suth adón Szabó Eva do- kori diákokat, az igazgatót, benállást előidézni a két kumentum-ősszeállítása a neves és névtelen egykomagyar történelmi egyház ... nöttön nö tiszta jé- ri és mai debreceni refoirközött, mégis az olvasó em- nue címmel a Debreceni mátus kollégistákat, nem Jékezetébe kell ajánlanom Református Kollégiumot, nagyon tudhatta az ember, a tényt: az utóbbi évszáza- minden magyar protestán- örüljön-e, irigykedjen vagy dókban Magyarországon a sok ősvárát mutatta . be, szomorkodjon. örüljön, református vallás volt az, egyúttal pedig a jelenlegi hogy tényleg úgy van, miamely úgy társadalmi, mint magyarhoni iskolák máig ként hallhattuk, hogy a nemzeti szempontból elsőd- létező legrégebbi két, egy- ..gyökerek itt épek", irigylegesen és feltűnően prog- ben köszöntve is a legoati- kedjen, hogy még csak nem resszív szerepet töltött be. nasabb és leghíresebb ha- is a — meglehet, jóval konF,léggé közismert, hogy a z-ai skólát — 450 éves fenn- zervatívabb, netán bigotreformáció mozgalmából állása alkalmából. tabb — dél-alföldi katolikinőtt istenhit nálunk Kimondottan szeretettel- cizmus, de egy, csupán mennyire mélyen nemzeti- jes műsort hallhattunk, popsztárokban és futballis vé és liberálissá, lett — rtégy és fél évszázad igéző tákban hitet adni akaró sok helyütt még ma is szépségű magyar hagyó- „neveltetés" részese lehe,.magyar vallásénak" mond- mányvilága, Szenei-Molnár tett; vagy szomorkodjon, jak a reformátusokat — a Aiherttöi Szabó Lörincig micsoda pazarlás is volt történelem, az irodalom- és jível5 félelmetes gazdagsá- mindez a kevés erővel. Hiáltalában a „szellemtörténet tanitványsor. Nem min- szen csak mostanra kezd pedig azt bizonyítja: a pro- dennapj hatású megerösí- újra „nöttön nőni tiszta fétestantizmus ereje és ma tést kapot,t a rádióújság- nye" a vallásos nevelés gyarsága olyan fokú, hogy ^ beharangozóban olvas- örök értékeinek is, és az semmiféle számbavételnél megállapítás arról, elmulasztott időt, miként nem lehet figyelmen kivul mj mindonberl részesülhe- annyi mindent, igazából hagyni, legyen a vizsgáló- teU a mjndenkori debrece- már semmi sem hozhatja dás akár mult-, akar jelen- m dják. i>Kcmény öröksé- vissza, idejű. get kapott: a minőség, az Ám hogy honnan is me- erkölcs, a magyarság köteríthette, hozhatta ezt a na- lezettségét és a hit erejét kolleg.um, a kálvinista Ro*gyon erősen progresszív abban, hogy szolgálatot ma fellegvara persze all. történelmi-társadalmi hi- vállal, egy kisebb és egy „Erős várunk nekünk...' vatástudatot a református nagyobb közösség szolgála- Egyre inkább latjuk: ezt a egyház — meglehetősen ta- tát." Ma 450 bentlakója vánat sem szabad lerombol nulságos és szép összege- van a közel félezer éves ni. Sőt. zésben árulta el vasárnap kollégiumnak — amint D. L. A debreceni református Hagas szintű szakmai munka Tanárjelöltek énekeltek kórusművét pont fiúkara nemcsak bá- szép, egységes hangzással, josan, s ügyesen játszotta el hangulatgazdagon szólaltata történést, de szépen, tisz- ták meg. Különösen tetszeti tán és hajlékonyan, s rá- az Ének Szent István kiadásul természetes könnyed- rályho'z átélt, számos szép seggel énekelte a nem köny- megoldásban bővelkedő elöniyü gregoriándallamokat is. adás<j, vagy ahogyan a A misztériumjáték kitűnő Táncnótát énekelték; a ráhangulati előkészítése volt a tarti remek, feszes tempoIgencsak mozgalmas múlt tők Béla Művelődési Köz- valamennyi hetet tudhat maga mögötl a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tan széke: az úgynevezett szakhét hétfőn, az általános iskola énektanárjelöltek hangversenyével kezdődött. Ezt követte másnap az ének-zene tanszék tanárainak hangulatos, szép hangversenye. Juhász Gyula Tanárképző vétel, s könnyed, játékos Harmadnap este vidám zenei fejtörőkkel szórakoztak, Főiskola vegyes kara fel- virtuozitás, lépésének. Ök ugyanis Pa- A? öt Tantum ergo n. s vetélkedtek a tanárok és lestrina: Missa Brevis-ét kabban hallható kórusainkmutatták be. Kreuter Vil diákok, ki tud ügyesebben