Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

1988. október 6., csütörtök 3 Egészségügyiek küldöttértekezlete A múlt 'hét végén küldöttértekezletet tartott a szegedi egészségügyi ágazati pártbizottság. Bujdosná Lengyel Eszter, a pártbizottság titkára beszámolt az ágazati pártbizottság megalakulása óta végzett munkájáról. Szóbeli kiegészítésében beszélt több olyan neuralgikus pontról, melyek oka nem a helyi viszonyokban keresendő, hanem az országos vezetés elzárkózásával magyarázható. Többek között szó esett a szakdolgozók alulfizetettségéről is. A titkár kitért arra is, hogy az orvostársadalom kis rétege rendelkezik kiugró jövedelmekkel, mégis úgy beszélünk az ágazatban dolgozókról, mintha túlfizetettek lennének. Bujdosné Lengyel Eszter azt is szóvá tette, hogy az intézményeknek, pártszervezeteknek a jövőben meg kell keresni annak a módját, miként tudnának szövetséget kötni a fiatalokkal. A küldöttértekezleten többen kértek szót. Néhányan felhívták a figyelmet a házi szociális gondozás intézményi hálózatának elodázhatatlan bővítésére, a drogambulancia működési feltételrendszerének megteremtésére. Végül újraválasztották a tizenöttagú ágazati pártbizottságot, melynek titkára ismét Bujdosné Lengyel Eszter. Elhalasztották a találkozót A kormány képviselőinek és a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetőségének hétfőre tervezett munkatalálkozóját közös megállapodás alapján későbbi időpontra halasztották. Ennek egyik oka az, hogy a találkozó napirendjén szereplő jövő évi népgazdasági tervet még nem sikerült megfelelően előkészíteni. A halasztást azonban az is indokolta, hogy Beck Tamást, a Magyar Gazdasági Kamara elnökét az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a tervezett találkozóval egy időben összehívott ülésére meghívta. (MTI) Leönti egy vödör vízzel... Nem mondom, vannak érdekes emberek ... Gerhát József, bottal járó, nehezen mozgó öregember a minap arra hívta föl figyelmünket: szomszédja, Bagi Gyuláné újabban azt a sajátos szokást vette föl, hogy őt időnként leönti egy vödör vízzel. — Söprűvel isi szokott verni — mondta Gerhát József, nekünk pedig több sem kellett, rögvest a helyszínre siettünk. — Három éve lakom itt, a legteljesebb nyugalomban éltem — mesélte az öreg —, egészen addig, amíg ide nem költözött Baginé. A szép életnek ezzel vége lett, mert Baginé a beköltözés után elment a Démászhoz, s előadta, hogy én lopom az ő áramát. A Démász kijött, megvizsgálta a villanyórát, és kiderítette: nem lopok én az égvilágon semmit, legkevésbé áramot Baginé azonPerpatvar — miért is? ban nem nyugodott bele, hogy nem lopom az áramát, hanem megmérgezte a macskámat, ezt követőleg a nyulamat, így van, Mezeiné? — így igaz — helyeselt a pár lakással odábbi szomszéd, a szintén idős Mezei Istvánná, s így folytatta: — Negyvenöt óta lakom itt soha nem volt baj e házban senkivel, pedig ötven gverek nőtt, kamaszodott itt föl... Sajnálom ezt a szegény embert nem bánt ez senkit. Aki kéri, annak bevásárol, segít neki — mégis piszkálja az az asszony. — Miért teszi ezt? — Hát ez tényleg érdekes kérdés ... Ezt mi nem tudhatjuk. Tetszik tudni, a A hagyományoknak megfelelően, az idén is megrendezi a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat az őszi vendéglátó napokat. A tegnap kezdődött 27 napos eseménysorozatot Dékány László, a vállalat igazgatója nyitotta meg, a Hági étteremben. Szegeden, Makón, Hódmezővásir helyen és Szentesen a naponta megszokott választékon kívül étel-, sütemény- és hidegkonyhai különlegességeket kínálnak az ínyenceknek. A főszezon utáni rendezvény most 28 éves. Nem titkolják a vállalat vezetői, hogy csökkent a forgalom az elmúlt kilenc hónapban, ami egyértelműen a lakosság anyagi helyzetének tulajdonítható. Azt sem rejtik véka alá, hogy a vendéglátó napokat vendégcsalogatónak is szánják. Október 30-ig 134 féle rendezvényt tartanak. Álljon itt közülük néháav: különleges srláták, egzotikus ételek, Erdély ízei, vegetáriánusok étkei, szójából készült ételek ... A szakemberek igyekeznek bemutatni a korszerű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen ennivalókat, ízeket. múltkor már nem bírta a piszkálódást az öreg, meg, hogy csúfolja a bicegőséért, és adott annak az asszonynak egy pofont. Elég nem szép dolog volt ez tőle, meg is büntette a bíróság. Azóta öntözgeti le Baginé vízzel. Kijön az asszony a lakásból, kezében a vödör — és leönti az öreget, hátulról. Az pedig még csak elszaladni sem tud a rossz lábával. — Ezzel a sárga vödörrel önti le. Látja? — mutatta a nevezetes vödröt Mityók Sándorné, a házmester. — És ott a söprű, amivel verni szokta ... Egyébként úgy kezdődött az egész, hogy ez a nő kitalálta, bolhásak a bácsi macskái. FöLszórta a folyosót méreggel, mi pedig mentünk neki szólni, hogy kérem szépen, itt eddigien senkinek ilyen baja nem volt, és csak ne nagyon mérgezgessen nekünk, mert a házban sok a kisgyerek: szaladnak a folyosón, elesnek, a méreg rátapad a tenyerükre, szájukba veszik ujjukat, és ... a többire még gondolni is rossz. — Itthon van ez a Baginé? — kérdeztük. — Alighanem itthon van, de nem lehet vele beszélni ... Mindazonáltal becsöngettünk, si erősen reméltük, nem zúdítanak ki az ajtón egy jó vödörnyi hideg vizet, bele a képünkbe. — Tessék mondani, miért tetszik csinálni ezt a ... ezt a leöntést? — érdeklődtünk Baginétól, amikor kinyitotta az ajtót, igaz, vödör nélkül. — Nem mondok semmit. Nem nyilatkozom — felelte, miután nem fogadta a kéznyújtást. Fölhívtuk a figyelmét, hogy ha nem mond semmit, érvrendszerét nem tudjuk közzétenni, majd elgondolkozva távoztunk. Értetlenül csóváltuk fejünket. Farkas Csaba Korlátos változásiÉ Jelzések az eltelt, viszonylag rövid időszak politikai menetrendjéből: 1. Tavaly ősszel az Országgyűlés éles vitában elfogadta a kormány stabilizációs és kibontakozási programját, amely lényegében egy monetarista megközelítésű gazdaságpolitikát tesz magáévá, s ha nem is kimondottan, de a gazdasági reformfolyamat szerves folytatása mellett voksol. 2. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy egy kormányzati reformpolitika és gazdasági reformprogram a magyar viszonyok között (egypártrendszer) nem vezényelhető le minőségi politikai megújulás nélkül. Sor kerül tehát az országos pártértekezletre, ahol személyi változások mellett elvben lényegi politikafelfogásbeli változásoknak is tanúi lehettünk. 3. A nyár végére világosan látni lehet, hogy az addigi politikai-kormányzati lépések és dijntések messze elégtelenek voltak a fölgyülemlö és egyre inkább feszítő gazdasági-politikai problémák „levezénylésére". Ennek következtében szinte a döntésképtelenségig fölgyorsult a parlamenti képviselők kormányzat által diktált munkatempója. Sok olyan részletkérdésben kérik ugyanis néhány órás tájékozódási lehetőség után igenlő szavazatukat, amelyekben felelősséggel időbeli korlátok miatt sem képesek dönteni, ráadásul a képviselők igazán nem is tájékozódhattak afelől, hogy ezek, a jelenleg általuk hozott döntések egy racionális politikai-gazdaságpolitikai döntéssorozat elemeivé állhatnak össze hosszabb távon. 4. Ez főként azért hiba, mert mindennek a tudatában viszonylag korrekt módon választhatnák el a búzát az ocsútól, anélkül, hogy a dolgok végkifejlete szempontjából érdektelen vitát lennének kénytelenek folytatni végül is érdektelen látszatkérdésekről. Üjabb parlamenti ülésszak előtt állunk. S őszintén szólva messzemenően nem irigylem a képviselőket. No nem azért, mert várhatóan megszavaznak egy társaságitársulási törvényt, amely egyik szerves jogi lépcsője lehet a megújuló magyar gazdaságpolitika mindenna. pi gyakorlatának, hanem például azért, hogy mindezt úgy szavazzák meg, hogy közben nem kapnak érdemi tájékoztatást a szintén előkészületben lévő költségvetési, társadalombiztosítási, vállalkozási és bérreformtervezetekről (hogy csak néhány fontosabb kérdést említsek). amelyek nélkül a társasági törvény — lettlégyen bármily fontos is — önmagában aligha értelmezhető. Mint ahogyan mindezen készülő törvényjavaslatok érdektelenné válnak, ha szerves részükként nem kalkuláljuk be az eppen a mostani időszakban parlamenti módosítás alá vett adótörvényeket Mindezzel csak annyit bátorkodom jelezni, hogy a Parlament a következő egy-két évben (remélhetőleg, ha nem .iön közbe egy visszafordulás) egv olyan „reformcsomagról" fog dönteni és szavazni, részenként, amelyet törvényjavaslatok formájában az egyre követelőzőbb reálviszonvok. s az ezeknek megfelelni igvekvő politika, közvetve az MSZMP megújult politikája terjeszt a T. Ház elé. Csakhogv az máris nagyjából látható, hogv a Parlament ebben a döntéshozatali kényszermechanizmusban óhatatlanul kiszolgáltatottá válik. Ez az állítás nyilván bizonyításra szorul. Engedtessék meg, hogy .ezúttal elhagyjam a részleteket, amelyekkel egyszerűen „nem rendelkezem". S . „bizonyítékként" csupán annyit hozzak föl, hogy nem lehet egy tervezett költségvetési reform ismerete nélkül felelősséggel szavazni például az adótörvény módosításairól, amelyek így ismét csak a felszint borzolhatják, anélkül, hogy bármiféle hatással lennének a lényegre. Igaz, a költségvetési reformnak egyelőre a körvonalai is bizonytalanok, az élet pedig nem állhat meg. De azt akkor is nagyjából tisztes bizonyítékrendszer alapján ki lehet jelenteni, hogy a társasági törvényjavaslatot nem lehet úgy elfogadni, hogy az egy adott hozadékés adórendszer tükrében csupán vágyakat fejezzen ki, s ne a valóságos érdekeket Üj társaság Hungarocoturn Kft. néven fürjtermékeket forgalmazó társaság alakult a fővárosban. A Budapesti Fürjtenyésztők Egyesülete, a Szegvári Takarékszövetkezet, az Interkémia Kft. és néhány magánszemély által létrehozott korlátolt felelősségű társaság arra vállalkozott, hogy az étkezésben és a kozmetikai iparban egyaránt előnyösen hasznosítható fürjtermékek termelését, bel- és külföldi forgalmát növeli. A 3 millió forintos alaptökével induló társaság nyílt; mások is beléphetnek. Az alapító tagok az első év áruforgalmát 90 millió forintban határozták meg, ez az évek folyamán tovább növekszik és lehetőségeket. Márpedig most a Parlament alighanem valamiféle tudathasadásos szavazást fog gyakorolni, mivel nem gazdaságpolitikai csomagtervként kerülnek elé törvényjavaslatok, hanem részenként. Mindez természetesen felelőtlen állításnak tetszhet, holott csupán olyan tényeket igyekszem rögzíteni, amelyek nagyjából mindenki számára közismertek, s amelyek csak a legutóbbi napokban is heves ellenreakciókat és kemény kritikákat szültek. Ugyanis újabb bizalmi válság látszik kialakulni az utóbbi hónapokban az országos pártértekezletet követő fellélegzés és bizakodás után, tekintettel az ország azóta is romló gazdasági helyzetére, s a mind élesebben fölismerhető kormányzati bizonytalanságokra. Mindkét tényező, mármint az „azóta is romló gazdasági helyzet", valamint a ,, kormányzati bizonytalan' ságok" megér némi magyarázatot. Kezdjük az azóta is romló gazdasági helyzettel! Viszonylagos romlásról van ugyanis szó. Az 1972 óta folytatott, s az ezt 'megelőző pártvezetés által fémjelzett politika ugyanis lehetetlen gazdasági helyzetbe hozta ezt az országot. Tizenkilenc milliárd dolláros extraadóssághegyet gyűjtött össze, hogy életben tarthasson tarthatatlan gazdasági tevékenységeket, anélkül, hogv az életszínvonal ezt komolyabban érzékelhette volna. Most, hogy adósságállományunk garanciák nélkül nem növelhető tovább, lényegében az elmúlt 16 év hibáiért kétszeres árat vagyunk kénytelenek fizetni. Törlesztenünk kel] adósságainkat és végrehajtanunk azokat a sokakat érintő gazdaságpolitikai döntéseket, amelyek elhalasztása ezen adósságállomány kialakulására vezetett. Vagyis elkerülhetetlenül romolni fog helyzetünk, csak az nem mindegy, miért. Milyen célok érdekében? Mert az ezzel a kérdéssel szorosan ösz_ szefüggő „kormányzati bizonytalanságaik" végül is és végeredményképpen fölvállalják ugyan e helyzet romlását (s becsülést érdemelnek e tisztes bátorságért), de nem annyira egy lehetséges és politikai célként megfogalmazott kibontakozás érdekében, hanem inkább csak kényszerű tényként Azaz nagyjából úgy, hogy a magyar gazdaságitársadalmi valóságban továbbra is nagy nyomatékkal megmaradni látszik a kormányzat redisztribuciós (központosító és újraelosztó) túlsúlya, amelynek fenntartásába immár a Parlament belenyugodni látszik, amely rendre részletkérdésekről kénytelen vitatkozni és szavazni átfogó programcsomag helyett. Pedig viszonylag kézenfekvőnek tűnnek azok a meghatározóan politikai; de a praxisba szervesen átültethető megoldások, amelyek a hazai gondok lényegi megoldásának alapfeltételét az állami-kormányzati hatáskörök visszaszorításában, a redisztribuciós folyamatok minimálisra csökkentésében látnák. (Lásd Nagy-Britannia sikeres kilábalását egy, a miénkéhez hasonló válságból!) Minderre nagy nyomatékú politikai-szakmai vélemények egyaránt irányulnak, politikai hatarozatokról nem is beszélve. A kormányzati késedelmesség és egy szerves gazdaságpolitikai döntéssorozat „szeletelt" parlamenti előterjesztése azonban több szempontból is veszélyesnek látszik. Részint azért, mert még most sem beszelünk igazán nyíltan az ország gazdasági helyzetéről, s az e helyzethez vezető okokról, ami hiú, a „paternalista" reflexeket visszakívánó reményeket kelthet a társadalomban. Ami viszont pillanatnyilag mintha összecsengeni látszana a kormanyzat egy koherens gazdaságpolitikai programcsomagot „szeletelve" előterjesztő parlamenti taktikájával, amelyhez hasonló taktika egyszer már bukásra ítélt- e—' 1968 —72-es reformidőszakot. Mert mintha most is az történne, mint akkoriban, hogy a központi hatalom — jelen esetben mindenekelőtt a kormányzat — elsősorban saját bástyáit próbálná megőrizni változatlanul egy minőségileg megváltozni szükségképpen kényszerülő világban. amelyben a szükséges változások ellen amúgy is bőven hatnak perifériális, de fontos érdekek. Thatcher brit kormányfő mondta a minap az európai egyesülés egyes szempontjait kritizálva: Angliában nem azért szorítottuk háttérbe a'z államot, hogy majdan Brüsszelből egy szuperállam irányítson bennünket. Nos, nekünk aligha azért volt szükségünk politikai Imegráz k ód ta tások révén személyi változtatásokra a hatalom élén, hogy az állam újfent totális szupremációhoz jusson adósságainkra hivatkozva a társadalom fölött. Aligha a jövedelemelvonó képesség, inkább a jövedelemtermelő képesség feltétlen javítására lenne szükség ebben az orszagban. Ennek az alapelvnek az érvényesítése nemcsak az államot szorítaná háttérbe, de legalább annyi társadalmipolitikai feszültséggel járna, mint a mostani félmegoldások. De azok a feszültségek legalább egyértelműen vállalhatók lennének egy racionális progi-esszió szamára, például a jövedelemadók és támogatások radikális csökkentése, a forgalmi adók, forintárfolyam stb. racionális alakítása, a progresszív folyamatok egyértelmű támogatása révén. De az is tény, hogy ezek az összefüggések csakis egy határozott kormányzati koncepciót tükröző parlamentitörvényhozási csomagtervben lennének érzékelhetőek. Stratégiai összefüggéseikben, az MSZMP elfogadott reformpolitikájának jegyében. Míg jelenleg a Parlament általában kénytelen kormány, zati-takt'kai lépéseket hitelesíteni Szávay István