Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

3 4 1988. október 6., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ba íektettk be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt illegális befektetési formákból származó jövedelem az állam által ellenőrizhetőbbé, és főleg adóztathatóvá válhat. Ehhez természetszerűen az állam törvényeken alapuló ellenőrző szerepét erősíteni kell. Szűrös Mátyás hangsúlyozta azt is, hogy a társasági törvény remélt hatásainak kibontakozására további reformlépésekre van szükség. Ezek között emiitette az érték papír-piac megteremtését, a megkezdett bankreform második szakaszának megvalósítását, az adórendszer további korszerűsítését, a bérreform', az árrendszer fejlesztését, a költségvetési reform kimunkálását, a társadalombiztosítás és a szociálpolitika eszköztárának és intézményrendszerének korszerűsítését. — A társasági törvény elfogadása a külföld szemében is a reform prpgram végrehajtása iránti elkötelezettségünk fontos bizonyítéka. Szándékaink komolyságának, ezáltal a magyar politikának a megítélése tehát a reform valóra váltásával fonódik össze. A reforméval, a megújuláséval, amelynek sikere döntően tőlünk függ, hisz a külső környezet ma ehhez a korábbinál sokkal kedvezőbb politikai feltételeket kínál. E gondolatok jegyében az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadásra javasolta a törvénytervezetet. Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára abban a reményben ajánlotta elfogadásra a töivényjavaslatot, hogy a gazdálkodási formáki bővülésével új munkahelyek teremtödnek, s ezáltal mér. séklődhetnek az egyre erőteljesebben jelentkező foglalkoztatási gondok, bár a változás együtt jár a különféle tulajdonformák közötti munkaerő-áramlás felgyorsulásával. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a munkavállalók érdekvédelmére, érdekképviseletére — a korábbitól eltérő feltételek között — elengedhetetlenül szükség van, s egyetlen társasági formából sem zárható ki. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió tudományos főmunkatársa arról szólt, hogy a szocializmust nem ettől a társasági törvény által biztosított új lehetőségektől kell félteni, sokkal inkább a pazarlástól, a kellően meg nem fizetett munka, miatt kialakuló érdektelenségtől. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára hozzászólásában rámutatott arra, hogy a magyar népgazdaság állami tulajdonban levő vagyonának értéke mintegy 7-8 billió forintra tehető, s a magántulajdon, vagy a kisvállalkozás kezében legfeljebb 1 billiónyi érték van. A társasági törvény életbe lépése tehát a jelentős bázisnak csupán 8-10 százalékát érinti. Ezért javasolta a reform-ad hocbizottságon belül külön albizottság megalakítását annak kimunkálására, hogy miként lehetne meggyorsítani a vagyonérdekeltség növekedését, általánossá tételét, s a magyar társadalmi töke vagyon ennek megfelelő, ezt szolgáló átalakítását [Végezetül a képviselő konkrét javaslatot tett az osztalékengedményes részvényfaj ta lehetőségének törvénybe iktatására. Példának azt hozta fel: a nyugati gazdaságokban az állam részvényvásárlással támogatja a vállalkozás megindítását úgy, hogy meghatározott időre — legfeljebb három évre — lemond a részvényei után járó osztalékról, s azt a többi részvényjegyző között egyenlő arányban osztják fel. tgy már az első időszakban is vonzóvá válik a befektetés a piac szereplői számára. Szabó Kálmán felszólalása után — mivel utolsó javaslata egyben konkrét szövegmódosító indítvány is volt — az elnök szünetet rendelt el. A szünetben a javaslat megvitatására ülést tartott az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Kulcsár Kálmán a vitában elhangzottakra reagálva kifejtette: a vállalati törvényt az átalakulási törvénnyel együtt munkálhatják ki. A törvény előkészítését meggyorsítják, és várhatóan a jövő év első felében a Parlament elé terjesztik. Emlékeztetett arra, hogy a külföldi beruházásokról szóló törvény szükségessége is szóba került a vita során. Ezt a jogszabálytervezetet decemberben terjesztik az Országgyűlés elé; azért nem előbb, mert részben az adóviszomyok rendezésétől függ a tartalma. A cégbírósággal kapcsolatos aggályokkal kapcsolatban elmondotta, hogy a megyei bíróságok mellé is rendelnek majd egy vagy két cégbírót, annak megfelelően, hogy milyen ügyforgalom várható. A minisztertanácsi ülésen született határozat értelmében a cégbíráskodás kiszolgálására 150 szakembert máris szervezhetnek A cégbírák kiképzésénél hazai és külföldi szakembereket egyaránt igénybe vesznek majd. Javaslatokra válaszolva rámutatott: napirenden van — a SZOT-tal egyetértésben — az átfogó szakszervezeti törvény megalkotása. Hangsúlyozta: a dolgozói részvétel azokban a társaságokban, amelyekről a törvényjavaslatokban szó van, nem érdekképviselet, hanem lényegében egy vállalati vagy társasági vezetés ellenőrzése, ezért helytelen volna ilyen esetben a szakszervezetnek többletjogokat adni más alakulatokhoz képest. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát, majd a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot — általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egyhangúlag elfogadta. Villányi Miklós expozéja Egy kérdés, egy válasz A társasági törvényről folyó vita közben Mag Pál Csongrád megyei képviselőtől a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójától kérdeztük. — Az új törvény magántőkére gyakorolt hatásáról a külföld felé való nyitás mértékéről, a kisvállalkozási formák várható változásairól már eddig is több elemzés jelent meg. De mit jelent az új keret a nagy- és a közepes állami vállalatoknak? — Ügy gondolom, hogy csakis lehetőségekát. Az ezek kihasználásához a gazdasági feltételek megteremtése más kérdés, és nagyon összetett feladat. A törvényalkotás pillanataiban nagyon sok probléma marad még nyitva a gazdaság várható viselkedésével kapcsolatosan. Pontosan a külföldi tőke majdani magatartása sem kiszámítható még. Vajon lehet-e a forint konvertibilitása nélkül gyökeres fordulatot elérni a külföldi tőke becsalogatásában? B. I. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette elő a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot. -*"iA most elfogadott társasági törvény szervezeti téren teremti meg a tulajdon formájától független gazdasági szervezetek létrehozásának lehetőségét, a nyereségadó-törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre — hangsúlyozta bevezetőben a miniszter. — A két törvény egymást feltételezi, egyidejű hatályba lépésük indokolt. Ezáltal a gazdálkodók régi törekvése válik valóra: kiszámítható és normalizált lesz az állam gazdaságpolitikai magatartása. A vállalkozási nyereségadó-törvény megalkotásával —, a személyi jövedelemadóval, az általános forgalmi adóval és a már hagyományosan törvényben szabályozott illetékkel együtt — a költségvetés bevételeinek (közel háromnegyede törvényeken nyugszik. Kialakul a jövedelemtulajdonosok: a vállalatok, a lakosság és a költségvetés közötti osztozkodás stabil rendszere, amely csak a parlament döntése alapján változtatható. Mindez elősegíti a szocialista piacgazdaság kiépíté/jét, amelynek lényeges elemei: a szabadabb gazdálkodás a termelési erőforrásokkal, a piac törvényei által vezérelt árrendszer, a szervezeti kötöttségektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló — a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő — keresetszabályozás. A miniszter jelezte, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalása keretében várhatóan egyensúlyjavító intézkedésekben is dönteni kell, mind a kiadások megtakarítása, mind a bevételek növelése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a nyereségadózás területén a jövedelemközpontosítás kialakult arányaiban bármelyik jövedelemtulajdonos javára jelentős elmozdulás nem indokolt, ét rövid t4von nem lehetséges. Bejelentette, hogy a tervés költségvetési bizottság benyújtott javaslatait a kormáiny nevében elfogadja. Rámutatott: a törvényjavaslat jóváhagyása — az egyidejűleg megszüntetni tervezett adók miatti bevételkiesést számításba véve — csökkenti a jövedelmekből a központosított részarányt. Megszűnik az úgynevezett ellenértékadó, a tehergépkocsi-, az autóbuszjárulék, a vegyipar és u gépipar külön termelési adója, és még néhány más adó. Ezek együttes értéke 13 milliárd forint. Tájékoztatásul elmondta, hogy az adókedvezmények figyelembe vételével az átlagos adóterhelés kevesebb, mint negyven százalék. A nyereséget terhelő ilyen mértékű adó sem a Magyarországon kialakult feltételek — a nemzeti jövedelem újraelosztásában kialakult, rövid távon nehezen változtatható arányok — figyelembe vételével, sem nemzetközi összehasonlításban nem magas. A nyereségadó a költségvetés bevételeinek az egyik legjelentősebb forrása (egy százalék nyereségadó 2,5 milliárd forintnak felel meg). Az adót, annak természeténél fogva, mindenki sokallja, ugyanakkor, ami telik belőle, azt mindenki kevesli. A pénzügyminiszter megerősítette a kormánynak azt a törekvését, hogy a kialakítandó program szerint, a vállalkozói szellem élénkítésére csökkentik az adókat, a kedvezmények egyidejű szűkítésével. Hangsúlyozta: semmiképp sem fogadható el, hogy egy esetleges adócsökkentés csak egy bizonyos vállalkozói csoportra vonatkozzék. Ennek sem elvi, sem erkölcsi, sem közgazdasági alapja nincs. A törvényben általánosan előírt adó csökkentésének olyan előfeltételei vannak, amelyek ma még nem állnak fenn Ezek közül a legfontosabbak: a költségvetésnek a nemzeti jövedelem újraelosztásában vállalt szerepe csökkentése, ezen belül elsősorban a támogatások leépítése, a költségvetési reform folyamatos megvalósítása; a társadalombiztosítás és a tanácsi gazdálkodás önállóságának megteremtése; az intézmények és az igazgatás szervezeti és gazdálkodási ésszerűsítése révén az állami kiadások érdemi mérséklése Tehát csak fokozatosan, a piacgazdaság kiépítése útján teremthetjük meg az adócsökkentés feltételeit, mert külső fizetési helyzetünk kockázatait tovább már nem lehet a társadalomra terhelni, elegendő, sőt sok is a korábbi ilyen terheket elviselni. Azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kisszervezetek milyen gazdálkodási helyzetbe kerülnek, felsorolta a kisszervezeteket érintő, az általánoshoz képest fennálló kedvezményeket és íontosabb változásokat: — Megszűnik az úgynevezett különadó, ami 7—8 milliárd forintos adókiesés mellett, árbevétel-arányosan mintegy húsz százalékkal javítja az érintett szervezetek árbevétel-növelési lehetőségeit; — a vállalkozói adó jelenlegi rendszere megszűnik, az adóalanyok többsége — az egyéni vállalkozók — nem tartoznak a nyereségadó-törvény hatálya alá, a személyi jövedelemadó rendszerén belül adóznak; — az ebben a vállalkozó csoportban jellemző negyvenszázalékos nyereségadó érezhetően kisebb, mint a jelenleg érvényesülő 25 százalékos bruttó jövedelemadó; — húszmillió forint bérköltség alatt már 1989-től nem érvényesül semmifélekeresetszabályozás ; — a beruházási javakat terhelő áfa 100 százalékos visszaigénylési rendszere ebben a szektorban fennmarad; — a nyereségadó-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai szabad döntésük szerint kivehetik jövedelmüket bérként, az szja megfizetése mellett. így a vállalkozások többsége várhatóan nem is fizet nyereségadót; — a vállalkozók a bevitt vagyon hozadékaként még három évig adómentesen vehetnek ki jövedelmet. A pénzügyminiszter meggyőződése, hogy a vállalkozások az adótörvény hatályba lépése után a jelenleginél kedvezőbb feltételek között működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költség terhére való beruházási lehetőség (ami egyébként is csak ebben az évben létezik), nem csökkenti a beruházási kedvet. Kitért arra, hogy az élőmunka felhasználásához kapcsolódó kötelezettségek közül leglényegesebb a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék. — Az ezen a területen meglevő lényeges különbségek megszüntetése, a járulékfizetéssel arányos ellátások, • szolgáltatások nyújtása az adótörvényhez ugyan kapcsolódó, de attól függetlenül elvégzendő feladat. A társadalombiztosítási járulék felfogásunk szerint tehát nem adó, hiszen a járulékfizetéssel szemben közvetlenül társadalombiztosítási ellátás, szolgáltatás áll. Mint ismeretes, elhatároztuk, hogy 1989. januárijától a társadalombiztosítás rendszere önállósul, leválik a központi költségvetésről. Állásfoglalás született arról is, hogy a társadalombiztosítási járulék a jövőben jövedelemközpontosító szerepet nem tölt be, a költségvetésen kívüli alap ellátási feladataival arányban álló járulékot szedhet be. A járulék mértéke tehát függetlenné válik az adómértéktől, abban dönteni sem az adórendszerrel egyidejűleg kell. A törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeklődést és vitát kiváltó része az adókedvezmények kérdése volt. Adókedvezmények továbbra is vannak a javaslatban, de következetesen tevékenységi alapon, általában szervezeti formától függetlenül. A jelentős mértékű, hosszú távon érvényesíteni kívánt adókedvezmények — az egyes közszolgáltató, kulturális és egészségügyi tevé kenységek, valamint a külföldi részvétellel létrejött vegyes Vállalatok adókedvezményei •— a törvényben kerülnek szabályozásra. Azokat a kedvezményeket, amelyek a költségvetés helyzetétől függő mértékben, egy adott időszak gazdaságpolitikai, struktúrapolitikai céljait szolgálják, a végrehajtási rendelet tartalmazza. Lényegében adókedvezmény — még ha formálisan nem is így jelenik meg — az amortizációgyorsítás lehetősége, hiszen a többletamortizációt teljes egészében fejlesztésre lehet fordítani, az automatikusan kisebb nyereség ezáltal kisebb nyereségadó befizetésével jár. A gyorsított amortizáció a szerkezetátalakítási program céljait szolgálva az állóeszközök műszaki megújulásának gyorsítását segíti. Változatlanul hetvenszázalékos adókedvezményben! részesül a kutatási és fejlesztési tevékenység. Fennmarad a műszaki fejlesztési célú — a költségek terhére elszámolható — ráfordítások rendszere, amelyben a korlát csak a vállalat jövedelmezősége. Továbbra is mód van a kutatási-fejlesztési ráfordítások 10 százalékának beruházásként történő felhasználására. A jelenlegi vállalati jövedelemszabályozásban alkalmazott megoldással egyezően a törvényjavaslat a nyereségadó-fizetés előtti tartalékolást nem teszi lehetővé. Annak érdekében, hogy a megszűnéssel érintett mezőgazdasági szervezetek kialakult pozíciója ne romoljon, az átmenetről szóló törvény lehetővé fogja tenni, hogy az 1988. december 31-én meglévő bruttó tartalék összegét adózás nélkül vagyonúkba helyezzék. Ez nem kis összeg, várhatóan mintegy 8—9 milliárd forint. A vállalati jövedelemszabályozás többi alanya a tartalékot kötelezően, befizeti adóként. Ettől a mezőgazdasági szervezetek esetében azért térünk el, mert ezt indokolják a mezőgazdasági speciális gazdálkodási adottságai, az időjárási tényezők és az árak alacsony jövedelemtartalma miatti fokozottabb gazdasá • gi érzékenység. A törvényjavaslat rögzíti azokat a jogcímeket, amelyek révén a vállalkozók adózott eredményüket növelhetik vagv cs"kken*>ei'k, tartalmazza a vagyon szerkezetét és a vagyonváltozások típusait, megteremtve a nyereségváltozás és a vagyonváltozás közötti kapcsolatot. A törvény lehetővé, teszi a vagyongyarapításban való személyi érdekeltség kialakítását. Növeli a gazdálkodó szervezetek döntési szabadságát az a tény, hogy/ a szociális és kulturális ráfordítások elszámolásánál megszűnik minden eddigi kötöttség, mindenki maga határozhatja meg a jóléti, szociális, kulturális kiadásainak mértékét. A törvényjavasiát több egyszerűsítést, kevesebb adminisztrációt igénylő előírást tartalmaz. — A nyereségadó-törvéqyjavaslat az adóreform szerves része. Alapjaiban konzisztens, a megszüntetett és a még megszüntetésre váró adófajták miatt a korábbinál világosabb, a törvényi szabályozás következtében pedig állandóbb kapcsolatot jelent a költségvetés és a gazdaság szereplői között — mondotta végezetül Villányi Miklós, és kérte, hogy a képviselők az írásban benyújtott módosításokkal a javaslatot megvitatás után fogadják el, emeljék törvényerőre. Képviselők hozzászólása Kovács András (Heves m., 10. vk.) a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója összegezte a bizottság véleményét: a törvényjavaslat megszünteti a nyereségadóztatás korábbi széttagoltságát, biztosítja a szervezettől, szektortól független gazdálkodási feltételek megteremtését. Jól illeszkedik a tervezett költségvetési reformba, ezért annak elfogadását javasolják. Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa kifejtette, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet nem szolgálja a társasági törvény maradéktalan végrehajtását. Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója szerint a jelenleg deklarált és gyakorolt fiskális szemléletű gazda ságpolitika mellett ma a vállalkozóknak inkább érdekük, hogy szabad tőkéjüket banki részvényekbe fektessék, mint hogy üzletmenetüket bővítsék. A képviselő vitatta, hogy a működőtőke kis összegű osztaléka versenyképes lehet a jelenlegi kamatokkal. Kifejtette: a tőkepiac megvalósulása esetén a törvény csak az osztalékot fogja elismerni, és a részvényárfolyamból származó nyereség vagy veszteség csak az értékpapír eladása eseten számítható be a vállalati vagyonba. Ez a részvénytulajdonosokat — szándékaik ellenére — mérlegkészítéskor részvényeik eladására késztetheti. * Az ülésszak első munka napja ezzel befejeződött; a képviselők csütörtökön folytatják a vállalkozási nyereségadó törvénytervezetének megvitatását