eligazodni a zene labirintusában. Az eseménysor emelkedő zárórendezvényének. a kóruskoncertnek pedig a Bartók Béla Művelődési sa finom hajlékonysággal tói. Ezért külön öröm volt Központ adott otthont csütörtök este. Elsőként a Nemes Éva gadta meg figyelmünket, által összeállított és betani- Ezután a főiskola II. szátott misztériumjátékot lát- mú, impozáns létszámú női tuk-hallottuk. mely Szent kara lépett fel Ordasi Péter Gellértről szólt, illetve a Szent István-i magyar államalapítás kapcsolatos. volt nemcsak a misztérium mosné példás felkeszultsegu autentikus tolmácsolásban az lendületes vezetesevel. A ügyes föiskolai hallgató, nehéz polifonkompoziciotve- Feith Orsolya harmóniumgig fejből dirigalta, s korú- kísér€tével hallani. Az immár nemzetközi porondon is hírnevet szerzett II. számú női kar újra bizonyított hogy érdemes rá figyelni. Berényi Bogáta énekelt, s emellett értelmes, tiszta szólamformálással raCommedia daU'árda A színház nem csak a színpadon történik, hanem az egész teremben. Nemcsak a közönség nézi az előadást;, hanem az előadás is nézi a közönséget, s ebben a folyamatos kommunikációban — melynek csak egy része a taps —, ennek során alakul ki a produkció, dől el a siker. Amely így a közönség sikere vagy bukása is. Ennek az alapnormának klaszszikus esete a commedia dell'arte, a vásári vigasság, ahol a drámának nem is volt megírt szövege; csak egy „megegyezéses történet" volt, valamint tipikus figurák, s a párbeszédeket a játszó személyek ott helyben rögtönözték. A későbbi színházakba protokolláris szempontok épültek, minden-minden a tervgazdálkodás keretében játszódott, s igy gyengült a publikum és a pódium kapcsolata. Idő múltán azonban nemcsak egy-egy érzékeny színpadi emberben, de a közönségben is fölmerül a kapcsolat igénye a közös alkotásra, és elutasítják a demonstratív előadásokat. Az operaműfaj esetében a forgatókönyv (partitúra) viszonylagos változtathatatIansága kevesebb esetlegességet sugallna. A zene azonban hangulatosabb dolog, mint a szöveg, ráadásul az énekes napi formája, fizikai állapota sokkal erőszakosabban befolyásolja az aznapi meccs végeredményét, ezért az ingadozás nagyobb. Igy jön létre ugyanannak a produkciónak nagyszerű, korrekt, avagy unalmas előadása. Donizetti Szerelmi bájitala igen közel áll a commedia dell'artéhoz. A nyalka, öntelt katonatiszt, a tűzrőlpattant menyecske, az őszintén érzelmes, de kissé bárgyú parasztlegény, és a minden hájjal megkent intrikus „előregyártott elemei" az olasz vígoperáknak. Jelen esetben a darab arról szól, hogy Nemorinónak csodálatos hangja van és igézően énekel, Adina virtuózán szórja a nehéz koloratúrákat, Dulcamara pedig olyan színes egyéniség, úgy ontja a szóvirágokat, hogy mindenki bedől neki. „A nők kiszámíthatatlanok" — véli Belcore hadnagy, s bele is bukik ebbe a filozófiájába, hiszen a nők voltaképpen teljesen kiszámíthatóan teszik azt, amit nem éreznek, és nem áll érdekükben. A bizonytalansági tényezőt csak az adja, hogy ez a magatartásuk mikor csap át az ellenkezőjébe. És vissza. Nemorino pedig azért győz, mert naivan hi+ szi a képtelenségnek tűnő tételt, hogy dolgok igenis úgy vannak, ahogy lenniük kell, és nem úgy, ahogy lenni szoktak. Ez a dramaturgia zenében azt jelenti, hogy szebb hangja van (kellene lennie), szebben énekel, mint Belcore. Az idei évad második operai újdonsága csak új betanulás, de kis jóakarattal nevezhetjük akár felújításnak is, hiszen — bár a külsőségek (díszlet, jelmez) egy régebbi előadásból maradtak ránk — új a karmester, a szereplők nagy része, s a rendezés is némelyest változott. Horváth Zoltán, egykori zenei főrendezőnk nyugdíjasként tért vissza, hogy régebbi rendezését felfrissítse. Jól végiggondolt, ötletes, üdítő bájitalt kevert. A felszabadult komédiázást, a karakteres alakok megteremtését segítette a szellősen bohókás díszlet (Sándor Lajos és Varga Mátyás munkája) és Vágvölgyi Ilona jelmezeinek élénk színei. Olyan természetességgel folyik a játék, s a jellemvonások oly magától értetődően kapnak fényt (vagy épp árnyakat), hogy a néző szinte észre sem veszi az elrendezettséget. Pedig épp észrevehetetlenségével árulkodik e rendezés magas fokú szakmai biztonságról, kultúráról. Az egyes előadások színvonala élésen veti föl azt a problémát, amit a színházról az elején vázoltam. A Bájital bemutatásához rendelkezésre állanak a megfelelő erők, a két szereposztás között nem színvonal-, hanem vezényletével. Ihletett műsor-összeállítás Kodály műküzdelmeivel veiből, s igényes szakmai Felemelő tett munkáról árulkodó csiszolt előadás —, igy lehetne őszjáték anyagának gyűjtése s szegezni a hallottakat. Orösszeállítása. de az igényes dasi Péter bi/.tos, hangulabetanítómunka is. A Bar- tos dirigálására a leányok A szentesi pártértekezletről Az elmúlt hét végén rendezték meg Szentesen a városi pártértekezletet, amely vitaszellemét már önmagában az a tény is bizonyítja, hogy a szombat reggel 8 órakor kezdődött tanácskozás éjfél előtt néhány perccel fejeződött be. A pártértekezleten részt vett Kovács Jenő, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Koncz János, a megyei pártbizottság titkára is. Az előzetesen írásban kiadott állásfoglalás-tervezethez és az országos pártértekezlet nyomán megvalósítandó, helyi feladatokat meghatározó javaslatokhoz 43 felszólalás kapcsolódott, nem számítva külön az „egyperceseket". A pártértekezlet határozatilag elfogadta a beszámolókat, a vitában elhangzott javaslatokat és észrevételeket, és döntött személyi kérdésekben is. Az újjáválasztott 57 tagú pártbizottságban 60 százalékos személycsere következett be. Közvetlen és titkos szavazással megválasztották a végrehajtó bizottság, valamint a fegyelmi bizottság tagjait is. A városi pártbizottság első titkára Dóczi Gábor lett, titkárai: Demeter Attila és Matkócsik Pál. A fegyelmi bizottság elnöke Kocsis FeKönyvtár épül Letenyén Társadalmi összefogással új könyvtár épül a Zala megyei Letenyén. A hatszögű épületet a Makovecz Imre, Ybl-díjas építész csoportját tömörítő, Makona elnevezésű gazdasági mun kaközösség tervezte. A leendő létesítmény tartószerkezetét féüucat — a sarokpontokon elhelyezendő — frissen kivágott ágasfa alkotja majd, de fából lesz gyakorlatilag az egész ház Szegeden vendég az újvidéki szí Ezt már a tegnapi sajtótájékoztatón tudtuk meg a vendéglátó színházban, amely alkalomra eljött Újvidékről az igazgatónő, Mirjana Markovinovity, Vlado Matic — akit'Nagy László, a szegedi színház igazgatója külön is üdvözölt, mint a két teátrum közötti, 20 esztendős kapcsolatok legáldozatosabb alakítóját, szervezőjét —, valamint a színház énekművésze, az operatársulat megbízott igazgatója, Vera Kovács, a tenorista Slavoljub Kocics, és a balett rendező-koreográfusa Stevan Grebel. Az újvidéki kollégák — itt volt a Politika újvidéki tudósítója, a Magyar Szó és a Dnevnik munkatársai — persze a szegedi színházi híreket tudakolták, mi viszont elsősorban a szerb nemzeti teátrum jövő heti szegedi előadásairól érdeklődtünk. Kiderült, hogy Stevan Grebel most először vendégeskedett Újvidéken: az USA-ban él, jelenleg Alabama egyetemén, a balett-tanszéken tanít és koreografál. Pályáját táncosként kezdte (Jugoszlávián kívül Nyugat-Németországban, Franciaországban, Moszkvában Leningrád Éppen egy hét múlva, december 5-én és 6-án két előadást tart a szegedi Nagyszínházban az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház opera- és balett-társulata. Előbbiek Puccini operáját, a Pillangókisasszonyt hozzák, a balettegyüttes pedig a Kleopátra című művet, amelynek mindössze 3 nappal ezelőtt volt a világpremierje újvidéken. ban, Washingtonban, New Yorkban, Mexikóban lépett fel). Modern és klasszikus ihletésű balettjeit angol, francia, amerikai, jugoszláv színpadokon és televíziókban mutatták be; összesen 60 koreográfiája közül 12 az egész estet betöltő, a többi kamaradarab. A szülővárosa: Titel, az édesanyja magyar, így tehát könnyen beszéltünk. Kleopátra című müvét a színház igazgatónője a következőképpen