Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

1988. szeptember lf, smmtal Lesz elegendő vetőmag Az utóbbi hetekben sajnos nem túl sok jót írhattunk a mezőgazdaság házatáiáról. A legtöbb gazdaságban ko­moly gondokat okozott a víz­hiány. A terméskiesés okoz­ta kár Csongrád megyében meghaladja az 1 milliárd fo­rintot. De vajon miiven lesz a jövő évi „alapanyag", a ve­tőmag mennyisége és minő­sége? Szerencsére ezen a téren ió hírrel is szolgálhatunk. A Vetőmag-termeltető és Érté­kesítő Vállalat dél-alföldi központjának igazgatójától. Gubacsi Lászlótól megtud­tuk. hogy lesz eleeendó ve­tőmag az idén ősszel és iövö tavasszal is. Igaz. a legtöbb vetőmag valamivel drágáb­ban kerül az üzletek polcai­ra. mint tavaly. Az indok? A termelők költségeinek nö­vekedése. A kiváló minősé­gű búzafajták vetőmagjai az idén kétszer annyiért kí­nálják magukat, mint ta­valy. Ezzel többek között az ésszerűbb, kevésbé pazarló vetőmag-felhasználást is sze­retnék elérni „a forgalmazók. Az is igaz. hogy az elmúlt években a mezőgazdasági nagyüzemek nemesített ve­tőmag-felújításának mértéke 10 százalékkal csökkent, a nehezedő pénzügyi feltételek miatt. A fajtaváltás meggyorsult az utóbbi időben s ezért az idén is széles skálán kínál a vállalat különböző búzafai­tákat a gazdaságoknak. Így 7iiost ősszel búzából 42. rozs­ból 6. őszi árpából 7 fajta közül választhatnak a gazda­ságok. Legfontosabb célia a termelésben résztvevőknek, hogy a minőségi búzater­mesztés stabilizálód ion. Olyan fajtákat hoznak forga­lomba már az idén is. ahol a jó beltartalmi minőség páro­sul a nagy termőképességgel. A felmért igények alapján legkeresettebb fajta az idén a Martonvásári 16. Eddig 13 ezer 147 tonna megrendelés érkezett az őszi búzafajták­ra Békés és Csongrád me­gyéből. A készlet, mintegy 38 ezer tonna, többszöröse a gazdaságok igényének. ígn őszi búzából várhatóan nem lesz fennakadás a forgalma­zásban. A különböző érés­fajtákból is kielégítő a vá­laszték. Jelenleg 100 száza­lékos tartalék áll rendelke­zésre őszi búza vetőmagból. A rozs vetőmagválasztéka is kielégítő. Itt 3 magyar. 2 lengyel és 1 NSZK-fajtát kí­nálnak a gazdaságoknak. A vállalat az igények össze­gyűjtése után is 40 százalé­kos tartalékkészlettel rendel­kezik. Öszi árpa vetőmagra eddig 1160 tonna igényt ie­leztek a megye gazdaságai, legnagyobb arányban a korai Kompolti fajtát keresik. Az eddig megrendelt mennyi­ségből 700 tonnát már meg is kaptak a gazdaságok. Az idén először kerül sor a szabad ár alkalmazására a kalászos vetőmag-forgalma­zásban. Hogy mi lesz ennek a hatása? Nos, előre csak tippelni lehet. A szakembe­rek azt várják, hogv az emeli ár a vetömag-felúiítást olyan irányba befolyásolja hogy ösztönzőleg hat az ala­csonyabb szaporítási fokoza­tú vetőmag vásárlására, ugyanis itt az áremelés ala­csonyabb. A fogyasztó azon­ban korántsem látia ilven ..rózsásnak" a helyzetet. Hi­szen a közelmúltban beje­lentett műtrágya-áremelést is figyelembe véve. aligha kétséges, hogv a végtermé­kek ára jelentősen megnöve­kedhet jövőre. Az őszi vetésű takarmány­növényekből is bőven áll rendelkezésre szaporító­anyag. S bár a burgonya ül­tetése csak tavasszal lesz esedékes, minden bizonnyal itt sem lesz fennakadás, an­nak ellenére, hogv