Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

IS8S. .szeptember 7-, szerda A bányászszakszervezet elnökségének ülése Az Országos Érc- és Ás­ványbányák termékszerke­zetének korszerűsítésére kidolgozott ötéves program első felében végzett munka tapasztalatairól tárgyalt keddi ülésen a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöksége. A testület megállapította, hogy a ter­mékváltás eddig eredmé­nyes volt, s enélkül — for­góalap- és adóhiány miatt — már 1986-ban pénzzavar­ba került volna a vállalat. A veszteséges tevékenységek tnegszüntetésére gazdaság­talanul működő bányákat zártak be, s ugyanakkor gondoskodtak korszerű technológiájú üzemek be­rendezéséről. A szakszerve­zet egyetértett azokkal a körültekintő vállalati intéz­kedésekkel, amelyek alap­ján a bezárt üzemek dolgo­zóinak sorsát, az áthelye­zést, a hatékonyabb foglal­koztatást és az idősebbek korkedvezményes nyugál­lományba vonulását intéz­ték. Szükségesnek tartják azonban, hogy a munkaerő­gazdálkodás szempontjait figyelembe véve az eddigi­nél nagyobb gondot fordít­sanak a többszakmás képzés kiterjesztésére. A vállalat az utóbbi két és fél évben 398 millió forin­tot költött a bányabezárá­sokra és 757 millió forintot a termékszerkezet-váltás­ra előirányzott 12 fejlesztési beruházás megvalósítására. Ebből hat fejlesztés fejező­dött be eddig. Az elnökség kedvezőnek értékelte a vállalatvezető­ség és a szakszervezeti bi­zottság együttműködését, amelyben a korábbinál ru­galmasabb döntési módszert alakítottak ki. Az idén a szabályozó-változások mi­att növekedtek a vállalat anyagi terhei, de a szociál­politikai és jóléti célokra fordítható forrásokat még így is sikerült szinten tarta­ni. Nemzetközi konferencia Szeptember 12. és 16. kö­zött tartják Budapesten a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség (IDF) 72. üléssza­kát. A Duna Intercontinen­tal Szállóban sorra kerülő rendezvenyen 45 ország csaknem 600 tejipari szak­embere, tudósa, kutatója vesz reszt. Az idei ülésszak szekció­ülésein kiemelt témaként tárgyalják a tej- és a tejter­mékek szerepét az egészsé­ges táplálkozásban. Részle­tesen elemzik a minőségja­vítás, a minőségmegőrzés új módszereinek széles körű bevezetését, az új energia­takarékos gyártási eljárá­sokat, valamint a tejipari melléktermékek jobb hasz­nosítását. A magyar tejipar munká­jának nemzetközi elismeré­sét jelenti, hogy a Nemzet­közi Tejgazdasági Szövetség legrangosabb rendezvé­nyének az idén hazánk a házigazdája. A szakértők figyelmét felkeltelte, hogy tejtermelésünk 10 év alatt 26 százalékkal nőtt, a tej­termékfogyasztás pedig 39 százalékkal emelkedett. Tápé révészei Gondoltam, följegvzek né­hány tényt s adatot a tápéi kompról, elvégre mégsem ál­lapot: csak annvit tudok ró­la. mint amennyit Petőfi Sándor leirt, már tudniillik, hogy ..benne hallgat a sö­tétség". Elmentem hát Táoé­ra. beszélgetésbe elegyedtem a két révésszel: Laczik Zol­tánnal és Herke Jáno&sal. — Hányszor fordulnak na­ponta? — Kismilliószor . . . Hiva­talosan mindig félkor és egészkor indulunk, de ha so­kan gyűlnek össze a parton, persze, hogy nem várakoz­tatjuk meg őket. Reggel hat­tól este hétig szállítjuk a két part közt az utazókat. — Kik az utasaik? — A téeszek dolgozói, olajipari munkások, tanyai­ak. kisgazdák ... Kocsi val­lóval jönnek, teherautóval, ilyesmivel. Sok a személv­autó is . .. A komo közlekedés különben ingyenes; naponta körülbelül ötszáz kocsit szál­lítunk oda vagy vissza. — Honnan mennek az utasok és hová? — Marosleléről Algvőre. vagy például Szegedről Ma­kóra ... És fordítva. TáDot. terményt, takarmányt. ha­sonlókat szállítanak. — Hányan dolgoznak itt, a kompon? — Ketten vagyunk révé­szek. s a ha ¡övezető. Egyéb­ként tizenheten dolgozunk itt. a közúti igazgatóságnál, s váltjuk egymást. — Mi a dolga a révésznek? — Kikötés, forgalomirá­nyítás ... Mármint a komp­ra hajtó járművek eligazga­tása. Fontos, hogv a komp teherelosztása egyenletes le­gyen ... Éiieliőri szolgálatot is ellátunk a kompnál: per­sze egymást váltva. — Milyenek az utasok? — Hát ez változó ... Amíg a parton vannak, mindenki­nek nagyon sürgős. De ha már a kompon vannak, nem annyira ... Hiába mondjuk, hogy oda álljon, ne ide. mert különben nem fér föl a má­sik kocsi, nem áll oda... Ez persze nem általános, időn­iként azonban előfordul. — Volt már baleset emi­att? — Történt egyszer, hogv a kompon szorult egv Rába­vontató. ekével. Igaz. ebben nem volt hibás senki. A ka­jakosok kicsivel több gondot okoznak ... Előfordul, hogv vízre eresztjük a főkötelet. s hiába jelzünk a zászlóval, oda se neki... Ekkor ión a kiabálás, és más hasonló ... — Egy harminchat tonnás, majdnem 30 méter hosszúsá­gú komp nyilván nem gye­rekjáték. Mit kell tudnia a révésznek? — Mindenekelőtt révész­vizsgát keli tenni. Ismerni kell a haióközlekedést. a ví­ziközlekedés szabályait. Ter­mészetesen úszni is tudni kell. meg evezni is A ré­Nagy László felvétele vészvizsga mellett kishajó­vezetői vizsgánk is van. — A fizetség? — ötezer-kettőszáz az ala­pom — mondta Laczik Zol­tán —. de erre rá ión még a műszaki és az éjszakai pót­lék. — Jár a komp télen is? — Amíg be nem fagy a víz. Ha befagy, vagy ha zaj­lik a iég. leállunk. Ilyenkor a tápéi téli kikötőben va­gyunk. s a szükséges festést, kisebb-nagyobb javításokat végezzük el. Apróbb javítá­sok persze nem ritkák ilyen­kor sem. mert ami forog vagy mozog: előbb-utóbb mind elromlik, vagy szét­megy. — Mit csinálnak, ha esik az esö. vagy a hó? — Van védőruhánk, föl­vesszük. és kész. Persze, té­len. ha jeges a fedélzet, a helyzet kissé bonyolul­tabb ... A kompot homok­kal. a lejárókat sóval szór­juk föl. de ez sem segít min­dig a helyzeten. — Mi a révész,ek legfőbb bosszúsága? •— Ha esik az eső ... — És a legfőbb öröme? — Maga a vízi élet. Ezt szeretjük, ezért mentünk ré­vésznek — mondta Laczik Zoltán és Herke János, mi­közben oda-vissza vitt min­ket a komp. a Tisza-két part­ja között. Farkas Csaba Beszélgessünk a megújulásról Közoktatási kórkép Csüggedten, aggodalom, mai keltem föl a helyeimről a két és fél órán át tartó vita után. Gondolom, több­nyire ugyanez mondható el azokról a szegedi párttag (titkár, vezetőségi tag) peda­gógusokról is, akik a, minap azért gyűltek össze, hogy el­mondják véleményüket a városi pártbizottság pártér­tekezletre készített állásfog. lalás-tervezetéről. A hangulat paprikás volt, nem nélkülözte a szókimon­dást, a kritikus megfogal­mazásokat. Több mint hú­szan jöttek el. közülük ti­zenhatan ' kértek szót. Sor­rendben a kővetkezők: Bagi Dezsöné, Harangozó József­né, Vassné Medgyesi Piros­ka, Borbola István, Szarvas Lászlóné, Varsányi Imre, Nádaskay Gábor, Náruiiné Takács Mária, Anton József, Kispál Antalné, Alföldi Já­nosné. Béleczky Imre, Kain M. lstvánné, Révészné Pap Klára, Veszelovszki Vincé­né és Nagy Károlyné. Nem vagyunk hive az ilyesfajta felsorolásnak, ez­úttal mégsem árt kivételt tenni. A hozzászólók ugyan­is egy-egy kollektíva véle­ményét tolmácsolták, így joggal lehetnek kíváncsiak a közösségek arra, észrevé­teleik eljutottak-e oda, aho­vá címezték azokat. A vá­rosi pártbizottság munkatár­sai, többek között Schmidt József titkár biztosította az egybegyűlteket, hogy a vita nyomán korrigálni fogják a tervezetet. Többen szóvá tették, hogy aránytalanul kis hely jutott a közoktatásnak. A leírtak már régóta visszaköszönnek. AV. oktatásról szóló rész szó­halmaz, hiányoznak belőle a konkrétumok. Szinte három évtizede mondogatjuk, ja­vuljanak az oktatás feltéte­lei, növekedjék a színvona­la. Mi a helyzet a gyakor­latban? A költségvetésből mind (kevesebb pénz jut az oktatásra, a közművelődes­re. Zsúfoltak az iskolák, képtelenség megvásárolni a jó minőségű oktatási seged­esz közöket. A személyi feltételek még elkeserítőbbek. Nem az a gond, hogy nincsenek peda­gógusok, inkább az, hogy nemi maradnak a pályán az arra rátermett fiatalok. Pe­dagóguskörben is érvénye­sül a kontraszelekció. Meg­ingott a belső tartás, nin­csenek tudati fogódzók. Égetően szükség volna a bérreformra, hiszen köztu­domásúan alacsonyak a pe­dagógusfizetések. A túlórá­kat már nem is merik je­gyezni, ugyanis nincs mód a .kifizetésükre. Á jutalmak nevetségesen csekélyek. Nem csoda, ha a pedagógu­sok mellékállások után néz­nek, vagy egyszerűen el­hagyják a pályát. Kérdés, mikor élhetnek a tanárok az értelmiségi léthez méltón? Megélhetési gondjaik van­nak. Lehet-e beszélni ilyen körülmények között színvo­nalról, az oktatás minőségé­nek javulásáról? Az egyik hozzászóló két­ségbeesését fejezte ki, ami­kor így fogalmazott: jaj an­nak a népnek, amelyik a tanárt nem becsüli! Pedig nem becsüljük! Sem a szü­lő, sem a gyerek, sem a tár. sadalom. Jó iskolára pedig égetően szükség lenne. Nem csak a pedagógusok iránti tisztelet szűnt meg, a mun­kának sincs becsülete. Hogyan mutasson a tanár a gyerekeknek perspektívát, ha egy-két év után nyilván­való, nem érdemes tanulni, nincs értéke a tudásnak? A mai értelmiségi fiatalok már a saját gyereküket sem tudják eltartani szülői se­gítség nélkül. Ilyen körül­mények között ki követelhet plusz munkát a pedagógu­soktól? Szenvedélyektől fűtve, többen megkérdezték, ¡kik a felelősök azért, hogy idáig jutott az oktatásügy? Ahhoz sem fér kétség, hogy az ok­tatási törvény néhány eleme illuzórikus, megvalósítha­tatlan. A helyi színek is megje­lentek a vitában. Többen kifogásolták például, miért nem tükröződik a tervezet­ben Szeged iskolaváros jel­lege. Néhányan aggódnak amiatt, hogy képtelenség fel­mérni a város szakember­igényét. A szakoktatást az általános szakmai képzés fe­lé kellene elmozdítani. Má­sok szerint, a gimnáziumok tekintélyét illenék növelni, hiszen a jó alapképzésre minden ráépíthető. A pedagógusvélemények szinte a legapróbb készle­tekre is kiterjedtek. Szóba került például az, hogy az iskoláknak járó támogatást teljesítmény alapján Ítéljék meg. Szükség van-e a jövő. ben esti és levelelő tagozat­ra? Miért nincsenek alkotó munkaközösségek. Milyen önállóság az, ha közben gúzsba kötik az embert? Ha nem száll le az este, a vita minden bizonnyal foly­tatódik. A valós képhez még hozzátartozik valami. Szinte minden hozzászóló elmondta: a vezetők a ma­gasabb erkölcsi követelmé­nyeknek is feleljenek meg. Ha besározódnak, mondja­nak le, a beismerés már ke­vés. Schmidt József azzal zár­ta a vitát, hogy a majdani, újraválasztott városi pártbi­zottságnak nem kevés mun­kát adnak majd a szegedi pedagógusok. Észrevételei­ket pedig beépítik a terve­zetbe. B. E. Vélemények a népfrontnál A népfront városi elnök­sége kibővített ülésen vitat­ta meg a szegedi pártérte­kezlet elé kerülő állásfogla­lástervezetet. Hogy a felelős népfrontosok mennyire vár­ták a vitát, azt az az észre­vétel is jelezte, amelyben egy fölszólaló kifogásolta, lapunk megfeledkezett a népfrontról, amikor arról tudósított, városunkban hol és ki'k tárgyalják a terveze­tet. Jóllehet az idézett tu­dósítás nem a teljesség igé­nyével készült, tájékoztatá­sainkban a viták tartalmá­ra helyezzük a hangsúlyt, természetesen a teljességre törekedve, azok gazdagsá­gát tükrözve, s ez a mód­szer föltételezi a válogatás igényét. Ily módon a nép­frontnál lezajlott vitából is csak azokról szólunk, me­lyek tartalmukban újat ad­tak. Többen minősítették a tervezet formáját. Elmond­ták, érződik rajta még az a régi szemlélet^ megközelí­tési mód, amelytől éppen­séggel szabadulni akar a párt. A vitaanyag helyzet­elemző részét jónak, kriti­kusnak tartották, ám hiá­nyolták belőle a céltudato­sabb, bátrabb okfeltárást. Ezzel kapcsolatban elhang­zott egy javaslat, miszerint jó lenne, ha az értekezleten egy független bizottságot állítanának föl, amely pó­tolná e hiányosságot. Néhá­nyan a kelleténél erősebb­nek érezték a tervezett po­litikai irányítást, mond­ván, hogy az az áhított ki­bontakozást gátolja majd. Az állásfoglalás feladat­meghatározó részéről szinte egyöntetű vélemény alakult ki: túl általános, kevés konkrétumot tartalmaz, nem nyújt kellő biztosítékot a kontrollnak, a felelősségre­vonás lehetőségének. Ugyan­így általános igényként me­rült fel az is, hogy a párt­hierarchiában növekedjék az alapszervezetek tekinté­lye és felelőssége egyaránt. A tagfelvétel kérdését töb­ben érintették. Nem biztos, hogy a létszámcsökkenés egyértelműen negatív jelen­ség — hallhattuk. E téma­kör taglalásából, mintha ki­maradt volna az értelmiség, s nem helyes, hogy a doku­mentum a fizikai dolgozók­ra és a fiatalokra teszi a hangsúlyt. A káderutánpót­lás jelenlegi mechanizmu­sát ugyancsak elavultnak tartották. Többen is szóvá tették, a vezetőkkel szem­ben támasztott jelenleg ér­vényben levő hármas köve­telmény közül a szakmai hozzáértés legyen az első. Egy hozzászóló arra is kí­váncsi volt, miért nem mű­ködik az írószövetség helyi csoportja, míg más a párt­oktatással kapcsolatos meg­állapításokat vitatta, mond­ván, hogy a politikai akadé­mia előadásai nem érik el céljukat. Helyeselték, hogy városunkban működő tudo­mányos műhelyek vélemé­nyére számit 3 párt döntés­hozatalok előtt. Pártbizott­ságunknak végig kell gon­dolnia a különböző társa­dalmi mozgalmakhoz — a népfronthoz — való viszo­nyát, mert mint elhangzott, csökkent a tolerancia a la­kosság körében, bizalmatla­nok az emberek. Durva hiányosságnak ta­lálta egy hozzászóló, hogy az egészséges életmóddal kap­csolatos megállapítások so­rából a sport, a testi neve­lés, továbbá a versenysport fejlesztése kimaradt, a párt­vezetés ezt ne csak, mint beruházási tényezőt kezel­je. A helyi tömegtájékozta­tó eszközökkel kapcsolat­ban szóvá tették, azok sze­repe hallatlanul megnőtt. A lakosság kíváncsi arra, hogy például a városi pártbizott­ság egy ülésén ki, mit mon­dott, hogyan foglalt állást, pártvezetőinknek van-e egyéni véleményük, s ha igen, hogyan ütköztetik azokat. Egyébként a doku­mentumtól függetlenül is — mint elhangzott — a szege­di pártbizottság kiállja az országos összehasonlítás pórbáját, amennyiben ke.­deményezőkészs« úé'. ru­galmasságát tesszük nagyim alá. Az országos pártérte­kezlet óta eltelt időben be­bizonyosodott, magának a pártapparátusnak semkony­nyű megfelelni az új fel­adatoknak, mégis kívánatos, hogy ahol lehet, csökkent­sék a létszámot, hisz a párt­munkát is lehet társadalmi munkában vegezni. M. E. V-

Next

/
Thumbnails
Contents