Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. október 26., szerda 5 Zenei naptár Kerer koncertje Filharmóniai szakemberek a megmondhatói, hogy a gazdasági krízis tünetei, az átkos pénztelenség, pontosabban a krónikus valutaínség legelébb éppen a hangversenyéletben jelezte hatását. Már évekkel ezelőtt. Nagyobb nyugati együttes, teljes zenekar azóta is fehér holló, s hiába a politikai enyhülés, ha dollár még nincs hozzá: koncertező szólista, operaénekes csak elvétve vízumol Hegyeshalomnál. Persze a termelő szférával szemben széfencsére a kulturális piacon jóval működő- és szalonképesebb a kágéesté-valuta. Így történhet, ha az onnani hiányt elegánsan pótolhatja az inneni ajánlatbőség, kiváltképp a Szovjetunióból, s kivált zenei fronton, sőt. Mert teszem azt, ha egy Rudolf Kerer nagyságrendű művész magyarországi hangversenykőrútra érkezik, vagyis hát vidékre is eljut, föl sem merülhet a „valaki helyett" dilemmája — ö bárminő körülményektől függetlenül, magában sem szolid ajándék. Így lön hát kiemelkedő eseménye a szegedi koncertéletnek Kerer hétfői zongoraestje a Tisza Szállóban. Melyet ha egyetlen szóval kellene jellemezni, azt mondhatnám: exkluzív. Műsorválasztásban, kivitelezésben egyaránt. Mert hiába hajlamosak finnyás fenekedök alábecsülni Glazunov vagy Rahmanyinov kompozíciós művészetét, elismertetésükre — pláne Rahmanyinovéra a zongorairodalomban, akár Paganiniére a hegedűiskolában — éppen az olyan kaliberű hangszervirtuózok a legelhivatottabbak, mint Kerer. Az előbbi szerzőtől Téma és variációk (fisz-mollban), az utóbbitól négy etűd hangzott el, s hogy teljes legyen a kágéesté-program, szünet után négy Liszt-mű a legismertebbekből (Funérailles, Obermann völgye, a 123. Petrarca szonett, 1. Mefisztó keringő), mi több, ráadásként is maradt Liszt, Rahmanyinov, változatlanul a legnépszerűbbekből. Mint emiitettem volt: Rudolf Kerer szerényen fogalmazva is elsőrangú zongorista, abszolút világszínvonal. Lett légyen szó egyetlen, technikába csomagolt, zenei gondolat tolmácsolásáról (etűdök) vagy nosztalgikus programokról (Petrarca szonett, Mefisztó keringő): játékát a világos szerkezetiség, karakteres billentéskultúra, tökéletes manualitás jellemzi. Sallangmentes, logikus, mégis elementárisán sodró erejű zongorázásból mindössze annyi hiányérzete maradt a hallgatónak, amenynyit a műsora már nem engedett — más stíluskorok hangulatisága, érzésvilága, Sebaj, legközelebb . . Nikolényi István Könyvkiállítás Szegeden Az NSZK-beli Med Select Nat Select elnevezésű kiadói csoport orvosi és természettudományi szakkönyveiből és folyóirataiból nyílt kiállítás tegnap Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktatási épületében. A megnyitót megelőző sajtótájékoztatón a nyugatnémet kiadói csoport képviselői elmondták, hogy az orvostudomány mellett a természettudományok úgyszólván valamennyi szakterülete szerepel a profiljukban. Tudományos műveket és folyóiratokat, kisebb számban tankönyveket és egyetemi jegyzeteket adnak ki és terjesztenek a világ számos országában. A szegedi kiállításon 670féle könyvet és folyóiratot láthatnak és vásárolhatnak meg az érdeklődők; szakemberek, tudományos intézetek, könyvtárak. A bemutatótól azt remélik a nyugatnémet könyvkiadók, hogy az elősegíti a két ország tudományos kapcsolatait, és újabb lehetőséget nyújt a tájékozódásra, információszerzésre, az új tudományos eredmények megismerésére. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat ügyvezető igazgatója elmondta: a kiállított könyvek a zárása után a szegedi Idegen Nyelvű Könyvesboltban vásárolhatók meg, azt követően pedig Budapesten, a Könyvért üzleteiben. Információ és nyilvánosság „A klasszikus intézmények ma már csak szükségesek, de nem elegendőek a demokráciához. . Húsz év tapasztalata azonban meg kellett tanítsa, hogy csak érdemi és teljes reformok visznek előre" — írja Sólyom László a Valóság 1988/9. száma Egy új szabadságjog: az információszabadság című tanulmányában. Majd így folytatja. „A glasznoszty jelszava népszerűen és korszerűen azt fejezi ki, hogy a demokrácia feltétele az, hogy a nép áttekinthesse és ellenőrizhesse a hatalom működését, sőt. tegyük hozzá, a megfelelő informáltság egyáltalán a hatalom gyakorlásában való részvétel feltétele." Miért vágta ebbe a fába a fejszéjét szerzőnk, illetve a folyóirat? Ez egyértelműen kiderül. Nálunk is a vélemény- és sajtószabadságnak nem a különben anynyit vitatott előzetes vagy utólagos ellenőrzés a legfontosabb kérdése, hanem az információk hozzáférhetősége, amelyekből a vélemény kialakulhat. Különben is az információszabadság (a nemzetközileg elfogadott rövidítése a FOI — freedom of information) bevezetésére a magyar jogba megkezdődtek az előkészületek. Aminek a lényege, hogy az álllamigazgatási szervek birtokában levő, bármely formában rögzített információkat mindenki számára hozzáférhetővé teszik. A jogszabály — a nemzetközi gyakorlat ezt példázza — alapelvként az államigazgatásra a nyilvános működés kötelezettségét rója. A kivételek esetében a törvény felsorolja a titoktartás lehetőségeit. A dokumentumok nem titkos részeit be kell mulatni. A magánszféra sérthetetlenségének elve természetesen érvényesül — a határkérdések országonkénti elbírálásával. Lévén, hogy a FOI az igazgatás ellenőrzését szolgálja, a dokumentumok kiszolgálásáról a végső döntést (avagy a jogos visszatartást) egy független külső szerv hozza meg A jogrend Egy tanulmány margójára szerek függvényében lehet közigazgatási vagy rendes bíróság. Szerepük lehet az információszabadságon őrködő különleges megbízottaknak vagy bizottságoknak. A tanulmány a továbbiakban feleleveníti az esetenkénti jogvitákat a kérdéskörről. Az ellenérvek rövid teret kapnak. A politikai nyilvánosság hagyományos intézményei kapcsán feltett kérdésekre (a nyilvánosság képviselőinek ean-e joguk információt követelni azon felül, amit az igazgatás közöl; miért ne lenne mindenki joga ez?) a modern nyugati államok megadták a maguk válaszát — bár korántsem ment egykönnyen, s például az NSZK törvényhozói a mai napon is vitatkoznak a megszövegezésen. A hagyományos sajtószabadság és a FOI közötti átmenetek létező terepet jelentenek. A „hagyományos" adatvédelmi jog kapcsán megjegyzi: nálunk a polgári törvénykönyv egyetlen idevágó hatályos paragrafusa révén mindenki felvilágosítást kérhet a róla tárolt adatokról, joga van helyesbítést kérni, ellenben „állami, vagy közbiztonsági érdekből" megtagadható a betekintés ... A magyar információszabályozási törvényt sürgető tényezők között megemlítjük a nemzetközi adatáramlásban való részvétel szükségességét — a fejlett országok ugyanis csak azokkal folytatnak adatforgalmat, melyeknek az ő rendszerükhöz hasonló védelmet biztosító törvényeik vannak. Sólyom László szerint még csak a minisztériumok közötti megbeszélésnél tart a magyar törvénytervezet. Kifejti: jó