a vártnál alacsonyabb a termés menv­nyisége. az aszály miatt. A lakossági vetőmag-for­galmazásban több újdonsá­got is kínálnak az idén ösz­szel. Többek között a szövet­tenyésztésből származó bur­gonya minigumó forgalma­zását. amelyből 1 millió 200 ezer darab kerül az üzletek­be idehaza. Jó minőségét az ára is tükrözi, hiszen 1 fo­rint 60 fillérért kínálják da­rabját. Csongrád megyében 86 ve­tőmagszaküzlet vária a la­kosságot. Hogv milyen lesz az idei kínálat? Ügy tűnik, kiegyensúlyozott. Többek kö­zött most először kínálnak virágmagvakat szebb, színes csomagolásban, ötvenmillió tasak készítésére készült fel a vállalat. Újdonság a csíra­megőrző tasakolás is. amely­ben két évig áll el a vető­mag. Zöldség- és virágvető­magból 2600 tonnát kínálnak a hazai kistermelőknek az ország 5 ezer szakboltiában. Az idén első alkalommal, a háztáji gazdaságok igényei­nek kielégítésére, többek kö­zött a dinnye, a petrezse­lyem. a retek vetőmagokat nagyobb kiszerelésben is kí­nálják majd az üzletek. Ve­tőburgonyából (Cleopátra. Romano. Kondor) is elegen­dő készlet áll rendelkezésre de csak Desireből vállalkoz­nak az igények korlátlan ki­elégítésére. R. G. Beszélgessünk a megújulásról A középszer átkai Hétköznapok Adóhátralék Az adóhivatalban dolgo­zóknak — maradhatunk ugye ennél a közkeletű intézménynévnél? — sze­rintem nincs idejük feles­legesen telefonálgatni. S nagy valószínűséggel nem mutáló kamaszhangon szól­nak bele a kagylóba, ha egy-egy ügyfelükkel mégis ilyeténképpen váltanak szót. Abban pedig egészen biztosak lehetünk: esetle­ges adóhátralékainkra nem távbeszéléssel fognak fi­gyelmeztetni. Ha mindezt végiggondoltuk magunk­ban, vállat is vonhatnánk, legyinthetnénk egy jelen­ségre. Nem tudok legyinteni. Sajnálatos módon, még fel is kapom a vizet, ha azt hallom, a szomszédasszo­nyomat már megint föl­hívta valaki, bejelentve: adóhátralékát nyolc na­pon belül ki kell egyenlí­tenie, különben ... A be­ígért büntetés olyannyira komolytalan, hogy a hí­vott fél azonnal kapcsol: ugratásról lehet csak szó. Am másnap újabb hívást kapcsol a telefonközpont automatája, ezúttal más a hang, de mondandója ugyanez. „Kérem, ne szó­rakozzon velem!" — csap­ja le a kagylót a szom­szédom, két nappal később az ismerősöm, aztán a ba­rátnőm, a minap a nagy­néném. „Már nem vagy egyedül" — nyugtatom őket külön-külön — „nyil­ván ráérnek a gyerekek". Minden eshetőségre készen várom, mikor jutok föl a kiválasztottak listájára. Sajnálattal közlöm majd az illető ifjú úrral: tavalyi összjövedelmem nem érte el azt a határt, hogy adó­hátralékom lehessen. Az idei pedig még a ta­valyit sem. De ezt már nem a telefonálónak fo­gom mondani. Információelőleg X. témához gyűjtök in­formációkat. Beszélnem kell Y-nal, és tanácsos megkérdezni V-t is. „Na­gyon örülök, hogy ezzel jön hozzám" (más variáci­óban „ezzel hozzám jön") — közli a randevú egyez­tetésekor Y is, V is — „er­ről sokat tudok mesélni! Van egy-két idevágó jó sztorim is". Az ígéretet be­váltandó, találkozunk te­hát. Alig várom, hogy az előre jelzett esetekkel megismertessen. Kinyitom a noteszemet, golyóstoll, figyelem, néhány indító, ráhangoló kérdés — szóval, megvannak a szükséges feltételek. „Nézze, én kész vagyok a kérdésben a lehető leg­őszintébb tájékoztatást ad­ni, mert a sajtót és a nyilvánosságot magam is fontosnak tartom. Az az igazság persze, hogy né­hány hét múlva pontosabb adatokkal ismertethetném meg az olvasóit, de hát mindegy, a kép azért már kezd összeállni. Szóval, hogy a tárgyra térjek, és én ezt már legutóbb egy tévés (más helyzetben: rá­diós, híradós, országos na­pilapnál dolgozó) „kollégá­jának is elmondtam: nem eléggé időszerű ez a téma most, amikor az embereket az adóív kitöltése, meg az árak emelkedése foglalkoz­tatja. Apropó, mit szól eh­hez a cigarettaár-emeléses hírhez':' Na, látja, ezt a közleméevt egy éve még nem kaphatták volna meg közlésre a lapok, mondtam is a feleségemnek ..." Körülbelül ezen a pon­ton kell letenni a tollat, becsukni a jegyzetfüzetet. Tapasztaltabb újságíró a táskáján is behúzza a cippzárat, s illedelmesen elköszön. S miközben ven­déglátó informátora kikí­séri az előcsarnokig (lép­csőfordulóig, liftig, kiska­puig) felteheti azt a há­rom kérdést, amire erede­tileg választ várt. Sze­rencséje van, ha a végső kézfogásnál az Illető nem biggyeszt a búcsúszóhoz egy mondatot: de ezt egy­előre csak magának mond­tam, majd annak idején visszatérünk rá, jó? Barátaim, ne kérdjétek hát, miért nem vagyunk mostanában elég gyorsak, frissek...! P. K. Meggyőződéssel, szenve­déllyel, ügyszeretettel be­szélt mindenki: matemati­kus és sebész, író és nép­rajzos, műszaki ember, mu­zeulógus és biológus; párt­tag és pártolokívüli — a po­litikáról. Egészen pontosan: az MSZMP Szeged Városi Bizottságának pártértekezle­ti állásfoglalás-tervezetéről. Méghozzá: jó kedvvel és őszinte bizodalommal; első szóra fölvállalva a pártbi­zottsági meghívást és a vé­leménynyilvánítást. Kiadós, harcim órás beszélgetés kere­kedett ki, melyben néhány ösvény meghaladta a pnrt­értekzelet lehetőségét és ke­reteit; messzebbre mutatott annál; számos gondolat azonban nagyszerűen szol­gálja a közvetlen szellemi, készülődést. Mi is volt a legáhítottabb kívánság? A középszer elle­ni határozott föllépés. Ne legyenek a dokumentumban közhelyek, igényesség jelle­mezze, óhajtó mondatok he­lyett több megalapozott ki­jelentés, és néhány komoly imperatívusz! És több önál­ló kezdeményezés! Alföldi Lajos így fogalmazott: most, amikor a párt alulról kezd építkezni, nem kellene ki­várni, mit mond majd ké­sőbb erről vagy arról maga­sabb pártfórum! Mérje fel a szegedi párttagság, mi az, amire tényleges befolyással lehet, és érvényesítse befol. lyását! Az itt működő testü­letek feladatait vegye szám­ba, mert a sok jámbor óhaj­tás fölleltározása nem ve­zet előbbre. S mindjárt eh­hez csatlakozott Trogmayer Ottó, amikor kifejtette: a város életébe való közvet­len politikai beavatkozás módját keressük; annak vizsgálatát például, hogy határozatek véreznek el — s nem tudjuk, a határozat volt elhibázott, vagy a vég­rehajtás erélytelen? A ha­tározathozatalban vagy a végrehajtásban gyöngének bizonyultak, vagyis a lan­gyos középszer mellőzése korparancs. S illendő volna azt is figyelembe venni: az értelmiség nemcsak saját képviseletére alkalmas és hivatott. A szellem erejét társadalmi szolgálatba kell állítani. A műszaki értelmi­ségről beszélt nagy hivatás­és ügyszeretettel Bátyai Je­nő, egyebek között megem­lítve, hogy