Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

5 1981.. október 18., kedd Képernyő £ VOrázslÓ álma Tavaly, Csáth Géza centenáriumának évében a szegedi televíziónak az újvidéki tévével és a szolnoki színházzal koprodukcióban készített -ket műsora ment: a „Menni kell, menekülni iialahova" című emlekműsnr és A Janika című tragikomédia (Fodor Tamás rendezése). A különleges hangulatú és kephatású emlékműsor (rendezte Kun Zsuzsanna, fényképezte Kléner György) láttán az az érzése támadt az embernek. hegy Csáth figurája és müve egyaránt szinte kiált a filmért. A szerző ópiummámoros vízióit és józan gyötrődéseit, a valóság és a képzelgés partján imbolygását, az ébrenlét és az álom összefonódó képeit a film megkapó érzékletességgel tudja a nézö elé álJitani. Esztergályos Károly A varázsló álma cimü. szombaton műsorba került tévéfilmje az idei veszprémi találkozó fődíját kapta. Miért? A dijat odaítélök nevében persze nem beszélhetek; de úgy gondolom, részben azért, mert dr. Brenner György — írói nevén Csáth Géza — rövid, feszültségleli eletének es életművének „üzenetére" éppen mostanában váltunk érzéikennye. A megbolydult, rend nélküli, a fekete-fehér egyszerűségétől oly tovolra került világ mindannyiunk számára hasonlítani kezd olyasmi üveggömbhöz, áthatolhatatlanhoz, levegőtlenhez, homályos derengésühöz, amiben talán a mámorba és a mámorból menekülő, tehetetlen dr. Bren. ner érezte magát. Amelv világnak az élőlényei egyre kevésbé hasonlítanak az emberre. Másrészt azért is lehetett fődíjas A varázsló álma, mert igan jól megcsinált film. Esztergályos Károlynak — sok korábbi müve is bizonyitj ii — különös érzéke van ahhoz, hogy a reális, mi több, naturalisztikus „berendezettségű" képeket szimbólumokká emelje, többértelmű, szürreál isztikus, látomásszerű képsorokká transzponálja. Ebben a képi világban zökkenőmentesen „közlekedünk" a pillanatnyi realitásból az emlékképhez és vissza, az önkonlrollos éberségtől a féktelen fantázia játékokhoz, víziókhoz, álmokhoz. Hogy milyen szigorúan szerkesztett. ellenpontozott, feszültségeket keltő ez a „képköltemény" — csak az utólagos gondol kodás döbbent rá. Eperjes Károly elhitető erejű alakítása, Zádori Ferenc (operatőr) munkája, Sülyi Péter (dramaturg) fiinom érzékenységű váloga tása az irodalmi anyagból — mindezeknek is köszönhető a fődíj. Gondolom . .. És talán Náray Terinek. akinek alkalma volt fölvillantani: milyen volt az a gyerekkor, amelyben a kövér, bohém, iszonyúan hiszékeny Brenner nagymam; oly fontos szerepet kapott. (Meg persze a gyermeki kegyetlenkedések, a Kosztolányi Dezsővel űzött kutyaakasztások és varangygyilkolások... Meg a többi, mind a tömény szörnyűség, mely — maga élet.) Ahogy az egyik emlékképben ül a nagymama a családi asztalnál, s meg sem fordulva megkérdi a cselédlányt — Azt mondják, hogy te lopsz! Ugye, nem lopsz? — ez egy teljes karakter, két mondatban elbeszélve. S. E Asztalra tett tördelökés... II befejezetlen portré Rádiófigyelő Gondolom. születésének 90. évfordulója lehetett az ok, hogv a Kossuth adón a múlt heten kedden este, Befejezetlen feleletek címmel egyórás műsorral adóztok Révai Józsefnek. Az alcím ugyan „politikai portrévázlatot" ígért, „Bodnár György, Hegedűs András, ÍAikatos Eva, Rényi Péter, Rostás István és Szerényi Sándbt személy és emlékei alapján" — ami az, egészből mégis kikerekedett: ennél, vagyis a vázlatnál azért több volt. Majdnem-portré, majdnem-kjész arckép Rákosiék vezérideológusáról. Aki börtönbe, bitóra ugyan senkit, de a teljes anyagi, erkölcsi, egzisztenciális kirekesztettségbe annál többeket taszított. Minden poszthumusz portrékészités meghatározója az emlékezés-technika. Az a mód, ahogyan beszélnek. írnak, megemlékeznek az illetőről. A metódus, melynek segítségével megidézik. a stílus, a hangsúlyok és persze maga a monda ndó-tartalom együttese, amelynek alapján aztán a fölelevenített személy elénk állíttatik. Amit Révairól most így megtudhattunk, egyszerre volt sok isi, meg kevés, bár a politikai portré elkészültéhez majdnem elegendő. Sokat hallottunk a működését szintetizálva értékelni akaró vélekedések közül, és kevés konkrétumot arról, miként viselkedett vajon 1956 oklóberének-novemberének napjaiban, milyen volt a hétköznapokon embertársaival (noha nem mindennapi intellektusából, sőt humorából a bejátszott két beszédrészlet épp elegei elárult — a Major Tamás szakadatlan. éjjel-nappali osztályharcát elítélő részlet pedig mai füllel is egyenesen élvezetesnek mondható) .. . Mégis: hogy „ízig-vérig sztálinista személyiség volt" (Hegedűs András), hogy az. egész Révai-jelenség „nem titok, hanem tragédia" (Lakatos Éva), és hogy — Rén.vi Péter meglepő kijelentése — „olykor vakmerőségig menő merészség és önállóság" jellemezte: inkább csak a felszínen mozgó minősítéseknek hatottak. bár többször meg. villantották a mélvebb. árnvaltabb elemzásek lehetőségét is. Persze, ne leevünk telhetetlenek. A műsort készítő Kazal János és Vámos Gyöngyi közül az előbbi például olyan kiváló kérdéseket is lóltett, hogy Révai vajon „kívülről vezérelt, vagy belülről irányított ember volt-e?" Az. a válasz, pedig, amely valahogy úgy hangzott, 'hogy az egykínrj Kun-frakciótag, a néhni Kassák-avuntgárdista kellő ideológiai önmeggyőzéssel olvan útra lépett, ahol elvesztette a személyiség belső vezérlését, s ami;it a Gazda, azaz Sztálin a 45— 46-ban még népfront politi. kál hirdető Révaiéknák mást parancsolt, azonnal alávetette magát annak, előbb persze jól megideologizálta a. fordulatot — nos, ez egyéb elhangzott kijelentésekkel együtt már előrevetítette az, árnyékát ama (egyik) legvégső megállapításnak is, miszerint Révai tragédiája az volt, hogy eladta magát, jobb sorsra érdemes tolentumával együtt — egy hatalmi struktúrának, amely aztán azt telte vele csupán, amit tennie kel lelt. s lehetett. Hogy Gerővel szimpatizált leginkább és hogy mégisesak, úgymond, sematizmus elleni harcot is hirdetett 1952-ben — hagyjuk. A portré befejezetlen, miként a sztálinizmusé is. Csakhogy nekem Déry Tibor igen régi, még 1967-ből származó, s az ítélet nincsben idestova 19 esztendeje (>1 vasható Révai-em 1 ékezése sejlik föl az időben, s ebből is a reá vonatkoztatott, következő részlet: „Vendégszerető Szent G.yula, egv francia várúr fia vadászat közben egy alkalommal a hegyek közé jutván, maga alatt egy hosszúkás, keskeny völgyet pillantott meg. melyben sok száz szarvas hevert a fűben, fejüket egyik] a másik nyakára hajtva, s leheletükkel melengetve egymást. Szent Gyulának e látványra örömteli izgalmában fejébe szállt a vér. A völgyei meredek: hegyek vették körül, az állatok nem menekülhettek. Elővette kézijál, felvonta idegét, és sorban lenyilazta a szinte beláthatatlan csorda valamennyi allatát, melyek az emberéhez hasonló halálkiáltásukat hallatva, egymást tapodtok, öklelték végső rettenetükben. Amikor a vadász, a legutolsó bikát is meglőtte, ez szembe fordult vele, és emberi nyelven megátkozta. — Háromszorosan légy átkozott — mondta, miközben messziről harangzúgás hallatszott. — Kegyetlen ember, egy nan meg fogod ölni saját szüléidét." A legenda szerint az átok megfogant. Domonkos László Felvételi előkészítők A József Attila Tudományegyetem augusztusban alakította meg át- és továbbképzési intézményét, „JATE Szabadegyetem" néven. A szabadegyetem is. meretterjesztő tevékenységének az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamok is részét képezik. A tanfolyamokon oktatott anyag az ország bármely egyetemére vagy főiskolájára való fölkészülést segiti, ahol a szakpárok ezt lehetővé teszik. A meghirdetett tan tárgypárok a következők: biológia—fizika; bio. lógia—kémia; matematika— fizika; matematika—politikai gazdaságtan; magyar nyelv éc irodalom—történelem; u jogtudományi kanikra jelentkezőket külön csoportba osztják be (fönti párosítások egvébként nem kötelezőek; r>éldául a közgazdasági egyetemre je lentkezök a torténeimet is választhatják, politikai gazdaságtan helyett.) Az, előkészítő tanfolyam óraszáma száz-száz; azoknak a középiskolai tanulóknak, akik az 1988/89. tanévben III. vagy IV. osztályba járnak, ötven-ötven órás tanfolyamokat indítanak. ' A foglalkozások délután fél 5-kor kezdődnek; az első tanítási nap pedig november első hetében várható. A helyszín: Szeged. Április 4 útja 1., illetve Hunyadi János sgt 2., a JATE Ságvári Endre gyakorló gimnáziuma. A kétszáz órás kurzusok részvételi díja 2 ezer 800, a százórásoké 1600 forint, mely összegeket a beiratkozáskor kell befiz.etrú Jelentkezési lapot a Dugonics tér 13., illetve az Április 4. útja 4. alatt lehet beszerezni Egy alkalommal azon vitáztam Gajdacsi Sándorral, hogy egy bizonyos szakmai megoldást miképpen kellene az újságban még elűnyósebben megjelentetni. (Tördelés: hosszú hasábokat az újságoldal hosszának megfelelően kialakítani.) Nos a vitában eljutottunk égiszén a tyúk-tojás elméletig, nevezetesen azt találtam mondani, hogy ezt igy keli csinálni, mert ez. a mi újságunk. — Tévedsz — mondta, a tiétek addig, amíg a kéziratot átkülditek a nyomdába. De most már a miénk, és mi itt azért fáradozunk, hogy a Délmagyarország minél szebb legyen. És hidd cl, amit én javasolok, az a jobb megoldás. Természetesen olyan külső formában jelent meg, ahogy ő javasolta, hittem neki, mert ő ez akkori gyenge nyomásmináséget is élőre látva gondolt a végső képre. Az olvasó (alán bizonvosan nem tudja, lapunkat a nyomda körülbelül 22.39 orrkor kezdi el csinálni, és a munkaforma kialakítása két óráig tart. Ezután kezdődhet a nyomás. Ez alatt a három cs fél óra alatt nagyon kemény munka folyik. A fül fű tölt szedögépek ontják magukból a meleget, s a kész ujságoldal sem pehelykönnyű, úgy 40—45 kilogramm. Ezt. a súlyt többször kell megmozgatni ahhoz, hogy végre kialakuljon a kívánt minőség Gajdacsi kolléga magas, erós testalkatú ember. A hőség, s a nagy fizikai erőkifejtés miatt többnyire kempingnadrágban dolgozott, s bizony nap mint nap alaposan megizzadt, amíg elkészült a lap. Megszállottja, fanatikusa volt a munkának, a lapkészítésnek. Ehhez érteit, és ezt a munkál mindig becsületesen igyekezett elvégezni. Az összeszokott munkabrigád szó nélkül tette dolgai, de mégis ő volt az. aki i:t.oiiára távozott a munkahely: ől. Nemegyszer mesélte: valami nem hagyta nyugodni, és lói útoról visszafordulj mellőzni egy bizonyos részt, mert nem emlékezett rá, iól sikerült-e megcsinálni a'.t. Nem, nem különleges ember ö, „csak"' lelkiismeretes. Bántotta a hiba, a felületes munka. Ilyenkor azt mondogatta: több mint százezer ember olvassa a lapot, nem tehetjük velük azt, hogv a lehetőségekhez képesi r,e csináljunk nekik jó újságot. Gajdacsi Sándor nyugdíjba ment, de a lap ezután is meg fog jelenni. Megjelenik, de egy kicsit más lesz. Legfontosabb munkaeszközét, a tördelésnél használt félbe köszörült kését letette a tördelőasztalra ... * Két hete szabadságon van már, arcán valamelyest'cnyhült a feszültség, am a gondok oly mély nvomokal hagytak rajta, szinte egyetlen pont sincs, ahol valamilyen barázda qe kezdődne vagy végződne. Szaggatottan nevet, amikor régi emlékeit idézi föl: — Emlékszel, a partvédelem címs/o a-betűjére ráütötte az egyik kolléga az ékezetet. Aznap éjjel nem is dolgoztam, mégis engem hívtak be, magyarázzam meg, hogyan történhetett a hiba. Elhiheted, hideg futkosott a hátamon, amikor megláttam a hibát, de akkor már enyhébb szelek fújtak, végül is rendeződött a dolog. Lehet, sok időt töltöttem e! a lapnál, de egyet sohasem tudtam megszokni: a sajtóhibát. Valamilyen nagy baki után mindig azon csodálkoztam: a Nap még euiek ellenére is süt, a Föld nem hasad szét, az utcán nevetgélnek az emberek, rnbilha mi sem történt volna. Legszívesebben elbújtam volna, hogy senki se lásson, mert úgy éreztem, a homlokomra van írva: én vagyok a hibás, a felelős, a fő tulok. I'edig nagyon könnyű hibázni Rengeteg betű van egy oldalon, és a nyomdafesték is furcsa dolgokat képes produkálni. Egyszer például az elsó ol Gajdacsi Sándort, a Szegedi Nyomda laprészlegének csoport vezetőjét nyugdíjba vonulása alkalmával szombaton baráti vacsorával búcsúztatták ,i munkatársai, a nyomda, a l>olmagyarország szerkesztőség cs a lapkiadó vállalat vezetői. dalon volt egy címünk ami a műtrágya-felhasznál.is növekedését újságolta cl 'örömmel az olvasónak. Igen ám, de a betűket a sok nyomdafesték eltömítette, és már kinyomtak vagy tízezer példányt, amikor észrevettük, hogy a kis h-betű helyett b-Delü került a sorba. .'Iát még a szívverésem is elállt. (A tízezer példányt e! kellett dobni.) Újságot csinálni nagyon izgalmas dolog, mind'g minden időre kell. és gyakran voltunk a kelleténél kevesebben. Egyszer például — egy júliusi napon -- iszonyú meleg volt. Hiányzóit egy gépszedő, igy minden sor számított. A hőség miall is nagyon nehezen készültek az oldalak, amif megkorrigáltunk, azt félreraktuk matiicázúsra. Egyik kollégánk nem figyelt, és a nagy nehezen kiküzdött újságoldalt, — dudorászás közben — elosztotta (a cimbetűket külön fiókba, a vonalakat regálakba, a tulajdonképpeni betűsorokat pedig beolvasztásra egy közös vastégelybe). Amikor matricázásra került volna sor — mindenki ket este az eltűnt oldalt —, persze kiderült, újra kell csinálni mindent. Nehéz szavakat találni azoknak a pillanatoknak a visszaadására ... cie az újság azért elkészült akkor éjszaka is. * Talán igazságtalanul eddig mindig csak Gajd icsi Sándorról volt szó. Harminckét évet ^olgozott esto-éis/akr (17.30 orakor kezdődik a lapműszak). Iszonyú hosszú idö. Ahhoz nemcsak munkaszeretet. elhivatottság, fanatizmus szükséges, hogy valaki tnynyi időt töltsön el olyan munkaidö-beosztásoun. hogy este soha ne legyen a családja körében, hogy hajnali kettő óra körül meni tn haza lefeküdni. Ezt ,a mostoha időbeosztást csak úgy lehet elviselni, ha nyugodt családi háttér biztosítja a teltételeket. Nem lehet meghat álság nélkül szólni arról az aszszonyról, aki igazi feleségként becsületesen vegigélle férje mellett ezt a harminckét évet, aki a kritikus időszakban is ott állt és Kitartott férje mellett, aki igazi társként segítette öt. munkájában. A Délmag/arország szerkesztősége és természetesen az olvasók is profitáltak abból, hogy G íjdacsi Sándorné harmóniát tudott teremteni otthon. NSKÍ is köszönetet mondunk akkor, amikor azt kívánjuk kollégánknak, hogy sokáig élvezze még az életet nyugdíjasként. Egy dolog azért kérdéses még: a Gajdacsi Sándor által az asztalra dobott félbe köcvörült földelőkést folveszi-e valaki? Turi József Pszichodráma A pszichodráma abban különbözik a klasszikus színpadi műfajtól, hogy míg az. előzőben egy előre megirt történés kerül színre színészek közreműködésével, addig itt a spontán cselekvés válik dramatikus játékká, s a pszichodrámacsoport tagjai alkotják a * „szereplőgárdát". A pszichodrámacsoportban a résztvevő saját magáról és a többiekhez, való viszonyáról kap visszajelzéseket. Megtapasztalhatja, hogy a többiek milyennek látják őt, kiderülhet, hogy ő milyen módon befolyásolhatja a többieket cselekedeteikben. A Csongrád megyei tanács művelődési kozpontja ps/.ichodráma-bemutató csoportot indít október 18-tól. A foglalkozásokat minden kedden 17-töl 20 óráig tartják a köjál egészségnevelési klubjában (Újszeged, Szolgáltató sor). Kiállítás, tornával Föl szoktuk panaszolni, hogy nem becsüljük értékeinket. Ezt leginkább úgy szoktuk érteni, hogy sajáttermésű értékeinket nem tartjuk sokra, de ami máshonnan jön, például Pestről, az. jöhet! Nemrég írtunk Pohl Ferenc szegedi kiállításáról. Lelkesedett a kiállítási anyag összegyűjtője, azt nyilatkozta lapunknak, olyan sokan segítették életeben, most ö is segiteni akar másokat. Közadakozást szervezett a mozgáskorlátozottaknak. Mostani leveleben nyoma sincs a lelkesedésnek, kemény panasszal van tele. Ügy. tűnik, már az se szent, ami Pestről jön. Közöljük levelét. A kiállítási a Juhász Gyula Művelődési Központban rendezték. * Amikor Szegedre készültem, jótékony célú kiállítást terveztem. Nem gondoltam, hogy ilyen csalódás vár rám egy kulturált városban. Ahol hirdették, mindenhol az állt a táblákon, reggel 9-töl délután 5ig látogatható. Akik azonban valóban öt felé érkeztek, egyszerűen el lettek zavarva. Pécsi Ildikó művésznő 27-én járt Szegeden. Ugyanabban a teremben volt az előadása, amelyikben a kiállítás állt. Ez még nem lenne baj. hiszen azok is láthatták, akik csak hallani jöttek, de másnap szomorú kép fogadott: nyolc tablóm a földre volt ledobva. Igaz, én nagyon féltem anyagomat, hiszen én gyűjtöttem össze, és én dolgoztam fel. Ma, amikor levelemet irom. október 9. van. Majdnem tíz napja vége a kiállításnak, de Szegedről egyetlenegy szerv nem köszönte meg levélben, hogy megrendeztem. Sajnálattal bár, de ki kell jelentenem, soha az életben nem megyek még egyszer Szegedre, és kiállítást se adok oda. Sem a mozgássérültek nem írtak, sem az az intézet. ahol a beteg fiatalokat utókezelésen gyógyítják, pedig mindkét félnek szólt a gyűjtés, és tudom, hogy át is adták nekik. Fáradoztam, tíz napon át igyekeztem segiteni, de a köszönet elmaradt. Hát rendben van. tudomásul veszem, de ez volt az utolsó eset, hogy Szegeden voltam. Huszonnyolcadikán szemem lattara küldtek el legalább harminc embert azzal. hogy most torna van. Rosszulesett nagyon. * Furcsa módon legelőször az fordul meg a lejünkben, ennyire érzékeny ez az ember? Persze, persze, harminc évvel ezelőtt maga is mozgássérült volt teljes hét hónapig. Csak ezután gondolunk bele igazán: ennyire érzéketlenek vagyunk mi. szegediek? Ügy tűnik, ennyire. H. D.