Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

1988. október 20., csütörtök 3 Felszámolják a gyárat Döntött az ipari miniszter adósságállománya másfél a válságos helyzetbe került milliárd forinttal emelke esztergomi Labor Műszer- dett, egyebek között a túl­ipari Művek sorsáról: felszá- méretezett fejlesztések, a molják a csaknem 2 ezer kapacitás kihasználatlansá­400 dolgozót foglalkoztató ga és az eladatlan készletek nagyvállalatot. A felszámo- felhalmozódása miatt. Mint­lást az erre illetékes kor- egy 800 gazdálkodó egység­mánybizottság tudomásul nek. illetve szállítónak tar­vette. toznak. Azi egyre növekvő A csődbe jutás előzménye veszteség felemésztette a uz volt, hogy a vállalat vállalat forgóalapját is. MO-ás átadás Szerdán átadták a leendő MO-ás budapesti körgyűrű első 3 és fél kilométeres sza kaszát, amely az M5-ös au tópálya és az 50-es út kö­zött épült ki Soroksár hatá­rában, s egyelőre összekötő útkéht szolgál. Az Aszfalt­útépítő Vállalat — világban ki hitelből — a legkorsze rűbb technológiák alkalma zásával készítette el a két­szer kétsávos útszakaszt, „Elvekhez kerestük az embert..." Beszélgetés Kristó Gyulával, a városi pártértekezlet jelölőbizottságának elnökével Több mint egy hete tanácskozott a szegedi kommu­nisták legmagasabb fóruma, az MSZMP városi értekezle­te. Az ezt megelőző viták meghatározták munkáját — mai társadalmi valóságunk szinte minden problémája fel­vetődött, s a szó igazi értelmében is párbeszéd alakult ki. Nos. a kedélyek azóta sem csillapodtak — állapíthatja meg az, aki kiosit is érzékenyen figyeli a hétköznapi po­litizálást. S bár gyaknan szóba kerül a határozat, netán egy-egy felszólalás, a legtöbben mégis a személyi döpté­sek okait, előzményeit kutatják. Hogy ez a vizsgálódás hányszor vezet zsákutcába, most ne firtassuk. Sokkal fon­tosabbnak érzi szerkesztőségünk ennél azt, hogy fórumot kapjon a legilletékesebb — Kristó Gyula, a városi párt­értekezlet jelölőbizottságának elnöke. A továbbiakban ő szól a választás előzményeiről, a jelölés elveiről. „Onnan kezdeném, hogy a pártértekezleti jelölés elő­készítésére a városi pártbi­zottság létrehozott egy bi­zottságot. Ez körülbelül 500 emberrel beszélgetett el. Ennek, a jelölést előkészítő bizottságnak az volt a fel­adata, hogy széles körben tájékozódjon, és javaslatai­val könnyítse meg a mind­össze néhány órán át műkö­dő jelölőbizottság munká­ját. A jelölést előkészítő bi­zottság tagjai ügyeletet tar­tottak a pártértekezlet előt­ti napokban, s ezt a sajtó is meghirdette. A megjelölt időpontokban bárki közöl­hette javaslatait, észrevéte­leit személyesen, netán tele­fonon. Ebbe a fázisba illesz­kedett a pártbizottság azon határozata, amely szerint a jelölést előkészítő bizottság munkája során leggyakrab­ban előkerült neveket a Dél magyarorsiágban közzé kell tenni. A lista a pártér Ügy ítéltük meg, nem fel­tétlenül kötelező, hogy a szakszervezet, vagy a tanács képviselője, a városi párt­lap főszerkesztője, a városi munkásőregység parancsno­ka saját személyében legyen választott tagja a testület­nek. Ha szükséges, ezen in­tézmények, szervejt képvise­lői rendszeres, vagy állan­dó meghívottként részt ve­hetnek — s talán kívánatos is, hogy részt vegyenek — a városi pártbizottság ülése­in. Itt sem arról vanj szó tehát, hogy a jelölőbizottság elmarasztalólag értékelte volna az érintettek munká­lt ját (közbevetőleg jegyzem meg: erre nem is volt jogo­nem pedig az emberekhez sultsága), viszont követke­utólag gyártott ideológiával zetesen akarta érvényesíteni koholtunk elveket. az áhata helyesnek ítélt, s Most ezekről az elvekről a pártértekezlet szavazásé szólnék részletesebben. Első: a városi pártbizott­ság első titkárára egyes, a pártbizottság három titkárá­ra többes jelölést alkalmaz­tunk. Ennek megfelelően, a pártértekezlet hat jelöltből, kétfordulós választás során választotta ki a funkcióba kerülő három titkárt. Hogy épp a három, már funkció­ban levő titkár került meg­választásra — nos. ebben a pártértekezlet akarata nyil­vánult meg. A pártbizottság val, úgy tűnik, megerősített elvet. Egyetlen esetben tet­tünk kivételt: a KISZ váro­si bizottságának titkárát vá­lasztott tagnak javasoltuk, s ezzel a szavazás során a pártértekezlet egyet is ér­tett. Ez viszont már átvezet az ötös számú szemponthoz Ezt így foglalnám össze: elemi erejű volt az igény a városban .(legalábbis mi így érzékeltük), hogy a pártér­tekezleten történjen jelen­tős személyi megújulás, fel­frissülés. Ezt sokan úgy fo­tagjaira mázták meg: az új elvek tekezlet előtt, október 5-én. a szerdai lapszámban meg aiapon"képviselőhöz is jelent, és tapasztalataim Ulk a testületben, szerint vegyes érzelmeket váltott ki. Ez még inkább in­dokolttá tette, hogy nyitot­tá váljon a jelölés. Az előbb említett lehetőséggel egyébként számosan éltek is. Én nem voltam a jelölést előkészítő bizottság tagja. A vonatkozó elvekkel folytat- véghez viteléhez új arcok nám. Figyelembe kellett kellenek. A megújítást mi vennünk, hogy 21-en, koz- ügy értelmeztük, hogy együtt vetlenül választva, már ko- kell járnia fiatalítással is. rábban tagjai lettek a varo- Ez a magyarázata annak, si partbizottsagnak. Ez azt hogy valóban 52 új tag ke­jelenti, hogy a legnépesebb rült a városi pártbizottság­parttagsággal rendelkező ba> közöttük jelentős szám­pártszervezetek intézményi t^ 30.40 év közöttiek;. _1 i_uu_ jutot­Ebből Miután ezeket az elveket adódóan, a további helyek- megfogalmaztuk, végignéz­re nem elsősorban intézmé- lütí azokat a személyeket, nyi képviseletet, hanem tár- akikre előzetesen javaslato­sadalmi képviseletet szeret- tóit tettek. Sőt — s ezt na­tünk volna javaslatunkkal 6yon fontosnak tartom — a biztosítani. Ezen belül na- pártértekezlet egész ideje gyon fontos szempont volt, alatt bármelyik küldött je­hogy kellő számban, kerül- lölhetett, s ezzel u lehető­jelölőbizottságot október jenek be munkások — ré- seggel számosan éltek is. A 8-án reggel, a városi párt- szint fizikai, részint közvet- jelölőbizottság munkájának értekezlet választotta meg. len termelésirányítók —, le- objektív fokmérője lehet. Mandátumunk ezzel vette gyenek kellő súllyal képvi- h°gy a pártértekezlet min­kezdetét, és a szavazásig, selve a magasan kvalifikált den> általunk javasolt sze­vagyis a késó esti órákig értemiségiek, kapjon helyet mélyt megválasztott, és tartott. A tizenhárom tagú jelentőségének megfelelően mindössze ketten kerültek jelölőbizottság megkapta a például a szolgáltató ipar, be a jelölőbizottság javasla­jelölést előkészítő bizottság és vonjunk be olyan képvi- tában nem szereplők közül írásos anyagait, hisz min- selőt is. amely csoportnak a pártbizottságba. A szava­dén javaslatról feljegyzés eddig nem volt. Gondolok zati arányok mutatják, hogy készült. Emellett birtokunk- itt például a kisiparosokra, a pártbizottság tisztségvise­ba jutott a mintegy 500 em- A harnundik szempont: l6>. a testület élvezte és él­berrel folytatott elbeszélge- úgy ítéltük meg, nem lenne vezi a küldöttek bizalmát. S lésekről szóló, összefoglaló helyes, ha rendszeresen el- nagyon remélem, hogy a anyag is. Nyomatékosan só számú állami vezetők ke- küldöttek ugyanígy élvezték szeretném hangsúlyozni, rülnének be a városi pártbi- és élvezik városunk tizen­hogy -súgást« sehonnan zottságha. Ez nem vezetőel- hétezer kommunistájának nem kaptunk, nem fordult lenességünkből fakadt, de bizalmát..." elő olyan, hogy valaki párt- tekintetbe kellett venni. Bátyi Zoltán szerűtlen módon, - befolyá- hogy a delegált 21 főből solni akarta volna a jelölő- számosan az első számú ve­bizottságot. netán annak zetők közül kerültek ki, és egy-egy tagját. ha ezt az elvet nem érvé­A jelölőbizottság tagjai nyesítjük, a társadalmi munkájuk során legelőször képviseletet sem tudjuk élőszóban is meghallgatták megvalósítani. Ez adja ma­azokat a tapasztalatokat, be- gyaráziatát annak, hogv szá­nyomásokat, amelyeket a je- első számú vezető ma­lölést előkészítő bizottság radt ki a pártbizottságból, gyűjtött össze, hiszen a je- Tehát nem azért, mert hi­lölöbizottságnak többen is vatali, vagy társadalmi tagjai voltak a jelölést elő- munkájukkal szemben elő­készítő bizottságból, de nem gedetlenség, vagy kritika ők alkották a többséget. A nyilvánult volna meg. tapasztalatok meghallgatása A negyedik szempont: a után alapelveket próbáltunk kölcsönös képviseleti rend­megfogalmazni, s az elvek- szer merev sémájának felol­hez kerestük az embereket, dására tettünk javaslatot 99 Leolvasztott'1 fejek N agyokat nyekkent a hűtőm odahaza, bérébe a borravaló. Van benne valam:. s mint akinek jártányi ereje sem fűztem tovább otthon a gondolatot. De manadt, kilehelte a lelkét szegény azért azt sem saabad elfelejteni, hogy pára. No, jól kinézünk! Mielőtt szerelő után futottam volna, gondoltam, meg­próbálom leolvasztani, kitakarítani, kicsit megújítani, hátha elindul. Röpke órai babrálás után úgy zakatol a masina, hogy öröm volt hallgatni. Szóval, csak az én nemtörődömségem volt az oka a hibának. nem vált tisztességtelenné minden kispén­zű hivatalnok, alulfizetett pedagógus, lel­kesedésből dolgozó orvos. A kutya tehát nem(csak) itt van elásva. A társadalmi kontroll, a nyilvánosság hiánya éveken át sok disznóságna adott lehetőséget. A tit­kok, a bizalmasan kezelt dolgok ápoltak, Felütöm az újságot, hallgatom a rádiót, s s elfedtek, olyan dolgokat is, amik való­innen is, onnan is olyan hírek jönnek, amik bogarat tesznek a fülembe. Ügy tű­nik, mintha társadalmunk is „eljegese­dett" volna. Leolvasztásra szorulnak fe­jek Itt is, ott is, mivel hogy vaj van jó néhány koponyán. Ennyire megszaporo­dott volna a korrupció mostanában? Vagy csak mi, állampolgárok lettünk ér­zékenyebbek. mi veszünk észre mostan­ság mindent? Gyanítom, az utóbbiról (is) szó van! Hiszen ki mert volna néhány évvel ezelőtt szót emelni a vezetők viselt dolgai ellen? Szegényebbek lettünk az­óta, és érzékenyebbek is emiatt. Nézem a tévét, s látom, hogy alaposan jában a legszélesebb nyilvánosságra tar­toztak volna. A megoldás első hallásra tehát kézenfekvő: szélesebb és valódibb demokráciát, nagyobb nyilvánosságot kel­lene teremtenünk. Csakhogy mindig meg­feledkezünk arról, hogy igazán, demokra­tikus döntéseket csak ott lehet hozni, ahol ahhoz megfelelő anyagi háttér, társadal­mi teljesítmény is van. Hiába nyilatkoz­tatjuk ki, hogy kit, hogyan kellene meg­fizetni érdemei szerint, ha nincs rávaló. Kényszerpályán vagyunk, .amiről igen­csak nehéz letérni. Hunyjunk talán szemet az apróbb stik­lik fölött? Nézzük el a kisebb gazember­megizzad Bush alelnök a kamerák előtt, séget? Nem! En ilyet álmaimból felkelt­Beleszédül a feje, hogy nyilvánosan el- ve sem mondanék Azt viszont annál in­tévesztett egy dátumot. Lehet, hogy vá­lasztói majd azt mondják, nincs szüksé­günk olyan elnökre, aki saját nemzete történetét sem ismeri igazán. Ilyen köny­nyedén el lehet csúszni egy banánhéjon odakinn? S mennyire nEtm idehaza! A különböző „ügyeiről" ismert vezető nem kis meglepetést okozott mostanában „Le­olvasztották". s néhány nap múlva egyik nagy pénzintézetünk élére került. Kívül rekedt a körön, mert a politikai poron­don már égett a talaj a lába alatt. No­sza, süllyesszük el, jó fizetéssel, biztos egzisztenciával máshová! Alig van nap, hogy meg ne állítsanak, s fülembe ne súgják X., vagy Y. viselt dolgait. Mit kezdjek én vele? Hová jut­na a világ, ha minden, apró ajándékot elfogadó vezetőt pellengérre állítanánk? Egyáltalán, hol a tisztesség határa, s kább, hogy meg kell különböztetni a kor­rupciót attól, ami nem az. Nem lehet hadjáratot viselni minden ós mindenki ellen, csupán azért, mer| vezető. Nem szabad hagyni, hogy „koncepciós" perek kerekedjenek egy. egyébként indokolt rossz hangulat nyomán. El kell és el is lehet különíteni a tisztességtelenséget a becsületestől. Szívemből örülök annak, hogy itt is, ott is egyre többen kapnak lehetőséget arra, hogy kifejtsék véleményüket. Azon sem lepődöm meg, ha nem egyezik az én gon­dolatom azzal, amit hallok. De nem örü­lök az üres hangulatkeltésnek, a hőzöngő hordószónokoknak, a meggondolatlan re­formereknek. Nincs igazi politikai kultú­ránk — hallom. S így igaz. De (ki ebben a hibás? Nyilván nem az, aki feláll a hordó tetejére, s teli szájjal követeli, hogy honnan kezdődik a becstelenség mezs- mindenkit váltsanak le, hogy minden fe­gyéje? A szegedi pártértekezlet egyik küldötte valami olyasfélét mondott, hogy ha jól egymás fejére néznénk, mindenki­nél találnánk egy kis vajat. Vajon mit akart ezzel mondani? Talán azt, hogy ha mindenki sáros, minek ekkora cirkuszt csinálni belőle? Nem hiszem! Egy dolog­ban azért kénytelen vagyok igazat adni neki: nem szabad csak személyes bűnnek elkönyvelni, ami történt. Az „ügyek" mögött a jelenséget, a lehetőséget is ra­jét olvasszanak, tó. Tanulni kell még a demokráciát is. a valódit, mert nemcsak élni, visszaélni is könnyen lehet vele rzékenyebbek lettünk. Szivén üt mindnyájunkat, ha meghalljuk, hogy ismét „ügy" kerekedett vala­hol. Márpedig kijutott bőven ezekiből mostanában. A felszínre került gondokat igaz lelkiismeretünk szerint kell rendezni. Aki megbicsaklott, viselje is a következ­E' gyító alá kellene vennünk, hogy máskor menyeit. De ne úgy, hogy egyik polcról ne fordulhassanak elő. Mert hisz. milyen a másikra tesszük. A társadalom igazság­törvények azok. amelyek lehetőséget ad- érzete ezt már nem tudja tartósan elvi­nak arra, hogy ki lehessen kerülni a tisz- selni. Arról nem is beszélve, mekkora tességes utat úgy hogy következményei kárt okoz majd az új helyen a szerecsen­se legyenek. A működési mechanizmus, a mosdatásból patyolatfehéren kimászott, girbe-görbe utak, a rendeletek dzsungele de gondolkodásában régi vezető. Szigorú­is .ló talajt ad a tisztesség útjáról letért nak kell lennünk, de nem igazságtalan­embereknek. Ha aztán ilyen földbe bele­hull a mag, gyorsan megerősödik, fejlő­dik. öntözni sem kell. Egyik nagyvállalatunk vezetője morfon­dírozott hangosan a múltkor Az eszme­futtatás végeredménye az volt. hogv ve­zető beosztásban, a köz szolgálatában, bi­zony. igencsak vékonyan csurog a fizetés, mintha eleve be lenne kalkulálva a kor­rupció nyújtotta előny, mint benzinkutas nak és főleg nem kegyetlennek. A tisztes­séges többséget pedig a mainál sokkal jobban meg kellene becsülni — anyagi­lag is. Figyelem mostanában a hűtőszekrénye met! Időnként újra és újra leolvasztom. Attól, hogy nem vesszük észre, a jeg még dolgozik: csendben, de biztosan... Rafai Gábor ÁBMH-vélemény A Munka törvénykönyvének módosításáról Az elmúlt napokban több szakszervezeti testület és szakszervezeti tisztségvise­lő a sajtó nyilvánossága út­ján emelt szót amiatt, hogy véleményük szerint a Mun­ka törvénykönyvének ter­vezett módosítása kapcsán a szakszervezetek veszítenének jogaikból. A viták közép­pontjában a kollektív szer­ződések sorsa, a szakszer­vezetek bizonyos egyetértési jogának hatályon kívül he­lyezése áll. Ezzel kapcsolat­ban az Állami Bér- és Mun­A Tudosz javaslatai A szakszervezetek közös sok, a művészeti, felsőokta­értelmiségi politikájának ki­dolgozását sürgeti a Tudo­tási, valamint a tudományos dolgozókat tömörítő szak­mányos Dolgozók Szakszer- szervezeteket. E tanácskozá­•vezetének elnöksége, s en­nek érdekében úgy döntött: tárgyalóasztalhoz hívja a zömében értelmiségi dolgo­zókat tömörítő szakszerveze­teket, így különösen a köz­alkalmazottak, a pedagógu son jelöljék meg az értelmi­séget érintő legfontosabb feladatokat, határozzák meg a különböző bérigények pri­oritásait és azok mértékét, s együttesen dolgozzák ki a közös fellépés lehetséges módjait kaügyi Hivatalban az MTI munkatársának elmondták: A Munka törvénykönyve és a végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tervezett módosításának né­hány kérdésében — így a kollektív szerződések és a szakszervezeti bizalmiak bi­zonyos jogainak tekintetében — eltérő vélemények kap­tak hangot, mind az álla­mi és a különféle érdekkép­viseleti szervek részéről, mind pedig az államigazga­táson belül. Döntés azonban a vitatott kérdésekben nincs, és nem is lehet, hiszen a Munka törvénykönyvének módosítására csak az Or­szággyűlésnek van joga. A tervezett módosítások még a döntésre hivatott ország­gyűlési ülésszakot megelő­zően, az egyes álláspontok ismeretében társadalmi vi­tára kerülnek. Nem szabad, hogy a vitát az érzelmek befolyásolják; olyan — ér­veken és meggyőző indo­kokon alapuló javaslatokra van szükség, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a majda­ni döntés a lehető legszéle sebb egyetértés alapján jöj­jön létre. A kollektív szerződés kö­rüli vitában a munkaügyi kormányzat álláspontja az, hogy nem indokolt a kollek­tív szerződés megkötésének jelenlegi kötelezettségét fenntartani. Ha ugyanis a kollektív szerződés előkészí­tésekor a felek nem tud­nak megegyezni, nincs olyan fórum, amelyhez döntésért fordulhatnának. A munka­helyi vezetők és a szakszer­vezeti bizalmiak kapcsola­tát elsősorban nem jogsza­bályoknak kell rendezniük, hanem az együttműködést a kölcsönös érdekeknek kell meghatározniuk. Ha ennek az együttműködésnek a ta­laján bizonyos kérdésekben mégis vita keletkezne, ak­kor a szakszervezeteknek változatlanul megmarad az egyetértési jognál jóval erő­sebb, halasztó hatállyal bíró kifogásolási, vétójoguk. Ez azokra az esetekre vonat­kozik, ha a dolgozókat aránytalan sérelem érné, vagy ha a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat sér­tenék meg (MTI) r i

Next

/
Thumbnails
Contents