Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 5., szombat A gyerek ugvanolvan játszóteret keres, mint amilyet a Balaton partján látott ás birtokba vett. A favonatban elképzelte, hogv ő most mozdonyvezető. a hajón, hoev matrózoknak parancsoló (kapitány. a fából épült vár fokán harcoló vitéz. A kötélből font mászókán próbálgatta ügyességét, avagv falovacskán ügethetett. Igazi játszó tér. Igv. különírva. mert itt a területtel sem fukarkodtak a tervezők. Szóval a gverek uevanilyet keres itthon. Magyarázgatni hiü próbálkozás lenne. Mit érti még ő. hogv mifelénk nincs ilvenre pénz. és ha mégis kerül, s épül legalább a Balaton partián látotthoz hasonló, akkor azt szorgos kezek Kötélből font mászókán egyetlen éjszaka aprófára vág iák. Magvarázat tehát nincs. Marad az itt és most kiábrándító valósága: fémhinta a betonon. A kedves szülő azonban tévedett, most már a lakóhelyükhöz közeli ..játszótér" sem maradt a régi. Mi más is kerülhetett volna az alig pár négyzetméteres területre, mint vendéglátóegység. Amolyan sebtében összetákolt sör- és Dörköltfogyasztó kaloda. Tőszomszédságában a szabadtéri főzőhellyel. A bogrács alatti tűz füstié széliránytól függően hol a szomszédos óvoda udvarán, hol a „játszótér" maradék részén tibláboló gyerekekre száll. Jobb érzésű Doleárok lakta országokban környezet- és gyermekvédők karöltve tiltakoznának álven merényletek ellen. Nálunk csak csendben üléseznek, statisztikák és jelentések felett töprengenek, a nemzetet minden rossztól óvó vagy átfogó programokról nyitnak naponta vitát a védő- és ellenesbizottságok. Két tanácskozás között azonban a jelentéktelennek tűnő. de annál életszagúbb történéseket is észre kéne venni, hiszen a mutatós faiátszóterek is apró fadarabkákból épülnek. K. K. Az életkörülmények változásáról A bábszínház új szezonja Kevés közművelődési, művészeti intézmény dicsekedhet manapság azzal — Szegeden és másutt —. hogv javultak működésének feltételei. Ilyen intézmény a Bartók művelődési (központ égisze alatt dolgozó Szegedi Bábszínház, amely második szezonját kezdi meg úi helyén. a Lenin krt. 50 számú épületben. A színház az elmúlt évig áldatlan körülmények között, de vezetőinek és tagjainak áldozatvállalásával négy évtizede folyamatosan. megszakítás nélkül működik. Az úi épület lehetőséget adott arra. hogv az előadások színvonalát is emeljék. A tavalyi megnyitás után az öt bemutatót több mint 12 ezren nézték meg. A közönségsiker mellett a lelkes társulat hivatalos elismerése sem maradt el. az idén augusztus 20-án a bábszínház megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A működés feltételei az úi épülettel javultak, de a pénz. mint tudjuk, kevesebb lesz 0 szeptemberi Tiszatáj Szeged folyóiratának idei kilencedik számában a megszokottnál nagvobb hangsúlyt ikap a líra. A szépirodalmi szövegek között olvashatjuk András Sándor. Bakucz József. Petöcz András. Fabó Kinga. Varga Tibor. Bajcsi Cecília. Aranyi László és Kemenczky Judit verseit. A prózát Kolozsvári Grandpierre Emil regényrészlete és Bali Brigitta írása képviseli. A szabadkai Varga Tiborral Lantos László készített beszélgetést, ez az újvidéki Üj Symposionban ielent meg először három éve. Bajcsi Cecília versei elé Vasadi Péter írt ajánló sorokat. A Tiszatáj-galériában Diner Tamás négv fotóiát láthatjuk. ezekhez Fodor Akos fűz ..kommentárt". Három érdekes esszé következik a sorban. Sötér István visszatérő témájáról. Eötvös József alakiáról mondja el gondolatait. Papv Tibor, a Párizsban élő lapszerkesztő-költő-ti pográfus Újvári Erzsi két éve. méltatlan körülmények között közzéadott verseskötetéről, mint a (kiadói felületessée mintapéldájáról értekezik. Tandori Dezső Füst Milán esszéiről ír. Az Eszmecsere rovatban Pozsgay Imre Korszakváltás és megújulás című előadását és Köpeczi Béla Felsőoktatás. tudomány, szellemi élet című előadói beszédét olvashatjuk. Enyedi Sándor a bukaresti magyar iskolák szomorú sorsát vázolja. Spiró Györav könyvéről (Álmodtam neked) Horpácsi Sándor mond bírálatot. Lengyel Balázs Egy magatartás története című könyvéről Oltyán Béla. Szabolcsi Miklós legújabb összefoglaló munkájáról (Világirodalom a 20. században) Kristó Nagy István irt kritikát. Fáidalom. hogv ebben a számban is helvet kellett adni két nekrológnak. Szentkuthy Miklóstól Zsoldos Sándor. Zoltánly Istvántól pedig Tóth Attila vesz búcsút. Konferencia a boszorkányokról A XV—XVIII. századi európai boszorkányüldözés hátteréről, valamint a boszorkányhithez kapcsolódó ősi hiedelmekről és rítusokról kezdődött háromnapos nemzetközi konferencia kedden Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karának Szerb utcai épületében. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának, valamint az ELTE Bölcsészettudományi Karának közös rendezvényét Paládi Kovács Attila, a Kutató Csoport igazgatója nyitotta meg, s köszöntötte a 12 országból érkezett történészeket, néprajzkutatókat, jogászokat és az e témával foglalkozó kultúr- és orvostörténészeket. A boszorkányság és a demonológia témakörében először 1985 ben, Stockholmban rendeztek nemzetközi konferenciát; akkor elsősorban a nyugat- és észak-európai országok sajátosságait tárták fel. Ezúttal a nemzetközi kutatásban eddig fehér foltnak számító közép- és keleteurópai területek boszorkánysággal kapcsolatos hiedelemvilágával foglalkoznak a kutatók. A három nap során öt szekcióban, több mint harminc előadással ismertetik a magyar és a szomszédos népek kutatási eredményeit. A különböző területek összehasonlító vizsgálatával arra keresnek választ; a boszorkányüldözés milyen történeti, társadalmi és kulturális feltételek között kezdődött és terjedt el Európában. Magyarország a vizsgálódásokban Központi helyet foglal el, mivel hazánk volt délkelet felé a boszorkányüldözés utolsó állomása az idén a tavalyinál is (csakúgy. mint bármelv más közművelődési inté/.ménvben). Ennek ellenére a föllelkasült bábosok nagv terveket szőnek. Már elkezdték a világítás számitógépes programozását. mi több. programvezérléssel adják az előadásokhoz a szövegeket, a kísérőzenéket is. Az úi helv iobb kihasználása végett hétköznapokon gyermekfoglalkozásokat terveznek. tavasztól pedig hétköznapokon is tartanak előadásokat az iskolák napköziseinek. Mindezeken 'túl: napköziseknek és óvodásoknak délelőttönkénti bemutatókat akarnak rendezni, kifejezetten ennek a korosztálynak készített darabokból. Az idei szezonban a bábszínház nem emeli a bérletek árát. A műsorterv a következő: Hamupipőke. A császár úi ruhája. Aladdin és a csodalámpa. Lúdas Matvi. Az általános iskolák szervezőinél csoportosan lehet vásárolni bérleteket, a színház pénztáránál pedig bárki egyénileg válthat a szezonra szóló bérletet, illetve jegyeket az egves előadásokra. Az első bemutató október 2-án lesz. A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisztikai Évkönyv, amely a KSH adatai alapján több évtizedre visszatekintve mutatja be a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. Az országnak — az évkönyv szerint — 1987. január elsején 10 621 100 lakosa volt, az előző évinél 18 900-zal kevesebb, a lélekszám 1981 óta csökken, akkor 10 712 800-an laktak hazánkban. Tavaly 125 840 gyermek született, 2264-gyel kevesebb, mint egy évvel korábban. Így immár két éve folyamatosan csökken a születések száma az átmeneti emelkedés után. 1987-ben 1379 esetben kettős, 24 alkalommal hármas és egy ízben ötös ikrek születtek. Az új kismamák közül a legtöbben 20—24 éves korukban szültek. 1987-ben az előző évi 2346-ról 2192-re csökkent a 17 éven aluli anyák száma, viszont változatlanul csaknem ezren vállalkoztak a szülésre 40 és 50 éves koruk között. Ezer férfira 1073 nő jut, eggyel több, mint a megelőző évben, szemben a 18 évvel ezelőtti 1063-mal. Tovább emelkedett a 60 évesnél idősebbek létszáma, 1986-hoz viszonyítva tavaly 11 100-zal voltak többen. Ismét csökkent a községekben és növekedett a városokban élők száfna. 19RR. január elsején a lakosság 19,8 százaléka a fővárosban, 39,4 százaléka a többi városban, és 40,8 százaléka a községekben élt. Évről évre csökken a házasságkötések száma: tavaly 66 082-en járultak az anyakönyvvezetők elé, 6352-vel kevesebben, mint 1986-ban. A korábbi években lényegesen kisebb mértékben, évről évre átlagosan 1000-1500zal csökkent a házasságkötések száma. S bár a válások száma is csökkent hoszszú idő után először az elmúlt esztendőben, a mérleg még mindig igen kedvezőtlen, 28 783-mal több a megszűnt, mint a megkötött házasságok száma. Hazánkban 1987-ben 57 ezer 200 lakás épült, 12 ezer 228-cal kevesebb, mint 1986ban. 14187 lakás megszűnt, 231-gyei több, mint a megelőző esztendőben. Az 1987+ ben épült űj otthonok 55,8 százaléka három vagy több szobás, az egyszobások aránya 7,3 százalék. Az eltérések az előző évi aránytól: kevesebb volt az egyszobás, több a nagyméretű lakás, ugyanakkor tavaly a kétszobás lakásokból lényegesen több épült, mint egy évvel korábban. Az idén január elsején még mindig 170 514 lakásigénylést tartottak nyilván. Tavaly 95 000 lakást kapcsoltak be a vezetékes vízhálózatba, 35 ezret pedig a közcsatorna-hálózatba. A gázt 102 ezer, a távfűtést pedig több mint 17 000 lakásba vezették be. Az elmúlt esztendőben 19 ezer 169 vállalati gazdasági munkaközösség létezett az országban, számuk valamelyest csökkent a megelőző évhez képest. A foglalkoztatottak száma szintén kevesebb lett; összesen 252 100an tagjai a munkaközösségeknek. A magánszemélyek közül eddig összesen 11 164en alapítottak gazdasági munkaközösséget, s ezekben a géemkákban 74 522-en dolgoznak. Szemben a vállalati munkaközösségek számának, és az ott tevékenykedők létszámának csökkenésével, a magánalapításű közösségek, és az ott dolgozók száma emelkedett az elmúlt esztendőben. A kórházi ágyak száma 104 581, 1200-zal több, mint az előző évben. At ország 148 kórházában 12 724 orvos dolgozik, számuk egy év alatt 270-nel csökkent. Ugyanakkor az ápolószemélyzet létszáma valamelyest gyarapodott. Némileg csökkent tavaly a táppénzes betegek száma. A keresők közül naponta átlagosan 256 000-en voltak betegállományban, az 1986os 270 000-rel szemben. Az egy dolgozóra jutó táppénzes napok száma 16,2 volt, míg az előző évben 17. Ismét több az alkoholista: számukat 1986-ban 448 000-re, tavaly már 489 000-re becsülték. Az utóbbiak közül az elmúlt évben 71 143 beteget tartottak nyilván a gondozóintézetekben. A kiadók tavaly 7804-féle könyvet adtak ki, kevesebbet, mint egy évvel korábban. A mozik 204 játékfilmet mutattak be, 11-gyei többet, mint az előző évben. A filmeket viszont a megelőző évinél 12 millióval kevesebben, összesen 56 millióan tekintették meg. Az ország 41 színházában 13 082 előadást tartottak, többet, mint 1987-ben. Az előadásokra 5 868 000-en voltak kíváncsiak, az egy évvel korábbinál kevesebben. A hanglemezforgalom valamelyest csökkent, 6,7 millió lemez talált vevőre, míg a műsoros kazetták forgalma tovább növekedett, ezekből 4 milliót meghaladó mennyiséget adtak el. Pályázat színházigazgatói állásra Debrecenben Pályázat útián keresnek új vezetőt a debreceni Csokonai Színház élére — ígv határozott keddi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az eddigi igazgató. Kertész Gyula érdemes művész, Erkel-díjas operarendező ugyanis megromlott egészségi állapota miatt rokkantsági nyugdíjazását kérte. A színházigazgatói tisztségre kiírandó nyilvános pályázat tartalmazza majd az állás betöltéséhez szükséges feltételeket. A pályázatra október 10-ig lehet iele.ntktezni. s a pálvázónak meg kell fogalmaznia a munkakörrel kapcsolatos elképzeléseit. műsorpolitikai koncepcióiát és művészi programját. Meglepődve olvastam annak idején lapunkban Gellért Jóska írását arról, hogy dobálják a vonatokat. Tavasz végén, vagy nyár elején futott neki a témának, de én azt olvastam ki belőle, példái korábbról valók. Mire egy hír eljut a vasűtigazgatósághoz, mire ott annyira elterjed, hogy hallani is lehet róla, és Jóska ds megírhatja — az igazgatóság dolgozója ő —, időnek kell eltelnie. Föl is háborított azonnal az írás: szemét kölkök avval szórakoznak, hogy vonatokat dobálnak? Nincsen, aki megfogná a kezüket? Nyilván nem az írás a ludas abban, hogy időközben országos népi játékká fajult a dolog. Szinte minden napra esne néhány példa, hogy itt vagy ott kiállnak a gyerekek a töltés aljára, és amikor odaér a vonat, záporesőhöz hasonlítható zuhatagot bocsátanak ki magukból. Vagy inkább jégesőhöz? öklömnyi kövekkel! Annyira tudnia kell célozni akármelyiknek, hogy röptében is eltalálja az ablakzónát. Tudnak is, bár gondolom, ők, maguk se számolják, melyik talált, melyik nem. Az már szinte csak a véletlenen műlik, az üveget éri a kő, vagy a két ablak közötti bádogot. Erő is van benne annyi, hogy betöri az üveget. Betöri? Le van húzva szinte egész nyáron, szabadon röpülhet be a fülkébe. Legföljebb űtját állja a sok kikönyökölő ember. Leginkább a „Gondos veszélyeztetés" gyerek, mert legjobban a gyerek szeret kikönyökölni. De a vaktában eldobott kő soha nem válogat, anyókátapókát, tetterős férfit is eltalálhat. Ha egyetlen ember dobálna, annak is lenne indítéka, de ha tömegbetegséggé — tömegjelenséggé — vált, még inkább meg kellene keresnünk a mozgatórugókat. Arra emlékszem, gyermekkoromban valaki egy motorbicikli küllői közé dobta be a botját. Marhákat őrzött, ment a falu egyetlen motorbiciklije, zutty bele. A motoros meglehetősen ellenszenves volt az egész falu előtt, nem is sajnálta senki. A gyerekben az a tudat dolgozhatott, hogy lófrál a világban, ó pedig kénytelen itt aszalódni a marhákkal. Nem részletezem, a motoros fölbukott ugyan, de maradt ereje, hogy fölugorjon, és „támadója" után fusson. Mezítláb futott a gyerek, ráadásul szántáson, a motoros a mai napig se érte el, de kifullasztotta. Amikor este hallottunk az esetről, biztosra vettük, soha többé nem hetvenkedik az úton járókkal. A felelőtlen kölöknek is voltak tehát indítékai, biztosan vannak a mostaniaknak is. A célbadobás már kevés, a villanykörték kidobálása se nagy kunszt, jöjjön a vonat! Netán társadalmi feszültségek is lapulnak mögötte? Aki benne ül a vonatban, mind megy valahová, ők viszont maradni kénytelenek napról napra? Persze, elővenném és is a pszichológiát, mert ezt a rejtélyt muszáj megfejtenünk, de mást is elővennék. Például azt, hogy azonnal megállítanám a vonatot ha csak egyszer is, és elkapnám őket. Egy vonatban igen sok ember van, még akkor is, ha fogyatkozóban van a számuk, jó futó is akadhat közöttük. Még akkor is, ha egyre kevesebben futunk. És akkor Isten irgalmazzon minden kődobálónak! Nem társadalmi végítéletre gondolok természetesen, a lincselésnek soha nem voltam híve. Csak a védettségből zökkenteném ki őket! A vonatnak menetideje van, tehát nem áll meg, ennélfogva büntetlenül folytatható a rémmesébe se illő borzalom! Ha csak fölraknák őket a vonatra, és elvinnék a következő állomásig — gyorsvonaton például Dorozsmáról Félegyházáig —, és ott adnák át a rendőrnek, már elég lenne. Annak is, akinek mégis sikerülne egérutat nyernie. Mondhatnám persze, utazhatna a veszélygyanús részeken rendőr is, vagy ráérős vasutas is, és nem kellene az egész vonat népének hajtóvadászatot rendeznie. Csak megállna a vonat, leszállna az illető — vagy illetők —, és kiderítené, akár az arra járóktól kérdezve is, kik azok, akik kövekkel veretik a békésen utazókat. Biztosan lehetne sok megoldást találni, csak büntetlenül hagyni nem szabadna. Mert az, hogy bemondjuk a rádióban is, mint a múlt csütörtökön, biztosan nem használ. Még a dobáló gyerek se tudja meg belőle, az ő köve ütölte-e ki hasonló korú, de éppen utazó társának a három fogát, illetve neki köszönhető-e, hogy súlyos műtéttel lehetett csak összefoltozni az ábrázatát, mert származhatott az hamarabb vagy később lesben állóktól is. A civilizáció századának a végén nem elégedhetünk meg avval, hogy bizony-bizony, vannak még (vas)űton álló banditák is. Lehet, az is elég lenne, hogy a legközelebbi dobálás után azonnal a nyakába venné az ügyet a rendőrség, és nem gondatlan, hanem gondos veszélyeztetés bűntette miatt kinyomozná, kik voltak a tettesek, Kicsi ez az ország, és amit két ember tud, az már nem lehet titok, elég könnyű lenne megtalálniok. A közveszélyes vonatkerülésnek mindenképpen útját kellene állanunk! Hatásosan! Mivel azonban megkezdődött időközben az iskolaév, egy szívhez és észhez szóló osztályl'önoki órát is rááldoznék. Horváth Dezső I v