Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

^ VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 242. szám 1988. október 10., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Szombaton megtartották a szegedi pártértekezletet Megújult a pártbizottság — bizalmat kaptak a tisztségviselők Szombaton reggel 8 órakor vette kezdetét a Szent­Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Dóm téri okta. tási épületében a szegedi városi pártértekezlet. Mintegy háromszázan vettek rajta részt, kétszázhetvenen szavazati joggal — 216 küldött és a városi pártbizottság tagjai — valamint a meghívottak. A résztvevőket Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkára köszön­tötte, s egyúttal javaslatot tett a pártértekezlet elnöki tisztének betöltésére. Javaslatait — Fraknóy Gábor, Oláh Miklós és Schmidt József, a pártbizottság titkárai szemé­lyében — a pártértekezlet egyhangúlag elfogadta. A pártértekezlet Fraknóy Gábor elnökletével kezdte meg munkáját. Az elnöki javaslat alapján egyhangúlag elfogadta, hogy az elnökségben helyet foglaljon Borbély Gábor, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesz­tője, Szabó Sándor, a megyei pártbizottság és Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára. Ezt követően •ügyrendi kérdésekben foglaltak állást a résztvevők: az értekezlet nyilvánossága mellett döntve, hozzájárultak a sajtó részvételéhez, valamint elfogadták az előzetesen ja­vasolt napirendet, amely szerint a pártértekezlet elsőként az MSZMP Szeged Városi Bizottsága állásfoglalás-terveze­tét vitatja meg, ezt követően szervezeti és személyi kér­désekben határoz. Külön döntést igényelt a munkarend kérdése, hiszen előzetesen már hetvenhárman jelezték hozzászólási szándékukat. A pártértekezlet úgy foglalt ál­lást, két ellenszavazattal és egy tartózkodással, hogy a hozzászólások időtartamát 10 percben maximálja, ugyan­akkor lehetőséget ad arra, hogy az egyes hozzászólásokat követően felmerülő ellenvélemények kifejtésére egy perc­ben minden résztvevő azonnali lehetőséget kapjon. Egyút­tal döntés született a szavazatszedő, jelölő-, ügyrendi, mandátumvizsgáló és szerkesztőbizottság tagjairól, majd Kristó Gyulának, a jelölőbizottság megválasztott elnöké­nek javaslatára a pártértekezlet 14 ellenszavazattal úgy döntött, hogy a pártbizottság tisztségviselőit ne a meg­választásra kerülő pártbizottság, hanem közvetlenül a pártértekezlet válassza meg. Ezt követően Székely Sándor fűzött szóbeli kiegészí­tést a pártértekezlet elé terjesztett állásfoglalás-tervezet­hez, összefoglalva a tervezet vitájának tapasztalatait. A szóbeli kiegészítőt a vita követte. Az állásfoglalás-tervezet vitáját követően számos konkrét javaslat merült fel a tervezet kiegészítésére. (A szerkesztőbizottság által elvégzett és a pártértekezlet által elfogadott fontosabb módosító sokról lavunkban a közeli napokban beszámolunk.) A vitát Székely Sándor foglalta össze, hangsúlyozva, hogy a résztvevők mérleaet készítet­tek, s hozzászólásaik alapot nyújtanak a valódi megúju­lás helui megindításához. A vitában különben harminc­egyen kaptak szót, és 56 egyperces felszólalás hangzott el. A pártértekezlet második napirendje a szervezeti és személyi kérdések megtárgyalása volt. Erre már a késő délutáni órákban került sor. A jelölőbizottság egésznapos folyamatos munkával, folvamatos egyeztetések révén ala­kította ki azt a jelölőlistát, amelyet végül a pártértekez­let elé terjesztett. Az első titkár személyére egy javaslat szerepelt: Székely Sándor. A három pártbizottsági titkár posztjára hat jelölést fogadott el a pártértekezlet: Frak­nóy Gábor, Kulcsár Péter, Oláh Miklós, Papp György, Révész Mihály és Schmidt József került a szavazólapra. A tisztségviselők választása két fordulóban hozta meg a végeredményt, amely szerint a városi pártbizottság elsó titkára ismét Székely Sándor lett, titkárai pedig változat­lanul Fraknóy Gábor, Oláh Miklós és Schmidt József. Ez­után került sor a*pártbizottság megválasztására. A vég­leges jelölőlistára felkerültek valamennyien, összesen negyvenkilencen megkapták a szükséges bizalmat (mini­mum a szavazatok 50 százaléka + 1 fő). Így velük és a korábbi közvetlenül megválasztottakkal, illetve a tisztség­viselőkkel együtt a szegedi városi pártbizottságnak ösz­szesen hetvennégy tagja van. A szegedi pártértekezlet az éjszakai órákban fejezte be munkáját. Székely Sándor szóbeli kiegészítője Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársnők és elv­társak! A párttagság akaratából vagyunk együtt a városi pártértekezleten. Már má­jusban, az országos pártérte­kezlet idején jól érzékelhető volt, hogy nemcsak a legfel­sőbb szinten sok a tisztázni­való. A pártéletben, az alap­szervezetekben, az üzemi, in­tézményi pártbizottságok­ban, a községekben is fölhal­mozódtak a pártunk meg­újulását szorgalmazó kíván­ságok és elhatározások; ren­geteg olyan tapasztalat és kritikai észrevétel halmozó­dott fel, amely azóta is Kí­vánja a kollektív megmére­tést. Pártbizottságunk egyet­értéssel és rokonszenvvel fo­gadta a megújulási készséget, a cselekvő tenniakarást. s amint érzékelte, hogy általá­nos pártközvéleményről van szó, június 29-én egyöntetűen kinyilvánította akaratát. A városi döntéshez nem kis lelkierő kellett, politikai megérzés és főleg felelősség­vállalás — ám mindenek­előtt a párttagsággal való eleven kapcsolat táplálta a testületi meggyőződést. Semmi okunk az ünnep­lésre. Munkaértekezletre gyűltünk össze. A döntés hatalmas felelősséget rakott a vállunkra. Mai értekezle­Az elnökség: Szabó Sándor, Borbély Gábor. Fraknóy Gábor és Székely Sándor tünk iránt ugyanis felfoko­zott érdeklődés és vele szem­ben erőteljes várakozás van. Ránk figyelnek a megye vá­rosai és — talán nem túl­zok — messzibb vidékek is. Igyekezzünk ennek megfe­lelni minden olyan kérdés­ben, amelyben döntő sza­vunk és hatáskörünk, illeté­kességünk van vagy lehet. Ez sem egyszerű dolog, mert a körülmények igen bonyo­lultak. A gazdasági helyzet új és új szorongatásai, főben­járó kérdések ideológiai tisztázatlansága, a fölválla­lások súlya és tömege, mun­kánk fogyatékosságai egy­aránt nehezítik és bonyolít­ják a helyzetet. A magunk felelősségébe tartozó kettős feladatrend­szert úgy fogalmazhatjuk meg: el kell végeznünk az új helyzetnek és a realitá­soknak megfelelően a városi programokban szükségessé vált módosításokat, és az országos pártértekezlet szel­lemében a pártélet megújítá­sát, beleértve a testületek szellemi felfrissítését és sze­mélyi megújítását is. Szem­be kell néznünk azzal a kö­rülménnyel, hogy helyileg ;s sok feszültség támadt gazda­sági, kulturális és politikai életünk nyilvánvaló zavarai miatt, és súlyos etikai prob­lémák is megterhelték a közéletet. Ezt a felismerést visszaigazolta és gazdagon illusztrálta a pártértekezlet előkészítéseként összeállított és széles körű nyilvánosság­ra bocsátott állásfoglalás­tervezet, amely azután közei egy hónapos vitában formá­lódott. E vita kétségtelenné tette, hogy városunk egész lakossága érdekelt vállalko­zásunkban. Nemcsak a vá­ros párttagsága — egész lakossága is figyel ránk. A helyzetelemzés ebben a kritikai és építkező folya­matban vált következteté­sekre és feladatmeghatáro­zásra alkalmassá; a feladat­rendszer pedig majd a n-.ai napon kap markáns hang­súlyt. Szóbeli kiegészítésem­ben elsősorban ehhez kívá" nok hozzájárulni néhány fontos, csomópont érzékelte­tésével. Először: Megkerülhetetlen és elsőrangú indítékunk kel! hogy legyen az ifjúság és a párt viszonya. Nézzünk szembe azzal a szomorú helyzettel és igazsággal, hogy az ifjúságra csekély és csökkenő a párt befolyása, a fiatalság jelentős rétegei nem ismerik eszményeinke», más ideálok után kutatnak, más mozgástereket keresnek. Miként változtathatjuk meg ezt a folyamatot? Csakis úgy, ha pontosan megismerjük törekvéseiket, és garantáljuk érdekeik érvényesülését, te­vékenységükhöz a sajáto? mozgástereket, biztosítjuk számukra a természetes .izommozgás" feltételei'.. Több anyagi eszköz szüksé­ges ehhez, s egyúttal szigo­rúbb követelménytámasztás a társadalmilag hasznos te­vékenységre. Meggyőző, kö­vethető és támogatható poli­tikai gyakorlatra, nyíltságra, egyenrangú partneri vi­szonyra kell törekednünk. Végtelen türelmet, szeretetet és megértést kell tanúsíta­nunk az iránt, amiben az ifjúság új és más! Üjra meg kell nyerni a bizalmát Az általánosságok és általánosí­tások nem vezetnek el áz ifjúság megértéséhez, kezde­ményezéseinek lenézése és a vállveregetés lehetetlenné teszi a hozzá való közele­dést. Az ifjúság meg nem értése nem csak a jövőtől való elzárkózás, hanem a jelenlegi problémáink elne­hezedésének veszélyét is ma­gában hordozza: A jövőt nem nekik, hanem velük kell építeni! Másodszor: A reform és a megújulás gondolatát és összefüggését frázissá váló általánosságából cselekvé­sünk mindennapos mozgató­rugóivá kell tennünk. Nem maradhatunk meg pusztán retorikai fogásoknál. A re­formirányok kimunkálása megkezdődött, számos elc­müK tapintható és tiszta. Zavarok elsősorban a „míi­vi" modernség miatt támad­nak, vagy azért, mert gyak­ran nem vagyunk elég fogé­konyak és igényesek valóban merész elképzelések iránt. Nem deklamációra van SZÜK­ség, hanem tényleges csele­kedetekre! A megújulás nem kinyilatkoztatás, hanem készség, képesség és tett dol­ga! S mindhárom csak de­mokratikus légkörben lenet­séges. A demokrácia lénye­ge pedig a magas fokú tole­rancia, a mások gondolatába való beleélés, közös dolgaink együttes megoldása. Ma még sok a pótcselekvés és a tisz­teletkör. S el ne feledjük: társadalmunk szocialista irá­nyú fejlődése nem indukál­ható néhány hórukkal, ha­nem csak folytonos reform­gondolkodással, a megújulá­si készség mindennapos új­rateremtésével és céltudatos, szorgalmas munkával. Egy­más iránti figyelemmel, ta­pintattal, szigorral. Harmadszor: Az önállóság és a felelősség ikertestvéri­6égének tisztelete múlhatat­lanul időszerű, mind az egyéni, mind a kollektív cselekvésben. Városi mére­tekben ez azt jelenti: saját területünkön minden ponton (Folytatás a 2 oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents