Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. szeptember 10., szombat 113 Negyvennégy évet élt... Egy hónapja kell együtt élnünk a hírrel: életének 44. évében Ausztriában autóbaleset áldozata lett Szeged nagy tehetségű, érzékeny festője, Zoltáníy István. Szép, szelíd ember volt. Akár ismeretlenül, néhány percnyi beszélgetés után a legdurvább lélek is megérezhette: ez a férfi az igazak közül való. Ele yen párja volt a tisztaságnak. Barátai, tisztelői ma délután kettőkor búcsúzhat nak el tőle, a Belvárosi temetőben Tóth Valéria Munkácsydíjas szobrászművész kezdeményezésére Zoltánfy István súlyos égési sérüléseket szenvedett lánya gyógykezelésére és a két gyermek további taníttatása megkönnyítésére, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség szegedi csoportjának tagjait arna kérte, hogy a Szegeden élő művészek ajánljanak föl egy-egy művet A beérkezett alkotásokból előbb a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában nyílik kiállítás, szeptember 15-étől, majd október 3-ától a Bartók Béla Művelődési Központban láthatók az alkotások. A vásárlásokból befolyt összeget a család rendelkezésére bocsátják. Antikvárkönyv-aukció Az első önálló antikvárkönyv-árverését rendezi meg Győrben, szeptember 23-án a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A győri aukción 290 kötet kerül maid kalapács alá, köztük számos művelődés- és egyháztörténeti, régészeti, történet- és orvostudományi ritkaság. A kínálat összeáll ításakoir a szervezők a bibliofil gyűjtőkön kívül gondoltak a könyvtárak, közgyűjtemények, továbbá a külföldi turisták érdeklődésére is:ezért több helytörténeti munkát, illetve német nyelvű tudományos kiadványt is ajánlanak. Az aukció egyik legértékesebb darabja lesz az Emlékkönyv Szent István király halálának 900. évfordulóján című ¡kiadvány: a háromkötetes, 1900 oldalas monográfia 1938-ban jelent meg. a színházban és a tévében A Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén ott volt Gregor József, akit Nagy László igazgató külön üdvözölt, és bejelentette: a nepszerű énekművész, aki jelenleg a győri színház tagja. ebben a szezonban több fellépést is vállalt itthon: az ünnepségen akkor tört ki a taps. amikor az igazgató azt is hozzátette: májusban megünneplik Gregor szegedi színházi tagságának 25 éves jubileumát. Azóta megtudtuk: a Szerelmi bájital egy máiusi előadásába ..szerkesztik" a jubileumi gálaműsort. Gregor József elmondta, hogv jubileumán azok a szegedi és budapesti művésztársai lépnek fel. akikkel a legszívesebben énekeld) együtt. A névsor — kérte — hadd maradion egyelőre titok, mindenesetre a közönség biztos lehet benne, hogy nem jár roszszul... Az ősszel felújítandó Szerelmi bájital bemutatóián (november 25.) kívül a Donizetti-opera további öt előadásában halljak maid a szegediek Gregort. plusz a jubileumon. Arra a kérdésié, hogy mikor szerződik vissza a szegedi színházhoz, a basszista így válaszolt: ..Egyszer biztosan visszajövök: de nem tehetem meg. hogv a mentőövet, amit a guöriektöl kaptam, egy jól irányzott mozdulattal visszadobjam. Győrben jól érzem magam, viszont a szegedi színház is biztosítja számomra most azokat a feltételeket, amelyeket mindia is kértem. Oberfrank Gézával meabcszeltük. melyek azok a művek. amelyekben a következő négy évben énekelhetek. Ez a lista nem titkos. íme: Verdi: Attila. Borisz Godunov. vagy Simoné Boccaneara. Szicíliai vecsernye és Rossini: Hamupivőke." Amit még olvasóink figyelmébe ajánlunk: ina. szerdán 21 óra 40-kor kezdődik tévé 1. műsorán a Pillanatkép Gregor Józsefről című műsor, amelyben az énekessel Juhász Elöd beszélget. A nézők -telefonon' kérdezhetnek — egyenes adás lesz. Á számok: láiB-657 és 126-811. E. S. Az évad első bemutatója Hoffmann meséi A vadonatúj elöadásrend szerint sajtóbemutató tesz csütörtökön este a nagyszínházban. az Offenbach-mű. a Hoffmann meséi nyugdíjaselőadását pénteken tartiák. a bemutatóbérlet tulajdonosait pedig szombaton váriák az évad első szegedi premierjére. Nagy Viktort, aki most végzett a főiskolán, s a Madách Színház rendezője, és aki a szegedi színházban vendégként állítja színoadra az operát — megelőzte a híre. Visszhangos Bajazzókat rendezett még főiskolás korában. majd az Erkel Színházban sikeres Toscát. Tavaly a Madáchban musicalt, s még harmadévesen a La Mancha lovagját, amelyet a Pesti Színházban adtak. Szeged után. színházában. a Szecsuáni jó lélek rendezése vár rá. A szegedi Hoffmann-bemutatóról elmondta: — Ellentétben nérnelv előadással. amelyekben a későromantikus. szecessziós miliő. a fantáziaviláe megteremtésére törekedtek, mi most a német expresszionista némafilmek világát szeretnénk idézni. Azt is mondhatnám Georg Büchner cs Lenz műveinek expresszionista stílusjegyei mentődnek itt át abba a késő romantikába. amely a mű születésének kora volt. Az mindenesetre biztos, hogy nem kívánjuk operettesíteni ezt a nagyon is komoly, drámai zenéiű operát. Azt a stílust, amelyet az előbb próbáltam jellemezni, nehéz a színpadon megvalósítani. A szegedi énekeseknek — úgy látom — sikerűit jól belehelyezkedni ebbe a furcsa, de a mi korunkhoz közelálló világba. Oberfrank Géza fő-zeneigazgatót. a bemutató dirigensét arról kérdeztük, látta-e a Komische Oper egyik legnagyobb világsikerét. Felsenstein Hoffmanniát. — Sajnos, nem ment már akkor, amikor én odakerültem. csak egy tévéfelvételt láttam. Általában az a tapasztalatom. hogv a rendezők sokkal inkább szeretik ezt az operát, mint a karmesterek. Magam azt gondolom. ez remekmű, s megérdemli, hogy a rendezés, és a muzsikálás olvan egységet alkothasson az előadásban, ami kiiár a remekműveknek. Minthogy a szerző már nem érhette meg a bemutatót. a művet sokféleképpen átdolgozták. Azt a tipikusnak tekinthető változatot követjük mi is. amelyben fölcserélődik a Giulietta- és az Antónia-kép. Az a vélemérivem. hogv a recitativós vá'tozat igen kurtán, meggyőző erő nélkül intéz el dramaturgiai fontosságú részleteket. de. mert ezzel megyünk a külföldi turnéra, és idegen nyelven még nehezebb a prózai párbeszédekkel bemutatni. arra a sz.ükségmegoldásra kényszerültem, hccv némileg átdolgoztam a recitativókat. Ezt a változatot teljesen vissza lehet adni német nyelven — a nváron el is készültem a fordítással. Azt mondhatom tehát, hogv Felsenstein Hoffmannia nem annyira gyakorlati, inkább szellemi inspirációkat adott. S. E. Azt mondja valaki, követeljem az újságban, hogy írják vissza a Sipos malomra, hogy Siposmalom, mert az olyan fontos azon a tájon, mint maga Ullés. Nemcsak az ott lakóknak, de az arra járóknak is. Ullés csak az idegennek tűnhet egységes szerkezetnek, a Siposmalom legalább olyan fontos hely benne, mint Baromjárás vagy Halesz. Meg is ígértem, megírom majd. Zöldfás is kifejezhető lenne avval, hogy Domaszék, hiszen annak a tanyai iskoláját jelenti, de a faluhoz még ugyanúgy hozzátartozik Feketeszél, Móraszék, Bojárhalom, Kászony vagy Kisivánszék is, és mindnek a lakója szereti megkülönböztetni magát a másiktól. Ráadásul mind régebbi, mint a szintén régi határnévböl lett újkori falunév. Most tehát Zöldfáson vagyunk, az iskolában. A hajdani iskolában persze, mert ugyanúgy megszűnt, mint a falu összes többi tanyai iskolája. A különbség csak az, hogy ezt nem adták el, megmaradt klubnak és olvasókörnek. Félnek is az idejárok, egyszer csak eladja ezt is a tanács, mert nincs pénze a fönntartásra, és akkor födél nélkül maradnak ők is, ahogy a feketeszéliek, móraszékiek, bojárhalmiak, kászonyiak vagy kisivánszékiek maradtak. Lábujjhegyre állva bizakodnak csak, talán elkerüli őket ez a veszedelem. Az olvasókör tavaly tavasszal alakult — Pünkösti Árpád volt az első vendég —, és azóta minden hónap első hétfőjén összejönnek. Hétkor kezdenek, de előtte tíz perccel még csak Berta Szilveszter van itt, olvasóköri elnöki minőségében. Mire, azonban az óra elüti a hetet, itt van mindenki. Azt nem lehet mondani, hogy ennyire ráérnek, inkább azt, ennyire ez a szokás. Amióta az órát föltalálták, pontosnak lenni se nehezebb, mint elkésni. Kötetlen a program. Savanya Jánosné, nyakig telve huncutsággal, előszed legalább három méter hoszszú papírcsíkot — pedig legalább egy méter leszakadt belőle útközben —, és megköszönti Rózsikát. Minden hónapra esik egy-két névnap, mindig köszöntenek tehát valakit, ennélfogva kifli vagy pogácsa mindig kerül az asztalra, egy-egy nyelet üdítővel kiegészítve. Fontos dolgok is előkerülnek közben. Bódét építettek a buszmegállóhoz, hogy ne verje őket az eső, és a hideg szél se reszkettesse őket. Pad még nincsen benne, de majd az is lesz. Elősorolják, ki segített homokot hordani, traktorral és markolóval, ki hegesztett, és menynyiben lehet mindezt elszámolni, ha a társadalmi munka értékét forintban akarnák kifejezni. A legkisebb tupírozás nélkül is szép summa kerekedik belőle, noha a tanyai ember leginkább a munkáját nem méri pénzzel még ma se. Elhangzik a kívánság, nyilvános telefon is kellene mellé. Ebből azonban vita is lesz mindjárt. Nagyon nehéz telefonhoz jutni, ez az első vitapont. Kelleni viszont nagyon kellene, és ezt nem is vitatja senki. Ha viszont mégis lenne, mert lennie muszáj, akkor mégse lenne jó a buszmegálló mellé tenni, mert szétszedik a gyerekek. Legföljebb, ha a templomkertbe tennék! — kínálja föl valaki az ötletét. Na, az talán védettebb hely lenne a rongálókkal szemben, ámbár Bojárhalmon se tették tönk're mostanáig. A lényeg azonban, hogy világos helyen legyen, mert előadódhat, hogy sötét éjjel kell telefonálnia valakinek, ha rosszul találna lenni valaki a családban. Mire a telefon ideér, talán helye is lesz, és világítás is benne. Olyan fontos dolgok is megbeszélődnek, kié volt valamikor az a kicsike föld, amit nyárfákkal ültetett be valaki. Következtethetünk belőle arra is, hogy megint kezd értéke lenni a földnek, meg arra is, hogy akik itt vannak, ezer szállal kötődnek ma is a földhöz. Akkor is, ha már nem belőle élnek mindnyájan. Ketten-hárman lehetnek csak, akik valamikor —hej, de régen! — ebbe az