lenne, ha az információs jog társadalmi támogatását nemcsak a pánik vagy a felháborodás hozná meg .. . Gondolatmenetébe belefér egy jellemző párhuzam az információszabadság és a környezetvédelem sorsa között: „Az áttekinthetetlenül hagyott információs helyzettel olyan észrevétlenül fogy el a szabadság, ahogy a tiszta víz és a levegő elfogyott." S ami bennünket, írókat és olvasókat egyaránt érint a jelenlegi helyzet össztársadalmi vetületén túl: „Az érintettek csak úgy tudják megfogalmazni a problémákat, ahogy a tömegkommunikációból tanulják." , P. s. A gyógyító nem kedvesnővér A pedagógusok már határozottan követelik fizetésük duplájára emelését és az oktatási intézmények anyagi támogatásának növelését, hiszen, mint képviselőik nyilatkozták: már a festésre, mi több, a krétára sem futja. Gyermekeink nevelőinek szószólói a minap válságágazatnak minősítették az oktatásügyet. Bár a 168 óra elmúlt heti adásában megszólaltatott miniszterhelyettes korántsem ért egyet a vészharangkongatókkal, mégsem hihetjük, hogy a gyermekeink okításával megbízott pedagógusok, iskolaigazgatók vaktában vagdalkoznának — tényekkel is alátámasztott — kinyilatkoztatásokkal Az oktatásügy — fogalmazzunk „árnyaltan" — tragikus helyzetben van, éppen úgy, mint a szocialista társadalom másik nagy vívmánya, az ingyenes egészségügyi szolgálat. A magyar egészségügy ugyanabban a betegségben szenved, mint az oktatásügy. Nevezetesen: nem rendelkezik feladatai maradéktalan ellátásához szükséges feltételekkel, dolgozóinak bére igen alacsony. Mivel az egészségügy tárgyi feltételei — kivált a műszerezettség, illetve müszertelenség — külön cikket érdemel, ezért maradjunk most csak a béreknél és a túlmunkánál, illetve, — ez utóbbival kapcsolatos — túladóztatásnál. Az egészségügyi dolgozók többletmunkáját nem a pénz utáni hajsza motiválja. Az orvost, a nővért, az asszisztenciát etikai és jogi kötelezettségek kényszerítik az ügyeletekre. helyettesítésekre. Nem választási lehetőség kérdése tehát számukra a túlmunka, hanem az egészségügyi intézmények folyamatos működésének-működtetésének kényszere diktálja ezt. Az adórendszer bevezetéséig, ha nem is fizették meg tisztességgel a fizikailag és idegileg egyaránt megterhelő ügyeleteket, de a több munkáért mégis több fizetést kaptak. A korántsem önként vállalt — de természetes követelménynek tekintett — ügyeleteket a magyar egészségügyi dolgozói az adórendszer bevezetése óta részben ingyen nyújtják a társadalomnak. Az elmúlt nyolc hónap tapasztalatai szerint a havonta kötelezően megállapított négy-hat ügyeletért kézhez kapott pénz — az adó miatt — a tényleges összeg felére zsugorodik. Az ügyeleti, készenléti és helyettesítési díjakat ugyanis az alapbérhez „csapják", s az egészet bruttósíljak, és e szerint adóztatják. Az egészségügyi szolgálatban azonban nem a havi négy-hat, hanem tíz-tizenöt ügyelet is jellemző Ezt a túlmunkát nemhogy bagóért, hanem emberbaráti szeretetből végzik a gyógyításra esküdlek. Anyaggyűjtéseim során beszéltem orvosokkal, akik fizetési szalagukkal igazolták: egy hónapban tizenhármat ügyeltek, s a személyi jövedelemadó után mindössze négy ügyeletért kaptak anyagi ellenszolgáltatást. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy egyetlen olyan foglalkozási ág sincs Magyarországon — az egészségügyön kívül —, ahol a 48 órás hét végi ügyelet után közvetlenül hétfőn reggel munkába kell állnia a dolgozónak. Tehát 56 — de esetenként 72 — órás szolgálatot teljesítenek, olyan munkakörben, ahol minden pillanatban dönteni és cselekedni kell. Sérelmesnek és igazságtalannak érzik a kettős adóztatást is. Köztudott, hogy az orvosok — a betegek javára fordítandy^szakmai ismereteik gyarapítása érdekében — időnként eljutnak külföldi kongresszusokra. Nos, a külföldi tanácskozások tetemes; költségeinek java részét — sokszor az egész összeget — zsebből, a saját, már megadóztatott fizetésükből fedezik, ahelyett, hogy a külföldi szakmai utak költségeit leírhatnák adóalapjukból. Az egészségügyiek korántsem csak a túlmunka progresszív adóztatása miatt elégedetlenek, hanem bérük okán is. Nézzük csak az igen beszédes számadatokat, természetesen. a teljesség igénye nélkül, csupán néhány példát említünk. Egy nyugdíj előtt álló körzeti orvos bruttó keresete 10 ezer forint körül van. amit ebből hazavisz 7 ezer 500-8 ezer forint. Egy körzeti nővér 5 ezer 500 forint körüli fizetéssel megy ma nyugdíjba. A kiemelt — kiemelten sok munkával és veszéllyel járó — munkaterületeken 6-7 ezer forint a nővérek bruttó keresete A SZOTE egyetemi klinikáin dolgozó, mintegy háromezer gyógyító átlagbére, bruttó, 7 ezer 480 forint. Ugyanitt a kezdő orvos 5 ezer 200 forintot kap, a szakdolgozók bére 3 ezer 700-4 ezer 200 forint, között mozog. Az egyetemen dolgozók több mint felének fizetése nem éri el a 7 ezer 500 forintot. Az egészségügyben legutóbb 1977-73ban volt — minden dolgozót érintő, átfogó — bérrendezés. Ez idő tájt a gyógyítószemélyzet átlagbére közelítette a népgazdasági átlagot. Pillanatnyilag a bérek területén 30-35 százalékos a lemaradás. Évi nettó 5-5,1 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a népgazdasági átlagjövedelmet elérje az egészségügyben dolgozók fizetése. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete állásfoglalást juttatott el a kormányhoz, és kezdeményezte, hogy a helyettesítési, ügyeleti, készenléti díjból — az eddigi, progresszív adóelőleg helyett — 20 százalékos, lineáris adót vonjanak le. Vagy a közvetlen betegellátásban dolgozók bérét oly mértékben emeljék fel a központi forrásból, hogy a progresszív jövedelemadó (hátrányos) hatását ellensúlyozzák. Ha ezek a reális és jogos igények nem teljesülnek, az úgynevezett egészségügyi középkáderek tömegével fogják elhagyni a pályát, s nem lesz ritkaság egy-egy bezárt, működésképtelen kórházi, klinikai osztály. Kalocsai Katalin Megtérőben a rúzsai tanács. Miután az összes tanyai iskolát eladta már, az utolsót szeretné megtartani. Nem iskolának, hiszen a dolgok szövevényei miatt nem lakik már iskoláskorú ezen a környéken, hanem olyan valaminek, amitől még az iskolaszaga megmaradna. Az öregcsorvai iskoláról van szó. Talán ennek az őse volt a környék legelső tanodája, ezért is nagyobb tisztességet érdemelne. Fölvetettem azonnal, ne adja el, legyen inkább belőle a környékbeliek gyülekezője, beszélgető helye, köre, klubja. Azt mondja az elnök, nehezen találnának olyan embert, aki kellő színvonalon elvezetné, tehát ez a gondolat azonnal el is vetődik, noha, ha igaz lenne, akkor lenne legnagyobb szükség rá, hogy pilács legyen a szellemi sötétségben. Eszembe jut az az igazság, amit Makó határában, talán Járandószélen mondtak: aki utoljára marad, az csukja be az ajtót. Mi, sajnos, avval kezdtük a tanyavilág erőszakolt , fölszámolását, hogy bezártuk az iskolákat. Vevő ugyan akkor se akarok lenni, ha olcsón adnák, elmegyek mégis, megnézni legalább. Alig botladoztam pár hetet, még csak újságíróként a buckák között, amikor bebotlottam ebbe az iskolába is, tehát az emlékek visszaidézése se utolsó Iskolát vegyenek! szempontom. Azóta például majdnem végig betonúton lehet menni, ha a vágói úton kanyarodunk be, és elfordulunk a tehenészet felé. Az a rövidke szakasz, amin viszont nincsen aszfalt, homok, tehát télen-nyáron jól járható. Azt útról már nem látszik az épület, annyira fölverte a portát a bokor. Előtte állt meg a villanyvezeték, még oszlopot se kéne állítani, egyszerűen be kellene csak kötni. Állítólag 2 hold föld is tartozna hozzá, de azt egyelőre a termelőszövetkezet használja. Rozoga harangláb áll a kocsinyom szélességű bejáró mellett. Megdobáljuk kaviccsal, hogy a hangját halljuk, mert az a hír, hogy a falu legszebb szavú harangja. Hamarosan beviszik a faluba, az új templomnál szolgál majd. Néminemű szakértelmet mímelve legelőször a kútba nézünk bele. Igaz, ilyen aszályos évben nem lehet mérvadó, meddig ér benne a viz, de annyira mélyen játszik a tükre, ha árvíz mosná el az egész környéket, ez a ház akkor is szárazon maradna. Bizonyság arra, hogy dombon fekszik: a korabeli iskolapolitika pincét is rakatott a ház alá. Akkor még nem számított büntetésnek a tanyán tanítás, arra viszont ügyeltek, hogy a lehető legnagyobb kényelemmel élhessen a tanító. Ha viszont pince is van, talán mondanom se kell, az épület száraz. Két lakás van benne, az egyik kétszobás, a másik egyszobás, és a kettő között van a tanterem, Kulcsunk nincsen, de nem is kell, mert a hálás utókor ebben az iskolában tanulja a betörést, , amióta nem betűvetést tanítanak benne, ennélfogva az ajtó fölfeszítve, és az ablakok betörve. Idevetődik egy férfi, valaha ebbe az iskolába járt, akár meg is esküdne, aki ilyet cselekszik, az nem erre a tájra való. Szent az iskola, haló porában is, a környék népe előtt, rá kezet senki nem emelne. Az első, ami a költőinek se mondható rendetlenségben kezem ügyébe akad, egy értesítő. Jakus Margit Zsuzsanna volt a tulajdonos, Kertai Dezső igazgatósága alatt járta az első osztályt, talán hatvanháromban. Avval zárul a jegyek sora, hogy második osztályba léphet, de nem lépett, mert folytatása nincsen. Tévedtem, a kísérőm azt mondja, kijárta a nyolc osztályt, és valahol Szegeden dolgozik. Nyilván térképraktárként szolgált az egyszobás lakás, mert annyi itt a térkép, mozdulni is nehéz közöttük. Leginkább persze azért, mert a vandalizmus ide is belopakodott. Külön gyűjtemény van a Nök Lapjából. Az biztos, 1975-ben még járt ide az újság. Egyházi láda is van a sarokban, kegytárgyak, misekellékek lehettek benne, amikor még misézni járt ki a pap. Alkotóháznak lenne jó, mondta még odabent a tanácselnök. Elsóhajtotta azt is, az lenne a legjobb, ha az írószövetség venné pártfogásba. Egyszerre három ember alkothatna benne egymástól jól elkülönülve, de alkotó embernek egyedül is jól jöhetne. Festőnek is, szobrásznak is, zeneszerzőnek, zongoristának is, hogy ne mindig a 'betűből élők jussanak először az eszünkbe. Méltatlan sorsából billentené ki az új tulajdonos, mert mostani állapotában csak azt szemlélteti, de azt nagyon erősen és félreérthetetlenül, hogy így hal meg egy iskola. Pedig melegíthetne még lelkeket, és lélekmelegítő művtk születhetnének a falai között. Ajánlom az érdeklődók figyelmébe. Téglából épült. Aki megvenné, más okos embereket ide vonzhatna. Horváth Dezső