jellemezte: „a drámai cselekmény, a neoklasszikus mozgásvilág, az érzékekre ható képek, színek, a látványos kosztümök csodálatos ötvözetet alkotnak " szerepel nház Vitkainé Kovács Vera arról beszélt, hogy a mostani Pillangókisasszony-fel újításban szinte egyedül ő, CSo-cso-szán életrekellöje képviseli a régi szereplőgárdát, a többiek: csupa fiatal művész. Mindössze öt éve a társulat tagja Kocics művész űr is, aki Pinkerton szerepét énekli. Az öt esztendő alatt 12 főszerepet (drámait és lírait egyaránt) kapott Újvidéken, ami arra enged következtetni, hogy a szerb nemzeti színházban sem nagyon veszik el egymás kenyerét a tenoristák. A december 5-ei, szegedi, olasz nyelvű előadást Franjo Potocsnik rendezte, Miodrag Janoski dirigál. Minthogy az idén lejár a két ország közötti, kulturális cserekapcsolatokat is rögzítő megállapodás, a két színház igazgatója most megbeszélte: amennyiben az újra megkötendő egyezmény szerint is mód lesz erre, a két évtizedes szakmai cserekapcsolatnak lesz folytatása. Évente egv vagy két alkalommal előadások cseréjét tervezik, s jövőre valószínűleg az újvidéki prózai tagozat vendégeskedik majd Szegeden F S felfogásbeli különbségek vannak. A csütörtök délelőtti és a péntek esti előadás azonban a mérsékelt siker jegyében zajlott. Pontos zenekari játék, kiegyensúlyozott szólistateljesítmények — pezsgő légkör és feszült érdeklődés nélkül A~vasárnapi „matinén" aztán minden megváltozott. Az előadásnak légköre, arcéle lett, a közönség együtt élt a színpaddal, s nem a teljesítményeknek, hanem az immár megszólaló darabnak tapsolt. Nem akarom tagadni, hogy ebben a másik szereplőgárdának is van része, de hat a dirigens maradt, a zenekar, a rendezés, Nemorino és Belcore ugyanaz. Ezért aztán meggyőződésem, hogy inkább a vázolt esetlegesség miatt volt ez az előbbieknél pezsditőbb, élvezetesebb produkció, olyan, amelyben létrejött az előadásnak és a közönségnek az a lelkes együttélése, amelyet szinháznak nevezhetnénk. A plakátok „Gregor József vendégszereplésével" hirdették az operát, s valóban ő a meghatározó egyéniség. Diadalmasan vonult be a színpadra, és az idei operai évadba négykerekű kocsiján. (A nyugdíjasbérlet közönsége magától értetődőn fogadta tapssal a visszatérést, a bemutató publikuma néma maradt...) Gregor énekesiszínészi képességének megvannak a maga korlátai, éppen ezért fontos leszögezni, hogy amit ebben a szerepkörben tud, az világszám. A hang meleg színe, az éneklés biztonsága, a „nyaktörő hadarások", az ellenállhatatlan „marháskodás" — mind különleges adottság. Megítélésem szerint azonban legkivételesebb tulajdonsága az a plaszticitás, életszerűség, ahogy az ilyen figuráknak kiterjedést ad. Egy kivételesen érdekes egyéniség varázsával teszi átélhetővé, szinte tapinthatóvá minden frázisát, gesztusát. A Szerelmi bájital az ö fellépésével nagyságrenddel jobb előadás, mint nélküle, ám a többi szereplők is a helyükön vannak, jó alakítások sorával szórakoztatnak bennünket. A két Adina közül Vámossy Eva zeneibb, a lírai, lágy vonásokat emeli ki. Vajda Juli furfangosabb, a szubretújs részekben tűnik őszintébbnek. Réti Csaba hangjából hiányzik az érzéki áradás, a varázslatos szín, viszont szépen fraziroz, alakítása pedig egyenesen bravúros. Különösen a vasárnapi előadáson elragadó mafla öntudattal elevenítette meg az együgyű parasztlegényt. Gurbán János nem BelCorét adja, hanem egy róla szóló karikatúrát rajzol. A távolságtartó megoldás eredménye ez a kedves, könnyed figura. Kenesey Gábor indiszponáltan énekelte Dulcamara nevezetes belépőjét (és transzponálva is), de egészében jól kitölti a figura kereteit, vannak saját ötletei. A két Gianetta, Merényi Nicolette és Bálint Ilona szép énekével és főszereplökhöz képest kevésbé karakteres szövegmondásával tűnik ki. A kórus pregnáns ritmikával énekelt és nagy elánnal vett részt a komédiázásban. Oberfrank Géza a tőle megszokott biztonsággal irányította az együttest. A vasárnapi előadás jó légköre őt is nagyon inspirálta. Márok Tamás