iskolába jártak. Föl is merül azonnal, vagy inkább kiforogja a szó, az lenne az igazi jó lépés, ha soha nem akarná eladni az iskolát a tanács, inkább berendezhetné legalább az egyik épületet öregek otthonává. Támadnak azonnal néhányan, akik elvállalják, korteskednek majd mellette illetékes helyeken, illetve segítséget kérnek valahonnan. Mert nagyon sok a magatehetetlen öreg már. Arra talán még nem gondolnak, hogy egyszer, valamikor, remélhetően jó sokára, maguknak is szükségük lesz rá, hogy legyen, és hogy itt legyen. Mert ennél olcsóbban sehol nem készülhet, azt biztos. Hamarosan kiürül a plébánia épülete is a szomszédban, esetleg az is jó lenne erre a célra. Fölvetődik az is, mikor is épült a templom. Nemcsak azért, mert itt van a szomszédban, nem is azért, mert most lett készen a faluban az új, hanem azért, mert régen se egyformán írtak róla. Ha újra papirosra vetnék, megírhatnák-e úgy, ahogy volt? Mert annak minden tégláját ők adták össze, néha egy-egy véka rozzsal fizetve, mégis készen lett. És aki itt van, mind hordta annak idején a téglát! Nem igaz az, hogy a város adta a templomot, a nép izzadta azt ki. És az se igaz, hogy a bútorait máshonnan selejtezték ki. A berendezésre is ők adták öszsze a pengőiket. Építeni 1938 tavaszán kezdték, és szeptember 18-án már föl is szentelhették. Hasonló öszszefogással vágtak bele az újba is, a mai szokásokhoz hasonlítva villámgyorsan készült el az is, de három év ment rá így is. Ennyit változott a világ ötven év alatt! Somolyogva mondják, kár volt a falut arrébb tenni csak azért, hogy ne a templom köré épüljön, mert lám, utána ment a templom. Ha hallgattak volna a régiek tapasztalatára, nem a gödörbe tették volna, hanem ide, a partosabb részre. Vizes években a talajnedvesség ki-kijár megnézni, milyen lett az új falu. Idekint 18-20 tégla mindig kimarad a kútból, tehát ez lett volna a jobb. Mondhatnánk öregek zsörtölödésének is, ha most hallanánk először. Sajnos, a falubeliek is ezt mondják. Szóba jött, hogyne jött volna, hogy Zöldfás majdnem-majdnem elveszítette zöld fáit. Rosszindulat pedig nem volt mögötte, csak az történt, hogy a korhadókat akarták kivágni. A munkát a plébános irányította — hiszen a templomkerti fákról van szó —, de beleesett egy ág a szemébe, be kellett vinni hirtelen a szemklinikára. Ha már ott van a fűrészes ember, ne álljon meg emiatt, mellé állt irányítónak más valaki. Ö aztán, felelős buzgalmában majdnem mindet kivágatta. Adj neki, bodorkorpára! A névnapi virág vízbe állítva az asztal közepén, és mindenki mindenkivel beszélget. Azt nem tudjuk, hogy meddig maradtak, fél tíz körül elköszöntünk tőlük. Nem messzire kellett menniük, ez az iskolakörnyék csak annyira riéptelenedett el, hogy a közeli szomszédokból megtelik ma is a terem. Sok szép estét még, zöldfásiak! Horváth Dezső Véget ért a vándorgyűlés Szekcióülésekkel folyta- Az eszmecseréből is kitódult, s a vitát összegező tűnt, hogy a gazdaság jelen..,. , . „ . legi nehéz helyzetéből csak plenáris ulessel befejezodott á^Qgó ^ k^vetkezetesen kedden Gyulán a 26. köz- végrehajtott reform révén gazdász vándorgyűlés lehet kiemelkedni Hajnalnyíláskor az ember kimegy a tóra. Nem siet, mert a víz megvár, s ilyen tájt a madarak úgyis gondterhelten pihennek, táplálkoznak. Ballag az ember, miért is siessen, jót gondolkozni így, vasárnap, a ladikban lehet ... távol rádiótól, tvhírekjtőL barátoktól... Szurokszagú, halillatú, mocsárízű nádasoki ölé-' ben. Ballagok az őszillatok gátján, somk.oró sárgáján, ürömfű ezüstjén, égett krumpliszár szétterülő füstjén. Durran a puska, halór járja szolgálati útját, rucafalka süvítve húz az égnek, s az eddig csöndben úszó öszeleji felhők madárkavargással örvénylenek. Ezernyi madár, récék, sirályok kaleidoszkópja! Gémek riogatva biztatják, szárnyra kapva egymást, dísztollaikkal játszik a szél. Czekk ... czekk ... sárszalonkák csapnak föl az ingoványból, s pár fenyérfutó igyekszik, örvös és széki lillék társaságában. Halászsas emelkedik a kéksógben, alatta ezüstsirályok százai örvénylenek a termikben. Két görbe Fehér-tói rádió... csőrű batla vendégeskedik a rezervátumban, esténként kis darucsapat társul melléjük. De a darvak most valahol a Szeged környéki, zörgő kukoricások közt lesik az aranylózörgő délibábot. A csönd újra kitakarózott, madár sem jár, csak... a halőr házától... rádiószó kavarog a nagymarosi vízi erőmű . .." Dunába a nagymarosi erőművel!, villan át rajtam, hát itt sem hagy gond nélkül. . .? Aztán elszégyellerr. magam .. . hát persze, épp itt nem, itt, ahol fél évszázados fehér-tói madárvédelem, -kutatás és embörnevelés ügye hullámzott mindig is, ma is ... harc a természetvédelem és a -hasznosítás között, ahol végül is a halak győztek! Még ma sem tudom biztosan, de egyet megértettem; az egyes emberek mozgatórugóit olajozó pénz szerepét. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk, magunk építjük magunk köré beton „erőműbörtönünket". Bezárjuk magunkat, magányosan vagy csoportosan hamunál hitványabb pénzünkkel, ami semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni! Fehér-tói harcok, Péter bá' küzdelmei, állóvízrideg hitbizomány, új remények, új próbálkozások; hogy legyen végre a szegedi Fehér-tó azoké, akik évszázadok éltek hullámokkal mormoló szigetein, halász, vadász, madarász ősök mai, aszfaltkoptató gyerekeié. Megy az élet itt, a szögedi tó partján; Béla kürtös ararjai emelgetik széksírjukat, Móricz Pál beszélget a Kalapács dinasztia juhászbárójával, Lakatos sneffpuskásai lopakodnak a szatymazi kis feketén, Móra igazgató úr támasztja a kettős határi Lippai-tanya epörfáját, s Beretzk Péter vezetgeti „madárfiókáit" ... aztán jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. De hol is állok, a Duna hajlatán, vagy a szögedi tónál ? Égyre megy, új remények vizénél ... hol biztos; nem lehet pénzen fölépíteni, megvásárolni a természel ősi ökológiai rendjét. Délidő van, avas szalonna kurcinája sistereg a nádtisztásorv, „fogja a nyársat, tanár úr!, tartson velem...", az ég kitárul, időt, tért feledve, szárnyai nőnek az emlékezetnek, nagy sokára kérdi csak, „Mi a véleménye a nagymarosi erőműrü?", „Lögyön, vagy né lögyön?" — Dunába az erőművel!, gondolom ismét, de nem mondom ki. Feri bácsi, tudod, ezt mindenkinek magának és magában kell eldönteni én ezért, ezt szeretném!"... s reméljük, ezt meg is hallgatják azok, akiknek ez kötelességük ... De minek erről ¡beszélni tovább? Ügyis elmondja az őszirózsai, harmatcseppjében ott vibrál a gondterhes ősz, s a madárszárny suhogása ... miért suhog?, s pii történ, ne. ha többé nem hallanánk a vizek partjain simogatását ... csak a rádió hangját... Gsizmazia György