Szegeden szá­mos szellemi műhely dolgo­zik, s a műhely minősítés jelentse azt is: csak minő­séget enged ki a kezéből. Felemás megoldásaink ideje lejárt. Igazán komolyan kell venni például azt a felisme. rést, hogy a tudomány ter­melőerő. Szellemi energiáin­kat elpocsékoljuk. A szelle­mi tőke ott érzi jól magát ahol érvényesül, ahofl nem hasznosulhat, onnan elván­dorol. Sajnos, Szeged szelle­misége eléggé „egyfazonú", a műszaki tudománynak ebbéli lehetőségeit föladta, valamikor erős bázisa volt, ebbéli lehetőségeit föladta vagy elveszítette. Ezért nem tudunk például mit kezdeni a ibiotechnika eddigi ered­ményeivel sem. Ismét közelebb evezett a „pjarthoiz", vagyis az eredeti témához Leindler László, mikor az állásfoglalás-ter­vezetet minősítette, mint alapvetően jó vitaalapot szolgáltató dokumentumot Méltatta, hogy Szegednek fontos és bátor része volt a megújulás kívánt módoza­tainak felvállalásában. A bizalom körül időzött tartó­san, ¡kifejezve, hogy ennek újrateremtése elsősorban a vezetők szavahihetőségén és erkölcsi állapotán múlik. Két társadalmi pélus külö­nösen érzékeny manapság. Az idősebbek attól félnek, a szocializmus sarkkövei for­dulnak ki, a fiatalok pedig meglehetősen tartózkodók. A p>árt sokszor íróasztalnak dolgozik, működnek még régi reflexek, nem a telje­sítmény dominál.. . S a fel­adattervről egy szónoki kér­déssel nyilatkozott: fogjuk mi ezt bírni? Alapvető or­szágok kérdésekre nincs még érdemi válasz — fejtegette Szilárd János —, s bár tud­juk, mit kell elfelejteni és újratanulni, de az új tanul­ni való ködös és hézagos. Sok a bizonytalanság: mi érdem, mi bűn, mi erkölcsös, .mi erkölcstelén? A városi párt­bizottság óriási erkölcsi erőt gyűjtött a pártértekezlet időbeni felvállalásával, s ezt tovább kell növelni a párt­értekezleten. Az ilyenfajta vitákat, pár­beszédeket meg kellene gyakrabban ismételni — mondta Karácsonyi Sándor. A dokumentum helyzetérté­kelése reális. Emlékeztetett rá: egyszer a Parlamentben úgy nyilatkoaott: a magyar társadalom p>olitikai közér­zete mélypontra süllyedt. Kijelentésének itthon in­kább bírálói akadtak — s íme: ebben a dokumentum­ban is ott van a fölismerés, összességében túl általános­nak minősítette a tervezetet, majd hangsúlyosan beszélt a bizalomhiány kiváltó oká­ról: a vezetés erkölcsiségé­nek gyöngéiről. Kezdemé­nyezőbb szellemű lehetne a tervezet — folytatta —, s ezzel adhatnának sajátos arculatot, és szerezhetnének akár országos közmegbecsü­lést tevékenységüknek a szegedi pártvezetők. „Sápadt" a feladatok sor­ra vételénél a „hogyan?" kérdése — kezdte Pollák György, s szorgalmazta, hogy az ifjúságpolitika le­gyen hangsúlyosabb, majd a társadalmi demokráciáról így fogalmazott: elég gyako­ri az olyasféle magatartás és megnyilatkozás, hogy ez valamiféle szükséges TOSSZ; vagyis, hogy most engedmé­nyeket kell tenni. Ezt senki se fogja föl engedménynek! A kibclntakozás széles körű társadalmi részvétel nélkül lehetetlen, az p>edig csak demokratikus közegben jö­het létre. Mint „őshonos" tápéi, nyilvánított véle­ményt ifj. Lele József, s a „csatolt" területek iránti na­gyobb figyelmet kérte, bele­értve ebbe az egyesülés kere­tein belül is igényjogosultak bizonyos önállóságát. Ennek hiányában számos társadalmi kezdeményezés is elakad. Tóth Béla a tőle megszo­kott színes stílusban ecse­telte a művelődési szféra hátrányait: nem lehetünk olyan szegények, hogy ne áldozzunk a művelődésre! Szellemi erőnkön kívül mi­re is hagyatkozhatnánk? Még ha megkoplalnánk, ak­kor is megérné, hogy áldo­zatokat vállaljunk érte. A tisztességnek p>edig meg kell adni a maga rangját. Olyan epn berek legyenek, tisztsé­gekben, akiknek még a só­hajtásuk is tiszta. Majdnem mindenki szót kért a második fordulóban is. S 'hogy joggal 'beszéltek többen a középszer átkairól — ez a vita valóban mesz­sze esett a középszerűség­től. Friss szellemi fürdóként hatott. S hat majd bizonyo­san az állásfoglalás-tervezet végsó szövegezésekor is. Sz. S. I. Számítógépes tervező- és gyártórendszer A Számítástechnika Al­kalmazási Vállalat (Szá­maik) felkészül a számító­géppel segített tervező- és gyártórendszer hazai beve­zetésére. A világszerte leg­korszerűbb CAD/CAM rend­szer létesítésére a vállalat 5 millió dollár világbanki hi­telt kapott. Ebből az ösz­szegből számítógép-részegy­ségeket, -programokat, il­letve olyan know-howokat vásárol, amelyekkel az adott vállalati folyamatba a CAD/CAM rendszert be le­het illeszteni. Ugyancsak a hitelből fizetik a szakterü­rület legkiválóbb nemzetkö­zi szakértőit. A számítógép­pel segített tervezést (CAD) minden olyan ipari terület­re lehet alkalmazni, ahol gépet, műszert vagy épüle­tet kell tervezni. A módszer alkalmazásával a mérnökök megszabadulnak a fáradsá­gos kézi tervezéstől. A szá­mítógéppel segített gyártás F>edig azoknál a vál­lalatoknál alkalmazható. ahol már működnek auto­matikus gyártási rendszerek. A CAD/CAM rendszert a Számaik a vállalatok szá­mára szolgáltatásként mű­ködteti, s forintért vállalja a számítógéppel segített ter­vező- és gyártórendszer be­vezetését így a világbanki hitel — amelynek törleszté­sét a Számaik 1994-ben kez­di meg — a magyar válla­latok jól exportálható, kor­szerűbb termékei révén té­rül meg. Ma már a nemzet­közi versenytárgyalásokon esélytelen az a vállalat, amely a hagyományos mó­don készített tervekkel ne­vez be. A Számaik a nagy-, vala­mint a közepes és kisválla­latok részére különféle szol­gáltatásokat nyújt. A nagy­vállalatokat — amelyek sa­ját erőből be tudják szerez­ni a CA/D/CAM rendszer bevezetéséhez szükséges gé­peket — a Számaik szakta­nácsokkal segíti. A közepes és kisvállalatoknak pedig a számítástechnikai vállalat szakértői a vállalati szak­emberekkel együttműködve elvégzik a megrendelt ter­vezői munkát. A Számaik ezt is vállalja, hogy bérleti dij ellenében, a csak devi­záért beszerezhető számító­gépies eszközöket, progra­mokat a vállalatokhoz tele­piti, s használatukra beta­nítja a felhasználókat. Az 5 millió dolláros hitel­nyújtás előtt a Világbank szakértői több menetben ta­nulmányozták a Számaik szakmai felkészültségét és gazdasági stabilitását. Meg­állapították, hogy a vállalat alkalmas arra, hogy a CAD/ CAM rendszert hazánkban kiépítse, s ezzel hozzájárul­jon az ipar technológiai színvonalának emeléséhez. A Számaik 1991-re építi ki a számitógéppel segített ter­vező* és gyártórendszert, s a számítások szerint a vi­lágbanki hitel öt év alatt térül meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents