Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

1988. október 6., csütörtök 5 Csak papíron ? Nvár közepén hozta nyil- — Mennyire osztották mco ság elkötelezettje legyen. Ez vánosságra a SZOT a moz­galom megújításáról vallott elgondolásait. Ezt követően vitát kezdeményeztek a bér­reformról és az üdültetési rendszerünkről. A több hó­napon eszmecsere tapaszta­latairól faggattuk Kovács lajost. a MEDOSZ megv®­bizotlságának titkárát. — Az állóvíz felkavarásán kívül történt-e valami az önök háza táján? — • Szigorú kritika érte a mi rriegyebizottságunkat is. Tötb helyen megfogalmazta a tagság: segítsük, őket ab­ban. hogv gondjaik eljussa­nak a központi szervekhez. Nem tudják, jelzéseiknek mi lett a sorsa, választ nem kaptak, intézkedés nem tör­tént. Az is egyre kétségbeei­tőbb. hogv a mozgalom nem tudja megvédeni a tisztség­viselőit. Miután likvidálták a tisztségviselők védelméről szóló törvényt, megfontolan­dó. kinvissa-e a száiát az szb-tílkár. Az is elhangzott, hogv az üléseinkről kevés in­formációt kapnak a tagok. a MEDOSZ-t az úi szakszer­vezetek? — Mi kezdettől fogva azt szorgalmaztuk, meg kell is­merni más szakszervezetek programját is. Nem ellenez­zük a kettős tagságot. Közü­lünk ktvesen csatlakoztak a TDDÉZ-hez. a TUDOSZ-hoz. — /Vem érzik szűknek a jelenlegi szervezeti kerete­ket? — A MEDOSZ-on belül szövetséget akarunk létre­hozn' Ennek lényege: vala­mennyi ágazat hallasson magáról Azt sem engedhet­jük meg magunknak, hogv a kisebbséget elnyomja a töbD­ség. Szövetségnek már az alapszervezetekben létre kell jönnie, a kisebbség érdekeit nem söpörhetjük ie. A ME­DOSZ-központ ugyanilyen elvek alapján működne. A szövetség természetesen ön­álló jogkörrel rendelkezne. — Mit gondolnak önök a szakszervezeti önállóságról? — Többször megfogalma­zódott. a szakszervezet a tag­ozza 1 s jár. hogv nem dek­lamativ képviseletet vár a tagság, hanem olvan érdek­képviseletet. melv nem nél­külözi a szaktudást, a hozzá­értést. Ha úgy tetszik. ..spe­cialistákat" szeretnénk látni az apparátusokban. — Hogyan foglalnak állást a tagdijakról? — Követeljük, hogv a tag­díjak hatvan százaléka ma­radion az alapszervezetek­nél. Ezt az összeget lehessen üdültetésre, segélyezésre fel­használni. Ez utóbbira mind nagyobb szükség volna. — Van-e valami aarancia arra hegy elképzeléseik nem csupán papíron léteznek? — Nálunk a „vízfej" nem akar kitalálni semmit. Hat szakosztályunk van. az ösz­szes alapszervezet szb-titká­rát hamarosan összehívják mit szeretnének. Az ott el­hangzottakból születik maid meg a MEDOSZ-program. Mi legfeljebb csak saiát ma­gunkat buktathatjuk meg. B. E. Hanussen }.) Uj film Színes magyar film. Rendezte: Szabó István, forgatókönyv: Szabó Ist­ván és Dohai Péter. Zene: Vukán György, operatőr: Koltai Lajos. A főbb sze­repekben: Klaus Maria Brandauer, Erland Jo­sephson. Bánsági Ildikó, VValter Sehmidinger, Eper­jes Károly, Grazyna Sza­polowska, Colettc Pilz­Warren. Adriana Biedr­zynska. Cserhalmi György. 'Egy véres fej és egy mia­tyánk, Szabó István új film­ikezdő és záró képso­rain: a próféták sorsa meg­íratott, mindet megölik egy­szer. A Schneiderből lett Erik Jan Hanussen próféta-e, vagy egy esendő látnók, ki­nek nagyravágyásánál csak szerencséje nagyobb? Ez el­döntetlen kérdés, a film sem ad rá igazi, egyértelmű választ, bár nem is az a filmművészet feladata, hogy az emberi lényeget érintő momentumokat fehérben és feketében láttassa. Színes­ben inkább, sokféleségben, a bizonytalanságokat is vál­lalva. Hanussen története tehát olyan história, mely­ben Szabó színészeivel el­mondathatja: rrüként gon­dolkodik a történelembe ve­tett tehetségről. Ez persze nem új, a triló­gia első két darabja is er­ről szól, de míg a Mephis­to színésze és Redl esen­dőségükkel hasonlít ránk, földön járókhoz, addig Ha­nussen páncélozott lelküle­tű, idegen és félelmetes alak — de nagyon tehetséges. Klaus Schneider osztrák .szakaszvezető megsebesül a háborúban, valószínűleg fejlövés következtében kü­lönös képességére derül fény: mágikus erejű tekin­tetével alkalmas a hipnózis­ra, a gondolatátvitelre. Nagy sikereit képtelen szá­nandó emberként átélni: képességét nem a betegek gyógyítására, hanem köny­nyú pénzszerzésre használ­ja. És használ maga körül mindent és mindenkit, egyedül gyógyító orvosához fűzik emberi szálak, ám ezek el-el szákadnak, s ő mit sem tesz összesodrásu­kért. A karrier tetőpontján megjósolja Hitler hatalomra kerülését, ám ez a vesztét is okozza: olyan területre merészkedik — eredendő hiúsága miatt —, amelyen nálánál jóval erősebb. brutálisabb ellenfelek az urak. Mágikus ereje értékte­lenné válik, s csak a halál­lal való szembenézés marad számára. Kívánja is a ha­lált — döntő hibája után —, Színház, Kincskereső A megyei tanács mellett működő Művészeti Tanács­adó Testület tegnap délutáni Ülésén Nagy László, a Sze­gedi Nemzeti Színház igaz­gatója tájékoztatott az in­tézmény helyzetéről. Be­szélt a több tagozatú színház egységességének igényéről, ami elsősorban azonos mi­nőségi mércéket jelent az opera, a próza, s a toalett •teljesítményeire. Alapvető ellentmondásnak nevezte a szellemi-művészi, valamint az anyagi feltételek között meglevő nagy különbséget: az újjáépített nagyszín­házban azért kell szériában játszani, vagy előadás nél­küli napokat beiktatni a műsorrendbe, mert meg­oldhatatlan a díszletek tá­rolása, a szegedi művészek jövedelmi viszonyaik sze­rint az utolsó helyen állnak az országos listán. Az ülés másik témája a Kincskereső című gyermek­irodalmi folyóirat helyzete volt, amelyet a közelmúlt­ban a Móra Kiadó vett át,s egyúttal mentett meg, mert a pénzhiány a létét fenye­gette A városi tanács se gítségéve'l a változatlan sze­mélyi összetételű szerkesz­tőség új helyre is költözhe­tett. Minderről Grezsa Fe­renc főszerkesztő tájékoz­tatta a művészeti tanács tagjait. ebben találja meg bizton­ságát, a törtető karriervágy helyét tehát a pusztulás vá­gya tölti ki. A látnók legfontosabb mozgatója a jövőtől való fé­lelem, a szorongás. Mivel ebben erősen hasonlít mindannyiunkra, szoros kapcsolatban áll a tömeg delejes különcével. Az ilyen erejű és tehetségű ember akár nemzetvezető parancsnok, cézár is lehet­ne, ám ha pályáját sorsa a politikától távoli területe­ken jelölte ki, akikor a poli­tika legföljebb fölhasználja, de soraiba nem engedi. Egy lehetséges vezér élete ez, aki éppen sorsszerűségébe pusztul bele. A bibliai próféták a bűn­ről és az üdvösségről szó­nokoltak. Hanussen husza­dik századi, keserű próféta, nem ismeri az üdvösség igé­jét, csakis a bűnét: gyászt, pusztulást,éhezést, inflációt, sorban állást jósol. Szó sincs megváltásról, jelleg­zetesen ateista probléma­megoldást ismer, hisz saját halálának tudatos vállalá­sával véli fönn tarthatónak önmagát. Nagyon szomorú, boldog­talan film a Hanussen. Nem tud a reményről. És persze nagyon jó film a trilógia harmadik darab­ja is. Biztosan sokáig fog­nak vitatkozni azon, hogy melyik a jobb, s hogy a há­romnak milyen a belső vi­szonyrendszere. Én csak egyet ajánlhatok: föltétlen nézzék meg ezt az alkotást! Dlusztus Imre Koszorú helyett A bajtársak tudták, hogy tavasz óta nem köszöntek egymásnak. A két tábornok néhány hónapja valamin összeszólalkozott, s egyikőjük se mutatott hajlandóságot a békülésre. S most gróf Vécsey Károly, dúsgazdag főnemes, mi­előtt nyakára tennék a kötelet, letérdel, és megcsókolja haragosa, a faragatlan, plebejus rác Damjanich halott kezét. Mi­csoda egyenlőség és testvériség a szabad­ság sírjánál! S mennyien elférnek ebben a sírban. Hajnal van, lassan világosodik. Talán Latour táborszernagy urat is ilyentájt akasztotta föl a bécsi forradalom, pont egy évvel ezelőtt. Julius Jákob von Hay­nau nem éri be egy akasztással. Már nyolcan lógnak, s négyen fekszenek a föl­dön élettelenül Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet, Lázár Vil­most golyóval „jutalmazta" a nagy tisz­teletű ítélőszék. Kiss Ernő altábornagy talán azért részesült a nagy kitüntetés­ben, mert nemrég tetemes pénzösszeget adott kölcsön Huynau császári és királyi táborszernagynak. Arról mór igazán nem tehet a halálos ítélet aláírója, hogy az ítéletvégrehajtó pancser, és csak másod­szori próbálkozásra, egész közelről tudja fóbe lőni az áldozatot. Franz Bott, a derék hóhér sokkal szak­szerűbben végzi az akasztást. Lassan vé­gére is ér a dolognak, hisz Vécsey az utolsó, aki a sebtében összetákolt bitófa alá áll. Még egy-két perc, néhány begya­korlott mozdulat, s ha az elítélt megfe­lelően közreműködik, befeiez.ődhet a mű­velet. Aztán ki lehet állíttatni a kilenc darab nyugtatványt, amire a jól végzett munka tiszteletdíját kifizetik, tme, -egy ilyqn nyugta a kilenc közül, melyet majd a hivatal ád: „Bizonyítvány, mellyel ta­núsítjuk, hogy Franz Bott hóhér a felség­árulás bűntette miatt elítélt Damjanich Jánost Aradon kötéllel kivégezte, és e foglalatossága végrehajtásakor a kívánt ügyességgel és szakértelemmel járt el." A kivégzők távoznak a színről, csak a halottak maradnak. Aulich Latos, aki egy Szegedről datált, fontos hadiparancsban a komoly katonaember hitével emlegeti a világszabadságot. Damjanich János, aki­ről katonái azt híresztelték, how nem is­merte a halálfélelmet. Ernst Pölt Ritter Beszélgessünk a megújulásról von Pöltenberg és Kari Craf von Leinin­gen-Westerburg, akik nyelvünket se be­szélték, s most ott lógnak azon az akasz­tófán, melyet a magyar szabadságharcnak tákoltak össze a környék gerendáiból. Szétlőtt fejjel, bekötött szemmel fekszik Kiss Ernő, aki többrendbelileg vétkes, hisz Nagy-Sándor József szolgálaton kí­vüli huszártiszt is az ő felszólítására fo­gott fegyvert, Nagy-Sándor egy órája állt bitófa alá, s miután ezt kiáltotta: „Éljen a haza!" — meghalt a hazáért. Török Ig­nác másodiknak, Lahner György brrrTna­diknak, Knézich Károly negyediknek hú­zatott fel. Nekik volt könnyebb. Vécsey­nek büntetésből kellett végignéznie tizen­két bajtársa kivégzését. Az egymástól vett búcsú, a kézszorítások, az utolsó fel­kiáltások mintha a hóhér arcát is kicsit fehérebbre festették volna. Augusztus 13-a, „Világos" óta majdnem két hónap telt el. Véget értek hát az aradi tizenhárom megpróbáltatásai. A fogság, a kihallga­tások. a megaláztatások. A vár melletti mezőn a halál most pontot, tett tizenhá­rom, becsületesen megélt élet végére. E " s Arad valamennyi templomában megkondulnak a harangok. Először a lélekharangok zúgatják el a fér­fihalottnak kijáró három strófát, aztán a nagyhanangok is rázendítenek. A kör­nyékből pedig elindulnak a sokat szen­vedett, megfélemlített, két hónapja rémü­letben élő emberek. Howiger várparancs­nok tehetetlen. Járőrei nem bírják haza­panancsolni az idezarándokló tömeget. Pedig nyugodt lehet, ezek az imádkozó, gyertyát gyújtó emberek semmi veszélyt nem jelentenek már. A harcnak vége, gyász kezdődik most, hosszú gyász. Egy nemzet gyásza. A halottak előtt hajadonfővel megálló gyászolók még nem tudhatják, hogy ezen a helyen majd csárda épül, ahol konya­kozni és ebédelni lehet. Mellette heve­nyészett focipálya lesz, ahol a gyerekek talán kapufának használják időnként az itt majd szerényen meghúzódó kőobelisz­ket. ami szűkszavúan, de magyar nyelven jelöli meg a vértanúság szent helvét. Vajon kerülhet-e rá néhány szál virág most, október 6-án. Pacsika Emília Egy küldött véleménye... Az előkészítő szakasz le­zárult — ezrek mondták el véleményüket a városi párt­értekezlet dokumentumter­vezetéről, s 216 küldött ma már átolvashatta a tanács­kozás alapjául szolgáló vita­anyagot is. Közülük kértünk meg egyet — Fodor László­nét, a Vízművek és Fürdők gazdasági igazgatóhelyette­sét —, hogy a viták ismere­tében, a dokumentum átta­nulmányozása után szóljon arról, milyen tervekkel, el­várásokkal készül a szegedi párttagok legmagasabb fó­rumára? — Ha szót kapnék a párt­érteke7.Ieten, legelőször meg­választásom körülményei­ről beszélnék. A városi pártbizottság úgy döntött, hogy közvetlen választási le­hetőséget ad az alapszerve­zeteknek. Ez területünkön nem ilyen egyszerűen érvé­nyesült, hisz a különálló szervezetnek kellett megvá­lasztani az 5 küldöttet és az egy pártbizottsági tagot. Kiütköztek a választás ne­hézségei, nem minden alap­szervezet ismerte a küldöt­teket, munkájukat nem ér­tékelhették egyformán, ezért kissé formálisnak tűnt a választás. Szólnék arról a bizonyta­lanságról, türelmetlenség­ről, amely a párttagság kö­rében tapasztalható. Úgy ér­zik sokan: van ideológiai el­bizonytalanodás — nincs vi­szont megfelelő ideológiai platformunk, nincs érvanya­gunk, nem tudunk kiállni a szocializmus építésévé' kap­csolatos nézetek védelmére. Nincsenek olyan tartós alap­elveink, amelyek a múltban s a jelenben is érvényesül­tek. Ügy érzem, nagyon gyorsan ki kell dolgozni azokat a társadalompolitikai alapokat, amelyek érvanyag­gal szolgálhatnak a pártta­goknak a viták során. Ennek kapcsán szeretnék arról a demokratizmusról is szólni, amely jelenleg érvé­nyesül. Már-már úgy vető­dik fel, mintha egyes kér­désekben anarchia lenne. Benedicte Wenger nyelv­tanár Dél-San Franciscó­ban. egy középiskolában, összesen hat nyelven be­szél, ebből kettőt, franciát és spanyolt tanít. Egyik szülője dán volt. a másik fiancia két lánya — ame­rikai. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola l-es gya­korlójának igazgatói szo­bájában ülünk, az ameri­kai tanárnő a szegedi is­kolában szerzett tapaszta­latairól mesél. Szeptember 26-tól tart itt órákat, a hét vegén utazik el. Az Enci­na nevű magánalapítvány rívén — egy másik, jelen­leg Fécsett tapasztalato­kat szerző kollégájával egviitt — jött Magvaror­szágra. miután az alapit­Tanárnő San Franciscóból vány elnöke,. Mglanie Yel­ton az elmúlt nyáron meg­állapodott az erre illeté­kes magyar szervekkel, hogv öt másik ország kö­zött Magyarországgal is cserekapcsolatok létesülie­r.ek. Benedicte és iskolája hamarosan Körtvélyessy Petemét, a gyakorlóiskola ar.gol tanárát fogadia. há­rom hétre. Az amerikai tanárnő ha­talmas csomaggal érkezett: tanítási segédleteket, könyveket. videokazettá­kar. tesztlapokat hozott, de még iskolája tanulói­nak egyenruháját is. Hogv legyen szemléltetőeszköze, amolyan kézzel is megfog­ható. amikor a magvar is­kolásoknak levetíti az amerikai iskola életéről szóló videofilmet. Most pe­dig arról mesél, mennyire meglepte, hogv a szegedi tanulók ennyire érdeklő­dőek. kíváncsiak és ambi­ciózusak. Azt mondia. ő egy ipari körzet iskolájá­ban tanít, ahol a gyereke­ket kevéssé érdeklik a vi­lág dolgai... És kevéssé tisztelik tanáraikat. Bene­dicte szinte irigységgel ve­gyes bámulattal szemlélte. mekkora itt. minálunk a tanár tisztelete. Abból gonorlja. hogv az' egész osztály fegyelmezetten föl­áll, amikor belép a tanerő. s a rend és fegyelem ki­tart az egész órán. mi több egész nap. „A mieink? Észre sem veszik, hogv én i:; ott vagyok!" — sóhai­tolt. Kicsit vitatkoztunk a drill természetéről. maid megegyeztünk abban, hogv a iegiobb a középút: sem a tul nagy rend. sem a teljes iöllafcultság nem hat iól a felnövekvő nemzedékre. Köitvélyessv Péterné ar­ról tájékoztatott. miiven felkészülten jött az ameri­kai tanár — tanítani a rnaryar iskolába, ö nyil­ván kevesebb eszközzel ke! maid át az óceánon, de igyekszik mindennel fel­vértezni magát az ottani tanításhoz: mindennel, ami nem pénzigényes. S. E. Nem mindenki értékeli egy­formán mai lehetőségeinket. Emellett felszínre kerültek azok a nemzedéki ellentétek, felfogásbeli különbségek, amelyek ugyan korábban is éltek, de ennyire élesen nem Vetődtek fel. Az idősebbek­nél bizonyos fokú elbizony­talanodás tapasztalható, hi­tevesztettség, ugyanakkor a fiatalok elkülönülése feltű­nő. Végül szólnék még egy olyan területről, amely a párttagságot nagyon foglal­koztatta. Ez a felelősségre vonás kérdése. Nagyon fel­színesnek érzik az eddig történteket. Voltak ugyan kezdeményezések, de ennél mélyebben ható értékelésre van szükség... * Aki figyelmesebben elol­vasta a lejegyzett gondola­tokat, bizonyára egyetért velem — különösebb utószó­ra, netán ideologizáló kom­mentárra most semmi szük­ség. A rövid megjegyzés jo­gával mégis élek: beszélge­tésünkkor Fodor Lászlóné még percekig sorolta a gon­dokat. Volt köztük olyan, amelyik szinte valamennyi alapszervezeti vitán felme­rült, s volt olyan is, ame­lyet igazán közvetlen mun­katársai, a kommunális pártbizottsághoz tartozó 9 vállalat dolgozói éreznek, ér" tenek igazán. A krónikás lehetőségét kihasználva, a legfontosabbnak hitt mon­datok kerültek végül papír­ra. S remélem az, amit egyesek sorok közötti gon­dolatnak neveznek, mások meg így értékelik: a beszél­getés hangulata. A hangulat, amely rövidített jegyzőköny­vekben, panelokból építke­ző tudósításokban így szerepel: kritikus, vitatkozó szellemű. Vagyis épp olyan, amilyet a város remél párt­értekezletétől ... Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents