Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

1988. szeptember 103., szerda 7 Bős—Nagymaros vízlépcső Tüntetés Szegeden is U gazdaság játéktere A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer ellen tiltakozó tüntetés volt tegnap délután Budapesten, a Vörösmarty téren. A demonstráció főbb követelései: Tüntetünk a vízlépcső ellen! Követeljük a nagymarosi építkezés azonnal', leállítását! írják ki a népszavazást! A különböző környezetvédő és más kulturális, társadalmi alapokon szerveződő csoportok felhívására este öt óra tájban több ezren gyűltek össze a Belvárosban tiltakozó transzparenseikkel, hogy — a rendezők szándéka szerint — fegyelmezetten képviseljék álláspontjukat. az éles társadalmi vitát kiváltott nagyberuházással kapcsolatban A fővárosi — és több más helyszínen megtartott tüntetéssel kapcsolatos hír Nagymarosról: A Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága, valamint a helység társadalmi szervezetei nyilatkozatot adtak ki. amelyben tiltakoznak amiatt, hogy különböző csoportok „Nagymaros Bizottság" néven szervezkednek. akciókat és tüntetéseket rendeznek a vízlépcső megépítése ellen. A helyt népfront és a társadalmi szervek megítélése szerint az úgynevezett „Nagymaros Bizottság" nem Naaumaros lakosságát képviseli. és olyan propagandát fejt ki. amely a település alapvető érdekeivel ellen tétes. Ezért elhatárolták magukat a mcaítélésük szerint egyoldalú és a teljes körű objektivitást mellőző kampánytól, mely az építkezés leállítását követeli. Tiltakozás itt. tiltakozás ott. Tegnap délután ötkor Szegeden is tüntető emberek töltötték meg a Dugonics teret. hogy a város különböző pontjain felragasztott és szétszórt röplapok szellemében tiltakozzanak a kormányzat politikai gyakorlata ellen, mely Bős—Nagymaros ügyében — véleményük szerint — nem felel meg a demokrácia által megszabott követelményeknek. Ennek megfelelően ..perújrafelvételt" követelnek, vagyis azt. hogy állítsák le az építkezéseket. tájékoztassák a nagy nyilvánosság előtt az ország lakosságát a vízlépcső teljes felépítésének várható környezeti és környezetgazdálkodási hatásairól, végül az építkezés folytatásáról írjanak ki népszavazást. ötvös Tamás, a tüntetés szervezője — nem minden heroizmus nélkül — arról szólt legelőször, hogv lévén gyakorlatlan tiltakozó, óvatosan fogalmaz, de nem felve. Megadta annak lehetőségét. hogy bárki, véleménnyel rendelkező megkaphatja a mikrofont. amennyiben a tárgyról kíván szólni. A szakmai vita lehetőségét pedig azzal az érvvel zárta kl. hogy itt nincs mód tudományos ismeretek felsorakoztatására. a kormányzati magatartásról viszont ilyen körülmények között is elmondhatók a gondolatok. Az építkezésnek a népszavazásig történő leállítása a legfontosabb követelésünk — hangsúlyozta a szónok, maid annak az elvárásnak adett hangot, hogy az országos ielentóségű döntésekbe ezentúl — Bős—Nagymaros példáién is okulva — vonják be a lakosságot a kellő szakmai ismeretek biztosításával. Máté-Tóth András, a HVG szeptember 3-i számának .Társadalmi csoportok nyilatkozata" című közieménvét olvasta föl. Ez a nyilatkozat — több független szervezet dokumentuma — azzal vádolja a kormányt, hogy nem támogatja a Parlament munkáját az építkezéssel kapcsolatban, sőt ígérete ellenére igyekszik kizárni azt a döntésből. A hatalmas „NAGYMAROS ALLJ!" transzparens Á vízügyi szakember szemével Vágás István, az Atikövizig mérnök főmunkatársa, a műszaki tudományok doktora. Üj szempontokat is fölvető gondolatait az alábbi beszélgetésben adjuk, közre: — Végül is, mi épül és miért a Dunán? — Egy szakmailag összetett vízi létesítmény. Du. nakilitinél egy taroló, Bősön — a szlovákiai Gabcsikovón — egy vízerőmű, mely tizenkilenc méteres szintkülönbséget hasznosít, a két helység között egy üzem vízcsatorna, melybe a Dunát terelik, valamint Nagymaroson egy nyolcméteres eséskülönbséget hasznosító vízlépcső. Az energia biztosításán túl feladat a folyó egy méterrel magasabb, összesen három és fél méteres hajózási vízszintjének biztosítása, a folyamszabályozás és az árvízvédelem megnyugtató megoldása. — Miért van szükség az oldalvíz- vagy üzemvizcsatornára? — Azért, mert a Dunát az oldalvízcsatornánál lényegesen kisebb esésben lehet csak „vezetni". A csatorna medre aszfaltos, a Dunáé vizáteresztő, ezért is kell a mesterséges meder. — Miként oldódik meg a Szigetköz árvízi biztonságának kérdése? — Nagyon egyszerűen szólva: !két Duna lesz, s ezekbe kétszer annyi víz fér el, mint eddig. — Hogyan lehet hasznosítani egy lassú folyót? — Ez a térképolvasó tévedése, mert azt lehet hinni, hogy kicsi esése van a Dunának. Pedig a folyó természetes esése 40-45 centiméter kilométerenként, míg a Tiszáé csak 3-4 centiméter. Olyan nagy a Duna esése, hogy a fölfelé hajózás mind ez idáig komoly nehézségeket okozott, gyakran pótvontatóhajót használnak. Ugyanakkor kicsi a vízmélység, ezért csak állandó — drága — kotrással lehet folyamatosan hajózhatóvá tenni. Ennek a gondnak a végleges kiküszöbölését a nagymarosi vízlépcső fölépítésével érhetjük el. — Sokan érvelnek a bősi erőmű csúcsüzeme ellen ... — ... erre én azt mondhatom, hogy Kisköre is csúcsra van állítva, s Szegeden észre sem vesszük, amikor lejön a víz. — A környezetvédők szerint az üzemvízcsatorna miatt pocsolya lesz az öreg Duna. — Amennyiben a Tiszát pocsolyának lehet nevezni. Ugyanis a Duna vízhozamának 8-10 százaléka marad csupán a régi mederben, ám ez pontosan anynyi, amennyi nyaranta a Tiszán lefolyik. — Azt is mondják, hogy elszennyeződik a viz. — Olyan folyó még nem született, amely a duzzasztás miatt szennyeződik. Az az igazság, hogy az osztrákok, a csehszlovákok és mi magunk, mindent elkövettünk, hogy szennyezett legyen a víz. Ez a vízlépcső nélkül is így lenne. Hála ennek az ügynek, épülnek a tisztítóművek, a Duna tisztább lesz ezután. — Nyugatiak véleménye szerint eddig sem volt különösebben nagy forgalom a Duna felső-magyarországi szakaszán, tehát nem volt szükség erre a beruházásra. — Így viszont hajózható lesz a Duna, és nem kerülnek el bennünket a szállítók. Ennek anyagi haszna lesz. Be kell látnunk, hogy nekünk magunknak kell fölnyitni a vasfüggönyt. — összességében tehát? — A sajtóembargó a vízügyi szakmának ártott a legtöbbet. Nem tudhatta meg a lakosság, hogy mi már az ötvenes években foglalkoztunk a vízlépcsövei, hogy csehszlovák kollégáink 14, mi, magyarok 12 tervet készítettünk, s közösen is tízet, melyekből három a kormányok elé került. S ha valaki azt mondaná, bogy „De milyenek ezek a tervek!", akkor szakmai önérzettel felelek: a magyar vízi mérnök százötven éve felelősséggel szolgálja ezt a népet A Tisza szabályozását onszágépítésnek nevezték. Ne mondják pusztításnak a Duna alakítását! A

reform szó inkább félelmet okoz ma, mint bizakodást. A progressziónak ez a kifejezése már-már végérvényesen pejoratív értelmet kap. Mi jó származott a közembernek az árreformból? Lehet-e megszokni azt, hogy naponta nagyobb és nagyobb értékű számjegyek kerülnek az árcédulákra? Gazdaságunk 1968-as reformja után kezdődött meg itthoni viszonyaimé bonyolulttá válása. Az adóreform körüli hullámok a mai napig sem csitultak. A jövőre kezdődő bérreformot is sokan szorongva várják. Hiszen elképzelhető,' hogy hatására nemcsak nőnek, hanem csökkennek is a jövedelmek. Ez ugyebár a mai szűkös viszonyaink láttán, cseppet sem szívderítő kilátás. Az előbbi bevezető után talán érthető, hogy az október 5-én az Országgyűlés elé kerülő új társasági törvényt már senki sem meri a magyar gazdaság szervezeti reformjaként emlegetni Ez a fontos jogszabály alaposan átrendezi majd gazdaságunk formációit. Hatására végre a sokat emlegetett és nagyon kívánt vállalati-vállalkozói önállóságban nagy léptékű elmozdulás történhet. Talán februártól dolgoznak a társasági törvényen a törvényalkotók. A tervezet hetedik változatát sokszorosították le a képviselők számára, vitaanyagként. A törvényhozók előtt rengeteg szervezet, intézmény, mozgalom mondta el a véleményét, ért el változásokat. Hosszú idő után ez lesz az első törvényünk, amit nem magyaráz, értelmez, ferdít majd végrehajtási utasítás. De maga a törvénytervezet jogászt izzasztó-próbáló olvasmány, 550 oldalas terjedelmével. Egy láncreakció elindulását is jelenti majd ez, ha az igen szavazatokból lesz több a törvényhozók üléstermében. A szocialista tulajdonviszonyokról szóló, eddig' marxistának vélt elméletek sem állnak majd igazán a talpukon. Az ideológiai zavar jelei egyértelműen kimutathatók a terjedelmes, négy idegen nyelvre is lefordított dokumentumból. Mást ne is említsünk, mint azt, hogy a javasolt részvényfajták közé bekerült az úgynevezett amortizálódó formula. Ennek párhuzamait a világ egyetlen más gazdaságában sem találhatjuk meg. No, azért a törvényalkotók azon része, amely ezt indítványozta, túlságosan büszke ne legyen a találmányára. E részvényfajta tulajdonsága, hogy bizonyos, előre elhatározott idő eltelte után közületi tulajdonba megy át Tehát, ha valaki például ebből a részvényfajtából 10 ezer forintos értékpapírt vásárol, tíz évig kapja utána az átlagosan 12 százalékos osztalékot. Aztán a törzstőkéjéből egy fillért vissza nem kap, ez átszáll, mondjuk, az ágazati szakszervezet tulajdonába. El lehet képzelni, hogy valaki ilyen konstrukcióba fekteti a pénzét? Hogyan lehetséges ennek a fajtának a tőzsdei forgalmazása? Nem a működőképességre, a racionalitásra, a felesleges mellékvágányok elkerülésére kellene inkább figyelni? Persze, az Országgyűlésnek van még joga a módosításra... Azok. akik a külföldi tőkének az eddiginél lényegesen magasabb nagyságrendű megjelenésétől várják a magyar gazdaságban a fordulatot, igencsak sokat remélnek a társasági törvénytől. A tervezet szerint a jelenleginél lényegesen jobb körülmények várják majd január elsejétől a devizát vagy korszerű technológiát ígérő külföldi befektetőket. Ha egy vegyes vállalatban a külföldi töke részaránya maximum 50 százalék, akkor semmilyen külön engedély nem kell u befogadásához. Még a devizahatósághoz sem kell az ügyintézőknek elzarándokolniuk. Ha külföldi többség alakul ki a vegyes vállalat tulajdonosai között, akkor engedélyezésért a Pénzügy- és a Kereskedelmi Minisztériumhoz kell fordulni. Ha ezektől a szervektől 90 napon, belül semmilyen válasz sem érkezik, akkor működhet a cég, ugyanis a hallgatás ez esetben teljes beleegyezést jelent. Ezentúl megszűnik a vegyes vállalatoknak az a kötelezettsége is, hogy legalább annyi külföldi bevételt kell produkálniuk, mint amennyi kemény pénzt elköltenek. A Magyar Nemzeti Bank köteles lesz a forintjait azoknak a tőketulajdonosoknak átváltani más fizetőeszközre, akik magyarországi vállalkozásuk hasznát el akarják vinni az országból. Valószínűleg, két „járulékos" törvény még novemberben a Tisztelt Ház elé kerül. A beruházásvédelmi jogszabály az ország iránti külföldi bizalmat igyekszik tovább szilárdítani. Az átalakulási törvény a különböző régebbi és újabb formációk közötti váltásokat igyekszik rendezni. Talán válasz születik arra a kérdésre is, hogy mi legyen a szövetkezetek oszthatatlan közös alapjával... A gazdaság mozgásterének másik döntő eleme: a központi elvonás mértéke. A hírek hónapok óta szólnak a vállalkozási nyereségadó egységesítéséről. Akik a gazdasági információkra érzékeny füllel járkálnak, néháry hete tudják: a tervezett mérték: 50 százalék. Egyes területeken azonban nem akar felezni az állam a hasznon a vállalkozókkal. A teljes közszolgáltatási szféra eredményének várhatóan mindössze 10 százalékát lesz kénytelen befizetni. Az élelmiszer-gazdaság tervezett adókulcsa 30 százalék. Az első 3 millió forint nyereségnek az adója minden gazdálkodónál 40 százalék lesz. Tehát megállapítható, hogy 1989-ben csökken az adóterhelés a gazdálkodóivállalkozói szférában 1988-hoz képest Ha csak... Nagyon könnyen elképzelhető ma a társadalombiztosítási járulék 5 százalékos emelkedése. Ez a pénzalap leválik a költségvetésből. Eltörlik a tehergépkocsiés az autóbusz-járulékot. Csökken a vegyipar és a kohászat különadója is. Több szövetkezetnél tartottak attól, hogy a részjegyek osztalékát jövőre egy csapásra az adózott nyereségből kell kifizetni. NO6, a törvény minden valószínűség szerint 3 éves átmenetet engedélyez majd. E

gy kicsit mindenképpen nő 1989-ben a magyar gazdaság játéktere. Viszont a kiskapus játéknak egy csapásna nem lesz vége. A Pénzügyminisztérium szakemberei szerint a nagyobb liberalizálás azért nem lehetséges, mert az az ország további jelentős eladósodásával járna. Ennek pedig nincs már számunkra alapja a nemzetközi bankvilágban. Persze, vannak — nem a gazdaságirányításban dolgozó — közgazdászok más meggyőződésen is Tehát léteznek a vitához szembenálló felek. Mindenesetre tartalmasabb pro és kontra véleménycsere alakulhatna ki ha végre napvilágot láthatna egy elemzés arról, hogy milyen okok vezettek az ország adósságállományának megkétszereződéséhez 1985-től napjainkig ... Bőié István J Középvezetőknek alól és a hallgatóság több pontiáról hangos tetszésnyilvánítás kísérte a két felszólalót. A legnagyobb taos akkor zúgott fel. amikor egv kérdésre — miből lehetne finanszírozni a helyreállítást? — Ötvös azzal felelt, hogv a katonai költségvetés lefaragásával és a tömegszervezetek állami támogatásának megszüntetéséből. — Én a ti korosztályotokat — mondta az eléggé vegyes korú tömegnek egy hozzászóló — nem nagyon látom munkára törekvőnek. A válasz hosszú fütty és pfúiolás volt. Aztán elhangzott még néhány kérdés, észrevétel, majd hat óra után néhány perccel befejeződött a tiltakozó megmozdulás. Ezután váltottam néhány szót a főszervezővel. ötvös Tamás a felsővárosi plébánia lelkipásztori munkatársa. Hangsúlyozta. hoey nem ebbéli szerepében, hanem egyszerű állampolgárként állt e tiltakozás élére, s keresztény meggyőződése indította arra. hogy a felebaráti szeretet iepvében kifejezze embertársai iránti felelősségét. Míg beszélgettünk, hosszú sorok alakultak az aláírásokat gyűjtőknél. A Délmagyarország számára a következő szöveg készült, ezt Írtak alá jó néhányan: „Alul írottak, a társadalom és a természeti környezet jelenéért és jövőjéért telelösséaet érző állampolgárok, arra kérjük a Délmaayarorszáa szerkesztőségét, hogy a lap a bős—nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos, már most folyó, nyílt szakmaitársadalmi vitába, esetlea akár csak másodközlések segítségével is. de külön vitarovattal kapcsolódjon bc. Azért tartjuk fontosnak ezt. mert sokan vannak olyan újságolvasók, akik csak ezt az egy napilapot olvassák, ám szükséaes. hogy különösen egy esetleges névszavazás esetére az ö tájékoztatásuk is egy minimális szinten megoldott leayen." Ötvöst többen, többféléről kérdezték. Én a tüntetés hivatalos intézéséről. Azt mondta, a rendőrök nagyon korrekt partnerek voltak ő pedig írásba adta: ..akc'ónk békés, a közrendet meg nem zavaró és a rendszerellenes politikai megnyilvánulásokat magától távoltartó lesz". A több mint harminc rendezőnek és a felnőtt emberek gyülekezetét alkotó tiltakozóknak köszönhetően az Ígéret megtartatott. Dlusztus Imre Menedzserképzés Szegeden Tegnap délelőtt fiatal középvezetőknek továbbképző tanfolyam kezdődött az újszegedi ifjúsági központban. A tanfolyam megnyitóján Szűcs Gábor, a megyei KISZ-bizottság titkára elmondta, miért éppen a KISZ vállalta föl a kezdeményező szerepet Azért, mert az eddigi hagyományos tanfolyamokon elhangzott előadások. alkalmazott módszerek felszínes ismereteket nyújtottak; nem, vagy kevéssé voltak alkalmasak arra, hogy azokat a gyakorlatban alkalmazni tudják. A mostani képzés célja, hogy a fiatal szakemberek a ma már elengedhetetlenül szükséges elméleti alapismereteken túl gyakorlati tapasztalatok, módszerek elsajátításával, korszerű vezetési ismereteik birtokában dolgozhassanak tovább munkaterületükön. A tanfolyamra szóló meghívókat a KISZbizottság ez év márciusában, áprilisában szinte valamennyi gazdálkodó szervnek és költségvetési szervezetnek megküldte. Az ötlet támogatókra talált az Országos Vezetőképző Központban és a Csongrád megyei pártbizottságon is. Góber Lajos, az OVK főosztályvezetője az első konzultáción szólt arról: a hagyományos képzés helyett a gyakorlathoz illeszkedő munkaprogram három alappillérre épül: egyik eleme a vezető adottsága, a másik, ami megtanulható, a harmadik, nem kevésbé fontos — hogy a helyes vezetési stílus gyakorlással, állandó továbbképzéssel tovább fejleszthető. Perjési József, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője elmondta, hogy a megújulási törekvések, a felismert feszültségek azt a kérdést sem tudták megkerülni, hogy az adott munkahelyek eredményei az ott dolgozók felkészültségével szoros összefüggésben van. A fejlett országokhoz képest lemaradásunk egyre nő. Ma pedig igazán kényszerhelyzet van, és a feladatok megoldásához fiatal, ambiciózus és alkalmas vezetőkre van szükség. Sem az országnak, sem megyénknek nem közömbös, hogy milyen képzettséggel és képességekkel válnak vezetőkké fiataljaink. A menedzserképzésen részt vevők többek között vezetéspszichológiát, beszédkészséget, a számítástechnika gyakorlati alkalmazhatóságát tanulják majd. A vezetői döntések elméleti, módszertani ismereteit a gyakorlatban eset- és szerepjátékokkal, csoportos foglalkozásokon sajátítják el. A tanfolyam háromlépcsős, most két hétig tart, majd októberben ismét kéthetes, bentlakásos, intenzív kurzus lesz. Decemberben újból találkoznak, és ezt követően vizsgát tesz a 23 résztvevő. Ci. J.