Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

Kerepesi Sándor Ha valaki átolvassa Kere­pesi Sándor életrajzát, szinte hitetlenkedve sorakoztatja magában a tényeket — hát ennyi minden belefér nyolc és fél évtizedbe? Az 1903­ban született gyerek már 10 éves korában maga keresi kenyerét — apja pásztornak adta ki a Szeged környéki gazdákhoz, hogy a kubikos­család gondjain ez is enyhít­sen valamit. Később Vásár­helyen volt cseléd, s 17 évi munka után került vissza a szülői házhoz. A 30-as évek­ben alkalmi munkás volt, dolgozott kőműves mellett, kubikolt, aratási, cséplési munkákat végzett. 1941-től útépítő munkás, majd a fel­szabadulás után az építő­iparban dolgozott nyugdíja­zásáig. Ez a sors alapozta meg a világ dolgai iránt érdeklődő fiatalember döntését: 1933. októberében belépett a szo­ciáldemokrata pártba, a Sze­ged felszabadulásáig aktív részt vállalt a napi párthar­cokban, a választási küzdel­mek agitációs szervezésében, az építömunkás-szakszerve­zet sztrájk és bérharcaiban. 1940-ben alapító tagként vett részt a földmunkások szegedi szervezetének létre­hozásában, Szeged felszaba­dulása után azonnal a kom­munista. párt tagja lett. Ala­pító tagja volt a polgárőrség­nek, részt vett a földosztó bizottság munkájában. Ké­sőbb cséplőgépellenőrként dolgozott. Kerepesi Sándort — akit munkásmozgalmi tevékeny­ségéért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel is kitüntettek — tegnap délelőtt a városi pártszékházban köszöntötték 85. születésnapja alkalmából. Koncz János, a megyei és Schmidt József, a városi pártbizottság titkára tolmá­csolta a felsőbb pártszervek köszönetét sok évtizedes te­vékenységéért, s átadták a pártbizottságok ajándékait. Szegedi tervezők sikere A települési környezet mi­nőségének javítására hirde­tett országos tervpályáza­tot a KISZ az érintett mi­nisztériumokkal és szak­szervezetekkel közösen. A közelmúltban kihirdetett eredménylistára fölkerül­tek a Csomiterv munkatár­sai is: Bodor Dezső, Hatva­ni Ágnes, Kiss Lajos, Szu­szik Zsuzsanna és Timár Gertrúd. Közös pályamű­vük, mely a II. díjat érde­melte ki, Csongrád esetében tárta fel a települési 'kör­nyezet állapotát — a védett környezeti elemek és a kör­nyezeti ártalmak vizsgála­tán keresztül. Az általános rendezési terv javaslataival összhangban a pályamű azokat a leglényegesebb tennivalókat emelte ki, amelyekkel javítani lehet a városi környezet minőségét. A talajvédelmi, szemét­elhelyezési, szennyvízkeze­lési javaslatokat, iidülóte­rület-bővítési ötleteket, a le­vegő tisztaságának védelmé­re kidolgozott megoldáso­kat, az élővilág és a táj megóvásának módozatait értékelve a zsűri megállapí­totta: „a pályamű... érté­kes ötleteket és jól ütemez­hető javaslatokat tartalmaz a környezetminőség javítá­sának érdekében." Uj film A szakasz Színes amerikai film. Irta cs rendezte: Oliver Stone. Fényképezte: Ro­bert Richardson. Zene: Georges Deleruc. Főbb szereplők: Charlie Shcen, Willem Dafoe, Tom Berenger, Forest Whitaker, Francesco Quinn, John C. McGin­ley, Richard Edson. Nincs még két esztendeje, hogy az amerikai, sőt a vi­lágsajtó — fölöttébb ritka eset — gyakorlatilag egybe­hangzóan kürtöli világgá a szenzációt: megszületett az első ..igazi" film a vietnami háborúról. ..A szakasz az egyik legerőteljesebb hábo­rús film, amely valaha ké­tszült" — így a The Wall Street Journal. ..Vérrel irt. nagy dokumentum" — ek­képpen a Time. „Rengeteg veterán van. aki magára is­mer a szereplőkben " (L'Express.) Oliver Stone bámulatos, már-már gyanús gyorsaság­gal hozzánk eljutott müvét látva, az ember kénytelen újból szembenézni a klasz­szikus József Attila-i költői esztétika igazságával: „vé­red csak azért ontsd ki. mi­ért sírni tudsz." A szakasz kettős fénytörésben bizo­nyítja e tételt: az 1946-ban született. Vietnamban har­coló Stone közvetlen szemé­lyes élményként átélt hábo­rúbemutatása éppen az egyéni tapasztalat. Iám. min­dent hitelesíteni képes össz­hatásában tud meggyőző lenni — a kiontott vérért jel­képes vért (vagyis megszen­vedett. igaz alkotást) ..hul­lató". azaz létrehozó író­rendező művét éppen a megszenvedettség látványos, sokszor elképesztően szug­gesztív képi vetületei emelik esztétikai magasságokba. A szakasz egyszerre re­gisztrálja a háborús pszi­chózist. az amerikai katonát és a katonaságnak több. ma már klasszikus és elsősorban amerikai irodalmi műből iól ismert, általános érvényű mikro- és makrostruktúrá­iát. Chris Taylor. aki magát Stone-t megszemélyesítve főhőse-narrátora a filmnek, igazából rezonőr is: körülöt­te és általa fűződnek előt­tünk sorba a jellegzetes fi­gurák és helyzetek, a lélek­tani képleteket pompásan il­lusztráló konfliktusok és a döbbenetesen realista jele­netek — géppuskarakaszból kibomló tölténvfüzéren egy­más mellett sorjázó lövedé­kek. Vietnam (vagy éppen — miként már erről is egvre többet olvashatunk: Afga­nisztán) politikai-pszicholó­giai alapképlete rendkívül jellegzetes és kiváló lélekta­ni „motivációs bázist" bizto­sít. A társadalomnak na­gyobbrészt alsóbb régióiból érkezett huszonéves fiatal­emberek az erőszakos és ér­telmetlen elmúlás szörnvű szakadékszéli haláltáncába merevülten villantanak föl önmagukról és környezetük­ről kétségbeesett pillanatfel­vételeket. Ennek a döbbene­tes. elemi ereiű képmontázs­nak sorozatai Remarque Nyugaton a helyzet változat­lanjától Norman Maileren át egészen Olivér Stone Szaka­száig sorjáznak, élesen és hátborzongatóan pattogva­csattogva. Az eszelős, elem­bertelenítő rettegés, a fizikai kimerültség, a sár. a hőség, a rovarok, a kialvatlanság — és a túloldalon az emberség fel-felizzó szikrái: a baitár­siasságnak. a bátorság fele­lősségének és az . emberi együttérzés poklokban sze­retetet csiholó halhatatlan­ságának nehéztüzérségi be­csapódásai. A háborús való­ságból. ebből a roppant plasztikus körképből az amerikai katona egyszerre kemény és esendő arcéle éppúgy éles kontúrokkal ki­rajzolódi'.-,. mint a katonaság annvira iellemző. minden katonaviselt hazai férfiem­bernek is nagyon ismerős belső rivalizálásai. sajátos emberi viszonylatainak együttese. Chris Taylor. aki nagyma­májának írogatván tudósít az ázsiai pokolról: egyfajta magányos keresztesvitéz. Re­gisztrálja az eseményeket, de úgy. „mintha csak egy túl­élési kézikönyvet állítana össze", ahogyan egy másik kritikus íria. Míg a szintén oly híres (és jó) Apokalip­szis. most csak gigantikus vízió volt egy. a sötétség mé­lyén tett különleges Orfeusz­utazásról. férfias virtusko­dás, kis miszticizmussal megspékelve — A szakasz, ínéha túlfeszített cselekmé­nyével. olykor már túlírtnak ható forgatókönyvével és a befejezéskor, sajna, teljesen szükségtelenül fellengzős szónokiassággal együtt: in­dulatos. fontos és a tökéle­tességig élethű filmben az amerikai önismeret nagyvo­nalúságának nem mindenna­pi hatású manifesztuma. Domonkos László József Attila­kézirat Makóról elszármazott budapesti lakostól vásárolta meg a Makói József Attila Múzeum névadójának eddig ismeret­len kéziratát. A képen: Tóth Ferenc, a múzeum nyugal­mazott igazgatója a kötettel tl Skean head // az arabnak nem barátja Május negyedikén moz­galmas események tanúja lehetett, aki az esti órákban a Kárász utcán sétált. Le­egyszerűsítve: kisebb-na­gyobb csoportok föl-alá ro­hangáltak, majd összecsap­tak. A verekedésnek a rend­őrség közeledte vetett vé­get. Hogy bővebben mi tör­tént, az néhány napja a sze­gedi bíróságon Bálint Gyula tanácsa előtt derült ki. Néhány bőrfejű (skean head) ifjú sétált tehát a Ká­rász utcán. Fejük kívülről kopaszra borotválva, belül­ről — telve furcsa gondola­tokkal. Egyesek szerint a skean head-ek oly csoporto­sulás tagjai, melyben a részt­vevők ellenszenvvel viseltet­nek leginkább az arabok, de némileg a négerek és a ci­gányok iránt is. Ezen ellen­szenvüket táplálja az arabok — szerintük — gyakran fe­gyelmezetlen viselkedése, a gyengébb nemhez való ag­resszív közeledése, s anyagi nehézségeket nem ismerő szórakozási stílusa. Eléggé el nem ítélhető gondolatai­kat néhány együttes dalban is megfogalmazza, e fiatalok szívesen látogatják ezen cso­portok — például az „Egész­séges Fejbőr" — koncert­jeit. Nos, történt hát, hogy a bőrfejűek megláttak két ara­bot a Kárász utcán, és sértő megjegyzéseket kiabálva, kö­vették őket. Az arabok, fu­tásnak eredtek — két skean szétrebbentek, a helyszínen head követte őket —, de a csupán az összevert magyar Dugonics téren erősítésre ta- fiatalok maradtak, láltak. A futóverseny vissza­felé folytatódott: hat arab Ideje, hogy név szerint is üldözött két bőrfejűt. Visz- megismerkedjünk velük. A szaérkeztek hát a bőrfejűek 19 éves Jász Sándor (Sze­társaságáig. Most amott volt aki lecsatolt derékszíjjal ha­a túlerő. Az aráb ifjak et­től újfent megijedtek, s előb­bi helyükre igyekeztek visz­sza. Egy hírvivőt bizonyára hátrahagytak, aki riasztotta honfitársaikat, mert a futó­verseny újabb szakaszának végére^ részben a közeli kí­nai vendéglőből mintegy 35­40 sötét bőrű fiatal sorako­zott fel a Dugonics téren. A bőrfejűek futás közben a korzó éppen esedékes átépí­téséről néhány lécet, karót vettek magukhoz, azonban csak ketten voltak igazán elszántak arabverési­leg. ök sorakoztak föl, a vil­lamossínnél álló sorfallal szemben. Kihívóak voltak. Nem kellett azonban sokáig hívogatniuk az ellent. Ha­mar lerohanták és összever­ték a két bőrfejűt. Utóbbiak segítségére lecsatolt derék­szíjával sietett egy társuk, akit az arabok a zebra föl­festéséhez használt léckeret, valamint a vas szeméttartály hozzávágásával csillapítottak le. Ekkor kiáltotta el magát valaki, hogy „Jönnek a zsa­ruk!", amivel arra utalt, hogy közeledik egy (majd több) rendőrautó. Ekkor a megtámadott arab fiatalok Dombay Lelly kiállítása Magyarországon szüle- leképezései. Művészi sze­tett, kanadai állampolgár, mélyiségének szerénysége Franciaországban él; Toron- távol tartja őt a nárciszti­•tóban, Párizsban, Firenzé- kus önfeltárulkozástól, s a ben és Budapesten végezte heves, indulatos önkifeje­művészeti tanulmányait; zés pályái helyett a csendes Dcfmbay Lelly festőművész szemlélődést állítja előtérbe, kiállítását a Bartók Béla Hálk szavú, eszközeivel Művelődési Közpxmtban, a óvatosan bánó, ökonomikus Szeged—Nizza testvérvárosi és fegyelmezett festészet az kapcsolatok keretében ren- övé, melyben az ember nyu­dezik meg. A megnyitó galomra lel. Képiéin alig ta­pénteken délután 4-kor láljuk nyomát a festóileg lesz, a művész képeit Mé- tematizált akciónak: nála szöly Dezső író ajánlja az minden állandóságot, nyu­érdeklődők figyelmébe. galmi állapjotot. vagy a Az alábbiakban Hegyi végtelen ismétlődés termé­Lóránd művészettörténész szetfeletti változatlanságát A mediterrán tradíció von- sugallja. Ugyanakkor a H­zásában című írásából idé- noman megmunkált részle­ziink: „A négy évtizede tek, és a felület festői gaz­külföldön élö. de hazájával dagsága életet, változatos­mindvégig szoros kapcsola- ságot visz a képbe, egy lát­tot 'tartó Dombay Lelly hatatlan rendszer keretei festészetében a harmónia közé zárt, apró mozgások­iránti vágy fogalmazódik ból logikusan szervezett meg. Művei sokkal inkább életegységet, ami a válto­a belső megnyugvás meg- zatlanság és a természetből formálói, mint természeti merített változékonyságegy­vagy figurális motívumok ségére törekszik." ged. Csongrádi sugárút 110.) sajnos nem lehetett jelen a táigyaláson, mert Budapes­ten kellett halaszthatatlanul kubaiakat vernie, amiért le­tartóztatták, s ezt az ügyét dakozott — nyolc hónap bör­tönt kapott, s egy év eltil-. tást a közügyektől. Számlá­ját az >s terhelte, hogy — még februárban — randalí­rozott két ifjú (természete­sen arabügyben is illetékes) társával a trolibuszon. Igen keményen megrótták a troli­vezetőt, amiért egy ízben té­kezni mert, ahelyett, hogy nekiment volna egy szabály­talankodó autónak. A troli­vezető rosszallotta a kemény feddést és leszállította a fia­talokat. Ök viszont valami Közülük emlékezetest szerettek volna produkálni, ezért betörték a jármű fényszóróit, letörték a visszapillantó tükrét és ab­laktörlőjét. Nagy Róbert tár­sa a fiatalkorú T. Tamás és a 18 éves Herpai Imre (Csongrádi sugárút 110.) volt. T. Tamás büntetése öt hónap, fiatalkorúak börtöné­ben letöltendő fogház, mely­nek végrehajtását két évre felfüggesztették. Herpai Im­re egy év javító-nevelő munkára ítéltetett. Az arab­botrány hetedik résztvevőjét, a fiatalkorú N. Pétert egy év próbára bocsátották. A bíróság ítéletének in­doklásában kifejtette, hogy az arab fiatalok nem helye­sen viselkedtek, amikor az addig őket üldöző skean head-ekkel szemben táma­dólag léptek fel. Ilyen eset­ben — fejtette ki a bíróság — a tömegverekedésben résztvevők jogos védelmi helyzetre nem hivatkozhat­nak. A külföldi csetepatézók közül azonban a magyarok­nak a palesztin El Jober Nael Hassan Khadert sike­rült azonosítani, ö húszezer forint pénzbüntetésben ré­is a fővárosban tárgyalják szesült. A többieknek — mint majd. A 19 éves Kórász Gá- mondták a bőrfejűek — oly bor (Csongrád; sugárút 110 ) egyformán sötét volt minde_ hat hónap, ket evre felfug­gesztett szabadságvesztést ne. h°gV nem ismertek fel, kapott. Testvére, a 22 éves ki püfölte őket. Ezzel együtt Kórász Gyula (Csongrádi su- a bíróság elmarasztalta a u0)' ,fklt alaP°San résztvevőket. Az ítélet ­helybenhagyott a szívósan _ , védekező negyven arab. Nagy Róbert kivetelevel, aki nyolc hónap börtönt kapott enyhítésért fellebbezett — és két évre eltiltották a köz- jogerős. ügyek gyakorlásától. Ö már egyébként volt börtönben, ezért is a súlyos büntetés. E három fiatal lakcíme külön­ben némi magyarázatra szo­rul: a Kórász-testvérek né­hány éve árván maradtak, s az utóbbi időszakban Jász Sándorral együtt laktak hár­masban — azt az időszakot leszámítva amikor Kórász Gyulának éppien börtönbe kellett mennie, erőszakos kö­zösülés miatt. Folytatva a megbüntetet­tek sorát: a 20 éves Nagy Róbert (Felső Tisza part 30.) súlyos testi sértésért kisza­bott javító-nevelő munka büntetését töltötte, ö volt az. (Azt csak zárójelben je­gyezzük meg: a hathatós arab ellenlépést a rendőrség határozottsága akadályozta meg. Másnap ugyanis több tucatnyi külföldi ifjú gyüle­kezett, csatára várva a Du­gonics téren, míg hivatalos szervek ki nem vívták „dip­lomáciai" úton a fegyverle­tételt, s békés elvonulásra nem szólították fel őket. Ez­után a földön nem csupán karó, dárda, kés, de még fejsze is maradt. Ami ter­mészetesen csak a védelmü­ket szolgálta volna, ha ismét bántani akarják őket...) Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents