Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

^ VILÁG PROLETÁRJÁTríÉGYESÜLJETEK ! ^p DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 218. szám 1988. szeptember 12., hétfő Össze- vissza M

intha furcsán mennének mostanában egyes dolgok kicsiny országunkban. Mintha nem tudnánk, hogy mit akarunk. Mintha nem tudnánk, hogy amit netán akarunk, milyen következményeket von maga után. Vagy talán el is hagyhatnánk a szót: „mintha"? Lehet. Még augusztusban történt, hogy a bányászok munkabeszüntetéssel nyomatékosított követeléssel álltak elő. Annak érdekében, hogy teljes összegben megkapják nettó hűségjutalmukat, követelték az adótörvény megváltoztatását, kivételek beépítését a bányászok javára. Aztán — országos nyilvánosságot kapva, a tévében ís közvetítve — elhangzott az államtitkári válasz: az adótörvény megváltoztatása, az esetleges (kivételek beépítése a Parlament dolga-. Majd az megvizsgálja a kérdést. Alig telt el néhány hét: olvashattam: a pedagógusok szakszervezete is ilyen követeléssel állt elő. Mármint azzal, hogy túlóráik diját részesítse >a törvény adókedvezményben. S aligha kell túlságosan nagy ész hozzá, hogy előre lássuk: más szakmák és területek is hamarosan csatlakoznak majd a kivételt követelök táborához. Netán az egészségügyi dolgozók, a kohászok, s ki tudja, még kik. S ki tudja, ha a Parlament erős társadalmi nyomás alá kerül, s egyúttal nem tapasztal határozott kiállást a kormányzat részérói, nem teljesíti-e a kivételekre irányuló követeléseket? Ha pedig igen, akkor alighanem elindulunk vissza oda, ahonnan jöttünk. Abba a világba,amelyben élt ugyan egy elvi szabály, de az senkire, semmire nem volt érvényes, mert mindenkire valamilyen kivétel vonatkozott Ide pedig tragédia lenne visszamennünk. Mert az rég bebizonyosodott hogy az a metódus működésképtelen, s csak perifériára sodorhatja az országot. Akkor hát én nem értek egyet a pedagógusok követeléseivel? — kérdezhetnék teljes joggal. Nos, a lényegével igen, de módszerével egyáltalán néni. Mert. semmi esetre sem a kivételes elbírálást kell követelnie a pedagógustársadalomnak, hanem bért. A túlórák bérének olyan megállapítását, ami kiegyenlíti az adó jövedelemcsöRkentő hatását Mert hisz egyáltalán nem mindegy, hogy mit, milyen eszközökkel és módszerekkel kívánunk elérni. Ügy látszik, nagyon is meghatározóan él, és munkál bennünk az immár elvetélt, és mindenki által elvben elutasított paternalista állam ideája. Mert hisz, kivételezésekre irányuló törekvéseink azt kívánják föléleszteni, és életben tartani, amikor az állam kegyként juttat valamit egy-egy csoportnak, nem pedig járandóságként, más csoportokkal azonosan bírálva el őket. Ezt mutatja a követelés metódusa is. hisz egy paternalista államtól bért illetlenség kérni, annál inkább kegyként megadott kivételeket és speciális előnyöket, amelyek révén mi gyermeki módon szervilisek lehetünk, ö pedig nagylelkű, atyai adományozó. S eközben a kivételekért ácsingózás lassan meggyöngíti a társadalom tartását és lehetséges autonómiáját, deformálja állam és társadalom viszonyát. Megfordul az a természetes viszony, amelyben az állam a társadalom megbízásából működik, és visszajutunk abba a meghatározóan paternalista állapotba, amelyben az állam kegyként adhatott vagy elvehetett kedvezményeket, s amelyben egyúttal viselhetetlen felelősségeket kell vállalnia. Viselhetetlen felelősségeket? Igen, ez is szerves eredménye volt a paternalizmusnak, amikor is a társadalom egyes szereplői — vállalatok, csoportok, egyének, intézmények — erőfeszítéseiket a kivételek megszerzésére összpontosították a hasznosabb tevékenység helyett. Hisz a paternalista — elvonó-juttató mechanizmusokban — a kivételekkel lehetett inkább boldogulni, mint munkával, amelynek eredményére azonnal lecsapott az állam elvonó mechanizmusa, hogv legyen miből a kivételek szerint újraelosztania. Csakhogy, ez deformálta és „leültette" a gazdaságot, amelynek eredményeként viszont mindegyre csökkentek az újraelosztásba bevonható alapok. Mindenképpen másként ikellene tehát a jövőben föllépnünk helyzetünk javítása érdekében. Á pedagógusoknak például — akiknek bérét egyértelműen a költségvetés fizeti — béremelést kellene kérniük a normális helyzet visszaállítása érdekében. Ugyanígy a bányászoknak, csakhogy, ők vállalatukkal állnak szemben. Ebben a szférában pedig a kereset reálisnak tekinthető összeget elsősorban a piacnak, és az ésszerűen eredményes vállalati működésnek kell meghatároznia, nem pedig az államnak. Csakis így indulhat útjára az, amit oly régóta sürgetünk: a gazdasági szerkezetváltás. T

ermészetesen az elmondottak nemcsak, és nem isi elsősorban a pedagógusnak, a bányásznak, vagy az ápolónőnek szólnak. Hanem például a kormányzatnak is, amely módszereiben, eszközeiben, késedelmességeiben — társadalmi-gazdasági feszültségektől tartva — még mindig sokszor paternalista reflexeket mutat föl. Márpedig a kormányzati bizonytalanság, s az átállással, kibontakozással szükségképpen együttjáró feszültségek közepette, szellemükben és igényelt mechanizmusokban rosszul, retrográd módon megfogalmazott követelések együtthatása feléleszteni látszik az 1972-es fordulat, a viszszarendeződés veszélyeit. S az lenne igazán tragikus ennek az országnak. Szávay István A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mindig más a ludas... Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint — Mennyiért vinné haza a homokot? — kérdezi az építkező fiatalember a fuvarost a tüzéptelep bejáratánál. — Kétszázhatvan köbmétere! — Mennyi!? — A múlt hónapban csak kétszázért vittem, de azóta felment a benzin ára. — De hisz mnga lovakkal fuvarozik! — De van otthon egy Mercedesem... Ügy látszik, a lakásárakat nemcsak az építőanyagok árának emelkedése, hanem a sör ára, no meg a napi dátum is mozgatja. Az utóbbi időben azonban kizárólag csak felfelé. Ahogyan a szakemberek mondják: az idén a lakáspiacon elszabadult a pokol. Az árak követhetetlenek, a lakáshoz jutás esélyei pedig kilátástalanok lettek. Egyszerre ellentmondásos és irritáló a kép. Hiszen míg a legtöbben a másfeles panelre valót sem tudják összeszedni, milliós villák is épülnek szép számmal. Lakáspiaci helyzetkép 1988. szeptemberében. Miből tevődik össze a lakás ára? — kérdeztük meg a tervezőt, a megrendelőt és a kivitelezőt. Nemcsak a kérdés, a magyarázkodás is körbe járt, ahogyan az már lenni szokott. Az áremelkedésekért ugyanis mindig más a ludas ... Bűvös kocka No nem a Rubiké, hanem az építőiparé. Az elmúlt években ugyanis a betonkockák, azaz a panelok is jócskán megdrágultak. Míg 1980-ban rekordnak számított a 7 és fél ezer forintos négyzetméterenkénti ár, addig ma már a tizenhétezer forinton sem ütközik meg senki. — Sötét alagút előttünk a panelár alakulása — kezdi a beszélgetést Perjési László, az OTP megyei igazgatója. — Mi sem tudjuk elképzelni, mitől ilyen drága egy lakás. Kezdjük ott, hogy a tervezők minden otthonért felvesznek 30 ezer forintot, ami így nem mindig tisztességes, hiszen a típusterveket egyszerűen kopírozzák. Azután a közmű- és a telekár is megdrágult, most -80 ezer forintot kér a tanács lakásonként. De sokszor csak kér, mivel ez az összeg az utak, parkolók és egyéb közművek költségeit fedezné. Azután elkészül, ami elkészül. Merthogy ez az összeg is kevés. A reális költség a szakemberek szerint ennek a háromszorosa lenne. „Áremelés" tehát itt is várható. — Az OTP hogyan tudja befolyásolni a lakásárakat? — Próbáljuk tompítani az áremeléseket. Egyelőre még tart az a lakásszéria, amire tavalyelőtt kötöttünk szerződést. Fix áron természetesen. Ezért olcsóbbak is. Mi mindössze 2-3 százalék kezelési költséget számítunk fel az értékesített lakások után. Ez ugyan kevésnek tűnik, de egy milliós lakásnál már papírokat kell kitölteni, adminisztrálni. S ha belegondolunk abba, hogy a tervező egy egyedi lakás megálmodásáért is ugyanennyit kap, akkor elgondolkodtató, hogy ki a drága és ki az olcsó. 1990-től azonban a gyakorlatban is jön a szabad ár! Ennek legkevésbé a vásárlók örülnek. Hiszen ha mereven ragaszkodnának ahhoz a tételhez a pénzintézetek, hogy csak a fizetésünk 33 százalékáig lehet hitelt felvennünk, alig-alig lenne lakástulajdonos. Lakás kellene, de... ... nincs rá fizetőképes kereslet. így azután az elmúlt években alábbhagyott az építőipari vállalatok lakásépítési lendülete. Míg a Délép tíz évvel ezelőtt 3 ezer lakást is épített, most a hatszáznak is örülnek! — Nem igazán üzlet a lakásépítés — mondja Kört• vélyessy Péter vezérigazgató. — Jobban járunk, ha iskolát, üzemépületet, vagy valami mást építünk. Öt éve szűnt meg az OTP lakásépítési monopóliuma. A piacon azonban ma sem alakult ki igazi verseny. Ezért azután az árak is magasak. Most mi magunk próbálkozunk saját értékesítésű lakások eladásával. — Hogyan szabadult el a pokol? — Nos, az árak eddig is. folyamatosan emelkedtek, de most hirtelen ugrásszerű változás következett be. A lakásforgalomban is bevezették a szabad árat. A tényleges költségek valódi elszámolása adja ma már az árat. De az igazi ársrófoló hatást az váltotta ki, hogy az állam megvonta a dotációt az építőanyagoktól. A tégla, a cserép, a cement és szinte minden megdrágult 50-60 százalékkal. Ezt mi nem tudjuk „lenyelni", kénytelenek vagyunk tovább hárítani a vevőre. Igaz, a valós költségeket csak ezután érzik majd a vásárlók. — Mennyibe kerül majd a panel? — Ha kifutnak a fix áras szerződéseink, akkor úgy 23 ezer forint körül lesz négyzetmétere. — A Délép mit tud tenni a versenyben? — Sokan minket okolnak a magas árért. Pedig mi már örülünk annak is, ha 5—10 százalékos haszonnal építhetünk. A legnagyobb gond, hogy az építőanyag-iparban nincs verseny. Hiszen míg állami támogatást élvezett ez az iparág, mindenféle költséget rá lehetett verni a termékekre, hiszen az állam „gavallérosan" térített. Azután egy csapásra elapadtak ezek a források. Ahelyett azonban, hogy a gyártók próbálkoznának a költségek csökkentésével, a legegyszerűbb megoldást választották: amit eddig kifizetett az állam, azt ezután fizesse meg a vásárló! Csakhogy a polgárok sem olyan gazdagok, sem olyan pazarlók nem lehetnek, mint az a bizonyos „nagybácsi" volt évtizedeken át. Arról ugyanis vitatkozni sem érdemes, reális ár-e negyven forint egyetlen falazótégláért? Tervátültetés — Egyre kevesebb lakást tervezünk — mondják a Csomitervnél Illés Lajos főmérnök és Nyilas István szakosztályvezető. — A kivitelezők sem szívesen építenek lakást, mert már az is eredmény nekik, ha nem fizetnek rá. Hetven-nyolcvan százalékos elvonás mellett ez nem is csoda. — Mit kap a tervező? — Nos, mi a beruházás értékének 1-2 százalékáért vagyunk kénytelenek tervezni az egyedi lakásokat is. Hogy miért kényszerűség ez? Mert a legtöbben úgy jönnek hozzánk, hogy ennyi pénzünk van és hat hónapot adnak a tervezésre. Kénytelenek vagyunk gyorsan áthajtani a futószalagon a rajzokat. Holott, ha kapnánk rá elég időt, a lakásár 10 százalékát is meg tudnánk takarítani. Több lenne a tervezési díj, de végül jóval olcsóbban jönne a ház. — Miért nincs ez iyy, ha ilyen egyszerű? — Mert senkinek sem érdeke igazán, rajtunk kívül. Ilyen olcsón sehol a világon nem terveznek. Nem hiszik el nekünk: mindenki jobban járna, ha minket megfizetnének, s adnának elég időt a tervezésre! Mit hoz a jövő? A szakemberek semmi jót sem jósolnak! Már az is eredmény lenne, ha elszabadult lakásárakat valahogy vissza lehetne fogni. Megállítani ezt a folyamatot ugyanis aligha lehet. Valódi verseny, valódi piaci viszonyok kellenének ahhoz, hogy egy-egy lakás árát. értékén ismerjük el. Bár az is igaz, amit sokan mondanak: nem a lakás a drága, a mi fizetésünk a kevés! Lehet, hogy bérügyekben a lakásárakról kellene példát vennünk? Rafai Gábor Levelezőlapok, poszterek A Képzőművészeti Kiadó 1978-ban nyitotta meg első mintaboltját Budapesten. Célja az volt, hogy az érdeklődők a kiadó minden termékét egy helyen beszerezhessék, s az intézmény révén közvetlen kapcsolat alakulhasson ki a vásárlókkal. így a kiadáspolitika jobban alkalmazkodhat a valós igényekhez, s teljes termékskálájának kínálatával hatékonyabban szolgálja a művészeti ismeretterjesztést, a vizuális kultúra népszerűsítését. Három évtizede, a kiadó megalakulásakor három termékcsoport jellemezte a tevékenységet a képes levelezőlapok, a művészeti könyvek és a reprodukciók. Az első poszterek 1975-ben jelentek meg, ezeket a fotótapéták követték, majd legfrissebb vállalkozásként a logikai és kombinációs készséget fejlesztő játékok. Jelentős a művészeti naptárak kiadása is. Szegeden a kiadó első képesboltját az Oskola utcában 1982-től a Piérttel közösen üzemeltette, onnan a felújítási munkálatok miatt a Bartók téri kis boltba kellett költözniük. Közben az Aradi vértanúk terén épült ház üzletsorán alakították ki új szegedi boltjukat, mely a legnagyobb az országban. Ma, hétfőn nyitják meg. Az üzletben a kiadó valamenynyi terméke megtalálható, árukészlete az induláskor 5 millió forint. A kínálatban mintegy 30 féle helyi képeslap található, s kiegészítő „idegen" árucikkek is kaphatók: levélpapírok, térképek, csomagolópapírok. A több mint 5 millió forintért épített üzletben ma délután 2 órától várják a vásárlókat. Keddtől fél 10 és este 6 óra között, szombaton pedig fél 10-től 1 óráig böngészhetünk majd a képes érdekességek között. 4 I