Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

J? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 260. szám 1988. október 31., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Mütyúkszem? E

lőször úgy gondoltam, [keresek Szegeden egy olyan iskolát, ahol csatlakoztak a dombóvári pedagógusok felhívásához. Találtam. Nem fogadtak kitörö örömmel, sőt „szímatolásom" hatására az igazgató elvtárs (nem tudni, mitől félvén) is érdeklődést mutatott a bizalmiak megbeszélése iránt. Az iskola nem akar most szerepelni, a tanácstól mindent megkapnak, bért is fejlesztettek, kísérletezhetnek kedvükre, értsem meg, egy szavuk se lehet. Persze, ettől a hangulat, a helyzet még nem rózsás, de hát ilyen viszonyok között illik tekintettel lenni a körülményekre. Szóval, kisöprúznek? Mit akarok én itt? Némi ízelítőt az óradijakról, a túlórákról, és arról, egy pedagóguskollektiva hogyan fogadja a petíciókat. Arról a továbbiakban is meggyőződhettem, hogy a pedagógusok nem akarnak mindenáron „balhét". Túljuthattak már a tűrési határon, önfegyelem mellett is kibuggyan belőlük a keserűség. A túlóradíjuk. 45 forint! Kötelezhetők (milyen arrogáns szó!) arra, hogy óraszámuk felét még letanítsák pluszként, minimális összegért. Egymás között úgv hí" ják, rabszolgaóradíj. A helyettesítési pénzek is aterv nyak, természetesen, ezek után is adózni kell. Egy kissé közhelyes fordulattal élve, ez esetben is azokat ütik, akik húznak. Föltehetően, a pedagógusok csekély hányadának fejében fordul meg a gondolat, hogy sztrájkolni kellene. Szó nélkül, vagy esetleg morgolódva, bemennek, helyettesíteni, nem csapják ki a gyerekeket az utcára. Mondják, ez etikai kérdés. De mi történik akkor, ha a pedagógusok anyagi helyzete szégyenletesen tovább romlik, presztízsük, tekintélyük rohamosan csökken? A dombóváriak felhívása szerint, „Az alacsony nettó óradíjak veszélyeztetik az iskola alapfunkcióinak ellátását. A helytelen sza.. bályozás megakadályozza a pedagógustársadalmat abban, hogy a ma már megszokott és megértéssel fogadott túlmunkát hivatástudatának és elkötelezettségének megfelelően lássa el. A túlmunka, az alacsony óradíjak szembeállítják az iskolát az irányitókkal, a pedagógusokat a vezetőkkel, a pedagógustársadalom korosztályait egymással." Higgyék el, a dombóváriak nem dramatizálják a helyzetet! Ez az értelmiségi réteg (is) kiszolgáltatott. Miként védekezhetne? Több mint félszázán aláírták a petíciót az említett általános iskolában. Miért? A felhívás országos igazságokat fogalmaz meg. Szinte mind. egy, mi l&sz a sorsa, a gondolatok, a sérelmek visszhangra találtak. Mit ér az ember aláírása? Talán semmit. Egy biztos, Dombóvártól Szegedig azonosak a gondok. Van, aki szerint egy ilyen petíció csupán mütyúkszem. Arra jó, hogy kihőbörögjük magunkat, dühünket rázúditsuk vavalamire. valakikre. Nem ártana legalább ötöt számolgatnunk, míg beleugrunk ilyesmibe? Ügy gondolom, mindenki számára érthető a jogos türelmetlenség, az elégedetlenség. Megint azok hallgassanak, „számoljanak", akiket ütnek? Még akkor is nyissuk ki a szánkat, ha a kezdeményezés tulajdonképpen nem is tőlünk ered! Ez történt ugyanis a dombóváriak esetében is. ök nem tettek egyebet, mint csatlakozásra szólították fel az ország pedagógusait. Mihez? A Pedagógusok Szakszervezetének szeptember 8-i elnökségi ülésén elfogadott nyilatkozatához. Kérdem én, akkor fölülről vagy alulról érkezett a kezdeményezés. A fentiek alapján, gondolom, a válasz egyértelmű. A biztonság kedvéért elővettük G Népszava szeptember 9-i számát, melyben a következők olvashatók: „Az elnökség nyilatkozatot fogadott el a pedagógusok túlmunkájával, annak adóztatásával kapcsolatban. A pedagógusok körében mindinkább nö az elégedetlenség az 50 százalékos túlóra-kötelezettség és az alacsony nettó óradijak közötti feszültség miatt. Az elnökség ezért szükségesnek tartja a túlmunka adóterheinek csökkentését és a túlmunka díjazására használható költségvetési keretek központi támor/aiásból történő növelését. A petícióban lényegében ezek « gondolatok, követelések fogalmazódnak meg. Mi a különbség a kettő között? Tartalmában semmi! Igen, a fonna! Az egyik szép, csendes közlemény. A másik (ha úgy tetszik) agresszív fellebbezés, sok-sok aláírással. Amint azt a híradásokból megtudtuk, több mint hatvanezren csatlakoztak a dombóváriak felhívásához, azaz a Pedagógusok Szakszervezete elnökségi ülésének nyilatkozatához. O

" szintén szólva, nem értem, műtyúkszemről vagy valóságosról beszélünk-e? Szerintem nagyon is lé. tezö „fájdalmakról" van szó. Függetlenül attól, ki indította, milyen formában. A „cirkusz" során mit sein változott a helyzet. Ennek bizonyítéka .egy októoer 22-i híradás. Eszerint független pedagógus-szakszervezet alaku't. A kezdeményezést országos mozgalommá kívánják szélesíteni. Aha, tehát a „tyúkszem" nem nyugszik! Bizonyos követeléseket számos formában lehet artikulálni. Az utóbbi időben nálunk is színesedik a paletta. És a hangok is erősödnek. Igv vagy úgy. ajánlaVs ezekét meghallgatni. Mert — minden fenyegetés nélkül — a jóslatok beválnak. Nevezetesen, az iskolák már az alapfunkciójuknak sem tudnak megfelelni, senki nem vállal túlmunkát,- nő az elkeseredés. Es még egy-két lépéssel továbbmegyek, tényleg a jövónkről vun szó! Nyilatkozatok, petíciók néiküi is! üodzsár Erzsébet Nehéz szívvel döntöttek A Hungária Rt. nem emeli alaptőkéjét A régi Hungária újjászületésének krónikása nem tagadja: mindannyiszor elfogultsággal tudósítja olvasóit a szálloda föltámadásának fejleményeiről. Drukkol, hogy sikerüljön a vállalkozás, szurkol, hogy semmi se lassítsa le a hagyományos rekonstrukcióktól annyira elütő átépítés ez esetben s eddig igencsak gyors folyamatát. Most azonban aggódik kissé De kezdjük az elején! Megköttetett a tervezőkkel a szerződés — 9,4 millió forint értékben, 1988. november 15-i határidővel. Az épületen belüli bontás és feltárás „leletei" miatt imittamott módosítani kellett — kell a már elkészült részterveket. Ez okoz némi késedelmet, de úgy, hogy közben a Délép munkásait lehetőleg ne hátráltassa, s ne kelljen a szerkezetépítésre kötött, 1988. szeptember 3ü-i határidejű, 181,6 millió forint értékű szerződést módosítani. (Az idei építési fázisokra szánt 66 milliót 44re csökkentették.) A szállodai munkálatokkal egyidejűleg az rt. hét dolgozót foglalkoztató munkaszervezetének az Arany János—Dózsa utcai saroktelek beépítésének előkészületei is adnak munkát: vagy húsz érdeklődő szervezet, intézmény jelentkezett eddig azzal, hogy partnerek, bérlök lennének a „businesscenter"-ben. A körülbelül százmilliós vállalkozást azonban csak akkor érdemes elindítani útjára, ha az érdeklődések legalább hatvan százaléka szerződéssel is megalapozódik. Effajta készségét a jelentkezők egy része már kinyilvánította — de csak a beruházás értékének egyharmada erejéig. Ilyeténképpen az rt. az üzletház-beruházás indításának lassításáról határozott: körülbelül féléves csúszás várható. A közgyűlési tudósítás menetét itt megakasztva hadd idézzük olvasóink emlékezetébe, hogy írtunk már a részvénytársaság alaptőkéjének tervbe vett emeléséről, annak indokairól. Ezeket tehát nem részletezve, térjünk vissza a közgyűlésnek a következő határozathozatalára, pontosabban: nemleges döntésére. Miért javasolta azt tehát az igazgatótanács, hogy a közgyűlésen a részvényesek ne emeljék az alaptökét s ekképp ne módosítsák az alapszabályt? Debreczeni Kálmán, aki a részvénytársaság elnöke (és az alapító bank igazgatója) ezt a következőkkel indokolta: némely nyugtalanító jelzés és Szeged mostanában felbolydult politikai életének egyes jelei a részvénytársaságot kapcsolatba hozták rosszízű személyi és üzleti megnyilatkozásokkal. Marketingszakemberek mondják, hogy Szeged szeptember óta rosszul hangzó név az üzleti világban, s ha a város és Hungária Részvénytársaság neve együtt hangzik el, akkor az rt. Intele veszélyben forog. Ennek jelei máris megmutatkoznak: az a korábbi szándék, hogy Október 28.: közgyűlést tart a Régi Hungária Részvénytársaság. A részvénytulajdonosok közül nincs mindenki jelen, a szavazásnak azonban nincs akadálya: a kétharmados többség bőven megvan. A részvényesek meghallgatják az ügyvezető igazgató tájékoztatóját kilenc hónap munkájáról, két, a székhelyet (ezentúl: Attila utca 11.) és a kibocsátandó osztalékíveket érintő passzusában módosítják az alapszabályt, és eg'j — korábban szándékolt — harmadikban nem, majd tudomásul veszik az rt. alapitója és szervezője, a Befektetési és Forgalmi Leánybank igazgatójának egy bejelentését. a Hungária-részvényeket országosan értékesítik, sok partnert felcsigázott, s nagy érdeklődés mutatkozott. Mostanában azonban a lehetséges partnerek sorra lemondjak a részvényjegyzést, vagy halasztást kérnek, (ök volnának a sarokház későbbi bérlői!) Az üzletember — mondja a bankár — szeret stabil helyre állni, ahol tudja, mire számíthat holnap. Ezért érthető a mostani bizalmatlanság, a szegedi szállodaépítési vállalkozással kapcsolatos, korábban pozitív prognózisok „gyengülése". Ezt a részvénytársaság csak egyféleképp értelmezheti: nem emeli alaptökéjét, hivatalos részvényjegyzőit pedig értesíti erről, s a pénzüket visszautalja — a ma hivatalosan legmagasabb betéti kamattal növelt összegben. Az esetleges kártérítési igények polgári perben érvényesíthetők. Ha nincs alaptöke-emelés, akkor a Lenin körút 61. számú, kiürített s dologi betétnek szánt lakóházat sem viheti be a részvénytársaságba a városi tanács, melynek e szándékáról ugyancsak irtunk már lapunkban. Ezzel az apportügylettel kapcsolatban az rt-közgyüJés egyhangúan foglalt állást: a részvénytársaság tisztes üzleti haszonra törekszik és visszautasítja a manipulációs vádakat. A jövőben is kizárólag állami ingatlanforgalmi szakértői becslésen alapuló értéken fogad el apportot. (Az ominózus Lenin körúti ház hivatalosan becsült értéke 8,8 illetve 9.3 millió forint. Ha ennek középarányosát veszik, 9,05 milliós értéken kerülhetett volna döntésre — elfogadásra vagy elvetésre — a közgyűlés elé. De mert most nincs alaptöke-emelés, nem kellett határozniuk a részvényeseknek !) A közgyűlés végén a bankigazgató bejelentette: bankja nem kíván egy bizalomvesztési, pénzügyi-politikai „kivonulási" hullámban részt venni, magát a ma Magyarországon kibontakozó értékpapírpiacon a Hungária Rt. részvényeivel manipulációknak kitenni. Ezért forgalmazásukat október 28-ától beszünteti. Majd bejelentette: az rt. első igazgatótanácsának mandátuma egy évre szólt, íny december 27-én lejár, ezért a részvényesek egy közeijövőbeni rendkívüli közgyűlésen új igazgatótanácsot választanak. Nem lévén bankszakemberek és értékpapír-piaci szakértők, a közgyűlés végén megkértük Debreczeni Kálmánt, értelmezze bejelentését. Elmondta: a Hungáriarészvényekkel eddig sem bonyolítottak le számottevő forgalmat. S a kialakult helyzetben a bank nem vállalhatja föl az. esetleges veszteségeket. Arra a kérdésre, hogy mit ért ezalatt, tömören válaszollt: a szegedi politikai fejlemények most gazdasági rizikóval járnak. Ugyanakkor hangsúlyozta: bankja és az rt. igazgatótanácsa is nehéz szívvel hozta meg döntéseit, hiszen a Hungária-vállalkozást pozitív és nyitott kezdeményezésnek szánták és ma is meggyőződésük : sikerre vihető. És hozzátette: a délépesek ma is dolgoznak, az építkezés javában tart! A részvénytársaságot köti a szerződése, az építkezés esetleges meghiúsulása tehát súlyos következménnyel járna. S elképzelhető-e egy konkurens bank fellépése? — kérdeztük. Debreczeni Kálmán nem tartja valószínűnek, de kizártnak sem. A részvények aluljegyzésével például befolyásolhatók az eladások... Pálfy Katalin Számítógépek a vasúton A közelmúltban Szegeden, a technika házában tanácskoztak a vasút számítástechnikai szakemberei. E fórum résztvevői elismerően szóltak a szegedi vasútigazgatóság számítástechnikai munkájáról, pontosabban arról, hogy élen járnak a számitógépes rendszerek fejlesztésében, azok alkalmazásának elterjesztésében. Munkájukról, eredményeikről Kojnok Jenővel, az igazgatósági számítástechnikai központ vezetőjével beszélgettünk: — A MÁV szegedi igazgatósága területén az elmúlt években az ügyviteli munkát segítő programok mellett több, országos jelentőségű feladat kidolgozásában vettünk részt — kezdte tájékoztatását Kojnok Jenő. — Így mi készítettük el a határállomási információs rendszert, amely lehetővé tette a határállomásokon beés kilépő vasúti kocsik számítógépes nyilvántartását. Ez egyúttal a vasutak közötti kocsielszámolások alapját is képezi. Másik fontos munkánk az operatív irányítást segítő üzemviteli információs rendszer kialakítása. Az IBM—PC típusú számítógépek megjelenésével megteremtődött annak lehetősége hogy a vasút egyik legnehezebb területén is a korábbiaknál szélesebb körben alkalmazzuk a számítástechnikát. E program keretében Szeged—Rendező pályaudvaron az érkező és induló tehervonatok adatait számítógépiekkel dolgozzuk fel. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a kocsifelíró az érkezett vonat kocsijának összes adatát rádión bemondja a számftógépkezelőnek, aki azokat rögzíti. A vonat felvétele után azonnal látható, hogy az egyes kocsikat milyen irányba kell majd továbbítani, illetve melyek maradnak helyben. A számítógép ezenkívül információt ad a kocsik összetételéről, üres vagy rakott voltáról, a kocsik típusáról és egy sor egyéb adatról. Induló vonatoknál piedig gyakorlatilag az összes elemzést, okmánvt elkészíti, elvégzi a továbbítással kapcsolatos számításokat, és leadja az előjelentést az érdekelt állomásoknak. E programot ez év folyamán az országban elsőként mi indítottuk be. Hasonlóan először Szegeden dolgozták ki a vasúti kocsik ki- és berakásával kapcsolatos információs rendszert, amely az egyes állomásokon történő rakodási adatok gyűjtését teszi lehetővé. E rendszer nagy előnye, hogy a számitógép a szükséges adatokat és összefüggéseket azonnal ellenőrzi, így minden esetben pontos adatokat továbbítanak. Az egyes üzemfőnökségek összegezett adatai kerülnek aztán az igazgatóságon üzemelő számitógépre. Az igazgatóság központjában a személy- és tehervonatok közlekedésével kapcsolatos értékeléseket, a mozdonyállag- és teljesítményadatok gyűjtését, nyilvántartását is IBM—PC számitógéppel végzik. — Tapasztalataik? — Kedvezőek. A számítógépiek jól illeszkednek az üzemviteli folyamatokba, segítségükkel gyorsabb és pontosabb lett az adatszolgáltatás. Munkába állításuk nagymértékben javította az ott dolgozók munkakörülményeit. — További terveik? — Berendezéseink hálózatba való bekapcsolásával az információkat a jelenleginél több helyen, hatékonyabban lehet használni. Ezzel megteremtődik a lehetőség, hogy bármilyen számitógepies rendszerhez csatlakozzon a hálózat. G.J v